Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A három testőr filmek V. rész - Az újabb feldolgozások

2012. július 31. - Santino89

1993-ban újabb amerikai kalandfilm készült, de ezúttal a rendező, Stephen Herek helyett inkább a stúdió, a Walt Disney Pictures nevét érdemes megemlíteni, olyan mélyen rányomta a bélyegét erre a feldolgozásra. Lényegében az egész film levezethető abból a tényből, hogy ez egy Disney film. Ennek egyenes következményei közé tartoznak a gyerekes beszólások, az infantilis poénok, és természetesen a vért ugyanúgy száműzték a sztoriból, mint az erotikát.trois-mousquetaires-1993-01-g.jpg

Természetesen Dumas története sem volt elég hollywoodias, úgyhogy egy teljesen új sztorit írtak, igazából csak néhány momentumot és karaktert hagytak meg az eredetiből, azokat is csak úgy, ahogy, de erről majd később. A forgatókönyvvel nem is az a fő probléma, hogy az alkotók valami újjal akartak előállni, hanem az, hogy ez az új kategóriákkal gyengébb az alapanyagnál. Olyan szinten sablonos és klisés az egész attól kezdve, hogy behozták ezt a „D’Artagnan, én öltem meg az apádat” szálat egészen Richelieu hatalomátvételi kísérletéig, hogy megállapíthatjuk, hogy egy fikarcnyi eredeti ötletük sem volt a forgatókönyvíróknak. Emellett jócskán tarkítják logikátlanságok is a sztorit, elég ha csak a rengeteg váratlan felbukkanásra gondolunk, amitől a kicsik nyilván meglepődnek, de egy idő után ez már sokkal inkább fárasztónak tűnik. A történelmietlenségről pedig akkor még egyetlen árva szót se szóltam, de hát ilyet igazán nem illik számon kéri egy gyerekeknek készült Disney filmtől. Viszont arra már nincsen mentség, sem pedig bocsánat, hogy a film közepén feltűnik egy karatézó ferdeszemű, akivel Porthos amolyan Indiana Jones módjára számol le. (Igen, eredetiség.)trois-mousquetaires-1993-04-g.jpg

A karakterekről, illetve a színészekről is feltétlenül sót kell ejtenem. D’Artagnan szerepében Chris O’Donnell nem több, mint egy vicces anakronizmus, avagy mit keres a kaliforniai szörfös srác a 17. századi Franciaországban. Ugyanennyire nem tudtam komolyan venni Charlie Sheen-t sem Aramisként, ami inkább a hozzá kötődő szerepeknek köszönhető, semmint az alakításának. Oliver Platt szállítja nekünk a korábban oly sokat kárhoztatott gyerekes humor javarészét, pedig alapvetően nem lenne rossz Porthosként. Athost Kiefer Sutherland játssza, aki igazán jó lehetett volna egy ennél méltóbb feldolgozásban. Amúgy ennek a filmnek is jár a jó pont azért, hogy külön egyéniségekként kezelte a muskétásokat, és nem szorultak háttérbe D’Artagnan mellett. Bár Chris O’Donnell mellett igazán kemény feladat lett volna háttérbe szorulni.trois-mousquetaires-1993-02-1-g.jpg

Mellettük érdemes még megemlíteni a ’90-es évek egyik legjellegzetesebb rosszarcát, akit rengeteg moziban foglalkoztattak akkoriban, Michael Wincott-ot, aki Rochefort szerepében látható, és ebben a filmben is hozza a tőle elvárt karizmatikus gonoszságot. (És nem mellesleg lenyúlta Christopher Lee szemkötőjét is). Richelieu-ként Tim Curry kicsit túlripacskodja a szerepet, de az írók tevékenységének hála amúgy sem sikerült túl jól ez a karakter. A veszedelmes manipulátorból, a nagy államférfiből a Disney verziójában egy kéjsóvár, hataloméhes, piti pojáca lett, aki mindennek tetejébe ráadásul túl sokat szerepel, nehogy elfelejtsék a gyerekek, hogy ki is a gonosz. A legrosszabbat azonban nem is vele tették, hanem A három testőr legemlékezetesebb karakterével, a Milady-vel, akinek nem csak a méregfogait húzták ki, de egyben ki is herélték. Az írók átértelmezték ugyanis a történetét, így a lelketlen pszichopata bestiából egy nyálas és tragikus nőszemélyt faragtak. Feltárták előttünk a motivációit, Athos iránt érzett reménytelen szerelmét, majd a végén öngyilkost csináltak belőle. A legkevésbé a pszichopata Miladyről tudom elképzelni, hogy valaha öngyilkos legyen, de itt mégis megtörtént. Rebecca De Mornay jellegtelen alakítása pedig semmit sem tud ezen javítani. Másik fontos szereplő lehetne még Julie Delpy, mint Constance, de egyrészt nem valami szép, másrészt meg az égvilágon semmi szerepe nincs a történetben. Hogy valami jót is mondjak, a magyar szinkron legalább kifejezetten jól sikerült, profi munka.3-mousquetaires-1993-05-g.jpg

A történet egyébként végig pergős és kalandos, sőt a végén még egy kisebb csatajelenetet is láthatunk, ám a kardpárbajok sajnos semmivel sem jobbak, mint a korábban készült változatokban, sőt tulajdonképpen még rosszabbak is. Nem olyan gyorsak és látványosak, mint a ’48-as (!!!) moziban, és persze közel sem olyan humorosak, mint a ’73-asban. Érdemes összehasonlítani ezen jelenetek színvonalát az alig öt évvel később készült Zorro álarca összecsapásaival, amelyek nem csak látványosak és izgalmasak, de kifejezetten szenvedélyesek voltak. Szomorú, hogy a ’90-es évek remek kalandfilmjei közül (Robin Hood, a tolvajok fejedelme, Az utolsó mohikán) épp A három testőr került a Disney kezébe. Mégsem tudok igazán haragudni erre a filmre, ugyanis számomra ez jelentette az első találkozást A három testőrrel. Bár a legutóbbi megtekintés csalódást okozott, mégis folyamatosan ugrottak be az emlékek, ahogy néztem ezt a mozit. Ha ez a film nincs, talán soha sem olvasom el a könyvet, és nem nézem meg a többi feldolgozást sem. Bár az mindenképpen sokatmondó, hogy a regényre is, és a ’48-as adaptációra is sokkal jobban emlékeztem, mint erre.

 

Végül elérkeztünk a legutóbbi, a legújabb, a 2011-es feldolgozáshoz. Ha az előző kapcsán a Disney stúdió ellen emeltem kifogást, akkor most egyértelműen a rendező, Paul W.S. Anderson ellen kell. Talán nem a legjobb ötlet a Kaptár, vagy a Halálfutam 2000 készítőjére bízni egy ilyen múlttal rendelkező történetet, mint amilyen A három testőr.les-trois-mousquetaires-the-three-musketeers-12-10-2011-21-10-2011-6-g.jpg

Az elején még én is röhögtem, ahogy Athos vízinindzsaként jelenik meg, és azonnal egy mexikói felállásba keveredik a Milady-vel, miközben a nevüket, amolyan Blöffös stílusban írják ki a vászonra. Még ott sem akadtam ki, amikor a Milady mátrixosan ugrál el a golyók elől, elvégre itt ő nem egy ármánykodó pszichopata, hanem egy zombigyilkos ukrán topmodell, vagyis Milla Jovovich. De amikor rájöttem, hogy ez a mozi tényleg semmi másból nem fog állni, mint ilyen és ehhez hasonló rémesen fantáziátlan akciójelenetekből, akkor már egy kicsit elkeseredtem, ugyanis ezt nézni majdnem két órán keresztül bizony igencsak fárasztó.

Néhány érdekességet persze találhatnak benne a testőr filmek kedvelői, például átmentették ismét a ’73-as verzióból Rochefort szemkötőjét, vagy a ’93-asból is elég sokat merítettek, például a gyerekkirály figuráját, aki félénken szerelmes a királynéba, azzal az apró különbséggel, hogy ezúttal egy rém irritáló karaktert láthatunk. Szintén a ’93-as öröksége Richelieu hatalomra törése, de ez az új változat valamilyen szinten mégis szorosabban kapcsolódik a regény cselekményéhez, mint a Disney produkciója. Persze csak ha nem zavar minket a teljesen felesleges léghajó szerepeltetése, a rengeteg lövöldözés, a megszámlálhatatlan robbanás, és a belassított párbajozások.les-trois-mousquetaires-the-three-musketeers-12-10-2011-21-10-2011-9-g.jpg

A karakterekkel nagyon csúnyán elbántak; D’Artagnan egy nyálas kis nagyképű szarcsimbók, akiről egy pillanatra sem tudtam még csak véletlenül sem elhinni, hogy bárkit legyőz egy párbajban. A testőrök háttérbe szorulnak, és teljesen jelentéktelen a szerepük, nem különben az őt alakító színészek teljesítménye. Ilyen szempontból még a Disney film is köröket ver erre a mozira. A Milady-t játszó Milla Jovovich-ról már tettem említést, egy fél pillanatra sem lesz szexi, vagy ördögi, egyszerűen minden hiányzik belőle, ami az eredeti karaktert érdekessé tette. Ráadásul ami olyan orbitális szarvashiba volt a ’93-as moziban, azt újra elkövették, a Milady ugyanis ismét öngyilkos lesz.

