Újabb vendégkritika következik - tele vagyunk titokzatos segítő angyalkákkal -  fogadjátok sok szeretettel.

Arnold Schwarzenegger neve generációk óta ismert. Láthattuk, mint harcos barbárt, jövőből visszaküldött terminátort, vagy mint kommandós őrnagyot. De olyan szerepekben is feltűnt, mint Danny DeVito ikertestvére, vagy mint óvóbácsi, sőt még egyszer teherbe is esett. Az utóbbi időkben azonban, Kalifornia kormányzójaként szerepelt a köztudatban, akit egy-egy kisebb filmszerepet leszámítva nem láthattunk sűrűn felbukkanni a filmvásznon. Viszont most Schwarzenegger visszatérni látszik a filmek világába, ugyanis itt a legújabb filmje, az Erőnek erejével.

Kalifornia ex-kormányzója a szerepét illetően visszanyúlt a gyökerekhez, mivel most is az igazság és a rend védelmezőjeként láthatjuk harcolni a gonosz ellen. A színész nem túl nagy mimikai képességeihez és kissé gépies mozgásához remekül passzol a zsémbes, szigorú seriff szerep. Azonban a főszereplőn kívül, nem szabad megfeledkezni a többiekről sem, akiket szintén dicséret illet. Itt van például Jhonny Knoxville, aki hozta  szokásos karakterét, de ugyanez elmondható a fő gonoszt alakító Eduardo Noriega-ról is.

Ha két szóval kellene jellemezni a filmet, akkor arra azt válaszolnánk, hogy: akció és humor. Az akcióból kijut bőven az egész film alatt, van sok lövöldözés, robbantgatás, ahogy illik. Viszont a humort a film elejéről eléggé lespórolták a készítők. Sőt néhol túl komolyan vették a valóságban megtörténhetetlen trükköket, illetve magát a történetet is. A filmbe beletettek egy kifejezetten drámai jelenetet, amit nyugodtan kihagyhattak volna, mivel így csak feleslegesen keltettek nyomasztó, feszült hangulatot. Ha ezeket a komolykodó, drámai részeket kihagyták volna, akkor egy rendkívül szórakoztató, könnyed hangvételű filmet kaptunk volna.

A logikátlanságot talán felesleges is megemlíteni, hiszen annyi filmben láthatunk olyat, hogy a szereplők vígan rohangálnak a tűzvonalban, de nem lesz semmi bajuk vagy, hogy a szuper, profin kiképzett FBI nem képes elbánni a bűnözőkkel, de egy maroknyi kis szerencsétlen simán ellátja a bajukat. Ezzel csak akkor van baj, ha mindezt túlságosan valóságosnak akarják beállítani. Sajnos ezt a hibát ez esetben el is követték. A logikátlanság témájához még hozzátartozik az is, hogy nem túl egyértelmű, az, hogy bizonyos jeleneteknél megmutatják az időt és a helyszínt, mivel az idő állása nem fontos a történet szempontjával és nem is viszi előrébb a cselekményt.  

Összegzésképp elmondhatjuk, hogy a filmnek több a pozitívuma, mint a hibája, így végeredményül elégedetten távozhatunk a moziból. A fiatal korosztálynak ugyanolyan szórakozást nyújt, mint az idősebbnek. Sőt talán, aki kedvelte a régi Schwarzenegger filmeket, annak sem fog csalódást okozni a film.