Egészen kicsi korom óta Pókember a kedvenc képregényhősöm. Amikor a szüleim elváltak, és eladták a házat, ahol felnőttem, szándékosan otthagytam a házban a kicsiny Pókember gyűjteményemet, mert az éppen összeomló életem kellős közepén ez egyszerűen nem számított. Olyan volt, mintha ezzel az eseménnyel valahol a gyerekkorom is véget ért volna, pedig akkor még csak 10 éves voltam. Aztán persze ezt ezerszer megbántam, mert a szívemhez nőtt a karakter, gyűjtöttem a későbbi sorozatokat, láttam, és valamilyen szinten szerettem az összes filmet, játszottam a különféle videojátékokkal, de csak pár évvel ezelőtt jutottam el odáig, hogy újra beszerezzem azokat a rég elveszett számokat. Amikor sikerült, olyan boldogságot éreztem, mint az Amélie csodálatos életében Dominique Bretodeau, miután megtalálja a gyerekkori kincsesládáját. Ennek megfelelően kicsit el is kapott a gépszíj az utóbbi években, és nem csak az összes magyarul megjelent Pókembert sikerült azóta beszereznem, és elolvasnom, hanem rengeteg különféle sorozatot ismertem meg, mostanra pedig a képregény művészete iránt eltemetett szenvedélyemet leginkább külföldről rendelt kötetekben élem ki. Mivel viszonylag friss az élmény, és úgyis nyakunkon van a legújabb reboot, ezért összegyűjtöttem nektek a 10 legkiválóbb történetet, amely itthon is megjelent a falmászó szuperhősről.

10.

Külvárosi kirándulás

Eredeti cím: The Commuter Cometh!

Eredeti megjelenés: Amazing Spider-Man #267

Magyar megjelenés: A Csodálatos Pókember v1 #35

Írta: Peter David

Rajzolta: Bob McLeod

Kezdjük ezt a rendkívül fajsúlyos listát (most azt hiszitek viccelek, de majd meglátjátok, milyen sok halál lesz itt) egy kicsit könnyedebb vizeken, mert a Pókembert elsősorban nem a sötét hangvétel miatt szeretjük, hanem azért mert a komoly dráma mellett a jó poénokról sem kell lemondanunk. Peter David ráadásul kiváló író, aki ebben a habkönnyű történetben remekül megcsillantja a tehetségét. Lényegében két poénra épül ez a sztori, az egyik, hogy mi történik Pókival, ha kiszakítjuk természetes élőkörnyezetéből, a felhőkarcolókkal túlzsúfolt New York dzsungeléből, és belehelyezzük az idillinek tűnő kertvárosi pokolba, a másik humorforrás pedig, hogy még egy utolsó tolvajnak is mennyivel rendezettebb, komfortosabb élete van, mint balszerencsés főhősünknek.  Bár néhány toplistán előfordul ez a sztori, összességében tényleg nem valami nagy szám, egy könnyed semmiség, de valamiért már rengetegszer elolvastam, és egyszerűen nem tudok nem röhögni rajta.

9.

