Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ÉNEK AZ ESŐBEN

2018. április 20. - Field64

Minden idők egyik legnépszerűbb és legsikeresebb musicalje, az Ének az esőben eredetileg egy 1928-as némafilm remake-je lett volna. Az ötlet menet közben musicallé alakult át, amely a némafilmről a hangosfilmre való átállás hőskorában játszódik. Zeneanyagát Arthur Freed és Nacio Herb Brown slágereiből állították össze, melyeket a közönség korábbi mozgóképekből már ismerhetett. Csupán két új dal íródott kifejezetten ehhez a filmhez, de az egyikkel kapcsolatban plágiumgyanú merült fel. Az Ének az esőben főszerepeit Gene Kelly, Donald O’Connor, Debbie Reynolds és Jean Hagen játsszák. 1953-ban O’Connor Golden Globe-díjat vehetett át mint legjobb férfi szereplő a musical/vígjáték kategóriában, és ugyanitt az Ének az esőbent a legjobb film díjára jelölték. Szintén 1953-ban Jean Hagent a legjobb női epizodistának járó Oscar-díjra nevezték. Oscar-jelölést kapott Lennie Hayton is a filmzenéért. Az Ének az esőben az Amerikai Filmintézet (AFI) 2007-es toplistáján minden idők legnagyobb amerikai filmjei között az 5. helyre került. Az Entertainment Weekly listáján a 10. helyen szerepel, és a rangsorban egyetlen más musical sem előzi meg. A címadó sláger – részben a különböző feldolgozásoknak is köszönhetően – igazi örökzöldnek számít, amely az AFI 100 év, 100 dal elnevezésű listáján a 3. helyet foglalja el. Ugyanezen a listán a Make ’Em Laugh a 49. helyre került, a Good Morning pedig a 72. helyezett. A film alapján született színpadi musicalt elsőként 1983-ban mutatták be Londonban. 1985-ben a Broadwayn is színre került, s ugyanebben az évben a budapesti Ódry Színpadon a végzős operettosztály is előadta. A Fővárosi Operettszínház 1989-ben mutatta be először, majd 2016-ban új szereposztással ismét műsorra került. (Az intézményt időközben Budapesti Operettszínházra keresztelték át.)

rain00.jpg

Tovább

REFLEKTORFÉNYBEN – JOE DALLESANDRO: A BISZEXUÁLIS MELEGIKON

2018. április 12. - Field64

A Magyarországon alig ismert amerikai színész, Joe Dallesandro az Andy Warhol és Paul Morrissey nevével fémjelzett underground filmekkel vált ismertté az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Ezekben a korai szerepeiben lényegében önmagát alakította, a jó külsejű, pszichésen nem különösebben bonyolult fiatalembert, aki szinte észre se veszi, hogy buja vágyakat ébreszt az őt körülvevő emberekben, legyen szó nőkről vagy férfiakról. Dallesandro rövid idő alatt a homoszexuális szubkultúra egyik legnagyobb férfi sztárjává vált, aki ma már legendás személyiségnek számít, ámbár saját magát biszexuálisnak vallja: többször nősült, gyerekei is vannak. A melegvilággal mindazonáltal már a Warhol-produkciók előtt kapcsolatba került: Bob Mizer homoerotikus magazinjaiban és rövidfilmjeiben szerepelt Joe Catano álnéven, sőt igazi, nem imitált melegpornóban is közreműködött. Noha elsősorban arról volt nevezetes, hogy szemrebbenés nélkül meztelenre vetkőzött a filmjeiben, amennyiben a szerep (és a rendező) ezt kívánta, természetes játékstílusa, egyszerre férfias és uniszex megjelenése is jelentősen hozzájárultak népszerűségéhez. Ismert becenevei: Little Joe, Joe Boy. Paul Morrissey két különleges, Európában forgatott művészi igényű horrorfilmje (Test Frankensteinnek, 1973; Vér Drakulának, 1974) után úgy döntött, nem tér vissza az Egyesült Államokba, hanem függetleníteni próbálja magát felfedezőitől. Több francia és olasz filmben is játszott olyan neves rendezők irányítása alatt, mint Louis Malle, Serge Gainsbourg, Walerian Borowczyk, Catherine Breillat, Jacques Rivette, Pasquale Squitieri és Fernando Di Leo. Egy évtizedes európai kitérő után utazott haza, ahol főleg mainstream filmekben alakított kisebb-nagyobb epizódszerepeket. 

