Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ARTHUR MADSEN EMLÉKÉRE: FIVE 2 – SHAMALA BOSSZÚJA

2017. december 20. - Field64

Ritkán szoktam könyveket ajánlani a Filmbookon, ez most a harmadik alkalom. Sokkal testhezállóbbnak érzem ugyanis a filmajánlók írását, mint a könyvajánlókét. Hogy néha ez utóbbiakra is rászánom magam, abban stílszerűen szólva oroszlánrésze van a szerzőkkel való személyes találkozásnak, például a hollywoodi állatidomárként (oroszlánok!) befutott Hubert Géza Wellsszel vagy a filmtörténész Kelecsényi Lászlóval. Választott hivatásuk iránti rajongásuk és lelkesedésük egyrészt mély benyomást tett rám, másrészt úgy érzem, ez a hozzáértéssel párosuló rajongás és lelkesedés a könyveikben is tükröződik. Hasonló okokból ajánlom most Arthur Madsen új könyvét is a Filmbook olvasóinak figyelmébe. Az elmúlt néhány évben többször találkoztam futólag Arthurral, akit halk szavú, mindenkivel udvarias és közvetlen szerzőnek ismertem meg, és már csak ezért is fel kellett figyelnem rá, mert általában nem ilyen tollforgatókhoz (vagy inkább: billentyűverőkhöz?) van szerencsém. :) Aztán úgy alakult, hogy munkakapcsolatba kerültünk, és észre kellett vennem, hogy bár egyáltalán nem vagyunk két tojás, mégis több közös vonás van bennünk, mint azt ránézésre bárki (akár ő maga!) is gondolná. Amikor elolvastam Arthur könyvsorozata, a FIVE első két részét, kissé zavarba jöttem, mert teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ez a történet nem engem szólít meg, aki hovatovább fél lábbal már a sírban vagyok, hanem egy lényegesen fiatalabb korosztályt, a kiskamaszokat. Azt azonban nem lehetett nem észrevennem, hogy a szerző mennyire közelállónak érzi magához ezt a korosztályt, amelyet egy olyan kaland részeseivé akar tenni, amelyben a testvéri szeretet – sőt általában a szeretet –, a barátság, a hűség, a kitartás, a bátorság, az önfeláldozás még nem kiüresedett fogalmak. Madsen egy olyan világba kalauzolja olvasóit, amelyet még nem a cinizmus ural, ahol a Jó győzhet a Rossz fölött, ahol a gyerekek még gyerekek lehetnek, akik nagy dolgokra képesek, hiszen még a mesében is ők a jövő zálogai. Mivel az örök gyerek még bennem sem halt meg teljesen, ez a szerzői szemlélet utat talált a szívemhez, ami mindig a legfőbb motivációt jelenti egy-egy hosszabb lélegzetű filmbookos ismertető megírásához.

five00.jpg

A szerző

Arthur Madsen élete mesébe illő motívumokkal van tele. 1975-ben Kiskunhalason született egy szegény család legkisebb gyermekeként. Jánoshalmán járt általános iskolába, ahol már hatévesen elvarázsolták a könyvek. Vallásos neveltetésének köszönhetően ideje javát a jánoshalmi plébánián vagy a könyvtárban töltötte. Olvasás ide vagy oda, nem akart író lenni, papnak vagy kalauznak készült. Húszas évei végén próbálkozott először az írással: eleinte novellákkal, később nagyobb lélegzetű történetekkel is. Újabb mesebeli fordulatként a legkisebb fiú mindössze 33 forinttal a zsebében 1999-ben Budapestre költözött. A 2000-es évek közepétől publikál. Első igazi sikerét A zokni című novellával aratta, amely külföldön – az Amerikai Egyesült Államokban, Erdélyben, Vajdaságban – is megjelent, nemcsak nyomtatásban, hanem elektronikus formában is. 2009 áprilisában a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyek Háza írói pályázatán Empátia-díjat kapott a Szép álmokat, Hope! című novellája. Íróként és magánemberként egyaránt kiáll minden nemes ügy mellett, például hosszú ideje támogatja a segítségre szoruló embereket, valamint az árva és nehéz sorsú gyermekeket. 2012 májusában jelent meg első regénye, Az elátkozott nap című thriller. 2013 nyarán kezdődött el a Scolar Kiadónál ötrészes ifjúsági fantasysorozata, a FIVE Az új generáció című első résszel, most pedig itt a folytatás, a Shamala bosszúja. Mindkét regényhez trailert is forgattak, a második rész trailerjét a HSC (Magyar Operatőrök Társasága) a rangos Golden Eye-díjjal jutalmazta. Arthur fő állásban on-line kereskedelemmel foglalkozik. S hogy miket olvas, amikor éppen nem dolgozik és nem ír? Kedvenc szerzői: Irwin Shaw, Wass Albert, Robert Merle, William Somerset Maugham, Stephen King, Harper Lee, Chuck Palahniuk, Rejtő Jenő, Daniel Keyes és Gabriel García Márquez.