Pókember/Fáklya: Újra együtt

Eredeti megjelenés / Eredeti cím:: Spider-Man/Human Torch: Together Again

Magyar megjelenés: Új Marvel Extra kötet

Írta: Dan Slott

Rajzolta: Ty Templeton

Pókembert mindig is különös szálak fűzték a Fantasztikus Négyeshez; már rögtön az első saját számában – nyilvánvalóan akkor még elsősorban kereskedelmi okokból – vendégszereplő volt a Marvel akkor már igen népszerű szuperhőscsapata, de később is rendszeresen felbukkantak a sorozatban. Az életkori hasonlóságok miatt a csapatból Fáklyával, alias Johnny Stormmal működött leginkább a kémia. Dan Slott a kétezres évek közepén megjelent ötrészes minisorozatának utolsó részében (három ebből még sajnos nem jelent meg magyarul) tudja meg a Fáklya, hogy kicsoda valójában Pókember. Mégsem ettől olyan jó ez a szám, hanem attól, hogy minden egyes képkockán érezni, hogy Dan Slott nem csak tökéletesen ismeri, és érti ezt a karaktert, hanem egyenesen rajong érte, ráadásul megvan a kellő humora, fantáziája illetve empátiája ahhoz, hogy csodálatos történeteket írjon róla. Remek ötlet például, ahogyan a Fáklya értelmezi a „Parker szerencsét”, vagy az is, hogy egy túszhelyzetben miképpen magyarázza el pár kézmozdulattal Peter Johnnynak a nagy titkot. A legjobban mégis a legvégét szeretem, ami igazán bensőséges és meghitt; Peter, Mary Jane és May néni valódi, szerető családként vendégeskedik a Fantasztikus Négyes főhadiszállásán.

8.

Pókember nincs többé!

Eredeti cím: No More Spider-Man!

Eredeti megjelenés: Amazing Spider-Man 50.

Magyar megjelenés: Peter Parker Pókember 2016-os különszám

Írta: Stan Lee

Rajzolta: John Romita

A jó öreg Stan Lee réges-régi munkásságából is megjelentek itthon történetek, ráadásul pont abból az időszakból, amikor Pókember a legnépszerűbb szuperhősök közé verekedte fel magát, nem kis részben a legendás John Romita gyönyörű rajzainak köszönhetően. Valójában két ikonikus történet közül kellett választanom, a másik a Legzöldebb Manó lehetett volna, - amelyben Norman Osborn rájön kedvenc hálóhintázónk kilétére - és ami szintén ajánlott olvasmány, de mai szemmel már rém gagyinak és elcsépeltnek tűnik a konfliktust feloldó amnéziás klisé, illetve Romita rajzai sem olyan kiforrottak még, mint mondjuk ebben a történetben. Itt viszont minden megvan, ami egy igazi klasszikushoz kell: a hatvanas évek bája, a korabeli, mára már szájbarágós narratíva, ezzel kontrasztban Stan Lee a mai napig frissnek ható lazasága, az üvöltözős pojáca J. Jonah Jameson poénjai, a kacér Mary Jane és az örökké agyaló Peter. No meg az is végtelenül aranyos, ahogyan közte és egy bizonyos Gwendolyne Stacy között éppen kezd kialakulni valami. Stan Lee egyetlen számon belül szépen megalapozta, hogy Parker barátunk miért is akar felhagyni kettős életével, miképpen gyötrődik emiatt, illetve hogy ez miért tűnik minden szempontból jó döntésnek, miközben valójában teljesen lehetetlen és elképzelhetetlen, hogy hősünk hosszú távon lelépjen erről az ösvényről. Utólag belegondolva elég meglepő, hogy Sam Raimi második Pók filmje mennyit merített ebből az egyetlen füzetből, akár a történetet nézzük, akár csak az egyes beállításokat. Mert John Romita munkája a mai napig hatásos, letisztult, és szép, nem véletlen, hogy még jó 20 évig őt próbálta utánozni az összes rajzoló ennél a címnél.

7.

A megállíthatatlan Buldózer

Eredeti cím: Nothing Can Stop the Juggernaut

Eredeti megjelenés: Amazing Spider-Man #229, 230

Magyar megjelenés: Peter Parker Pókember #7

A csodálatos Pókember v1 #13 #14

Írta: Roger Stern

Rajzolta: John Romita Jr.

