Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A dzsungel könyve (1967)

2017. április 09. - Santino89

Nem sűrűn fordult elő a Disney Stúdióban, hogy egyetlen ember írja meg a rajzfilmek sztoriját, hogy egyvalaki feleljen a teljes történetfejlesztési munkálatokért. Egészen pontosan kétszer fordult elő ilyen eset: a 101 kiskutyánál és A kőbe szúrt kardnál, melyeket Bill Peet, a Disney régi, vezető munkatársa írt. Peet ekkor már közel 25 éve, egészen pontosan az 1940-es Pinokkió óta dolgozott a cégnek. A dzsungel könyve megfilmesítésének ötlete is neki jutott eszébe, Walt Disney pedig biztosította számára ugyanazt a kreatív kontrollt (illetve annak hiányát), mint a korábbi filmek esetében.

jungle-book-lb.jpg

Peet egy évig dolgozott az adaptáción. Az elsődleges problémája az volt, hogy Kipling regénye rövid történetek sorozatából épült fel, míg ő egy egybefüggő, lineáris sztorit akart megalkotni. Az ő ötlete volt, hogy egy utazásra fűzzék fel a sztorit, amelyben Maugli a dzsungelből eljut az emberek falujába. Bill Peetnek köszönhetjük azt is, hogy a regény komoly, öreg Balujából egy laza és vidám életművész lett a rajzfilmben. A majmok főnöke, King Louie (nálunk: Lajcsi király) pedig teljes egészében Peet találmánya, bár az ő változatában még egy kevésbé komikus karakter volt, aki rabigába hajtja Mauglit, hogy így szedje ki belőle a „piros virág”, vagyis a tűz titkát. Úgy egyáltalán Peet történetében a majmok városa egy kísérteties, kissé félelmetes és groteszk hely, ahol a majmok emberként próbálnak viselkedni.

968full-the-jungle-book-screenshot.jpg

Peet eredeti verziója sokkal drámaibb és kalandosabb volt, mint ami végül a vászonra került. A bevezetésben Sir Kán a falura támad, a kisbaba Maugli a folyón sodródik a vízesés felé, Bagira pedig hiába próbálja megmenteni, de végül Farkas anyónak mégis sikerül. Később Mauglit nem csak egy rinocérosz támadja meg, de az elefántok is az életére törnek. A történet Peetnél nem azzal ér véget, hogy Maugli a faluba érkezik, hanem folytatódik; az egyik vadász, Buldeó ellene fordítja a falut, és arra kényszeríti, hogy vezesse el a majmok városában található kincsekhez. Peet a cselekménynek ezt az elemét Kipling a Második Dzsungel könyve című regényéből vette. A történet fináléjában aztán Sir Kán megöli Buldeót, Maugli pedig Sir Kánt. Maugli az állatok és az emberek hősévé válik, letelepedik a faluban, de szabad bejárása lesz a dzsungelbe is.

the-jungle-book-movie-screenshot-2.png

Walt Disney ezt a történetet túlságosan sötétnek, elgondolkodtatónak, drámainak és rejtélyesnek találta egy családi szórakozáshoz, az volt a véleménye, hogy Bill Peet túlságosan hű maradt Kiplinghez. Nem mellesleg a szintén Bill Peet által írt Kőbe szúrt kard nem aratott különösebben nagy sikert sem a mozipénztáraknál, sem a kritikusoknál, úgyhogy Disney úgy döntött, sokkal elmélyültebben vonja be magát a rajzfilmkészítés folyamatába, mint tette azt a korábbi években. A figyelmét már semmi sem vonta el, Disneyland minden várakozást felülmúlt, az élő szereplős filmek jól teljesítettek, és a televízióban rejlő lehetőségeket is maximálisan kihasználták. Peet számára ez nem volt jó hír, hosszas viták után kilépett a stúdióból. Disney-vel már nem volt lehetősége kibékülni, de későbbi életrajzában mégis csak pozitívan tudott róla nyilatkozni.

the-jungle-book-movie-screenshot-1.png

Disney a történetfejlesztési munkálatokkal Larry Clemmonst bízta meg. Állítólag az első értekezleten feltette a kérdést neki és a vezető animátoroknak, hogy olvasták-e Kipling könyvét. Mindenki nemmel válaszolt, mire Disney azt mondta, szeretné, ha ez így is maradna. A dzsungel könyvéből egy könnyed, felhőtlen, szórakoztató családi filmet akart készíteni, ennek érdekében leegyszerűsítette a történetet, és inkább a karakterekre meg a mókára akart koncentrálni. Az volt a vesszőparipája, hogy „legyen a történetnek szíve”, de ne legyen benne semmi sötét, misztikus vagy rémületes elem. Disney folyamatosan felügyelte a filmet, poénokat talált ki, és segített az érzelmesebb jelenetek kidolgozásában. A kísérteties majomvárosból egy poént csináltak, és az animálást is ezzel a jelenettel kezdték el, hiszen itt volt egyszerre jelen a legtöbb szereplő. A munkálatok elkezdődtek már, de ekkor még senki sem tudta pontosan, hogyan is fog kezdődni a film, azt pedig pláne nem, hogyan fog végződni. A befejezéssel egy kicsit elakadtak. Végül Disney szállította az ötletet, hogy Maugli egy kislány miatt maradjon az emberek falujában. A kilenc nagyöreg egyik prominens tagja, Oliie Johnston utálta ezt a megoldást, de neki kellett megrajzolnia a jelenetet, úgyhogy muszáj volt a legtöbbet kihoznia a szituációból. Végül aztán az elkészült sztori nem sok hasonlóságot mutatott Bill Peet terveivel, és szinte semmit Rudyard Kipling regényével.

