Ki ne ismerné Errol Flynnt, sherwoodi erdő bátor Robinját, Blood kapitányt, - aki igazából orvos, nem kalóz, - a "Hét tenger ördögét", továbbá számos daliás alak megszemélyesítőjét? Bár volt ő halálrohamra induló lovastiszt Balaklavánál, meg veszített csatát Custer tábornokként az indiánok ellen. Győzött vagy elbukott, mindegy volt. Kísérte a nézők szimpátiája. Fénykora az 1930-as évekre esett. A II. Világháborúban még propaganda filmeket forgattak vele, de később egyre inkább háttérbe szorult. A nosztalgia faktorra építve már az alkonyi éveiben leforgatott néhány olyan történetet, amik az egykori sikereit próbálták visszahozni. Ez a film szintén ezért született meg.
Az angol haditengerészet egy ifjú tisztet küld a madagaszkári kalóz "Testvériség" felderítésére, hogy felszámolhassák őket. Kemény próba oda bejutni, és életben maradni. De arra senki nem gondol, hogy egy tüzes természetű amazon lesz a legfőbb veszedelem...az agglegénységére.
Mint az sejthető a fentiekből, nem igazi történelmi mesét tálalnak. Igazából nincs benne egy hiteles mozzanat sem. Cserfes, csókra vágyó, szerelmes természetű hölgyek csak olyan "vad" kalózok között létezhetnek, akik egy adta-teremtette után rögvest elnézést kérnek a kisasszonyoktól. Művi világ, de alaposan összerakott. A régiek se mentek a szomszédba egy kis szakértelemért. Látványos, bár egy színteres a helyszín, fülbemászó a zene, a fényképezés színpompás, a kosztümökhöz hasonlóan, és korrekt a rendezés. A fő erősség a szellemes szövegkönyv. Az ellenfelek, - sőt a szerelmesek sem kivételek, - először verbális riposztokban mérik össze tudásukat, míg végül előkerülnek a pengék. Ez utóbbi nem sűrűn esik meg. Errol Flynn fizikai képességeit az alkohol kezdte már felőrölni, de néhány jelenetben azért még felvillant valamit a régi fényéből. A másik főszereplő, Maureen O'Hara, visszaemlékezéseiben arról írt, hogy Errol reggel és délelőtt remekül teljesített, délután viszont már ingadozott a járása, este pedig használhatatlan volt a felvételeknél. Megesett, hogy a kalózlobogónak mondta a szöveget a "szerelmese" helyett a délutáni forgatáson. Esti jelenet emiatt jól észrevehetően nincs. Szűrőkkel oldották meg a besötétítést, de a fák, bokrok kontúros árnyéka leleplezi a turpisságot. Pénzből szintén kevés jutott, a régi filmek sava-borsát adó hajócsata bizony odalett, csak halvány árnya maradt.
Minden visszássága ellenére az alkotás meglepően működőképes. Amit nem bírtak pénzzel, azt pótolták ötlettel. A csókéhes, naiv indiai hercegnőtől a pedáns skót nevelőnőn át a bumfordi házasuló kalózig annyi jó karakter vonul föl, hogy elviszik a hátukon a történetet. Anthony Quinn, mint annyiszor a fiatal éveiben, megint megnyerte a "rosszfiú" castingját, de ő abban (sem) volt rossz. Maureen kisasszony csinos, vág a nyelve és jól forgatja a pengét. Sőt, elhisszük neki, hogy akár hajót is képes irányítani. Flynn hozza a legelragadóbb sármos formáját. Jól láthatóan nem fiatal már, de képes eljátszani egy ifjú tisztet, a néző pedig partner hozzá és behunyja a fél szemét. Így aztán ebben a történetben a helyszín egzotikus, a férfiak daliásak, a nők bájosak, a poénok szellemesek, a rosszak pedig megbűnhődnek. Írtam fentebb, hogy a régi filmes szakma értette a dolgát. Tudtak valamit, amit mára mintha elfelejtenének hollywoodi körökben. Úgy szórakoztatni, hogy közben egy élhető, szerethető világot mutattak be, amiben nem a gonosz az úr. Ezért van, hogy bár láthatóak a hibák, mégis lehet élvezni a tisztességre szavazó mesét, sőt, belefelejtkezni másfél óra erejéig. Ajánlom tesztelésre.
