Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Testbeszéd fénnyel és vízzel — Aurora Borealis

2017. október 17. - luckylany

Hullámzó vízfelületen jelennek meg a hullámzás torzította betűk Mészáros Márta 26. filmjének, az Aurora Borealisnak első képkockáin. A képkivágat lassan tágul, háttal látjuk, a medence? vagy természetes hőforrás? mellett ülő főszereplőt, Máriát (Törőcsik Mari), hogy azonnal a múltjába kalauzoljon a vágás, ugyanehhez a hőforráshoz, ahol az ekkor még ismeretlen szerelmesek (a fiatal Mária szerepében Törőcsik Franciska) töltik boldog perceiket. Bár még nem tudjuk, csak az emlékező szituációból sejtjük, mit látunk, rögtön ezután egy szülő nő szobájába visz a kamera, ahonnan a Törőcsik Franciska alakította karakter nagy fájdalmak közt távozik, míg a háttérben világra jön egy újszülött, hogy nem sokkal arrébb a folyosón összeesve maga is életet adjon valakinek — bár egyelőre ezt is csak sejthetjük.

Ahogy a hőforrás vize hullámzik, hullámzanak elő történelmi szituációk hordalékai és emberi érzések Mészáros Márta új filmjében, mely a megszálló csapatok által elkövetett nemi erőszak kérdéseit és az ilyen helyzetek utóéletét dolgozza fel. Ahogy a meleg víz párolog a hideg levegőn, párolog a múlt a jelenbe a film történetében, ahol egy anyának kellene elbeszélnie történetét annak a lánynak, akit felnevelt. S ha ez a történet a boldog szerelem mellett a veszteség, a megaláztatás, az önhibáztatás és a bűntudat kategóriáival írható le, nem is olyan meglepő, hogy mennyire nehezen megy elmesélni mindazt, ami egykor történt. 

 aurora_borealis_06_wunderlich_franciska.jpg

Mészáros Márta eddig is leginkább női sorsokra volt kíváncsi, s családi traumái (szobrász apjának Sztálin általi elhurcoltatása, anyja hosszú éveken át tartó levelezése, hogy valamit is megtudhasson a férjéről, legutóbb 2015-ös Anyám levelei Sztálin elvtárshoz című dokumentumfilmjében vált ismét témájává, de sok korábbi, nemzetközi sikert arató filmjének alaptémája a női sorsok érzékeny ábrázolása), történelmi tapasztalatai és világlátása egyaránt predesztinálták arra, hogy ezt a nálunk is inkább csak a rendszerváltással és az oroszok kivonulásával felszabaduló témát filmben jelenítse meg. Személye garancia rá, hogy a témafeldolgozás nem egyoldalú. 

A film két szálon fut — az egyik 1953-ba, a háború után, Ausztria egyes területeinek orosz megszállásának korába kalauzol. Megyeren indul, egy magyar faluban, ahol Mária egy kitelepített grófban talál szerelemére, akiért aztán hajlandó elhagyni a családját és vállalni az út kockázatát az ismeretlen osztrák fővárosba. Talán ennyiből is sejthető, hogy az út nem a legszerencsésebben alakul. A másik szál korban hozzánk jóval közelebbi: itt Mária már idős asszonyként él újra Megyeren, ahol egy levél hatására kómába esik, s Bécsben élő ügyvéd lányának, Olgának (Tóth Ildikó) hosszú küzdelmével telik a film egy jelentős része, míg megpróbálja kihúzni később lassan magához térő anyjából élettörténetének részleteit.

 aurora_borealis_27_ildiko_mari.jpg

Pető Andrea, a téma történész-kutatója szerint “Budapest felszabadításakor […] az 1945-ben elkövetett nemi erőszak eset-számainak becslése 50 és 200 000 között mozog.” A megszállóként érkező orosz csapatok ittlétének ilyen aspektuasit nem könnyű vizsgálni, inkább az oral history áll rendelkezésre, illetve a nemi betegségekre vonatkozó statisztikák — míg Németországban a hasonló időszakban jelentősen megnőtt a születések száma, a magyar egészségügy a kérdést az ingyenessé tett abortusszal, s az ingyenes nemibeteg-kezeléssel oldotta meg. Míg az esetleges testi nyomok, ha nem is tökéletesen, de eltüntethetőek voltak, s a téma a szovjet megszállással szőnyeg alá sepertetett, a lélek gyógyulására kevesebb volt az esély, mondja a kutató, mert a férfi-logikával működő világban a nemi erőszakról való puszta beszéd is hiba, hiszen ezzel kétszeresen teszi megtörténtté az ellenfél legyőzetését, egyszer a puszta történés tényével, egyszer pedig annak tudomásra hozásával, elbeszélésével. 

