Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

6. Mozinet filmnapok - Saul fia – kritika és DVD-ismertető

2016. november 09. - Filmbook

Esküszöm, ez az utolsó cikk a Saul fiáról, utána pihentetjük a témát. De hát most mit csináljunk, nem minden hétvégén nyerünk Oscart?! A filmről már van két kritikánk: itt olvashatjátok a mozibemutatókor született írásunkat Lisztes tollából, itt pedig Scal verzióját, amit az Oscar-díj után, a 2. Filmhét díszbemutatójakor írt. A mostani kritikát Jerryco küldte – az eredeti írást ezen a linken találjátok. A filmnek ugyanis nemrég volt a DVD-premierje, és ebből az alkalomból – ilyet se sokan csinálnak – sajtóvetítést tartottak a DVD-verzióból. Mivel nem akartam egy mélyebb elemzést megejteni a filmről – erre, azt hiszem, még nem vagyok felkészülve –, ezért úgy véltem, nem árt egy újabb vélemény, amely után következik a DVD részletes ismertetése, amelyet már szerény személyem írt. Fogyasszátok egészséggel!

saul.jpg

Ha van időd annyi komolytalan komédiára, sorozatra, zenés műsorra, olcsó hamburgerre, sétára a szabadban, kellemes fürdőzésre, bevásárlásra a tömegben és mindezek mellett még született magyar is vagy, akkor ezt a filmet meg kell nézned. Ezt mondanám a legszívesebben, hiszen milyen fura már, ha egy magyar ember bármilyen magának legyártott ideológia miatt hanyagolna egy olyan művészeti formát – jelen esetben ezt a százperces filmet –, amellyel identitásunkat – és persze más vallásokét és kultúrákét is – öregbítjük.

Ez a film számomra nem volt akkora trúváj, mint vártam, hogy ha már hangoztatom a magyarságunk fontosságát, becsempésszek némi idegen nyelvet... Többet vártam. Azt gondoltam, hogy tökéletesen el leszek varázsolva, mert ha ilyen komoly sajtóvisszhangja és kritikai sikere van egy hazánkban készült filmnek, akkor nekem azt kutya kötelességem szeretni. Elvből. Nos, nem.

A film bizonyos szempontból tényleg megérdemelt némi sikert. A kamerakezelés és a történet elbeszélése nem szokványos, és elég jól alájátszik a történetnek. A színészek nem tudom, mennyire jók, mert valójában főleg zordan nézik és lökdösik egymást, viszont a kiállítása a mozinak, beleértve a fényképezést és pont azt a háttérben meghúzódó munkát, amelyet a film nem szándékozott naturálisan visszaadni, hatásos és erős. A borzalmak, amelyeket Saul „kalandozásai” közben végigjárunk, nagyjából betekintést nyújtanak a pokolba, a halálgyárba. Saul, miközben misszióját igyekszik teljesíteni, ott van, amikor megérkeznek a zsidó halálraítéltek, levetkőznek, méregtől fetrengenek, meghalnak, elégetik őket és végül a közeli folyóba szórják a hamvaikat. Saul végigjárja a végső órák állomásait, igaz, nem feltétlenül sorrendben, de közben mi, akik kelletlenül vele utazunk, részesei leszünk a történelem egy olyan szeletének, amelyet igyekszünk különböző okokból elfeledni, mégis a múltunk része lett.

11338541_77aa7655c2f2eeeaefcee75500b09488_wm.jpg

Nem vagyok történész, ismereteim hiányosak, gyengék, azonban annyi ragadt rám – és nem csak a hollywoodi filmeknek köszönhetően –, hogy bizony a második világháború alatt egy népet üldöztek, irtottak. Az akkor gyáva nép mostanra erős lett, de a megítélése nem sokat változott azóta sem. Az én hibám, hogy nem érzem magaménak, hogy utáljam ezt a népcsoportot, pedig, csak abból kiindulva, hogy ma, a magyar Internetes fórumokon milyen támadások érik ezt a vallást és népcsoportot, amelyik gyakorolja, hát minimum visszás számomra.

