Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A majmok bolygója (1963) vs. A majmok bolygója (1968)

2014. augusztus 20. - scal

Az augusztus 20-i ünnepnapon megjelenő cikket mindig különös gondossággal választom ki, hogy azt be lehessen illeszteni az egész napi ünnepségek hosszú sorába. Azonban idén úgy voltam vele, hogy az István, a király, Honfoglalás, meg a szorosan mögötte igyekvő Sacra Corona helyett egy kevésbé ismert, mégis hasonlóan fontos filmet választok, mely hazánk életében mindig is meghatározó erővel bírt. De minthogy meglehetősen snassznak tartottam csupán a filmről értekezni, így idecitálom hát az eredeti alapokat szolgáltató könyvet is. Küzdjenek meg, lássuk, melyikük a jobb! Soha vissza nem térő alkalom, kedves hölgyeim és uraim! A piros sarokban A majmok bolygója 1963-ból, 150 oldal hosszú, és a balhorgával különösen vigyázni kell! A kék sarokban pedig A majmok bolygója 1968-ból, vigyázzunk fiatalabb a srác, és a maga közel két órájával bizony sok meglepetést tartogathat erre a mérkőzésre! Tegyék meg tétjeiket, hamarosan kezdünk!

vlcsnap-2013-06-01-14h44m58s0.png

Amikor gyerekként láttam először eme filmet, bevallom, már akkor sem tetszett. Leginkább azért néztem végig az egész sorozatot, mert... hát igen akkoriban még nem nagyon lehetett válogatni ha sci-fit akart az emberfia nézni, és a semminél ez is jobb volt. Ha jól csalódom, a szombati Disney sávban ment, ahová egy idő után mindenféle amcsi retro filmet is beválogattak, amikhez már köze sem volt a Disneynek. Okos gyereknek lenni nem csak áldás, de átok is, úgyhogy a film végi nagy csattanót sajnos kitaláltam, és egy ásítással nyugtáztam, hogy ez a történet mekkora egy marhaság. Persze nem mondom, sérti az emberi önérzetemet, hogy egy ilyen képet festenek rólunk, ami annyira bárgyú, hogy még a majmok is játszva átveszik az irányítást. Hát hogyne.

Utána megközelítőleg húsz évig feléje se néztem ezeknek a filmeknek, de most már érettebb (???) fejjel úgy gondoltam, ismét nekiveselkedem. Főleg mivel idén nyáron mutatták be a sorozat legújabb - nyolcadik - részét a mozikban. Eredetileg csak Tim Burton 2001-es filmjét akartam újra nézni, de a vége az lett, hogy elkezdtem olvasni az eredeti regényt, attól meg kedvet kaptam az összehasonlításhoz... és ha már térdig járunk a bűnben, akkor persze nézzük végig az összes filmet. A televíziós sorozaton még erősen agyalok, de szerencsére az beszerezhetetlen.

Pierre Boulle eredeti regényét magam sem tudom miért vettem meg, bizonyára jó vétel volt, de ebből is látszik, hogy a csillagok állása miatt kerülhetett hozzám minden olyan anyag, ami egyetlen irányba mutatott. Neked szent küldetésed fiam, hogy nagy ismertetőt/elemzést írj az eredeti művekről, a nép nevelésére. Ó bakker, ne már megint. Mostanában túl sok küldetést kapok Uram! Talán nem kell mondanom, de masszív spoilerhegyekbe futhat bele a kedves tovább olvasó. De ez esetben mindenkit bátran arra intenék, merjen szembenézni a frusztráló igazsággal.

planetoftheapes19681080.jpg

Szóval nem tudom, mivel kellene kezdjem. Újranézve a filmet továbbra sem estem hanyatt tőle, de tény, hogy 1968-ban ez üthetett. Meglehetősen profin építették fel, nagyon jó az üteme, és egy cseppet sem unalmas. Gyerekként sok minden idegesített, de ma már látom ezek okét. De ha létezik film, amit soha a büdös életben nem lett volna szabad... hm utánozni, akkor az pont A majmok bolygója. De hát ezek nem nagyon értették meg, miről is szól a regény. Ami még annak a tudatában is felelőtlenség, hogy hát az a tömör véleményem, hogy ez a regény nem valami jó. Sőt... kifejezetten rossz. A filmmel szemben azonnal elvérzik, ha nagyon pol korrekt akarok lenni, akkor úgy fogalmaznék, a második menetig hősiesen helyt áll. Mondhatnám, hogy hülye könyvnek hülye adaptációja születhet csak, de azon ritka alkalmak egyikének lehetünk szemtanúi, amikor a film képes túlnőni az alapanyagon. Noha a változtatások azért érdekesek.

Például a film azzal kezdőik, hogy Charlton Heston karaktere Taylor éppen az utolsó jelentését veszi magnóra, majd szépen hibernáltatja magát, és kezdődik a főcím. Igazából nem tudom, hányan veszik/vették észre, hogy a pár perces bevezető alatt, a földi idő számlálója négy napot ugrik előre, mintegy érzékeltetve a regény legjobb ötletét, a módszert amivel a csillagok között utazni lehet. A könyvben ugyanis egy évig folyamatosan gyorsul az űrhajó, majd egy évig lassul. Ennyi idő kell hogy elérjék a fénysebesség többszörösét, és az emberi test hozzá is szokjon ehhez a sebességhez, a kettő között pedig pár óra alatt, megteszik a hihetetlen távolságot két csillag közt. Eközben torzul az idő, és a Földön mintegy 700 év telik el. A filmben ezt jó 2000-re tolták ki. Egyedül itt éreztem, hogy sci-fit olvasok. Ügyesen meg van magyarázva, logikus, még akár hihető is.

A könyvben három férfi utazik, egy tudós, és a segédje, valamint a főhőst alakító újságíró. Természetesen mind franciák, és valamikor 2500-ban indultak útnak, míg a filmben 1972-ben. Kicsit magasra tették a mércét ezzel, hogy négy év múlva már csillag utaznak, vagy nagyon be lehettek sózva a közeli holdraszállás project miatt. A filmben négyen indulnak útnak, de az egyetlen nő már a landolásnál meghal, kiderül, hogy valami gebasz történhetett a fülkéjében és meghalt. Később, a film során meg tudjuk, hogy ő lett volna az új Éva. Na most... ha ennek az expedíciónak ez lett volna a feladata, nem célravezetőbb egy hímet, és három nőstényt küldeni? Vagy mondjuk, akkor két párt, és az esélyek máris megduplázódtak. És ha a csapat olyan bolygóra kerül, ahol csápos, nyálkás lények élnek? És még vad, félmeztelen nők se szaladgálnak pucéran szaporodásra várva? Ráadásul eredetileg a negyedik űrhajós is férfi lett volna, Dianne Stanley nevét még a stáblistában sem tüntették fel, aki egy hasonlóan tartalmas szerep után örökre felhagyott a filmezéssel.

u4s4b3xRz5gOHwzO2KneDqIl7Bf.jpg

Szóval tele van ám a film is baromsággal. Amikor bekapcsolódunk, megtudjuk, hogy már fél éve, hogy felszálltak, a Földön már 2673-at írnak. A könyvben egy nagy űrhajóval teszik meg az utat, és egy űrkomppal szállnak le a felszínre. A hajóban van bőven élelmiszer, egy kis kert, és csomó hely, ahol három ember nem megy egymás idegeire. Hestonék űrhajója viszont akkora, mint a régi szobám. Háromszor négy méter. Elfér benne négy ágy, meg két szék a pult előtt. Ha azonnal lefagyasztják őket, azt mondom belefér, de csillagközi utazáshoz nevetségesen kicsi. Főleg úgy, hogy fél éven keresztül négy ember mi a fészkes fenét tud csinálni egy ilyen kicsi helyen. Mit eszik? Hova ürít? Hogy kerülgetik egymást? Vagy, kettő mindig aludt, kettő meg vezette a hajót? Vagy. A Föld ennyi idő alatt nem talált fel semmi modernebb cuccot, amivel akár utol is érhetik ezt a hajót? Netalán megelőzhetnék?