hathi_disney_.jpg

Ezt a hangnemváltást nemcsak Bill Peet szívta meg, hanem a dalszerzőnek felkért Terry Gylkison is. Az eredeti koncepciónak megfelelő dalokat írt, ezek viszont Disney szerint túl sötétek és baljóslatúak voltak, nem elég mókásak egy Disney-rajzfilmhez, ezért töröltette az összes, elkészült dalt, egy kivételével: ez volt a The Bare Neccesities (a magyar szinkronban: Egy-két jó falat), ami aztán az egyetlen dal a filmből, amit később Oscarra jelöltek. Később egyébként ez a dal inspirálta Elton Johnt is, amikor megírta a Hakuna Matata-t Az oroszlánkirályhoz. Gylkisonnak két kivágott dala megtalálható egyébként a film soundtrack CD-jén, a Brothers All és a The Song of Seeonee. Disney a többi dalhoz a házi zeneszerző párosukat, a Sherman fivéreket kérte fel a munkára, akik éppen akkor végeztek a Mary Poppins munkálataival, ami kapóra is jött, mert például Ká dalához egy, a Mary Poppinsból kivágott szerzeményt, a Land of Sandet használták fel. A Sherman fivérek rendszeresen részt vettek a történetfejlesztő értekezleteken, mert Disney-nek régóta elvárása volt, hogy a dalok ne megakasszák, hanem éppen ellenkezőleg, előbbre vigyék a történetet.

jungle-book-disneyscreencaps_com-2045.jpg

Az aláfestő zenét George Bruns írta, aki igyekezett a történet során minél több helyre becsempészni a film végi kislány zenéjének dallamát. Ezzel a húzással akarta elérni, hogy a nézők tudat alatt úgy érezzék, az egész filmben minden végig ebbe az irányba tartott. Bruns felhasználta a korábbi Disney-rajzfilmek témáit is, például a Csipkerózsikából egy saját maga által írt részletet, amikor Maugli felébred, illetve Balu gyászbeszéde alatt hallhatjuk Paul J. Smith orgonaszólóját a Hófehérkéből. De nemcsak saját magukra reflektáltak; a leginkább egyértelmű idézet a film legvége, amikor Balu és Bagira úgy sétálnak el a naplementébe, mint ahogy Humphrey Bogart és Claude Rains tették a casablancai ködben. A keselyűk szövegelésével (Mit csináljunk?) az 1955-ös, Oscar-díjas Marty című filmet akarták megidézni.

junglebookthumb.jpg

A keselyűk egyébként a regényben még negatív szereplők voltak, de Disney inkább belőlük is poént csinált. Az ő szinkronizálásukra eredetileg a Beatlest akarták felkérni, az együttműködés azonban sajnos nem jött össze, mert John Lennon megvétózta az ötletet. Akkoriban úgy gondolta, hogy egy komolyabb irányt kell követniük, nem pedig Disney-rajzfilmekben bohóckodniuk. Mindenesetre Disney-ék meghagyták a keselyűket gombafejűeknek, az őket szinkronizáló színészek pedig liverpooli akcentussal beszéltek. Nagyon sokáig úgy volt, hogy egy Beatles-szerű dalt fognak írni Mauglinak, de Disney végül ezt átíratta egy kvartettre, mert humorosnak találta, hogy ezek a Beatles-szerű figurák egy tőlük ennyire idegen stílusban adják elő magukat. Másrészről Disney legfőbb érve a változtatás mellett az volt, hogy nem akarta ennyire korhoz kötni a filmet. Ekkoriban már régóta rendszeresek voltak a Disney-rajzfilmek újra bemutatásai, így ez a jövőre nézve mindenképpen fontos szempont lehetett. Véleményem szerint leginkább mégis az játszott bele ebbe a döntésbe, hogy Disney ekkoriban már a hatvanas éveit taposta, és nemigen jött be neki ez a Beatles-féle stílus. Ráadásul, ha valamiért érezni lehet A dzsungel könyvén az idő vasfogát, akkor az éppen a zene, ami annyira jellegzetesen idézi a hatvanas éveket, hogy le se tagadhatná.

A szinkronhangokat tekintve akadtak még Disney-nek furcsa döntései, amiket akkoriban megkérdőjeleztek a stúdió munkatársai, de végül mégis jól sültek el. Az egyik ilyen az ismert tévé komédiás, Phil Harris kiválasztása volt Balu szerepére. A készítő gárda igencsak meglepődött, hogy mit keresne pont ő egy Rudyard Kipling-filmben. Disney egyébként egy hollywoodi partyn találkozott vele, és akkor ütött szöget a fejébe a gondolat. Phil Harris aztán a hang felvételekor nem volt elégedett a szövegkönyvvel, nem érezte természetesnek a dialógusokat, úgyhogy szinte végig improvizálta a szerepet. Így alakult ki Balu igazi karaktere, ami alapján az animátorok dolgozhattak. A másik érdekes választás a Las Vegas-i dzsesszzenész, Louis Prima felkérése volt Lajcsi király megszólaltatására, ami szintén jó döntésnek bizonyult. Bagira hangát az akkoriban ismert tévészínész, Sebastian Cabot adta, Sir Kán pedig a leginkább karakterszerepeket alakító George Sanders lett, aki feltűnt többek között a Hitchcock-féle Rebeccában, illetve az Elátkozottak falujában. Ká megszólaltatására Disney Sterling Holloway-t kérte fel, aki korábban a Dumboban a gólyát játszotta, illetve ő volt az akkoriban készült első Micimackó-kisfilm címszereplőjének hangja, ezúttal viszont egy negatív karaktert kellett alakítania. Az animátorok nem igazán hittek benne, de Disney úgy gondolta, meg tud birkózni a feladattal, és igaza lett.

