Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az Útvesztő - avagy az Elveszett Fiúk Útja

2014. szeptember 19. - topknot

Mindig nehéz egy olyan filmről kritikát írni, amit olvastam előtte könyvben, mert nem tudom ti hogy vagytok vele, az én agyam automatikusan hozzáadja a kihagyott információkat és ezért valahogy minden cselekvés logikusabbnak tűnik a vásznon, mint annak aki nem olvasta. Nem mennék bele most szívesen az „Aha persze ez nem is így volt a könyvben!” meg „Na jó ezt a részt miért hagyták ki ez volt a kvintesszenciája a könyvnek, sőt az egész eddigi életemnek!” és a „Jaj ezt tuti az Éhezők Viadalából lopták.” mert szerintem felesleges ezen lovagolni. De azért mindenki érzékeli a mozitermekben hogy ebben a young/adult kategóriában ez már a sokadik könyv illetve film ezért elkerülhetetlen, hogy ne hasonlítgassák össze az Éhezők Viadalával vagy a Beavatottal, akár még a Végjátékkal is.

The_Maze_Runner_13734231234328.jpg

Az Útvesztő trilógiát és annak előzmény könyvét James Dashner vetette papírra, egy olyan disztópiát megteremtve amit az olvasó a regény elején még a legkevésbé sem sejt. A történet a következő. Thomas egy liftben ébred amit körül vesz csomó-csomó mindenféle termetű formájú származású tinifiú, a memóriája teljesen kitörlődött, csak a nevére emlékszik, akárcsak a többiek. Ezek a tinifiúk már két éve agrárgazdálkodást folytatnak az úgynevezett Tisztáson amikor Thomas „odaérkezik”. Fontos megjegyezni, hogy a könyv és film címét képző Útvesztő ezt a Tisztást veszi körül. A fiúk ebben az elveszett világban kitaláltak maguktól külön kifejezéseket, káromkodásokat, ami bár elég kreatív de nem csak Thomasnak furcsa, hanem mindnyájunknak, (de szerencsére ezeknek a kifejezéseknek a számát megtizedelték a filmben).

Mindenkinek megvan a saját területe amihez épp ért, ugye lehet az földműves, szakács, takarító, vagy éppen van aki a orvosláshoz ért, de a legmenőbbek a „Futárok”. Ők azok akik a Tisztást körbevevő útvesztőben futnak nap mint nap, hogy kitaláljanak ebből az érthetetlen világból és hazajuthassanak. Persze főhősünk már az első nap kitalálja, hogy Futár akar lenni és nagy nagy bonyodalmak árán sikerül is ezen célját elérni, de pont amikor már elérné a megfelelő társadalmi státuszt, teljesen váratlanul egy lányt küldenek fel ugyanabban a liftben mint a többieket (sok sok tinifiú közé. Nem bölcs.) és akinek már az első szavai sem biztatóak, miszerint minden meg fog változni és csak egy valakire emlékszik. Thomasra. Na ekkor felgyorsulnak az események és bővelkedhetünk sok futásban és konfliktusban és futásban és káoszban. (Meg egy kis futásban)

Izgi mi? Thomas amúgy mint karakter, egy annyira kiváncsi jellem, hogy néha már picit irritáló, de a filmvásznon játszó Dylan O’Brien ezt feledtette velünk, mert sokkal tapintatosabb volt valahogy, mint a könyvben. Én őt mint színészt amúgy is szeretem, az ifjabbak már ismerhetik őt, hiszen a Teen Wolf legkedveltebb és legnépszerűbb karakterét Stiles Stilinskyt játssza, aki amúgy az egyetlen indok lehet arra, hogy valaki miért nézi ezt a sorozatot. Azért, hogy ne legyen minden tökéletes, megjegyezném, hogy ezúttal feltünően és indokolatlanul sokszor maradt nyitva a szája Mr. O’Briennek a film nagy részében. (Engem persze nem zavar, meg lehet, hogy asztmás nem tudom.) De az még feltűnőbb, hogy a főszereplővel együtt a young/adult színészgárda mind mind kb. sorozatszínészből áll, ami jó fogás mert nem számít, hogy nem épp a leghelyesebb vagy legjobban kinéző arcokat láthatjuk, az a lényeg, hogy ismerősek és kíváncsiak vagyunk rájuk mit tudnak a megszokott szerepeken kívül.