Első olvasásra talán nem tűnik olyan különösen nagy számnak Roger Stern története. Mert mégis mi folyik itt? Póki próbálja megállítani az X-Men egyik ellenségét. És nagyjából ennyi. Hogy mit keres akkor mégis a listán? Mert ez az egyik olyan sztori, ahol egyszerűen minden klappol, nem véletlenül tartják Sternt a széria egyik legjobb írójának úgy valaha. Ez a két (magyarul három) füzet egyrészt tökéletesen meghatározza nekünk, hogy kicsoda is ez a Pókember, mit jelent számára a felelősségérzet, hogy mennyire kitartó, és meddig képes elmenni az elveiért. Másrészről ebből a helyzetből nem a drámát hozza ki, hanem leginkább a humort és az akciót. Ez utóbbiban viszont Stern mellett komoly szerep jutott a rajzolónak, az ifjabb John Romitának, akinek bőségesen jutott apja tehetségéből; nem csak annyi, hogy jól rajzol, nem csak annyi, hogy a kisujjában van a panelrendezés, hanem azzal is, hogy miképpen lehet a megfelelő képkockákkal már-már filmszerű hatást elérni. Meggyőződésem például, hogy egy bizonyos James Cameron tuti olvasta ezt a sztorit, mielőtt megrendezte az első Terminátort.

6.

Gwen Stacy halála / A csók

Eredeti cím: The Night Gwen Stacy Died, The Goblin's Last Stand

Eredeti megjelenés: The Amazing Spider-Man #121-122

Magyar megjelenés: A Csodálatos Pókember v1 #92-95 / A hihetetlen Pókember 2017/2-es különszám

Írta: Gerry Conway

Rajzolta: Gil Kane

Eredeti cím: The Kiss

Eredeti megjelenés: Webspinners: Tales of Spider-Man #1

Írta: J.M. DeMatteis

Rajzolta: John Romita

Magyar megjelenés: A Csodálatos Pókember v1 120. / A hihetetlen Pókember 2017/2-es különszám

Csalok egy kicsit, mert ez valójában két sztori, mentségemre legyen mondva, hogy tematikailag igencsak szoros a kapocs közöttük. A csók Peter Parker és Gwen Stacy utolsó együtt töltött éjszakájáról szóló melankolikus gyöngyszem a zseniális J.M. DeMatteis tollából (Ő a kedvenc pókíróm, úgyhogy vele nem utoljára találkozunk a listán), amely nem csak az első szerelem múlandóságáról, hanem az emlékezés természetéről is gyönyörűen mesél nekünk. A Gwen Stacy halála pedig egy überklasszikus, egy képregénytörténelmi mérföldkő, sokan innen számítják az ezüstkorszak végét, és talán Pókember legismertebb története is egyben. Kérdezhetitek erre, hogy "de akkor miért csak a 6."? Nos, ennek több oka is van, kezdjük ott, hogy valami elképesztően hatalmas kihagyott ziccer az, hogy Gwen ebben a sztoriban eszméletlen, ezért soha sem jön rá Peter titkára. Már jóval azelőtt elájul, hogy a Zöld Manó ledobja a hídról, így majdhogynem egy élettelen tárgyként funkcionál már a halála előtt is. Ez teljességgel méltatlan mind a karakterhez, mind a sorozathoz, írói részről kifejezetten lusta megoldás. A másik fontos tényező, hogy most, több mint 45 évvel a sztori megírása után a mai olvasóra már nem hat olyan elementáris erővel az az írói fogás, hogy egy képregényhősnek kinyírják a barátnőjét. Ez ott, és akkor példátlan dolognak számított, mára viszont nem több, mint egy az ezer klisé közül. Harmadszor pedig, ha csak magyarul olvastál Pókember képregényt, akkor Gwen Stacyvel olyan ritkán találkoztál, hogy nem is igazán volt lehetőséged őt megismerni, vagy megszeretni, ezáltal pedig igazán mélyen sajnálni az ő halálát. Viszont az is tény, hogy a mai napig rendkívül ügyes húzás, és nem kevésbé megrázó, ahogy Pókember az egyik pillanatban még a képességeivel kérkedik, a másikban a halott szerelmét szólongatja, a harmadikban pedig már bosszútól szomjasan üvölt. Ezek a mai napig rendkívül erős képek, a Zöld Manó halála szintén hihetetlenül jelentős esemény. Az én legnagyobb kedvencem azonban az elképesztően erős epilógus, amikor a könnyeivel küszködő party lány, Mary Jane először életében nem futamodik meg a problémák elől, hanem szembenéz velük, és együtt marad a gyászoló, zokogó Peterrel.

