Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Halálos rémületben

2012. április 20. - Santino89

Névtelen 4.jpg

A főcím előtti jelenet dinamikus, izgalmas, remekül vezeti be az új Bondot, Timothy Daltont. A főcím nagyon trendinek akar látszani, valójában már ’87-ben is elavultnak számított. Továbbá nem nagyon értem, miért a víz dominál a főcímben, holott a finálé éppen hogy a sivatagban játszódik, a víz pedig egyáltalán nem kap kiemelkedő szerepet. Úgy tűnik, mintha tökmindegy lett volna már Binder-nek mit csinál, csak próbáljon összehozni valami divatosnak hitt dolgot főcím gyanánt. A zene eléggé emlékeztet a Halálvágtára, és John Barry utolsó Bond munkáinak szokásos betegségében szenved, vagyis a főcímzene nem kiemelkedően jó, de maga a filmzene remek lett. Barry-nek nem mellesleg ez volt a legutolsó Bond-zenéje.

Névtelen 2.jpg
Az ezután kezdődő film nagyon éles váltás a Moore-féle Bondokhoz képest; főleg azért mert nem egy egzotikus kalandot, hanem egy kemény kémthrillert láthatunk, ami mindenképpen figyelemre méltó. A helyszínek, mint Pozsony, Bécs remek hátteret szolgáltatnak a film hangulatához. Merthogy nagyon hangulatosra sikerült Dalton belépője. Olyannyira, hogy akár a legjobb Bond-kaland is kerekedhetett volna belőle. Hogy miért nem így történt, az nemcsak az új szereplőn múlott.

De azért rajta is; Lazenby után egyértelműen ő a második legrosszabb Bond a sorozatban. Szerepformálási koncepciója alapjában véve tetszene, csak sajnos erre nem ő a megfelelő ember. Nem mintha rossz színész lenne, egyszerűen csak nem neki való ez a szerep. Az általa megformált Bondról hihető, hogy egy profi titkos ügynök, akinek lelke is van. Dalton remekül formálja meg a főhős érzelmeit, de nem túl színes egyéniség, nem elég karizmatikus ahhoz, hogy megfelelő 007-es váljon belőle, emellett fizikálisan sem megfelelő. Néhány jelenetben sikerül igazán kiválót nyújtania, például mikor találkozik Puskinnal, a KGB vezetőjével, s nem tudjuk kiszámítani, mi fog történni. Ez a film legjobb jelenete, rendkívül feszült, érdekes, főleg a két színész játékának és a szituációnak köszönhetően. Névtelen 3.jpg
Mint mondtam, nem ő az egyetlen, vagy a legnagyobb hibája a Halálos rémületben-nek. A készítők úgy gondolták, a jellegtelen főhős mellé jellegtelen főhősnő dukál. Maryam D’Abo a sorozat leghaloványabb, legvértelenebb, alapjaiban véve legrosszabb Bond-lánya. Se nem szép, se nem jó színésznő, a szerepét pedig rém rosszul írták meg. Bond vagy információt szed ki tőle, vagy egyszerűen csak útban van szegény lány. Ezenkívül nagyon buta is szegényke.

Kara: "Szabadok vagyunk!
Bond: Afganisztán közepén vagyunk egy szovjet légibázison."