Ateistaként megkérdőjelezem egyébként is, hogy bármilyen istenért szabad-e vért ontani, ám az az utálat, amely a zsidókat eleve környezetemben is éri, burkolt vagy nyílt formában, számomra elképzelhetetlen, miből táplálkozhat. Biztosan rosszul lettem szocializálódva ez ügyben, vagy tudtomon kívül magam is zsidó vagyok, és ezért van bennem tolerancia – van népcsoport, idea, amelyet magam utálok, megvetek, elítélek – irányukba, vagy egyszerűen nem érdekel az egész. De nem zsidózni jöttem ide, hanem egy filmről mesélni, amelyet a holokausztról forgattak. Objektívnek kell maradnom.

Valahol olvastam, és sajnálom, hogy nem jegyeztem meg, hol, csak pontosítani akarok, hogy a zseniális megfigyelés nem tőlem származik, máshol láttam, ám osztom, hogy a Saul fia egyfajta FPS kalandjáték, fegyver nélkül, amelyben a kamera körbejárja a főhőst, akinek részfeladatai vannak, amiket teljesítenie kell, hogy a játék/film fő feladata végül teljesülhessen. Saul mint a Sonderkommando tagja isteni sugallatra, vagy mert hirtelen akkor tört el nála a mécses, kitalálja, hogy egy fiú holttestét el akarja temetni. Ethan Hunt is megirigyelhetné ezt a feladatot, hiszen Saulnak szinte lehetősége sincs megvalósítania ezt a tervet, mert a németek vasmarokkal fogják ezeket az embereket, és hogy ne is legyen egyszerű a feladat, Saul egy rabbit is szeretne a temetés celebrálásához.

10816463_3b4771d134983ff12fb7cabf38cdfba5_wm.jpg

Volt-e ilyen a valóságban? Talán megtörtént esetből szemezgettek az írók? Kizárt. A lényeg valójában nem is az, hogy a pőre valóságot lássuk. A film egyfajta erkölcsi felmentése a korábban a holokauszt óta eltelt évek alatt elítélt zsidó Sonderkommandósoknak, akiket a túlélők szinte egy kalap alá vettek a nácikkal, hiszen kollaboránsoknak tartották ezeket az embereket. Gideon Greif, aki azonban ezeknek a hamisan vádolt embereknek a felmentésére törekedve megírta könyvét, a Könnyek nélkül sírtunkat (mostanában jelent meg magyarul is), sikeresen fejtette ki kutatómunkájának eredményeit interjúkötetében, olyannyira, hogy bizonyos hivatalos fórumokon már nem támadják ezeket az embereket.

Greif kutatómunkája ugyanis pszichológiai fejtegetésekben és tények halmazaiból hámozta ki, amit józan paraszti ésszel te is ki tudtál volna találni: ezek az emberek csupán eszközei voltak a hatalomnak, és egyedül a szükség és halálfélelem vitte rá őket arra, hogy úgymond segédkezzenek a náciknak hatásosan és tömegesen zsidókat ölni. Grief könyvében kitér arra is, hogy ezek a Sonderkommando-tagok gyakorlatilag semmilyen fontos cselekményben nem vehettek részt, ami a gyilkossággal kapcsolatban áll, hiszen nem bíztak bennük sem, így csak olyan alantas munkát erőszakoltak rájuk, mint a vetkőztetés, a holttestek elhordása, elégetése, a mocsok feltakarítása. Ölni nem ölhettek, és a túlélők vallomásaiból kiderült, hogy nem is akartak ölni. Pusztán a rájuk erőltetett feladatokat igyekeztek úgy elvégezni, hogy ne kapjanak golyót a tarkójukba. Szerintem ez teljesen logikus okfejtés.