A könyvbéli landolás totál simán megy, itt katasztrófába torkollik, bár innentől kezdve a könyv folyamatosan veszíti el a meglévő előnyét. Először is, ott a kompot szájtátva hagyja a három utazó, hogy a vademberek széjjelverjék. Fegyvereiket elszedik, ruháikat szétszaggatják. A filmbeli jelenet azért mást kommunikál, leginkább, hogy nem balfaszokat küldtek erre a misszióra, akiket az első kontakt annyira lenyűgöz, hogy hagyják magukat egy lövés nélkül elkapni.

Ugyanakkor a filmben szereplő hármas sem egy észlény. Totál hülyeségeket beszélgetnek egymás közt, Heston karaktere például egy hihetetlenül ellenszenves pöcs. A film első tíz perce azzal telik, hogy szekálja Landont - Robert Gunner második, és egyben utolsó filmszerepe, a csóka még 2001-ig élt, de felhagyott a filmezéssel. Heston karakteréről nem ártott volna tudni, hogy ki nem állhatta az embereket, márpedig azért, mert a nukleáris háború szélére sodorták a világot. Ne feledjük, a hatvanas évek tartalmazta az egyik legforróbb hidegháborús helyzetet, az 1962-es Kubai rakétaválságot. A könyvben Anatolle professzor a megfelelője, mert ő a tudomány embere, és egyébként is egy elefántcsonttoronyban él... legalábbis agyban mindenképp.

011.jpg

Taylor azonban nem tűnik tudósnak. Inkább egy bekattant kapitánynak, akikkel Jim Kirk tucatszám találkozik a Star Trekben. Apropó, a Star Trek csapata egy-egy földre szállás alkalmával, sokkal profibban viselkedik mint ez a filmbéli trió. Itt meg olyanok mint a gyerekek, akikre nem felügyel senki. Az isten háta mögött értek földet, de sebaj, lényeg, hogy apu nem lát. A film lazán követi innentől a könyv fő szálát, vagyis hőseink rábukkannak egy oázisra, ott gyorsan megfürdenek, a vademberek elrabolják ruháikat, szétszedik készleteiket, mert ezeket a bolygón a majmoknak tulajdonítják. A könyv egyik legjobb jelenete, hogy a trióval utazik egy kis majom is, és Nova nemes egyszerűséggel megfojtja a csimpánzt. Persze tudni kell, hogy eredetileg a könyvben az emberek meztelenek. Természetesen erről a filmben szó sem lehetett, hiszen a PG besorolás mindenek felett, de véleményem szerint is ezzel a meztelenséggel a filmben inkább visszatetszést váltottak volna ki. Félmegoldásként szóba került, hogy legyenek a nők is félmeztelenek, de a FOX ezt is leszavazta, hogy megnyerje magának a cenzorokat.

A társaságon az első félóra leteltével rajta ütnek a majmok, a lovagló, puskát szorító gorilla alakja különösen sokkoló. Feka - Jeff Burton - búcsút mond a filmnek az akkori szabályoknak megfelelően. Szegény, kapott vagy három mondatot. A regényben ugyanígy lelövik a professzor segédjét, a professzor pedig csak majd száz oldallal később kerül elő egy állatkerti ketrecben, négy hónap alatt totálisan visszafejlődve az állati szintre. Na most ezt megint nehezemre esik elhinni. Boulle annyira nem magyaráz semmit, pedig érdekelne mit húz elő a kalapból. Sokk érte a vén hülyét? Mert a legtöbb földi remete négy hónapnyi egyedüllét után, köszöni szépen, de jól érzi magát. A filmben sokkal hatásosabb, hogy csomó szenvedés után Taylor végre viszontlátja földi társát - pedig hogy heccelte nem is olyan rég - erre kiderül, hogy kivágták az agyát, és egy élőhalottat csináltak belőle. Ha ezt nézem, a feka egész jól járt.

Taylorba gyúrták a könyv embergyűlölő professzorát, meg az újságíró személyét is. De az újságírónak volt esélye a menekülésre, mert az űrhajó továbbra is ott keringett a bolygó körül. Taylorék viszont lezuhantak. Miben reménykedne? Még ha meg is szabadul a majmok karmai közül? Igazából nem is Majmok bolygója kellene, hogy legyen a film címe, hanem Majmok városa. Mert nekem végig olyan érzésem volt a film nézése közben, hogy ez csak egy kis terület. Mi van ezer mérfölddel odébb? Semmi hírt nem kapunk arról, hogy ez lenne a helyzet az egész bolygón.

PlanetApes-1968-Fox-half.jpg

Aztán itt van a filmben megjelenített majmok társadalma is. A kulturális szintjük leginkább a görög városállamokét idézi, ahogy ülnek a kőlépcsőiken, meg tartják a szónoklataikat. A technikai szintjük viszont olyan kései 1800-as, vagy maximum korai 1900-as évek. Erre leginkább az utal, hogy nincs autó, lovaskocsival járnak, miközben a fényképezőgépet már ismerik, és vannak puskáik is - noha ezek a filmben M1 Garandok, amiket először 1941-ben gyártottak, és a II. Világháborúban használt az amerikai hadsereg. A könyvben azonban műholdakat is tudnak már az űrbe juttatni, vagyis pontosan azon a szinten járnak, amikor Boulle megírta a regényt. És ez vezet el oda, hogy nem is sci-fit írt, hanem társadalomkritikát, amit gyakran ágyaznak sci-fibe. A könyv és a film megegyezik a majmok szerepeiben, a gorillák alkotják a hadsereget, az orangutánok a politikusok, a csimpánzok pedig az értelmiség, kutatók. A filmben alig találni nőstény majmot, gorilla és orangután nincs is, csimpánzból is csak néhányat fedezni fel.

Leginkább itt látszik, mit is akart írni Boulle, ugyanis manapság is jó néhány politikus hasonlít a lefestett orangutánokra. Konzervatív gondolkodásúak, tehetségük semmi, egymást szeretik megtapsolni, és ugyanazon könyveket leírni újra és újra, semmit se változtatva a világ előregördítésén. Igazából a gorillákkal nem is foglalkozik annyit, ők a filmben sokkal több jelentőséget kaptak, bár igaz, majd csak a későbbi részekben. Az orangutánokat Dr. Zaius, míg a csimpánzokat Zira és Cornélius alakján keresztül mutatja be Boulle. A könyvben hónapok telnek el, és hősünk megtanulja lassan a majomnyelvet, ez egyébként logikus is. De a filmben - bár elég érthetetlen, hogy értik meg egymást, még az írott szavakat is szinte azonnal - sokkal hatásosabb hogy Taylor is megsebesül, amikor elfogják, - meglövik a torkán - így a következő félórában egy szót se tud szólni. Szinte kiszakad belőlünk a fokozott tehetetlenség utáni megkönnyebbülés, amikor ráüvölt a gorillára, hogy: Vedd le rólam a büdös mancsod, te mocskos majom!