the-jungle-book-_1967_-large-picture.jpg

A film végén a kislányhoz eredetileg egy demót szándékoztak felvenni a Sherman fivérek, így behívták a stúdió parkolójában énekelgető leányzót, Darlene Carrt. Disney-nek annyira tetszett a kislány természetessége, hogy végül az elkészült filmben is ő adja elő a dalt. Maugli szerepére egy David Bailey nevű, 11 éves kissrácot választottak, de az elhúzódó munkálatok alatt a fiú hangja mutálni kezdett, így kénytelenek voltak lecserélni. A rendező, Wolfgang Reitherman fia, Bruce lett a befutó, aki az első Micimackó-rövidfilmben már bizonyított Róbert Gidaként. Ugyanerre a minden mesterkéltséget nélkülöző természetességre volt szükség ehhez a szerephez is. Bruce nemcsak a szinkronstúdióban, de a színpadon is előjátszotta a karaktert, jellegzetes mozdulatait az animátorok szívesen kölcsönvették.

jungle-book-pdvd_020.jpg

Ez nem volt egyedi eset, a Majomváros táncát a Lajcsi király hangját adó Louis Prima és együttesének a hangfelvételek közben történt önfeledt bolondozása inspirálta. Az egyik vezető animátor, Milt Kahl Balu, Bagira és Sír Kán mozdulatainak megalkotásához korábbi Disney-természetfilmeket nézett. A farkaskölykök mozgása a film elején pedig gyakorlatilag nem más, mint a 101 kiskutya hasonló jelenetének újrafelhasználása. Kával már nem volt ilyen egyszerű dolguk, karok, illetve váll nélkül viszonylag nehezen lehet gesztikulálni, ezért igyekeztek minél kreatívabban használni a kígyó törzsét, illetve a karakterfejlesztő, Ken Anderson minél nagyobb, kifejezőbb szemeket rajzolt neki. Sir Kán megalkotásában az őt szinkronizáló George Sanders arcvonásait vette alapul, de az igazi nagy kihívás vele kapcsolatban inkább a csíkok képkockánkénti megrajzolása jelentette.

jungle-book.jpg

A dzsungel könyve színezésekor ugyanúgy a Xerox-os módszert használták, mint a 101 kiskutyánál. Mivel ott Disney nem volt megelégedve ezzel a modernebb, nyersebb ábrázolásmóddal, ezért A dzsungel könyve háttereit kézzel festették, a karakterek nagy részénél viszont a Xeroxot használták. A kislánynak a film végén például csak az ajkait színezték kézzel, egyébként maradtak a Xerox-módszernél. Véleményem szerint ez a kombináció nagyon jót tett a kész filmnek, a Xerox-karakterek karcossága nem került kontrasztba a festői hátterekkel, egyszerre idézték ezzel a Disney-filmek aranykorát és az akkori jelen legmodernebb technikáját. Nem volt olyan hivalkodó, művészi vagy nagyratörő, mint a korábbi filmek, inkább csak szórakoztatni akart.

mv5bmtm1nzczodmymv5bml5banbnxkftztcwodu4oteynw_v1_sx640_sy720_.jpg

A legtöbb későbbi Disney-animációval ellentétben nem egy-egy vezető animátort tettek felelőssé egy-egy karakterért, hanem inkább teljes jeleneteket rajzoltak. A film közel felét Ollie Johnston és Frank Thomas animálták. A kilenc nagy öreg két emblematikus alakja már 19 éves koruk óta a Disney-nél dolgoztak, és azóta elválaszthatatlan jó barátok voltak. Ez a barátság körülbelül 70 évig, vagyis a halálukig kitartott. Maugli és Balu kapcsolatában ezt az egymáshoz való kötődést igyekeztek megjeleníteni, minél nagyobb szeretettel. Általában Ollie Johnstonnak jutottak a vidámabb jelenetek, például a Bare Neccesities dalolása, míg Frank Thomas a konfliktusokkal kapcsolatos részeket készítette el. Folyamatosan konzultáltak egymással egyébként is, de A dzsungel könyve erre még több lehetőséget adott. A következő generáció animátorai rendkívül nagyra tartották a munkásságukat, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Brad Bird a Hihetetlen családban rajzolt nekik egy kis cameo jelenetet.

jungle-b1ook.jpg

A film rendezője, Wolfgang Reitherman szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett, amikor megalkotta a végső harcot, amelyben hőseink összecsapnak a veszedelmes Sir Kánnal. Reitherman pilótaként szolgált a második világháborúban, éles bevetéseken is részt vett, amiért kollégái igencsak nagyra tartották. Általában ő rajzolta meg ezeket a harciasabb jeleneteket a stúdió rajzfiilmjeiben, de Walt Disney úgy gondolta, hogy Reitherman vezetésre született, ezért őt tette meg a filmek rendezőjének. És valószínűleg ez az oka annak, hogy amikor Walt Disney kórházba került, egyedül Reithermant hívatta be magához, akit azzal bízott meg, hogy halála után vegye át az animációs részleg irányítását.