Szóval, Saul szemtanúja lesz, ahogy egy fiú túléli a halálos elgázosítást – néha előfordult, ha az illető alulra került, és a többi test gyakorlatilag elzárta előle a gáz hatóanyagát, persze, ritka esetekről van szó –, és miután felfektetik egy asztalra, az érkező német tiszt megfojtja a fiút, viszont mivel érdekli, miért tudott életben maradni a gyermek, elrendeli a felboncolását. Saul, talán hogy törlesszen, vagy hogy a rengeteg halálsikolyt csendesítse lelkiismerete torkában, hiszen szegről-végről részt vett a tömeges gyilkosságokban, úgy véli, szent küldetése, hogy a gyermeket eltemesse, és érte egy rabbi imát mondjon el. Ehhez azonban nem Canossát kell járni, hanem a poklot.

2015052743.jpg

Nem lettem teljesen meggyőzve a filmmel kapcsolatban. Úgy vélem, előbb látnom kell a másik négy jelölt filmet is, amelyek érdemesek voltak a nominálásra. Fejet hajtok a rengeteg pozitív kritika és a filmes szakemberek véleményei előtt, melyek a filmet méltatják – voltak kritikus hangok is persze –, ám a saját véleményem, hogy a film kicsit talán túl lett lihegve. Először is, nem érzem, hogy szórakoztatott annyira, hogy többször újranézzem. A Schindler listáját tucatszor láttam, pedig a giccsfaktor a film végén kifejezetten erősre sikeredett a túlélőkkel és a kis kavicsokkal.

Nem fogom a Saul fiát évente elővenni, leporolni és megtekinteni. Talán, mert túl nyomasztó. Talán, mert végeredményben a kilátástalanságról szól. Talán, mert a torture horror műfaját sem szeretem; nem rajongok a kínzásért és ami ebben a filmben folyik, az száz perc kínzás. Nem a nézőé, mielőtt humoros olvasónk gúnyosan megjegyzi. Hanem embereké, akik rettegtek és akik reménykedve hajtottak fejet az ellenség kései előtt, hogy a torkukat elvágják. Nem szeretem az ilyesmit.

Másrészt, zavart a filmben ez a fajta szerencsemalackodás is. Saul egészen a végéig egy igazi szerencsemalac, aki állhatatosan halad céljai felé, néha pont mellőle lövik ki a szereplőt, de ő megy tovább, akár egy terminátor. Értem én, hogy ez a történet lényege, és róla szól a film, de így a realista drámából kicsit áttévelygünk a fantasztikum birodalmába, egy zsidó férfiról, aki átlibeg az események forgatagán, akár egy halálra ítélt Forest Gump. Mondjuk az arcjátéka minimalistább, de töretlen előre haladása tényleg emlékeztet Tom Hanks butuska, de akaratos, és ebből kifolyólag az események közepébe csöppenő figurájához.

Saul jelmondata is lehetne a film elején, hogy ez az egész őrület, amelyben részt vesz, olyan, akár egy elcseszett, sátáni bonbon, amelyből nem tudja, mit fog kivenni az ember. Röhrig Géza eléggé eszköztelen játéka még talán rá is erősít erre a figurára, hiszen alig beszél, arcjátéka gyakorlatilag a nullával egyenlő, leszámítva az arcán átsuhanó sötét viharfelhőket. És ekkor azt gondoltam, hogy legjobb esetben is egy 60%-ot fogok adni erre a filmre, amelyik piedesztálra igyekszik emelni azt a pár száz férfit, akiket belekényszerítettek ezekbe az eseményekbe, miközben ezért megbélyegezték őket a történelemkönyvek oldalain.

Azonban a befejezés, amelyet nem elemezgetek ki, de megérne néhány sort a reveláció, hirtelen úgy éreztem, hogy sokat hozzátett a lezáráshoz. Így simán adhatok 75%-ot erre a nyomasztó, nehéz filmre. Valójában a számat téptem neked, hogy ha eddig nem láttad, adj neki egy esélyt. Annyit megérdemel. Tedd félre mindazt, amit beléd kódolt a múltad, a világod, és adj egy esélyt ennek a filmnek, ami ismét ránk irányította a világ figyelmét.