FIGYELEM! Az alábbi életrajz kulcsmotívuma a szexualitás, beleértve a bi- és a homoszexualitást is. Mindezt az illusztrációk esetenként explicit módon tükrözik, ezért csak 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre, és közülük is csak azok, akiket az ilyesmi nem botránkoztat meg.

joedallesandro01.jpg

Tovább

Manhunt (2017)

2018. április 06. - Oldfan

Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Remélem, elérte a célját és felcsillant az olvasó szeme. Az "osztrák tölgy" szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. Sorry, mind a piacról élünk. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig  -  még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott. Aki a nevét ismeri, - Akad olyan, akinek újdonság számba megy? – tisztában van vele, mire számíthat tőle. Megnyugtatok mindenkit, ugyan megöregedett a maestro, de meg nem vénült. Tálal mindent, ami a védjegyének számít. Tehát elsőrangú, pörgős akciók egymás hegyén-hátán, lassításokkal felvett robbantások és golyózápor. Naná, jönnek a galambok is, majd nem, jó hogy. Meg profi bunyózások, gyorsítva. Ez utóbbi szükségességét sosem értettem.  A színészei mind képzett harcművészek, teljesen fölöslegesek a rásegítések. Szóval, látványosság minden téren. De lássuk, mit tett le az asztalra.

manhunt_02.png

Tovább

MESTERKURZUS – WALERIAN BOROWCZYK: MŰVÉSZET VAGY LUXUSPORNÓ?

2018. április 04. - Field64

A Franciaországba emigrált lengyel rendező, forgatókönyvíró és díszlettervező, Walerian Borowczyk (1923–2006) egyike a filmtörténet legvitatottabb alkotóinak. Az 1940-es években kezdte rendezői pályafutását, egy időben Jan Lenicával közösen dolgozott. Az animáció művészetének megújítóiként ünnepelték őket, kiemelt helyet foglalnak el a műfaj történetében. Borowczyk Angyaljáték (1964) című alkotását a világhírű rendező, Terry Gilliam minden idők tíz legnagyszerűbb animációs filmje közé sorolta. A lengyel mester hatását fedezhetjük fel olyan neves alkotók művészetében is, mint például a cseh Jan Švankmajer vagy az amerikai Quay fivérek (Stephen és Timothy). Borowczyk 1968-tól forgatott játékfilmeket. Ezeket a szakma eleinte jól fogadta, közönségsikerük viszont nem volt. A négy erotikus történetből álló Erkölcstelen mesék (1974) jelentette a fordulópontot: az opusz világszerte nagy feltűnést keltett, a nézők tódultak a mozikba. Ellenben a kritikusok lelkesedése apadni kezdett Borowczyk iránt: elkönyvelték iparosnak, aki az üzleti siker érdekében átállt az erotikus filmekre, és tetszetősen csomagolt félpornókkal szolgálja ki az ilyesmire éhes közönséget. A direktor rossz hírét fokozták olyan hírhedt munkái, mint például A bestia (1975), az Egy kolostor belsejében (1978), A szerelem művészete (1983) és az Emmanuelle 5 (1986). Még Lengyelországban készült mesterműve, A bűn története (1975) kapcsán is elhangzott a pornográfia vádja. 1988-ban forgatta utolsó mozifilmjét, a Szerelmi rítust. A televízió számára készített négy erotikus szkeccsel búcsúzott a filmkészítéstől 1991-ben. Munkásságának erotikus szakasza mindmáig vitákat vált ki, és gyakori az a vélemény, hogy eltékozolta a tehetségét ezekkel a filmekkel, melyek vizuális szempontból nem teljesen érdektelenek ugyan, tartalmilag azonban keveset vagy semmit nem nyújtanak. Bár akadnak biztató próbálkozások, Walerian Borowczyk művészetének árnyalt elemzésével és objektív értékelésével mindmáig adós a filmpublicisztika.  

