Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A 10 legjobb filmrendező II. rész

2012. november 18. - Santino89

Múltheti cikkünk folytatódik, ezúttal az 5 legjobb filmrendezővel. Amúgy ne legyenek illúzióitok. Én érzem a legjobban, mennyire szubjektív ez a lista, dehát nem tudok mit tenni, ha egyszer bizonyítottan ők a legnagyobb kedvenceim. A legutóbbi felhozatal után mit tippeltek, kik lesznek rajta a listán?

5.

Tim Burton tim burton.jpg

Egészen furcsa, kicsit félelmetes valami lapul a sötétben. Mikor előbukkan még mindig csúnya, de már kevésbé ijesztő, és tagadhatatlanul sugárzik belőle egyfajta báj, amitől rögtön közelebbnek érzed magadhoz. Azt hiszem, Burton pályafutását ez a jelenet írja le a legjobban. Nagy személyes kedvencemről beszélünk, akit legutóbbi filmjei miatt divatos lett szapulni, de aki volt már kitaszított, elesett, magányos, vagy érezte már magát különcnek, és zavaróan másnak, annak tutira bejön Burton különleges világa. Mert ő azon kevés rendező közé tartozik, aki mindig saját világokat teremt mozijaiban, a stílusa, látványvilága azonnal felismerhetővé teszi, már legelső kisfilmje, a Vincent óta. Később Batmant is a saját képére formálta, ami leginkább a második részben teljesedik ki, és sokan emiatt nem szeretik az ő feldolgozását, pedig épp ettől a művészi hozzáállástól váltak többé egyszerű képregényadaptációknál. A ’90-es években volt leginkább a topon, amikor készített egy teljesen egyedi rendezőportrét, minden idők legrosszabb rendezőjéről, Ed Woodról, őrült marslakós paródiát Jack Nicholsonnal, vagy féktelenül tombolt egy gótikus mesében, örök kedvencével Johnny Depp-el az Álmosvölgy legendájában. Bár nem ő rendezte, személyétől teljesen elválaszthatatlan a Karácsonyi lidércnyomás című stop motion mese, amely egyértelműen a legjobbjai közé tartozik, ebben pedig nem kis szerepe van elmaradhatatlan alkotótársának, a zeneszerző Danny Elfman-nek. A 2000-es évekre már kicsit megcsappant a lendülete, de azért még futotta egy Nagy halra, legutóbbi filmjeire azonban már teljesen elfáradt művészi szempontból, a bevételek tekintetében viszont csúcsra röpítette az Alice Csodaországban. Mindenesetre én őszintén reménykedek egy újabb Burton reneszánszban, és hogy ez a hatalmas kedvencem képes még hozzá méltó mozikkal megörvendeztetni engem az elkövetkezendő évek során.

 Legjobb filmje:

Ollókezű Edward

 

 

4.

Quentin Tarantino 

tarantino.jpgA videotékából a ’90-es évek nagyágyújává előlépett zseniről már mindent mindenhol összeírtak, így róla közhely bármit is mondani, miután egyesek istenként tisztelik, mások pedig a sárga földbe alázzák. Az biztos, hogy egy teljesen megkerülhetetlen alkotóról beszélünk, akinek érdekes módon első mozija, a Kutyaszorítóban gyakorlatilag teljesen visszhang nélkül maradt a bemutatásakor az ügyes sztori, az elképesztően jó párbeszédek, a drámai végkifejlet és a csodálatos színészek ellenére is. Ugyanígy járt az első forgatókönyvéből készült Tiszta románc is; ezeket a filmeket csak a mindent elsöprően sikeres Ponyvaregény után fedezte fel magának a közönség, hogy aztán egyből a kultstátuszig repítse őket. A Ponyvaregény hatásáról szintén közhelyszámba megy bármi, jelen cikk írójának egyik elsőszámú kedvencéről van szó, olyan moziról, amiben tökéletes egységbe forr a nonlineáris történetvezetés a témával, a teljesen új oldalukról bemutatkozó színészekkel, és a fantasztikus dumákkal. A Jackie Brown ehhez képes egyértelmű visszalépés, de még így is egy rendkívül élvezhető film, amit rengetegszer meg lehet nézni. Ezek a mozik mégis elsősorban Tarantino írói erényeit dicsérik, később 2003-ban a Kill Billben bizonyította be, hogy rendezőként is képes egy ilyen monumentális, több szálon futó, a nézőt sok szempontból megdolgoztató mozit levezényelni. A Halálbiztos ehhez képes csak egy gyenge ujjgyakorlat tőle, de a Becstelen brigantyk már ismét egy olyan mozi, ami számtalan felejthetetlen jelenettel, kiváló karakterekkel dolgozott, ami még hibái ellenére is sokszor újranézhető. Hamarosan pedig a filmbuzi tolvajrendező westernjét üdvözölhetjük a világ nagyvásznain.