Christoph Waltz viszont nagyszerű lehetett volna Richelieu-ként. Egy másik filmben. Ugyanis bármennyire jó színész, ahogy azt a Becstelen brigantykban oly csodálatosan bizonyította, bizony neki is szüksége van arra, hogy megírják a szerepe. Itt Richelieu egy elkent akárki, nincs benne se méltóság, se intelligencia, teljesen unalmas, huszadrangú cselszövő, ami nem csoda, ha belegondolunk, hogy ezúttal a hiteltelen akciójeleneteké a pálya, nem a történeté. Orlando Bloom Buckingham hercegként nem több egy gyenge ripacsnál, pedig láthatóan őt szánták a film egyik legszórakoztatóbb pontjának, ami látványosan nem jött be. A legrosszabbul mégis Mads Mikkelsen járt, aki nagyon emlékezetes lehetett volna Rochefort-ként, hisz a tehetsége, illetve a karizmája egyaránt megvan hozzá, mégse jut neki elég játékidő, ugyanis egyszerűen túl sok a gonosztevő egy ilyen szögegyszerű akciófilmhez képest. Mielőtt még elfelejteném megemlíteni, Constance-ot egy tucatmodell lányka alakítja, akinek két perc alatt elfelejtjük az arcát. Érdekes, hogy a ismét a prűdség, az álszentség korszakát élhetjük, így Constance-nek a ’40-es évek óta először nincsen férje, sőt mindennek tetejébe még a királyné is hűséges valójában, csak a bíboros ármánykodik össze-vissza. Természetesen a tragédiák is elmaradnak, mert nem illenek bele a hollywoodi tinitömeggyártás gépezetébe.les-trois-mousquetaires-the-three-musketeers-12-10-2011-21-10-2011-11-g.jpg

De a szuperhős testőrök majd megoldanak minden problémát, csak kár, hogy a nézők nem tudják élvezni a filmet. Amúgy persze, szép kiállítású és látványos alkotásról beszélünk, például a végső párbajjelenet is elég ütős, de fájóan hiányzik egy jó forgatókönyv. Borzasztóan ciki szövegeket hallhatunk ugyanis, a cselekmény pedig teljesen szétesik, pedig nem túl bonyolult. Nem az a probléma, hogy megváltoztatták a történetet, vagy hogy fel akarták dobni, hanem az, hogy milyen rém fantáziátlanul tették, és sokkal, de sokkal rosszabbul sült el a dolog. Az pedig semmit sem segít, hogy a testőröknek a film elején nem 5, hanem 50 emberrel kell megküzdeniük, ugyanis nem ettől lesz jobb valami, nem ebben rejlik egy történet ereje. És akkor még egyetlen szót sem szóltam a film alatt végig feleslegesen üvöltő, jellegzetesen hollywoodi tucatzenéről, ami még azt se hagyja nekünk, hogy elaludjunk, pedig isten bizony jobban járnánk.

A film utolsó jelenete egy orbitális nagy baromság, egyúttal a szívbajt is hozza a gyanútlan nézőre. Nehogy ezt folytatni merészeljék, mert azt mindannyian megbánnánk! Viszont ha tudni akarjátok milyen egy tökéletesen a mai tinédzserek ízlésvilágának szánt A három testőr, akkor érdekességképpen feltétlenül nézzétek meg ezt a fogyasztási cikket! Viszont, ha csak egyetlen hozzám hasonló kislurkó ennek a mozinak a hatására elolvassa a regényt, vagy megnézi a régebbi filmeket, akkor már azt mondom, hogy megérte.les-trois-mousquetaires-the-three-musketeers-12-10-2011-21-10-2011-7-g.jpg

 

Befejezés

Ezzel véget is ért A három testőr cikksorozatunk. A tanulságokat összegezhetjük annyiban, hogy Dumas hőseivel mindent megcsináltak, amit lehet, és minden olyat is, amit nem. A cikkekből kimaradt jópár magyarul is elérhető feldolgozás, egyszerűen azért, mert nem volt lelkierőm megnézni, vagy írni róluk, így is túl hosszúra nyúlt a téma áttekintése. A három testőr filmek tárháza kimeríthetetlen, gyakorlatilag könyvet lehetne írni róluk, amely alighanem simán lehetne olyan hosszú, mint maga az eredeti regény.the three musketeers 197_1.jpg

Vannak azonban olyan szentségtörések, amiket tudtommal nem követtel el A három testőrrel. Például én szívesen megnéznék egy verziót a „gonoszok” szemszögéből. Richelieu, Rochefort és Milady egyaránt érdekes figurák, és nem 100%-osan gonosz egyik sem. Dumas hőseiről pedig be kell látnunk, hogy az író igencsak romantizálta őket, és a régimódi eszményeiket. Miért jobb egy tehetségtelen, buta királyt szolgálni, mint egy nagy államférfit, aki valóban Franciaország javát tartja szem előtt? Ehelyett testőreink ott törnek borsot Richelieu orra alá, ahol csak tudnak, isznak, duhajkodnak, paráználkodnak, balhéznak a rendfenntartó gárdistákkal, és valamiért minden sikerül nekik, Richelieu a király hatalma miatt mégse tud ellenük nyíltan fellépni, hiába van meg hozzá a hatalma.tri muskityera 19862.jpg

Vagy ott van egy sci-fi verzió lehetősége is, fénykardpárbajokkal és lézermuskétákkal. A testőrök országok helyett bolygók között utaznak, és be lehetne népesíteni különböző lényekkel az egész filmet, mindezt úgy, hogy szellemiségében mégis hű maradjon az eredetihez.

De a Milady végzet asszonya karakteréből egyenesen következik egy film noir változat is, amelyben mondjuk Athos lenne a megkeseredett, Bogart féle cinikus, alkoholba menekülő magándetektív, D’Artagnan (Charlie) meg a fiatal és lelkes kifutófiúja. Richelieu természetesen egy elérhetetlen, befolyásos politikus, Rochefort pedig a nagydarab verőembere. MacGuffinként ott van a felbecsülhetetlen értékű nyakék. Mi kellhet még több egy ideális noir mozihoz?three musketeers.jpg

Ahogy az elkészült filmek felsorolását, úgy az el nem készültekét is a végtelenségig lehetne még sorolni, úgyhogy itt meg is állok. Ha kedvet kaptatok a témához, most már jóval felkészültebben mazsolázgathattok. Jó szórakozást!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2012.07.31. 13:24:39

Most csak a fél szöveghez tudok hozzászólni, a 2011-es verziót ugyanis még nem láttam. (Ámbár hamarosan erre is sor kerül.) Istenem, mennyire vártam az 1993-as filmet! És mekkora csalódás volt! Nem, nem értek egyet Veled, szerintem a testőrök annyira nem voltak egyéniségek, hogy például Charlie Sheen és Kiefer Sutherland abszolút felcserélhetőek lennének. Oliver Platt bohóckodása kifejezetten bosszantott, szóval még a szörfös srác volt a leginkább a helyén. Márpedig mint színész, nem sokat nyújtott, és ez elég szomorú a többiekre nézve.

És a rossz oldal! Michael Wincott nemigen tűnt többnek, mint egy halovány Christopher Lee-utánzat. Jellegzetesen „rossz fiús” arca van, de hogy mégsem lett belőle igazán híres színész, és nem jut eszembe egyetlen karizmatikus alakítása sem, az arra utal, hogy valami nagyon hiányzik belőle. De még így is megjegyezhetőbb, mint a halovány Milady. Rebecca de Mornay ugyanis még ahhoz sem elég jó, hogy rosszul játsszon, és legalább emiatt jegyezzük meg. Egyszerűen: semmilyen. Ráadásul ezt a színtelenséget még a magyar hangja is aláhúzza. Erről a nőről maximum annyi gonoszságot tudok elképzelni, hogy elsózza az ételt.

