Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hair

2015. január 16. - Santino89

„Emberforma felhők kószálnak az űrben.”

Olyan 12-13 éves lehettem, mikor az általános iskolából páran elmentünk színházba, megnézni a Hair-t. A hatása leírhatatlan volt, talán életemben először élhettem át igazi katarzist a darab végén, de ez semmi ahhoz képest, ahogy az akkori gondolkodásmódomat sikerült véglegesen átformálnia. Szerény írónk azóta is megrögzötten pacifista és háborúellenes maradt, továbbá olthatatlanul szomjazik a szabadságra, ráadásul a kamaszkori lázadás is egyértelműen ezzel az élménnyel vette kezdetét. Arról nem is beszélve, hogy az előadás közepén néhány szereplő még meztelen is volt, én meg talán még nem is láttam azelőtt ruha nélkül felnőtt nőt. Kétségtelen, hogy ez az előadás ma már nem menne akkora eseményszámba: a dalszövegek magyarítása például finoman szólva is kissé gagyira sikeredett, de az akkori életkoromnak sokkal jobban megfelelt, mint az eredeti néhol kissé elvont, utalásokkal teletűzdelt frázisai.

bscap076.jpg

Az eredeti Broadway darab:

Ez az előadás azonban egyértelműen a nálunk rendkívül népszerű film nyomán, és nem az eredeti Broadway darab alapján készült, melyek között hatalmas különbségek vannak, musical adaptáció talán még sosem különbözött annyira a színdarabtól, mint ebben az esetben.

Az eredeti darab szerzői a klasszikus színházak, revük világából jött James Rado és modern, off off Broadway területén jártas Gerome Ragni voltak, akik ügyesen ötvözték ezt a két egymástól merőben eltérő felfogást. Saját magukról mintázták a két főhőst, a magába forduló Rado volt Claude, Ragni pedig a sokkal inkább extrovertált Berger, sőt később a megvalósult Broadway előadáson is ők maguk játszották ezeket a szerepeket. A többi szereplőt pedig hippi ismerőseikről mintázták, akik megnövesztették a hajukat, és a parkokban lógtak éjjel-nappal. Ezt a kultúrát kívánta Rado és Ragni megismertetni a nagyvilággal.

rago radni.jpg

Összehozták őket az akkor már Grammy díjas Galt MacDermot zeneszerzővel, aki lelkesedett ugyan az újfajta „rockmusical” ötletéért, de ő maga még csak nem is hallott a hippikről,  jómódú, középosztálybeli fehér férfiként merőben más életstílust képviselt. Ennek köszönhető egyébként, hogy az elkészült mű zenéje egyáltalán nem a korszak hippijeinek ízlésvilágát tükrözi, hanem annál sokkal szélesebb műfajskálán mozog, többnyire afrikai törzsi ritmusokra épül, melyek MacDermot szerint rendkívül hasonlítanak a rock alapjaira. A műfaji változatosságot, pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy "Don't Put it Down" igazi rockabily, a "Frank Mills” folk rock, az "Easy to be Hard” színtiszta rhythm and blues, az "Ain’t Got No”, vagy  "Let the Sunshine in” pedig valóságos rock himuszok.  A mainstream popzenét a bájos "Good Morning Starshine” képviseli, míg az acid rock-ot az "Aquarius”, vagy a "Walking in Space”.

Rengetegen utasították el a Broadway-ről a musicalt, eszük ágában sem volt bemutatni, így az alkotók szándékaival ellentétben az off Broadway-n került először bemutatásra. (Az off Broadway a hagyományos Broadway-n kívüli, az ’50-es, ’60-es években alakult irodalmi-zenés színházak voltak). Ez talán így is maradt volna, és a Hair talán mindörökre eltűnik a süllyesztőben, ha egy politikusi ambíciókat dédelgető üzletember, Michael Butler nem karolja fel a hányatott sorsú darabot, amit vietnami háború ellenes propagandájához akart felhasználni, hogy bejuthasson a Szenátusba. Így hát elkezdték játszani a Hair-t a Broadway-n, és ekkor adták hozzá az azóta legendássá vált "Let the Sunshine in” című dalt, melynek köszönhetően kissé emelkedettebb hangvétellel fejezhették be a történetet.

 A darab története:

A darab szertartásszerűen mutatja be a hippiket, igazi cselekménye tulajdonképpen kimerül annyiban, hogy Claude megkapja behívóját a vietnami háborúba, és nem tudja, hogy elmenjen-e, vagy sem.