jungle-book-shere-khan.jpg

Akkoriban szinte senki sem tudta, hogy Walt Disney mennyire beteg valójában. A dzsungel könyve készítésébe hatalmas energiával vetette bele magát, így amikor fájlalni kezdte a nyakát, nem gondolták volna, hogy bármilyen komolyabb baja lehet. Valójában Disney nagy bagós volt egész életében – amit munkatársai előtt nem titkolt, de a nagyközönség előtt igen –, és tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Disney aztán egyszer összeszedte magát, hogy utoljára bemenjen a stúdiójába. Mindenki nagyon örült neki. Disney nem búcsúzott el senkitől, csak annyit mondott, hogy „Jövő héten találkozunk!” Úgy gondolta egy kis pihenésre van szüksége, az orvosok pedig azt mondták, hogy még legalább 6 hónapja van hátra, legfeljebb két éve. Egy hét sem telt el, és 1966. december 15-én meghalt. Disney egyfajta apafigura volt a stúdió alkalmazottai számára, így amikor megtudták a rossz hírt, mindenki a maga módján igyekezett feldolgozni: volt, aki sírt, volt, aki hazament, a fő animátorok pedig teljesen magukba roskadtak. Walt Disney – miután sok év elteltével újra belevetette magát a rajzfilmek készítésébe, és azt mondta: „El is felejtettem, milyen jó móka ez!” –, már nem volt többé. Az egész stúdió, de leginkább az animációs részleg, sorsa megpecsételődött, vagy legalábbis A dzsungel könyve vállain nyugodott. Ha nem lesz belőle siker, az animációs divíziónak valószínűleg befellegzik.

the-jungle-book.jpg

A filmet természetesen befejezték, 1967 októberében mutatták be az amerikai mozik. Szerencsére nagy sikert aratott. Nem készült különösebben nagy költségvetésből (4 millió dollár), viszont az év legtöbb bevételt hozó filmjei közé verekedte fel magát, a negyedik helyre. Még háromszor mutatták be a mozikban: ’78-ban, ’84-ben és ’90-ben, hogy aztán videón, DVD-n, majd Blu-Ray-en hódítsa meg az újabb generációkat. Mindent összevetve a mai napig 141 millió dollárt hozott a konyhára az USA-ban és 201 milliót világszerte. Ezzel – az inflációt is beleszámítva – minden idők 29. legsikeresebb filmjéről beszélünk.

600full-the-jungle-book-screenshot.jpg

A dzsungel könyvét a kritikusok is szerették, egyes vélemények szerint azonban ebbe vastagon belejátszott a Walt Disney halálát követő általános melankólia és nosztalgia. A Time szerint ez a film a legboldogabb módja annak, hogy Walt Disney-re emlékezzünk. A Life szerint a Dumbo óta ez volt Disney legjobb rajzfilmje. Az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjra jelölte a The Bare Necessities című dalt, de végül a Dr. Doolittle egyik betétdala nyert. Ekkoriban Gregory Peck volt a Filmakadémia elnöke, aki komolyan lobbizott amellett, hogy A dzsungel könyvét jelöljék a Legjobb film kategóriájában az Oscar-díjra. Peck nem titkolt célja az volt, hogy A dzsungel könyve meg is nyerje a díjat, de az Akadémia többi tagja nem értett egyet azzal, hogy egy ilyen komolytalan műfaj, mint a rajzfilm elnyerhessen egy ennyire rangos díjat. Gregory Peck 1970-ben hagyta ott a Filmakadémia elnöki székét, miután reménytelennek látta küzdelmét az animációs filmek területén. Több mint 20 évnek kellett eltelnie, mire az Akadémia eljutott odáig, hogy 1991-ben egy rajzfilmet jelöljön a Legjobb film díjára. Ez volt A szépség és a szörnyeteg. Ezt követően még 10 évbe telt, mire kitalálták a legjobb animációs film kategóriáját, amit legelőször a Shrek nyert el.

jb2.jpg

A későbbi kritikák is pozitívan nyilatkoztak A dzsungel könyvéről, de ami ennél is fontosabb, hogy mekkora hatást gyakorolt a Disney-reneszánsz legnagyobb animátoraira. Eric Goldberg például egyenesen azt mondta, hogy a stúdió történetének legjobb karakteranimációját láthatjuk A dzsungel könyvében. Andreas Deja a film legnagyobb rajongójának tartja magát, saját bevallása szerint ez a film indította el őt az animátori pályán, de ugyanezt mondja a korábban már említett Brad Bird, illetve Glen Keane és Sergio Pablos is. A dzsungel könyve ihlette A kis hableány Arieljét, a Tarzan elefántjait, az Oroszlánkirály Rafikijét, Aladdin mozgáskultúráját, vagy a Lilo és Stitchet. A Maugli hangját kölcsönző Bruce Reitherman életét szintén meghatározta ez a film, ugyanis később természetfilmeket kezdett rendezni.