Sajnos a filmben nem kaphatott szerepet az sem, ahogy a főhős meghágja Novát, természetesen miután eleget győzködte magát, hogy ő csak egy állat, és nem értelmes lény. De persze azért tegyük be neki, suttyomban. Boulle szinte elnézést kér, hogy a vad asszonyt, mint egy birkát néha megdugja a főhőse... A filmben viszont Nova a tökéletes nő: iszonyat jó teste van, aranyos az arca - kéretik megfigyelni a két plakát közti különbséget, aki megtalálta odalent kommentben sikíthat -, és nem beszél!

potatitle.jpg

Azon gondolkodtam, ez a Heston lehet iszonyat nagy faszkalap volt, de ebben a filmben le a kalappal előtte. Mert nagyon sok szarság történik vele. Először is a film 90%-ban szakállas, márpedig egy acélos arcéllel áldotta meg a sors. Aztán majmok abuzálják egész végig, nyakörvet tesznek rá, vízzel locsolják, ütik verik, lemeztelenítik, megalázzák. Egy jó darabig még hangja se lesz. Ez a film iszonyatosan nagy alázatot követelt ettől a színésztől. És a végső jelenetben amikor már azt hiszi, új életet kezdhet Novával, akkor semmisül meg legjobban, mert rájön a nagy titokra. Hogy már sehova sem mehet.

A film és a könyv élesen kettéválik a kétharmadot jelentő tárgyalási jelenettől. A filmben a hős elbukik, a könyvben viszont épp csak díszpolgárrá nem avatják, és onnantól kezdve pávaként járkálhat a majmok közt. Később a régészeti jelenet, és a baba megtalálása szerepel még, amit átvettek, de a film innentől már teljesen szabadon valósította meg a NO A-BOMBS frázist, amit a második óra felé már kicsit túlságosan szájbarágósnak is ítéltem.

Nem tudom ki vette észre, de a tárgyalási jelenet tiszta vicces lesz, amikor a három bíró megformálja a híres "ne lásd, ne halld, ne szóld a gonoszt" majomszobrot. Először azt hittem csak a véletlen, de amikor a harmadik majom is eltakarta a száját, akkor már biztossá vált, hogy ez egy kikacsintás. Ugye a majmoknak Taylor jelenti a megtestesült gonoszt. Főleg, hogy a filmben Zaius nagyon is tudja, hogy Taylor kicsoda, honnét jött. A jelenet amúgy totál improvizáció, a rendező ötlete volt, és végül benne hagyták a filmben, mert a tesztvetítésen a közönség jól reagált, a komor hangulatot kicsit oldotta.

large-planet-of-the-apes-blu-ray5.jpg

Szerepel a csókjelenet, ami a filmben megint bájosabb, a könyvben már olyan dolgokat sugall, amibe inkább nem is gondolok bele. Érdekes mennyit változik ugyanazon mondat, ha más kontextusba helyezzük. A könyvben ugyanis Zira végül nem ad csókot a hősnek, mert hát annyira "ronda". Ugyanakkor a hős egyre kevésbé kezd vonzódni Novához - mert ugye csak egy állat -, de Zirának ellenben milyen formás kis pofikája van. Mert intellektuálisan szerelmes lesz... egy majomba. És ezt a plátói szerelmet Zira is viszonozza. A könyvben előrevetítik a harmadik, és negyedik rész cselekményeit. Hogy is emelkedtek fel a majmok, egész egyszerűen leutánozták az embereket, és az emberek meg ripsz ropsz megadták nekik magukat... A jelenetet amikor egy nő elkezdi felidézni az elektrosokk hatására többféle hangon, és hanghordozással a sok száz éve történteket, nem is tudom hova tenni, de itt már túl voltam azon, hogy Boullenál bármire is keressek magyarázatot.

Nagyon nem tetszett a francia öntudat ami ordít a regényből, - ez Vernénél se tetszik, de ott ennyire nem irritáló. Hőseink amikor megérkeznek, látják, hogy civilizált lények lakják a bolygót, és ezután mi az első dolguk? Elnevezik. Ez mekkora kivagyiságról tesz tanúbizonyságot? Miután a főszereplő folyékonyan beszéli a majomnyelvet, ugyanúgy hivatkozik rá, még csak nem is veszi a fáradtságot, hogy megkérdezze, vajon mégis, hogy hívják a bolygót valójában? Aztán az a rengeteg mellékzönge amit hősünk minden oldalon ötször leír. Hogy ő mennyire értelmes és sértve érzi magát, ha ezt nem veszik észre a majmok. Mintha ez lenne a megszokott. Elég lenne egyszer normálisan körülnéznie, hogy rájöjjön kb. azt várja, mintha a Földön megszólalt volna egy csirke etetés közben. Egyáltalán nem normális viselkedés.

A könyv vége egy rossz vicc, ami egyedül abban segít, hogy Burton 2001-es filmjének végére se haragudjunk a továbbiakban. Elvégre ő se csinált mást, mint sajátosan interpretálta ezt a divatjamúlt regényt. A kerettörténet amiben ez az egész helyet foglal, egy totál kitalálható, gyenge, írói fogás, nem is értem erre vajon mi szükséget érzett Boulle. Könyvének sikerét én annak tudom be, hogy meglehetősen nagy hátszelet kaphatott, ugyanis ő írta a Híd a Kwai folyón-t is. És azzal picit azért nagyobb hírnevet szerzett. Mindezek miatt a könyvet nem tudom ajánlani senkinek. Szerencsére nem hosszú, egy délután alatt letudható. Igazából a filmet se ajánlom ma már senkinek, de ha a kettő közül kell választani, akkor habozás nélkül az utóbbi mellett emelek lándzsát.

apes2.png

A film hátteréről -

Arthur P. Jacobs a film producere még azelőtt megvásárolta Boulletól a jogokat, hogy a regény egyáltalán megjelent volna. Ezután hat éven át kilincselt, mire a Fox alelnöke Richard D. Zanuck zöld utat adott a projectnek. A forgatókönyv oroszlánrészét a Homályzónáról elhíresült Rod Serling írta, de a tényleges forgatásig még jó párszor átírták, többek között besegített az egykori feketelistás Michael Wilson is. Serling forgatókönyvére a világ minden pénze nem lett volna elég, Wilson tehát radikális változtatásokat eszközölt, többek közt újraírta az összes dialógust és ő változtatta meg a majmok társadalmát ókori, középkori környezetre, amit olcsóbb volt felépíteni a modern társadalom helyett. A film ütős végét azonban Serlingnek köszönhetjük. Nem volt egyértelmű hogyan nézzen ki a szobor, egyik verzióban csak a fej, és a kar látszódott ki, egy másikban darabokban volt, ezt később felhasználta az Űrgolyhók. Létezett egy harmadik forgatókönyvíró is, de őt nem említik a stáblistában sajnos, pedig ő írta a film legjobb beköpéseit.

A rendezést eredetileg J. Lee Thompson kapta volna, de később kifarolt, és inkább leforgatta a Mackenna aranyát. Utóbb a negyedik és ötödik filmben kiélhette hajlamait. Serling ajánlotta Blake Edwardsot, Heston pedig Franklin J. Schaffner-t, akivel a színész együtt dolgozott a Hadúrban. Jacobs megbízott Heston emberismeretében, és végül megkezdődhetett a forgatás. Schaffner eddig a filmig lényegében ismeretlen volt, de ezután olyan filmeket rendezett mint A tábornok, a Pillangó, és a Brazíliai fiúk. Vagyis megragadta a soha vissza nem térő alkalmat. Heston nagyban befolyásolta a film alakulását, szívét, lelkét beletette a projectbe. Bár az eredeti regény nem nyűgözte le, felismerte a lehetőséget benne, hogy egy remek filmet lehet belőle kanyarítani. A filmnek eredetileg három vége is volt, de végül az győzött, ami mellett a Heston kardoskodott. A forgatás jelentős részében náthával küszködött, a jelentben amikor vízzel locsolják az nem színészkedés, valóban dühös volt, de azért, hogy minél előbb legyenek már kész, mert majd szétrobbant a feje a betegségtől. Azt viszont nem akarta, hogy csússzanak akár egy napot is emiatt. Valamint ez az első film, amiben a sztár levetkőzött, 45 éves volt ekkor.

