Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

DEFEKT

2018. június 20. - Field64

Férfi: „Beteg a feleségem.”
: „Értem. Mi baja?”
Férfi: „Beteg.”

Fazekas Lajos 1977-ben kezdte el forgatni a Defekt című tévéfilmjét, amely öt évvel később nyerte el végső formáját, ennek ellenére csak 1984-ben került adásba. Oly nagy sikert aratott, hogy 1985 januárjában a mozihálózatban is bemutatták. Bár a Mozgó Képek nevű havi mozimagazin a filmről szóló ismertetőjében kihangsúlyozta, hogy az eredeti tévéváltozat lesz látható a filmszínházakban, mégis színesnek tüntette fel a valójában fekete-fehérben készült alkotást. A Defekt felismerhetően tükrözi Hitchcock klasszikus mesterműve, a Psycho (1960) hatását, mégsem nevezhető csupán utánzatnak, mert Fazekas kreatívan használta fel a kölcsönvett motívumokat. Sokak szerint „az első magyar horror”-ról beszélhetünk, amit egyesek túlzásnak találnak, szerintük helyesebb „az első magyar pszichothriller” meghatározás. Ezzel is lehet azonban vitatkozni, hiszen a film elsősorban a szereplők cselekedeteinek hihető lélektani magyarázatával marad adósunk. Ennek ellenére a Defekt több mint négy évtized után is figyelemre méltó kuriózum maradt, ami főleg Fazekas írói és rendezői ötleteinek, Halász Mihály bravúros operatőri munkájának, Vukán György hatásos kísérőzenéjének és a színészek meggyőző játékának köszönhető.

FIGYELEM! Az alábbi ismertető a cselekmény fordulataira és végkifejletére is kitér!

defekt01a.jpg

Tovább

A NÉGY TESTŐR, AVAGY A MILADY BOSSZÚJA

2018. június 13. - Field64

Richelieu: „Nem nyújtok segédkezet a gyilkosságaihoz, asszonyom.”
Milady: „Segítségre nincs szükségem. Csupán egy írásra, hogy szabadkezet kapok.
Egy parancsra, amely a kezembe adja a Bonacieux szajhát és a szeretőjét.”

Amikor a színészek – köztük számos világhírű sztár – leszerződtek A három testőr 1973-as filmváltozatához, még az volt az eredeti produceri elképzelés, hogy Dumas regényéből egy hagyományos, kétrészes filmet készítenek, melyet majd egyetlen előadás keretében vetítenek a mozik, a két rész között rövid szünetet tartva. Ilya Salkind producer szerint azonban túl sokat forgattak, ezért a felvett anyagból inkább két önálló filmet állítottak össze. Ez egy precedens értékű perhez vezetett, mivel a színészek csak egyetlen film után kaptak gázsit. Eme kínos közjáték ellenére a folytatás éppúgy tetszett a kritikusoknak és a közönségnek, mint az első rész. George MacDonald Fraser forgatókönyvíró és Richard Lester rendező ragaszkodtak az eredeti cselekmény fordulataihoz – ésszerű változtatásokra és rövidítésekre persze sor került –, ugyanakkor a második részben sem fukarkodtak a verbális és a vizuális humorral, valamint a szemet gyönyörködtető látványvilággal. Még apró történelmi tényeket is figyelembe vettek: Felton például a filmben tíz pennyért vásárolja meg azt a kést, amellyel megöli Buckingham herceget, és a gyilkos fegyver a történetírók szerint valóban ennyibe került. Állítólag a bevezető és a befejező képsorokhoz az alkotók Porthos és Aramis narrációját egyaránt felvették, aztán úgy döntöttek, hogy a film humorához a hiú Porthos nagyzoló kommentárja jobban illik, ezért csak azt használták fel. A vívójelenetekben elszenvedett sérülések és Oliver Reed alkoholizmusa bőséges izgalomforrást jelentettek a stábnak: a fogadásból elköltött La Rochelle-i reggeli felvételére például a színész a bennfentesek szerint erősen illuminált állapotban érkezett, a jelenetet az előzetes aggodalmak ellenére mégis kifogástalanul megcsinálta. A királynét alakító Geraldine Chaplin szerint a színészek között érezhető volt valamiféle rivalizálás, különösen Faye Dunaway és Raquel Welch esetében, ámbár az érintettek ezt hosszú évek múlva határozottan cáfolták. Mindazonáltal van, aki úgy tudja, a Miladyt megszemélyesítő Dunaway készségesen és túl nagy beleéléssel játszotta el a Constance-t domborító Welch megfojtását. A magyar mozik 1976. december 30-án rövidített változatban mutatták be a filmet, az évekkel későbbi tévépremier alkalmával azonban már a csonkítatlan verziót láthattuk.

