Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Top 10 - A tíz legjobb írás Santino tollából

2017. február 19. - scal

Santino pár napja múlt... szóval pár napja töltötte be... igazából ilyesmit nem illik elmondani, lényeg, a közelmúltban ünnepelte az egyik születésnapját a sok közül. Mivel egy ideje már gondolkodtam egy toplistán, amiben összeszedem mely írásait is tartom kiemelkedően jónak, melyek tetszenek nekem különösen ezért vagy azért gondoltam mi is lehetne ennél jobb alkalom? Egyszersmind így kívánok kollégámnak, és barátomnak itt a FilmBookon legalább még ennyi esztendőt... vagy háromszor ennyit? Persze nyilván 850 kritikából, ismertetőből, toplistából és élménybeszámolóból elképesztően nehéz kiválasztani tíz kiemelkedő írást, de hát én már csak a lehetetlen helyzetek embere vagyok, úgyhogy tuti van ami nektek nem is emlékezetes, vagy ti mást nominálnátok ebbe a klubba. De mindig elmondom ez az én listám, vagyis nem általános érvényességű, és szigorúan Scal szerint. 

birthday1.jpg

Tovább

Játékból filmet 3. – A kaptár (2002)

2017. február 18. - scal

Gondoltam így, a negyedik hatodik Kaptár film előtt után, nem árt feleleveníteni az előző részeket, úgyhogy végül is egy hosszú folyamatnak fogunk elébe nézni. (Hát ezzel kicsit elkéstél... Sanyi, kuss!) Magam részéről sosem gondoltam volna, hogy a harmadik rész után jönni fog még egy újabb, de Milla még mindig nagyon szép, és amint láthattuk már itt, meg esetleg itt, a 3D bizony csodákra képes. Mint minden ismertetőmnél, ugye, mondanom sem kell, hogy SPOILEREZNI fogok, tehát inkább azok olvassák, akik már látták a filmet. Ezt az ismertetőt még 2010-ben írtam, de ahogy az lenni szokott, erősen feljavítottam és átdolgoztam. Ugyanakkor a sorozat másik két része elveszett, így azokat majd újra kell írnom: kérdés, lesz-e időm és energiám, hogy a hatodik előtt után ezekkel elkészüljek... hogy a negyedik és ötödik részről most ne is beszéljek. Kéretik ezek tükrében tovább olvasni.

resident-evil-1_28012.jpg

Tovább

Tanna (2015) – Oscar-jelölés a legjobb idegennyelvű film kategóriában

2017. február 17. - scal

Amennyiben nem a hülye iráni film nyer, akkor minden bizonnyal a Toni Erdmann fog. A Tannát nyilván azért választották be, mert fel kell tölteni a két esélyest körbevevő három helyet, hogy úgy nézzen ki, igazságos versenynek nézünk elébe. A Tannát még tavaly láttam a Titanicon, és már akkor se értettem, mégis, mi a francért kell behozni egy ennyire polinéz filmet, ami még csak nem is CGI-animáció.

tanna-poster.jpg

Tovább

A számolás joga (2016) – három Oscar-jelölés

2017. február 16. - Ike The Rock Clanton

Amikor szembeállítanak egymással két rasszt, amelyeknek az adott kultúrában olyan történelmük van, mint ide Tokió, akkor mindig bajban vagyok. Mindig arra gondolok, hogy vajon ez a tény és persze a saját előítéleteim, mennyire fognak befolyásolni abban, hogy a filmet úgy ítéljem meg, ahogyan minden más filmet egyébként is szoktam: színészi játék, rendezés, megvalósítás, dramaturgia és más egyebek alapján, kiszűrve belőle akár a politikai, akár más, sztereotip felhangokat. Ez pedig nem könnyű feladat. 

hf-film-header-now-playing-rt-front-main-stage-1.jpg

Tovább

A sötét ötven árnyalata

2017. február 14. - Ike The Rock Clanton

Adhattam volna azt a címet is az írásnak, hogy a sötét ötven árnyalata avagy a halál ötven órája, elnézést, két órája. Egy dolog ugyanis biztos: még az Ardennekben is szívesebben farkasszemet néztem volna egy Tigris harckocsival, semmint hogy végig kelljen szenvednem ezt a  majdnem két órát egy olyan film nézésével, amihez képest például a "Vad vágyak"-sorozat klasszikus matinédarabnak számít (oké, az nem, amelyikben John Schneidert megkéseli egy kis lotyó). 

maxresdefault_11.jpg

Tovább

Top 10 – A legjobb kalandfilmek

2017. február 12. - scal

Tartozom egy vallomással. Rájöttem, hogy utálom a toplistákat :D Fárasztó írni, mert nem egy filmre kell fókuszálni, hanem tízre, és mennyi mindenre, miközben alig írok róluk értelmes dolgokat. Paradox módon szeretem őket mégis, de valahányszor elkészülök eggyel, megfogadom, hogy az volt az utolsó. Egy svédcsavarral élve jöjjön most az a tíz kalandfilm, amelyet bizony vissza lehet sírni, merthogy, kérem, ez egy haldokló vagy inkább totálisan halott stílus. Olykor érkezik egy ütős darab, de mint látni fogjuk, ritka, mint a fehér holló. Ez annál is inkább baj, merthogy számomra talán a legkedvesebb műfaj az összes közül. Jöjjenek tehát a kincsvadászok, kalózok és maszkos bosszúállók.