Bondnak semmi oka sincs rá, hogy beleszeressen, romantikázzon, vagy egyáltalán komolyabban foglalkozzon vele. Sajnos más alternatíva pedig nincs mellette, a forgatókönyvírók rá akarták szoktatni a 007-est a hűségre, a monogámiára, így búcsút kell vennünk a humoros, kétértelmű megjegyzésektől is. Erről jut eszembe, hogy új Moneypennyt is választottak Caroline Bliss személyében, aki a híres szereplőből egy csúnya, jellegtelen vénkisasszonyt farag, aki nyíltan felajánlja magát kedvenc ügynökünknek. Így az erotikus kisugárzás teljesen kiveszett ebből az epizódból.Névtelen 5.jpg
M-el pedig ismét feszült viszonya van a 007-esnek, melyben egy csepp irónia, vagy humor nincs, de Robert Brown még mindig nem elég meggyőző ebben a szerepkörben.
Sajnálatos módon igazi főgonoszunk sincs. Van egy áruló szovjetünk, meg egy fegyverkereskedő amerikaink, akik akár érdekese ellenfelei is lehettek volna Bondnak, már csak származásukat tekintve is. Whitaker Bond egyetlen amerikai származású ellensége eddig az egész sorozatban, de egyáltalán nem emlékezetes. A Koszkovot alakító Jeroen Krabbe sem volt azonban jó választás, nem kicsit ragadtatja el magát, illetve viszi túlzásba, vagy mondjuk ki nyíltan, ripacskodja el a figurát. Névtelen 8.jpg
A történet akár lehetne jó is, tulajdonképpen a film első kétharmadában akár meg is bocsátanánk ezeket a hibákat, a cselekmény ugyanis nagyon izgalmas, magával ragadó, az új koncepciónak hála pedig elég földhözragadt is, a gonosz terv elég nagyszabású, szokatlanul fordulatos, és aktuális. Említettem már, hogy némi műfaji változás állt be ekkor a sorozatban, ami mindenképp dicséretre méltó. Amellett pedig, hogy elsősorban csavaros kémfilmet látunk, nem kell lemondanunk a remek akciójelentekről, menekülésekről, verekedésekről sem. A bunyók szerencsére jóval komolyabbnak tűnnek, mint a Moore-érában. Viszont az egyik legjobb akciójelenet ebben a részben, mikor Necros, a bérgyilkos elrabolja Koszkovot az MI 6 kastélyából, walkmannel, illetve tejesüvegekkel. Ez így talán hülyeségnek tűnhet, de a megvalósítás magáért beszél. Ez a akció pergős, mozgalmas, egy szóval kiváló, bőven megfelel a ’80-as évek támasztotta igényeknek, de ma sem érheti panasz. A másik hasonlóan jó jelenet az új Aston Martinos, havas-jeges üldözés, mely a sorozat legötletesebb menekülésével ér véget. Olyasmik felett pedig simán szemet hunyhatunk, hogy egy titkos ügynöknek Pozsonyban a Ladák és Wartburgok közt talán nem a legjobb ötlet a legújabb Aston Martin modellel furikázni a KGB orra előtt. Névtelen 6.jpg
A hangulat is megvan, a történet is jó, a helyszínek nemkülönben, izgalmas, feszült akcióknak, hajszáknak humornak sem vagyunk híján, ahogy újító törekvésekben sem szenvedünk hiányt. A színészek ugyan nem a legjobbak, de ilyesmi előfordul. Mi az igazi baj?
A finálé.
Miután Bond és Kara kiszabadul a börtönből a Halálos rémületben megkezdi mélyrepülését; előbb leül, majd ledegradálódik egy átlag ’80-as évekbeli akciófilmmé. Konkrétan az afganisztáni helyszín egyáltalán nem illik bele egy Bond-filmbe. Nem véletlen nevezték el Timothy Daltont Rambo Bondnak: ez nem a felületes magyar mozimagazinok találmánya. Konkrétan egy másik kevéssé sikeres film is Afganisztánban játszódott ’87-ben, ez pedig a rosszemlékű Rambo III. volt. Talán feltűnt néhányaknak a hasonlóság, Bond szerepváltozását pedig inkább az akkori akciódivatnak tudták be, nem pedig a gyökerekhez való visszatérésnek. A következő filmben pedig sajnos még tovább ment, mivel nem sikerült ’87-ben felvennie a versenyt mondjuk a Halálos fegyverrel.
Szerintem a butácska, törékeny csellóslány géppityus vágtája legalább olyan megmosolyogtató, mint mikor sorra üti le a harcedzett szovjet katonákat, vagy éppen dzsippjével kikerüli a rálőtt sorozatot. Majd visszamegy ismét hülye picsába, és elkezd az épp katonai repülőgépen menekülő ügynöknek integetni. Amikor pedig Bond átadja neki a repülő kormányát, majdnem nekimegy egy hegynek, amit nem vett észre... Nonszensz.Névtelen 7.jpg
Afganisztánban még John Barry kiváló score-ja is idegesítővé válik. Arabos dallamokkal igyekszik feszültséget, monumentalitást sugallni, de nagyon nem sikerül.
Mondjuk az előző epizód bányájánál, még mindig jobban járunk, csak itt azért nagyon feltűnő, mert teljesen elüt a film korábbi hangvételétől, a feszült kémfilmből hihetetlen akció-kaland válik seperc alatt. Az azonban tény, hogy az izgalmakkal itt sem spórolnak, folyamatosan növelik a feszültséget, mindent a végtelenségig fokoznak, így valahogy a végére mégis szórakoztatóvá válik a dolog. Ha más miatt nem is, a csellóslány hülyeségén fájdalmunkban mindenképpen jót szórakozhatunk. És Koszkov is túlél egy túlélhetetlen balesetet, így válik az egyetlen Bondot túlélő genyává.
A végső összecsapás Bond, illetve a másik gonosz Whitaker között pedig előrevetíti kissé A magányos ügynököt. Az alkotás legvégén pedig megjelenik pár másodpercre Gogol tábornok, hogy végre lássunk egy ismerős arcot is. Az afgán felkelők is eljönnek Kara bécsi koncertjére, de ma már valahogy egyáltalán nem hangzik olyan humorosnak, késésért való mentegetőzésük, miszerint gondjuk akadt a reptéren. A legeslegvége pedig végre valahára nem az a tipikus „lebukunk szex közben az MI 6 előtt”.Névtelen 1.jpg