Eredetileg Heston helyett a stúdió John Waynet szerette volna, de Jacobs mindig is Hestonra gondolt, ha a színész visszautasította volna, akkor Marlon Brandot kereste volna meg. Linda Harrisonra azért esett a választás, mert a stúdiófőnök Zanuck kefélgette. S minthogy a forgatási munkálatok elhúzódtak, - 1967. május 21 és augusztus 10 között - az utolsó napokban már sokat kellett trükközni a beállításokkal, hogy növekvő pocakja ne szúrjon szemet. Később Zanuck el is vált a feleségétől és kilenc évig Harrison férje lett, aki két gyermeket szült neki. Harrison gyakran nyilatkozta, hogy mindig is őt akarták a producerek, és ez így is volt... miután sem Ursula Andress, sem Raquel Welch, sem pedig Angelique Pettyjohn - tudjátok a csaj a Star Trekből aki nekem annyira bejön, és persze, hogy bejön, hiszen pornós múltja van - is mind nemet mondtak. Dr. Zaius szerepére eredetileg Edward G. Robinsont - a Key Largo maffiózója - szemelték ki, de miután a Foxnak leforgattak egy meggyőző kisfilmet, Robinson kifarolt a projectből, mondván ő ezt nem fogja bírni, hogy órákon keresztül sminkeljék és maszkolják. Így került a helyére Maurice Evans. Ingrid Bergman szintén visszautasította Zira szerepét, mert az egész filmet maszkban kellett volna töltenie, és azt akarta látszódjék a szépsége. Ezért Zirát Kim Hunter játszhatta el, aki A vágy villamosából lehet ismerős. Bergman később úgy nyilatkozott, élete legnagyobb baklövése volt, és mélyen megbánta, hogy elszalasztotta a Hestonnal való dolgozás lehetőségét.

001.jpg

Ez volt az egyetlen majmos film, amit nyáron forgattak, és rengeteget szívtak vele. A színészek, statiszták, mind majd megőrültek a maszkok alatt, amit órákig tettek fel, kényelmetlen volt benne létezni, és fájdalmas, amikor végre leszedték. Természetesen iszonyatosan meleg volt benne, így a sorozat további részeit ősszel és télen forgatták. Arról pedig szó sem lehetett, hogy a szünetekben leszedjék, mindenki így járkált, szipkával cigarettázott, és szívószál segítségével pépesített ételeket fogyasztott, mert a rendes étkezés megoldása teljességgel lehetetlennek bizonyult. Hunter például klausztrofóbiás lett a forgatás alatt, és minden reggel váliummal indított hogy kibírja a napot, végül inkább nem evett sehogy se, mert túlságosan fárasztónak titulálta. Annyit viselte a maszkot, hogy amikor Heston végre találkozott volna vele rendes körülmények közt, simán elment mellette. Roddy McDowall, aki James Brolin helyett ugrott be Cornélius szerepére bírta a legjobban, ő szívesen hordta a maszkját, és hazafelé még az autósokat is riogatta az autópályán. Állítólag még a zeneszerző, Jerry Goldsmith is kért egyet, hogy vezénylés közben jobban beleélje magát a majom szerepbe. 

A maszkok készítése John Chambers ötletei alapján forradalminak bizonyult. Egy II. Világháborúban alkalmazott technológiai eljárást tökéletesített, lényegében mai napig ezt alkalmazzák, bármilyen maszkot kell készíteni. Előbb mintát vesznek a színész arcáról, majd később ha megkötött ezt kiöntik, így mindenkinek személyre szabott maszkja lesz. Ezt valamennyi munkanap gondosan felhelyezik a maszk tulajdonosának arcra. Chambers órákat töltött majmok tanulmányozásával a Los Angeles-i állatkertben, de az eredmény őt igazolta. A helyszínen tanította be a maszkmestereket, munkája bőven lehetett, mert ekkor már 80-ra rúgott azok száma, akik egész nap csak a maszkokat tették fel, és távolították el. Emiatt szinte minden egyéb produkciót ami maszkmestert kívánt el kellett tolni, mert egész egyszerűen nem maradt ember, aki ne ezen a filmen dolgozott volna. A film költségvetésének jelentős részét, egyhatodát ez vitte el. McDowall javasolta, hogy a maszkot hordók erőteljesebben, és gyakran pislogjanak, grimaszoljanak, így elveszik annak gumiszerűségét és ezáltal életet lehelnek a karakterbe.

Én egy sci-fiben mindig azt találom a legfantasztikusabbnak, hogy a legtöbb "bolygót" a Föld szolgáltatja, és micsoda helyszínek találhatók ezen a csodálatos planétán. Értitek, még olyanok is, melyekről simán el lehet hinni, hogy nem is a Föld. Ehhez csupán Utah, és Arizona kietlen területei kellettek, meg egy lecsapolt folyómeder egy nemzeti parkban, ahol a film kezdetét veszi. A híres jelenet a szabadságszoborral pedig egy jól sikerült festmény.

07.jpg

A belsőket, és a majomvárost a Fox Ranch-en építették fel, Los Angelesben. Az épületeket egy híres spanyol építész, Antonio Gaudí tervei ihlették. A zárójelenetet pedig Malibutól nem messze, egy elhagyatott parton forgatták. A Zuma Beach és Point Dume által határolt terület, és az ott található barlang manapság zarándokhely ahová a rajongók járnak el, bár megközelítése még manapság is nagyon nehéz. Minthogy negyven méternyi sziklafal határolja el mindentől, a színészektől kezdve, a díszleteken át, egészen a lovakig helikopterrel szállítottak a helyszínre mindent. További bravúrja a filmnek, hogy valamennyi jelenetét vágás nélkül vették fel, kivéve a film eleji, és a film végi elsötétedést. Hasonlóan jók a filmben alkalmazott kamerabeállítások, mely fokozzák a frusztráltság és a kivetettség érzését, Schaffner ezért nagyon sok kézi kamerás felvételt is készített. A cenzorok nem csupán a meztelenség és erőszak ellen emeltek hangot, de a káromkodást is meg akarták változtatni, tudniillik Taylor a végső mondatban Isten nevét meri felhozni, hogy átkozza el azokat akik megölték a bolygót. Heston végül hosszas vitában meggyőzte őket, hogy ez igenis fontos része a filmnek, és nem csak úgy a vakvilágba káromkodik. 

A majmok bolygója lett az első film, mely már komolyan alapozott a merchandisingra, és elkészülte után egész sereg játékfigura, uzsonnás doboz, póló, és hasonlók árasztották el a piacot. Jacobs pedig azzal érte, el, hogy ingyen reklámot kapjon a film, hogy sok statisztát újságírók közül válogatott ki majomszerepekre, akik azután maguktól megírták az élményeiket.