five01.jpg

Villáminterjú

Úgy tudom, bár kiskorodtól szereted a könyveket, mégsem készültél az írói pályára. Miért választottad mégis ezt a hivatást?

Nem teljesen nevezném hivatásomnak, mert az írást és a könyvkiadást hobbiszinten űzöm, munka mellett csinálom. Nyilvánvalóan nem könnyű a kettőt összeegyeztetni, de hozzászoktam már, hogy mindenért nagyon meg kell dolgozni, az egyszerű dolgokban egyébként sincs kihívás. Nem mondom, hogy véletlenül, inkább váratlanul csöppentem bele ebbe az egészbe, onnantól nem volt megállás. Mindig újabb célokat tűzök ki magam elé, és egyre több olyan dolgot pipálhatok ki, amelyre sokan azt mondják, hogy lehetetlen. Na, én a lehetetlent szeretem. :) 

Mikor kezdted el írni a FIVE-ot, és mi inspirált erre?

A Five-ot 2012-ben kezdtem írni, és 2013-ban jött ki az első rész a Scolar Kiadó gondozásában. Mi inspirált? Borzasztó dolog időről időre szembesülni azzal a ténnyel, hogy a mai ifjúság egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset olvas. A gyerekkoromra visszatekintve, engem ki se lehetett robbantani a könyvtárból. Amikor fiatalokkal beszélgetek, még mindig elfog a rajongás, ha A Pál utcai fiúkat vagy az Egri csillagokat hozom szóba, melyek gyerekkorom kedvenc könyvei voltak. Változik a világ, és azt gondolom, hogy nekünk is muszáj változni vele. Másképp kell szólni az ifjúsághoz, fontos az érdeklődés felkeltése, sajnos nem elég a könyv, kell mellé valami plusz, hogy újra olvasni kezdjenek. Én személy szerint kicsit keverem a dolgokat, kicsit könyves, kicsit filmes irányból közelítem meg ezt a kérdést. 

Miért a fantasy műfaját választottad? Mennyire befolyásolt az, hogy a fantasy manapság divatos irányzat az irodalomban és a filmben?

Soha nem érdekelt a divat vagy az, hogy éppen mi a trendi vagy menő: ezt meghagyom másoknak, én mindig a magam útját jártam. Azt gondolom egyébként, hogy a FIVE nem az a klasszikus fantasy, de tény, hogy vannak benne fantasyelemek. Voltak vámpíros időszakok, mostanában a zombis sztorik mennek, és sokan rárepülnek ezekre a témákra. Nekem más terveim vannak, a kitaposott ösvényen járjanak azok, akik nem mernek a dzsungelben utat vágni maguknak. 

Néhány gyerekszereplőd árvaházban nevelkedett, mások csonka családban élnek. Miért állnak közel hozzád a nehéz sorsú gyerekek?