A Kossuth-díjak hirtelen kiosztását az alkotóknak viszont kapkodónak éreztem. Ambivalens érzés, mert ugyanakkor miért érdemelnének meg egy ilyen komoly állami kitüntetést, ha nem egy ilyen filmért? Sokat tesz szerintem hozzá az is, hogy a vásznon látható művészek, akik a figurákat adják, nem voltak korábban unásig felhasználva magyar filmekben. Egy ilyen dráma sokkal jobban működik egy ismeretlen színész, művész arcán, alakján keresztül, mintha az ügyeletes hírességünket szuszakolnánk bele a szerepbe.

20160321a-saul-fia-dvdkiadasa.jpeg

A DVD-kiadásról 

Egy Oscar-díjas film nyilván megkülönböztetett figyelmet érdemel. Így a Saul fia hosszú idő után az első olyan magyar film, amely ismét kétlemezes kiadást kapott. Nekem nagyon tetszik a DVD-verzió, minthogy 35 milliméteresre forgatták, nem is érzem indokoltnak a Blu-rayt ebből a filmből – pláne amennyire Nemes Jeles ezt ellenzi is. A kiadvány nagyon szép, kihajtható papírtokos, amelyben két sárga korong lapul. A lemezek szitázása tetszetős, tudom a Dávid-csillag színére utal, de nem tudok elvonatkoztatni a Watchmentől. Mondjuk azt, ízlésesen egyszerű. Az első korongon maga a film található, amit sztereó meg 5.1 mellett DTS-ben is meghallgathatunk. A magyaron kívül angol és francia felirat is került a korongra. A képarány 4:3-as.

A menü maga már nem tetszik annyira, de ehhez a témához tökéletesen megfelel. Az extra korongon helyet kapott a rendező 14 perces filmje, a 2007-es Türelem, amely lényegében egy előjáték a Saulhoz, ugyanazokat az operatőri megoldásokat láthatjuk benne, mint a nagyfilmben. Ugyanúgy követünk egy szereplőt, aki ezúttal egy nő. Szinte egy mondata sem hangzik el. Sokáig nem is lehet tudni, mire megy itt ki a játék, ez nyilván egy kísérleti alkotás volt, amellyel igazolni akarták a készítők, mindez működhet 107 percen át is. Nagyon érdekes, hogy az eltelt nyolc évben mégsem csinálta meg a filmet előttük senki.

Kapunk két kimaradt jelenetet 2 percben. Tizenkét jelenetet a forgatásról, amelyek összesen 21 percet ölelnek fel. Viszont az utolsó nem akart elindulni a vetítésen, remélem, ez nem azt jelenti, hogy gyári hibás a korong! Helyet kapott még a lemezen egy 26 perces beszélgetés az alkotókkal, ahol főleg Nemes Jeles és Röhrig beszél, aztán egy 2 perces, semmilyen anyag az Urániában történt díszbemutatóról. Szintén ebből vágtak össze 3 percet, ahol magyar művészek nyilatkoznak a filmről. Megtalálható a korongon még a film előzetese és egy tévészpot. Ez bizony karcsú, ráadásul nem is nagyon informatív. Na majd az audiokommentár!

saul_fb.jpg

Az a magvas véleményem, hogy a magyarok még mindig nem tudnak jó DVD-tartalmakat gyártani. Nyilván pénzhiányból fakad ez is, de azért az elég nagy baj, hogy totál érdektelen dolgokról beszélnek az audiokommentár során, ahol végül is, csak embereknek kell beszélgetni, miközben pereg a film. Arról nem is beszélve, hogy abban nem tudnak megegyezni, a piros X mégis mit jelentett Saul hátán? Itt hallottam a harmadik verziót: hogy oda lőjenek a katonák, ha menekülnek. Már elnézést, de kit néznek hülyének? Csomó másik zsidón nem volt X, azokat hogy lőtték hátba? Elég nagy az ember háta, és a németek precízek, nem hiszem, hogy kellett nekik a célzókereszt. Aztán néha megjegyzik, hogy ez itt a kedvenc jelenetem, ez itt a másik kedvenc jelenetem, most épp az történik – látom, hogy mi történik, mert a filmet nézem közben, nem kell elmesélni. Igen, most lapátolják a hamut. Elképesztő, ahogy a Géza eszik, és hasonlók.

