Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hongkongi grófnő

2011. április 15. - Santino89

Ma láttam a Google-n, hogy a filmtörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb alkotója Charles Chaplin épp 122 éve született. Ennek örömére elővettem utolsó filmjét, A hongkongi grófnőt. Mielőtt mélyebben beleásnék a témába, szeretném leszögezni, hogy én nagyon szeretem Chaplint és a filmjeit. Olvastam az önéletrajzi könyvét, ami hihetetlenül érdekes olvasmány, megnéztem a Robert Downey Jr. féle filmváltozatot, ami ugyan nem sikerült túl jól, de a téma miatt mégis tetszett. Chaplin fantasztikus tehetség volt rengeteg tekintetben, érdemeiről könyveket lehet írni, filmjei pedig a mai napig humorosak, szomorúak és hatásosak. Az ő személyében tökéletesen ötvöződött a művészet és a szórakoztatás. Egyik legkedvencebb filmemet a Nagyvárosi fényeket szintén Chaplin készítette, de valójában a többi filmje sem kevésbé zseniális, egyéni ízlés kérdése, hogy nekem pont ez tetszik a legjobban. Aztán Chaplin a némafilmkorszak vége után is csinált még három elképesztően jó burleszk filmet, amit két teljesen más műfajú hangosfilm követett. A Monsieur Verdoux és a Rivaldafény semmiben sem marad el a korábbi alkotásoktól, szintúgy csodálatosak.

Nem úgy A hongkongi grófnő. Szegény Chaplin bizony jobban tette volna, ha meg se csinálja ezt a filmet, ugyanis hihetetlen rosszul sikerült. Először is: nem humoros, talán ha kétszer sikerült nevetnem rajta. Ezerszer elsütnek benne egy poént (csöngő), ami már elsőre se volt vicces egyáltalán. A főszereplőket meg mintha csak azért választotta volna ekkor már nagyon idős mesterünk, mert akkoriban ők voltak a sztárok. Marlon Brando épp két nagy korszaka előtt volt, már kiveszett belőle a Kowalskira jellemző vadság, de még messze volt a keresztapás méltóságtól. Nem is ez lenne a nagy probléma, de olyan unottan játszik, hogy rossz ránézni. Sophia Loren pedig egyáltalán nem szimpatikus főhősnő, így nem tudunk együtt érezni egyikükkel se, ami nem igazán segít a melodrámás perceknél. Tovább tetézi a bajt, hogy Chaplin maga szerezte a zenét; körülbelül olyan pátoszos és giccses az aláfestés, mint a némafilmjeiben, ami ott abban a korszakban tökéletes volt, de itt már szánalmas. Sajnos ez nem csak a zenéről mondható el, de gyakorlatilag mindenről, a kamerabeállításokról, a kameramozgásokról, a vágásokról, a feliratokról, a díszletekről, a párbeszédekről, sőt még a poénokról is, ugyanis rendes burleszkbetétekkel találkozhatunk. A stúdiós jelenetektől borzasztóan elüt a kevés igazi helyen felvett képsor, de a vetített hátteres strandot semmi sem múlja alul. Ez a film már a '60-as években is annyira réginek tűnhetett, nem csoda, hogy hatalmasat bukott a mozikban, és azóta is rendszeresen kihagyják mindenféle Chaplin összeállításból. A magam részéről egyértelműen a nagy mester legrosszabb filmjének tartom, sőt az egyetlen rossz filmjének, halálosan untam ugyanis elejétől a végéig.

Egy dolog tetszett csak, ahogy Chaplin betette a gyerekeit a filmbe. Összetéveszthetetlenül hasonlítanak rá egytől egyig, mindegyiknél szembetűnő a jellegzetes Chaplini szem és az arcvonások. Sydney Chaplin kapta a legnagyobb szerepet, de feltűnik még Geraldine, Josephine és Victoria Chaplin is.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.