Na és a legrosszabb: Tim Curry! Amit ő művel, az egyszerűen ripacskodás. Az általa játszott figurának semmi köze sem Richelieu-höz, sem bármilyen, komolyan vehető államférfihez (akit játszania kellene), annál jobban emlékeztet Hókuszpókra a Hupikék törpikékből. No és a „gyermeki” királyi pár: egyszerűen nevetségesek. Constance szegény pedig annyira érdektelen, sápkóros valaki, hogy a magam részéről ott hagytam volna abban a zárdában, amelytől e film forgatókönyvírói viszont megkímélték őt.

Nem az a baj, hogy a Disney modernizálni akarta Dumas-t, hanem az, hogy semmi igazán érdekes nem jutott eszükbe az eredeti sztori helyett. Sokáig hittem azt, hogy ennél rosszabb már nem jöhet ebben a témában, de jött: a Hyams-féle muskétásfilm, mindenféle tévés adaptációk, és gyanítom, a 2011-es verzió sem az én filmem lesz.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.07.31. 16:05:05

Na most annak azért örülök, hogy a 2011-esnél még TE is elismered hogy a regényt dolgozza fel, követi azt, a főbb cselekményszál benne van, mert egyeseknek ezzel is bajuk volt.

Nekem PWSA az egyik kedvenc rendezőm, épp azért mert tudja mitől döglik a légy, és ezt úgy mondom, hogy nem 20 éves vagyok hanem 30, vagyis ez hülyeség hogy csak a tiniknek tetszhet ez a film. Pontosan a lehúzások miatt nem néztem meg moziban, pedig ez ott mekkorát ütött volna, idén a legkellemesebb csalódásom volt. Izgalma,s pörgős, fantáziadús, egyáltalán nem értem miért lennének fantáziátlanok a harcjelenetek, miért lenne fölösleges a steampunk vonulat, miért kellett volna ezt úgy feldolgozni ahogy azt legalább 10* már megtették. Ha azt akarom nézni ott a Michael Yorkos verzió, mai napig időtálló.

Pont te emelsz kifogást a lassítások ellen, meg a kúl beállások ellen, aki Woot ugyanúgy isteníti mint én? Miért lennének ezek röhejesek? Egyszerűen ez egy másfajta feldolgozás. Erre mindenki felháborodik, hogy mit művelt ezzel a regénnyel.

Lehet azért nem érdekel, mert ha sok pénzem lenne elkészíteném a 90 percig tartó puszta látványfilmet, amiben semmi dialóg nem lenne, csak zene, meg öncélú látványosság, ugyanezért nem tetszett neked az álomháború se

pedig valójában ezek a tömény látványfilmek,

A király meg Buckingham a két legjobb karakter akik néha el is lopják az egész filmet, nem értem nagyon be lehettél gubózva, hogy ezek nem tetszettek. A jelenet amikor megbüntetnie kéne a királynak a testőröket ő meg a végén még új ruhát is ad nekik hát haláli. Ugyanígy jónak találtam a testőröket, meg D'artagnant is, Athos tragédiája pl nekem tökéletesen átjött, Aramis meg nézd már meg mennyivel jobb itt, mint Zeuszként a Halhatatlanokban :D

Alapvetően az a probléma, hogy utálod a fantasyt, észveszejtő, hogy a sok baromság a Herceg menyasszonyában nem zavart, mert ott röhög a sok szereplő, hogy ez úgysem történt meg. Itt viszont mert van egy repülő hajó - gyerekkorom óta ilyenre vágyok, egyszer még írtam is egy novellát egy hasonlóról - már baromság, mert itt komolyan is veszik.

A leggyengébb pont tényleg Jovo, itt már lehet látni hogy öregszik, vagy csak a szülés viselt meg, de nekem se volt szexi, vagy csak nem állt jól neki ez a karakter.

Christoph Waltz viszont nagyszerű IS VOLT.

Mert az eredeti storyban a királyné egy büdös ribanc? Tehát a testőrök valójában védik a nemlétező erényét?

Egyébként szerintem azzal támadni Andersont, hogy nem tud akciót rendezni, amikor egész életében azt rendezett azért eléggé érthetetlen, miért ne lehetne elhinni, hogy 50 gárdistát legyőz 4 muskétás? Ezek hősök, nem egyszerű emberek. Ráadásul az az egyik legszuperebb jelent volt.

És azt sem értem, hogy fantáziátlan? Mi lett volna fantáziadús? Fantáziátlan a Velencei nyitójelent? Fantáziátlan két léghajó csatája? Fantáziátlan a végső leszámolás a Notre Dame tetején? Érdekelne, mi az ami nem fantáziátlan? komolyan

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.07.31. 19:48:00

@field 64: Nekem kapásból egy rakás film eszembe jut Michael Wincott arcáról: Robin Hood, a tolvajok fejedelme, Strange Days, 1492, A holló, Két túsz között, Alien 4, Rómeó vérzik meg ugye a fentebb tárgyalt film. Szerintem nem hiányzott belőle semmi, egy jó karakterszínész volt, nem kell mindenkinek sztárnak lennie.
A Milady karakterében az öngyilkosság motívuma engem sokkal jobban dühít, semmit Mornay sótlansága.
Azért nézd meg a 2011-eset. Egyetlen ember van a világon, akinek tetszett, és akkor térjünk is Rád:
@scal:
Senki sem írta, hogy csak tiniknek tetszhet, az imdb és a bevételek szerint nekik SEM tetszett, annak ellenére, hogy maximálisan rájuk lett optimalizálva.

Nem kell úgy feldolgozni, mint eddig (mondjuk ha vetted volna a fáradtságot, és elolvastad volna az ezt megelőző 4 cikket, talán feltűnne, hogy hányan hányféleképpen nyúltak ehhez az alapanyaghoz). Ha viszont komoly változtatásokat eszközölnek egy alapból jó dolgon, akkor elvárom, hogy erre komoly indokuk legyen, ne csak annyi, hogy "há ez látványosan néz ki". Nézd meg őket, és rájössz miért fantáziátlanok: mert kifejezetten monotonak, nélkülöznek minden izgalmat, olcsó vásári mutatványoknak is kevesek lennének. Hasonlítsd össze a Zorro álarca vívójeleneteivel, amelyek tele voltak ötlettel, szenvedéllyel és dinamikával, úgy hogy a készítőknek valami egészen hihetetlen módon még csak egy repülő hajóra, meg Notre Dame-ra se volt szükségük.

Igen, szeretem Woo-t, csak nagyon nem mindegy, hogy az ember egy egzotikus heroic bloodshed-et néz, érzelmes távol keleti félistenekről, vagy pedig egy 17. századi történetet, ahol ennek nincs helye, mert nevetségesen hat. Talán nem véletlen, hogy ilyen hatalmasat bukott a kasszáknál, és a kritikusok szemében egyaránt. Dehát biztos itt is a marketingesek szúrták el :)

Vicces, hogy ezt mondod, mert az Álomháborúnak pont az első 10 perce tetszik, amiben nincs semmi szöveg, csak a zene, és a látvány. De amúgy igazad van, tényleg nem értékelem sokra az öncélú látványosságot, szeretem ha egy film mellette legalább szórakoztató, vagy neadjisten még valami háttértartalma is van.

Most komolyan attól kéne hanyatt esnem, hogy ókori cuccban még cikibb volt Aramis, mint itt? :D

Nem utálom a fantasy-t továbbra sem, A herceg menyasszonyát meg a szádra se vedd ezzel a filmmel kapcsolatban :) Amúgy ez a film egyáltalán nem veszi magát komolyan, ez már a nyitójelenetből tökéletesen kiderül, úgyhogy egyáltalán nem ez vele a probléma.
Nagyon fantáziadús ez a repülő hajó, ilyen már a 2002-es A kincses bolygóban is volt, de lefogadom, hogy ha utánanéznék még egy rakás helyen találnék.

Nem egy büdös ribanc az eredeti regényekben (olvasd újra, vagy nézd meg a korábbi filmeket). Neked mint örökös okoskodónak igazán tudnod illene, hogy elég nagy divat volt királyéknál az érdekházasság, és bizony előfordult, hogy másba szerettek bele, mint aki a házastársuk volt. Ettől még nem lesz senki sem ribanc.

Miért ne lehetne elhinni, hogy 50 gárdistát legyőz 4 muskétás? Ez költői kérdés volt?
Dumas-nál miért volt elég 5 gárdista? Lesternek miért volt elég?

Nem attól lesz valami fantáziadús, hogy oda nem illő dogokkal összekeverik. Én is kitalálhatom, hogy Athos vízinindzsája helyett legyen a Milady például egy tájföldi transzszexuális prostituált, de ettől még nincs fantáziám, maximum ízléstelen vagyok.

