Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

New York, I Love You

2011. február 06. - Santino89

 "A new york-i színésznők megőrjítenek"

A legjobb történetnek egyértelműen a Brett Rattner-féle tolószékes lány sztoriját találtam, abban minden egyben volt, a színészek, a képek, a hangulat és persze az elmaradhatatlan csattanó. A legrosszabb történetnek pedig egyértelműen Shekhar Kapur túlművészieskedő szösszenetét éreztem a hordárral és a művésznővel, bár Shia LaBeouf alakítása kifejezetten tetszett benne. A New York, I Love You-nak egyébként ebben látom a legnagyobb erényét, hogy a sztárok is csak átlagembereket alakítanak, és egyáltalán nem tűnnek ki a kevésbé ismert színészek közül. A különböző kis jelenetek, pedig különböző kis lehetőségeket adnak az egyes alkotóknak, illetve a nézőknek. Van, amelyik csak egy melankolikus hangulatot próbál elkapni, míg egy másik a remek párbeszédekre, vagy a színészi játékra (Ethan Hawke magánszáma például emlékezetes) épít, de persze akad olyan is, ami a szituációban rejlő lehetőségeket használja ki. A leginkább szívet melengető epizódban egy idős pár sétál, és beszélget egymással. Szembetűnően különböznek az anyázó magyar nyugdíjasoktól. A bácsit Eli Wallach alakítja, akinek legemlékezetesebb szerepei közé tartozik A Jó, a Rossz és a Csúf Tuco-ja, vagy A keresztapa harmadik részének Don Altobello-ja. A világ egyik legjobb karakterszínészét ennyi idősen, 2011-ben különösen jó érzés a vásznon látni. Nem úgy Nathalie Portman-t, aki számomra még mindig hihetetlen sokkoló teljesen kopaszon. A többi történetnek alapvetően nem sikerült magával ragadnia, ami elsősorban azért baj, mert úgy érzem nem sikerült átadni azt az életérzést, ami ehhez a nagyvároshoz kapcsolódik. 

A New York, I Love You leginkább hangulatfilm, vagyis a kedvedtől függően előfordulhat, hogy halálra unod, és éppen az is, hogy imádod. Kicsit ironikus, hogy a zenének és a képeknek köszönhetően inkább európai filmekre jellemző érzés támad a nézőkben, de aztán az amerikaiakra oly jellemző hideg profizmus mindezt könnyen elfelejteti.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.23. 12:35:13

tegnap néztem meg a filmet, és egyetértek Santinoval (ilyen se sok van), mármint a tolószékes a történetek ékköve :D, az Ethan Hawkos szintén nagyon jó, az Eli Wallachos pedig bájos, csak sajnos ez nem fut ki sehova

a többi történet viszont kifejezetten fárasztó, unalmas, lapos, negédes, vagy giccses volt

utálom a szkeccsfilmeket amúgy... értelmüket se látom :D

2014.12.23. 12:49:48

„egyetértek Santinoval”

Nem is tudom, ezt a mondatot olvashattam volna-e már tőled valaha? :))

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.23. 17:45:16

@field 64: ünnepnapokon nekem is lehet bűnözni :D

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.23. 18:07:53

@field 64: én azóta is az államat keresgélem a padlón, és csipkedem magam, hátha felébredek... :D