Legjobb filmje:

Ponyvaregény

 

 

3.

Woody Allen 

allen.jpgAz örök new yorki, neurotikus, zsidó értelmiségit szintén rengetegen utálják már ránézésre is, de valószínűleg jóval többen szeretik. Ő az az ember, aki élete első Oscar-ját azért nem vette át, mert az Akadémia ünnepélye egybeesett az ő szokásos péntek esti jazzelőadásával. Erre a listára azért kerülhetett fel ilyen előkelő helyre, mert egy elképesztően egyedi alkotóról beszélhetünk az ő esetében, aki egyben hihetetlenül termékeny is volt pályafutása során, így óhatatlanul is be-becsúszott jópár gyengébb mozi, de a mérleg másik oldalán sokkal több jó filmet találhatunk, mint bárki másnál. Már első rendezése, a Fogd a pénzt, és fuss is a mai napig az egyik legjobb vígjáték, nem véletlen, hogy a blog híres-neves toplistáján is helyet követelt magának. Allen stílusa az Annie Hall-ra forrott ki leginkább, és aztán a ’80-as évek végig ennek a szellemében telt, miközben Allen olyan példaképeihez igyekezett felnőni, mint Ingmar Bergman, vagy Federico Fellini, és ódát intézett a rádióhoz (A rádió aranykora) illetve a mozihoz egyaránt (Kairó bíbor rózsája). Az olyan gyöngyszemekről sem szabad elfeledkeznünk, mint a Lövések a Broadway-n, de a ’90-es években egyértelműen az Agyament Harry volt a legjobb filmje, amely egy rendkívül mély, ám annál ötletesebb és humorosabb szembenézés saját magával. A 2000-es években elhagyta a filmjeiben örök helyszínül szolgáló New York-ot, és a komolyabb témájú Match Point-tal keltett figyelmet, ami lényegében a korábbi Bűnök és vétkek témáját feszegette újra. Legutóbb pedig az Éjfélkor Párizsban-nal aratott nagy sikert, ami a tavalyi év legkellemesebb moziélménye is volt egyben. Woody Allen állandó témái, az elmúlt korok iránti nosztalgia és a párkapcsolatok bonyolultsága forrt egybe egy olyan hangulattal, amit mindnyájan szívesen élünk át. És akkor most sajdul bele a szívem, hogy egy ilyen felsorolás után, hány remek filmet nem említettem meg vele kapcsolatban.

Legjobb filmje:

Annie Hall

 

 

2.