jungle-book-disneyscreencaps-com-8054.jpg

Természetesen a folytatások sem maradtak el: 1968-ban a Disneyland Records kiadott egy hangjátékot More Jungle Book címmel, amelyben az eredeti gárdából Phil Harris és Loius Prima is visszatért. 2003-ban az ausztráliai DisneyToon Studios készített egy „direct to DVD” folytatást, amelynek története szerint Maugli meglátogatja dzsungelbéli barátait, de nem számít arra, hogy Sir Kán még mindig feni rá a fogait. Terveztek egy harmadik részt is, de szerencsére ez már nem készült el. Az eredeti film elemeit felhasználták a Disney Robin Hood-rajzfilmjében, főleg Little John karakterénél (aki szintén medve, és szintén Phil Harris a hangja), illetve a Lajcsi királlyal történő táncot átkopírozták abba a filmbe. És ha Balu, akkor nem mehetünk el szó nélkül a Balu kapitány kalandjai mellett sem, amely itthon is nagy sikerrel futott. De volt egy Jungle Cubs című tévésorozat is, amely Balu, Hathi, Lajcsi, Bagira, Ká és Sir Kán gyerekkori kalandjait mutatta be. 1994-ben a Disney készített egy élő szereplős filmet is A dzsungel könyvéből (e sorok írójának egyik első moziélménye), amelynek se a regényhez, se a rajzfilmhez nem volt sok köze, de mégis sikert aratott. Aztán persze készültek videójátékok minden mennyiségben PC-re, Segára, Nintendóra, sőt Playstationre még táncolós videojátékot is kiadtak.

shanti.jpg

Bár a siker egyértelmű volt, azért nem mindenki tetszését nyerte el a film. Rudyard Kipling lánya, Elsie például sosem tudta megbocsátani Disney-nek, hogy a filmben Mowgli nevét „Moh-glee”-nek ejtik, nem pedig „Mau-glee”-nek, ahogyan azt helyesen kell ejteni. A magyar szinkron mindenesetre ebben a tekintetben vitathatatlanul felülmúlja az eredeti. Az 1978-ban a Pannónia Filmstúdióban elkészült fantasztikus szinkront 1979. 05. 24-én, bő 10 évvel az amerikai bemutató után hallhatta először a magyar közönség a Mokép jóvoltából. Aki valaha látta magyarul a filmet, annak tutira megmaradt a fülében Bodrogi Gyula Lajcsi királya, Gelley Kornél Sir Kánja, Szabó Gyula Bagirája, de leginkább és mindenekfölött Csákányi László lubickolása Balu szerepében. De még lehetne sorolni, mert a kisebb szerepekben is olyan neveket hallgathatunk, mint Kristóf Tibor, Kútvölgyi Erzsébet vagy Zenthe Ferenc. Ez a szinkron szerencsére elég későn készült ahhoz, hogy a technikai tökéletlenségek már ne hagyjanak nyomot rajta, viszont még bőven a minőségi magyar szinkronizálás fénykorában vagyunk ahhoz, hogy örökre a szívünkbe zárjuk ezt az eredetivel simán felérő teljesítményt. És valószínűleg ennek köszönhető az, hogy ez a szinkron szerencsére mindent túlélt. A Mokép után a Vico illegálisan ugyan, de szintén ezzel a szinkonnal forgalmazta videón (isten áldja meg őket ezért, hiszen másképp hogyan nézhettem volna meg annyiszor kiskoromban), de ami a legnagyobb szerencse, hogy szokásával ellentétben az Intercom sem cserélte le sem VHS-en, se a DVD-kiadásokon, úgyhogy a mai napig ezt hallgathatjuk, és jelentem, elég jól szól.

jungle-book-disneyscreencaps_com-9003.jpg

Személyes összegzést nehéz erről a filmről írni, tekintve, hogy amióta az eszemet tudom, mindig megvolt ez a film valamilyen formában, és számtalanszor láttam. Nemcsak gyerekként, de felnőttként is imádtam a karaktereit, a remek humorát, sodró lendületét és nem utolsósorban a kiváló dalokat. Az egyik legnagyobb kedvencem az összes Disney-rajzfilm közül, most pedig, hogy még jobban beleástam magamat a témába, ha lehet, még jobban szeretem. Nem tudom, hogy milyen lett volna Bill Peet eredeti, Kiplinghez hű, sötét és misztikus koncepciója: az igazat megvallva nem hangzik rosszul, talán több kaland, izgalom és cselekmény jót tett volna ennek a filmnek. Ezt már sosem fogjuk megtudni, az viszont teljesen biztos, hogy így, ebben a Disney-féle vicces, könnyed verzióban csodálatosan működik A dzsungel könyve. Igaza volt a korabeli kritikusoknak, valóban méltó befejezése Disney egyedülálló pályafutásának.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Oldfan 2014.12.28. 08:59:59

"... felnőttként is imádtam..." + 1
Nagyon eltalált szórakoztató film, telis-tele remek karakterekkel. Felnőttnek és gyereknek egyaránt élvezetes. A szinkronja mestermunka. Nem rajongok a rajzolt filmekért, de ez azon kevés kivételek közé tartozik, amiket szeretek. Szerintem egyáltalán nem baj, hogy nem a sötétebb tónusú verziót részesítették előnyben. Van olyan mozi elég, talán túl sok is. Jobb így.

Rainse · http://bugnews.blog.hu 2014.12.28. 11:35:59

Ez is kimaradt eddig nekem, talán mert a Dzsungel Könyvét már láttam máshol több formában is. Viszont most, hogy tudom sztorilag más, meg az egyéb pozitívumok mellett majd megnézem! :)

2014.12.28. 22:17:17

Na végre egy olyan Disney-rajzfilm, amelyet láttam és amelyre nagyjából emlékszem is! A néhány évvel fiatalabb unokaöcsémet vittem el rá a hazai premier alkalmából. Nem is tudom, láttam-e azóta újból (mármint nem az unokaöcsémet, hanem a filmet), mindenesetre kedves és szórakoztató alkotásként emlékszem rá.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.29. 08:07:52

@Oldfan: Jól sikerült, az vitathatatlan, csak az ember óhatatlanul is eljátszik gondolatban a mélyen történelmietlen, "mi lett volna ha?" kérdéssel.