Te viszont lassan írhatnál egy olyan toplistát, aminek az lehetne a címe: Filmek, amik az egész világon csak nekem tetszettek :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.07.31. 20:03:53

Én valahány feldolgozást láttam mind erről szólt: hármas párbaj, nyakéket ellopják, nyomás utána, visszaszerezni, happy end, semmi más nincs az eredeti történetben. Dumas 500 éve élt, Lester meg 50 éve csinálta a filmet, ezért volt elég 5 gárdista. Ez már ezer éve túlhaladott, de legalábbis 500.

De miért hatna nevetségesen? Számomra éppen hogy nem hatott nevetségesen. A Japán fantasykban, animékben ez ezer éve van - a repülő léghajó ötlete is onnan származtatható, nem egy idióta méltán bukott Disney rajzfilmből - egyszerűen nem bírod, és nagyon sokan nem bírják az anakronizmust.

Véleményem szerint azért bukott meg a kasszáknál, mert itt tényleg mindenki valami hű átiratot várt, mert "ez nem a három testőr" felhorkanással jöttek ki az emberek a moziból, esetleg valami Három testőr beginset vártak, komor hangulattal.

Ez a film imho maximálisan szórakoztató.

Segíts benne, ezen a filmen kívül melyek szerepeljenek. :p

2012.07.31. 21:01:21

@Santino89:

Michael Wincottot illetően nem egyezünk. Láttam az általad emlegetett filmeket, és egyedül az ALIEN 4-ből dereng nekem ő valamennyire. Bár az is igaz, hogy egyik mű sem tett rám igazán mély benyomást. Nem az a baj, hogy nem sztár, hiszen a sztárok közül sem mindenki jó színész. Viszont úgy gondolom, a karakterszínészethez sem elég annyi, hogy valakinek „karakteresen” rossz az arca. Nem mondom, hogy tehetségtelen fickó, de amikor meghallom a nevét, az arca jut az eszembe, az alakításai nem igazán.

Ami a királynét illeti, tényleg nem volt ribanc, ami nagy szó, hiszen férje a történészek szerint jobban érdeklődött a pasik iránt, mint a kor szépségideálját állítólag tökéletesen megtestesítő neje iránt. A Buckingham-féle szerelem egyértelműen plátói volt, ez a regényből éppúgy kiderül, mint a filmváltozatokból. Férje halála után viszont a királyné Mazarin szeretője lett, és erről valamelyik testőr (már nem emlékszem, hogy melyik) hitetlenkedve meg is jegyezte barátai előtt: „Ellenállni egy Buckinghamnek, és engedni egy Mazarinnek?”

@scal:
Szerintem nem ugyanazokat a feldolgozásokat láttuk. Az általam ismert verziók mindegyikében a nyakéket a királyné adja szerelmi zálogul a hercegnek, és nem ellopják. A testőröknek az a feladatuk, hogy az ékszert az ominózus városházi bál előtt visszaszerezzék Buckinghamtől. Tipikus romantikus regényből való fordulat ez, hiszen mennyivel egyszerűbb lenne, ha a bál helyett a király azt mondaná b. nejének, hogy „ugyan már, asszonyom, sétáljunk át az Ön lakosztályába, hadd vegyem szemügyre azt a nyakéket, amelyet én vettem Önnek”.

A regényben egyébként sokkal több van, mint a filmváltozatokban, tehát lehetett volna Dumas-tól is bátran meríteni az ismétlés gyanúja nélkül, nem kellene folyton új dolgokat kiagyalni. Wardes gróf (a Milady szeretője) vagy Winter lord (a Milady sógora) nem nagyon szerepelt a filmváltozatokban, ahogyan Chevreuse hercegnét is többnyire kifelejtették, pedig fontos és visszatérő karakterfigura Dumas-nál, hogy a három testőr szolgáiról (Grimaud, Bazin, Mousqueton) ne is beszéljek, akikről szintén gyakran elfeledkeztek a filmesek, pedig megvolt a maguk szerepe a történetben.

Dumas egyébként nem 500 éve élt, hanem bő másfél évszázada (1802–1870), de még az eredeti történet óta sem telt el 500 év, sőt még 400 sem. (Az alapszori 1625-ben kezdődik.) Lester filmje pedig jövőre lesz még csak 40 éves.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.08.01. 11:57:00

@scal: Rögtön ott van az Álomháború :) De még biztos találsz hasonlókat.
Tutira nem várt senki komor filmet ettől, pont ez az a film, aminek az előzetese azt ígéri, amit kapsz.

Attól még, hogy iderángatsz egy kulturális utalást, (anime), attól még hülyén hat ebben a filmben. Mert ami egy japán rajzfilmben működik, az még nem működik feltétlenül egy francia romantikus regény nagyköltségvetésű amerikai adaptációjában

Amúgy ez nem léghajó, az más, az tényleg létezett. Ez repülő hajó.

A többit megkaptad Field-től :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.08.01. 14:59:10

Field:
jó hát akkor adja, nem ellopják, a lényegen nem változtat, egyébként még a bál z amit még meg is értek

anélkül piríthat rá az asszonyra, hogy ő maga egy geci gyanakodónak tűnne, míg az általad javasolt felállás minden bizonnyal azt feltételezné, hogy a király nem bízik a feleségében (ahogy egyébként van is) de ha mégis ott lenne az ékszer, mekkora blama lenne már

jó 500 helyett 150, 50 helyett 40, ezek mind elenyésző dolgok, mert 150 éve leírt dolgok is simán túlhaladottá váltak, még Vernénél is akinek aztán tényleg elszállt az agya néha

Santino:
Ki kérem magamnak, az álomháború nem csak nekem tetszett.
A komor filmet úgy értettem, hogy lehet egy ilyen realista feldolgozást vártak volna még mikor felmerült, hogy készítik.
Ettől függetlenül működik, csak a te neked ez sok volt. Rengeteg kritikádban írod, hogy neked már picit sok, meg is szoktam lepődni, hogy mi a sok egy filmben? Például azért nem tod komolyan venni a Gyűrűk Urát, mert a fák beszélnek???? Ehhez képest egy repülő hajó kibaszottul jól néz ki, és még mindig sehol sincs.

Repülő hajó, Léghajó, én csináltam volna, akkor eveznének a levegőben és azzal magyaráznám, hogy mégsem zuhannak le, mert a Tudákos Körtefa aminek az anyagából készült, hússzor könnyebb a levegőnél. Aztán jöhetnél hogy hát nem hihető.

2012.08.01. 19:09:25

@scal:

Gyakorlatilag semmivel sem értek egyet.

Kezdem a végével. Nem, szerintem nem mindegy, és nem elenyésző apróság, hogy valami 150 éve, 500 éve, 40 éve vagy 50 éve volt; hogy valamit ajándékoznak vagy ellopnak; közhelyes fordulattal élve: nem mindegy, hogy osztogatnak vagy fosztogatnak. Egy-egy dologban persze lehet tévedni, de gondolom ezzel Te is úgy vagy, hogy minél több jele van annak, hogy a vitapartnered nincs teljesen képben a témáról, annál kevésbé tudod komolyan venni az érveit.

A királyt például annyira nem érdekli, hogy esetleg gyanakvónak gondolja a királyné, hogy a könyvben elküldi hozzá Séguier főpecsétőrt, aki lényegében megmotozza (!!) Ausztriai Annát, mert XIII. Lajos úgy értesült, hogy felesége titokban levelet írt Buckinghamnek. Ezt a motozási részt a filmváltozatok szintén kihagyják, pedig elég mókás közjáték lehetne. (Mellesleg e sértés kiküszöbölésére adódik a bál ötlete, persze az is Richelieu sugallatára, miként a motozás.) Séguier mint kancellár egyébként visszatér a Húsz év múlvában: a Fronde (a párizsi nép lázadása) idején nem meri kinyögni a tanácsát a királynénak. Ausztriai Anna így biztatja, miközben a régi incidensre emlékezteti: „Csak merje, merje, uram, hiszen mert már sok egyebet is!”

A bál inkább arra lenne jó, hogy a királyné a nagy nyilvánosság előtt szégyenüljön meg, és kelljen bevallania, hová tűnt a gyémánt nyaklánc. (A könyvben egyébként tizenkét gyémántrezgőről – más fordításokban: gyémánt zsinórhegyről – van szó, de ezen mondjuk tényleg bátran lehet változtatni.)