És ezt Nemes Jeles, Krasznahorkai Balázs – aki a rendező asszisztense volt – és Erdélyi Mátyás operatőr követte el. Még a legérdekesebb dolgokat Erdélyi mondja, ami nem csoda, mert lényegében miatta akkora siker a film. Miatta nyert Oscart! Szóval csomó minden rákerülhetett volna a DVD-re, mondjuk egy normális werkfilm, egy bemutató a különböző díjakról a tavalyi cannes-itól kezdve az Oscar átvételéig, Nemes Jeles másik két kisfilmje és egy valóban informatív tartalmas kommentár, akár egy holokauszt szakértőtől, mert mélyebben beleásott volna a témába. Magát a filmet másodjára nézve már korántsem élveztem annyira – ha ez a fogalmazás megfelelő egyáltalán ezen film esetében –, és nagyon idegesített a Géza szájszegletében levő göb.

Mindenesetre a DVD-verzió nagyon baráti áron került forgalomba: 3500 forint egy dupla lemezesért ajándék, pláne, hogy ebből szinte mindenhol lejön pár száz forint. Az első héten a SPAR pl. 2200-ért vesztegette! Aki ügyes meg gyors volt, az még dedikáltathatta is, ami nyilván a későbbiekben növelni fogja az értékét. A Blu-ray viszont már borsosabb – majdnem 9000 forint! –, ami ugyanezeket tartalmazza, csak nagy felbontásban, DTS-HD hanggal, egy könyvet a forgatásról és egy eredeti kivágott filmkockát. A három lemezből viszont kettő DVD, amire nincs szükség, mert az egyetlen Blu-rayen minden megtalálható, és semmi új dolog nincs! Minek DVD, ha Blu-rayben nézem? Sose értettem ezeket az egybecsomagolásokat, sőt jelen esetben lehúzásnak érzem. Egyértelműen a DVD-verzióra szavazok, mert ízléses kiadvány, amit jó feltenni a polcunkra.

Ha tetszett az ismertető, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2016.05.12. 08:07:06

„Esküszöm, ez az utolsó cikk a Saul fiáról, utána pihentetjük a témát.”

Kérem a kollégákat, csak a saját nevükben beszéljenek. :)

„...ám az az utálat, amely a zsidókat eleve környezetemben is éri, burkolt vagy nyílt formában, számomra elképzelhetetlen, miből táplálkozhat.”

Pedig a magyarázatot rögtön utána te magad adod meg:

„van népcsoport, idea, amelyet magam utálok, megvetek, elítélek”

A helyzet egyszerűen az, hogy másoknak épp a zsidók jelentik azt az utált, megvetett, elítélt népcsoportot, amelyet te a magad részéről itt nem nevezel meg. Vagyis a dolog csupán nézőpont kérdése. Ha vannak érvek az egyik gyűlölet mellett, akkor lehet találni a másik mellé is. Még az is lehet, hogy ugyanazokat az érveket. :)