Ennek van egy előzménye. 2011-ben Böjte Csaba ferences szerzetes egy irodalmi tábort szervezett a csíksomlyói gyermekotthonba, és A zokni című novellám okán meghívtak ebbe a táborba mentornak. Volt bennem egy kis félsz, mert nem tudtam, hogy ott mi fog várni rám. Olyan sorsokkal találkoztam, amelyeket felnőttként is borzalmas lehet megélni és feldolgozni, nemhogy kisgyerekként. A tábor után sok minden átértékelődött bennem: előtte is jótékonykodtam a lehetőségeimhez mérten, de azóta tudatosan és célirányosan teszem. A tábor után egy héttel meghalt az édesanyám, és akkor legbelül azt éreztem, én is azok közé az árvák közé tartozom. Amikor meglátogatom őket, mindig lelkiismeret-furdalásom van, mert nem tudok annyit adni és annyit velük lenni, amennyit szeretnék. A legrosszabb, amikor el kell jönnöm tőlük. Sokszor megcsapkodott már az élet, bírom a gyűrődést, de amikor úgy köszönnek el, hogy „Arthur bácsi, ugye jössz máskor is?” vagy „Arthur bácsi, ugye leszel nekem is az angyalkám?”, olyankor szerintem nincs az az ember, akinek ne szöknének könnyek a szemébe. 

A FIVE fontosabb szereplőinek már az első rész promóciója kapcsán arcot adtál. Hogyan választottad ki a szereplőket, és mit érdemes tudni róluk?

Volt egy elképzelésem a karakterek külsejét illetően, és az egyik közösségi oldalon meghirdettem egy szereplőválogatást. Akkor még csak kósza ötlet volt a trailerforgatás, így nem színészeket kerestem, hanem karaktereket. Három felnőtt szereplőt (Shamala: Andrádi „Zsaki” Zsanett; Zuen: Kalmár Lajos; Legrandes: Kelemen „Kechu” Zsolt) kivéve a többiek amatőrök, de a forgatáson fel kellett nőniük a feladathoz. Úgy gondolom, hogy ez maradéktalanul sikerült is. 

A FIVE mindkét részéhez trailer is készült. A második rész trailerét a HSC (Magyar Operatőrök Társasága) Golden Eye-díjjal ismerte el. Vannak esetleg nagyobb lélegzetű filmes terveid is a történettel?

Természetesen szívesen megnézném filmvásznon is, de az egy nagyobb volumenű projekt lenne, amelyhez egyedül kevés vagyok. Egyszer talán ennek is eljön az ideje, de sok víznek kell még ahhoz lefolynia a Dunán. Most egyelőre a könyv számít, de a díjnyertes trailerrel talán tettünk egy újabb lépést a komolyabb célok felé. Külföldön nagyobb esély lenne rá, de azért is meg kell dolgozni, nem úgy működik, hogy na, itt egy csóró, alföldi parasztgyerek, és csináljuk. Külföldön sincs kolbászból a kerítés, de minden másképp működik. Őszintén szólva, a FIVE megfilmesítésére itthon akkor látnék esélyt, ha Palácsik Tímea írná a forgatókönyvet, és ezzel mindent elmondtam a viszonyokról. 

A FIVE 2 meglátásom szerint lezáratlanul – vagy filmes szakzsargont használva: cliffhangerrel – ér véget. Várható-e harmadik rész is, és mikorra?

Mivel még csak most jelenik meg a második rész, nem rohannék ennyire előre. Ettől függetlenül már elkezdtem dolgozni a harmadik részen, de van bőven tennivaló a másodikkal is. Ahogy az első, úgy a második részhez is készül dal és videoklip, ez lesz a következő időszak irányvonala, illetve több eseményen is részt kell vennem, itthon és külföldön egyaránt. Ezenkívül van még pár lehetetlen feladat, amelyet még le szeretnék gyűrni.