Nem akarom úgy ócsárolni a 2011-es filmet, hogy még nem láttam. Mindazonáltal nekem nem tetszik az a szemlélet, amellyel az elmúlt 20 év muskétásfilmjeinek alkotói közeledtek a regényhez. Mintha csak azt sugallnák, hogy Dumas regénye olyan idejétmúlt szemét, amelyből csupán a szereplők nevét lehet esetleg használni, semmi mást.

Pedig ez nagyon nem így van. A három testőr ugyanis nem fantasy, amely momentán a XVII. században játszódik, de tulajdonképpen játszódhatna bármikor. Dumas nagyon komoly történeti kutatásokat folytatott, három nagy regényciklusból álló műve javarészt valós szereplőket mozgat, valóban megesett történeteket mond el. Természetesen teret hagy a fantáziának, a pletykának és a legendáknak, de műve annyira helyhez és korhoz kötött, hogy nem aktualizálható, modernizálható minden kötöttség nélkül.

Nem, szerintem nem ahhoz kell a tehetség és a fantázia, hogy képtelen anakronizmusokat erőltessünk egy középkorban játszódó francia kalandtörténetbe. Inkább ahhoz kéne, hogy a sokszor látott történetet és annak minden fordulatát úgy tudjuk elmondani és megmutatni, hogy az újra izgalmat és meglepetést okozzon. Gondoljunk Lester filmjére, milyen ragyogó jelenetet kanyarított a városházi bálhoz! Mennyi kisebb-nagyobb izgalmas és vicces akadályt kell hőseinknek leküzdeniük azon az estén, hogy a királyné a nyakékkel együtt jelenhessen meg a bálon! (De még a 4 Charlot parodisztikus filmje is milyen ötletesen mondta el ezt a jól ismert nyakláncsztorit!)

Lester kétrészes filmje iskolapéldája annak, hogyan lehet modernizálni egy klasszikus művet úgy, hogy a lényegét nem hamisítjuk meg. Mert igenis kell a hármas párbaj, kell a nyakék elajándékozása, kell Constance szerelme és halála, a Milady gonosz ármánykodásai stb., de az valóban mellékes kérdés, hogy mondjuk a királyné és Buckingham találkája hol zajlik le (mekkora ötlet volt egy mosodába tenni!), hogy Constance-ot megmérgezik-e (könyv), leszúrják-e (1961-es film) vagy megfojtják-e (1974-es verzió). A lényeg, hogy az összhatást nézve a Lester-filmek tökéletes esszenciái a könyvnek, anélkül, hogy a rendező szolgaian másolta volna a könyv cselekményét.

Most gondoljunk bele, mit szólnánk, ha egy rendező gondolna egyet, és azt mondaná: „Elégszer láttuk már, hogy a Rómeó és Júlia végén mindkét szereplő meghal, nálam happy end lesz!” De gondoljunk arra is, hogy amikor nekünk szemünk se rebben mondjuk Dumas klasszikusának sokszori meggyalázásától, mégis egy ország háborodott fel azon, hogy az olaszok milyen filmet forgattak A Pál utcai fiúkból! Pedig az olasz filmesek sem tettek mást, mint az újabb keletű muskétásfilmek alkotói: kicsit modernizáltak egy több évtizedes regényt.

Ne higgyük azt sem, hogy az emberek unják azt, amit már többször láttak! Miért unnák, hiszen sokan nemhogy az adott téma különböző feldolgozásait, de gyakran egyetlen verzióját is hajlandóak újra és újra megnézni?! Sőt annyira várják a bevált poénokat, hogy palotaforradalom tör ki a filmes fórumokon, ha egy-egy híres opusz a „klasszikus” helyett valamilyen új szinkronnal jelenik meg, vagy megy le a tévében.

Egy szó mint száz: A három testőr-saga olyan kincsesláda, amelyből a filmesek sokszor merítettek, de még korántsem merítették ki teljesen. És akit nem érdekel az, ami ebben a ládában van, és egy egészen más történetet kreál, legyen olyan jó, és ne hivatkozzon Dumas-ra, ne használja a francia író szereplőinek a neveit, és ha már úgyis olyan káprázatos a fantáziája, akkor fusson már belőle arra is, hogy A három testőr helyett kitalál egy új címet.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.08.02. 16:31:26

Field:

OK, akkor a tudásom a 3 testőrről. Láttam a két Lester filmet, a 93-as feldolgozást, (amire már alig emlékszek, de elmondásotok alapján ez egyáltalán nem baj), a Vasálarcost, meg ezt a 2011-est, ami nekem éppen a képi világa miatt jött be - miközben alig alig tér el a Lester film cselekményétől, amiről köztudomású hogy a létező legjobb feldolgozás, vagyis hiába nem olvastam a regényt, nagyjából tisztában lehetek vele, hogy abban is ez történik.

Hogy miért nem olvastam a regényt annak több oka is van, egy részt mert baromi hosszú, és annyi kötelező szemetet kellett átnyálazzak, hogy kis híján megutáltatták velem az olvasást középiskolában

- és IGEN én tökre örülnék egy olyan Rómeó+Júliának aminek a végén életben maradnak és a kretén családjaik halnak meg, az aztán valóban meglepő lenne - elgondolkoztál már egyáltalán azon hogy a rengeteg Shakespeare dráma közül miért pont két tragédiát erőltetnek? Egyikben lerombolják a szerelem legszentebb intézményét, abban a korban amikor igenis ebben kell hinni, amikor nem esett pofára az ember ötször, a másik meg egy dán elmebeteg aki megöl mindenkit. Miért nem a Makrancos hölgyet oktatják, vagy az Ahogy tetsziket? Vagy egyszerűen miért nem jutunk el oda, hogy Shakespeare kötelező, olvass el egyet az 50 drámája közül, rád van bízva melyiket. Én majdnem megutáltam Shakespearet is pontosan ezért, aztán elolvastam a III. Richárdot, és miért? Mert épült rá egy poén a Garfield ki tudja hanyadik számában, és felkeltette az érdeklődésemet.

Na most Dumas, amellett hogy hosszú, a filmek bár tetszettek, annyira nem lettem rajongójuk, főleg - a számomra - egyszerű történet miatt. Nekem már Tarzan se érdekes, pedig apám megőrült érte, egyszerűen túlhaladott az is, meg ez is. Az 500, vagy 150 éve meg abból a szempontból mindegy persze, hogy mindkét esetben 5 emberrel vívni ma már nem menő. Egyszerűen túlhaladott.

Ha most bejelentenék, hogy Danny Ocean következő nagy durrantása 2, azaz KÉT millió dollár lenne. Hát mindenki röhögne egyet, mert ma már ez nem tétel. 1985-ben még az volt, ma már nem az.

Természetesen ha valaki mint Santino így beleássa magát a témába, az mindenképpen tisztelendő de ugyanakkor magával vonja azt is, hogy nincs értelme vitába szállni, mert sokkal nagyobb a tudása e téren mint az egyszerű földi halandónak. Én azt mondom, nekem tetszett az új remake, pontosan azért mert ha ennél földhözragadtabbat akarok, akkor előveszem a Lester verziót, ami mind a mai napig időtálló.

Harmadszor pedig Dumas rengeteg négert használt, azt éppen nem tudom, hogy a 3 testőrnél már igen-e de állítólag pontosan azért lettek ilyen böszme vaskos könyvei, mert ő csak a gerincet vázolta fel, aztán szépen megírták helyette a kisebb nagyobb szösszeneteket. Na most dolgozhatott így, akkor miért ne lehetne szabadon bánni a művével? Szerintem igenis lehet. De megjegyzem, én a Kincses Szigetből is az olasz minisorozatot láttam, ami sci-fiként mesélte el a történetet és rajongtam érte, úgyhogy bizonyára velem van a gond.

ajándékoznak vagy ellopnak; közhelyes fordulattal élve: nem mindegy, hogy osztogatnak vagy fosztogatnak. Egy-egy dologban persze lehet tévedni, de gondolom ezzel Te is úgy vagy, hogy minél több jele van annak, hogy a vitapartnered nincs teljesen képben a témáról, annál kevésbé tudod komolyan venni az érveit.

De majd ha egyszer Verne 80 nap alatt a Föld körüljéből írok egy hasonló elemzést, akkor biztos nagyon képben lesezk, mert ahhoz képest, hogy nem idegesített még a Jackie Chanes verzió sem, abból a könyvből még egyszer SEM készítettek hű adaptációt, még a David Nivenes SEM az, és így lehet, hogy aki a leginkább meg akarja ismerni a történetet az a spanyol rajzfilmsorozathoz forduljon, vagy még inkább olvassa el a regényt.

Egy szó mint száz, amennyiben valamiből még nem készült hű adaptáció, abból igenis elvárható hogy végre legyen egy, amiből viszont már létezik - sőt több is - abból miért ne lehetne néha kicsit más megközelítésben kreálni történeteket.