Gideon Greif okfejtésével szerintem az a baj, hogy rögvest a visszájára is fordítható. Mert ha a Sonderkommando tagjainak elnézzük, hogy saját fajtársaik meggyilkolásában segédkeztek tulajdon életük védelmében, akkor lényegében ugyanezt a magyarázatot el kéne fogadni a németek részéről is. Vagyis hogy mennyivel nagyobb életbiztosítás volt őrnek lenni egy lágerben, mint megkockáztatni, hogy a delikvenst kivezényeljék a frontra megdögleni. Ki tudja, miért, elterjedt az a – szerintem cseppet sem helytálló – nézet, hogy a náci hadseregben csakis önkéntesek harcoltak, és általában a német katona oda mehetett szolgálni, ahová akart, és mindent szabad akaratából tett, semmit sem parancsra. Ha viszont elvárjuk, hogy a végletes helyzetekben megszólaljon az emberben az erkölcs hangja, hogy „ezt már akkor se teszem meg, ha az életembe kerül”, akkor ezt szerintem mindkét oldalon számon lehet kérni. Ezért nem tudok egyetérteni azzal a történelemszemlélettel, amely kizárólag fekete és fehér pólusokban akar gondolkodni, és egyik oldalon csak és kizárólag ártatlanokat, a másik oldalon pedig csak és kizárólag velejéig romlott, emberségükből kivetkőzött szörnyetegeket akar látni és láttatni. Az élet soha nem egyszerűsíthető le ennyire, még a szélsőséges helyzetekben sem.

„Valahol olvastam, és sajnálom, hogy nem jegyeztem meg, hol, csak pontosítani akarok, hogy a zseniális megfigyelés nem tőlem származik, máshol láttam, ám osztom, hogy a Saul fia egyfajta FPS kalandjáték, fegyver nélkül...”

Segítek: szerintem a Filmbookon olvastad Scal kollégától. :)

Kicsit megleptek ezek a megfogalmazások a filmmel kapcsolatban, hogy „nem érzem, hogy szórakoztatott annyira, hogy többször újranézzem”, vagy az, hogy „magát a filmet – másodjára nézve – már korántsem élveztem annyira”. Már csak a téma miatt se érzem, hogy a Saul fia olyan film lenne, amelynek a szórakoztatás lenne a célja, vagy amelyet élvezni lehet, vagy ez az igény elvárható lenne tőle.

Amivel viszont egyetértek, az a Kossuth-díj odaítélésének kényes kérdése, különösen a főszereplő vonatkozásában. Azért ne feledjük el, hogy egy amatőr színészről beszélünk. Hogy valaki EGYETLEN filmszerepért megkapja a legmagasabb állami művészeti kitüntetések egyikét, melyet a pályán több évtizede eredményesen és kimagaslóan teljesítő hivatásos művészek még nem kaptak meg, az szerintem a hivatásos színészi szakma arcul csapása. Röhrig Géza filmbeli teljesítményét a különböző fesztiváldíjak szerintem kellőképpen elismerték, és ha vezetőink úgy gondolták, állami szinten is reagálni kell a film nemzetközi sikerére, akkor az Érdemes művésztől a Jászai Mari-díjig lettek volna fokozatok Géza színészi munkájának méltó, de nem túlzó elismerésére.

Jerryco 2016.05.12. 11:29:07

@field 64: Scal-lal már beszéltünk erről az játékos-FTP-ről, de hónapokkal korábban találkoztam vele valahol a világhálón.

Minden filmtől elvárom, hogy valamilyen formában "szórakoztasson" - úgy is fogalmazhattam volna, hogy "szóljon hozzám". Akár egy vers esetében. Ha egy költő olyan verseket ír, amelyek számomra nem szórakoztatóak, akkor azt a költőt - lehet bármekkora név - nem fogom szeretni.
A Saul számomra egy végtelenül nyomasztó mozi, amit most, hogy végül láttam, nem fogom keresni, hogy többször megnézzem. Én egy filmtől elvárom azt is, hogy szívesen újra leemeljem a polcról.

