Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Stefan Zweig - Búcsú Európától (2016)

2017. március 31. - scal

„Úgy vélem, hogy az útlevelek és az országhatárok egyszer majd a múlté lesznek. Kétlem ugyanakkor, hogy ezt mi magunk még megérnénk.”

stefan_zweig_bucsu_europatol_plakat_kicsi.jpg

Totál elegem van a II. világháborúból és az árnyékából, ami ahogy nézem, kitart a harmadikig. Mikor fogja fel ez a háború, hogy ő CSAK egy második? Sosem lehet és lesz első! Egy szaros másolat! És csak ontják, ontják a filmeket, meg a hozzá kapcsolódó személyeket és a nagyon bennfentes és felettébb érdekes történetüket. Legutóbb mikor is morgolódtam ezen? Ja, meg van, Az állam, Fritz Bauer ellen kapcsán. Hát ez se jobb egy fokkal se. Sőt, szerintem még unalmasabb is.

A legjobb ebben a filmben, hogy úgy akar szólni valamiről, hogy semmit nem csinál. Azt akarja, hogy a néző rakosgassa ki a mozaikot a fejében az információmorzsákból. Ez sok esetben működhet, mondjuk ha a film eleve erre ösztönzi a nézőt. Ha – és most nagyon stílszerű leszek – sakkjátszmához hasonlít. De ebben az esetben? A film ide-oda ugrál az időben és a helyszínek között, hogy ezáltal változatosan mutassa be, amint emberek többnyire egyetlen szobában beszélnek fontos vagy fontosnak gondolt dolgokról, és közben higgyük el, hogy most New Yorkban, Rio de Janeiróban vagy éppen Petropolisban vagyunk. Az öt – vagy hat, nem mindegy? – szegmens ugyanis az osztrák író, költő, gondolkodó utolsó éveit meséli el úgy, hogy egy-egy nagyobb állomást mutat be az életéből azután, hogy 1936-ban emigrálnia kellett Hitler miatt.

Gondolom, eddigre már az is kitalálta, aki sose hallott Zweig úrról, hogy bizony ő is zsidó volt. Mondhatnánk úgy, hogy a szerencsésebbek közé tartozott, mert időben felismerte, hogy itt komoly bajok lesznek, és dobbantott. Csakhogy egy ember már nehezen viseli az utazást, főleg a hatvan felé tipegve, így Zweiget végső soron nem is az emésztette fel, hogy a háborúban mi történt, vagy meddig húzódott el, lesz-e rá megoldás. Hanem a gyökértelenség, nem tudott otthonra lelni sem New Yorkban, sem pedig Dél-Amerikában. Sokat nem is teketóriázott, hat évnyi emigráció után öngyilkos lett. Pedig az emberek szerették, híres volt, és elismert, akárhova ment, ott szívesen fogadták.

xverleih_vdm_003_kisebb.jpg

Tehát egy újabb önéletrajzi filmmel van dolgunk, aminek furcsa a szerkezete, tele van dumával, mégis mindössze három dolgot tudunk meg róla. Akarom mondani három dolgot tud meg Stefan Zweigről egy laikus, aki azelőtt sosem hallott róla. Mondjuk aki nem született osztráknak, tuti így lesz vele. Emigrálnia kellett, nem tudta feldolgozni, megölte magát. Ironikus, hogy pont 1942-ben, amikor a nácik elkezdenek deportálni, de valami hihetetlen lendülettel. Csak Zweig nem egy haláltáborban halt meg, hanem ahogy fogalmaz, önszántából és teljesen tudatos elmeállapotban. Az már csak az én morbiditásomat jellemzi, hogy sose tartottam sokra az időskori öngyilkosokat. Elvégre az öngyilkosokat amúgy is divat gyávának bélyegezni bizonyos körökben. Viszont azért abban van valami sokkoló, ha ezt valaki fiatalon teszi, elvégre sok évet, a jövőjét, az életét dobja el.

Viszont öregen? Lehet, Zweig két évet dobott el magától? Lehet, harmincat. De azért a jóból kijutott neki, megúszta a világháborút is, Hitlert is, erre kinyírja magát, mert nem képes feldolgozni, hogy Európa darabokra szaggatta önmagát... És ezzel a filmmel indultak az osztrákok tavaly az idegennyelvű Oscarért, nem csoda, hogy még csak be sem kerültek. Egész egyszerűen semmit nem tudunk meg erről az emberről, aki kétségkívül ennek a nemzetnek fontos, és egy jelkép lehet(ett), mert a film unalmas, olyasmikről beszélgetnek benne, amit ezer meg ezer helyen jobban átrágtak már. Úgyhogy nem, nem hiszem, hogy sokat vesztesz, ha kihagyod ezt a filmet. Ha Zweig gondolatai érdekelnek, akkor meg inkább vedd meg egy könyvét, elég durva pontozásokat kapott a Molyon, látszik, hogy azokat ő írta, és nem más rendezte.  

Ha tetszett a kritika, kérlek, lájkold a Facebook oldalunkat!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

classy57 2017.03.31. 18:52:55

Bizony , bizony ...olvasni tőle , és nem az amúgy zakkantra sikeredett életét kukkolni. Mert amiket/amiről irt az örökérvényű . Na és nem ő az egyetlen akit olvasni jó és elgondolkodásra késztető , de megismerni ...na az nem mindig szívderítő.