Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Káprázatos holdvilág

2014. november 12. - Santino89

Egy cinephile számára kevés jobb dolog létezhet annál, ha két nagy kedvence összeáll egy film erejéig, hogy közösen kamatoztathassák tehetségüket. Ennél talán csak az lehet jobb, ha jól sikerül a végeredmény. A Káprázatos holdvilág egy ilyen szerencsés együttállás.

magic-in-the-moonlight-emma-stone-colin-firth-slice.jpg

Teljesen odavagyok Emma Stone-ért, ő az a színésznő, aki nem csak szép, hanem megvan benne az a bizonyos plusz, amiért bele lehet zúgni; vagány, bájos és humoros. Woody Allen nem találhatna nála jobb múzsát a szokásos évi filmjéhez, és ügyesen kihasználja a csaj tehetségét. Mogorva főhősünkkel együtt szeretünk bele a lányba, és könnyen megeshet, hogy akár magába a filmbe is.

magic-in-the-moonlight-woody-allen-emma-stone-colin-firth.jpg

Mert ezt a mozit egyszerűen jó nézni. Olyan gyönyörű a fényképezése, hogy legszívesebben azonnal szereznénk egy időgépet, hogy a francia Riviérára utazzunk, hiszen nem csak a tájak szépsége fogja meg a nézőt, hanem egyenesen a ’20-as évek hangulatában érezhetjük magunkat. A kor megidézése ritkán sikerül ennyire tökéletesen, ha például A nagy Gatsby csak feleennyire tudta volna visszaadni ezt az időszakot, akkor már egy sokkal jobb filmként emlékezhetnénk rá. A Káprázatos holdvilágot áthatja a nosztalgia egy olyan kor iránt, amelyben maga a rendező sosem élt, de nagy valószínűséggel a néző sem. A gyönyörű kocsik, az arisztokratikus hétvégi vityilló, a csillagvizsgáló, vagy a party olyan szinten beránt minket a ’20-as évekbe, hogy a stáblista legördülése után még hosszú percekig ott akarjuk érezni magunkat. Mert ez a film elvarázsol.

magic-in-the-moonlight-emma-stone.jpg

A korhoz illően a cselekmény szintjén is egy klasszikus, régimódi történetet láthatunk a vásznon. Nincsenek a Woody Allen filmekben már jól megszokott párkapcsolati filozofálgatások, sőt úgy igazán a szex sem kerül szóba, elvégre jólnevelt arisztokrata közegben vagyunk. És tudjátok mit? Lehet, hogy ez nem is baj.

magic-in-the-moonlight-22-10-2014-6-g.jpg

A múltidézést tekintve ez a film leginkább az Éjfélkor Párizsbanra hasonlít, azzal a csekély különbséggel, hogy itt nem repkednek mindenféle művészettörténeti utalások, amelyek igencsak próbára tehetik bizonyos nézők befogadóképességét. A Káprázatos holdvilág számlájára lehet írni azt is, hogy Colin Firth sokkal jobban alakítja a jellegzetes woodyalleni figurát, mint tette azt Owen Wilson Párizsban. Woody ugyanis – mikor már érezte, hogy kiöregedett bizonyos szerepekből – rendre másokra bízza azokat a karaktereket, akiket korábbi filmjeiben még ő maga játszott volna. Ilyen volt John Cusack a Lövések a Broadwayn-ben, vagy éppen Jason Biggs a Csak az a szexben. (Utóbbi eset egyébként azért volt poén, mert a jellegzetes alleni figurát Biggs alakította, míg maga Woody egy, az ő karakterétől teljesen eltérő fegyvermániás provokátor szerepében lubickolt.) Sajnos ezeken a színészeken mind látszott, hogy a rendezőt próbálják utánozni olyannyira, hogy átvették még az ő gesztusrendszerét is.

magic-in-the-moonlight-emma-stone-colin-firth3.jpg

A Káprázatos holdvilágban Colin Firth a tipikus Woody Allen karakter. Ő a sikeres, racionális előadőművész. Mindemellett azonban ő egy igazi, Sherlock Holmes féle figura, de nem ám csak a nyomozás miatt, meg mert itt is van egy Watson szerű segéd, hanem mert Stanley egy igazi cinikus mizantróp. Éppen ez a tulajdonsága a film egyik fő humorforrása, ezáltal válik szerethetővé, sőt azonosulhatóvá a karakter, és Colin Firth ellenállhatatlan fapofával adja elő magát a szerepben, sőt még inkább meggyőző akkor, amikor az érzelmek megjelenítésére kerül sor. Elődeivel ellentétben nem próbál meg úgy tenni, mintha egy Woody Allen imitátor lenne, éppen ezért emelkedik ki a többiek közül, mert nem látjuk mögötte az SZTK keretes szemüveges rendezőt.

magic-in-the-moonlight-22-10-2014-12-g.jpg

A két főszereplő mellett nemigen láthatunk több sztárt, ami érdekes visszafogottságról árulkodik Woody részéről, ennek ellenére azért akadnak humoros karakterek, elég a szerenádozó milliomosra gondolni, vagy kedvencemre, a beszólogatós nagynénire. Az ő dialógusait nagyon frappánsan írták meg, alig néhány jelenetben szerepel csak, a két főhős mellett mégis ő válik a leginkább szerethető karakterré.

magic-in-the-moonlight-22-10-2014-5-g.jpg

A történetnek kifejezetten jót tesz, hogy egy rejtély mozgatja, mivel bűvészekről van szó, a trükkökben sincs hiány. A történet mondanivalója a valóság ridegségéről és az illúzió varázsáról ugyan vékonyka, de jellemző az idős Woodyra, hogy ilyen téren már sokkal szelídebb, visszafogottabb, befogadhatóbb üzeneteket közvetít, mint korábbi filmjeiben. És bár bőven lehet nevetni, azért azt érdemes megjegyezni, hogy láthattunk azért már viccesebb filmeket az öreg mestertől. De még így is sokkal jobb, mint az átlag éves romkom felhozatal, hála a szerethető karaktereknek és a nosztalgikus hangulatnak. Ilyen szellemes-kellemes elegáns film idén még nem volt a mozikban. Úgy igazán nincs benne semmi új, de mégis elvarázsol.

magic-in-the-moonlight-poster1.jpg

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.