Claude, Berger, és Sheila szobatársak. Claude a hippibanda „vezére”, Sheila pedig egyetemista hallgató, és eltökélt politikai aktivista, aki nem mellesleg mindkét fiúba szerelmes. Jeannie pedig Claude-ba szerelmes, de arról fogalma sincs, hogy ki lehet a gyereke apja. Eredetileg Claude énekli az "I Got Life”-ot két hippinek, akik szülőknek öltöztek, az "Easy to be Hard" pedig Sheila dala, akinek nem tetszik, hogy Berger nem törődik vele egyáltalán. Az első felvonás vége előtt nem sokkal a darab szereplői közös éneklésre és táncolásra invitálták a közönséget, a legvégén pedig mindannyian levetkőztek teljesen meztelenre.

7031e.jpgAz akkoriban zajló szexuális forradalom fontos témája a Hair-nek, a hippik szerint ugyanis az emberi testet nem rejtegetni, hanem értékelni, sőt ünnepelni kell. A testüket szexuális ajándékként fogták fel, vágyaikra pedig nem mocskos dolgokként tekintettek. A homoszexualitás is megjelenik; egy Claude, Sheila és Berger közötti ölelés például Claude és Berger csókjába fordul át. A vegyeskapcsolatok témája szintén felmerül, mivel a hippik között mindezt teljesen mindennapinak számított, a feketéket ugyanis teljesen egyenlőnek tekintették. A dalokban egyébként többször is reflektálnak a rasszizmusra, illetve a fehérek feketéktől való félelmére. A darab pedig kifejezetten újító volt abban a tekintetben, hogy a négereket nem a hagyományos szerepükben, szolgaként, vagy rabszolgaként ábrázolták, így a Hair vált a feltörekvő, fiatal, fekete színészek legnagyobb kiugrási lehetőségévé.

A második felvonás nagy része Claude drogos hallucinációja Lincoln-nal, Scarlettel, Clark Gable-vel, lángoló Buddhista szerzetesekkel, afrikai doktorokkal, kínaiakkal, és indiánokkal. Akár legális, vagy illegális drogokról van szó, a szereplők mindezt teljes természetességgel fogyasztják, és több dalban is megemlítik a kábítószereket. A vietnami háború ellen szintén jópár dal szól, például a "Walking in Space", vagy az Allen Ginsberg verse által inspirált "3-5-0-0". A rejtélyesnek tűnő számsor pedig nem más, mint az egy hónap alatt meggyilkolt ellenséges katonák száma.

A darab végén az eddig önmagával viaskodó Claude elmegy Vietnamba, és meghal. A végső dal, a "Let the Sunshine in” cselekvésre szólít fel, hogy utasítsuk el a háború értelmetlen sötétségét, és tegyük jobb hellyé a világot.

A Hair nagy sikert aratott a Broadway-n, bár nem minden kritikus rajongott érte, de a többségük értékelte az újító szándékot, a súlyos mondanivalót és nem utolsósorban a remek dalokat. Világszerte több helyen nagy sikerrel játszották, a zenéjét pedig Grammy díjra jelölték, és az USÁ-ban 3 millió példányt adtak el belőle.

Aztán 1979-ben elkészült a filmváltozat is.

A film:

bscap018_1.jpg

A bemutató után a Broadway darab készítői gyakorlatilag megtagadták a filmet, szerintük a rendező, Milos Forman a hippiket furcsa, aberrált szerzetekként ábrázolta, akiknek semmi közük nincsen a békemozgalomhoz. Azt nyilatkozták, hogy a címen, a karakterek nevén és a dalokon kívül az égvilágon semmi hasonlóság sincs a két verzió között. Felháborodásuk teljesen érthető, ugyanis nem csak néhány dal maradt ki ("The Bed", "Dead End", "Oh Great God of Power", "I Believe in Love", "Going Down", "Air", "My Conviction", "Abie Baby", "Frank Mills", és a "What a Piece of Work is Man" ), de a forgatókönyvíró, Michael Weller gyakorlatilag teljesen új történetet szőtt a dalok köré, gyakran teljesen megváltoztatva azok eredeti helyét és jelentését.

bscap030_1.jpg

Claude itt egy ártatlan, naiv farmersrác, aki azért utazik a nagyvárosba, hogy besorozzák, így az ő karaktere egy külső (nem hippi) nézőpontot kínál, amivel a néző azonosulhat, és vele együtt nézhet fel Bergerre, aki a moziban a hippibanda karizmatikus vezére. Ő irányítja az egész cselekményt, az összes szereplő csak sodródik az árral, ő az egyetlen, aki mindig tudja, mit kell tenni. Sheilából pedig a szókimondó, feminista hippicsajból magas társadalmi státuszú, úri hölgyet faragtak, ezáltal még érzékletesebbé téve a szereplők közti különbségeket.

