Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hamupipőke

2017. április 08. - Santino89

A ’40-es évek végén a Disney-cég nem állt valami jól. Az új stúdió felépítése rengeteg pénzt emésztett fel, amit nem sikerült pótolni a rajzfilmek szerény bevételeivel, a Bambi, a Fantázia és a Pinokkió például mind megbuktak annak idején. A cég ’42 után a hadseregnek gyártott propagandafilmeket, illetve állami megbízásból dél-amerikai témájú rajzfilmeket készítettek. Továbbá kisfilmeket fűztek össze, hogy egész estés filmként mutassák be ezeket a mozikban. Utóbbiakat egyébként az egész estés Disney animációk közé szokták sorolni, de valójában senki sem tartja igazán számon őket. Anyagi szempontból nem voltak kiugróan sikeresek, viszont hoztak annyi pénzt, amiből életben tudták tartani a céget. Disney-nek így is négymillió dolláros tartozása volt akkoriban a bankok felé, ami manapság se lenne kis összeg, de akkor még rengeteg pénz volt.

cinderella_ver7_xlg.jpg

Disney kiszélesítette a portfólióját, mert tanult a korábbi hibákból, bukásokból, és felismerte, hogy nem alapozhatják a stúdió jövőjét csak és kizárólag a méregdrága rajzfilmek sikerére. A fókák szigete című 30 perces természetfilm megkapta a legjobb kisfilm Oscar-díját 1948-ban, ennek köszönhetően pedig szépen jövedelmezett a kasszáknál. Mivel nevetségesen alacsony költségvetéssel készültek a természetfilmek, ezért Disney ráállt a sorozatgyártásra, méghozzá a rajzfilmekhez hasonló szellemiségben: az állatokat igyekeztek minél inkább antropomorfizálni, elsősorban a szórakoztatásra törekedtek, a valódi információ átadása másodlagos szempont volt. A természetfilmeknél drágább, de a rajzfilmeknél még mindig jóval olcsóbb megoldás volt az élő szereplős mozik gyártása. Az első darab, a 1950-es Kincses sziget nagy sikernek bizonyult. Disney-nek az volt a szerencséje, hogy nem kellett nagy pénzekért sztárokat megfizetnie, mert a saját neve elég garancia volt a családi szórakozásra. Ezek a mozik nem jelentettek különösebb kockázatot, nem próbáltak meg kísérletezni vagy rémisztgetni bennük, mint az animációs filmeknél, és az élethűség sem okozott különösebb gondot.

cendrillon-06-g.jpg

A következő pillért a televízió jelentette, amelybe Disney viszonylag hamar belevágott, és rengeteg rövid rajzfilmje folyamatosan termelte a bevételt. Pár év múlva elindult a Disneyland-projekt, és igazából a merchandise termékekben rejlő lehetőségeket is csak ebben az időszakban fedezték fel maguknak. Persze ’48-ban még nem tűnt olyan rózsásnak a helyzet, mint az ’50-es évek közepén, ekkoriban még inkább az volt a kérdés, hogy mi legyen az egész estés rajzfilmekkel. Roy Disney szerint túl nagy kockázatot jelentettek, Walt viszont hajthatatlan maradt. És hogy mi lett az egész estés rajzfilmekkel, arra a Hamupipőke adta meg a választ.

Cinderella-Wallpaper-disney-princess-28959031-1024-768.jpg

Walt Disney már jóval a saját stúdiójának megalapítása előtt, még 1922-ben elkészítette a maga 7 és fél perces Hamupipőke rajzfilmverzióját Kansas Cityben, a Laugh-O-Gram sorozat keretein belül.1932-ben, amikor már jól futott a Disney-stúdió kisfilmjeinek szekere, úgy tervezték, hogy a Silly Symphonies egyik darabjában Hamupipőke történetét dolgozzák fel, de aztán ebből nem lett semmi. És ezzel elérkeztünk 1948-hoz, amikor Disney-ék egy nagy sikerfilmet akartak összehozni a történetből. Nem titkolták, hogy azért készítenek a Hófehérke óta először tündérmesét, mert egy hasonló, kasszarobbantó moziban reménykednek. Mert a „bajba jutott lány” története egyszer már bejött. Disney egyébként is nagyon szerette ezt a szorit, mert a saját, gyermekkori szegénységére, illetve későbbi mesebeli felemelkedésére emlékeztette.