Timothy Dalton szinkronhangjának sikerült kiválasztani a Connery-epizódok magyar verzióját is tönkrevágó Vass Gábort, aki vissza tudja adni Dalton keménységét, ám a hangjából áradó feszültséghez, fenyegetéshez, lágysághoz semmi köze sincs. Dalton ezáltal elveszti azon erényeit, melyek közel elfogadhatóvá teszik a szerepben. Különben sem jó ötlet ugyanabban a szériában, két színésznek is ugyanazt a hangot kölcsönözni. 

A werkben huszadjára is meghalljuk, hogy Fleming ’53-ban alkotta meg Bondot, majd végigveszi az ügynök és a nők viszonyát. Michael G. Wilson ebben a ’99-es doksiban elárulja, hogy már ’87-ben foglalkoztatta őket Bond gyökereinek feltárása, származása, személyiségének kialakulása, ugyanis Bondot minden filmben rutinos, tapasztalt fickóként vezették elő. Cubby azonban nem fogadta el ezt a koncepciót, szerinte nem visszafele kell nézni.

Eredetileg Brosnant akarták már ekkor is a szerepre, ám egyeztetési problémák miatt végül Cubby mégiscsak ragaszkodott a már ’69-ben szóba került Daltonhoz. Lánya, Barbara Broccoli jutatta be a filmbe Maryam D’Abo-t a film másik gyenge pontját. A film koncepciója lényegében ugyanaz volt, mint ma, csak akkor nem a megfelelő emberrel próbálkoztak.
Szó esik természetesen a kaszkadőrmutatványokról, trükkökről, makettekről. Illetve Diana hercegnő és Charles herceg a forgatáson tett látogatásáról. Végül a készítők megdicsérik Daltont.

Az extralemez csúcspontja egyértelműen a Fleming életéről készült film, mely lényegében egy 40 perces interjúcsokor az író hozzátartozóiról. Elég részletes és érdekes, bár főleg a házasságát veszi górcső alá. Fleming ellentmondásos személyiség volt, egy megnyerő modorú playboy, újságíró, kém, szerető, végül megházasodott, majd elkezdte írni a könyveket, de a sikert nem tudta élvezni.

Megtalálhatjuk továbbá az A-ha videoklipjét, mely sokkal élvezhetőbb ma már, mint a Duran Duran klipje az előző epizódón, de még így is messze van az A-ha előző klipjétől a Take on me-től, melyet minden idők legjobbjai között tartanak számon. Egy pár perces így készültet is kapunk, sajnos felirat nélkül. 

Van még 2 teljesen felesleges kivágott jelenet, részletek a bécsi sajtótájékoztatóról, teljesen érdektelen Dalton-D’Abo interjúk és a Bond filmes karrierjének 25. évfordulójára készült 50 perces összeállítás Roger Moore házigazdáskodásával. Jópofa, de nem túl érdekes.