FIGYELEM! A következő életrajz egyik fő témája a szexualitás, az illusztrációk egy része explicit meztelenséget ábrázol. Csak 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre, és közülük is csak azok, akiket ez a téma nem sért.

boro01.jpg

Tovább

Puhdistus - Tisztogatás (2012)

2018. március 31. - Oldfan

Tisztogatás. Milyen egyszerű szó. Viszont milyen borzalmakat takar a jelentése. Elsősorban II. Világháborúból ismerjük, pedig korántsem csak akkor arra az időszakra jellemző. A mostani filmben elsősorban azutáni alkalmazásáról van szó. Igen, elméletileg már békeidőben. Ami a balti államokban még hosszú ideig nem jelentette a valós nyugalmat. Ezúttal az észtek tragédiája kerül feldolgozásra.

puhdistus_09.png

Tovább

A SZARVASSÁ VÁLT FIÚK

2018. március 29. - Field64

Gyöngyössy Imre harmadik mozifilmje, A szarvassá vált fiúk (1974) az 1944-es sátoraljaújhelyi börtönlázadás áldozatainak állít emléket költői filmballada formájában. A forgatás korabeli források szerint valódi börtönben, illetve a zempléni hegyek között zajlott. A rendező igazi siratóasszonyokat is szerepeltetni akart, és keresésük közben jutott el Rimócra. Itt talált rá Vera nénire, akiről négy évvel később a Két elhatározás (1978) című dokumentumfilmjét forgatta, amely külföldön is meleg fogadtatásban részesült. A szarvassá vált fiúkat kiemelt hely illeti meg a hazai filmtörténetben abból a szempontból, hogy korábban még soha ennyi frontális női és férfi meztelenséget nem láthatott a néző egy magyar filmben, beleértve Jancsó Miklós alkotásait is. Mindkét alkotó – az adott szituációtól függően – a szabadságot vagy éppen a kiszolgáltatottságot akarta érzékeltetni a ruhátlansággal. Mindazonáltal a nézőket ez sem csábította a mozikba, A szarvassá vált fiúk ugyanis az 1970-es évek első felének egyik legkevésbé látogatott magyar filmje volt. Hamar el is tűnt a moziműsorból, az állami televízió tudomásom szerint sohasem játszotta, a Duna Televízió viszont egyetlen alkalommal levetítette 1998. január 22-én. Az 1945 utáni magyar filmtörténet tekintélyes része sajnos jó ideje elérhetetlen a nagyközönség számára: nem játsszák őket a tévécsatornák, nem jelentek meg se VHS-en, se DVD-n. Jelen pillanatban A szarvassá vált fiúk is ebbe a csoportba tartozik Gyöngyössy szinte teljes életművével egyetemben, és csak reménykedhetünk abban, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum felújítási programjának köszönhetően a közeljövőben ismét megtekinthetővé válik.

A film plakátját Plakátfiú bocsátotta rendelkezésemre, az illusztrációk többségét a Régi Magyar Mozivitrines Fotók című blogból válogattam a blogtulaj engedélyével. Hálás köszönetem mindkettőjüknek önzetlen segítségükért.

szarvas01.jpg

Tovább

REFLEKTORFÉNYBEN – JENNIFER O’NEILL: AMERIKAI SZÉPSÉG

2018. március 23. - Field64

Jennifer O’Neill amerikai modell, színésznő és írónő az 1960-as évek végén kezdett filmezni. Szerepei főleg természetes szépségére épültek, néhány filmjében azonban figyelemre méltó jellemábrázolói képességeit is megcsillogtatta. Emlékezetes sikert aratott a Kamaszkorom legszebb nyara (1971) című romantikus dráma női főszerepében. A hetvenes évek közepén Olaszországban dolgozott, Luigi Zampa, Luchino Visconti és Lucio Fulci egy-egy filmjében játszott. A nyolcvanas évektől egyre gyakrabban jelent meg tévéfilmekben és sorozatokban. Az új évezredben is elvállal egy-egy filmszerepet, és hazájában írónőként is be tudott futni. A keresztény vallás elkötelezett híve, amit kilenc megjelent kötete is tanúsít. Magánélete nem alakult túl szerencsésen, számos drámai helyzettel kellett szembenéznie: depresszió, öngyilkossági kísérlet, fegyverbaleset, abortusz, vetélések, hamar félresiklott házasságok. Kilencszer ment férjhez, amivel túlszárnyalta a házasságkötések hollywoodi rekordereit, Elizabeth Taylort, Lana Turnert és Gábor Zsazsát. Jennifer O’Neill napjainkban amerikai nők tízezreinek példaképe, aki élettörténetével bebizonyította, hogy az akaraterő és a hit átsegít a legnehezebb helyzeteken is.