Cinderella-700.png

Hamupipőke története eredetileg egy európai népmese, amit már sokszor feldolgoztak. Disney-ék az 1697-es Charles Perrault-féle Cendrillont vették alapul, nem a Grimm testvérek Aschenputtelét. Perrault neve egyébként A Szépség és a Szörnyeteg kapcsán lehet még leginkább ismerős. Azt már mondanom sem kell, hogy jócskán történtek változtatások. Perrault meséjében Hamupipőkének él az apukája, csak egy papucs, és főhősnőnk ennek köszönheti  a sanyarú sorsát. A macska és az egerek mellékszála is nyilvánvalóan a Disney-stúdió ötlete. Eredetileg nemcsak az egerek, hanem minden állat beszélt volna a filmben, de idővel ezeket mind eltávolították. Valószínűleg nem akartak túlságosan eltávolodni az eredeti történettől, és teljesen lelassítani a cselekményt, ami mindenképpen egy jó húzás volt a részükről. Szerencsére egy komikus emberi karaktert, a zenetanár figurájának ötletét is ejtették. Bőven elég a király és a főtanácsos bolondozását nézni, ennél több már túl sok lett volna.

Cinderella-979.png

Az animáció terén igyekeztek minél alacsonyabban tartani a költségvetést. A már korábban is emlegetett, rotoszkópos eljárás bizonyult erre a legjobb megoldásnak. Szinte a teljes filmet leforgatták egy színpadon, színészekkel, az animátorok pedig lekopírozták a mozdulataikat, így jóval gyorsabban tudtak haladni. A korábbi, több éves animációs munkát sikerült lerövidíteniük ezzel a módszerrel körülbelül fél évre. A végeredményen szerencsére nem látszik a gyorsaság, a Disney-animátorok voltak annyira hiúak és igényesek, hogy ne érjék be pusztán másolással, hanem igyekeztek feljavítani az élő felvételeket, ha pedig nem tetszett nekik valami, akkor egyszerűen nem használták.

Cinderella-480.png

Ügyesen ötvöztek kétféle stílust ebben a moziban, egyrészt a Hófehérke-féle tündérmesés ábrázolást az emberek világában, másrészt a Dumbo-féle rajzfilmszerű ábrázolást az egerek, állatok esetében. A gonosz mostohát Frank Thomas animálta, aki korábban Bambi és a Pinokkió animátora volt. A mostoha személyében az egyik legjobban sikerült Disney-gonosztevőt üdvözölhetjük. Hűvössége, aljassága, gonoszsága olyan visszafogottsággal párosul, amelytől igazán félelmetessé, emlékezetessé válik ez a karakter. A mostohalányok figurái kicsit már túlzóak, külsejükben és viselkedésükben inkább karikatúrára emlékeztetnek. Utálatos rohadék mind a kettő, az emberi nem vagy ha úgy tetszik, a nők legrosszabb tulajdonságait sikerült beléjük sűríteni. Az alkotók azonban nem estek túlzásokba, a mostohalányok sem lettek végtelenül rondák, ami egy Disney-rajzfilmhez képest meglepően ízléses húzás. Hamupipőke alakjában a kor szépségideálját ábrázolták, nem olyan irritálóan, mint Hófehérke esetében, de a jellemére később még visszatérünk. Az a pillanat, amikor a történet elején elmegy zuhanyozni, a Disney-rajzfilmek legerotikusabb momentumának számít, pontosan emlékszem, hogy ez már kiskoromban is nagyon tetszett.