5.

Jean DeWolff halála

Eredeti cím: Death of Jean DeWolff

Eredeti megjelenés: The Spectacular Spider-Man #107-110.

Magyar megjelenés: Pókember – Jean DeWolff halála kötet

Írta: Peter David

Rajzolta: Rick Buckler

Egy újabb „haláli” történet (elnézést!). Jean DeWolff egy szerethető mellékszereplő volt akkortájt, a történet első négy oldalán pedig végre megismerhetjük a múltját, de csak azért, hogy egy sörétespuskával azonnal és brutálisan kinyírja őt egy Bűnölő nevű elmebeteg. Ezt a felejthetetlen történetet megint csak Peter David írta, de ellentétben a Külvárosi kirándulás könnyed humorával, ezúttal egy komplex, karcos, sötét, kemény és szomorú akcióthrillert olvashatunk, amely remekül ráérez a nyolcvanas évek közhangulatára, ráadásul sokkal színvonalasabb, mint a korszak hasonló bosszú tematikájú mozijai, mégis tisztelettel adózik irántuk (lásd a Charles Bronson cameót). A gyilkos kiléte remekül előkészített, mégis igazán meglepő, nem mellesleg kevés olyan történetet olvashatunk, ahol Pókarc teljesen elveszti az önuralmát, mi több halálra verne egy sok szempontból beteg embert. Itt jön a képbe Daredevil, az író pedig igyekszik kiélezni, majd feloldani a két karakter közötti különbséget. Összességében elmondható, hogy a Jean DeWolff halála a szuperhőssztorik egyik legfontosabb témáját, az önbíráskodás természetét boncolgatja a maga pergős, olvasmányos stílusában Rick Buckler dimanikus paneljeivel erősen megtámogatva. Egyszerűen kötelező.

4.

A kölyök, aki gyűjtötte Pókembert

Eredeti cím: The Kid Who Collects Spider-Man

Eredeti megjelenés: Amazing Spider-Man #248

Magyar megjelenés: Pókember és a Fekete Macska 4-6. rész különszám

Írta: Roger Stern

Rajzolta: Ron Frenz

Egyszer megkérdezték Stan Lee-től, hogy melyik a számára legkedvesebb Pókember történet, és ő ezt választotta. Ki venné a bátorságot, hogy vitatkozzon vele? Én biztos nem. A sztori mindössze 11 oldalas, mégis van benne két komolyabb fordulat, az első csak szimplán meglep, az utolsó pedig garantáltan darabokra töri a szívedet. Pedig kezdetben úgy tűnik, mintha csak egy lightosabb metaképregény lenne, amiben a hálószövő meglátogatja az egyik legnagyobb rajongóját, a 9 éves Timet, akivel bármelyik fiatal olvasó könnyedén azonosulhat, és elmeséli neki miből lett a cserepók, amit a képregények mindig újra és újra elregélnek az ifjabb generációknak. Többek között emiatt a jószívűsége és közvetlensége miatt is Pókember a kedvenc képregény karakterem. Batmant is imádom, de el tudjátok képzelni róla, hogy meglátogat egy fiatal kissrácot, aki rajong érte? Egyáltalán Batman világában lehet Batmanért rajongani? Valószínűleg bármelyik gothami gyerek összehugyozná magát, ha a Sötét Lovag hirtelen előbukkanna a szoba sötétjéből.  De vissza a 4. helyezetthez; Ron Frenz rajzai nagyon kifejezőek, de ez a pár oldalas szösszenet elsősorban Roger Stern író zsenialitásának köszönhetően tartozik a valaha volt legjobb Pókember történetek közé.

3.