the_maze_runner_character_sheets__newt_by_mrskanda-d6c2oqv.jpg

Így hát jöjjenek ők is, Tommyboy segítői: Newt, Minho, Chuck és persze a lány, Teresa. Kezdjük Teresával mert ugye lányoké az elsőbbség. Na és itt tartozom egy vallomással. A könyvben utáltam. Utáltam mert az ég világon semmit sem csinált, a produktivitás leghalványabb jelét sem mutatta és ez engem nagyon feldühített. Ha már van egy lány (Mr. Dashner) miért nem lehetett normális karaktere?! Ezért eleve féltem, hogy ez hogy lesz a filmben mert Kaya Scodelariot tartom az egyik legszebb épphogymárnemtini színésznőnek és mindig is valamiért nagyon szimpi volt. (Annak ellenére, hogy a Skins című sorozatot nem ismerem és ott az egyik főszereplő.) De megtörtént bizony. Valami sokkal jobban tetszett a filmben, mint a könyvben! Egy belevaló, talpraesett, vadóc lányt láthatunk a filmben akinek nem kell főszereplőnek és világmegmentő harcosnak lennie ahhoz, hogy megszeressük. (No offense Katniss!) És még annyit, hogy a kapcsolata itt a filmben Thomassal sokkal természetesebb volt, amúgy a szó szoros értelmében, mert a könyvben ő és Thomas telepaták (szóval a kapcsolat természetfölötti... értitek...), amire szerintem az ég világon semmi szükség, és örülök is, hogy a filmben ez fel sem merült!

Na de érkezzünk el a kedvencemhez. Newt már a könyvben is a kiskedvencem volt, az egyik fő vezetője a tábornak. Nagyon megfontolt, megbízható és felelősségteljes (és szeretnivalóó) karakter, amit a vásznon tökéletesen jól visszaadott Thomas Brodie-Sangster akit talán legtöbbünk a Trónok Harcából ismer (avagy a srác aki Bran Stark varg segítője annak zarándokútján ahhoz a háromszemű varjúhoz) vagy az Igazából Szerelemből (Igen, ő volt a Liam Neeson kisfia).

Minhot akár mondhatnánk a legstílusosabb szereplőnek, nagyon jól öltöztették és tipikus ázsiai szerepe sem volt (nem volt sem mindenkinél okosabb, sem mindenkinél kisebb és gyorsabb), az őt megformáló Ki Hong Lee amúgy egy-egy epizód szerepet játszott mindenféle sorozatban, úgyhogy ő talán ezzel debütált igazán. Chuckot játszó Blake Cooper pedig igencsak figyelemreméltó jelenség, nemcsak azért mert piciducicuki mellékszereplőt alakít, hanem mert annyira akarta a szerepet,hogy twitteren folytonos csiripelésekkel zaklatta a rendezőt, hogy őt válassza. (Azért tegyük hozzá, olyan nagy szerepe nem volt, de hát ez is valami.)

the_maze_runner-wide.jpg

Még megemlíteném Gally-t akit Will Poulter játszik és a Családi üzelmek óta mindig mosolyt csal az arcunkra ha eszünkbe jut. Én őt abszolút azt hittem, valami pozitív szereplő lesz, (talán pont emiatt) de Gally a könyvben már eleve egy unszimpatikus szereplő akit amúgy senki sem kedvel, de ennek megvannak a maga okai. A filmben az a baj, hogy nincs igazán megmondva miért is utáljuk őt azon kívül, hogy megkérdőjelezi minden tettét a főszereplőnek és a végén az abszolút indokolatlan cselekedeteit sem magyarázták meg. Szerintem megoldható és fontos lett volna. De hát 42 forgatási nap az 42 forgatási nap.

Valószínűleg az eddig csak kisfilmeket készítő Wes Ball ennyit elégnek tartott első nagy játékfilmje rendezéséhez. Ahhoz képest (!) pedig igazán nem rossz film.

Az útvesztő, mint objektum (?) - ojjektum!!! (a szerk.) -, nagyon klassz lett (persze ezek csak nagy falak, indákkal.. DE MOZOGNAK!) őszintén szólva jobban megcsinálták, a törzsi hangulatot különösen jó ötletnek tartottam. A futós jelenetek nagyon szépen ki voltak dolgozva, nagyon izgalmasak lettek! (Tipikusan az a film, amit ha megkérdeznek tőled, melyik volt a kedvenc részed akkor: Úúúúú A a az amikor futottak! És persze a film 70%-ában ezt csinálták.) Na de hogy mi elől és hova futott ki az egész, derítsétek ki magatok.

UI: pici-cuki-ésnemduci vendégkritikánkat olvashattátok :)

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nyílméregbéka 2014.09.24. 03:12:44

Inkább mondjuk a 10%-ban futottak... Amúgy film tényleg jó volt, meglepően jó a büdzséhez és a rendezőhöz képest. 7,5/10