cinderella.602397_1292992540495_full.jpg

Viszont a Jóképű Herceg, meg úgy egyáltalán a férfiember ábrázolásával – amennyiben nem karikatúráról van szó – továbbra sem tudtak megbirkózni az animátorok, ezért a Hófehérkéhez hasonlóan a Prince Charming jeleneteit az elképzelhető legminimálisabbra redukálták. Minden vele kapcsolatos információt a Királytól és a Főtanácsostól tudunk meg. Vicces belegondolni, hogy ma már sokan mennyire megmosolyogtatónak tartják a Disney-féle „szerelem első látásra" ábrázolását, illetve mennyien dicsőítik a Jégvarázs egy fokkal érettebb, de még mindig baromira sekélyes változtatásait. Holott az effajta romantikaábrázolás mögött nem rejlett soha semmilyen tudatos koncepció, pusztán egy gyakorlati dologról volt szó: hogy az animátorok nem tudtak herceget rajzolni. Ezzel igazából A kis hableányig kellett várni, vagy az Aladdin abszolút főkarakteréig, de az ő esetében is nagyon rögös volt az út, mire elnyerte végső formáját. Viszont, ha más szemszögből nézzük – mintha lett volna mögötte koncepció –, akkor érdemes belegondolni, hogy a Disney mennyire eltárgyiasította a férfiakat. Hiszen mi számít a Hamupipőke hercegében? Hogy jóképű. És hogy herceg. A világon semmi más. Aztán csodálkoznak, hogy a lányok olyanok, amilyenek, amikor ezt tanulják a rajzfilmekből.

Cinderella-disney-leading-ladies-32064893-2560-1894.jpg

Amennyire nem sikerült ábrázolni a Herceget, olyan otthonosan mozogtak az egerek világában. Bár ez nem meglepő egy olyan cégtől, amelynek egy egér a védjegye. Úgy emlékeztem egyébként, hogy a történet rovására túl nagy teret kapott ez az egeres-macskás, egyértelműen a Tom & Jerry népszerűségét meglovagló mellékszál, de valójában ügyesen egyensúlyban tartották a két párhuzamos történetet. A macskát, Lucifert Ward Kimball animálta, aki Disney javaslatára a saját cicájáról mintázta meg a rosszindulatú dögöt. Az animátorok eljutottak arra a szintre, hogy teljesen profin kezelték a bolondosabb és a romantikusabb animációt, bár ez előbbit kétségtelenül jobban szerették. Remek ötlet volt a készítőktől, hogy a Jó tündér nem hasonlít a Pinokkió tündérére, hanem gyakorlatilag épp az ellentéte. A csodaszép, ragyogó nőt egy kedves arcú, bolondos nagymama váltotta fel. A háttereket egyfajta letisztult, kifinomult elegancia jellemzi, ami valószínűleg szintén a költségek szinten tartása miatt esik ilyen távol a Pinokkió részletgazdag kimunkálásától. Az átváltozás, Hamupipőke ruhája, meg a báli tánc épp olyan finoman giccses, amennyire egy Disney-rajzfilm esetében szükséges, ezzel szemben a paripák, meg a hintó már nem is lehetne ennél giccsesebb. De a csajoknak még ma is bejön.

cendrillon-1-g.jpg

És ha már a giccsnél tartunk, mindenképpen említést kell tennünk a zenéről. Érdekes módon pont a két legbugyutább dal vált slágerré abban az időben, a tündér keresztanya halandzsadala, meg az egerek idegesítő vinnyogós ruhakészítős nyavalygása. Az émelyítő romantikus dalokat viszont csak addig a pontig találtam kifejezetten rossznak, amíg meg nem néztem a mostani Disney Channel által készített remixet. Ahhoz képest az eredeti egy klasszikus giccs, amelyet lehet szeretni a bájossága miatt, az új viszont csak szimplán hallgathatatlan. Mindenesetre Disney-ék ekkor már tudatosan alapoztak a zenére, így létrehozták saját lemezkiadó vállalatukat, hogy senki se fölözhesse le a hasznukat, és a Hamupipőke lett az első lemezük. Hatalmas sikert aratott, egy évig a toplisták élén tanyázott, és a szokásos Oscar-jelölések sem maradtak el. Fűződik egy újítás a dalokhoz, az overdubbing elnevezésű technikát alkalmazták, mikor Hamupipőke énekel felmosás közben, a felszabaduló buborékokban pedig még több Hamupipőke énekli az egyetlen, mai füllel még értékelhető dalt, a Sweet Nightingale-t.

cinderella-godmother-large.jpg

A végső költségvetés még a sok spórolással együtt is majdnem 3 millió dollárra rúgott, ezért Disney attól tartott, hogy ha a Hamupipőke bukik, akkor végleg bezárhatják az egész stúdiót. Szerencsére nem így alakult, a Hamupipőke hatalmas sikert aratott a kasszáknál, a legnagyobbat a Hófehérke óta, ami okot adott a reménykedésre. A kritikusoknak persze már akkor se volt semmi se jó, bírálták a filmet, hogy „annyira szép, hogy az már bántó”.