four01.jpg

Tovább

FÉLELEM A VÁROS FELETT

2018. június 06. - Field64

„Minek neki szemüveg, ha mögötte a szem üveg?”

Jean-Paul Belmondo 42. születésnapján, 1975. április 9-én mutatták be a francia mozik a Félelem a város felett című koprodukciós krimit. (A Filmbook korábban itt foglalkozott vele.) Ez volt a Bébel becenéven is jól ismert sztár ötödik közös munkája Henri Verneuil rendezővel – összesen hét filmben dolgoztak együtt –, és ebben játszott először rendőrt. Az általa megformált kemény öklű Letellier felügyelőnek elszámolnivalója van egy veszedelmes bűnözővel, Marcuccival, és ezért eleinte kevesebb figyelmet fordít új ügyére, egy nőket zaklató erénycsősz kézre kerítésére. Ezzel végzetes hibát követ el, mert a Minósz álnevet viselő férfi gyilkolni kezd, sőt a sajtó közreműködésével gúnyt űz a rendőrségből. Letellier-ből azonban senki nem csinálhat bolondot… Belmondo szokása szerint kaszkadőr nélkül hajtotta végre a legveszélyesebb jeleneteket is: ha kellett, a párizsi háztetőkön kergette a gyilkost, egy metrószerelvény tetején hajszolta a körözött bűnözőt, vagy drótkötélen lógott egy helikopterről, hogy a túszejtő közelébe kerüljön. A Félelem a város felett nagy sikert aratott Franciaországban, amiben oroszlánrésze volt a nagyszabású médiakampánynak, beleértve a René Chateau által tervezett plakátot is. A közönségsiker bő három évvel később Magyarországon se maradt el. A francia Wikipédia szerint A félelem városa (1994) című vígjáték vizuális utalásokat tartalmaz Verneuil krimijére. A komédia IMDb-s adatlapján viszont nincs hivatkozás a Belmondo-filmre, ellenben több francia és amerikai alkotást is említenek, melyekre különféle vizuális és verbális célzások történtek.

(Hálás köszönetem Plakátfiúnak, aki rendelkezésemre bocsátotta a film magyar plakátját, amely erre a linkre kattintva meg is vásárolható. Grafikus: Sándor Margit.)

peur01.jpg

Tovább

Egészigen

2018. június 02. - luckylany

-- Anyám meghalt.

-- Remélem, nem súlyos. 

Franc Dubosc első vígjátékát (a színész a filmben szerepel is, ez az első rendezése) a filmforgalmazó HungariCom ügyvezetője úgy mutatta be, mint a filmet, amivel kapcsolatban olyan érzései támadtak az előzetest látván, mint annakidején az Életrevalókkal kapcsolatban. Végignézve a filmet csak azt tudom, hogy nagyon jól mulattam, és nem voltam ezzel egyedül a moziteremben. 