A film kritikai, és anyagi sikert könyvelhetett el. Boulle amikor megtudta, hogy megváltoztatták a végét - az ő regénye, ugyanis nem a Földön játszódik - tajtékzott a dühtől. Kis túlzással élve, az egyetlen utalás a regényére, egy szarkasztikus mondat amit Heston szájába adtak, amikor megkérdik mégis hol lehetnek. Később az író úgy nyilatkozott, jobban tetszik a lezárás, mint az övé, élete vége felé pedig egyenesen a legrosszabb művének nyilvánította a regényt. A hat milliós költségvetés, 32 millát fialt, és egy Oscar a 2001 Űrodüsszeia majmai elől elhappolva, mert a zsűri azt hitte, ott értelmes majmok vannak betanítva, közben azok is maszkok voltak. Szóval így nézett ki egy siker 1968-ban.

111.jpg

Azt kell mondjam ez a film meglehetősen merészre, és brutálisra sikerült, hiszen 112 percen keresztül így alázni az emberi fajt mindenféle módon, még nem láthatta közönség 1968-ban. De bizony még manapság is nagyítóval kellene keresni, ha csak hozzá hasonlót szeretnénk találni. Arról igazán nem tehet, hogy kicsit rosszul öregedett, és persze, hogy ez az alapötlet, amennyiben elvonatkoztatunk a mögöttes tartalomtól, meglehetősen bárgyú.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.08.20. 10:33:14

Nagyon jó írás lett, minden részletre kiterjedő, alapos munka, jár érte a buksisimi :D
Csak kár, hogy nem olyan írta, aki legalább a filmet, vagy a könyvet szereti :) Már sokat beszéltünk erről magánban, ahhoz képest sok újat nem tudok mondani. Örülök, hogy nem írtad bele, hogy a filmeseknek ki kellett volna fejleszteniük egy majomnyelvet :D
A regényről egyezik a véleményünk, viszont a film szerintem remekmű, talán annyit hiányolok, hogy a mondanivalóról nem esett szó bővebben, mert az nem csak annyi, hogy "az atombomba rossz, értem?". Meg én bírtam Heston mizantróp karakterét, bírtam, hogy az egyáltalán nem kalandos regényből, kalandfilmet csináltak, meg persze a végét is. Harmadszor néztem meg ezt a filmet, és harmadjára nyűgözött le.
Egyébként a különféle befejezésekről nem sikerült valamit kideríteni? A dvd extrákon sem esik róluk túl sok szó, legfeljebb annyi, hogy Nova ugyanúgy teherbe esett volna, mint a regényben. Jó ízlése volt egyébként ennek a stúdiófőnöknek, és nagyon jól tette, hogy beprotezsálta a csaját :)
i.imgur.com/ciivuda.jpg
Nova, szeretlek, Te vagy a tökéletes nő! :D

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.08.20. 13:04:26

@Santino89: igen nagyon jót tett, de azért előtte futott pár kört :D és igen jó ízlése van, bár lehet nem véletlen, hogy Harris azért jó, mert meg se kell mukkannia

68-ban szerintem nem fejlesztettek volna majomnyelvet, minden pénzt elvittek a maszkok és leginkább tényleg az lepett meg hogy alig változott ez az egész eljárás, mert a Burtonos filmben is ugyanenezt csinálják, csak ott tettek be fogakat, meg kifejezőbb a szájuk

nekem Taylor karaktere nem csak mizantróp de egy hihetetlen pöcs is, az oké hogy utálja a Földet, de hogy még a maradék két embertársát is baszogatja

szóval egy űrutazásra szerintem nem ilyen csapatot kellene küldeni, számomra a filmben nem viselkedtek eléggé Logikusan, nem Spock féle robotlogikát várok el, de azért ettől kicsit nagyobb komolyságot

engem leginkább az érdekel, miért tették be a negyedik űrhajóst? mi funkciója volt?

2014.08.20. 13:36:12

SPOILERVESZÉLY!!! AZ ALÁBBI HOZZÁSZÓLÁS NYOLC NAPON TÚL GYÓGYULÓ, SÚLYOS SPOILEREKET TARTALMAZ!

Kezdjük a legelején! Scal barátunk igazán szép írást rittyentett ide nekünk, ami akkor is elismerést érdemel, ha nem mindenben értek vele egyet. A boldog békeidőkben magam is írtam egy hosszabb ismertetőt erről a filmről a megboldogult DVD Extrára, szóval tudom, hogy a látszat ellenére ez egyáltalán nem könnyű téma.

Maradjunk még az elején egy kis vargabetű erejéig! A 80 HUSZÁR, az EGY MAGYAR NÁBOB és a KÁRPÁTHY ZOLTÁN szerintem inkább március 15-ére, semmint augusztus 20-ára való filmek. Ha mindenáron magyar film kellett volna ide, akkor Koltay két műve jöhetett volna szóba, a kissé túlértékelt ISTVÁN, A KIRÁLY és az érdemein felül földbe döngölt HONFOGLALÁS.

Ami a tulajdonképpeni témát illeti, számomra teljesen egyértelműen a film a nyerő. A MAJMOK BOLYGÓJA szerintem az egyik ritka példa arra, amikor a film jobb, mint az alapjául szolgáló regény.

Emlékszem, jómagam a megboldogult Tanács körúti Filmmúzeumban láttam, és egészen lenyűgözött. (Nagyon sok szép filmemlékem kapcsolódik ahhoz a mozihoz, roppant kár érte, hogy megszűnt.) Hogy ennyire tetszett, abban szerepe lehetett annak is, hogy a sci-fi elég mostohán kezelt műfaj volt nálunk, amerikai képviselőiből is nagyon keveset láthattunk. (Talán még a 2001-ŰRODÜSSZEIA se jutott el még akkor hozzánk.)

Nem akarok belemenni a részletekbe, ezekben Scal barátomnak nyilván igaza van, de engem nem zavartak a részletkérdések sem akkor, sem azóta, mert a mű egészének hatása számomra sokkal erősebb. Ebben a zenének is oroszlánrésze volt-van: az a furcsa, szinte primitív zene nagyon hatott rám, főleg akkor, amikor a film elején percek telnek el anélkül, hogy a szereplők megszólalnak. Rosszkutyusz komám jóvoltából pár éve 5.1-es hanggal is láthattam a filmet: még a visszhangok is igen hatásosak, például amikor hőseink a hatalmas hegyek közt kanyargó folyón csónakáznak.

Tetszett a képi világ is, tetszett, ahogy a fordulatok egymást követték. És ebben a filmben valóban nagyon fontos volt Charlton Heston jelenléte és az, hogy mennyi tortúrának tették ki. Ő volt ugyanis a tökéletes amerikai férfi ideálja akkoriban (nem csak a filmvásznakon), így a film plusz felhangokat kapott azáltal, hogy most ezt a tipikus (amerikai) hőst ilyen alávetett szerepben látjuk, ahol egyértelműen nem ő a helyzet ura. Ez még jobban erősítette a film nyomasztó hangvételét. (Szerintem Terry Gilliam is hasonló okokból szerződtette Bruce Willist a 12 MAJOM című filmjéhez.) Én úgy tudom, eredetileg Rod Taylornak, a Hitchcock-féle MADARAK főszereplőjének szánták Taylor szerepét (Taylor for Taylor!), de aztán úgy találták, hogy ő nem elég közönségvonzó név. Heston egyébként szerintem klasszisokkal jobb, mint a remake-ben Mark Wahlberg, aki általában mindig olyan tenyérbemászóan cool, és egykedvűen blazírt pofát vág, mint akinek mindegy, hogy akciófilm, sci-fi vagy vígjáték, tőle úgyis mindig ugyanazt kapja a néző, akár egy McDonaldsban.