A filmnek a darabbal ellentétben még cselekménye is van: Claude találkozik a Central Parkban Bergerékkel, megpillantja a lovagló Sheilát, sikeresen megüli a hippik bérelt lovát, majd egy tripre indul velük. Másnap reggel egy rendkívül vicces jelenetben („Vegyüljetek el!”) ellátogatnak Sheila szüleinek rém előkelő party-jára, ahol Berger elkezd táncolni az asztalon. Egy valódi ikonikus mozipillanat, melyet lehetetlen elfelejteni, az emberi szabadság egyik legszebb filmes ábrázolása. Bár ezért hőseink börtönbe kerülnek, de gyorsan kiszabadulnak, majd Central Park-ban hallhatjuk a film egyik kulcsmondatát: („A besorozás az, amikor a fehér ember elküldi a feketét, hogy gyilkoljon sárgákat, azért a földért, amit a rézbőrűektől loptak”), majd láthatjuk Claude szürreális, kábítószeres bódulatát a krishnásokkal, a templommal, ami az álmokhoz hasonlóan kissé zavaros, de mindenképpen emlékezetes pillanata a filmnek. Claude pedig végül bevonul a seregbe.

bscap108.jpg

Itt érzékelhetően megtörik egy kicsit a film lendülete, láthatjuk Claude embertelen kiképzését, aminek a "Walking in Space” című dal kölcsönöz hátborzongató hatást. Feltűnik az egyik hippi, Hud felesége és tündéri kisgyereke, akiket elhagyott a hippi életmódért. Ő adja elő az "Easy to be Hard”-ot, ami nem csak elképesztően gyönyörű, de ebben a verzióban sokkal szívszorítóbb hatást kelt, mindazonáltal leleplezi ennek az életformának az árnyoldalait is. Hud maga pedig tökéletes bizonyíték a hippik felszínes, önmagukat áltató gondolkodásmódjára („Érted a kozmikus öntudatot, és a hasonló szarságokat?”)

bscap119.jpg

Bergerék végül elindulnak mindannyian, Claude kiképzőtáborába, Nevadába. Közben hallhatjuk a "3-5-0-0” című háborúellenes dalt, majd erős kontrasztként rögtön következik a végtelenül könnyed, életvidám "Good Morning Starshine”.

bscap125.jpg

Berger és Claude helyet cserélnek, de sajnos épp aznap viszik el a fiúkat Vietnamba, így Berger megy el Claude helyett. Rendkívül megrázó a cselekményt végig tökéletesen irányító Berger kétségbeesett arca, ahogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, és feláldozza magát teljesen értelmetlenül, olyasvalami miatt, amiben egyáltalán nem hisz. Elképesztő látni, ahogy elnyeli a katonákat egymás után a repülőgép belseje, mely tökéletesen szimbolizálja a halált, amint bekebelezi a fiatal srácokat. A "Let the Sunshine” eredeti jelentése is megváltozik, mikor Berger azt énekli, hogy hisz Istenben, és Isten hisz Bukowksi-ban, aki most már ő. Tökéletes ez a befejezés, ezzel az elképesztően szép dallal, minden egyes alkalommal végigfut a hátamon az a jól ismert, borzongató érzés, mélyen megrendít ez a borzalmas végkifejlet, amely közben valahol mégis lélekemelő. Milos Formannak sikerült a teljesen egyenes vonalú, történet nélküli darabot nem csak feldúsítani, de megalkotni a filmtörténet egyik legerősebb, legkatartikusabb fináléját.

Forman, aki közvetlenül a hatalmas anyagi és kritikai sikert aratott időtlen remekmű, az összes fontosabb kategóriában Oscar-díjat nyert, Száll a kakukk fészkére után készítette el a Hair-t, remekül felismerte, hogy a színdarab cselekménytelensége egyáltalán nem működne a mozivásznon. Ezért kellett teljesen új történetet írni, és ezért is térnek el a karakterek az eredetitől. A szerelmi háromszög is csak nagyon finoman, utalások, pillantások során bontakozik ki, semmi sem rágtak a szánkba, olyannyira nem, hogy mikor először láttam a filmet, nekem nem is volt egyértelmű az egész helyzet, miszerint Claude beleesett Sheilába, aki viszont Bergert csodálja, aki azonban csak szórakozik vele, de éppen ezért Claude féltékeny rá. A Hair egyébként az apró részletekig hibátlanul működik, ami remek bizonyíték arra, Forman milyen kiváló rendező volt; elég, ha az asztalon táncolós jelenetet megnézzük, hogyan vágták meg, hogyan mutatja az arcokat, a reakciókat, és magát Bergert, miközben mindez tökéletesen passzol a zenéhez is. De ugyanilyen iskolapélda a finálé előtti elképesztő feszültség, sosem lehet elfelejteni, ahogy a kiképzőtiszt üvölti Bukowski nevét.