cinderella.gif

A Hamupipőke volt az első Disney-film, amit bemutattak nálunk a mozikban. A szinkron már 1958-ban elkészült, de valamiért csak 1961. március 9-én került a mozikba. Később, július 27-én érkezett a Bambi, ’62. szeptember 13-án a Hófehérke, december 20-án pedig a Pinokkió. Szép, emberes Disney-adagot kaptunk, gyakorlatilag másfél év alatt lezavarták a legnagyobb címeket, hogy aztán hosszú évekig ne mutassanak be semmit. Nem tudom, mire volt jó ez a stratégia – már ha az volt egyáltalán –, de kíváncsi vagyok, ezek így  egymás hegyén-hátán mennyire lehettek sikeresek. Mindenesetre a magyar animációra kezdetben nagy hatással voltak a Disney-rajzfilmek. A bemutató pedig természetesen szinkronnal is járt. Eddig sopánkodhattam, hogy sose a klasszikus szinkron kerül fel a DVD-kre, de a Hamupipőkénél nincs ilyen probléma, ugyanis csak ez az egy ősszinkron készült hozzá, úgyhogy a magyar DVD-n is így hozzáférhető. Az akkori szinkront már sokat dicsértem, ebben az esetben is csodálatos munkát végeztek. Az egyetlen probléma, hogy megpróbálták felkeverni ezt az ezeréves szinkront 5.1-es Disney Enchanted hangzásúra, ami finoman szólva, nem tett jót neki. Ugyanis a zene, meg az effektek ordítanak, közben pedig alig hallhatjuk, mit beszélnek a szereplők. Igazán hagyhattak volna rajta egy plusz mono hangsávot (vagy csak azt).

cinderella.jpg

És hogy milyen mai szemmel a Hamupipőke? A sorok között valamennyire igyekeztem elrejteni a kritikát, de ennél azért jóval többről van most szó. A Hamupipőke már egészen kicsi koromban megvolt, és a Fantázia mellett a legellentmondásosabb Disney-rajzfilmnek tartom. Egyrészt remek dolgok vannak ebben a filmben. Sosem unalmas, tökéletesen sikerült ötvözni a rajzfilmszerű macska-egér játszmákat a lágyabb tónusú tündérmesével. A Hófehérkével ellentétben már fellelhető némi irónia; a romantikus báli jelenetben a Főtanácsos cinikusan megjegyzi, hogy ilyesfajta szerelem csak a mesékben van, miközben a háta mögött pontosan az történik, amiről gúnyolódva beszél. A poénok, a gegek szintén jól működnek, a Bambival ellentétben a Hamupipőkét egy pillanatig sem éreztem túlságosan gyerekesnek. Ráadásul kifejezetten izgalmas, remekül felépített jeleneteket láthatunk, különösen a végén, amikor az egerek próbálják megszerezni a kulcsot, de valami mindig megakadályozza őket, a Főtanácsosék pedig már menni készülnek. 25 éves férfiként izgultam, hogy vajon fel tudja-e próbálni Hamupipőke azt a kibaszott üvegcipellőt. A Disney-ék pedig jól érezték, hogy az eredeti mesének ez a leggyengébb pontja, és okosan még egy poént is építettek rá. Mert nem csak egyvalakire lehet jó az a cipő, ugyebár?

Cinderella-disneyscreencaps.com-5880.jpg

Mégis mindezek az erények eltörpülnek a Hamupipőke érzelmi oldala mellett. Egy olyan örök témát feszeget, ami mindig aktuális lesz, nem mellesleg engem minden egyes alkalommal nagyon megérint, ez pedig az elnyomottság és az igazságtalanság témája. Hogy milyen érzés zsarnokságban élni, egy gonosztevő kénye-kedve szerint ugrálni, és elkerülni azt, hogy ne alacsonyodjunk le az ő szintjére. Hatalmas érzelmi töltete van annak a jelenetnek, amikor az ostoba mostohatestvérek szétszaggatják Hamupipőke báli ruháját, vagy amikor a gonosz mostoha bezárja őt a szobába. Vagy amikor az üvegcipő eltörik. Vagy amikor kijelenti a mostoha, hogy „nem érdemes vele vesződni, hiszen csak egy cseléd”. Egyszerűen vérlázító, rajzfilm ritkán tud ennyire kihozni a sodromból, mint ebben az esetben.