10_journey_to_the_center_of_the_earth_1959.jpg

Tovább

Utazók (Pszichoanalízis)

2017. február 11. - scal

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a második értekezést az Utazókról, mert ritkán írok két kritikát egyazon filmről. Ez általában két különböző szerkesztő tiszte az oldalon. Vagy akkor írok, ha nagyon nem értek egyet az adott kritikával, vagy éppen más megvilágításba szeretném helyezni a filmet. Viszont az Utazók egy elgondolkodtató film, amelyről érdemes beszélgetni, és nem is igazán lehet, ha az ember nem megy bele a részletekbe. Van, aki a Zsivány egyesről, vagy aki a Széttörve kapcsán ragadott klaviatúrát, hogy elemezze a dolgokat, de engem mégis inkább ez a sokak által lenézett sci-fi – nem is sci-fi, ha-ha – fogott meg. Szóval talán mondanom se kell, hogy a „tovább”-ra csak az kattintson, aki megnézte már a filmet! Mindenki másnak ajánlom a spoliermentes kritikámat, amit alapozásnak sem árt elolvasni, mert ezekben a pszichoanalízisekben sokkal inkább az érzelmi oldalra koncentrálok, semmint a technikai dolgokra.

mv5boda5oduxmdk1mf5bml5banbnxkftztgwmte0odc4mdi_v1_sx1777_cr0_0_1777_736_al.jpg

Tovább

NAPPALOK ÉS ÉJSZAKÁK

2017. február 10. - Field64

A Nappalok és éjszakák (1977) című amerikai dráma Judith Rossner (1935–2005) Looking for Mr. Goodbar című regénye alapján készült, amely 1975 egyik bestsellere volt az Egyesült Államokban. Alapjául egy 1973-ban történt, nagy társadalmi visszhangot kiváltott bűnügy szolgált. A Mr. Goodbar eredetileg egy közkedvelt amerikai mogyorós csokoládé neve, amelyet a Hershey Company forgalmaz 1925 óta. Ez a név a könyv és a film esetében természetesen nem csokoládét jelent, hanem a megfelelő alkalmi partner szimbóluma, akit a hősnő az éjszakai bárokban időzve próbál megtalálni. Rossner 250 ezer dollárért adta el a filmjogot a Paramount Picturesnek. A könyv megfilmesítését több nagy tekintélyű rendező visszautasította, például Mike Nichols, Sydney Pollack és Roman Polanski. Az ötvenes-hatvanas évek neves rendezője, Richard Brooks viszont ráharapott a témára, és beleegyezett a lehető legalacsonyabb százalékos részesedésbe, hogy cserébe minél nagyobb alkotói szabadságot élvezhessen a forgatás és a vágás közben. A munka megkezdése előtt kikérte több száz olyan nő véleményét, akik olvasták a könyvet, hogy az általuk elmondottakat beépítse a film hatásmechanizmusába. Rossner utólag azt mondta, nem akart részt venni a forgatókönyvírásban, valószínűbb azonban, hogy Brooks ebbe nem is egyezett volna bele, hiszen ő már a szkriptet is a saját elképzelései szerint akarta megírni. A film több ponton is eltér a regénytől, és az írónő szerint ezek a változtatások nem túl szerencsések. Különösen a hősnő, Theresa személyiségének jelentős átalakítását sérelmezte, aki a filmben már-már passzívan viselkedik, és inkább áldozatnak látjuk, míg a könyvben mint éjszakai pillangó sokkal aktívabban viselkedett, szinte kihívta maga ellen a sorsot. Ennek ellenére Rossner jó választásnak tartotta a szerepre Diane Keatont, sőt egy interjúban azt állította, valójában ő hívta fel a producer figyelmét a színésznőre. A szociális munkást alakító William Athertont állítólag szintén Rossner javasolta, a húga tanácsát követve. Mary Ellen Mark fotóművész kapta azt a megbízást, hogy keressen fel éjszakai szórakozóhelyeket, és ott készítsen fotókat, amelyeket majd felhasználhatnak a főcímhez. A képek elkészültek, Brooks azonban túl realisztikusnak találta őket, és lemondott róluk. A regény cselekménye New Yorkban játszódik, a filmé San Franciscóban, a forgatás mégis Chicagóban és Los Angelesben zajlott. Egy filmtörténeti legenda szerint az első forgatási napon a direktor így szólt a stáb tagjaihoz: „Biztos vagyok abban, hogy mindegyikőtöknek megvan a maga elképzelése arról, hogy mit tehetne a film érdekében, hogyan tehetné azt még jobbá. Ugye? Akkor ezt mindenki tartsa is meg magának, mert ez az én filmem, és itt az lesz, amit én akarok!” A Nappalok és éjszakák szélsőséges kritikákat kapott, a közönségnek viszont tetszett, 22 és félmilliót jövedelmezett csak az Egyesült Államokban.