@Rainse: Na tök jó, nem gondoltam volna, hogy ez bárkinek is ajánló lesz, de akkor majd tegyél vele próbát.

@field 64: :D

Na akkor így a sorozat vége felé eljutottunk idáig :)) Most már, ha nekiállsz, úgyis éjjel-nappal Disney filmeket fogsz nézni, akkor ez is belefér :)

doggfather · http://apengeele.blog.hu/ 2014.12.29. 13:19:36

A mai napig ez a kedvenc disney mesém a róka robin hood mellett.

lojzi1 2015.01.03. 15:18:38

Azt nem tudom ennek a filmnek megbocsátani, hogy a karaktereket és a helyszíneket leszámítva semmi köze nincs az eredeti könyvhöz. Az egy gyönyörűen megírt, hangulatos, lassan hömpölygő, titokzatos novellafüzér, ez meg langyos takony, ennyi erővel a Hamletet is meganimálhatták volna, ahol a zárójelenet Hamlet és Ophélia esküvője lenne és Rosencrantz és Guildenstern vidáman fenékbe billentetné egymást.
Az írás változatlanul kitűnő, komolyan monodom, hogy összegyűjtve ki kellene adni könyvben.

doggfather · http://apengeele.blog.hu/ 2015.01.06. 14:51:08

@lojzi1: és tényleg nagyon jó ez az egész disney sorozat.

classy57 2017.04.14. 08:37:16

Emlited a "Kőbe szurt kardo"-ot mint az a bizonyos másik vonal , és hogy ez a film is abba az irányba indult eredetileg . Nagyon érdekes lett volna ha AZ/AZ IS elkészül. Az a film nekem annó reveláció volt a megszokott könnyed WaltDisney filmek között, ráadásul ez a film elkerülte a hazai filmforgalmazást. Én a 70' évek közepe táján hallottam róla előszőr , és sokáig kergettem .Végül a videós korszak legelején sikerült megszerezni . Igy én ez irányban meglehetőssen elfogult vagyok. Amugy maga a történet is a liblingem volt akkoriban . Tehát: Kicsit sajnálom hogy nem az eredeti koncepció készült el .
Az viszont igaz , ez a film ujra visszatette a Disney animációt a rajzfilm világba. Én is nagyon szeretem . Jaa , és amugy ezek a figurák köszönnek vissza a nálunk készült szinpadi változatban is .

classy57 2017.04.14. 08:40:27

Hoppá!! Majd" elfelejtettem ; Volt még a "Fekete Üst"c. film is , mint a "sötét vonal" egyik reprezentánsa.

classy57 2017.04.14. 12:13:41

A kőbe szurt kard : indavideo.hu/video/A_kobe_szurt_kard_1963_Teljes_film
A fekete üst : openload.co/f/eoBe2BydRtk/The_Black_Cauldron_1985_Custom_DVDRip_Hun-Garfield_-_Vidto.mp4
Ez a verzió HD de feliratos . Annó az első felirataim egyikét ehhez a filmhez csináltam . Ezt nem én készitettem , de ez is nagyon jó !
openload.co/f/XdxPtRgBA-c/%5Bfmovies.to%5D_The_Black_Cauldron_-_HD_720p.mp4

Iván Rábaszov 2017.04.19. 15:30:51

Gyermekkorom kedvence volt a Dzsungel könyve Kiplingtől. Fantasztikus az animáció is. Amúgy meg le a kalappal, hogy ennyit képesek vagytok írni egy rajzfilmről. Ez a poszt beletelt vagy 8-10 munkaórába. :-)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2017.04.25. 16:06:16

@Iván Rábaszov: Annál jóval többe. Csak a film, az audiokommentár, az extrák végignézése, az imdb, wikipédia + könyvek bújása beletelik 8 órába, és akkor még egyetlen sor nincs leírva.

Terézágyú 2017.04.27. 09:09:28

Na mi az, hol vagytok???
Mé nincs új poszt?????

Field64 · http://archivregiidokmozija.blogspot.hu/ 2017.04.27. 17:20:32

@Terézágyú:

A blog ebben a formában (= ezzel a szerzőgárdával) már nem működik tovább. Jövője egyelőre függőben van, az eddig feltöltött írások azonban valószínűleg elérhetőek maradnak ezután is.

Rufus78 (talán vak vagyok, de nem hülye) 2017.04.28. 08:54:05

@Field64:
Van publikus része annak, hogy miért lett minden előjel nélkül ilyen hirtelen vége a blognak?

Field64 · http://archivregiidokmozija.blogspot.hu/ 2017.04.28. 09:32:51

@Rufus78 (talán vak vagyok, de nem hülye):

Több lehetséges magyarázat is van:

1. Mindenki elfáradt a több éves hajtásban, és meguntuk egymást.

2. Kevés szabadidejét most már mindenki inkább másra fordítaná.

3. A kultúrdiplomácia nyelvén fogalmazva: kreatív művészi nézeteltérések merültek fel.

4. Olyanok lettünk, mint a Beatles: most már mindenki inkább a szólókarrierjét szeretné építeni. :)

classy57 2017.05.01. 10:33:21

A fenébe !! Ezt sem gondoltam volna ....Azért remélem , valahogy értesitettek bennünket "többieket", hogy hogyan tovább ?