A Harry Osborn saga

Eredeti cím: The Child Within, Osborn Legacy, Best of Enemies

Eredeti megjelenés: The Spectacular Spider-Man #178-184, 189-190, 199-200

Magyar megjelenés: A Csodálatos Pókember v1 #100, 114

Peter Parker Pókember #21-23

Írta: J.M. DeMatteis

Rajzolta: Sal Buscema

Gyerekkoromban ez volt az abszolút kedvencem, ezek voltak azok a bizonyos számok, amiket annak idején otthagytam abban a bizonyos házban. Azóta is a sötétebb, komolyabb témájú képregényeket szeretem igazán, és nem hiszem, hogy akkor 8-9 évesen olyan nagyon sok mindent megértettem ebből a történetből, de azt egyszerűen éreztem, hogy ez bizony más, sokkal erősebb, sokkal keményebb, mint amiket képregényekben általában olvasni szoktam. Ráadásul az egész igazán csak az utóbbi években teljesedhetett ki a magyar olvasók számára, amikor megjelent a sztori előzménye: A bennünk élő gyermek, amely részletesebben kifejti Harry Osborn motivációit, hogy milyen démonokkal kellett megküzdenie, miért vált belőle az, aki. Ahogy a címből is kitűnik, a mindannyiunkban örökké élő gyermekkori traumákról szól ez a történet, itt viszont még nem Osborn szála a legerősebb, hanem az egyik főgonoszé, Verminé, akinek nem az az igazi tragédiája, hogy egy mocskos, emberevő patkánnyá változtatták, hanem hogy gyerekkorában molesztálták. Nem az a tipikus szuperhősös cucc, mi? Aztán az itthon hamarabb megjelent folytatás, az Osborn örökség egy végtelenül feszült thriller, egy hihetetlenül gonosz befejezéssel, az utolsó történet Harry halálával pedig már egyenesen katartikus erejű lezárása Pókember egyik legkomolyabb, legsötétebb, legdepresszívebb történetfolyamának.

2.

Újvilági eredettörténet

Eredeti cím: Powerless, Learning Curve, Confessions

Eredeti megjelenés: Ultimate Spider-Man 1-13.

Magyar megjelenés: A csodálatos Pókember v2 1-14.

Írta: Brian Michael Bendis

Rajzolta: Mark Bagley

Ismét csalok egy kicsit, bár valójában szívem szerint egészen a 39. számig rátenném ezt a sorozatot a második helyre, de ennél jobban nem akarok túlzásokba esni. Legyen elég annyi, hogy Bendis ezzel a sorozattal forradalmasította a képregények narratíváját, mert többé már nem füzetekben, hanem gyűjteményes kötetekben gondolkodtak, ami itthon a kéthavi kiadás miatt azt eredményezte, hogy ezt a 14 füzetet több mint két év alatt jelentették meg, holott egy este alatt is könnyedén el lehet olvasni, és azért valljuk be, ez elég sokat kiölt az élvezhetőségéből. És hogy miért olyan jó egy újramesélt eredettörténet, hogy betegyem a második helyre? Hol is kezdjem? A párbeszédek élethűek, a rajzok ha kell dinamikusak és nagyszabásúak, ha pedig az kell, akkor természetesek és intimek. Ben bácsit sikerült egy idolból szimpatikus, szerethető férfivá varázsolniuk, aki miatt nekünk is vérzik a szívünk, amikor megtörténik, aminek meg kell történnie. Peter Parker minden korábbinál inkább érző-lélegző, hús-vér tinédzser, akivel nagyon könnyű együtt érezni. A Vallomások című egyrészes sztori, amiben az égvilágon semmi akció sincs, csak annyi, hogy egy tini srác elárulja egy tini lánynak élete legnagyobb titkát pedig az egyik legszerethetőbb képregény valaha. Szerencsére Bendis az azóta eltelt 17(!) évben is folyamatosan Pókembert ír, és ennek végtelenül örülök. Mark Bagley rajzai pedig itt még bőven kellően dinamikusak, akár a lehengerlő akciójelenetekről van szó, akár a drámai szálról, vagy éppen az érzelmek megjelenítéséről. Örök kedvenc minden szempontból.