szerelemgposzter.jpg

Tovább

MAGYAR RAPSZÓDIA / ALLEGRO BARBARO

2018. május 30. - Field64

Magánbűnök, közerkölcsök (1976) című olasz–jugoszláv alkotásának viharos külföldi fogadtatása után Jancsó Miklós hazatért Olaszországból, és egy nagyszabású trilógia elkészítésébe kezdett, amely Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) életének motívumain alapul. A rendező és állandó alkotótársa, Hernádi Gyula író azonban hangsúlyozta, hogy a készülő mű nem magáról Bajcsy-Zsilinszkyről fog szólni, noha évekkel korábban valóban tervezgettek róla egy életrajzi filmet. Az irodalmi forgatókönyv Vitam et sanguinem (Életünket és vérünket) címmel még a forgatás befejezése előtt megjelent nyomtatásban, de az alkotók leghűségesebb hívei körében sem részesült egyértelműen kedvező fogadtatásban. Ami a címet illeti, a történelemből tudjuk, hogy az 1741-es pozsonyi országgyűlésen Mária Terézia egy jól megrendezett színjátékkal nyerte el a vonakodó magyar rendek támogatását hatalma stabilizálása érdekében. Személyesen jelent meg az összegyűltek előtt gyászruhában (apja, a magyarok körében népszerűtlen III. Károly az előző évben hunyt el), karján a még kisded trónörökössel, a későbbi II. József királlyal, és így kérte a magyar főurak segítségét, akik meghatottságukban egybehangzóan így kiáltottak fel: „Vitam et sanguinem pro rege nostro” (Életünket és vérünket a királyunkért). Cserébe természetesen a királynő bizonyos engedményeket is tett a magyarok javára, így például érvénytelenítette apja néhány magyarellenes intézkedését. A címválasztással az alkotók feltehetően arra céloztak, hogy a huszadik század elején az ország sorsát irányító körökben még elevenen élt ez az érzelmi fellángolásokra és virtuskodásra épülő, a józan politikai előrelátást mellőző szemlélet. Ugyanakkor az Életünket és vérünket éppúgy áltörténelmi mű, mint a direktor korábbi alkotásai, ahogyan maga Jancsó mondta: „Minden filmem áltörténelmi film, magára húzott egy kosztümöt.” Ez azt jelentette, hogy a történelmi külső álcája mögött mindig is a jelenről kívánt szólni, ezért nem volt számára lényeges, hogy részletekbe menően hűséges legyen a történelmi tényekhez.  A trilógia három része híres zeneművek címét viseli, de csak a Magyar rapszódia (Liszt Ferenc) és az Allegro barbaro (Bartók Béla) készült el, a Concerto (szintén Bartók) végül nem realizálódott. A két filmet se Magyarországon, se külföldön nem fogadta egyöntetű lelkesedés, ámbár az 1979-es cannes-i filmfesztiválon Jancsó az új opuszok ürügyén életműdíjat kapott. A művek formai szépségét a kritikusok elismerték ugyan, mégis gyakran elhangzott az a megállapítás, hogy a direktor lényegében önmagát ismétli: puszta, füst, lovasok, gyertyák, meztelen nők stb. Ami a tartalmi részt illeti, a külföldi közönség valószínűleg a magyar történelemre vonatkozó hiányos ismeretei miatt nem tudott mit kezdeni a filmekkel, míg idehaza inkább az alkotók történelemszemlélete váltott ki vitákat.  

FIGYELEM! Az alábbi filmismertető egyes illusztrációi meztelenséget ábrázolnak. Csak 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre, amennyiben az ilyesmi nem sérti érzékenységüket. Az illusztrációk egy részét a Régi Magyar Mozivitrines Fotók című blogból válogattam a blogtulaj engedélyével. Hálás köszönetem önzetlen segítségéért. 