jennifer01_1.jpg

Tovább

REFLEKTORFÉNYBEN – GINA LOLLOBRIGIDA: A VILÁG LEGSZEBB ASSZONYA

2018. február 02. - Field64

Gina Lollobrigida olasz színésznő az ötvenes-hatvanas évek egyik legnépszerűbb világsztárja volt. Teljes keresztneve: Luigina, közismert beceneve: Lollo. Az 1947-es Miss Italia szépségversenyen harmadik helyezést ért el. Filmkarrierje a negyvenes évek második felében kezdődött, de a következő két évtizedben bontakozott ki igazán. Tehetségét drámákban, vígjátékokban, romantikus filmekben és krimikben egyaránt bizonyította, legemlékezetesebb szerepei mégis azok, amelyekben szépsége is maximálisan érvényesülhetett. Néhány filmje az olasz cenzúra megbotránkozását váltotta ki. Leghíresebb alakításait a magyar közönség is láthatta a mozik vagy a televízió műsorán. Pályáját az ötvenes évek közepétől mindmáig végigkísérte Sophia Lorennel való rivalizálása, melyet a média gerjesztett és tartott életben évtizedeken keresztül. Gina huszonkét évig tartó házasságából egy fiúgyermek született. Noha románcok és kalandok tarkították magánéletét, csak az új évezredben került be a botránykrónikákba fiatal férfiakhoz fűződő különös kapcsolatai miatt. A művésznő többször járt Magyarországon, vendégszerepléseihez azonban kínos incidensek kapcsolódnak.

gina01.jpg

Tovább

2017 legjobb filmjei

2017. december 30. - Santino89

Mint ahogy minden évben, úgy idén is a magyar mozibemutatókat vettem alapul a lista összeállításakor, illetve ahogy az elmúlt években mindig, úgy idén is leginkább az érzelmeimre hallgattam mind a sorrend, mind a felkerült filmek tekintetében, úgyhogy objektivitásra, vagy megfelelni vágyásra véletlenül se számítson senki. 

cqutlizvuaan9rr_jpg-2.jpg

Tovább

The Duelist (2016)

2017. december 27. - Oldfan

Kezdjük rendhagyó módon, egy kérdéssel. Mi az emberiség egyik legősibb, kedvelt időtöltése? Na, ne… Semmi pajzánkodás, kérem! Igaz, a blog időnként 18+-os, de nem olyan tartalomra szakosodott. Tessék jobban erőltetni a szürke agytekervényeket. Tilos a címre visszatérni, pláne Google fordítóval, az cseréptörésnek számít! Segítek egy kicsit. Korántsem veszélytelen a dolog, sőt. Dehogy… A korabeli mellett a mai extrém sportok eltörpülnek. Azok igazából nem is ősiek, már pedig ide most az kell. Sámuel, Vértesszőllősről, legfeljebb a kőszáli kecske után mászott sziklára, hogy a hasát megtömhesse. A maga jószántából eszébe sem jutott volna megtenni. Igen, ott? Persze! Mi más! A saját soraink ritkítása! Ezúttal nem a nagyüzemi formája, - népszerű nevén a háborúzás – kerül terítékre, hanem az úrias változata. Persze, hogy a párbajozásról beszélek. Vitte volna el időben az ördög azt, aki kitalálta.the_duelist_03.png