1.

Kraven utolsó vadászata

Eredeti cím: Kraven’s Last Hunt

Magyar megjelenés: A Csodálatos Pókember v1 #91-93, Marvel Extra #24, X-Men #36 / A hihetetlen Pókember 2016/2 különszám

Eredeti megjelenés: Amazing Spider-Man #293-294, Spectacular Spider-Man #131-132 and Web of Spider-Man #31-32

Írta: J.M. DeMatteis

Rajzolta: Mike Zeck

Valószínűleg nem okoztam senkinek sem túl nagy meglepetést, hogy ezt a történetet választottam be az első helyre. J.M. DeMatteis pszichothrillere ismét beránt minket az őrület legmélyére, ráadásul mindezt olyan művészi szinten teszi, hogy nem csak a képregény lehetőségeit aknázza ki tökéletesen, de már-már egészen transzcendens, spirituális élményben lesz része annak, akinek van lelkiereje nekiállni az élve eltemetett Pókember hallucinációinak, illetve leásni a bomlott agyú Kraven tévképzeteinek legmélyére. Ez a végtelenül sötét történet Mike Zeck érzéki rajzaival, néhol kifejezetten lírai hangvételével – bármilyen furcsán hat, de máig hallom, ahogy az oldalak végén, az utolsó paneleken ássák azt a bizonyos sírt – mégsem nélkülözi a remény, az optimizmus lehetőségét. A frissen házasodott Peter Parker szeretett feleségére gondolva tudja kiásni magát a sírjából, és a történet egyik leggyönyörűbb momentuma, amikor a halálból visszatért férj a zuhogó esőben indul leszámolni az ellenségével, de előtte egy pillanatra megfogja Mary Jane kezét. Ez a történet egyáltalán nem jellemző ugyan hősünkre, de olyan bitang erős, hogy nem csak a Pókember füzetek, sőt nem csak az évtized, de egyáltalán a képregényt, mint művészeti ágat tekintve is kiemelkedő teljesítmény.

Ez volt az én személyes 10-es toplistám, de mindenképpen szeretnék pár szót szólni azokról a történetekről, amelyek bár szerintem is jók, de mégsem kerültek fel ide.  Így is csaltam jócskán, hogy minél több mindent tudjak nektek ajánlani, de szerencsére itthon szuperhősök terén messze a Pókemberből jelent meg a legtöbb füzet, így jócskán tudok belőle szemezgetni. Kezdetnek rögtön itt van a Pókember és a Fekete Macska, amit úgy is meg kell vennetek, ha magyarul szeretnétek elolvasni A kölyök, aki gyűjtötte a Pókembert. Nem más írta a Fekete Macskás sztorit, mint a forgatókönyvíró-filmrendező-képregényrajongó Kevin Smith, ami remek dialógokat és sok lazaságot ígér. Legalábbis a történet első felében, a második felében pedig egy kőkemény dráma bontakozik ki, amely a nemi erőszakot választotta témájául.

A Sikoly című sztori a lassan megőrülő Peter Parkerrel, a komplex főgonosszal, Bagley remek rajzaival, és a már sokszor dicsért DeMatteis pszichológiai megközelítésével szintén nagyon nyomasztó, de kifejezetten élvezetés és emlékezetes. A Marvel Knights megint csak egy, az átlagnál komolyabb, felnőttesebb minisorozat, amelyben komoly következményei lehetnek egyes bunyóknak, illetve Millar remekül összefoglalja Pókember lényegét, az akciók is rendben vannak, szóval kapudrognak ideális ebbe a világba. A Hazatérés Stracynski tollából szintén egy remek történet, de egy top tízbe már nem tenném be. Stracynski ugyan kiváló író, aki modern hangvétellel, kellő humorral megáldva végezte a munkáját, de a misztikus mellékzöngék szerintem sose illettek ehhez a hőshöz. Sokan azért kedvelhetik annyira mégis a munkásságát, mert a színvonal tekintetében egy nagyon mély gödörből rángatta ki a hálófejűt, de évtizedes összevetésben már egyszerűen nem tűnik olyan nagyon jónak. Amit azonban a legjobban sajnálok, hogy kimaradt a szórásból, az a Megszerezni és megtartani című mini, amely a lelepleződött, szökevény Pókember és a mellette jóban-rosszban egyaránt kiálló Mary Jane kapcsolatáról szól.