cendrillon-1950-14-g.jpg

És a probléma is valahol ebben keresendő. Hiszen ez két félen múlik, kell egy elnyomó, és kell egy elnyomott. Hamupipőke viszont a legrosszabb fajta elnyomott, akit csak ember el tud képzelni. Hozzáállása talán még idegesítőbb, mint a mostohák viselkedése. Hamupipőke ugyanis egyáltalán nem áll ki magáért. Hagyja, hogy a saját kastélyában csicskáztassák. De miért? A kedvesség, a jóság nem egyenlő a hülyeséggel, ennek a csajnak meg aztán a világon semmi öntudata nincs, nemhogy bármilyen érdekérvényesítő képessége. Ráadásul mindennek tetejébe a szerencséjét sohasem magának, mindig csak másoknak köszönheti. Hamupipőke az egész film alatt nem csinál az ég egy adta világon semmit sem azért, hogy a helyzete jobbra forduljon. A ruháját az egerek varrják, aztán mikor hagyja, hogy szétszaggassák, akkor a Tündér varázsol rá újat. Amikor hagyja, hogy bezárják, akkor meg az egerek húzzák ki a szarból. Hamupipőke nem csinál mást, csak siránkozik, meg engedelmeskedik. És milyen példakép ez a kislányoknak? Nem baj, kislányom, bármilyen rossz neked, te csak várjál a csodára, és majd jobb lesz. Te csak legyél szép, és akkor menj feleségül egy jóképű, pénzes pasihoz! A többit meg szard le, és moss, főzz, takaríts! Ennek a történetnek komolyan ennyi az erkölcsi mondanivalója? Disney meg még rá is tesz egy lapáttal, mert annyira jónak akarja ábrázolni Hamupipőkét, hogy még egy hallgatózós jelenetet is kivágtak, ahol Hamupipőke kifejezi utálatát a valóban utálnivaló mostohatestvérei felé.

cendrillon-11-g.jpg

Ha pedig csak ennyi, akkor a gonoszok miért nem bűnhődnek meg? Egyedül a macska zuhan le a torony tetejéről, aki a legkevésbé gyűlöletes karakter a negatív oldalról. Még egy féltékeny pillantást sem láthatunk a mostoháéktől, nemhogy bármi büntetést, amiért ilyen mocsadék, aljas, szemét állatok voltak ezzel a szerencsétlen, félfogyatékos kislánnyal. Meg amúgy engem érdekelne az ő hátterük is. Miért lettek ilyenek? Lehet, hogy szegények, és mindig féltékenyek voltak a gazdag és szép Hamupipőkére, akinek minden megadatott, míg nekik semmi? Ez egy elég kézenfekvő és emberi motiváció lenne a számukra. Nem csak annyi, hogy gonoszok, és kész. Természetesen készült folytatás, nem is egy, hanem rögtön kettő, jövőre pedig új, élő szereplős filmet mutat be a Disney a mozikban. A Demónát látva nem reménykedek sok jóban, de afelől biztos vagyok, hogy ezeket a felvetett kérdéseket valamilyen szinten muszáj lesz árnyalniuk a készítőknek, és baromi jó lenne, ha nem elégednének meg ezúttal a Jégvarázsra jellemző, MTV valóságshow-s, tini picsás hozzáállásával.

cendrillon-01-g.jpg

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

2014.11.16. 14:33:03

Kedves Santino89!

Olyan lettem, mint egy gyerek, és újabban számolgatom magamban, hogy hányat kell még aludnom a következő Disney-folytatásig. Felnőttként még meg tudom állni, hogy mint Filmbook-szerkesztő, ne lessem meg előre az adminfelületen, hogy mi készül, de ki tudja, meddig állok jót magamért. :))

Emlékszem, gyerekkoromban szerettem ezt a mesét, ámbár jómagam a Grimm-verziót ismerem. (Megjegyzem, Perrault nevéről nekem a CSIZMÁS KANDÚR hamarabb beugrik, mint A SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG). Ez valóban Disney-nek való téma, mert lelki szemeim előtt mindig is olyasfajta álomvilágot képzeltem ehhez a történethez, mint ami a Disney-produkciókat jellemzi.