23_532.bmp

A történet előzményei

A legenda szerint Krisztus előtt a XIV. században Ehnaton egyiptomi fáraó udvari alkimistáival egy medált készíttetett Aton, a napisten tiszteletére. Mire a tudósok elkészültek vele, már tudták, hogy a medál több, mint egyszerű jelkép: az egyik legveszedelmesebb fegyvert alkották meg. Ha megfelelően tekerik el a több réteg fémből készített medált, azzal befolyásolni tudják a Föld forgását és a bolygók állását. Az emberiség nem tudta, hogy létezik egy másik világ, egy ismeretlen birodalom, amelynek királynője magának akarja a medált, s ezáltal a legnagyobb hatalmat. Az alkimisták kincsét régebben egy szerzetes rejtegette, de a világ vezető hatalmai erőszakkal elvették tőle, és megalapították a Szindikátust. Azt a titkos tanácsot, amelynek az lett a feladata, hogy a medált őrizze. Ám a Szindikátus hibázott, és a medál rossz kezekbe került… Öt gyerek – Yeni, Berria, Jauns, Baru, Nuwe – élete örökre megváltozik. A világ sorsa most az ő kezükben van.

five03.jpg

A cselekmény

A folytatásban hőseink még nagyobb kalandokba keverednek. Yeni a kriccs birodalomban rekedt, megmentése teljesen reménytelennek tűnik. Ekkor bukkan fel Xin, a titokzatos kínai fiatal, akinek csupán emlékfoszlányai vannak a múltjából, és a vele való találkozás egy új, baráti szövetség lehetőségét hordozza magában. Közben a bebörtönzött Shamala kegyetlen bosszút forral a népe ellen, és már nem csak a medált akarja. Annál több kell neki: be akar jutni az Angyalkertbe, hogy élet és halál ura lehessen. Aljas tervéhez cinkost is talál: azt a Púpos Tobit, aki ugyancsak a medált akarja megkaparintani, de közben ő maga is az Angyalkertbe igyekszik. Tobi elküldi az emberek közé Cypriant, Zuen lovag öccsét, hogy megszerezze neki a medált, de ez még nem minden. Ahhoz, hogy az Angyalkertbe bejussanak, szükségük van valamire, pontosabban valakire...

five11.jpg

A főszereplők

Yeni és Jauns (Ducsai Jázmin és Hamzók Márk) – testvérek, a történet kezdetekor már három éve élnek Harragh úr árvaházában. Csak Yeni képes igazán hatni lobbanékony természetű bátyjára, aki magával Harragh úrral is bátran szembeszáll, ha húgát kell megvédenie. Yenivel ellentétben Yauns zárkózott természetű, csak Nuwéval barátkozik. A fiúnak sikerül megszöknie az árvaházból, de feltett szándéka, hogy visszatér a húgáért. Búcsúzóul Yeni nyakába „varázsol” egy medált, amely sebezhetetlenné teszi a kislányt…

five09.jpg

Berria és Baru (Herczeg Regina és Farkas Levente) – testvérek, akik örökösen piszkálják, de alapvetően szeretik egymást. Berria folyton nevelgeti, egzecíroztatja tizenkét éves öccsét, aki nehezen tűri mindezt, mert komoly férfinak tartja magát. Viszonylag rendezett körülmények között élnek. Édesanyjuk meghalt, apjuk neveli őket, akiről megtudják, hogy valójában egy fontos feladatot ellátó titkos ügynök, December a fedőneve. És nem is ez az egyetlen súlyos titok, ami kiderül a kedves papáról…

five10.jpg

Nuwe (Bokor Norbert) – „kettyós”-nak tartott árvaházi kisfiú, az egyetlen, akivel Jauns szóba áll, sőt amikor megszökik, Nuwéra bízza Yenit. Amikor a kislányt elrabolják, a bátor Nuwe szintén megszökik, hogy megtalálja védencét. Érti az állatok beszédét, és erre a képességére a történet folyamán szüksége is lesz… 

Maja és Zina (Balogh Maja és Balogh Zina) – kriccs testvérek, a harangozó lányai, Zina az idősebb. Ők a kétfejű kecske, Mekkmekk gazdái. Összebarátkoznak az embergyerekekkel, és ők is a kaland részeseivé válnak…

five12.jpg

Xin (Si Shen) – a második részben megjelenő szereplő, aki egy átjárón keresztül érkezik a kriccs birodalomból az emberek közé. Semmire nem emlékszik a múltjából, csak egy Oreana nevű nőre, aki megmentette az életét. Még a saját neve sem jut eszébe, azt sem tudja, mit jelent a karján lévő tetoválás: XIN. Ő is Harragh úr árvaházában köt ki, és ekkor derül ki, hogy nem az, akinek addig hitték… 