2012.08.03. 10:04:19

@scal:

Mindjárt az elején hangsúlyozom, mert talán eddig nem voltam egyértelmű, hogy nekem nincs bajom azzal, hogy Neked tetszik a 2011-es feldolgozás. Mint mondottam, nem láttam, tehát nem tudom a magam véleményét a Tiéddel összevetni. A kettőnk közti véleménykülönbséget inkább abban látom, hogy az adaptációk szabadságát illetően nagyon nem egyformán gondolkodunk.

Kicsit fantáziátlanul ugyan, de sorrendben megyek végig az észrevételeiden, hogy ne felejtsek ki semmit.

1. Én sem szerettem, amikor vezényszóra és határidőre kellett könyvet olvasnom az iskolában, mert ez nálam nem így megy. Mindazonáltal ahogy visszaemlékszem, semmiféle igénytelen szemetet nem kellett olvasnom, sőt némelyiket azóta saját elhatározásomból is elolvastam. Mivel a könyvszakmában dolgozom, néha komolyan sírni tudnék azon, hogy az emberek manapság miféle szarokat olvasnak, mikből lesznek a bestsellerek, de hát ez van. Változnak az idők és a tömegízlés is. Szerintem nem jó irányba, de ebbe most nem mennék bele.

2. Sok Shakespeare-darabot láttam sokféle felfogásban, de bevallom őszintén, nem értettem jobban a HAMLET-et attól, hogy a címszereplő farmergatyában lamentált, és a RÓMEÓ ÉS JÚLIÁ-tól sem hatódtam meg jobban, mert a középkori Verona helyett a modern kori Verona Beachen prezentálták a sztorit. Most is csak azt tudom mondani, hogy van, aki az ilyesmiben fantáziát lát, én inkább fantáziátlanságot. Nekem nem tetszik napjaink „hamburgerkultúrája”, hogy valamiféle nemzetközileg elfogadott vizuális egyennyelvre fordítsunk le mindent és mindenkit, hogy napjaink fiatalságához is közel kerüljenek a „nehéz”-nek vélt kulturális értékek. Éljen a lustaság! Nehogy szegényeknek olvasniuk kelljen, inkább csináljuk meg nekik filmen! És megszületnek azok a roppant költséges és „igényes” filmadaptációk, amelyekben igazából Odüsszeuszt hívhatnák He-Mannek, a Miladyt Lara Croftnak, Jean Valjeant John McLane-nek stb., stb. Biztos bennem van a hiba, hogy számomra a filmművészet, a mozi nem a „vizuális rágógumi”-t jelenti, a futószalagon fogyasztott terméket, amelynek szerepe nem több, mint egy zacskó chipsé vagy egy üveg kóláé, pedig a szupermarketekben egy film (DVD, Blu-Ray) többnyire ezen termékek mellett foglal helyet. Számomra tehát napjaink euforikus lelkesedéssel fogadott tömegfilmjei nem a filmművészet fejlődésének diadalát jelentik, hanem inkább az emberiség kulturális-szellemi leépülésének szomorú bizonyítékát. Tudom, hogy ez talán bombasztikusan hangzik, de csillagászati hasonlattal élve: bármilyen látványos is egy üstökös megjelenése, szívemnek kedvesebbek azok a csillagok, amelyek nap mint nap ott ragyognak az égen.

3. Nos, valószínűleg azért nem lettél a Dumas-történetek rajongója, mert csak a filmeket ismered, melyek mindig leegyszerűsítik a történetet. (Igen, Lesteré is.) Pedig sokszor leírtam, most is megteszem, hogy a testőrsztorik annyira szerteágazóak, hogy még jó néhány olyan filmváltozatra futná belőlük, melyek nem hasonlítanának tojásként a korábbiakra, mégsem lennének olyan unalmas, fantáziátlan agyalmányok, mint az elmúlt húsz év muskétásfilmjei. Mint írod: „hiába nem olvastam a regényt, nagyjából tisztában lehetek vele, hogy abban is ez történik.” Én itt inkább felcserélnék két rövid szót: „abban EZ IS történik”.

4. „Nekem már Tarzan se érdekes, pedig apám megőrült érte, egyszerűen túlhaladott az is, meg ez is. Az 500, vagy 150 éve meg abból a szempontból mindegy persze, hogy mindkét esetben 5 emberrel vívni ma már nem menő.” Azt hiszem, ez az idézet világítja meg leginkább a kettőnk közötti véleménykülönbséget. Túl azon, hogy annyira én se rajongok a Tarzan-történetekért (A dzsungel könyve variációinak tartom), semmiképpen nem értek egyet azzal, hogy a divat alapján kéne viszonyulni a könyvekhez és a filmekhez, és azt kéne vezérfonalnak tekinteni, hogy „mi a menő”. A divat változik, az értékek viszont állandóak, még ha nem is mindig divatosak. Egy igazán jó könyv soha nem egyenlő a cselekménnyel, annál sokkal többet nyújt, minden olvasásnál újabb rétegei, összefüggései tárulnak fel. Számomra például a Batman-sztori nem különösebben érdekes és mély, nem is nagyon értem a filmesek buzgalmát, akik folyton újra és újra nekiveselkednek, és próbálnak minél többet kihozni belőle, sőt még többet belemagyarázni. Ennek fényében számomra mindenképpen furcsa, hogy annál jóval komplexebb műveket laza mozdulattal, mint egy kifacsart citromot dobnánk képletesen a kultúra szemétdombjára, mondván, hogy idejétmúlt és már nem menő, mert mondjuk ma már nem cool egyszerre öt emberrel kardozni. Nagyon maradi vagyok, de szerintem ma már nem cool éjszakánként denevérjelmezben igazságot osztani sem. :))

5. A végeredmény szempontjából szerintem mindegy, hogy Dumas négerekkel vagy uncredited alakokkal dolgoztatott. A fontos, hogy létrejött egy olyan műalkotás, amely nem kalandos epizódok egymásra dobálásából áll, ahol valójában tényleg tök mindegy lenne, hogy a XVII. vagy a XXII. században játszódik-e a sztori, hogy a szereplők lovon közlekednek-e vagy űrhajón, hogy a Milady megbélyegzett nő-e vagy egy cyborg stb., stb. Időben valóban egyre távolabb kerül tőlünk ez a történet, lesz majd 500 éves is. Az, amiről szól, az viszont ma még aktuálisabb, mint valaha. Ebben a könyvben ugyanis a férfiak még férfiak, a nők pedig nők, és ennek megfelelően élik az életüket. Ebben a könyvben még tudjuk, mi a különbség jó és rossz között. Dumas trilógiája továbbá a barátság egyik legszebb irodalmi megfogalmazása, és nem csak az unalomig ismételt szlogen, az „Egy mindenkiért, mindenki egyért” miatt. A folytatásokban a testőrök többször szembekerülnek egymással, modernizálva azt mondanám: politikai nézeteik erősen különböznek, ám mégis felülemelkednek ezen, mert a barátság erősebb kötelék, mint a múló politikai és egyéb divatokhoz való elkötelezettség. Napjainkban, amikor a nemek közötti határok egyre inkább elmosódnak, mindenki egyre cinikusabb (és ebben a filmipar is dicstelen szerepet játszik), és a legkisebb marhaságért képletesen és szó szerint egyik ember átharapja a másik torkát, nagyon is volna mit meríteni Dumas regényeinek SZELLEMISÉGÉBŐL. A technikai fejlődés lehetővé tenné, hogy a jól ismert fordulatokat úgy lássuk (3D-ben), olyan vágástechnikával stb., stb. mint még soha. (Itt jönne képbe a fejlődéssel való lépéstartás, nem a történet önkényes meghamisításában.) De nem, a modern filmesek a maguk „fantáziájával” félredobják az egészet, és a „haverok, buli, Fanta” szintjére sekélyesítenek egy jobb sorsra érdemes történetet.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.08.03. 20:08:28

1. Ez nálam is pontosan így van. Az embernek azonban el kell érnie egy olyan szintet hogy felébredjen benne a kíváncsiság. Sok mindent azóta én is elolvastam, de akkor egyáltalán nem érdekelt, egészen más olvasmányok érdekeltek, amikre pont a kötelező miatt alig alig jutott időm. És mint írtam mégcsak kötelezően választható sem volt, hanem kötelező kötelező. Kafkából például egyedül az tetszett hogy rövid volt, és manapság már kifejezetten úgy gondolom, hogy a tanár igen erőteljesen félreértette, pedig irodalom tanár a szakmája szegénynek. nem gondolom, hogy a Pál Utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig, de még a Kincskereső Kisködmön is pótolhatatlan lenne. Folyton azt kérdik miért pesszimista nemzet a Magyar, hát ezért. Mert már gyerekként elkezdik beléplántálni, hogy az élet rossz, a legjobbak meghalnak, lázadni nem lehet, és csóróság meg szegénység van. És még az irodalom amibe ezek elől lehetne menekülni sem kínál alternatívát. Nem értem mi lehetett a jellemformáló az iszonyat hosszú Noszty fiúban, - külön meg tudtam volna gyilkolni Mikszáthot, amikor kiderült, hogy eredetileg egy novella lett volna, csak aztán jöttek a jobbnál jobb ötletei. Bár ne jöttek volna. Nem értem az Aranyember mondanivalóját, mert számomra egy semmi másról nem szól, mint az önzésről, és egy ártatlan nő lelki megnyomorításáról. Ha ez mind kimaradt volna az életemből, semmivel nem lennék szegényebb.

