Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Némaság

2017. március 24. - Filmbook

Martin Scorsese munkái mindig valami különlegeset és magasztosat jelentettek számomra. Egészen más élmény az ő filmjeit és hangulatteremtő erejét átélni, mint bármilyen más művet megtekinteni. Különösen igaz volt ez a Krisztus utolsó megkísértése c. filmjére, amely számomra, mint a vallás és teológia iránt érdeklődő személynek máig az egyik legmeghatározóbb filmélménye.

nemasag.jpg

De hogy miért is került szóba mindez? Nem másért, mint Scorsese legújabb műve a Némaság miatt. Ahol újra a kereszténység, és az egyház dogmáit, eszközeit, elgondolásait pellengérre állító, azokat megkérdőjelező alkotásról van szó. Magam részéről kifejezetten örültem annak, hogy a rendező a számomra emészthetetlenül közönséges Wall Street farkasa után visszatér ehhez a témához, és reméltem, hogy újra átélhetem azt a bizonyos hangulatot. Azt a pátoszos, magasztos hangulatot, ami a rendező munkáiban pont annyira jellemző a gengszterek közösségére, mint Jézus, az apostolok és az egyház legelhivatottabb papjainak világára egyaránt.

A 17. század közepén, miután minden arra utal, hogy a portugál jezsuiták arra irányuló törekvései, hogy a japánokat keresztény hitre térítsék végleg elbuktak, már az egyház is kész belenyugodni küldetése kudarcába. Azonban egy napon hír érkezik egy bizonyos Ferreira atyáról (Liam Neeson), aki a pletykák szerint megtagadta hitét, és jelenleg már buddhistaként él a japán társadalomban. Ezt hallva két rendkívül elszánt fiatal pap, Rodrigues atya (Andrew Garfield) és Garupe atya (Adam Driver), teljes elhivatottsággal ragaszkodik hozzá, hogy Ferreira keresésére induljon, dacolva a kínzások és kivégzés jelentette veszéllyel, ami minden keresztényre leselkedik Japánban.

Kínába érve találnak egy alkoholista japánt, Kichijiro-t (Yosuke Kubozuka), aki kereszténynek állítja magát, és hajlandó elvezetni a papokat azokba a japán falvakba, ahol a misszionáriusok egykor tevékenykedtek. Itt találkoznak azokkal az emberekkel, akiket sikeresen megtérítettek Ferreira és társai. Mindenki félelemben él, csöndben bujkálnak a hegyek közt és barlangokban, földalatti szertartásokat tartanak, és csak várnak arra, hogy elérkezik a megváltás. Ebbe a világba érkeznek meg a papok, és nem is tudnak egyhamar Ferreira keresésére indulni, hiszen minden egyes kis keresztény falu ádázul ragaszkodik hozzájuk.

2_2.jpg

Rodrigues-t és Garupe-t lenyűgözi az a mélységű hit, amit a japánok tudhatnak magukénak. Végig ott lebeg előttük az, hogy ők talán meg sem tudják közelíteni ezt a szintű elhivatottságot. Ugyanakkor felvetődik a bennük a kérdés is, hogy nem csak babonás ragaszkodás mindez a kegytárgyakhoz? A történéseket innentől nem is szeretném részletezni, hiszen az elvenné az élményt, a film izgalmát. Azonban a valódi cselekmény a két főszereplőn belül zajlik. Az ő átalakulásuk, hitük megingása, a dogmák, formalitások és parancsolatok megingathatatlanságának megkérdőjelezése, az hogy talán az emberség, a humánusság és nem pedig a mártírság az, ami valakit igazán jó hívővé tesz.

A központi karakterek nagyon erősen és érzékletesen kerülnek megjelenítésre. Meggyőződésem, hogy Garfield-nál nem is lehetett volna erre a szerepre tökéletesebb színészt találni. Nagyszerűen tudja átadni azt az elhivatottságot és kételyt, ami egyszerre jellemzi karakterét. A Némaság egy hosszú, csöndes, spirituális utazás, ami azt akarja, hogy nézője átlényegüljön. Gyönyörű és elhagyott helyszíneken játszódó jelenetek tükrözik azt az izoláltságot és csendet, amit a két pap belül is megél. Csak a hitükbe vetett bizalom az, ami erőt adhat nekik, és ezt ők a bujkáló japánokon meg is figyelhetik. Azonban saját maguk képtelenek implementálni mindezt.

Az operatőri munka egyszerűen tökéletesre sikerült. Hasonlóan nagyszerűt talán csak a Visszatérő-ben sikerült megfigyelnem, ami úgy gondolom elég jól leírja, mennyire művészire is sikeredett a képi világ. Összességében a némaság egy nagyon elgondolkodtató és meditatív alkotás lett. Véleményem szerint  Scorsese is szeretett volna visszatérni a Krisztus utolsó megkísértése hangulatához, ami sikerült is, csak egy teljesen más irányból, kicsit egzotikusabb környezetben, és olyan probléma felvetésekkel, amit mindenki, saját magában is megvizsgálhat.  Azonban a végeredmény egy hasonló katarzis élmény átélését jelentheti a nézőknek.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a FilmBook Oldalunkat!

A cikket beküldte: Kalocsai Bálint

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Chris Kyle 2017.03.24. 23:23:58

.... iszonyúan unalmas és vontatott! ... Két és háromnegyed óra!

William Kidd 2017.03.25. 12:28:57

Nekem nagyon tetszett, elgondolkodtato.

Knuth úr 2017.03.26. 21:50:59

Picit lehetett volna rövidebbre vágni véleményem szerint (én egy hét alatt néztem végig részletekben - igazából kb. mint egy sorozatot, lehet annak még jobb is lenne, mint egy túl hosszú filmnek), és nem veszett volna sok, de nagyon szép és mély film.

Rebel Alliance 2017.03.27. 16:53:42

Nem volt rossz. Mondjuk túl jó sem. :)

Darkcomet 2017.03.30. 20:06:09

Csak én érzek egy fajta párhuzamot az apokalipszis most című filmmel, vagy csak beleerőltetem? Elméletileg Coppola olvashatta a regényt.

Más. Három órában ez a sztori és ez a megvalósítás túl tömény. Nem vitatom, hogy igen jó film, de tömény. Ezt az egészet tényleg minimum 6 részes minisorozatban kellett volna kibontani.