Lófallosz a sok impotens vén hülye alfelébe ott a Foxnál, akik még abba sem egyeztek bele, hogy legalább a nők félmeztelenek legyenek! Túl a celluloid meztelenkedés iránti letagadhatatlan lelkesedésemen, azt kell mondanom, a meztelenségnek itt lett volna dramaturgiai funkciója, de hát ez kit érdekel?! (Engem!!!) Soha nem értettem egyébként ezt az álszentséget az amerikai filmes meztelenkedés témájában. Az a sok hülye farizeus komolyan azt gondolja, hogy amúgy ez egy igazi PG film, tökéletes vasárnapi matiné, csak azért, mert nincs benne meztelenkedés?

A mondanivalóról. Ez szerintem az egésznek a lényege, és pontosan ezt b@szta el Tim Burton, amikor egy technikailag (maszkügyileg) talán tökéletesebb remake-et készített. Az eredeti filmben ugyanis éppen az a lényeg, hogy az emberi faj ennyire primitív, vegetatív állapotban leledzik, az egyedek képtelenek bármiféle tudatosságra, összefogásra stb. Ehhez képest Burtonnél underground emberi gerillamozgalom működik, szóval a legfontosabb ponton van hazavágva az egész történet, és lesilányítva egy sci-fi kalandfilm szintjére.

Sajnos én Schaffner világképét tartom reálisabbnak. Ha arra gondolok, hogy az emberiség milyen szédületes tempóban épül le szellemileg, akkor A MAJMOK BOLYGÓJA fantasztikus témája egyre realisztikusabbnak tűnik. (Magunk portáján maradva: nézzük már meg például azt, milyen szellemi színvonalú művek zúdulnak ránk a tévéből és a mozikban, meg azt, hogy olvasunk-e manapság, és ha igen, akkor miket!) És akkor még egy szót sem szóltam az atomról, pedig ha nem is olyan formában, mint a hatvanas években, de sajnos ez is reális veszély maradt. Hiszen manapság akár – némi túlzással – már egy falusi búcsúban is vehetünk mondjuk föld-levegő rakétát vagy némi hasadóanyagot vagy konyhakész atombombát, ha tudjuk, hogy melyik standnál kell próbálkoznunk. :))

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.08.20. 14:21:38

@field 64: pl. Majmok Bolygóját, épp ezért nem tom komolyan venni ezt a filmet, és ezért nem haragszok olyan mértékben Burtonre, (az ő emberei persze, hogy szervezkednek, mert ők tudnak beszélni is)

sok mindenben hiszek, robothalban, lépegető-beszélő fákban, de abban, hogy az emberiség valaha is leépül abban nem, mert az emberiség tényleg olyan mint egy vírus, nincs ellenszere, semmi más nem érdekli, mint hogyan tudna szaporodni

és a tunyulást amiről te beszélsz, más emberek okozzák, akik viszont nem tunyulnak, akiknek ez érdekük, nem majmok, emberek

az emberiség éppen hogy innen fejlődött, és nem négy hónap alatt, hanem hosszú 10.000 éveken át, DE ami fontos, hogy csoportban hatalmas dolgokat vittek végbe

Mamutot gyilkoltak, Piramist építettek, állítólag még a Holdon is jártunk (már Holdraszállástagadó vagyok :D)

szóval nem és nem, ettől ne félj,

ha már ez a téma, akkor az Idiocracy számomra sokkal jobban erről szól, és sokkal logikusabban vezeti mindezt le

Meztelenség - ugyanez a meztelenség látható a Saloban is és ott engem taszított, mert nem a szépséget láttam benne, hanem azt, hogy az ember csak egy darab hús (és lehet ez a film értelme is) - de ehhez nem kell Salo, ugyanezért utálok lemenni a Balatonra is :D

a 80-an huszáros dologban igazad van, csak annyira belemrültem a témába, hogy éreztem, hogy az inkább Március 15, de már nem javítottam, mindjárt korrigálok, gyorsan megnézem mit adnak a királyin :D

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.08.20. 15:01:43

@scal: de éppen az a lényeg, hogy az ember pusztítja ki saját magát, nem egy másik faj igázza le. az meg azért benne van a pakliban, és erre az 50-es évek óta reális az esély.

különben is, inkább egy mutáció következtében létrejött beszélő majom, mint a te robothalaid, meg beszélő fáid. az a baj, hogy önérzeteskedőre veszed a figurát, pont te, aki a szárnyaló fantáziájáról híres :P

Linda Harrison testében csak a szépséget lehet látni, akkoris ha csak egy állat az az istennő :D

@field 64: kár, hogy nem tudtuk, hogy írtál róla :)
Egyébként neked adok igazad, teljes mértékben.
a zenét kiemelve, amióta megnéztem a filmet, az a kürthang jár a fejemben, ami akkor szólal meg, amikor elindul az embervadászat. Illetve én még a díszleteket is nagyon kiemelném, nem csak azért, mert aprólékos munkák, hanem mert fantáziadúsak, és olyan majmosak valahogy.

A Burton filmet utoljára a bemutatókor láttam még moziban, igazából nem sok mindenre emlékszem rá, de azt tudom, hogy a maszkok nagyon tetszettek.

2014.08.20. 15:09:30

@scal:

Az emberiség szellemi leépülését illetően sajnos nem vagyok annyira optimista, mint te, hiszen látom, hogy például a média milyen derekasan dolgozik ennek mielőbbi elérésén, meg azt is látom, hogy ez sajnos milyen könnyen táptalajra talál. De ebben nem szeretnék elmélyedni, mert valószínűleg hamar rám sütné valaki, hogy sznob vagyok, meg beletévednénk a magas kultúra kontra tömegkultúra témájába, és parttalanul mondanánk a magunkét. Mindenesetre örülök, hogy te optimista és bizakodó vagy, ez is annak egyik jele, hogy talán még nem késő, nem törvényszerű az emberiség totális elhülyülése. :)) Egyébként miért ne lehetne ez sci-fi téma? Miért kéne csípőből elutasítani azt az elméletet, hogyha az ember ki tudott emelkedni az állatvilágból, akkor vissza is tud süllyedni oda?

Schaffner filmjében ugyanis az emberek szerintem nem a fejlődés ELŐTT, hanem UTÁN vannak. Egyébként jómagam nem tartom annyira elképzelhetetlennek, hogy bekövetkezik a szellemi eltunyulás akár valamilyen globális katasztrófa, akár a technika túlzott fejlődése miatt. Ha egyébként végignézünk az emberiség történelmén, akkor alá-fölé rendeltségben működő társadalmi rendszereket találunk, ahol a vezetőknek egyáltalán nem érdekük, hogy alárendeltjeik (alattvalóik, állampolgáraik stb.) túlságosan okosak legyenek, mert akkor elkezdenek gondolkodni, esetleg a saját helyzetükön is, márpedig a rendszer szempontjából az az ideális, ha az emberek vegetatív szinten, droid módjára léteznek, és végzik a dolgukat. Elég nekik a „panem et circenses” (mely szavak tetszőlegesen felcserélhetők a modern kor hasonló parasztvakításaival). De inkább ebbe se mennék bele.

A SALO-témába sem mennék bele, mert csak kivonatosan tudnám megismételni azt, amit a blogomban hosszabban kifejtettem már. Nem szívet melengető film, de nem is azzal a céllal készült, mindazonáltal ahogyan a meztelenséget és az erőszakot ábrázolja, az számomra sokkal érdekesebb és elgondolkodtatóbb, mint megannyi pornó- és horrorfilm. Mindig mosolyogni szoktam azon, amikor a neten olyan hozzászólásokba ütközöm, melyekben a delikvens arról ír, hogy milyen undorító film a SALO, majd rögtön lelkes hozsannázásba fog a CANNIBAL HOLOCAUST, a GUINEA PIG, A HALÁL EZER ARCA és hasonló filmek művészi értékeit illetően. Elgondolkodtató, hogy akik valósággal zabálják a celluloid erőszakot (és merem remélni, hogy csak a celluloid verziót), azok hirtelen milyen finnyásak és elutasítóak tudnak lenni olyankor, amikor imádatuk tárgyát pontosan annak ábrázolják, ami: visszataszítónak és embertelennek.