bscap128.jpg

A színészválasztás is fantasztikusra sikerült, Treat Williams rendkívül karizmatikus és szerethető Bergerként, annak ellenére, hogy csak egy hippi, hatalmas tekintélye van a vásznon. Nem úgy John Savage-nek, aki szintén szimpatikus, de Williams-hez képest kissé jellegtelen, ami azért nem probléma, mert így a néző könnyebben tud azonosulni vele. Sheila szerepében Beverly D’Angelo talán nem annyira rokonszenves, mint a férfi főhősök, de remekül egyesíti magában azt a szerephez illő kis közönségességet az úrilányos allűrökkel, és úgy egyáltalán kiválóan játszik. De igazából mindenkiről nagyon erős és pontos karakterrajzokat láthatunk, a többiek is emlékezetesek, Annie Golden hihetetlenül bájos a butácska, terhes lány szerepében, Cheryl Barnes pedig Hud feleségeként fantasztikusan énekel, és egy újabb kívülálló nézőpontot mutat be nekünk. Egy apró mellékszerepben a kiképzőtábor parancsnokaként a legendás rendezőt, Nicholas Ray-t láthatjuk, akinek olyan klasszikusokat köszönhetünk, mint a Bogart féle Egy magányos helyen, vagy a James Dean-nel híressé vált Haragban a világgal.

bscap051_1.jpg

A dalok pedig néhol jobbak, mint az eredeti Broadway változatban, például az "Ain’t Got No” sokkal lendületesebb, az "Easy to Be Hard”-ról már írtam, hogy összehasonlíthatatlanul meghatóbb a filmváltozatban, és a "Let the Sunshine In” is sokkal grandiózusabb, de ebben nyilván nem kis szerepe van a katartikus képsoroknak. A történet elején egymás után sorjáznak a jobbnál jobb dalok, a "Donna”, a "Hashish”, vagy a "Manchester England”, amik kivétel nélkül nagyszerűek, egyszerre közvetítik nekünk a mondanivalót, ráadásul a legtöbb musicallel ellentétben nem lassítják le a történetet. A tánckoreográfiák többnyire esetlenek és pontatlanok, amolyan szedett-vedett hatást keltenek, amivel tökéletesen száműzték a filmből a musicalekre oly jellemző stilizált sterilitást, és élővé, átélhetővé tették az élményt. Miközben nézzük a Hairt, a színpadiasság még csak egészen véletlenül sem jut eszünkbe, annyira filmszerű az egész megvalósítás, Forman gyakorlatilag teljesen kiirtotta belőle a színházat, és megteremtette az igazi mozivarázslatot. Egy olyan filmet, ami önmagában is tökéletesen megállja a helyét, senkinek sem kell azt mondani, hogy „azért nem érted, mert nem láttad/olvastad az eredetit”.

bscap131.jpg

Így vált a Hair minden idők legjobb musicalévé. Persze mindebben a MacDermot, Ragni, Rado trió szenzációsan jó dalainak is hatalmas szerepe van, még ha John Lennon valaha úgy is nyilatkozott a kész zenéről, hogy unalmas. De bármennyire is tisztelem Lennont, ennek kb annyi létjogultsága van, mintha a Beatlesre azt mondaná valaki, hogy idejétmúltnak számított a hatvanas években. A Hair dalai amellett, hogy fülbemászó melódiák, melyek sokáig megmaradnak bennünk, még a szövegük is remek, és a tartalmi mondanivaló felett sem lehet szemet hunyni, egy szóval hatalmas erejük van.

bscap041_1.jpg

A Hair filmváltozata az USA-ban szolid sikert aratott, bár a kritikák többnyire kedvezően nyilatkoztak róla, de többeknek bántotta a szemét a sok változtatás. Odakint nem is vált időtlen kultfilmmé, de ezzel kapcsolatban ne felejtsük el, hogy a Hair sokkal inkább egy európai hangulatú, európai nézőpont Amerikáról. Forman a darab szellemiségével ellentétes módon egyáltalán nem idealizálta a hippi életformát, nem zengett róla pátoszos dicshimnuszt, hanem kissé elnézően vázolt fel róluk egy ironikus képet, melyben egyáltalán nem hallgatta el az árnyoldalakat sem. Mindemellett az is igaz, hogy utólag, 12 évvel később már könnyebb volt okosnak lenni a hippikkel kapcsolatban, és már kevésbé számított bátor tettnek kiállni a vietnami háború ellen. Viszont a Hair még így is az egyik legjobb háborúellenes film, ami valaha készült, annak ellenére, hogy egyetlen percig sem játszódik Vietnamban, hatásosságában mégis felülmúlja a legtöbb vértől csöpögő alkotást.