És hogy miért a Pókember a kedvenc hősöm? Gyerekkoromban szerintem leginkább a kosztüm, a menő képességek és a remek rajzok fogták meg a fantáziámat. Mai fejjel azt mondanám, azért ő a kedvencem mert ezzel a neurotikus, folyamatosan agyaló, helyenként szerencsétlen, vicces, öniróniára igencsak hajlamos, ám a csajozással, vagy az albérlet kifizetésével már hadilábon álló átlagemberrel tudok a legjobban azonosulni, aki bármit tesz, a végén sosem lesz jó, és sosem járhat jól. Talán ez is hozzátartozik ahhoz, hogy hazánkban ő a legnépszerűbb szuperhős.

Végezetül pedig ez úton szeretnék köszönetet mondani a magyar Pókember keresztapjának, Harza Tominak, aki az eddigi összes magyar kiadásban betöltött valamilyen szerepet, jelenleg pedig az ő kiadója, a Kingpin látja el szerény kis piacunkat Pókember képregényekkel. Ő azon ritka szereplője a mai magyar valóságunknak, aki nem elsősorban pénzért, hanem szerelemből, rajongásból, szívvel-lélekkel csinálja azt, amit csinál. Köszönöm neki a Peter Parker Pókember című sorozatot, mert olyan szerencsés voltam, hogy egyszerre olvashattam a régi Semices füzetekkel, ami valami elképesztő élmény volt. És azt is külön köszönöm, hogy pár hónapja rákérdeztem a kingpines fórumon erre a lentebb látható - amúgy istentelenül király - borítóra, hogy lesz-e nálunk, ő pedig megoldotta a Marvelnél, hogy magyarul is megjelenhessen. És ha már itt tartunk, azt is köszönöm, hogy A csodálatos Pókember második sorozatának 11. számának levelezési rovatában válaszolt a hülye kérdéseimre.

Ha mindezek után esetleg kedvet kaptatok hozzá, akkor elárulom, hogy most amúgy kifejezetten jó dolog itthon Pókember rajongónak lenni, és nem csak a közelgő film miatt, hanem mert a Peter Parker Pókember sorozatban éppen az egyik legnagyobb magyar hiányosság, a híres Klónsztori fut, jövőre pedig a Hihetetlen Pókemberrel is elérünk a jelenkori Póki legjobb korszakához, a Dan Slott által jegyzett Big Time-hoz, ami egyértelműen a hálószövő pályafutásának egyik csúcsteljesítménye. Ezek a sztorik pár éven belül rendesen meg fogják bolygatni a fenti listát. Ha pedig kedvet kaptál az általam ajánlott történetekhez, akkor van egy jó hírem: a Buldózeres sztori első felét leszámítva ezek ma már egyáltalán nem számítanak ritkaságoknak, így ezek a képregények mind megvásárolhatóak nem horror áron az erre szakosodott facebook csoportokban, vagy a hirdetéses oldalakon, illetve nemsokára, július 16-án lesz a nyári képregénybörze, ahol ezeket tuti meg tudod mind szerezni. Szóval hajrá, jó vadászatot!

Korábbi Pókember cikkeink: 

Pókember

Pókember 2

Pókember 3

A csodálatos Pókember

A csodálatos Pókember (pszichoanalízis)

A csodálatos Pókember 2

A (már nem annyira) csodálatos Pókember 2 - 3D (spoileres!)

A csodálatos Pókember V2 (Ultimate Spider-Man)