Sergio Leonesergio-leone-386221.jpg

A hatalmas olasz oroszlán teljességgel megkerülhetetlen. Egy olyan alkotóról beszélünk, aki fogott egy végtelenül népszerű, ám teljesen begyepesedett, tipikusan amerkai filmzsánert, és úgy kirázta a gatyájából, hogy már rá se lehetett ismerni. A morális gátjaiktól levetkezett, borostás westernistenek Ennio Morricone fantasztikus zenéjével a háttérben állnak egymással szemben, a feszültség pedig egyre csak fokozódik. Aki csak egyetlen Leone filmet látott, az sosem felejti el ezeket a képsorokat. A pisztolypárbajok egyfajta fennköltséget kaptak, amitől többé váltak annál, semmint hogy két fickó megpróbálja kinyírni egymást. Leone mozijai úgy hihetetlenül férfiasak, tökösek és ízig-vérig cool-ak, hogy nem hiányzik belőlük a líra, a költészet, vagy az érzelmek megjelenítése. Ezért van az, hogy a legutolsó, műveletlen parasztember éppúgy tudja értékelni Leone halhatatlan klasszikusait, mint a kiégett, sznob filmesztéták, akik nem győzik újra- és újra megnézni ezeket a mozikat, miközben egyfolytában hivatkoznak rájuk. Ennél több talán nem is létezik egy rendező számára, minthogy mindenki számára örökérvényű, magas művészi színvonalú, ám végtelenül szórakoztató filmeket készíthet. Nem mellesleg neki köszönhetjük a filmtörténet egyetlen olyan trilógiáját, amelyben a filmek színvonala részről részre emelkedett egyre elképesztőbb magasságokba, mindezt úgy, hogy már az első rész olyan forradalmi jelentőségű volt, hogy önmagában egy külön műfajt, egy teljesen új stílust teremtett. A maga idejében persze Leone elsősorban Európában volt igazán sikeres és elismert alkotó, Amerikának még kellett egy pár évtized, hogy beismerje, hogy egy olasz rendező lazán lepipálta az ő egész filmgyártásukat. Errefelé kétségtelenül a Volt egyszer egy vadnyugat Leone legszélesebb körben rajongott filmje, de semmiképp sem szabad elfeledkezni a hihetetlenül hosszú, ám rengeteg emlékezetes pillanatot tartogató Volt egyszer egy Amerika című gengsztereposzról sem. Leonével kapcsolatban az egyetlen bánatom, hogy mindössze hét filmet hagyott az utókorra.

Legjobb filmje:

A jó, a rossz és a csúf

 

1.

James Cameroncameron.jpg

Ennyi halhatatlan művészember után talán furcsa, hogy az első helyen éppen a világ legsikeresebb, éppen ezért oly sokat kárhoztatott filmrendezője áll, akit sokan nem tartanak másnak, mint ügyes iparosnak és ravasz üzletembernek. Az Avatar-t szeretni szinte cikinek minősül manapság, mivel olyan gigantikus sikert aratott szerte a világon. És legszívesebben én sem őt tenném az első helyre, de olyan megkérdőjelezhetetlen adu ászok vannak Cameron filmográfiájában, mint a világ két legjobb folytatása, egyben a minden idők legjobb mozijai között számon tartott Aliens és Terminátor 2. Cameron szintén egy folytatással kezdte a pályafutását, a Piranha 2-vel, amiben már könnyedén kiérezhető néhány rá jellemző stílusjegy, de összességében mégis egy elképesztően rossz filmről beszélhetünk, amin ma már csak röhögni lehet. Ehhez képest hatalmas ugrást jelentett a Terminátor első része, ami tökéletesen egyesítette magában az akció gyorsaságát, a sci-fi fantasztikumával és a legjobb horrorok feszültségével. Az Aliens-el még egy szintet lépett feljebb, ugyanezzel a végtelenül ütős hármas kombinációval, de közben végig tökéletesen tiszteletben tartotta Ridley Scott eredeti elképzeléseit, miközben okosan ki is bővítette annak univerzumát, így megalkotva a legjobb Alien mozit. Később saját agyszüleményét, a Terminátort is folytatta, de egy fokozattal magasabbra kapcsolt minden tekintetben, csakúgy mint az Aliens-nél, ennek köszönhetően érte el addigi legnagyobb sikerét. Arnolddal összefutott később még egy kiváló akciókomédia, a Két tűz között kedvéért, majd elkészítette minden idők legtöbbet kereső moziját, a Titanic-ot, amit szintén divat fikázni, de egy végtelenül profi, elképesztően látványos, és nagyon izgalmas moziról beszélhetünk, ami igazság szerint kissé naiv, és helyenként valóban nyálas is. Később Cameron az Avatarral tért vissza, ami színvonal tekintetében még a Titanic-hoz képest is komoly visszalépés, de már a látványvilág miatt feltétlenül érdemes időt szánni a buta indiánmesére.

Legjobb filmje:

Terminátor 2 – Az ítélet napja

Kit hiányolsz a legjobban a listáról? Ki az, aki szerinted abszolút érdemtelenül szerepel? És, ami a lényeg: MIÉRT? Írd meg!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2012.11.18. 09:54:16

Nem lepődtem meg különösebben a listán, nagyjából rájuk számítottam.