Az oral history az egyik, sokszor egyetlen forrás, melyet ugyanakkor mindig befolyásol az elbeszélő személyisége — mégis, jegyzi meg Pető Andrea, “[a] többszörös elhallgatással torzított emlékezet rögzítése létfontosságú, hiszen ez a női testbe zárt információ néha az egyetlen forrásunk.”

aurora_borealis_19.jpg

Ha a nő teste harcmezővé alakul, s kikerül saját fennhatósága alól, sokszor talán nem is annyira meglepő, mert korábban sem volt saját fennhatóság alatt. (A probléma nem kötődik egyetlen nemzethez vagy néphez — általában a hódító háborúkhoz, a hódítókhoz kötődik inkább — Miriam Gebhardt történész bajor papok 1945 nyarán készült beszámolóira alapozva 190 ezerre teszi az amerikai katonák által megerőszakolt német nők számát.) 

Mária, az Aurora Borealis főhőse szerencsétlensége részben éppen az, hogy végre saját szabad akaratából adná oda a testét valakinek, felszabadulván a — tisztelt — családi kötöttségektől, vállalva a szökést, vállalása mégis tragédiába torkollik. 

 aurora_borealis_18_franciska.jpg

Nem csoda, hogy a jelen szála néha bizony kissé vonatott — egy hosszú évtizedeken át súlyos titkokat őrző asszonyból kellene kihúzni mélyen eltitkolt élettöténetének igazságait, amelyek befolyással bírnak arra is, aki kérdez. Az erőszakról, a nemi erőszakból született gyermekek sorsáról szóláshoz nagyon termékeny keretet választott a forgatókönyvíró-triász (Mészáros Márta, Pataki Éva, Jancsó Zoltán), amikor a múlt-szálon Mária történetével egy igazi szovjet-osztrák szerelmet állít párhuzamba, ami másképp esik áldozatul a történelem játékainak. Míg ez az ötlet remek, sok esetben nem látom a film egészébe teljesen jól beszőttnek egy-egy szál sorsát. (Miért a különélés az ügyvédnő és férje között? Mennyire megfelelő érzékeltetése az elhallgatott traumának az idős Mária által készített szörnybabák egész sora? Kell-e ez a kép ahhoz, hogy kibontakozhasson a történet egésze? Miért vezet félre a kolostorban az apáca karaktere, mintha tudhatna valami többet arról, amiről valójában nem tud? S bár szeretem, de nem értem az ügyvédnő és volt férje nagy egymásratalálását a film végén, még ha a kiderülő múlt után kutatás érzelmi biztonságot ad is a hirtelen teljes felmenő családját elveszítő nőnek.)

 aurora_borealis_25.jpg

Érzékeny film az Aurora Borealis, aminek a legigazabb pillanatai talán épp azok, amelyek a legnehezebbek is — az elbeszélés nehézségével való szembesülés és szembesítés pillanatai. Ezt a nehézséget a film a nézővel is érzékelteti. Legszebb pillanatai pedig épp erre a hullámzó és elfolyó időre építkező, mégis eltüntethetetlen emlékképek: a nagy érzelmek kibontakozásának pillanatai. 

 

Aurora Borealis — északi fény 

színes magyar film

Hossz: 104 perc

Hang: Dolby Digital

Vetítési mód: DCI

Rendező: Mészáros Márta 

Forgatókönyvíró: Mészáros Márta, Pataki Éva, Jancsó Zoltán 

Operatőr: Piotr Sobocinski Jr. 

Vágó: Szántó Komlóssy Annamária

Producer: Major István 

Társproducer: Gül Togay 

Gyártó: FilmTeam

Szereplők: Törőcsik Mari, Tóth Ildikó, Törőcsik Franciska, Ladányi Jákob, Eva Prosek, Leslaw Zurek, Ewa Telega, Antonio de la Torre, Hary Prinz, Wunderlich József, Cserhalmi György, Fekete Ernő, Bereczki Zoltán, Monori Lili, Czinkóczi Zsuzsa.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.