Tetszik ez a megfogalmazás, hogy a Disney-cég eltárgyiasította a férfiakat, mert ilyesmit – igaz, nem a Disney kapcsán – eddig inkább a női nem mozgóképes ábrázolásával kapcsolatban lehetett hallani. Egyébként maximálisan egyetértek veled, mert a korai Disney-produkciókból tényleg inkább a női szereplők az emlékezetesebb figurák.

A zene. Megvallom őszintén, számomra ez mindig a Disney-filmek sarkalatos pontjának számított. Ami azt illeti, hajlamos vagyok frászt kapni attól, ha a szereplők úton-útfélen dalra fakadnak, és mindent dalban mondanak el. (Na, ezért nem az én filmem A CHERBOURGI ESERNYŐK sem.) Azt viszont belátom, hogy a Disney-filmek célközönsége mégiscsak a gyerekek, akik ezt egészen másként élik meg. Bennük még megvan a hajlandóság az éneklésre, ami általában a jókedv, a vidámság, tágabb értelemben az érzelmek, kifejezésének eszköze, és amitől sajnos idővel elmegy a kedvük. Hogy miért, az más történet, okaiba most nem merülnék el. Szóval a lényeg, hogy a HAMUPIPŐKE zenéje nálam ugyanúgy az „elviselem” kategóriába tartozik, mint a zeneileg igényesebb Disney-filmeké.

Ami a Disney-filmek forgalmazását illeti, talán valahol már beszéltünk arról, hogy a Disney-cég régebben filmcsomagokban árusította a produkcióit, vagyis muszáj volt megvenni a hazai forgalmazás számára kevésbé érdekes filmeket is. Mivel anno igen szerény valuta állt rendelkezésre nyugati filmek vásárlására, könnyen elképzelhető, hogy a több éves kihagyások oka az volt, hogy egy-egy Disney-filmcsomagot nem tudtunk megfizetni. Ideológiai okok ugyanis aligha játszhattak szerepet a Disney-filmek időnkénti hiátusában.

Egyrészt igazad van arról, amit a jellemekről írsz, de úgy vélem, egy tündérmesével szemben túl nagy elvárás lenne a karakterek pszichológiailag hiteles, árnyalt ábrázolása. Nem vagyok szakértő, de úgy gondolom, az adott társadalmi helyzet is szerepet játszhatott az elnagyolt jellemábrázolásban. Hiszen abban az időben, amikor ezek a mesék keletkeztek, akkor a néptől többnyire tényleg azt várták el, hogy zokszó nélkül robotoljon, ne lázadjon a sorsa ellen, és bízzon csak abban, hogy talán érte is eljön majd a herceg. Olykor el is jött, de többnyire csak azért, hogy érvényesítse az első éjszaka jogát. :))

Nyilván az osztálykülönbségekkel függ össze, hogy a gonoszok megbűnhődése is elmarad, vagy csak elnagyolva történik meg. Szóval pszichológiailag talán nem sokra megyünk ezekkel a mesékkel, sokkal érdekesebb kutatnivalónak tűnik inkább a keletkezéstörténetük. Egyébiránt épp az általad említett DEMÓNA a példa arra (nemrég le is írtam róla a véleményem), hogy az sem szerencsés, ha nagyon elmerülünk a szereplők lélekrajzában. Az a film nekem azért sem tetszett, mert gyerekmesének túl darkos, túl agyonpszichologizált, felnőtt mesének viszont nagyon gyermeteg.

P. S. No. 1:
Igen, az azért gyerekként is szöget ütött a fejembe, hogy az a bizonyos cipellő miért csak egy lány lábára jó? Csakis arra tudtam gondolni, hogy szerencsétlen csaj torzszülött, és vagy nagyon pici lába van, vagy akkora, mint egy hegedűtok.

P. S. No. 2:
„Az a pillanat, amikor a történet elején elmegy zuhanyozni, a Disney-rajzfilmek legerotikusabb momentumának számít...”

Nincs ebből a jelenetből egy felnőtt közönségnek való rendezői változat, esetleg extraként valamelyik DVD-n? :))

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.11.16. 16:09:17

@field 64: Kedves Field!

Akkor a cikksorozatnak egy vágyott és irigylett tudatállapotba sikerült visszarepítenie, ami mindenképpen örvendetes, illetve jóval több, mint amire számítottam. Azt nagyon jól teszed, hogy nem olvasol bele a beidőzített cikkekbe, tudniillik még nincsenek készen :D A Hamupipőke tegnap éjfél körül nyerte el a végső formáját.