Tovább

ARTHUR MADSEN EMLÉKÉRE: FIVE 2 – SHAMALA BOSSZÚJA

2017. december 20. - Field64

Ritkán szoktam könyveket ajánlani a Filmbookon, ez most a harmadik alkalom. Sokkal testhezállóbbnak érzem ugyanis a filmajánlók írását, mint a könyvajánlókét. Hogy néha ez utóbbiakra is rászánom magam, abban stílszerűen szólva oroszlánrésze van a szerzőkkel való személyes találkozásnak, például a hollywoodi állatidomárként (oroszlánok!) befutott Hubert Géza Wellsszel vagy a filmtörténész Kelecsényi Lászlóval. Választott hivatásuk iránti rajongásuk és lelkesedésük egyrészt mély benyomást tett rám, másrészt úgy érzem, ez a hozzáértéssel párosuló rajongás és lelkesedés a könyveikben is tükröződik. Hasonló okokból ajánlom most Arthur Madsen új könyvét is a Filmbook olvasóinak figyelmébe. Az elmúlt néhány évben többször találkoztam futólag Arthurral, akit halk szavú, mindenkivel udvarias és közvetlen szerzőnek ismertem meg, és már csak ezért is fel kellett figyelnem rá, mert általában nem ilyen tollforgatókhoz (vagy inkább: billentyűverőkhöz?) van szerencsém. :) Aztán úgy alakult, hogy munkakapcsolatba kerültünk, és észre kellett vennem, hogy bár egyáltalán nem vagyunk két tojás, mégis több közös vonás van bennünk, mint azt ránézésre bárki (akár ő maga!) is gondolná. Amikor elolvastam Arthur könyvsorozata, a FIVE első két részét, kissé zavarba jöttem, mert teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ez a történet nem engem szólít meg, aki hovatovább fél lábbal már a sírban vagyok, hanem egy lényegesen fiatalabb korosztályt, a kiskamaszokat. Azt azonban nem lehetett nem észrevennem, hogy a szerző mennyire közelállónak érzi magához ezt a korosztályt, amelyet egy olyan kaland részeseivé akar tenni, amelyben a testvéri szeretet – sőt általában a szeretet –, a barátság, a hűség, a kitartás, a bátorság, az önfeláldozás még nem kiüresedett fogalmak. Madsen egy olyan világba kalauzolja olvasóit, amelyet még nem a cinizmus ural, ahol a Jó győzhet a Rossz fölött, ahol a gyerekek még gyerekek lehetnek, akik nagy dolgokra képesek, hiszen még a mesében is ők a jövő zálogai. Mivel az örök gyerek még bennem sem halt meg teljesen, ez a szerzői szemlélet utat talált a szívemhez, ami mindig a legfőbb motivációt jelenti egy-egy hosszabb lélegzetű filmbookos ismertető megírásához.

five00.jpg

Tovább

BONNIE ÉS CLYDE

2017. december 14. - Field64

„They're Young… They're in Love… And They Kill People!”
 
(Fiatalok… Szerelmesek… és embereket ölnek!)

Az 1967-ben bemutatott Bonnie és Clyde a hatvanas évek egyik legjelentősebb és legsikeresebb amerikai filmje, amely világsztárrá tette a két főszereplőt, Warren Beattyt és Faye Dunawayt. Arthur Penn alkotása az 1930-as évek híres-hírhedt bűnöző szerelmespárja, Bonnie Parker (1910–1934) és Clyde Barrow (1909–1934) történetének idealizált feldolgozása, egyike a klasszikus hollywoodi filmkészítés merev szabályaival szembeforduló úttörő produkcióknak. Újszerű módon ábrázolta az erőszakot, így például elsőként mutatta be realisztikusan az emberi testbe csapódó golyók által okozott fizikai sérüléseket. Mindez provokatív szexuális tartalommal párosult: Clyde impotenciája teljesen egyértelmű, az egyik ágyjelenetben pedig Bonnie félreérthetetlen módon orális szexet imitál. A hatvanas évek második felében Nyugaton minden a fiatalokról és a fennálló társadalmi rend elleni lázadásról szólt, amivel Bonnie és Clyde históriája maximálisan harmonizált. A páros megtestesítette Andy Warhol akkoriban híressé vált szállóigéjét is a tizenöt perc hírnévről. A filmet 1968-ban tíz Oscar-díjra jelölték, de csak két kategóriában nyert. Magyarországra bő egy évtizedes késéssel érkezett meg: 1979-ben a budapesti Filmmúzeum tűzte műsorára.

bonnie01.jpg

Tovább

Call of Duty: WWII (PS4)

2017. december 06. - Lazók György

Az Activision FPS-sorozatáról sokáig lepattantak a kritikák, ám a játékosoktól érkező negatív reakciók egyre hevesebb hulláma az utóbbi időben már akkorára csapott, hogy arra muszáj volt lépni. Dobták hát az Infinite Warfare-ben végképp sci-fibe átment modern hadviselést és újra elővették a jól bevált II. világháborút, amivel annak idején a franchise elindult. Visszatérni a régi ösvényre nem mondható előrelépésnek, ám a legkönnyebb módja annak, hogy kiengeszteljék az elégedetlenkedőket. Ahogy a többségnek, úgy nekem is megvoltak a fenntartásaim, hogy a Sledgehammer Games műhelyében készülő, szimplán WWII-re címkézett részben lesz-e annyi kraft, ami elég ahhoz, hogy a széria újra a régi fényében tündököljön.