2014.08.20. 15:15:04

@Santino89:

Ha valahol megvan, leporolom, és valamikor felteszem ide. A régi gépemről elmentettem egy lemezre sok mindent, és ha azt a lemezt megtalálom, valószínűleg ez az írás is meglesz. Nem szeretem ugyan két helyen is elsütni ugyanazt, de egyrészt a DVD Extra bár újraindult, de nem publikálta újra ezeket az írásaimat (ezt akár komoly kritikának is felfoghatom), másrészt egyébként sem teljesen ugyanaz lenne a két írás.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.08.20. 16:23:13

@Santino89: engem nem érdekelne hogy állat :D azért is idegesített a regény

amúgy a regény marhaságai basztak fel agyilag, és valszeg ez átragadt a filmre is, meg oké atomháború van - de nekem a Mad Maxes jövő erre a válasz, nem ez (amúgy nem élek abban a tudatban, hogy hazánk potenciálisan a lebombázandó országok sorában lenne, ki tudja még az is lehet jól járnánk vele :D)

a harmadik részben meg Zira elkezdi fejtegetni hogy volt egy macskavész, meg kutyavész, és úgy kezdtek a majmok előtérbe kerülni, tehát kicsit máshogy festi le az egészet mint ami volt (igazából ezt hogy tudják összeegyeztetni?)

azt inkább elhiszem, hogy egy másik bolygón a Majmok fejlődtek az evolúció során tudatos szintre, mint azt, hogy ott is az Emberek aztán szépen lesüllyedtek

én amúgy a Burtonos filmre is már azt hittem, hogy CGI nem maszkolás, és most hogy megnéztem annak az extráit is, hát nem piskóta, bár az tény, hogy a legtöbb csimpánz Michael Jacksonra hasonlít valami furcsa okból

@field 64: keresd is meg mert engem is érdekel, a DVD extra meg baszódjon meg, nagyon elbaszkodta ott a dolgokat amikor letörölte azt a sok infót ami ott gyűlt össze, emlékszem mennyit jártam oda olvasni/okosodni

azért nem hiszek benne, mert az emberiség előre halad és nem vissza, abban előbb hiszek, hogy elpusztítjuk magunkat - sőt abban is hiszek, hogy ez valahol már megtörtént a világban és ezért nem tudnak eljönni velünk kapcsolatot felvenni -

a panem et circenses itt utoljára a Kádár rendszerben volt, és mennyien visszasírják, lassan kezdem felfogni miért

az a helyzet, hogy egy szűk rétegnek fontosak ezek a frázisok, hogy most legalább szabadon azt mondhatok amit akarok, (csak épp leszarják) és azonnal vehetek kocsit (csak nincs miből), és külföldre mehetek nyaralni (csak nincs miből) és azt dolgozok amit akarok (és annyi a munkanélküli hogy beszarás)

szóval a legtöbb ember ha kap ételt, és boldog, akkor nem problémázik, mert beérik annyival hogy nevelik a családjukat, és művelik a kertjüket, én ezt egyáltalán nem tartom lenézendő dolognak (és nem tartalak sznobnak, és nem rád utalok :D)

"melyekben a delikvens arról ír, hogy milyen undorító film a SALO, majd rögtön lelkes hozsannázásba fog a CANNIBAL HOLOCAUST, a GUINEA PIG, A HALÁL EZER ARCA és hasonló filmek művészi értékeit illetően."

hát az nem én vagyok :D

poltergeist11 2014.08.21. 09:20:32

"Arizonáról egyébként tudni kell, hogy az USA kormánya szarráatomozta, mivel az ország belsejében van, meg különben is sivatag a 90%-a, és a legtöbb hazai, kísérleti robbantás itt zajlott a 40-es, 50-es, de még a 60-as években is."

Az nem Arizona volt, ott éppen nem volt egy sem. A felszíni nukleáris (sivatagi) robbantások Nevadában, Coloradóban és New-Mexicóban zajlottak; illetve néhány föld alatti robbantás Mississippiben.

hu.wikipedia.org/wiki/Az_Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_nukle%C3%A1ris_k%C3%ADs%C3%A9rleti_robbant%C3%A1sainak_list%C3%A1ja

A cikk amúgy nagyon jó, tetszett. Hozzátenném még azt is, hogy Zórád Ernő a Füles c. lapba rajzolt az eredeti regény alapján egy nagyon jó képregényt. Természetesen a Kádár-kor gyakorlatának megfelelően Boulle hozzájárulása nélkül :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.08.21. 10:45:25

@poltergeist11: a Fülesben nagyon jó képregények futottak, igazából lehet azokat ki kellett volna gyűjteni, mert az érték (ott olvastam a Dr. Moreau szigetét is először amíg a vakbél műtét után lábadoztam)

akkor az USA ellenes hőbörgésem kigyomlálom, gondoltam, hogy keverem valamelyik másik sivatagos állammal :D

Gyingizik 2014.08.21. 10:48:38

A Tim Burton-féle film védelmében: az legalább nem egy szájbarágós, és ezáltal óhatatlanul is infantilis társadalmi dráma. Hanem egy egyszerű, szórakoztató sci-fi kalandfilm T.B. néhány sajátos stílusjegyével. Nem markol annyit, mint emez, amiről a kritika szól, így nem is akkora nagy bukta mai szemmel. Mark Wahlberg alakítása: ez a figura még mindig jobb, mint egy ilyen ál-mélyreszántó társadalmi drámában egy romantikus, drámai hős. (Akit ugye ráadásul óhatatlanul összekapcsolunk korábbi nagy filmsikerével Juda BenHurral, akit szinte többet bántanak abban a filmben, mint Harry Pottert a nevelőszülei!) Ennyi.

poltergeist11 2014.08.21. 10:55:14

@field 64: "Magunk portáján maradva: nézzük már meg például azt, milyen szellemi színvonalú művek zúdulnak ránk a tévéből és a mozikban, meg azt, hogy olvasunk-e manapság, és ha igen, akkor miket!"

Olvasunk-e? Persze, soha nem olvastunk ennyien. Magyarországon a dualizmus idején még 70 % volt az analfabéták aránya, Horthy idején 7 %. Most 1 % alatt van.

Hogy mit olvasunk? Ami van, amit elénk tesznek, vagy jobb esetben, amit kiválasztunk magunknak. Az emberiség többsége mindig is primitív, igénytelen ösztönlény volt, aki vagy semmit, vagy szemetet olvas.

A szellemi színvonal nagyjából konstans: az 50-es-60-as években is született szemét (akár könyv, akár TV-műsor, akár film), ahogyan most. Sőt, a többség akkor is szemét volt. Ma is születnek remekművek, ahogyan pld. az 50-es-60-es években.

mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2014.08.21. 11:01:24

nagyon tetszik az írás annak ellenére, hogy szerintem ez egy pazar film. Még a második része is teljesen vállalható, az összes többit viszont lehúznám a slózin (tán még a 3.-at nem, a legújabbat pedig még nem láttam)
Alapos, hosszú részletes írás, mondjuk az nem világos, hogy ha egyszer a poszt toló is tudja hogy ez főleg társadalomkritika, akkor miért köt bele oly sok részletbe? Társadalomkritikaként ez miért nem tetszik?

mindegy, kösz az írást

2014.08.21. 12:51:42

@scal:

Mint tudod, azóta megkerestem és elküldtem neked. :)) Kicsit polírozgatom majd így utólag, mint George Lucas a klasszikus Star Wars-trilógiát, de majd felteszem ide is. Kicsit később, mert azért mint láttad, nagy átfedések vannak a két írás között, pedig egymástól függetlenül dolgoztunk.