Tim Burton hozzám még nem áll annyira közel, ámbár AZ ÁLMOSVÖLGY LEGENDÁJA emlékezetes filmélményem tőle. Láttam még tőle ezt-azt (nem mindent), de a látványon kívül olyan nagyon egyik sem fogott meg. Sőt mea culpa, a BATMAN kifejezetten nem tetszett. Nem tudom, talán azért vagyok távolságtartó Burtonnel szemben, mert úgy érzem, sokkal jobban rámegy a látványvilágra, mint amennyire az szerintem fontos lenne. De ismétlem, nem láttam tőle mindent, talán nincs igazam.

Quentin Tarantino számomra az új Brian De Palma, legalábbis abban az értelemben, hogy nagyon jól tudja, kitől és honnan érdemes lopni, és ebből kétségtelenül egy rá jellemző stílust alakított ki. Ezt azóta viszont mások már unalomig koptatták, szóval ha egy filmről azt olvasom, hogy „tarantinós”, nem feltétlenül rohanok megnézni. Az originál Tarantinót kb. olyannak látom, mint Burtont: úgy érzem, a kétségtelenül bravúros formai megoldásokhoz nem társul hasonlóan grandiózus mondanivaló, sőt megkockáztatom, számomra elég semmitmondóak a filmjei. Szó se róla, nem kell mindig magvas gondolatokkal foglalkozni, az ember gyakran csak szórakozni akar: ennek a kritériumnak számomra a BECSTELEN BRIGANTYK elég jól megfelelt, a KILL BILL viszont nagyon nem.

Woody Allen. Nem tudnám megfogalmazni, számomra mikor vált ő kevésbé érdekessé, mikortól nem éreztem azt, hogy muszáj látnom az új filmjeit. A régiek többségéről általában jó véleményem van: az a fajta humor, amelyet az ő neve fémjelez, az 1960-as, 1970-es években úgy volt újszerű és sikamlós, hogy sosem vált közönségessé. Nem is tudom, talán beleesett abba a hibába, hogy „Woody Allen-filmek”-et kezdett rendezni, vagyis önnön kliséinek próbált megfelelni. Még ma is elszórakoztat, ha olykor belefutok egy-egy filmjébe, de az iránta való korábbi érdeklődésem nem tért vissza.

Sergio Leone. Hét film. Hát igen, jó munkához idő kell. Leone pályafutása arra példa, hogy bármilyen műfajt meg lehet újítani, ha közel visszük a realitásokhoz, de az se baj, ha az ember tehetséges, és hozzá hasonlóan tehetséges emberekkel dolgozik együtt. Mert Leone művészetének méltatásakor nemcsak Morricone megkerülhetetlen, hanem például Tonino Delli Colli operatőrt sem szabad kihagyni. Az „igazi” westernek heroikus sematizmusával szemben Leone westernjei életszagúak, szereplőinek nagyon is földi motivációik vannak. Talán merész a párhuzam, de a 68-as VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT-ot én gyakran gondolom a Polanski-féle KÍNAI NEGYED (1974) előfutárának: mindkét filmben tulajdonképpen egy város naggyá válásának folyamatát látjuk, melyet gyilkosságok, árulások, intrikák és szerelmi bonyodalmak szegélyeznek.

James Cameronnak valahol biztosan helyet kell adni egy ilyen listán, és akár az első hely is indokolható. Mint minden igazán zseniális rendező, Cameron is csak szélsőségekre képes: vagy nagyon jót alkot, vagy nagyon rosszat, középszerű műve nem létezik. Az persze már ízlés kérdése, hogy ki melyik kategóriába sorolja az egyes filmjeit. Jómagam a nagyon rosszak között jegyzem a TERMINÁTOR 2-t és a KÉT TŰZ KÖZÖTT-et, míg mások inkább a TITANIC-ot vagy az AVATAR-t sorolnák ide. Az viszont egyszerűen luxus, hogy Cameron a TITANIC után lényegében 12 évig csak a seggét növesztette, és most is leginkább az AVATAR-folytatásokon agyal. Pedig például az 1966-os FANTASZTIKUS UTAZÁS remake-jét nagyon megnéztem volna tőle, de úgy látom, ez már nincs is a projektjei között.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.11.18. 10:25:13

tényleg a 10 legkedvesebb rendezőm címet kellett volna adni, múlt héten küldtem Santinonak egy listát, hármat találtam el róla,

Leonéról elfeledkeztem, pedig ő tényleg szinte csak kiváló filmet rendezett - A rhodoszi kolosszus nem kiemelkedő, se nekem még az is tetszett mint első film.