Shamala (Andrádi Zsanett) – Magnus király lánya, aki apja trónjára tör. Anyja négyéves korában meghalt, a dadája nevelte, mert apját lekötötték a birodalom ügyei. Szépséges, de ízig-vérig gonosz teremtés, aki nemcsak a medált akarja megszerezni, hanem be akar jutni az Angyalkertbe is, hogy élet-halál ura legyen…

five13.jpg

Legrandes (Kelemen „Kechu” Zsolt) harcos, a kriccs birodalom jövendő uralkodója, Shamala ellensége, a vívásban különösen jeleskedő lovag. A Legrandes-vágás titka: „Ha úgy alakul, hogy egyszerre ketten támadnak rád, először egyet hátralépsz, de már közben emeled a kardod. A bal kezed felőlinek a testére vágsz egyet lefelé és egyet jobbra. Azzal a lendülettel a kardot áthúzod, és a jobb oldali támadónak először egy vágást vízszintesen, majd egy húzás felfelé.” 

Ursell (Kovács Sebastian) a második részben megjelenő szereplő, Legrandes hűséges barátja. Magnus király parancsára űzték el tolvajlással és felségárulással vádolt apját. A vádak hátterében valójában Shamala állt, aki ki akarta végeztetni Ursell apját, Magnus azonban megelégedett a száműzetéssel. Ursell ekkor csatlakozott a lázadókhoz. 

five14.jpg

Gwahardd (Wes Gotti) – a második részben megjelenő szereplő, a krudeliek vezére, Frato bátyja. Egyezséget kötött Magnusszal, ám a kriccsek királya felrúgta ezt a megállapodást, amikor lemondott a trónról lánya, Shamala javára. Gwahardd ekkor hadai élén a kriccsek ellen indult, hogy visszaszerezze szerinte jogos jussát. Eltökélte, hogy a bokájánál fogva lógatja fel a palota legmagasabb tornyára a hazug királyt, és csak akkor veszi le onnan, ha Magnus és Shamala meghunyászkodnak előtte. 

Frato (Abonyi Gábor) – a második részben megjelenő szereplő, Gwahardd öccse. Megbízható katona és jó testvér, akinek az észjárás nagy jóindulattal is csak lassúnak nevezhető. Amikor Legrandes a krudeliek fogságába esik, Frato végezni akar vele, Gwahardd azonban megtiltja neki. Megfontoltabb bátyjához képest őt inkább az ösztönei, különösen a gyilkolás iránti vágy vezérli. Nemcsak szívesen megszorongatná Shamala hattyúnyakát – persze szigorúan csak addig, amíg a nő levegőt kap –, hanem valamennyi kriccset képes lenne lekaszabolni.

five15.jpg

Zuen (Kalmár Lajos) egyike Shamala hódolóinak, évek óta ostromolja őt a szerelmével. A királynő megpróbálja féltékennyé tenni őt azzal, hogy kacérkodik Zuen öccsével, Cypriannal. Mindkettőjüknek elpanaszolja, hogy addig nem dönthet szabadon a szív dolgaiban, amíg a lázadók vezére, Karhan szervezkedhet ellene. A fülig szerelmes Zuen bármit kész megtenni szerelméért, Shamala pedig azzal bízza meg, hogy lopja el az emberektől a fényt. 