Field64 · http://archivregiidokmozija.blogspot.hu/ 2017.05.01. 10:50:35

@classy57:

A Facebook-oldalunkon a Filmbook bannere jelen pillanatban azt mutatja, hogy UNDER CONSTRUCTION, de magam se tudom, mi készül, ahogy a leállás is váratlanul ért.

Jómagam egy hete a regiidokmozija.blog.hu blogban nyomom tovább, de feltehetően a többiek is hírt fognak adni magukról, ha körvonalazódtak a jövőre vonatkozó elképzeléseik.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2017.05.01. 20:16:19

Hát ez nagyon szomorú, még egy búcsúposzt sem...

Az egy dolog, hogy van még itt ezer régebbi írás, amit még nem olvastam, meg sok amit újra elolvasok szívesen, de akkor is... Az hogy néha egymást kiosztottátok baráti(nak tűnő) stílusban, az adott egyedi hangulatot...

Na mindegy, ilyen a blogok evolúciója, kezdetben keresgélés, tapogatózás. Majd Aranykor, erőteljes pörgés, kialakult stílus, fanok, hangulat évekig. Majd a vég, amikor megunják, megfáradnak. Láttunk már ilyet, látunk még ilyet mind...

A regiidok-et figyelni fogom, és remélem a többiek is adnak majd hírt ha a saját elképzelésüket elindítják valahol. Viszlát és kösz az aprólékos filmismertetőket.

dutch 2017.05.01. 20:21:56

Mindenképpen írjátok meg egy posztban, ha van saját projektetek! Szerintem sokan kíváncsiak rátok továbbra is. Minden jót, és köszönjük az eddigi munkát!

Oldfan 2017.05.01. 21:30:55

Szerintem itt kell, "Filmbook"-ként, folytatni. Jó volt az úgy, hogy mondhatni mindenkinek más volt az érdeklődési köre és a stílusa. Talán az egyik vonzerőnk pont ez lehetett, hogy a mainstreamtől a perifériás mozikig akadt nálunk minden, mint egy jobb búcsúban.
Ha ritkulnak az írások, mert az élet közbeszólt, attól még nem kéne lenullázni egy alapjában véve épkézláb módon működő szájtot. Bízom benne, hogy nem egyedül vagyok ezzel a véleménnyel az érintettek között, és rendeződnek a megromlott kapcsolatok. Pár tervem akad még, előbb-utóbb ismét lesz időm is, viszont semmi kedvem egy új blog után kutakodni. Egy fentebbi hozzászólásra reagálva: a távol-keleti témákról született agymenéseim elérhetőek az "Ázsiafilm" oldalán. Már ha valakinek elvonási tünetei jelentkeznének...:)

Field64 · http://archivregiidokmozija.blogspot.hu/ 2017.05.01. 22:40:39

@Sigismundus: @dutch: @Oldfan:

Kösz az ötletet, hamarosan megírom a búcsúbeszédet (természetesen szigorúan a magam nevében, bár ezt a Facebook-oldalunkon már frissiben megtettem), és számba veszem, ki merre lelhető fel éppen. Már akiről tudom, hogy éppen mit csinál. Külön megkérdezni senkit nem fogok, mert régi elvem, hogy mindig mindenről csak annyit akarok tudni, amit a másik fél magától elmond. :)

A „jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem”, mindazonáltal a magam részéről már csak a saját projektemet fogom tovább vinni, mert sokadjára bizonyosodik be számomra, hogy mindig az a legnyugisabb állapot, ha az ember a saját maga ura, és ezt úgyis csak az interneten tudom megvalósítani. :) De aki azt hiszi, az én szólópróbálkozásaim miatt álltunk le, az nem jól gondolja. Az elmúlt hónapokban ugyan többször is voltak önállósodási gondolataim, de most éppen nem. :)

Én is bízom abban, hogy minden felmerült probléma idővel megoldódik, és az olvasók járnak majd a legjobban, mert nem egy, hanem több blogban is találhatnak kedvükre való szövegeket, és kicsit markánsabb arculatot lehet majd mindenhol kiépíteni, nem muszáj ezt a „mindenki kedvére”-féle esztrádvonalat erőltetni. :)

Terézágyú 2017.05.02. 09:15:09

Többen írtátok a blogot????? Én észre se vettem.... Komolyan...

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.05.02. 16:38:03

@Terézágyú: hát az hogy az egyik állandó olvasónk egy hónap után veszi észre, hogy leálltunk... az azért mond valamit :)

azt meg, hogy többen írtuk, és észre se vetted... nagyon remélem csak afféle poénos beszúrásnak szántad

egyébként igazából nem a FilmBook állt le, az működik tovább (ezért be se kellett volna jelenteni khm khm Field) csak én jöttem el

tehát, most egy olyan FilmBook működését láthatjuk, amiben már nincs Scal :D mert ahogy Darkcomet is fogalmazott egyik utolsó beszólásában, az utóbbi időben túlságosan rátelepedtem

tehát mindenki írhat(na) a megszokott rendben... elviekben

ami engem illet, jelenleg épp domain nevet keresek, mert elég sokat levédtek a kreatív emberkék szerte a világban, meg közbe jött a húsvét, május 1, csupa időszak amikor mással kellett foglalkozzak... lehet szerettem volna azt is meglátni, mikor tűnik fel a FilmBook hiánya... ez most történt meg

amint beindul az új project, itt is, a megfelelő csatornákon erről hírt adok... addig is stay tuned

Field64 · http://archivregiidokmozija.blogspot.hu/ 2017.05.02. 17:46:27

@scal:

Nekem nem tűnik úgy, hogy működne ez az oldal. Illetve persze, működik, végtére is megvan (vajon meddig?), csak éppen nem frissül lassan már egy hónapja.

