Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Közelebb

2011. április 03. - Santino89

"Ki ne mondd, hogy túl jó vagyok neked... Így van, de ki ne mondd!"

Négy értelmiségi (na jó, egyikük nem annyira) nagy jómódjukban össze-vissza csalják egymást, meg szenvednek a másik miatt, és úgy igazán nem történik semmi. Miért akarok én egy ilyen filmet megnézni. Mert egyszer láttam egy mozit, ami arról szólt, hogy egy srác megdugta az anyukát, aztán szerelmes lett a lányába. És az egyik kedvencem lett. Mike Nichols rendezte. És most, hogy a Közelebbet is láttam, azt hiszem megnézem az összes Mike Nichols filmet.

Ironikus módon pedig a rendezés még nem is olyan nagy szám. Persze vannak most is nagyszerűen felvet jelenetek, remek megoldások, de a pálmát a forgatókönyv viszi. Na meg a színészek. A forgatókönyv egy színpadi drámából készült Patrick Marber dolgozta filmmé a saját drámáját. Nehezen találok rá szavakat. A párbeszédek nagyon szellemesek, nagyon jók, szinte alig tudtam idézetet választani az írásom elejére, annyira sok elképesztően jó szöveg van benne. Mindemellett pedig egyáltalán nem felszínes, hanem igazán mély mondanivalóval szolgál számunka a párkapcsolatokról. Minden romantikus illúziónkat lerombolja, lecsupaszítja a problémát a lényegéig. Ha a pár egyik fele közelebb megy a másikhoz, a másik kénytelen lesz eltávolodni. Nem azért, mert nem szereti a másikat, hanem mert nem tehet mást. A Közelebb elég nyomasztó film, de ezt tökéletesen ellensúlyozzák a remekül megírt, hihetetlenül szórakoztató párbeszédek.

A színészek pedig csodálatosak. Natalie Portman ezúttal nem csak aranyos, de vadítóan szexi is, és hatalmasat játszik a filmben. Clive Owen szerepe szintén látványos, ellentmondásos figurája élteti a filmet. Egy szánalmas balfaszt alakít, akiért őszintesége és primitívsége miatt mégis vonzódnak a nők. Jude Law egy igazi, sálas értelmiségi figurát játszik, és nagyon rokonszenves karakter minden tenyérbemászó jellemvonása ellenére. Hát igen, nem egyszerűek a figurák, az már egyszer biztos. Ó igen, és még Julia Roberts sem tudja elrontani a filmet, de azért igazán választhattak volna helyette mást.

Én meg megyek kutatok még Mike Nichols filmek után.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.07.04. 08:38:36

Hát te ezt csak most láttad, és máris oktatod? Ejnye :D

Az éjszaka két remek filmet is láttam, ez volt az egyik. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ez szerelmes film volt-e. Kétségtelen, hogy annak indult, de aztán valami egész mása lett belőle. És felettébb sok minden zavart.

Ez pedig a kamaradrámának köszönhető - kétségkívül ez az anyag színházban ezerszer ütősebb lehetett. Meg persze az is elképzelhető, hogy a sok önző ember magára ismert miközben nézte, és aztán önfeledten tapsolt, hogy megkapta a feloldozást, lám a másik is olyan gyarló mint én vagyok. Hiszen a kapcsolatok 90% zátonyra fut, keressük egymás társaságát, mégis mikor megkaptuk amit akartunk, beleununk, de megszoktuk, nem merünk lépni, és akkor jönnek a kiskapuk, az emberek nagy része megcsalja a másikat.

Nos én az emberek kisebb részéhez tartozok egyelőre, és ezen nem is kívánok változtatni. Valszeg előbb bontanék fel bármilyen szoros kapcsolatot, minthogy a szemébe hazudjak nap mind nap. Pedig a film is az igazságot boncolgatja. Le merem fogadni, hogy az emberek 90% ugyanúgy nem ilyen őszinte párjával, ilyen őszintén tényleg lehet csak Woody Allen filmekben beszélgetnek. Vagyis számomra picikét mesterkélt volt.