jancso01.jpg

Tovább

HALÁLFEJESEK

2018. május 23. - Field64

1967-ben mutatták be az Egyesült Államokban a Halálfejesek című filmet, amelynek Tom Laughlin egy személyben volt a forgatókönyvírója (James Lloyd álnéven), a rendezője (T. C. Frank művésznéven) és a főszereplője (a saját nevén). A történet egy amerikai kisvárosban játszódik, amelyet egy agresszív motoros banda tart rettegésben. Rémtetteiknek egy indián származású vietnami veterán, Billy Jack vet véget. Bár a Halálfejesek az akkoriban divatos motoros filmek sorába tartozik, valójában évekkel megelőzte a magányos igazságszolgáltatókról szóló hollywoodi filmhullámot, sőt a főhősben bizonyos értelemben még Rambo előfutárát is láthatjuk. A filmről általában negatív kritikák jelentek meg, erőszakosságát még az amerikai kritikusok is kifogásolták. Az opusz rekordidő alatt, egy éven belül eljutott a magyar mozikba, ahol óriási érdeklődés mellett játszották, egy hónap után azonban hirtelen levették a műsorról. Kifogásként hangzott el, hogy túl erőszakos alkotás, és káros magatartásmintákat közvetít a szocialista ifjúság számára. A Halálfejeseknek három befejezett és egy félkész folytatása készült, ám ezek magyarországi bemutatása az első rész botránya miatt már szóba se jöhetett. 

halal00.jpg

(Hálás köszönetem Plakátfiúnak, aki rendelkezésemre bocsátotta a film magyar plakátját, amely erre a linkre kattintva meg is vásárolható. Tervező: Töreky Ferenc grafikusművész.)

Tovább

54

2018. május 17. - Field64

„It was night and suddenly I felt like dancing
I took a cab to show me to the disco scene
He said: O. K., you wanna see those crazy people
Hastling at the door to get into Studio 54.”
(Amanda Lear: Fashion Pack)

Mark Christopher első egész estés mozifilmje, az 1998-ban bemutatott 54 a hetvenes-nyolcvanas évek legendás New York-i diszkóklubja, a Studio 54 hangulatát és a korszak felszabadult légkörét kívánta felidézni. A tizenkilenc éves főhőst, a Ryan Phillippe által játszott Shane-t a klub egyik volt alkalmazottjáról mintázták. A soundtracket az új évezredben már klasszikusnak mondható diszkóslágerekből állították össze. A produkció Harvey Weinstein cége, a Miramax támogatásával készült. A filmstúdió illetékesei mindennel elégedettek voltak egészen addig, amíg nem szembesültek a Long Island-i tesztvetítések közönségének negatív véleményével. A nézők kifogásolták, hogy egyik szereplővel sem lehet rokonszenvezni, a homoerotikus utalások pedig erőltetettek és kínosak. A kifogások hatására a Miramax vezetői elrendelték a film teljes átszerkesztését: mintegy háromnegyed órányi jelenetet kivágattak, és pótforgatást követeltek. Az újonnan felvett képsorokkal arra törekedtek, hogy az 54 jobban megfeleljen a konzervatív nézői ízlésnek, emiatt jelentősen csökkentették a homo- és biszexualitásra való egyértelmű utalásokat. Az átdolgozott verzióval azonban alaposan melléfogtak, mert a közönségnek ez se tetszett, és a kritikusok is fanyalogtak. A következő években az eredeti változat illegális úton terjedni kezdett, és a film néhány év leforgása alatt kultstátust ért el. Christopher ezért lehetőséget kapott arra, hogy elkészítse a hivatalos rendezői változatot, amely azóta DVD-n és Blu-Rayen is megjelent, és repertoárdarabja lett a világ különböző pontjain rendezett melegfilmfesztiváloknak.

FIGYELEM! Az alábbi filmismertető érinti a homo- és biszexualitás témakörét is. Emiatt a „TOVÁBB” linkre csak azok kattintsanak, akik 18. életévüket már betöltötték, és ez a téma nem háborítja fel őket.