call-1.jpg

Tovább

KÍSÉRTET LUBLÓN

2017. december 05. - Field64

Az 1976-ban bemutatott Kísértet Lublón Mikszáth Kálmán azonos című kisregénye alapján készült, amely először folytatásokban jelent meg a Pesti Hírlap 1892-es évfolyamában. A történet alapja egy akkoriban közismert kísértethistória volt egy bizonyos Kaszperek Mihály borkereskedőről, aki a XVIII. század elején hazajáró kísértetként tartotta rettegésben a szepességi Lubló városát. A forgatókönyvet a rendező, Bán Róbert írta, a párbeszédekbe besegített a főleg színikritikusként ismert Molnár Gál Péter. A szereposztás a korszak népszerű magyar színészeit vonultatja fel, Cserhalmi György kettős szerepet játszik. A Mikszáth-regény megfilmesítése korábban már kétszer is felvetődött, de egyszer sem realizálódott: először 1935-ben (erre csak utalásokat találtam a forrásaimban, részletes infókat nem), majd az 1960-as évek második felében. A második filmterv egy magyar–angol koprodukció volt, melyben Orson Welles játszotta volna az egyik főszerepet. A világhírű amerikai színész-rendező 1967-ben Budapestre látogatott, hogy megállapodjon a magyar féllel az együttműködés feltételeiről. Állítólag szóba került Gábor Zsazsa szereplése is. A filmötletet végül ejtették, mert a meghívott külföldi vendégek miatt már akkor tetemes költségek merültek fel, amikor az érdemi munka még el sem kezdődött.

FIGYELEM! Az alábbi filmismertető a cselekmény fordulataira és végkifejletére vonatkozó spoilereket is tartalmaz!

lublo00.jpg

(A plakátot Szyksznian Wanda grafikusművész készítette, és Plakátfiú bocsátotta rendelkezésemre. Hálás köszönetem mindkettőjüknek. ) 

Tovább

KABARÉ

2017. november 20. - Field64

„Mit ér az este, ha szobádban ülsz,
S a szíved senkié,
Kint vár egy csók, s egy pohár bor,
Az élet egy kabaré!”

Az 1972-ben bemutatott Kabaré különleges helyet foglal el a zenés filmek történetében. Ez volt az egyik első olyan hollywoodi musical, amely egyértelműen a felnőtt közönséghez szólt, mivel erős politikai és szexuális töltettel rendelkezett. Papírforma szerint az azonos című színpadi musical (1966) filmváltozatáról van szó, amely viszont John Van Druten I Am a Camera (Kamera vagyok, 1951) című színdarabja nyomán született, ami Christopher Isherwood novellagyűjteménye, az Isten veled, Berlin (Goodbye to Berlin, 1939) történetein alapult. A Kabaré két forgatókönyvírója, Jay Allen és Hugh Wheeler mindhárom alapművet forrásként használta, ugyanis bizonyos figurák és cselekményfordulatok a musicalben nem szerepeltek. A Broadway-szakértőnek számító producer, Cy Feuer ragaszkodott ahhoz, hogy Bob Fosse rendezze a filmet, noha a gyártó cég ezt eleinte kifejezetten ellenezte, mivel a direktor előző filmje, az Édes Charity (1969) nagyot bukott. Feuer kívánsága volt az is, hogy a színpadi változat konferansziéja, Joel Grey a filmváltozatban is eljátszhassa ezt a szerepet, és ő kardoskodott amellett is, hogy Liza Minnelli kapja a főszerepet, amelyről a színpadi változat esetében lecsúszott. Fosse koncepciója az volt, hogy a Kit Kat Klub legyen az igazi főszereplő, ezért egyetlen kivétellel kihagyták az eredeti musical összes olyan dalát, amely nem a klubban hangzik el, illetve nem Sally vagy a konferanszié énekli. A John Kander – Fred Ebb szerzőpáros két új dalt írt a filmhez Mein Herr és Money, Money címmel, melyeket a film sikere után az újabb színpadi előadások dalai közé is beillesztettek. A filmben hallható egy harmadik szerzemény is, amely nem az eredeti musicalből származik: ez a Maybe This Time, melyet Liza Minnelli már 1964-ben lemezre énekelt. A Kabaré világszerte nagy sikert aratott, rangos szakmai díjakat nyert, például három Golden Globe-ot és nyolc Oscart. Magyarországon 1974. február 28-án mutatták be. Kritikái alapvetően jók voltak, ámbár elhangzottak olyan vélemények, hogy korábrázolása felszínes és „hollywoodias”, illetve akadt olyan ítész is, aki hiányolta, hogy a korabeli Berlinben erősnek mondható baloldal a filmben nincs kellő súllyal jelen.

cabaret00.jpg

Tovább