Aztán visszatérek a kezdő képsorokhoz, eleve már ott is bonyolultan indul a dolog, Natalie Portman ezzel a hajjal vadító, annyira hogy rá se ismertem sokáig, csak hogy nagyon szép. Kiderül, hogy persze van csaja Law karakterének, de ahelyett, hogy megtudnánk hogy jöttek össze, PAFF és már a lópofájú Robertset kell néznem, azt se tudom mennyi idő telt el, de a lényeg, hogy szerettem volna egy flashbacket, mint ahogy arra később néhány egyéb jelenet kapcsán sor is került, de miért is.

A másik, a karakterek hirtelen változása. Law túlságosan szerénynek mutatták be az elején, hogy aztán ilyen szemérmetlenné váljon (Alfie üzemmódba váltott), vagy Owen amikor találkozik Robertsel - az a rész vicces volt - de a valóságban Roberts már elküldte volna a gecibe, hogy kopjon le. És akkor Roberts nem is tudom mit akar karakteréről ne is beszéljünk. Aki egy olyan könyv miatt szeret bele (beleszeret?) Lawba, ami később szépen megbukik.

Számomra Law egyáltalán nem volt rokonszenves, versenyt futott Robertssal - meg is érdemelték volna egymást -, de lehet ezt csak azért mondom, mert túlságosan sokat forgok írói körökben, és néha hányhatnékom van a magamfajtától. Owen egy fokkal fentebb helyezkedik el, de akkor paraszt volt néha, hogy eke kellett volna a kezébe, nem szike.

A legártatlanabb még maga Portman, aki bár a legerkölcstelenebb melót végzi, mégis erkölcsileg sokkal jobban felette áll mindenkinek, mert ő nem csalt meg senkit, csupán őt csalták. Még ha számomra értetlen miért hitette el valakivel NÉGY évig hogy Alice a neve.

Szóval a hirtelen időbeli ugrások, a lyukak hatalmas űrt hagytak a lelkemben, minderre rátett egy lapáttal, hogy összesen négy szereplőnk van, nem beszélgetnek barátokkal, jó, rossz, hülye tanácsokat adó barátnőkkel, hanem egymással. Mindig, és a végére már kicsit sok volt - ezért nem járok színházba se :D Ráadásul Portman szívta meg a legjobban, mert ő szerepelt a legkevesebb ideig.

Szóval nem rossz film, de továbbra sem ezt javasolnám, ha a szerelemről, akár a sötét oldaláról szeretnék megmutatni valamit. Ez inkább valami vágyról, vonzalomról szólt, amit Allen sokkal jobban megfogalmazott az Annie Hallban.

Szóval Aston Kutcher ide, Amy Smart oda, nézzed meg a Pillangó Hatást.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.07.05. 13:46:47

Én rövid kis ajánlót írok, te meg komplett kritikát. Ez a jó munkabeosztás! :D

Azt felróni egy kamaradrámának, hogy kamaradráma? Ennyi erővel a 12 dühös ember se jó film, pedig de még mennyire, hogy az!

Ha jól értem, te egy hollywoodiasabb, konvencionális filmet vártál, ami szokás szerint a szádba rág mindent. Nekem külön tetszett, hogy nem tudtam mennyi idő telt el két jelenet között, és el kell gondolkodnom, apró kis utalásokból kell rájönnöm. Többek között ezért is tudott 100%-ig lekötni a film.

A karakterek változásáról: Jude Law-t az elején tök más szituációban mutatták, nekem tök egyértelmű volt, hogy teljesen máshogy viselkedik valaki, az ismerkedés fázisában, mint a kapcsolat haldoklásakor. Az lett volna a hiba, ha végig ugyanolyan!

Clive Owen pedig elég jó pasi ahhoz, hogy Julia ne küldje el sehova ;) Számomra ő volt a leginkább azonosulható, emberi karakter. Egy sebész miért ne vetkőzhetne ennyire ki magából, ha komoly érzelmekről van szó? Nála nagyobb kvalitású emberek is süllyednek sokkal mélyebbre ilyen helyzetben.