Cyprian (Juhos Máté) Zuen öccse, akinek valamelyest több esze van, mint a bátyjának. Mindazonáltal ő is beleszeret Shamalába, és úgy tűnik, a királynő sem teljesen közömbös iránta. Persze lehet, hogy ezzel csak Zuent akarja hergelni. Nem is hatástalanul, mert Shamala szerelméért Zuen képes az öccse ellen fordulni. A királynő viszont védeni akarja Cypriant, és azt tanácsolja, hogy bízza a piszkos munkát a bátyjára.

five16.jpg

Karhan a Magnus és Shamala ellen lázadó parasztok vezére, akit még senki nem látott, ezért ellenségei azt sem tudják, kit kellene elfogniuk. Mindössze annyit tudnak róla, hogy egy kígyófejes aranygyűrűt visel. Shamala mindenesetre azzal veszi rá az apját a trónról való lemondásra, hogy felajánlja: a trónért cserébe kézre keríti őt. Karhan nem kriccs, hanem ember, Berria és Baru arra gyanakodnak, hogy tulajdon édesapjuk a rettegett vezér…

Púpos Tobi (Molnár Kristóf és Guido Campani) – a második részben megjelenő szereplő, Cyprian szolgája, aki a krudeli lázadók fogságába kerül, ahol Zuennel és Shamalával kerül közös cellába. Segít megszökni nekik, mert szüksége van rájuk, különösen Shamalára. Felajánlja a királynőnek, hogy bejuttatja őt az Angyalkertbe, így Shamala élet és halál ura lehet. E hatalomhoz képest igazán csekélység az, amit cserébe kér…

five05.jpg

KÖNYVBEMUTATÓ, A FIVE-CSAPAT FELLÉPÉSE ÉS MDC-KONCERT A GYEREKNAPON: 2015. MÁJUS 31. (VASÁRNAP), VÁROSLIGET, NAGYKÖVETSÉGEK SZÍNPADA. 

ARTHUR MADSEN DEDIKÁL AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN: 2015. JÚNIUS 6. (SZOMBAT) 18 ÓRA, BP., V. KER., VÖRÖSMARTY TÉR, 48-AS STAND (SCOLAR KIADÓ) 

Részlet a könyvből

(Az alábbi szemelvény közlését a Scolar Kiadó kizárólag a Filmbook számára engedélyezte.)

Baru kikerülte Karhant, és a tüskés bokrok között messzebb sétált. Az egyik növényt azonnal megismerte. Csimcsumgalagonya. Legutóbb amikor itt jártak, volt alkalma csemegézni belőle, és aztán viselni a következményeit is. Továbbment, és meglátott egy élénkpiros, apró gyümölcsöt, amely leginkább a málnára hasonlított. Teleszedte a zsebeit belőle, bár tudta, hogy ezzel biztosan nem fognak jóllakni. A táborban már mindenki felkészült az indulásra. Baru megállt közöttük, elővett egy marék gyümölcsöt.

– Vadmálna, van még egy csomó – mondta, és azzal egyet a szájába dobott. Xin szeme elkerekedett, és azzal egyidőben karját Baru keze felé emelte, de elkésett. A fiú lenyelte a gyümölcsöt.

– Most meg mi bajod? – kérdezte Baru dühösen.

– Nekem semmi, neked lesz mindjárt – felelte Xin, és várakozón nézett rá. – Ez loboncmálna.

– És akkor mi van? Finom, édes… – Baru a zsebében kotorászott, hogy még többet ehessen belőle. Hirtelen mindennél jobban kívánta ezt a különleges zamatú, mézédes gyümölcsöt. Elsőre fel sem tűnt neki, hogy mindenki őt bámulja. Jauns sajnálkozva billentette oldalra a fejét, Xin pedig a szája elé kapta a kezét csodálkozásában. – Mit néztek? – kérdezte idegesen.

– Jaj, fiam – nézett rá az apja gondterhelten.

– Most meg mi van? Rengeteg van még, szedek nektek is. – Baru azt hitte, hogy azért bámulnak rá a többiek olyan csodálkozva, mert nekik nem adott a loboncmálnából. Visszaindult a bokrok közé, amikor a fejbőre iszonyatosan viszketni kezdett, és mintha valami lehúzta volna a haját. A fejéhez kapott, közben a sapkája úgy pattan le a fejéről, mintha csúzliból lőtték volna ki. Baru megérintette a haját, vagy legalábbis azt, ami eddig a haja volt. Most egy élénkzöld, hosszúlevelű bokor virított a fején.

– Ez meg mi? – pánikolt. – Mi ez? – kérdezte kétségbeesetten, immár Xinhez fordulva.