studio01.jpg

Tovább

AZ ÉRZÉKEK BIRODALMA

2018. május 10. - Field64

Ósima Nagisza híres-hírhedt alkotása, Az érzékek birodalma (1976) egy nagy port kavart szerelmi bűnügy alapján készült, amely 1936-ban történt Japánban. Egy volt prostituált, Abe Szada a társadalmi tabukat sértő szerelmi viszonyt folytatott főnökével, akit szadomazochisztikus kapcsolatuk betetőzéseként megfojtott, kasztrált, majd a levágott hímtagot magával vitte. Három nap múlva került rendőrkézre. Az ügy példátlan visszhangot váltott ki Japánban, mert rávilágított a társadalmi különbségekre és a hagyományos japán erkölcsök válságára. Ósima filmjével egy időben a témát egy másik japán rendező, Tanaka Noboru is feldolgozta: műve, a Dzsicuroku Abe Szada (Abe Szada krónikája, 1975) a szigetországon kívül nem lett széles körben ismert. Az érzékek birodalma világszerte szélsőséges fogadtatásban részesült: egyes kritikusok korszakalkotó remekműként méltatták, miközben mások pornográfiát emlegettek, a filmben ugyanis valódi, nem imitált közösülések és egyéb provokatív szexuális cselekedetek is láthatók. A német hatóságok az 1976-os nyugat-berlini filmfesztiválon pornográfia vádjával lefoglalták a kópiát, és az egész NSZK-ban betiltották a filmet. Néhány hónappal később felülbírálták döntésüket, és engedélyezték a bemutatót. Japánban szintén pornográfia miatt emeltek vádat a rendező ellen. A bírósági eljárás óriási nemzetközi felháborodást keltett, számos világhírű művész nyilatkozatban állt ki a perbe fogott Ósima és filmje, tágabb értelemben az alkotói szabadság mellett. Két évvel később, ugyancsak japán–francia koprodukcióban, Ósima elkészítette A szenvedélyek birodalma (1978) című alkotását, amely szintén egy tabudöntögető szerelmi kapcsolatról szól, ám ezt a munkáját sokkoló erotika helyett inkább balladai hangvétel jellemzi. Az érzékek birodalma ihlette Chaz Jankel Ai No Corrida című 1980-as dalát, amely a következő évben Quincy Jones feldolgozásában vált világslágerré. (Ósima filmjével korábban itt foglalkoztunk.)

FIGYELEM! Az alábbi blogbejegyzés egy olyan filmről szól, amely a szexualitás szélsőséges formáival foglalkozik, és az illusztrációk egy része ezt explicit módon tükrözi. Csak 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre, és közülük is csak azok, akiket ez a téma nem botránkoztat meg.

korida01.jpg

Tovább

A HÁROM TESTŐR, AVAGY A KIRÁLYNÉ GYÉMÁNTJAI

2018. május 03. - Field64

„Egy mindenkiért, mindenki egyért!”

Id. Alexandre Dumas talán legnépszerűbb regénye, A három testőr filmváltozatairól Santino89 barátom néhány éve egy remek cikksorozatot írt, amelyben külön fejezetet kaptak Richard Lester adaptációi. Ezeket én is nagyon szeretem, ezért úgy gondoltam, közel hat év elteltével most elérkezett az idő arra, hogy én is megírjam a magam verzióját, amelyben nyilván lesznek átfedések az övével, de remélem, új infókkal is sikerül előhozakodnom. Kezdem azzal, hogy eleinte meglehetősen pesszimistán viszonyultam az első részhez. Ennek oka az volt, hogy alig egy hónappal a hazai mozipremier előtt a televízió bemutatta az 1961-ben forgatott kétrészes francia adaptációt. Ez annyira tetszett, hogy meg se fordult a fejemben, hogy egy másik feldolgozás jobb lehet ennél. A szereposztás is inkább kételyeket ébresztett bennem: a színészek egy részét akkor még nem ismertem, a többieket pedig el se tudtam képzelni ebben a kosztümös miliőben. Különösen Faye Dunawayt tartottam rossz választásnak a gyönyörű Milady szerepére, hiszen őt épp akkortájt láttam az Oklahoma olaja (1973) című filmben mint harcias és nem különösebben vonzó vadnyugati amazont. Eszembe se jutott, hogy egy vérbeli színésznőnek nem okoz gondot egy másik filmben szépséges középkori cselszövőként megjelennie. A Május 1. moziban néztem meg A három testőrt mindjárt a premier napján: tetszett, tetszett (Raquel és Faye cicaharca különösen), de elsőre mégsem hengerelt le igazán. Az áttörést az egy hónappal később bemutatott A négy testőr, avagy a Milady bosszúja jelentette, amely azóta is 12 örök kedvencem egyike, Faye Dunaway pedig mindmáig vezeti a legnagyobb színésznő szerelmeim toplistáját. Akkor most en garde, és tekintsük át, hogyan születtek ezek a filmek!