Ugyanakkor ezen jóemberek miatt, nem jutott idő Karinthyra, Örkényre, akik legalább kicsit más úton közelítették meg a nyomorhoz való hozzáállást, pedig ugyanúgy benne voltak az olvasókönyvben, de ezeket bizony valami oknál fogva már magamtól olvastam el. Nem értem miért kellett Kurázsi mama életképtelen törekvéseit végignyűglődnöm az Öt modern drámából, amikor ott van mellette Dürrenmatt Fizikusai. És napestig sorolhatnám. nem mondom, hogy szemét akármelyik is, de a nyomort tanítják a vidámság, az öröm helyett, mindezt egy serdülő léleknek tanítván.

2. erre nem nagyon tudok mit reagálni, egy könyv nem tud látványos lenni, egy színházban erre limitált berendezés áll a szereplők rendelkezésére, engem igenis meg lehet venni nagyszabású jelenetekkel, le lehet nyűgözni izgalmas akciókkal, és még sorolhatnám.

3. talán egy féléve akadt meg a szemem Dumason utoljára, a Szukits ebben az embergyilkolós sorozatában kiadta a testőr trilógiáját, no mondom ideje levadászni valami emberibb kivitelezésben egy antikváriumban. De egész egyszerűen mostanában annyira nincs időm olvasni, hogy még képregényt se tudok. de valamikor bizonyára pótolom ebbéli hiányosságomat - persze feltételezvén, hogy idén nem ér véget a világ.

4. Látod érted te ezt. Úgyhogy nyomás megnézni a legújabb Batmant, mert Nolan szerint valóban nem menő dolog denevérembernek öltözni, meg macskanőnek. Burtonnél még az volt, mert ő a saját képi megvalósítását helyezte a képregények világába. Nolan viszont lecsupaszította egészen a gerincig, megnézte mi az ami nevetséges, és hihetetlen, és kidobta az ablakon, és ami maradt, ahhoz ő is hozzátette mindazt ami Ő maga, és így alkotott újat. Ha ugyanazt csinálta volna meg mint 1989-ben, akkor nyilvánvalóan kevés lett volna, hogy realisztikus, hiszen ezt már láttuk máshol, másképp, de a történet mégis ugyanaz lenne.

5. ez meg olyan mintha azt mondanád, azért jó a 3 testőr, mert a világlátása fekete fehér, a szereplői nem árnyaltak, tipikus kétdimenziós karakterek, mindenki úgy viselkedik ahogy elvárható tőle, a nők tudják hol a helyük, - nah ez mind az ami - és akkor nem a divat, hanem szerintem, nekem legalábbis - erősen túlhaladott, és nem 2012-ben hanem legalább tíz éve

2012.08.03. 21:41:04

1. Van igazság abban, amit írsz, hiszen magam is úgy vélem, hogy nem a kiválasztott művek irodalmi értékével volt a baj, hanem azzal, hogy olyankor erőltették rám, amikor nem olyasmikre járt az agyam. De ez már tantárgy-pedagógiai kérdés: ahogyan a filmesztétikai oktatást sem azzal kéne kezdeni, hogy szerencsétlen tizenéveseknek lenyomjuk az ARANYPOLGÁR-t vagy a SÁTÁNTANGÓ-t, nyilván az olvasást sem úgy kéne megszerettetni a gyerekkel, hogy az ULYSSES-t vagy más, „tökön szúrom magam” életérzést sugalló könyvet adunk a kezébe. (A SOUTH PARK-nak volt erről néhány jó epizódja.) Mindazonáltal én ezt nem éltem meg ennyire tragikusan, mert a kötelező mellett mindig szakítottam időt a nem kötelezőre is, ami engem érdekelt. Ez lehetett Verne, Dumas vagy valami folytatásos krimi a Rakéta regényújságban stb. Szóval nem éreztem azt, hogy egyoldalúan sivár világ rajzolódik ki előttem az olvasmányaimból. A Noszty fiú azért érdekes példa, mert számomra pont ez a könyv volt az, amelynél megszűnt az ellenszenvem a kötelező olvasmányok iránt, és kifejezetten élveztem. Az ARANYEMBER-t úgyszintén: az 1963-as film ürügyén néhány éve hosszasan írtam a regényről is a Wikipédiára. Ebbe a témába tehát nem merülnék bele, de szerintem egyrészt nem bonyolult könyv, másrészt nem unalmas, harmadrészt az ártatlan nő (ha Tímeára kell itt gondolni) sem annyira ártatlan. De ez most tényleg mindegy.

2. Engem is le lehet nyűgözni a nagyszabású látvánnyal, az izgalmas akciókkal, ha úgy érzem, hogy oda valóban ezek kellenek és semmi más, vagy ha más is kell, akkor azt is megkapom. Ezért szeretem például a DIE HARD-filmeket, és ásítom magam halálra mondjuk a TOMB RAIDER-féle filmeken. Úgy gondolom, nincs sok értelme alá-fölé rendeltségi viszonyt kialakítani a filmműfajok között: jó filmek vannak, közepesek meg ócskák, műfajtól függetlenül. Azt viszont nagyon utálom, amikor egy nyilvánvalóan látványfilmet az alkotó „elművészkedik”. Erre jó példa Spielberg: ő zseniális, amikor csak szórakoztatni és mesélni akar (CÁPA, INDIANA JONES-filmek), de borzalmasan idegesítő, amikor nekilát művészkedni, mert „mondanivalója” is van (AMISTAD, MÜNCHEN, VILÁGOK HÁBORÚJA stb.). Másik jó példa erre mondjuk a ROHANÁS, amelyről pár hónapja írtam is a Filmbookra.

3. Szó nincs arról, hogy Dumas lenne az irodalom alfája és ómegája. De továbbra is úgy gondolom, sokkal több van a műveiben, mint amennyit a belőlük készült filmváltozatok sugallnak. Lehet, hogy a nyelvezete talán nem elég gördülékeny ma már, a túlpörgetett filmekhez szoktatott nézőknek a cselekménybonyolítás esetleg túl lassú, de erre megint csak a hamburgerpéldát tudom mondani: aki mindig ugyanazt, ugyanúgy szeretné, folyton a jól ismert ízt, még ha az kellemes is, az soha nem fog új és érdekes dolgokat felfedezni, számára a világ egy elég szűk sávban fog feltárulni. Hogy másik példát mondjak: nyavalyoghatunk azon, hogy a magyar miért nem világnyelv, sajnáltathatjuk magunkat, pedig ehelyett sokkal hasznosabb lenne megtanulni valamelyik idegen nyelvet, és máris több tárul elénk a világból, már az interneten is. Ne azt várjuk, hogy a világ idomuljon hozzánk, próbáljuk meg fordítva! Ha elsőre nem értünk valamit, néha feltételezzük azt, hogy bennünk van a hiba.

4. Nyilván előbb-utóbb látni fogom az új Batmant is, legjobb cimborám ugyanis nagyon kedveli a látványfilmeket, a képregény-adaptációkat, és mivel simulékony természet vagyok (bár ez gondolom, elég hihetetlenül hangzik), a közös dévédézések alkalmával ilyesmiket is szoktam látni. Némelyik még el is szórakoztat, amíg nézem, de igazság szerint többségük nem hagy bennem mély nyomot: néhány nap múlva már képtelen lennék felidézni a cselekményüket. De látatlanban hadd mondjak annyit: ugye, Nolan azért nem tett nagy erőszakot a Batman-sztorin, nincs az az érzésed, hogy ennek már semmi köze az eredetihez, csak a szereplők neve ugyanaz? Ugye, korábban Te is felkaptad a vizet azon, amikor egyes modernizálók azt pedzegették, hogy például mi lenne, ha Batman és Robin túl lennének a barátságon, és erre egyértelműbben kéne utalni?