Nem állítom, hogy törvényszerűen bekövetkezik az emberiség leépülése, de nem tartom teljesen elképzelhetetlennek, sci-fi témaként pedig semmi kifogásom ellene. Semmivel sem nagyobb fantazmagória ez, mint például az alien létezése és ügyködése, pedig mint azt valaha valahol megtárgyaltuk, annak a sorozatnak is nagy rajongója vagyok. A MAJMOK BOLYGÓJA-szériának nem, ott csak az eredeti első részt értékelem nagyra, bár ebben talán lehet némi nosztalgiafaktor is.

Panem et circenses témában szintén borúlátó vagyok, ez szerintem egyáltalán nem zárult le a Kádár-korszakkal. De ebbe tényleg nem mennék bele, mert nem sok köze lenne a filmek témájához, a politizálás meg a könyökömön jön ki. Most csak annyit mondhatok, én is baromi boldog lennék, ha nem kéne azon agyalnom, miből fizetem a számláimat, mert utálok kölcsönt kérni (se privátilag, se bankoktól), és nem szeretek olyan pénzt költeni, ami még nincs a zsebemben. De sose tudhatom, hogy holnap még be tudok-e menni a munkahelyemre, lesz-e még hová. A Kádár-rendszerben ezen nem kellett annyit stresszelni, de azért nem sírom vissza, pedig akkor voltam gyerek, és a gyerekkor állítólag a legszebb, legönfeledtebb emberi életszakasz: jó esetben még egészséges vagy, nincsenek nyomasztó terhek a válladon, előtted az egész élet, tervezgethetsz, felfedezheted a világot, mindenre van időd, stb., stb.

„hát az nem én vagyok :D”

Nem is rád gondoltam. Ha be akarnék szólni neked, azt nem a sorok közé rejtve tenném. :))

@poltergeist11:

Részben egyetértek veled, részben nem. Természetesen csak a saját tapasztalataimról beszélek. Az analfabetizmusról szóló statisztikák eléggé megtévesztőek lehetnek, mert arra gyanakszom, hogy alapvetően az iskolázottságot mérik, márpedig ugyebár tankötelezettség van. Sokkal érdekesebbek lennének számomra azok a felmérések, melyek arról szólnak, milyen hatásfokkal végezték el az emberek az iskoláikat. Voltam diák, és voltam pedagógus is, és mindkét oldalról látva az oktatási rendszert, elég kevés illúzióm maradt. Ez az egyik vesszőparipám egyébként, az oktatásügy, mert én is makacsul vallom, hogy (szinte) minden a gyermekkorban dől el: ha ott nincsenek jól megalapozva a dolgok, akkor azokat később nagyon nehéz pótolni. De ez is egy hosszabb, és nem a filmek irányába mutató eszmefuttatás tárgya lehetne.

Jelenleg a könyvszakmában dolgozom, így pontos képem van arról, hogyan is áll az olvasottság kérdése. Úgy gondolom, soha olyan széles választék nem volt könyvekből, mint mostanság, ám soha ilyen alacsony példányszámok nem voltak. Hol vannak már a kommunista rendszer százezres példányszámai! A mai kiadványok egy része teljesen felesleges, jelentős része divatos bóvli, és csak egy csekély hányad van, ami miatt valóban érdemes volt feltalálni a könyvnyomtatást. SZERINTEM. Ha megnézem egy-egy könyváruház bestsellerlistáját, általában A szürke ötven árnyalata, a Stephen King-gyár aktuális futószalagterméke és hasonlók állnak az első tíz helyen. Nos, én aztán igazán nem vagyok a szórakozás ellensége sem az irodalomban, sem a filmben, de a magánvéleményem az, hogy régebben talán egészségesebb arányok voltak az érték és a bóvli között. Nem mondom, hogy visszasírom a kommunista cenzúrát (a filmforgalmazásban pláne nem!), mindazonáltal úgy gondolom, a médiának, a „kultúrá”-val foglalkozó szervezeteknek és egyéneknek időnként nem csak a dolog üzleti részével kéne foglalkozniuk, nem csak a könnyebb ellenállás felé kéne menniük.

Azzal én is egyetértek, hogy olykor ma is születnek remekművek minden művészeti ágban, csak általában nem kapják meg a nekik kijáró figyelmet, nem jelentenek irányadó mintát. Csak a filmeknél maradva, az elmúlt évtizedek jó néhány klasszikusa szerintem ma már meg se születhetne, mert nem akadna producere, nem akadna nézője. Felgyorsult (felgyorsított) világban élünk, hamburgerkultúra vesz körül minket, senkinek nincs se ideje, se kedve elmélyedni semmiben: teljesen nyilvánvaló, hogy nem a több kötetes nagyregények és nem az odafigyelést és gondolkodást igénylő mozifilmek a divatosak, hanem a „nagy mesemondók” fantáziaszüleményei, mert azok olvasásához, megtekintéséhez és befogadásához az ájult elragadtatástól tátva maradt száj tökéletesen elegendő. Talán mondani sem kéne, de a biztonság kedvéért mindenesetre leírom: MINDEZ SZIGORÚAN A MAGÁNVÉLEMÉNYEM.

poltergeist11 2014.08.21. 13:41:59

@field 64: "Úgy gondolom, soha olyan széles választék nem volt könyvekből, mint mostanság, ám soha ilyen alacsony példányszámok nem voltak. Hol vannak már a kommunista rendszer százezres példányszámai! A mai kiadványok egy része teljesen felesleges, jelentős része divatos bóvli, és csak egy csekély hányad van, ami miatt valóban érdemes volt feltalálni a könyvnyomtatást. SZERINTEM."

Szerintem is :)

Én is gyakrabban veszek könyvet a Vateráról, vagy antikváriumokból, mint új könyveket a boltokból. Nagyon sok a könyv. Én a történelmi tárgyú kiadványokat szoktam keresni, de a legújabbak többnyire a régebbiek hitvány utánzatai (amit én olvasok, az soha nem volt bestseller, nem is lesz :) ). Hegel óta tudjuk, hogy a mennyiségi változások átcsapnak minőségi változásokba. Ez a könyvek esetében a múlt század végén történt meg, a minőség kárára. Mivel az analfabétizmus alacsony, ezért igyekeznek kiszolgálni az igénytelenebb közönséget is, akik a gyengébb színvonalat szívesebben vásárolják.

A Kádár-korszakban kevesebb volt a könyv, ezért azt vette mindenki, ami van. Ez egyik oka, hogy az akkori eladott példányszámok magasabbak voltak. Természetesen az okok között az is kiemelendő, hogy nem voltak kereskedelmi tv-k, nem volt nonstop adásidő, sőt, hétfőn egyáltalán nem volt adás.

Én ugyanakkor nem érzem problémának ezt a "szellemi inflációt". Sőt, most tisztul a kép. Aki igazán szeret olvasni, az most is olvas. Aki vágyik a színvonalra, az most is kikeresi a gyöngyöt a trágyából. Régen a marxizmus ötven árnyalata volt a trágya, most meg a szürke ötven árnyalata :)

Egy kicsit eltértünk a tárgytól, de szerintem egy posztapokaliptikus film kritikájába még ez is beleférhet :)