musketeers26.jpg

(A plakátot Sándor Margit grafikusművész készítette, és Plakátfiú bocsátotta rendelkezésemre. Hálás köszönetem mindkettőjüknek. )  

Tovább

SOKKOS KEZELÉS

2018. április 26. - Field64

A francia Alain Jessua 1973-ban bemutatott alkotása, a Sokkos kezelés az ún. paranoia-filmek egyik korai európai darabja. A történet hősnője, Hélène Masson egy fiatalító kúrán vesz részt egy csodaszép tengerparti klinikán, ahol szerelmi viszonyba kerül a jóképű főorvossal. A békés regenerálódást kisebb-nagyobb incidensek zavarják meg, és Hélène-ben egyre erősödik a gyanú, hogy a klinika által alkalmazott kezeléssel valami nagyon nincs rendben. Bár a történet bűnügyi vonatkozásai sem érdektelenek, Jessua valójában a társadalombírálatra helyezte a hangsúlyt, annak érzékeltetésére, hogy szerinte miként is működik a jóléti társadalom. A két főszerepet Alain Delon és Annie Girardot alakította, akiknek a Rocco és fivérei (1960) után ez volt a második és egyben utolsó közös filmjük. A Sokkos kezelés leghíresebb jelenetében, egy nudista tengeri fürdőzés képsorában mindkét sztár szemből is megmutatja magát ruha nélkül. Ez akkoriban nagy bulvárszenzációnak számított, de végső soron nem vált a film javára, mert elterelte a figyelmet a tényleges mondanivalóról. Jessua opuszát nem játszották a magyar mozik, a MOKÉP csak feliratos videokazettán hozta forgalomba a nyolcvanas évek második felében, Speciális kezelés címmel. A tévécsatornák közül elsőként a Duna Televízió mutatta be, a szinkronizált változat kapta a Sokkos kezelés címet. 2010-ben ugyanezzel a címmel többször is műsorra tűzte a Filmmúzeum. (Az ISZDb adatbázisa kizárólag a Filmmúzeum által megrendelt szinkronos változatról tud.)

FIGYELEM! A következő filmismertető néhány illusztrációja meztelenséget ábrázol. Csak 18 éven felüli és az ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

choc00.jpg

Tovább

ÉNEK AZ ESŐBEN

2018. április 20. - Field64

Minden idők egyik legnépszerűbb és legsikeresebb musicalje, az Ének az esőben eredetileg egy 1928-as némafilm remake-je lett volna. Az ötlet menet közben musicallé alakult át, amely a némafilmről a hangosfilmre való átállás hőskorában játszódik. Zeneanyagát Arthur Freed és Nacio Herb Brown slágereiből állították össze, melyeket a közönség korábbi mozgóképekből már ismerhetett. Csupán két új dal íródott kifejezetten ehhez a filmhez, de az egyikkel kapcsolatban plágiumgyanú merült fel. Az Ének az esőben főszerepeit Gene Kelly, Donald O’Connor, Debbie Reynolds és Jean Hagen játsszák. 1953-ban O’Connor Golden Globe-díjat vehetett át mint legjobb férfi szereplő a musical/vígjáték kategóriában, és ugyanitt az Ének az esőbent a legjobb film díjára jelölték. Szintén 1953-ban Jean Hagent a legjobb női epizodistának járó Oscar-díjra nevezték. Oscar-jelölést kapott Lennie Hayton is a filmzenéért. Az Ének az esőben az Amerikai Filmintézet (AFI) 2007-es toplistáján minden idők legnagyobb amerikai filmjei között az 5. helyre került. Az Entertainment Weekly listáján a 10. helyen szerepel, és a rangsorban egyetlen más musical sem előzi meg. A címadó sláger – részben a különböző feldolgozásoknak is köszönhetően – igazi örökzöldnek számít, amely az AFI 100 év, 100 dal elnevezésű listáján a 3. helyet foglalja el. Ugyanezen a listán a Make ’Em Laugh a 49. helyre került, a Good Morning pedig a 72. helyezett. A film alapján született színpadi musicalt elsőként 1983-ban mutatták be Londonban. 1985-ben a Broadwayn is színre került, s ugyanebben az évben a budapesti Ódry Színpadon a végzős operettosztály is előadta. A Fővárosi Operettszínház 1989-ben mutatta be először, majd 2016-ban új szereposztással ismét műsorra került. (Az intézményt időközben Budapesti Operettszínházra keresztelték át.)