Ez az eltárgyiasítás inkább csak poénként került bele, mint egyfajta lehetséges értelmezés. Olyannyira, hogy annak a bekezdésnek eredetileg az lett volna az utolsó mondata, hogy "na megyek is ki az utcára tüntetni", de az utóbbi hetek eseményei miatt inkább kihúztam, mert így már nem olyan vicces, mint amikor írtam a cikket.

Igazából a Hamupipőkében nem énekelnek túl sokat hál istennek, legalábbis nem olyan idegesítő mennyiségben.

Viszont akkoris érdekes, hogy nálunk így ömlesztve kerültek a mozikba ezek a mozik, és az is különös, hogy mik maradtak ki, meg mi nem. A 101 kiskutyát pl szinte még újkorában láttuk, a Susi és Tekergőre pedig 42 évet kellett várnunk. Nem hiszem, hogy egyik menőbb lenne a másiknál, de ha mégis, akkor már inkább a kiskutyák.

Félreértés ne essék, én sem pszichológiailag részletesen kidolgozott karaktereket várok el egy Disney rajzfilmtől, de amiket leírtam, az kb néhány félmondattal el lehetett volna intézni, és már sokkal jobb a végeredmény. Ha meg megváltozott a társadalom, akkor a mesét is modernizálni kell. Attól tartok, hogy a nőktől nem nagyon vártak el mást az ötvenes évek Amerikájában, minthogy főzzön, mosson, takarítson, és várja a pénzes herceget.

A Demóna szerintem se jó (nem hiszem, hogy titkot árulnék el azzal, hogy lesz még róla szó), de annak legalább volt egy érdekes alapkoncepciója, más kérdés, hogy nem sikerült jól.

A Disney extrák pont olyan szemérmeskedő, álszent kiadványok, mint amilyen maga a cég :) A Disney sztrájkról például tőlük egy nagyon cenzúrázott verzióban kapunk csak infót, de még azt se merik elmondani, hogy egyik munkatársuk AIDSben halt meg. Rengeteget beszélnek betegségről, meg halálról, meg hogy milyen szomorú, de betegség neve érdekes módon egyszer se hangzik el.

Rainse · http://bugnews.blog.hu 2014.11.16. 20:00:06

Remélem a többi Disney mese és sorra kerül (pl: 101 kiskutya vagy a Robin Hood ) :)

2014.11.16. 20:10:59

@Rainse:

OFF:

Isten éltessen, Rainse!

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.11.17. 08:34:11

talán az első meséjük amit egyértelműen az állat mellékszereplők mentenek meg.

Exide 2014.11.17. 14:18:39

Először is szeretném megemlíteni, hogy én is már jó ideje követem a Disney sorozatodat és nagyon tetszik. Újra is néztem jó pár filmet ami valahogy egy megnézés után nem érdekelt, de utólag jobban értékeltem.

Viszont ejtenék néhány szót a tárgyiasítás és a szereplők viselkedésével kapcsolatban. Régebbi filmeket, különösen azokat melyek a kor ideáljait testesítik meg nem igazán érdemes értékelni azokból a szempontokból, amiket mi ma elsődlegesnek tartunk. A Disney filmekben szinte mindig a hercegnőkre helyezték a hangsúlyt még ma is. A férfi karakterek a legtöbb esetben nem tudnak többet mutatni annál, minthogy véletlenül ők az egyetlen, a hercegnőhöz korban hozzá illő jóképű / kedves fickók a film univerzumában. Miközben általában minden hercegnő egy külön kis személyiség a filmekben, a hercegekről annyi derül ki, hogy bátrak és erősek.

Azt, hogy Hamupipőke milyen magatehetetlen abszolút nem érzem problémának a filmben. Ez egyáltalán nem régi dolog, ha jól megnézzük a Aranyhaj is csak várta a csóró herceget a tornyában és Elsa is csak a dilis hercegnő kedvéért vett erőt magán. Egyébként még azért itthon sem volt olyan messze az a kor, hogy egy egyedülálló nőnek esélye sem volt a világban és még most sem ritka az, hogy egyesek rengeteg megaláztatást elviselnek csak, hogy ne dobják ki őket a házból. Abszolút reálisan nézve pedig egy "cselédlány", a film által felvázolt 1850es években körülbelül 3 nap alatt halt volt éhen ha elküldik a háztól ajánlólevél nélkül.