Az Alice dolgot én sem értem, de mondjuk még csak egyszer volt szerencsém ehhez a filmhez, de akkor maradandó élményt nyújtott.

Na még csak hülye mellékkarakterek kellettek volna, mint a buzi romantikus vígjátékokban. El is rontották volna az összképet.

Azt értsd meg ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy ez nem a szokásos mézesmázos és borzasztóan hazug romantikus komédiák illúzióit adja, hanem épp ezeket az illúziókat bontja le, rántja le a valóság színterére. Nem a karakterek szemetek, hanem egyszerűen emberiek, gyarlóak, és ez a film kiválóan bemutatja a párkapcsolatok kegyetlenségét és dinamikáját.
Valószínűleg éppen ezért nem volt egyértelmű siker sem a pénztáraknál, sem a kritikusok körében. Az emberek továbbra is szívesebben élik bele magukat egy kellemesebb hazugságba.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.07.05. 20:34:49

neeeem, dehogy vártam én hollywoodi filmet, hanem egy romantikus filmet vártam, a Képtelen képregény se hollywoodi, de egy szokatlan romantikus film, ott se rágnak mindent a szádba, de nem ennyire lazán kapcsolódó

engem sokszor érdekeltek volna olyasmik amik felett átsiklottak, számomra mindig is azok a részek voltak a legizgalmasabbak, ahogy összejössz egy lánnyal, és ez pont nincs benne - sugallják, de nincs - ugyanilyen az időtényező, egyszer nem mondják ki, másszor igen, vagyis egyszer belerágják a szánkba, bizony már négy éve, egyszer meg nem? hol itt a következetesség?

persze mint írtam később ez nem szerelmes film, ez problémákkal foglalkozó szocidráma, ami engem speciel még nem igazán érint, ebből kifolyólag megfogni sem tudott - de nem mondom, hogy nem jó

az meg hogy kamaradráma, igen nem lehet felróni neki, de engem egész egyszerűen nyomaszt ha egy filmben ketten hárman, négyen beszélgetnek mindössze (Halál és a lányka)

Law karaktere szerintem inkább attól változott meg hogy kiadták a regényé, a kis gyászjelentések írójától.

Az Alice dolog - azután mutatkozik be, hogy megtudja Lawnak barátnője van, nyilván nem akar problémát, már előre gondolkodik, nehogy meg tudja találni a gyerek. De ez elmegy max félévig, de NÉGY évig? el nem tudom képzelni, hogy egy kíváncsi író (mert mind az) ne nézze meg akár titokban barátnője fényképét, akár kérje meg, hogy mutassa meg - különösen azért, mert milyen jókat lehet kacagni egymás elbaszott fotóján

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.07.05. 22:39:50

A Képtelen képregény amúgy elég klisés, csak annyiban más, hogy jóval provokatívabb az átlagnál, és nincs happy end.

Örülök, hogy nem voltak benne az "összejövések", mert olyat már milliószor láttam, de ilyen film viszonylag kevés van, pláne nem ilyen igényesek. Épp azért kell gondolkodni, mert néha írnak fogódzkodót, ami alapján kikövetkeztetheted.

Akár ez is lehet, hogy Law karaktere ettől változott meg, szerintem máshogy viselkedett más szituban.

Épp a napokban hallottam egy igaz sztorit arról, hogy egy srác évekig titkolta a barátnője elől, hogy hány éves. Úgy hogy a csaj szülinapi tortákat csinált neki, és az egész családot, és az egész baráti kört bevonta a dologba. Tök értelmetlenül, hisz mindössze 1 évről volt szó. Na ez elég meredek, ahhoz képest hogy megtörtént?

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.07.06. 00:23:27

Akkor ott lehetett valami, de a csaj nem volt eléggé kíváncsi. Viszont nem átlagos, és akkor mondhatjuk hogy a film nem az átlagemberek pszichéjét vizsgálta, hanem különcökét, vagyis azoknak lehet érdekes, akik nem teljesen normálisak.