2016.05.12. 11:57:59

@Jerryco:

Szóval az ötlet nem Scal komáé?? Na, ezt az infót még fel kell dolgoznom. Magamban is, meg vele is. :)

Oké, nincs azzal semmi gond, ha nem akarod újra megnézni. Ez nálam is így van nagyon sok filmmel. Csak hát épp a magyar nyelv annyira alkalmas arra, hogy az ember finom jelentésárnyalatokat fejezzen ki vele, hogy bizonyos szövegkörnyezetekben bizonyos általánosan használt szófordulatok olykor furcsán hatnak. Kedvencem régebben az volt, amikor azt hallottam/olvastam a médiában, hogy „megünneplik X. Y. halálának évfordulóját”. :) Nosza, mondom magamban, hol lesz a buli, és hogy lehet oda bejutni?

Ami a költőket (írókat, filmrendezőket, zeneszerzőket, előadóművészeket stb.) illeti, én sem vagyok sznob, szóval számomra is az a fontos, hogy hasson rám, amit csináltak. Van, akié elszórakoztat, a másiké elgondolkodtat, a harmadiké megdöbbent, a negyediké felzaklat, az ötödiké viszont untat stb., stb. De elfogadom, hogy ez csak az én mániám, hogy a szórakoztatás vagy az élvezet szó jelentését (oké, tudom, ez utóbbit Scal használta a DVD-ről szóló részben) leszűkítem a vidám vonatkozású dolgokra.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.05.12. 16:15:31

@Jerryco: beszéltük, de azért megkereshetnéd, mert eléggé egyedinek tartottam a meglátásom :D

@field 64: hát másodjára már én is unatkoztam rajta helyenként (pl ezért nem néztem újra se Schindlert, se a Salot) ha nem az audiokommentárt figyelem, akkor érdektelen lett volna már

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.05.12. 16:21:11

@field 64: "Hogy valaki EGYETLEN filmszerepért megkapja a legmagasabb állami művészeti kitüntetések egyikét, melyet a pályán több évtizede eredményesen és kimagaslóan teljesítő hivatásos művészek még nem kaptak meg, az szerintem a hivatásos színészi szakma arcul csapása. "

azt hiszem a Kossuth díjat azért adják, mert kitüntető szolgálatot teljesít az illető az ország javára

most egy Oscar díj megszerzése szerintem ezt abszolválja
én sokkal inkább érdemtelennek tartom Lovasi András Kossuthját, aki lehet 20 évig zenélt, de mégis mit tett a magyar zenéért ami akkora truváj?

vesd össze a hadsereggel, ha valaki egy kivételes cselekedetet hajt végre kitüntetik, és rangot is kap, míg lehet valaki jó katona, de nem tesz semmi nagyot, éveket kell várnia ugyanerre

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.05.12. 16:33:33

@field 64: "nézet, hogy a náci hadseregben csakis önkéntesek harcoltak, és általában a német katona oda mehetett szolgálni, ahová akart, és mindent szabad akaratából tett, semmit sem parancsra."

ezt nem tudom kik mondják, de hát azért arról mindenki hallott, hogy egy iső után még a 14 éveseket is besorozták mert annyira nem volt ember, nem volt itt önkéntesség, megfordulták hátba lőttek, akár csak az oroszoknál - sőt amerikaiaknál is

2016.05.12. 16:47:15

@scal:

Rofusz Ferenc csak harminc évvel (!!) az Oscar elnyerése után, 2011-ben kapott Kossuth-díjat. Pedig az ő Oscarja volt az első magyar Oscar. Vagy ő talán nem teljesített kitüntető szolgálatot az ország javára?

Szabó István ugyan már 1975-ben Kossuth-díjas volt, de a MEPHISTO Oscarjáért ő is kaphatott volna még egy Kossuth-díjat. Hiszen az övé is kitüntető szolgálat volt, másrészt nem ő lenne az egyetlen kétszeres Kossuth-díjas művészünk.