FIGYELEM! Az alábbi blogbejegyzés egy szexuális bűnügy nyomán készült filmet ismertet. Elolvasását csak 18 éven felüli, az ilyesmire nem érzékeny olvasóinknak ajánljuk! A szöveg a cselekmény fordulataira és végkifejletére vonatkozó spoilereket is tartalmaz!

goodbar00.jpg

Tovább

Ratchet és Clank – A galaxis védelmezői (2016)

2017. február 07. - scal

A tavalyi utolsó – időrendben az első – videojáték-adaptáció, amelyről még nem értekeztem, a Ratchet és Clank volt, ami egy sikeres PlayStation-brand. Aki nem ismeri, amolyan Galaxis őrzőit képzeljen el, amelyben csak a mosómedve meg Groot szerepel. Az eredeti játék 2002-es, és ennek tavaly megjelent egy HD remake-je vagy inkább újragondolása. Eredetileg 2015-ben akarták kiadni, de aztán jött a nagy ötlet, hogy egyúttal filmet is kalapáljanak hozzá, így aztán a két „terméket” azonos időre pozicionálták. Hogy a dolgot még jobban megkavarják, a játék és a film története nagyban hasonlít. De míg a játék mindenhol pozitív kritikákat kapott, a filmet meglehetősen lehúzták... szerintem érdemtelenül.

unnamed_14.jpg

Tovább

Jackie (2016) – három Oscar-jelölés

2017. február 06. - scal

Mondtam már, mennyire gyűlölöm az Oscar-szezont? Vége az elbaszott filmek és vállalhatatlan folytatások hónapjának, erre jönnek a műmájer drámák, a fullba kretént nyomók és „Oscarra gyúrok, hát sírjatok” hónapja, ez a rohadt február. Nem elég, hogy tuti nem látok egy CGI-robbanást se egész hónapban, nem kapok egysorosakat, nem látom a kedvenc rajzfilmjeim CGI-feldolgozásait, és nem elég, hogy minden egyes héten meg kell nézni – érted KELL, ez itt a kín, most komolyan, sajnáljon már valaki egy kicsit – egy olyan alkotást, ami a reptéri kutyát se érdekli, ha normálisnak születik, hanem még utána kávézás közben a genderfluid kollégák sállal a nyakuk körül azt vitatják, hogy most akkor az Akadémia milyen jó avagy rossz érzéssel választotta be a soron következő filmet. No hát a Jackie tipikusan ilyen film.

jackie-poster-1.jpg

Tovább

Top 10 - A legjobb vígjátékok

2017. február 04. - scal

Az emberi szervezet fontos adalékanyaga a boldogsághormon. Ezt a hahota, a jóízű vagy kárörvendő nevetés, visnyogás, hasfalszaggató röhögés és társai termelik. Az alábbiakban ezek legkönnyebb kiváltásáról ejtenék pár szót. Az, hogy a régi vágású akciófilmek eltűntek, az egy dolog, de hogy eljutottunk odáig, hogy 2016-ban nagyítóval kellett keresni a jó vígjátékokat, az azért egészen szürreális. Katasztrófa, amit Hollywood letett az asztalra. Márpedig ki az, aki nem szeret nevetni? Létezik ilyen? És létezhet jobb megközelítési forma, mint egy film? A humor az egyik legfontosabb dolog az életben, aki nem hiszi, az olvasson egy kis Voltaire-t, sőt én szívem szerint taníttatnám Lukianoszt a történelemórákon, és akkor nem hinnék a gyerkőcök, hogy az az egyik legunalmasabb, legszárazabb óra. No de ne kalandozzunk el, nem kisebb dologra vállalkoztam, minthogy összeszedjem azt a 10 filmet, amelyekhez nem egyszerű nevetés, de valóságos euforikus állapotok fűznek.

Következzen tehát a TOP10-es vígjátéklista szigorúan Scal szerint. És miért pont most? Mert kurva szar az idő... azért.

top-10-greatest-comedy-movies-of-all-time.jpg

Tovább