Összességében a Halálos rémületben kiemelkedő darabja a sorozatnak, de rengeteg hibája miatt egyáltalán nem sorolható a legjobbak közé. A dvd-kiadás a szokásosnak mondható színvonalat hozza, legértékesebb extra egyértelműen a Fleming életéről készült film.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.04.26. 17:05:19

Nem értem én ezt a Dalton gyűlöletedet, szerintem nagyon is van benne karizma, sárm, csibészség, és minden egyéb ami kell egy Bond-hoz. Egyáltalán nem a színészt teszem felelőssé, hogy bedöglött a sorozat, inkább a kísérletezés, ami ugye nem mindenkinek jön be, de számomra éppen ezért a két legérdekesebb rész ez és a folytatás. Sőt én hallottam olyat is, hogy erre a csávóra ráerőltettek a Bond figurát, és a szerződése szerint legalább öt filmet kellett volna vele forgatni, de Broccoli ekkor már nagyon beteg volt a lánya pedig nem tudta merre tovább, van-e egyáltalán értelme, mert a hidegháborúnak ukkmukkfukk vége lett.

Egyébként ezek annyira viccesek. Dalton már 69-ben szóba került, Brosnan már 87-ben, Moore is már 60 valahányban, és mindig megvárták míg szarrá öregednek, aztán lett velük 2-3 film.

Az amerikai főgonoszt és kifejezetten ötletesnek tartom, és bátor lépésnek, ez a repülőgépes rész meg beleégett a retinámba annyira tetszett amikor először láttam. Zene jó, és a butuska Bond lány is végre nem valami okos rinyálós pics, ideje volt már valami eredetiség, ugyanis sokkal több nő van akinek domináns hím kell, mint az ilyen egyenrangú akarok lenni, mert egyenlő munkáért egyenlő bért, és már a mamás is szüfrazsett volt, és jó van jó van fogd már be!

Aki nekem hatalmas csalódás volt mint Bond, az mindenképpen Moore, annyira vártam azt az ürgét, mert szeretem egyébként és kíváncsi voltam milyen, és hát ááá úgyis tudod.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.04.26. 22:22:39

@scal: Ez nem gyűlölet, Dalton jó színész, csak Bondnak éppenséggel alkatilag teljesen alkalmatlan. Túl unalmas, jelentéktelen, nem az a fajta ember, akire felfigyelsz, ha belép egy szobába.

Szerintem Moore-on kívül senki sem öregedett szarrá Bondként. Dalton is, Brosnan is teljesen jó életkorban játszotta a szerepet, és még mindketten bírták volna, ha úgy alakul.

A csaj pedig rohadt idegesítő, de ha te a butuskákat szereted, hát lelked rajta :D

Noname Watanabe 2016.05.09. 16:28:45

Hm, sosem értettem a némely körökben tapasztalható Dalton-ellenességet. (Néha úgy érzem, a bevételekből vezetik vissza. MIVEL nem kaszált elég nagyot a License To Kill, BIZTOS, hogy azért van, mert Dalton rossz Bond volt.)
Szerintem simán megvoltak a fizikai és színészi kvalitásai is a szerep újragondolásához és eljátszásához. Moore néha már parodisztikus Bondja után (pl. a Moonraker "mindent túlélünk jelenetei") felüdülés volt, hogy Bond komolyabban veszi magát és az ügynök-létet, és még olyat is beszólhat, hogy "ha M kirúg, én örülök neki a legjobban" (vagy ilyesmi).
A bunyójelenetek is jobbak, mint Moore idejében, Dalton maga végezte a kaszkadőrmunka nagy részét, fizikálisan is rendben volt a pasas. Aztán persze az új évezredben kaptunk egy Craig-féle kemény Bondot, de én Dalton karakterét jobbnak érzem - az a keménység és brutalitás mellett is megőrizte a 007-es eleganciáját.

"Eredetileg Brosnant akarták már ekkor is a szerepre, ám egyeztetési problémák miatt végül Cubby mégiscsak ragaszkodott a már ’69-ben szóba került Daltonhoz." - én úgy tudtam, eredetileg Dalton szerették volna, de valami forgatás miatt nem volt elérhető. Ekkor keresték meg Brosnant, de őt meg kötötte a Remington Steele-sorozat szerződése. Közben Dalton befejezte a forgatást, és kezdődhetett a forgatás.
süti beállítások módosítása