Géza Kossuth-díja szerintem erős túlzás. Azért ha végignézünk a film tekintélyes külföldi díjainak során, azt látjuk, hogy Géza színészi teljesítményét a külhoni kritikusok sehol nem tartották díjra érdemesnek, csak magát a filmet. Ennek fényében is furcsa (számomra), hogy itthon rögtön a Kossuth-díjjal kínálták meg egy olyan szerepért, amelyben egyébként – ha jól emlékszem – a Filmbookon megjelent kritikák szerzői szerint se nyújt igazán kimagaslót. :)

Röhrig barátja, Kardos Gábor például így látja a dolgot:

„Örülök Géza barátom sikerének, amiről már írtam is, de a Kossuth-díj nem erre való. Egy életmű elismerése és nem külföldi díjak vagy a világsiker lájkolása. A díjazott művészetének maradandó értékéről és nem a piaci sikerről szól.

Ez sajnos az a szint, mint mikor pártpolitikai kritériumok alapján osztják.

Függetlenül attól, hogy ezúttal nagyon szerethető és tehetséges embereknek adják, akik idővel nyilván kiérdemelhetnék. Egyébként szakmailag is sántít, hogy pont a hangmérnök nem kap Kossuth-ot, az operatőr viszont igen.”

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.05.12. 17:15:46

@field 64: de igen, de 30 évvel ezelőtt itt még szocializmus volt, a Kossuth díjakat ADJÁK, nem pedig KAPJÁK, szóval szerintem azokat támadd akik kiosztották, ne azokat akik megkapták

Szabótól miután kiderült 3/3-as múltja, még azt az egyet is elvenném

jó, Géza esetében igazad van, - és főleg ez a be kéne már fejezni az erről valaó beszélgetést... majd befejeződik az Géza magától, ne siettesd - de a rendező, és főleg az operatőr esetében én úgy érzem megérdemelt

Gáborunk meg felébredt, a Kossuth díjat, MINDIG pártpolitikai kritériumok alapján osztották,

nem véletlenül kapott Szabó ügynök már 75-ben, nem véletlenül kapott Lovasi az MSZP, Ákos meg a Fidesz alatt

azzal se értek egyet, hogy szembeállítja a hangmérnököt az operatőrrel, az operatőri munka ebben a filmben egy bravúr volt, a hang lényegében csak kíséri a filmet

de hát ahogy mondani szokás, akinek ilyen barátai vannak, ellenségek nem is kellenek

2016.05.12. 18:02:39

@scal:

Nem támadásnak szántam, csupán szubjektív tényközlésnek, hogy Gézát szerintem túldíjazták a filmszerepe miatt a Kossuth-díjjal. Azt sosem állítottam, hogy kikövetelte volna magának a díjat, azért sem hibáztatom, hogy elfogadta, ámbár volt már példa arra, hogy valaki visszautasította a Kossuth-díjat. Brando meg George C. Scott még az Oscart is, ha jól emlékszem. :)
(A rendező meg az operatőr díjáról semmit nem mondtam. )

Én nem venném el a Szabó Kossuth-díját, mert azt a művészeti tevékenységéért kapta, és azért meg is érdemelte. Hogy emberileg mit gondolunk róla az ügynökmúltja miatt, az más dolog. Jómagam túl keveset tudok erről az ügyről ahhoz, hogy sommás ítéletet mondjak róla, pláne a díjait követeljem vissza.

1989-ben volt valami rendszerváltás (állítólag), de mégis csak 2011-ben jutottunk el Rofusz Feri Kossuth-díjáig. Persze jobb későn, mint soha.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.05.12. 18:16:49

@field 64: de én TÁMADÁSNAK vettem! Az istenbassza már meg! Mi ez a pináskodás már megint! :D

Szerintem Szabó művészete is azért teljesedhetett ki, mert lefeküdt a rendszernek, ki tudja hány nála tehetségesebbtől vette el a fényt. Én mindig erre gondolok.

Mert Rofusz nem számított az MaSZoP-nek, az MDF-nek, 98-2002-ig meg más dolga volt a Fidesznek :D

Gery87 2016.11.12. 19:51:03

Az "Ameddig a lábam bírja" témája pl nekem pl jobban tetszik, a film nagyon tetszett....sok díjat nyert, de a büdös életbe nem kapna Oscart...
süti beállítások módosítása