Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Goyokin

2011. április 16. - Santino89

"Amíg mi a kisbogarak az életünkért küszködünk, a nagybogarak csak híznak"

Már nagyon rég néztem szamurájfilmet, a Goyokin pedig pont jó volt most egy kis kedvcsinálónak a későbbiekhez. Egyébként ezekhez a filmekhez nem árt minimum egy Mi Micsoda szintű tudásanyagra szert tenni a szamurájok életével, filozófiájával kapcsolatban, különben nem igazán érthetjük a szereplőket. A legtöbb ilyen moziban az a drámai konfliktus alapját az adja, hogy a szamurájok tökéletesen hűek a feljebbvalóikhoz és a becsülethez. Viszont ha a feljebbvalók valami becstelenséget követnek el, akkor a szamuráj meghasonul, hogy melyiket válassza. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, a filmekben általában az utóbbi mellett döntenek. És ez itt sincs másként.

A roninná váló nemes szamurájt a '60-as évek egyik legnagyobb japán sztárja, Tatsuya Nakadai alakítja. Ő egyébként remek színész volt, tejfelesszájú ifjoncot legalább olyan jól alakított, mint tragikus hőst, vagy lelketlen gyilkológépet. A kor sok nagy filmjében szerepelt, és sosem okozott csalódást, ahogyan most sem. Rajta kívül még az Orihát játszó Ruriko Asoaka-t emelném ki a színészek közül, egyszerűen gyönyörű ez a nő. A film mégsem a színészek miatt kiemelkedő (bár az is jó), vagy az erkölcsi kérdések miatt (bár azok is elgondolkodtatóak), hanem a látványvilág miatt. Az ugyanis a mai napig elképesztő, pedig 1969-es alkotásról beszélünk. Ritka a hóban játszódó szamurájfilm, de itt tökéletesen élnek a lehetőséggel. A film végső nagy csatájában például éjszaka van, zuhog a hó, ég a tűz, a háttérben pedig morajlik a tenger. Csodálom, hogy ezt így egyben még sehol nem nyúlták le, elképesztő hangulata van. A végső párbaj a két nagy ellenfél között szintén zseniálisan izgalmas, ahogy a dobok megteremtik az egész jelenet atmoszféráját. Az utolsó képsor szintén gyönyörű, ahogy hősünk elvonul, körülötte pedig fújja a havat a szél.

Ajánlom bátran a Goyokint, aki intellektuális tartalomra vágyik, az is megkapja a magáét, aki szenzációs látványvilágra, az sem panaszkodhat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldfan 2011.11.12. 17:49:20

Egy szamuráj, aki úgy találja meg újra az élete értelmét, hogy amiatt miatt szembekerül a klánjával és a barátjával, és egy másik, aki borzalmas tettre készül, hogy másokat mentsen. Micsoda alap konfliktus! Úgy igaz, ahogy írod, minőségi filmes megoldások minden téren. Pazar film.