Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A homár (2015)

2017. március 16. - Filmbook

Mindig is fura volt a viszonyom a disztópiákkal kapcsolatban. Nagyon tetszett az a gondolat, ami a művek alapvetését adja, azonban irodalmi téren nem igazán tudtam beleélni magam egyetlen olvasott mű atmoszférájába sem, egyszerűen idegennek éreztem az egészet. Aztán jött a young-adult könyv és film hullám, ami kicsit jobban átélhetővé tette a dolgokat, itt viszont a narratíva és a karakterek nem ütötték meg a kívánt szintet. Egészen idáig kellett várnom, hogy egy olyan disztópiában legyen részem, ami tényleg érdekes, magával ragadó és ugyanakkor elkeserítő is (persze ezt dramaturgiai értelemben véve), ez pedig nem más mint, a 2015-ös A homár (The lobster) c. film.

the-lobster.jpg

Csak rövid ajánló kapcsán szereztem tudomást a filmről, és miután tüzetesebben megnéztem miről is van szó, és kiderül, hogy a főszereplőt Colin Farrell alakítja, egészen izgatottan ültem le elé. A homár nagyon érdekes dilemmákat tár fel a nézőnek. Társadalmi konfliktusok, együtt és külön élés, párválasztás, közösség egyénnel szemben támasztott konvencióinak kérdései. Mind olyan téma, amiről a film kapcsán érdemes és kell is gondolkodni, beszélni.

De mi is az alaphelyzet. A disztópia világában minden embernek kötelező párkapcsolatban élnie. Nincs megkötés afelől, hogy milyen nemű, korú az illető, de a kapcsolat nélkül egyszerű köztörvényes bűnözőnek számít a polgár. A rend és egyensúly zavartalan fenntartása érdekében létezik egy hotel, ahova elhurcolnak minden egyedülállót. Itt 45 nap áll lehetőségükre a bezártaknak, hogy párt találjanak maguknak, különben kénytelenek állattá változtatni őket a hotel szabályzata értelmében. Persze azért mégsem embertelen a rendszer, az állat fajtáját mindenki maga választhatja meg. Erre a végtelenül abszurd és groteszk helyre érkezik meg David (Farrell) a bátyjával, aki miután már korábban elbukott a hotelben, kutya képében tart testvérével.

screen_shot_2016-06-06_at_3-34-06_pm.png

Nem szeretnék több részletet leírni, mert úgy gondolom, hogy ennek a világnak minden apró eleme, momentuma annyira nagyszerűen, meghökkentően és végletekig abszurdan van megírva, hogy külön felér egy-egy kis katarzis élménnyel ezek felismerése és megtapasztalása. Valamint nagyszerű látni a karakterek mélyen sztoikus, kiábrándult és rezignált magatartását. Gyakorlatilag minden szereplő demotivált, ezáltal válik roppant érdekessé a viszonyuk egymáshoz és a környezethez.

Karakterek szempontjából számomra csak a Farrell által alakított főszereplő tűnik igazán kidolgozottnak és súlyosnak. Rajta tükröződik legjobban a társadalom mélabússága és gondolkodásmódja. A többi szereplő inkább csak az ő világát és gondolatiságát befolyásolja, és ez az, ami igazán hatni akar a nézőre. Remek atmoszféra teremtő ereje van az alkotásnak. Az, hogy végig narrált a történet, ilyen módon, kvázi könyv szerűen halljuk a szereplők gondolatait is. Mindez egy nagyon különleges hangulatot kölcsönöz a filmnek. Egész végig meg tudja tartani a feszültséget és a sokkoló hatást, amit a nézőre gyakorol.

awwwards-sotd-the-lobster-2.jpg

Nagyon is drámai fordulatokkal, meghökkentő eseményekkel szolgál minden egyes jelenetben, és végig ott lebeg a néző feje fölött egy rohadt kellemetlen gondolat felhője. Ennek ellenére az abszurditás könnyen emészthetővé és befogadhatóvá teszi A homárt. És hogy miért is homár? Gondolom ezt már kitalálták a legtöbben. Ez az állat az, amivé David legszívesebben átalakulna. Az oka mind erre pedig talán az a gondolkodásmód és szemlélet, ami tökéletesen leírja a filmbéli társadalom jellemét és személyiségét. És elkeserítő módon, azt kell mondjam, hogy talán ez a jellemvonás nem is áll olyan messze a jelenkor társadalmától.

Összességében A homár egy nagyon különleges és ötletes film lett. Remek gondolatisággal, atmoszférával és kérdésfelvetésekkel. Számomra képes volt újat és maradandót alkotni az utópia műfajában, és ezért erősen tudom ajánlani mindazoknak, akik valami igazán mást és meghökkentőt szeretnének látni.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

a cikket beküldte: Kalocsai Bálint

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gery87 2017.03.17. 22:10:57

"Az oka mind erre pedig talán az a gondolkodásmód és szemlélet, ami tökéletesen leírja a filmbéli társadalom jellemét és személyiségét. És elkeserítő módon, azt kell mondjam, hogy talán ez a jellemvonás nem is áll olyan messze a jelenkor társadalmától."

cücöcö....Ez a szemét, hülye, konok társadalom a hülye elvárásaival már megint megakadályozza az EGYÉNT hogy gyönyörű pillangónak vagy akárminek képzelje magát itt és most....a jővő, meg mások, meg a többiek...? Hát az kit érdekel....:)
süti beállítások módosítása