5. Ez kicsit olyan, mintha azt mondanád, hogy a 2011-es adaptáció viszont leginkább azért jó, mert végre háromdimenziósak a karakterek, pszichológiailag és logikailag helyén van a cselekmény, politikailag abszolút korrekt az egész, afroamerikaiak, ázsiaiak, homoszexuálisok és minden kisebbség az elvárható módon képviselve van, mert ugyebár a modern filmművészetben ezek az irányadó elvek. Santino89 leírásából én nem erre következtetek.

Itt most eredetileg egy nagyon hosszú fejtegetést írtam, de inkább kitöröltem.

A lényege ez volt: igen, maradi vagyok, és nagyon remélem, hogy sosem jön el az a korszak (bár egyre közeledünk hozzá), hogy a nők megszűnnek nők lenni, mert mindegyikük ki akarja teljesíteni önmagát, és nem éri be a háziasszony és családanya több évszázados sztereotip szerepkörével. Ez mind szép és jó, de kérdem én, akkor ki veszi át ezeket a megunt, de mégis szükséges szerepeket? Szóval nekem tetszik, ha egy nő nő, egy férfi pedig férfi, bármilyen túlhaladott, divatjamúlt vagy kétdimenziós állapot is ez. Filmes példánál maradva: Raquel Welch vagy Sophia Loren típusa nekem sokkal jobban bejön, mint mondjuk Sigourney Weaver vagy Angelina Jolie. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok az emancipáció ellensége (bizonyos határokig), és teljes mellszélességgel támogatok minden kisebbséget és hátrányos helyzetben lévőt. De még így is azt mondom: a fő csapásvonalnak mindig állandónak kell(ene) lennie, és a szubkultúrákban az a jó, hogy csak szubkultúrák.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.08.03. 23:13:19

Athos-Field:

1. az egyes pontban megszületett a konszenzus

2. Érdekes ez a Spielberg kérdés, nekem az Amistad pont hogy tetszett, a München érdekes volt, a Világok Harca kifejezetten izgalmas, én abban semmiféle művészkedést nem láttam.

3. - ok

4. - Santinoval pont erről vitáztunk valamelyik nap, mert nálam ez a rész már csak nyomokban tartalmazott képregényt, a homoszexuális szálat meg alapból ítélném el, mint az ember nem természetes fejlődési küszöbét.

5. - oké ezt megkaptam, nézzed meg :p

Weaver sose tetszett, nem i értem mit esznek rajta, állítólag leszbika is, Jolie, és Welsh (ha olyan 50 évvel korábban lennénk :D) jöhet minden mennyiségben.

2012.08.05. 10:46:42

@scal:

1. No, akkor ezt lezártuk.

2. Az AMISTAD számomra az álkomoly filmek, a tipikus amcsi filmes sablonok egyik mintapéldánya. Ez akkor is egy nagyon sokadik „tárgyalótermi film”, ha most éppen nem a jelenben játszódik, és újabb didaktikus dicsőítése az „Amerika a jog és igazság fellegvára” mára kissé megkopott közhelyének. Matthew McConaughey számomra borzalmasan idegesítő volt a tudálékos ügyvéd szerepében, a Kudlik Juli módjára az orra hegyére tolt szemüveggel.

A MÜNCHEN arcpirító manipuláció, az objektivitás álcája mögé rejtett színtiszta szubjektivitás, és nem tudok eltekinteni attól a fontos körülménytől, hogy Spielberg épp akkor tartotta fontosnak felidézni ezt a tragédiát, amikor Izrael nemzetközi megítélése különösen rossz volt még a hagyományosan Izrael-barát Egyesült Államokban is.

A VILÁGOK HÁBORÚJA akár még jó is lehetett volna kevesebb lelkizéssel és kevesebb filmes sablonnal. A végeredmény szerintem egy hibrid, amely komoly filmnek túl felszínes, látványfilmnek viszont túl sokat lelkiznek benne. Akkor már inkább A FÜGGETLENSÉG NAPJA a maga hülyeségeivel és idegesítő patriotizmusával (Amerika a világ megmentője már sokadszor, a függetlenség napja immár nemzetközi ünnepé válik etc., etc.).

3. Részemről is O. K.

4. A homoszexuális szálat csupán azért dobtam be, hogy érzékeltessem: egyéni érzékenység kérdése, hogy saját kedvenc történeteidet illetően mennyit tudsz tolerálni a modernizációs törekvésekből. Mivel nekem a Batman például nem annyira szívügyem, tőlem akár össze is jöhetne a címszereplő és Robin, sőt egész jó pszichológiai elemzést tudnék esetleg írni ebből. :)) Aki viszont nagyon benne van ebben az univerzumban, az nyilván úgy gondolja, hogy ennek a történetnek is megvannak a mozdíthatatlan alappillérei, melyek semmibe vétele már nem újraértelmezés, hanem szentségtörés. Na, én is kb. így viszonyulok A három testőrhöz és legutóbbi feldolgozásaihoz. :))

5. Sor kerül rá (mármint a megtekintésre). Weaver fiatal korában szerintem jó bőr volt, esetleges leszbikus hajlamai miatt nem ítélem el őt, ahogyan mások másságát is magánügynek tartom. Nekem nagyon tetszett az ALIENS, mindazonáltal a „férfias nő” mint típus még a filmekben is csak módjával jön be, a valóságban még annyira sem. Ez a fene nagy emancipáció odáig vezetett, hogy ma már szabad a nőknek akár az is, hogy férfiak legyenek viselkedésüket és karrierlehetőségeiket tekintve éppúgy, mint biológiailag. Miközben lelkesen üdvözöljük ezt, mint komoly fegyvertényt, közben nem vesszük észre, hogy egyre nyilvánvalóbb a nemek közötti szerepcsere: a nők egyre férfiasabbak, a férfiak viszont kezdenek elnőiesedni, ami azért is aggályos, mert bizonyos női szerepeket a férfiak bajosan tudnának átvenni. Nézzük meg csak a népességi kérdést! Vajon tényleg csak a véletlennel magyarázható, hogy a népesség a világ azon részein fogy aggasztóan (a kevés gyerekszülés miatt), és ott válik kulcsproblémává a társadalom elöregedése (a modern orvostudománynak köszönhetően a fejlett nyugati társadalmakban már nem 70, hanem 80 fölött van az elérhető átlag életkor), ahol különösen erősek a mindenféle emancipációs és egyéb mozgalmak, miközben a világ keleti felén, ahol a hagyományos nemi szerepek még nem borultak fel, ez a probléma nem jelentkezik vagy nem ilyen látványosan. Hogy az elöregedő, elkényelmesedő Nyugat és a fiatal, de mindig is izgága Kelet között előbb-utóbb miféle konfliktusok keletkezhetnek, az feltehetően rövidesen a filmeseket is megihleti.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.08.05. 13:54:32

AMISTAD - amikor láttam ezt a filmet nem gondoltam volna, hogy le tud kötni. Már maga a téma is, hol érdekel ez egy magyar embert. Nálunk nincsen néger kérdés, sokan egyből jönnek, hogy de van cigány kérdés, igen ám de mi őket sosem hurcoltuk be rabszolgának. Persze majd valaki még hamisíthat törikönyv lapokat, fene tudja. de nem te vagy az első aki ezzel vádolja Spigit, úgyhogy lehet mögötte valami.

MÜNCHEN - nekem ez is tetszett, megannyi hibája ellenére. Fú de mennyire erőltetett, ahogy Eric Bana nyomja a nőjét, és élvezés közben a halott atléták peregnek a szemei előtt (akikre ő nem is emlékezhet), de azért nem teljesen olyan film, ami egyértelmű állást foglalna Izrael mellett, sőt szerintem a végén volt pár olyan kérdés ami tisztára meglepő volt tőle. Persze lehet manipuláció áldozata lettem, ennyire nem vagyok tisztában sosem a politikai körülményekkel.

A VILÁGOK HÁBORÚJA persze nem olyan jó, mint a Függetlenség napja, de én itt is a lépegetőknek örültem, meg a szétporladó embereknek :D, meg a modernizált történetnek, mert az 50-es évekbeli filmet ma már nem lehet komolyan venni.

4. - szal tulajdonképpen te egy vaskalapos vagy 3 testőr felfogásban, én meg kis neoliberális :D

5. - Weaver nekem sose tetszett, túl szögletes volt a feje, még az első Alienben a bugyis résznél talán egy picit, de a másodikban, anyuka frizurával már nem, és a négyesben is inkább Ryder robotját dugtam volna meg :D, a kis őzike szemeivel