Na de hogy James Cameron mi a lótúrót keres az első helyen. Ez még viccnek is rossz. Lusta mint a dög, csinált izgalmas filmeket, de még annyi értelmét se látom mint Besson szerepeltetésének. Egyik filmjében sincs annyi mint pl a Leon a Profiban.

Field: - egyszer olvastam Allenről, hogy mindenáron Bergmann is akar lenni, és ez az ilyen nőkkel, lélektannal foglalkozó filmjeiben figyelhető meg. Sajnos nem igazán ismerem Bergmannt, majd talán a következő években őt is pótlom, deeee lehet benne valami igazság. Bár nekem kifejezetten tetszik mióta átjött Európába és minden országból készít egy filmet, Allen szerint. Remélem eljut Magyarországra is.

2012.11.18. 10:55:58

@scal:

Woody Allenből szerintem azért nem lett Bergman, mert őt a nő csak a férfi szemszögéből érdekli, – kis túlzással – csak addig, amíg nem sikerül az ágyig dumálnia a gyengébb nemet. Szerintem még a „női” filmjei is inkább a férfiakról szólnak. Vagyis inkább Fellinihez áll közelebb, és nem Bergmanhoz.

A svéd rendezőnél a női lélek valóban mélyen feltárul, hihetetlen lelki gazdagságot képes bemutatni akkor is, ha olykor esetleg a negatívumok dominálnak, míg Allennél úgy érzem, a női lélek csak addig tárul fel, ameddig az sem a nőnek, sem a férfinak nem kínos. Bergman túlmegy ezen a határon, bár az igen érdekes, hogy a férfi szereplői messze nem olyan érdekesek, mint a nők. Pedig a férfi színészei (Erland Josephson! Max von Sydow!) is voltak annyira jók, mint a színésznői.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.11.19. 15:39:16

ugye, hogy tarantino jó tipp volt. :D

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.11.19. 20:17:54

@field 64: Lehet, kiismerted már az ízlésemet ;)

Szerintem Burton a látvánnyal, meg a zenével éri el a kívánt hangulatot, és az érzelmi hatást, ő ebben baromira erős. Az Ed Wood-ot, a Nagy halat meg az Ollókezűt feltétlen ajánlom tőle.

Szerintem az egyetlen Tarantino film, ami nem volt elég jó az a Halálbiztos, a Kill Billeket én spec imádom, de tény, hogy mondanivalót, vagy igazi drámát kár keresni nála. Viszont ha akarunk a Ponyvaregény lehetőséget ad az előbbire, a Kutyaszorítóban pedig az utóbbira, ha nem csak a szórakozás az elvárásunk.

Bizonyos rendezőknek időnként meg kéne újítania magát, feljebb kéne lépniük egy szinttel, de ez se Tarantinonak, se Woody bácsinak nem sikerült, viszont ez semmit se változtat azon, hogy mennyire szeretem a filmjeiket.

Az hagyján, hogy életszerűbb volt Leone westernje, de mindezt úgy hogy eközben sebezhetetlen félistenekké nagyította a főszereplő mesterlövészeit, akik sosem hibáznak, és sosem változnak, mitikus alakok mind. És ez a két egymástól teljesen eltérő szemszög nem üti ki egymást, hanem olyan gyönyörűen forrnak egybe, amennyire ez csak lehetséges.

Cameron: én csak egyetlen filmjére mondanám azt, hogy nagyon rossz. A Piranha 2-Repülő gyilkosokra, ami viszont egy rohadt vicces trashfilm, és külön érdekes megfigyelni benne a rendező későbbi stílusjegyeit, szóval az sem menthetetlen.