rain00.jpg

Tovább

REFLEKTORFÉNYBEN – JOE DALLESANDRO: A BISZEXUÁLIS MELEGIKON

2018. április 12. - Field64

A Magyarországon alig ismert amerikai színész, Joe Dallesandro az Andy Warhol és Paul Morrissey nevével fémjelzett underground filmekkel vált ismertté az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Ezekben a korai szerepeiben lényegében önmagát alakította, a jó külsejű, pszichésen nem különösebben bonyolult fiatalembert, aki szinte észre se veszi, hogy buja vágyakat ébreszt az őt körülvevő emberekben, legyen szó nőkről vagy férfiakról. Dallesandro rövid idő alatt a homoszexuális szubkultúra egyik legnagyobb férfi sztárjává vált, aki ma már legendás személyiségnek számít, ámbár saját magát biszexuálisnak vallja: többször nősült, gyerekei is vannak. A melegvilággal mindazonáltal már a Warhol-produkciók előtt kapcsolatba került: Bob Mizer homoerotikus magazinjaiban és rövidfilmjeiben szerepelt Joe Catano álnéven, sőt igazi, nem imitált melegpornóban is közreműködött. Noha elsősorban arról volt nevezetes, hogy szemrebbenés nélkül meztelenre vetkőzött a filmjeiben, amennyiben a szerep (és a rendező) ezt kívánta, természetes játékstílusa, egyszerre férfias és uniszex megjelenése is jelentősen hozzájárultak népszerűségéhez. Ismert becenevei: Little Joe, Joe Boy. Paul Morrissey két különleges, Európában forgatott művészi igényű horrorfilmje (Test Frankensteinnek, 1973; Vér Drakulának, 1974) után úgy döntött, nem tér vissza az Egyesült Államokba, hanem függetleníteni próbálja magát felfedezőitől. Több francia és olasz filmben is játszott olyan neves rendezők irányítása alatt, mint Louis Malle, Serge Gainsbourg, Walerian Borowczyk, Catherine Breillat, Jacques Rivette, Pasquale Squitieri és Fernando Di Leo. Egy évtizedes európai kitérő után utazott haza, ahol főleg mainstream filmekben alakított kisebb-nagyobb epizódszerepeket. 

FIGYELEM! Az alábbi életrajz kulcsmotívuma a szexualitás, beleértve a bi- és a homoszexualitást is. Mindezt az illusztrációk esetenként explicit módon tükrözik, ezért csak 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre, és közülük is csak azok, akiket az ilyesmi nem botránkoztat meg.

joedallesandro01.jpg

Tovább

Manhunt (2017)