– Fűhaj. Ha loboncmálnát eszel, ne csodálkozz. – Baru idegesen tépkedte a fejéről a hosszú, lelógó leveleket, de ahányszor letépett egyet, egy újabb, még hosszabb nőtt a helyébe.

– Ne piszkáld – fogta meg a kezét Xin. – Ha szedünk egy kis málikaszirmot, annak a főzete lelohasztja a bokrodat. – Aztán vigyorogva hozzátette: – Vagy ültethetünk mellé valamit. – A megjegyzés második részét Baru szándékosan elengedte a füle mellett.

– Málika mit? – kérdezte fűhajának árnyékában. Yeni kuncogva ácsorgott a bátyja mellett.

– Nagyon viccesen nézel ki, Baru! – nevetett a kislány. – Szólok a majmoknak, majd ők hoznak málikát! – mondta, és aztán hívogatni kezdte a kis lila majmokat, akik a fák lombjában töltötték az éjszakát.

– Médi, Miri, Alfonz! Hol vagytok? Gyertek, segítsetek! – emelte fel a fejét. A lombok közül előbukkantak a majmok, aztán szépen leereszkedtek közéjük.

– Loboncmálnát evett! – kacagott az egyikük.

– Még jó, hogy nem csimcsumgalagonyát – nevetett vele a másik. Yeni elengedte Jauns kezét, és odament a kis majmokhoz.

– Szedjetek nekünk egy kis málikaszirmot, hogy elmúljon Barunak ez a fura… Yeni a megfelelő kifejezést kereste.

– Fűhaj – bólogatott az egyik majom –, de szerintem ne szedjünk neki málikát.

– Miért ne? – kérdezte a másik majom kíváncsian.

– Azért, Miri, mert így nem kell neki a sapka, és a miénk lehet. – A kis majom elgondolkodva nézegette Baru boglyas fejét.

– Az igaz, Médi, de nekem nem kell sapka, inkább segítek Yeninek. – Elfordult a másik majomtól, és egy indán felkapaszkodott a legközelebbi fára.

– Hová mész? – kiáltott utána Médi.

– Szedek nekik málikát – szólt vissza Miri, és egyik indáról a másikra lendült a lombok között. Baru megkönnyebbülten sóhajtott fel. Már annyira viszketett a feje, hogy kis híján Berriát kérte meg, hogy a hosszú körmeivel vakargassa meg neki. Xin gyógynövényeket keresve bement a házikóba. Tudta, hogyha ezeket összekeveri a málikával, hamarabb hat a főzet, és néhány óra alatt elmúlik Baru fűhaja. Míg Xin odabent szöszmötölt, Jauns és Berria megállt Baru mellett.

– Kár, hogy nem ezüstfenyő, mert akkor nem kellene karácsonykor fát állítanunk – nevetett Berria. – Egy csomót spórolhatnánk.

– És milyen kellemesen hűs az árnyékában! Milyen jól jött volna ez, amikor a sivatagban meneteltünk, igaz? – heccelte Jauns, de Baru még csak el sem mosolyodott. Nem tudott mivel visszavágni, és hogy elkerülje a kelletlen beszólásokat, inkább Xin után ment.

Karhan mintha csak erre várt volna, nekiiramodott az erdőnek. Ki kellett használnia a pillanatot. Beszélni akart Cypriannal. Meg akarta győzni, hogy engedje el a gyerekeket, nem biztonságos számukra ez a világ. Azt nem is sejtette, hogy Cypriannak is ez a terve. Zuen lovag öccse már reggel észrevette, hogy Karhan furcsán viselkedik. Miközben Baru a fűhaját piszkálta, a férfi összekulcsolta maga előtt a karját, Cyprianra pillantott, és az erdő felé biccentett. Cyprian egy percig hezitált, végül úgy döntött, utánaindul. Azt nem látta, hogy a fák árnyékában valaki még ott botladozik mögötte. Nuwe veszélyt szimatolt, és követni kezdte Cypriant, de meglátott egy fekete pillangót, ami elterelte a figyelmét. Először azt figyelte, ahogy a pillangó egy hatalmas, tenyér formájú levélről átszáll egy másikra, aztán szárnyait rebegtetve leszáll egy vakítóan kék virágra. Akkor már jócskán a fák sűrűjében járt, de váratlanul a pillangó felemelkedett a magasba, és Nuwe ahelyett, hogy visszaindult volna, tovább követte Cypriant.