A mesék egyik báját nekem mindig az adta meg, hogy a hős megmenti a hősnőt. Vagy a hősnő a hőst. Vagy a hősnő a hősnőt. Lehet, hogy túl maradi vagyok, de szeretem nézni, hogy valaki annyira szeret valakit, hogy az életét is kockáztatja érte.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.11.17. 16:15:33

@Exide: Köszönöm szépen! Melyiket sikerült utólag jobban értékelni?

Persze, ez a tárgyiasítás csak félig volt komoly, mint írtam ennek pusztán gyakorlati okai voltak a Disney részéről.

Hamupipőke nem cselédlány, hanem a kastély urának a lánya. Ő az arisztokrata, míg a mostoháék valószínűleg a pórnép, vagy az elszegényedett nemesek. Nem tudom, milyen jogcímen dobhatták volna ki őt, de abban biztos vagyok, hogy nem az a helyes hozzáállás, amit velük szemben tanúsított.

És ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor itt az egerek mentik meg a hősnőt, bár valóban az életüket kockáztatták. :)

Exide 2014.11.17. 17:03:02

@Santino89: Például a Tarzant. Akkor amikor kijött megnéztem, de csak annyi maradt meg belőle, hogy unalmas, meg, hogy van benne egy-két jó zene. Most visszanézve viszont nagyon élveztem, nem is emlékeztem, hogy Jane olyan hangsúlyosan szerepel benne mint amennyire.

Elég régen láttam a Hamupipőkét - emlékeztem, hogy Ő nem csak egy parasztlány - de ha cselédként dolgoztatták, akkor gyakorlatilag nem volt mögötte senki tehát azt tehettek volna vele amit akarnak (mint ahogy meg is tették). Arra akartam csak kilyukadni, hogy én nem rovom fel neki, hogy szolgalelkű.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.11.17. 17:15:34

@Exide: A Tarzannak külön örülök, mert szélesebb körben nem kiugróan népszerű, de nekem személyes kedvencem. :)

Herczeg Zsófi · http://dotandline.blog.hu 2014.11.17. 18:52:20

Bocsánat, hogy egy másik blogot ajánlok, de a herceg eltárgyiasításával kapcs eszembe jutott, hogy a hetediksoron volt egy 4 részes cikksorozat a Disney-filmek hercegeiről. A stílussal és néhány megfigyeléssel nem igazán értek egyet, de van benne pár érdekes gondolat.

hetediksor.hu/2014/08/06/disney-evolucio-avagy-a-herceg-tundoklese-es-bukasa-1-resz/

hetediksor.hu/2014/08/13/disney-evolucio-avagy-a-herceg-tundoklese-es-bukasa-2-resz/

hetediksor.hu/2014/08/20/disney-evolucio-avagy-a-herceg-tundoklese-es-bukasa-3-resz/

hetediksor.hu/2014/08/27/disney-evolucio-avagy-a-herceg-tundoklese-es-bukasa-4-resz/

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2017.04.09. 18:31:34

Amikor a lányom kisi volt imádtam ezt a filmet. A mostoha gonoszságában az jó, hogy valahol nagyon visszafogott. Ahogy reggel a szemei megcsillanak az ágyban. Tökéletes.
Az animáció meg mai napig jó.

Egy érdekes adalék, ami teljesen más témában de kapcsolódik a Perrault féle verziókhoz, hogy valójában milyen cipő is volt rajta.
bdsmgourmet.blog.hu/2017/01/12/uvegcipo_egy_spanyol_nemes_carrie_bradshaw_a_cipofetis_sztorija

Dora Dora 2017.04.10. 15:00:27

Tök érdekes volt ez a cikk!! Sosem jutott volna eszembe ilyenről írni :) ami a kritikára vonatkozik, teljesen egyetértek! A szent csaj, aki nem tesz semmit magáért és mártír, tipikus film-elem, és engem is mindig ez idegesít a legjobban! A szappanoperák nagy részében is ilyenek a női karakterek (pl. Paula és Paulina, Esmeralda). Nem ezt kéne népszerűsíteni..