2018. április 06. - Oldfan

Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Remélem, elérte a célját és felcsillant az olvasó szeme. Az "osztrák tölgy" szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. Sorry, mind a piacról élünk. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig  -  még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott. Aki a nevét ismeri, - Akad olyan, akinek újdonság számba megy? – tisztában van vele, mire számíthat tőle. Megnyugtatok mindenkit, ugyan megöregedett a maestro, de meg nem vénült. Tálal mindent, ami a védjegyének számít. Tehát elsőrangú, pörgős akciók egymás hegyén-hátán, lassításokkal felvett robbantások és golyózápor. Naná, jönnek a galambok is, majd nem, jó hogy. Meg profi bunyózások, gyorsítva. Ez utóbbi szükségességét sosem értettem.  A színészei mind képzett harcművészek, teljesen fölöslegesek a rásegítések. Szóval, látványosság minden téren. De lássuk, mit tett le az asztalra.

manhunt_02.png

Tovább

MESTERKURZUS – WALERIAN BOROWCZYK: MŰVÉSZET VAGY LUXUSPORNÓ?

2018. április 04. - Field64

A Franciaországba emigrált lengyel rendező, forgatókönyvíró és díszlettervező, Walerian Borowczyk (1923–2006) egyike a filmtörténet legvitatottabb alkotóinak. Az 1940-es években kezdte rendezői pályafutását, egy időben Jan Lenicával közösen dolgozott. Az animáció művészetének megújítóiként ünnepelték őket, kiemelt helyet foglalnak el a műfaj történetében. Borowczyk Angyaljáték (1964) című alkotását a világhírű rendező, Terry Gilliam minden idők tíz legnagyszerűbb animációs filmje közé sorolta. A lengyel mester hatását fedezhetjük fel olyan neves alkotók művészetében is, mint például a cseh Jan Švankmajer vagy az amerikai Quay fivérek (Stephen és Timothy). Borowczyk 1968-tól forgatott játékfilmeket. Ezeket a szakma eleinte jól fogadta, közönségsikerük viszont nem volt. A négy erotikus történetből álló Erkölcstelen mesék (1974) jelentette a fordulópontot: az opusz világszerte nagy feltűnést keltett, a nézők tódultak a mozikba. Ellenben a kritikusok lelkesedése apadni kezdett Borowczyk iránt: elkönyvelték iparosnak, aki az üzleti siker érdekében átállt az erotikus filmekre, és tetszetősen csomagolt félpornókkal szolgálja ki az ilyesmire éhes közönséget. A direktor rossz hírét fokozták olyan hírhedt munkái, mint például A bestia (1975), az Egy kolostor belsejében (1978), A szerelem művészete (1983) és az Emmanuelle 5 (1986). Még Lengyelországban készült mesterműve, A bűn története (1975) kapcsán is elhangzott a pornográfia vádja. 1988-ban forgatta utolsó mozifilmjét, a Szerelmi rítust. A televízió számára készített négy erotikus szkeccsel búcsúzott a filmkészítéstől 1991-ben. Munkásságának erotikus szakasza mindmáig vitákat vált ki, és gyakori az a vélemény, hogy eltékozolta a tehetségét ezekkel a filmekkel, melyek vizuális szempontból nem teljesen érdektelenek ugyan, tartalmilag azonban keveset vagy semmit nem nyújtanak. Bár akadnak biztató próbálkozások, Walerian Borowczyk művészetének árnyalt elemzésével és objektív értékelésével mindmáig adós a filmpublicisztika.  

FIGYELEM! A következő életrajz egyik fő témája a szexualitás, az illusztrációk egy része explicit meztelenséget ábrázol. Csak 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre, és közülük is csak azok, akiket ez a téma nem sért.

boro01.jpg

Tovább

Puhdistus - Tisztogatás (2012)

2018. március 31. - Oldfan

Tisztogatás. Milyen egyszerű szó. Viszont milyen borzalmakat takar a jelentése. Elsősorban II. Világháborúból ismerjük, pedig korántsem csak akkor arra az időszakra jellemző. A mostani filmben elsősorban azutáni alkalmazásáról van szó. Igen, elméletileg már békeidőben. Ami a balti államokban még hosszú ideig nem jelentette a valós nyugalmat. Ezúttal az észtek tragédiája kerül feldolgozásra.

puhdistus_09.png

Tovább