Martin Scorsese munkái mindig valami különlegeset és magasztosat jelentettek számomra. Egészen más élmény az ő filmjeit és hangulatteremtő erejét átélni, mint bármilyen más művet megtekinteni. Különösen igaz volt ez a Krisztus utolsó megkísértése c. filmjére, amely számomra, mint a vallás és teológia iránt érdeklődő személynek máig az egyik legmeghatározóbb filmélménye.

De hogy miért is került szóba mindez? Nem másért, mint Scorsese legújabb műve a Némaság miatt. Ahol újra a kereszténység, és az egyház dogmáit, eszközeit, elgondolásait pellengérre állító, azokat megkérdőjelező alkotásról van szó. Magam részéről kifejezetten örültem annak, hogy a rendező a számomra emészthetetlenül közönséges Wall Street farkasa után visszatér ehhez a témához, és reméltem, hogy újra átélhetem azt a bizonyos hangulatot. Azt a pátoszos, magasztos hangulatot, ami a rendező munkáiban pont annyira jellemző a gengszterek közösségére, mint Jézus, az apostolok és az egyház legelhivatottabb papjainak világára egyaránt.

A 17. század közepén, miután minden arra utal, hogy a portugál jezsuiták arra irányuló törekvései, hogy a japánokat keresztény hitre térítsék végleg elbuktak, már az egyház is kész belenyugodni küldetése kudarcába. Azonban egy napon hír érkezik egy bizonyos Ferreira atyáról (Liam Neeson), aki a pletykák szerint megtagadta hitét, és jelenleg már buddhistaként él a japán társadalomban. Ezt hallva két rendkívül elszánt fiatal pap, Rodrigues atya (Andrew Garfield) és Garupe atya (Adam Driver), teljes elhivatottsággal ragaszkodik hozzá, hogy Ferreira keresésére induljon, dacolva a kínzások és kivégzés jelentette veszéllyel, ami minden keresztényre leselkedik Japánban.

Kínába érve találnak egy alkoholista japánt, Kichijiro-t (Yosuke Kubozuka), aki kereszténynek állítja magát, és hajlandó elvezetni a papokat azokba a japán falvakba, ahol a misszionáriusok egykor tevékenykedtek. Itt találkoznak azokkal az emberekkel, akiket sikeresen megtérítettek Ferreira és társai. Mindenki félelemben él, csöndben bujkálnak a hegyek közt és barlangokban, földalatti szertartásokat tartanak, és csak várnak arra, hogy elérkezik a megváltás. Ebbe a világba érkeznek meg a papok, és nem is tudnak egyhamar Ferreira keresésére indulni, hiszen minden egyes kis keresztény falu ádázul ragaszkodik hozzájuk.

Rodrigues-t és Garupe-t lenyűgözi az a mélységű hit, amit a japánok tudhatnak magukénak. Végig ott lebeg előttük az, hogy ők talán meg sem tudják közelíteni ezt a szintű elhivatottságot. Ugyanakkor felvetődik a bennük a kérdés is, hogy nem csak babonás ragaszkodás mindez a kegytárgyakhoz? A történéseket innentől nem is szeretném részletezni, hiszen az elvenné az élményt, a film izgalmát. Azonban a valódi cselekmény a két főszereplőn belül zajlik. Az ő átalakulásuk, hitük megingása, a dogmák, formalitások és parancsolatok megingathatatlanságának megkérdőjelezése, az hogy talán az emberség, a humánusság és nem pedig a mártírság az, ami valakit igazán jó hívővé tesz.

A központi karakterek nagyon erősen és érzékletesen kerülnek megjelenítésre. Meggyőződésem, hogy Garfield-nál nem is lehetett volna erre a szerepre tökéletesebb színészt találni. Nagyszerűen tudja átadni azt az elhivatottságot és kételyt, ami egyszerre jellemzi karakterét. A Némaság egy hosszú, csöndes, spirituális utazás, ami azt akarja, hogy nézője átlényegüljön. Gyönyörű és elhagyott helyszíneken játszódó jelenetek tükrözik azt az izoláltságot és csendet, amit a két pap belül is megél. Csak a hitükbe vetett bizalom az, ami erőt adhat nekik, és ezt ők a bujkáló japánokon meg is figyelhetik. Azonban saját maguk képtelenek implementálni mindezt.

Az operatőri munka egyszerűen tökéletesre sikerült. Hasonlóan nagyszerűt talán csak a Visszatérő-ben sikerült megfigyelnem, ami úgy gondolom elég jól leírja, mennyire művészire is sikeredett a képi világ. Összességében a némaság egy nagyon elgondolkodtató és meditatív alkotás lett. Véleményem szerint  Scorsese is szeretett volna visszatérni a Krisztus utolsó megkísértése hangulatához, ami sikerült is, csak egy teljesen más irányból, kicsit egzotikusabb környezetben, és olyan probléma felvetésekkel, amit mindenki, saját magában is megvizsgálhat.  Azonban a végeredmény egy hasonló katarzis élmény átélését jelentheti a nézőknek.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a FilmBook Oldalunkat!

A cikket beküldte: Kalocsai Bálint