Az ún. "csajos filmekre" mindig is lesz igény, ehhez nem férhet semmi kétség: az öribarinők néhanapján találnak alkalmat egy csajos estére, ami alkalmanként a mozizást is jelentheti. Az élelmes producereknek pedig ennél több nem is kell, így nem kell meglepődni, ha Hollywood ontja magából az ilyen produkciókat. Csodálkozás helyett inkább az imádkozást javaslom: ha már el kell készülniük ezeknek a filmeknek, akkor legalább ne okozzanak agyvérzést a gyanútlan nézőknél. Vagy aki ettől fél, az alapból be sem ül az ilyesmire?

Feltettem magamnak a kérdést: volt-e potenciál A csajok bosszújában? Lehetett-e volna ebből a nem is annyira magas és egyébként sem először használt high-conceptből sokkal jobb filmet csinálni? Valami olyasmi körvonalazódott bennem, hogy... NEM. Jobbat lehetett volna, de sokkal jobbat nem. Megvannak a maga pillanatai, megvannak a maga kis hibái, lehet szeretni, lehet utálni, szóval éppenséggel még érzelmeket is kivált a nézőkből és lehet, hogy ennél nem is kell több a célközönségnek. Mert hogy azok ugyebár nem a filmesztéták.

Egy kritikus pedig szerintem akkor csinálja jól a dolgát, ha túlteszi magát a saját ízlésén és próbálja azoknak a szemén keresztül nézni az adott filmet, akiknek az valójában szól. És bár én ez alapján gyakran végzem pocsékul a munkám hobbymat, most engedtessék meg nekem, hogy harmincas, a disznó pasikban már milliószor csalódott, szingli nőként gondolkodva mondjak véleményt A csajok bosszújáról: Szuuuuuppppcccccsi! Édibédi kutyulimutyuli volt benne, meg a trónokharcás Dzsémi is tökkk jól nézett ki!

Mark King (Nikolaj Coster-Waldau) szeret a nevéhez méltó módon élni. Bár hűséges felesége (Leslie Mann) minden este otthon várja, Mark más lába közt is pecázgat: rendszeresen megcsalja az asszonyt. Amikor az egyik szeretője, Carly (Cameron Diaz) rájön, hogy újdonsült pasijának felesége van, le akar lépni, csakhogy Mark felesége annyira kiborul, hogy nála keres vigaszt és csakhamar összebarátkoznak. A helyzet tovább bonyolódik, amikor kiderül: Mark "mindkettejüket" megcsalja egy 22 éves nagycsöcsű bombázóval (Kate Upton)...

Aztán pedig, ahogy a magyar cím is utal rá, jön a csajok bosszúja... Amit egyébként nagyon gáz módon sikerült kivitelezni, a film pont a végére esik teljesen szét. Az alapfelállás még egész pofás, az első kb. 1 órát kitöltő "Leslie Mann Show" kifejezetten vicces, pedig nem kimondottan csípem a nő stílusát. Most is megkapjuk a tőle szokásosnak mondható intim fürdőszobás jelenetet férj és feleség közt, meg persze van füvezős poén is - az ilyesmi valahogy az Apatow-famíliánál teljesen alapnak számít.

De ezeken túltéve magunkat tényleg vicces, de aláírom, hogy az érzékenyebbek számára inkább idegesítő, amit produkál (pl.: a lábnyújtós poén nagyon ott van a szeren). Cameron Diaznak esélye sincs mellette, ő egyébként is csak az esze miatt kellene a történetbe és ezt a készítők is érezték, így próbáltak beleszuszakolni neki egy érdektelen szerelmi szálat, de enélkül is boldogan meglettünk volna és spórolhattunk volna 5-10 percet, amiért szerintem mindenki hálás lenne.

Kate Upton pedig... Úristen, de rossz! Mármint a csaj maga rohadt dögös, de megszólalnia nem nagyon kellene. Írtak neki egy-két jó poént (buta szőkét játszik, az önmagában hálás szerep), de még magában a filmben is reflektálnak arra, hogy őt bizony csak a két szép... szeméért castingolták. Nikolaj Coster-Waldau sem kerülhette el a sorsát, a Dumb és Dumber szintű fingós-fosós jelenetére igazán büszke lehet majd, ha visszanézi. Nick Cassavetes rendező, aki például a méltán népszerű Szerelmünk lapjaiért is felelős, valamiért úgy érezte, hogy a kutyaszar, vagy az, ha egy férfi összefossa a gatyáját, majd jól megnevettet mindenkit. Hát nem.

A rendező számlájára egyébként három roppant irritáló és/vagy felesleges dolgot lehet felírni: 1, Az indokolatlanul sok ismert zene használata. Egyik jelenetben még a Royal szól, aztán a vágás után egy teljesen más stílusú szám csendül fel, mintha nem tudták volna eldönteni, melyiket lehetett volna kihagyni. 2, Az indokolatlan drámázás. Van egy klipszerű jelenet (természetesen ismert dallamokkal aláfestve), amiben Kate, a feleség a tengerparton szomorkodik és összebújik férje többi szeretőjével. Teljesen kilóg a filmből, más a hangulata, a hangneme -  egyszerűen nem illik oda. 3, A film végi "kivel mi történt a későbbiekben". Mert a happy end önmagában nem elég, a karakterek utóéletét is el kell mesélni... Még ha legalább a szöveg vicces lenne...

Merthogy egyébként a film nagy részében egyáltalán nem veszi magát komolyan. A lányok kémkedni indulnak a félrelépő után és szól a Mission: Impossible zenéje... És ehhez hasonló, szándékosan túljátszott, túlpörgetett és túlbohóckodott jelenetekkel van tele. Ami nem lenne baj, ha végig ehhez a koncepcióhoz ragaszkodtak volna. Ellenben a célközönséget ez valószínűleg egyáltalán nem fogja zavarni, szóval ha egy szexista vígjátékot akar valaki nézni a sunyizásról, amiben a szemet szemért elvet éltetik, csak ajánlani tudom.