Nem messze a tisztástól, ahol Oreana háza állt, az erdő belsejében egy hosszú meredély nyúlt a sziklák fölé, alatta egy erős sodrású, széles medrű folyóval. Karhan a sziklák peremén állt, és a túlsó partot nézte. Oreanával sokszor üldögéltek itt, és gyönyörködtek a tájban alkonyatkor. A férfi a gyerekein kívül már olyan rég nem szeretett senkit ennyire. Karhan arra gondolt, hogy ha a nőnek baja esik, azt már nem élné túl. Amikor Cyprian megpillantotta a szikla szélén Karhant, futni kezdett felé. Azt hitte, a férfi menekülni próbál előle, és le akar ugrani. Ágak csaptak az arcába, és mire kiért a sziklákhoz, bőrét apró sebek tarkították.

– Hát nem tartod a szavad? – kérdezte kifulladva. – Ennyire gyáva lennél? – Karhan megfordult. Tanácstalan volt, nem tudta, mivel győzze meg Cypriant arról, hogy engedje el a gyerekeket, és csak őt vigye magával. A bokrok közül ekkor Nuwe kukucskált ki. Karhan észrevette a szeme sarkából a mozgást, és riadtan abba az irányba fordult. Csupán egyetlen lépést hátrált, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy egy kiálló sziklán megcsússzon a talpa. Cyprian odaugrott, hogy segítsen, de már késő volt, Karhan lezuhant a mélybe, aztán elmerült a habok között. Nuwe felsikoltott rémületében, előbújt a bokrok közül, és kiabálva a sziklához rohant Cyprian mellé, ahol pár másodperccel azelőtt még Karhan állt.

five18.jpg

FIVE 2 – trailer (2015). Producer: Tarnay Éva. Rendezte: Jimy J. Hollywood. Írta: Arthur Madsen. Vezető operatőr: Mayer Zoltán. Segédoperatőr: Szín Róbert. Vágó: Cun. Zene: Rob Powers. Orchestrated by: Kolozsvári Tamás. Hangmérnök: Kolláth Zsolt. Hangkeverés: Magyar Zsolt. Fővilágosító: Papi. Lighting Technicians: Brit, Teca. Utómunka: Varga Iván Zsolt. VFX: Manga. Narrátor: Molnár Kristóf. Key Makeup Artist: Molnár Brigitta. Sminkmester: Homa Andrea. Key Hairstylist: Nyerges Szilvia. Szereplők: Andrádi Zsanett (Shamala), Kechu (Legrandes), Si Shen (Xin), Guido Campani / Molnár Kristóf (Púpos Tobi), Ducsai Jázmin (Yeni), Hamzók Márk (Jauns), Bokor Norbert (Nuwe), Herczeg Regina (Berria), Farkas Levente (Baru), Balogh Maja (Maja), Balogh Zina (Zina), Kalmár Lajos (Zuen), Gotti (Gwahardd), Kovács Sebastian (Ursell), Abonyi Gábor (Frato), Juhos Máté (Cyprian).

Hasznos linkek

FIVE 1-trailer: https://www.youtube.com/watch?v=dv9JaRuhJEA

FIVE-dal: https://www.youtube.com/watch?v=VAqPLAgn9NI (Children of Distance feat. Zsaki)

FIVE 2-trailer: https://www.youtube.com/watch?v=b-QTWeCn-lo&feature=youtu.be

FIVE 2-teaser: https://www.youtube.com/watch?v=0JT1Zqmd7qg

Shamala & Jauns-riport: https://www.youtube.com/watch?v=aZzxOaQPtCg

Púpos Tobi & Yeni-interjú: https://www.youtube.com/watch?v=14cDdAAcbXg

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.