Viszont az továbbra sem világos, hogy akkor mi az az UNDER CONSTRUCTION banner a Filmbook Facebook-oldalán? Ki és mit konstruál, és főleg miért nem tudhatnak erről még a Filmbook szerzői sem? (Jómagam legalábbis semmit nem tudok.)

Én csak viceszerkesztő vagyok (voltam) itt, szóval tényleg nem az én feladatom lett volna semmit se bejelenteni a blog sorsát illetően. Azt viszont nem tartottam helyesnek, hogy hirtelen se kép, se hang, se a szerzők, se az olvasók nem tudnak semmit, és ha az ember nem kérdez rá konkrétan a megfelelő személynél, hogy akkor most mi van, akkor talán még most is itt ülnék teljes tanácstalanságban. Az ilyesmi még egy on-line hobbioldal esetében sem a legjobb motiváció a projekt továbbvitelére. Oldfan kolléga mindenesetre holnap megpróbálja: szurkolok neki és mindenkinek, akárhol folytatja a blogolást, vagy akármit csinál helyette.

További szép napot. :)

Terézágyú 2017.05.03. 07:59:49

@scal:
"hát az hogy az egyik állandó olvasónk egy hónap után veszi észre, hogy leálltunk... az azért mond valamit :)"

Az hogy engem állandó olvasónknak nevezel, ez is mondd valamit :)

Hát, idenéztem én mindennap, és gondoltam, egy kis szünet van... aztán megelégeltem a szünetet...

"azt meg, hogy többen írtuk, és észre se vetted... nagyon remélem csak afféle poénos beszúrásnak szántad"

Olyan értelemben igaz, és nem vicc, hogy nem kötöttem névhez egyik cikket sem. Nem tettem különbséget a szerzők között. Számomra mindegyik filmbukos cikk volt, és ha érdekelt, tetszett, akkor hozzászóltam, de nem figyeltem a konkrét szerzőjét...
Lehet, hogy számotokra ez negatívum, mert egyéniségek vagytok - de ebből is látszik, hogy jó csapat voltatok.
Ahogy írtátok: mint a Beatles :)

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2017.05.06. 19:06:52

Ha már a reakcióidők a téma akkor ma reggel még megvolt, most meg nincs a regiidokmozija.blog.hu...

Field64 · http://archivregiidokmozija.blogspot.hu/ 2017.05.06. 22:25:28

@Sigismundus:

Megszűnt. Ahogy Lenin is mondotta: „Ami nem megy, azt ne erőltessük...” :)

Oldfan 2017.05.07. 14:05:42

@Field64: "Ahogy Lenin is mondotta: ..."
Nem biztos, hogy pont Vlagyimir Iljicset kéne követned. Mostanra már világos, hogy hatalmas melléfogásai voltak. Például Sztálint hatalomra jutásában is segédkezett. Az, hogy később már megbánta, már az "Eső után..." esete. Neked sem használ, ha eltünteted az eddigi anyagokat. Megvárnak azok téged, amíg ismét jobb szelek fújdogálnak.

Field64 · http://archivregiidokmozija.blogspot.hu/ 2017.05.07. 21:02:13

@Oldfan:

Nem tüntetek el semmit, itt van minden a Filmbookon, csak mégsem teszem át őket egy új blogba. Oké, persze, az ittenihez képest az új blogban volt két új szöveg is (A szolgálólány meséje, A kék angyal), meg még néhány teljesen készen állt volna a kilövésre (Mesterkurzus: Tinto Brass, Dusan Makavejev és Walerian Borowczyk; Végre péntek van; Vörös sivatag; Kísértet Lublón; Szarvassá vált fiúk; Ragadozó; Kabaré; Tökéletes katona; Elemi ösztön; Tűzzel-vassal; Suttogások, sikolyok; Nagyítás), de ezeket majd az örököseim publikálják, ha akarják. :)

Komolyra fordítva a szót: az már itt a Filmbookon is jó ideje kikristályosodott, hogy ami nem kerül ki az Indexre, azt jószerivel megírni is felesleges volt, mert annyira csekély olvasottságuk van. Pedig itt azért mégiscsak van 1853 Facebook-lájkoló, ami már önmagában, Index nélkül is egy 100-150 fős stabil olvasótábort kéne hogy jelentsen. (De nem jelent.) Hol voltam én még ettől?! Szóval egyszerűbb volt az elején abbahagyni, amíg az ember még nem feccölt ebbe túl sok időt és energiát. A Vosztoknak még tartozom egy írással, amelyet a napokban befejezek, aztán már egész más területen fogom aktivizálni magam, a blogolást a fiatalokra hagyom.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.05.07. 22:51:48

@Field64: az elején? :D te miről beszélsz? már benne vagy nyakig

másrészt, ezerszer elmondtam már, ne görcsösen írjunk az olvasottságért, hanem az anyagért magáért, az olvasottság meg majd jön