"A társalgóban voltam, amikor hallottam, hogy fuldokoltál. Elfogyasztottam a teám és a sütim, és azonnal iderohantam."

Ha már ennyire nagyon belejöttem Woody Allen legújabb filmjeinek világába, akkor ideje volt bepótolnom a nagyon sokat kritizált Fülest is. Mivel éppen egy könnyed, humoros filmecskére vágytam, így tökéletes választásnak tűnt.

És az is lett. Nem röhögtem halálra magamat, de azért nagyon jó poénokkal volt tele az egész játékidő. A cselekmény maga kellően fordulatos volt, a másfél óra alatt egy pillanatra sem ült le. A három főszereplő egyaránt élvezeteset alakított, Scarlett Johansson bájosan furcsa volt lökött újságírópalántaként, Hugh Jackman pedig szintén ideális gyanúba keveredett, kifinomult angol úriemberként. Woody Allen szintén játszik a Fülesben, és természetesen ezúttal is saját magának írta a legnagyobb beszólásokat, de jól megszokott figurája nem kerül mégsem tolakodóan az előtérbe. Bár az nagyon átjön a filmből, hogy Woody jobban ért a vígjátékhoz, mint a krimihez, ugyanis igazi meglepetésnek, vagy ne adj isten feszültségnek a nyomát se találhatjuk, mégis nagyon kellemesen eltelik ez a 93 perc. Woodynak még mindig rengeteg jó ötlet van a tarsolyában. A zenei aláfestés is tökéletes, Strauss, Csajkovszkij komolyzenéi mindig a lehető legjobbkor szólalnak meg, vagy éppen hallgatnak el.

A magyar szinkron viszont pocsékra sikerült a Füles esetében, jelentősen csökkenti a film élvezeti értékét. Woody Allen hangjának Szombathy Gyulát választották, aki remek komikus és kiváló színész, de alkatilag nem passzol egyáltalán Woodyhoz. A hangja szinte leesett a filmről, annyira nem illett oda. Scarlett Johansson pedig Haumann Petra lett, aki egy kicsit túljátszotta a karaktert, ezáltal jóval idegesítőbb lett, mint az eredetiben. Hugh Jackman sem járt jobban, aki egy nagyon simulékony, enyhén buzis magyarítást kapott, ami abszolút nem illik hozzá, mint színészhez. Egy szó, mint száz, ezt a filmet mindenképpen eredeti nyelven érdemes megnézni.

A Füles nagy valószínűséggel a Match Point utáni felfokozott várakozások miatt kapott rossz kritikákat annak idején, mert elvártak volna tőle valamilyen komolyabb mondanivalót, és nem kapták meg. Így pár évvel később mind színvonalában, mind poénok tekintetében a Füles tökéletesen beleillik Woody Allen életművébe. Egy pillanatra sem próbál többnek látszódni egy szórakoztató krimikomédiánál, úgyhogy kár lenne tőle mást várni.