@scal: Haver, annak hogy te rosszul találgatsz, semmi köze a lista címéhez. Különben is, én mikor szóltam bele bármelyik cikked címébe? Választhattam volna a mainstream utat, és csinálhattam volna egys objektívabb listát, amire mindenki elégedetten bólogat, de eszem ágában sem volt. A kedvenc filmes toplista se lesz objektív egy icipicit se.

Ciki, de Leone első körben nekem is kiment a fejemből, hogy aztán nagyon gyorsan elszégyelljem magam, és a második helyre ugorjon fel.

Az a baj, hogy túlságosan a jelenben gondolkodsz. Cameron már valószínűleg soha sem fog olyan jó filmeket rendezni, mint valaha, ez tény. De pontosan leírtam, hogy mely filmeknek köszönhető az első helyezése, és ilyet egyetlenegy más rendező sem tudott SZÁMOMRA letenni az asztalra, mint ez az őrül kamionsofőr. Ezért ő az első.

Allennek Bergman és Fellini is a példaképe volt, mindkettőjüket megidézte bizonyos filmekben, de általában Woody is akkor volt a legjobb, amikor a saját agymenéseit nyomatta.

@doggfather: Persze, hogy jó tipp volt ;) :D

2012.11.19. 21:18:22

@Santino89:

PIRANHA 2? Á, én még életemben nem láttam olyan pocsék filmet, amely ennyire szórakoztató lett volna: ez tipikusan az „annyira rossz, hogy az már jó” esete. A propelleres piranhákért már önmagában érdemes megnézni a filmet, szerencsére csöcsök is vannak, a sztori sem olyan vészesen rossz, inkább csak a színészek (és a pocsék magyar szinkron) vágják nagyon haza ezt a filmet. Itt van az újabb keletű PIRANHA: szemmel láthatóan több pénzből készült, a csöcsöket leszámítva mégsem jobb semmivel sem Cameron korai zsengéjénél. Szerintem.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.11.20. 12:08:32

@Santino89: csak akkor majdnem "kikérted magadnak". :D

azután azt hittem, hogy nem lesz benne. :D

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.11.20. 17:25:17

@doggfather: ugye, mennyivel érdekesebb volt így? :)

Jerryco 2012.12.29. 15:39:51

James Cameron "Avatar" filmjét nem azért nem szeretem, mert divat cikizni, hanem mert szerintem egyértelműen "Farkasokkal táncoló" koppintás, sci-fi környezetbe helyezve. :)
Nekem a film - a látvány félre téve - nem hozott újat.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.12.29. 17:58:46

@Jerryco: Vagy éppen Pocahontas, ha úgy tetszik. A lényeg mégis, hogy a történet nagyon kevés, még egy látványfilmhez képest is.

convar · http://docs.google.com/document/d/1C9jtT9NLDNv_80m_U9Pv5X_LwJb3bFUqhOMhafMalGg/ 2012.12.29. 20:54:01

Az én TOP10-em (zárójelben azok az alkotások amelyeknek a leginkább köszönhetik az adott helyüket rajta)

1. Guy Ritchie (A ravasz, az agy..., Blöff, Spíler)

2. Quentin Tarantino (Ponyvaregény, Kutyaszorítóban, Jackie Brown)

3. Woody Allen (Match Point, Fogd a pénzt és fuss!, Szentivánéji szexkomédia, Melinda és Melinda, Interiors, Hatalmas Aphrodité, Whatever Works, Kasszandra álma)

4. Robert Rodriguez (Sin City, Machete, Volt 1x egy Mexikó, Desperado)

5. James Cameron (Terminator 1-2, Dark Angel)

6. David Lynch (Twin Peaks, The Straight Story, Az elefántember, Radírfej, Veszett a világ)

7. Oliver Stone (Halálkanyar, Született gyilkosok, Született július 4.-én, The Doors)

8. Martin Scorsese (Casino, A tégla, Nagymenők)

9. Emir Kusturica (Macskajaj, A cigányok ideje)

10. Alan Parker (Pink Floyd The Wall, Madárka)

Santino, a te listádba am eszem ágában nincs belekötni, hiszen én is tudom, hogy ez a lista mindenkinél más és más, és pont ez a szép az egészben :)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.12.29. 21:05:17

@convar: Nem veszem kötözködésnek már csak azért sem, mert elég jó ízlésű listának tartom a Tiédet is :)