bscap142.jpg

Magyarországon valószínűleg emiatt a háborúellenesség miatt az akkori forgalmazási gyakorlattól eltérően, meglepően korán, az amerikai bemutató után 1 éves késéssel, 1980. január 17-én mutatták be a Hair-t. Nálunk az év legsikeresebb filmjévé vált, 1 millió 366 ezer nézőjével. A hatalmas siker oka egyértelműen abban keresendő, hogy ez a fajta hippi életforma errefelé pont ekkoriban kezdett kibontakozni, csak itt „csöveseknek” hívták őket, és Edda, illetve P.Mobil koncertekre jártak, továbbá nem a vietnami háború, hanem a szocialista rendszer ellen lázadtak, de a lényeg, hogy itthon a Hair-nek tökéletesen sikerült megragadnia a korszellemet. De nem csak ezekben a szubkultúrákban, és a fiatal generáció számára volt meghatározó élmény, a többi korosztályt is magával ragadták a szenzációs dalok, a hatalom elleni lázadás és a szabadság eszménye. Itthon azóta is kultfilm a Hair, nincs olyan, aki ne ismerné, vagy ne tudná felidézni a legemlékezetesebb jeleneteket, Amerikában pedig gyakorlatilag teljesen elfelejtették azóta a filmet, azonban az iraki háború hatására a Broadway-n újra feldolgozták színpadon a történetet. És ott még mindig Bukowski hal meg, és még mindig elmarad a katarzis, a siker azonban még így is garantált. Itthon először 1985-ben játszották a Budai Parkszínpadon Nagy Feró és Kaszás Attila főszereplésével.

Én a Fiatalok Színháza előadásában láthattam annakidején 2002 környékén, és egy életre meghatározó élmény volt számomra, bár mai szemmel újranézve már kétségtelenül nem hatott olyan elemi erővel ez a fajta előadás. Nagyrészt a film alapján készült a szövegkönyv, de gyakorlatilag egy vígjátékot csináltak a Hair-ből, amitől tényleg nagyon szórakoztatóvá vált, ugyanis jó poénokat írtak hozzá, és ebben a könnyed hangvételben eléggé ütősen hatottak a háborúellenes dalok, illetve a tragikus befejezés. Bár a néhol rasszista, máshol homofób humor szöges ellentétben áll az eredeti darab szellemiségével, Magyarországon, az évezred elején ez pont nem érdekelt senkit sem, a fiataloknak pedig tényleg nagy élmény volt ilyen formában megismerkedni ezzel a történettel.

Mit jelent számomra a Hair?

bscap068_1.jpg

Nem pusztán minden idők legjobb musicale, és egyik legjobb háborúellenes mozi valaha.

A Hair nem porosodott be az idő múlásával, sőt túlmutat az egyszerű filmélményeken. Olyan mindenkor örök emberi értékeket képvisel, mint amilyenek a szabadság szeretete, a béke iránti olthatatlan vágy, és az emberek közti szeretet fontossága. Mindezt rendkívül ízlésesen, mindenki számára érthetően és egyértelműen, néhol nagyon humorosan, máshol csontig hatolóan drámaian, de mindig csodálatos dalok által közvetítve, míg a film végén eljutunk mindennek a kvintesszenciájáig, az elképesztően erős katarzisig. Ez a vitathatatlanul magas színvonal teszi a Hair-t korokon átívelő, klasszikus alkotássá.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

field64 (törölt) 2012.02.18. 15:19:13

Először is gratulálok Santino89-nek ezért a részletes és alapos összefoglalóért, sok mindent én is ebből tudtam meg, főleg a musicalről.

Ráadásul a véleményünk is tökéletesen egyezik, ugyanis a HAIR egyike all time favoritjaimnak, amint az majd a valamikor publikálandó toplistáim egyikéből is kiderül majd. Gimnazista voltam, amikor bemutatták ezt a filmet nálunk, ráadásul bő fél évvel a cannes-i bemutató után, ami akkoriban rekordgyorsaságnak számított. Mit mondjak, már a nyitány teljesen magával ragadott: az Aquarius mindmáig egyike a kedvenc filmdalaimnak, még ha nem is az volt eredetileg.

A film számára egyébként a musicalalbum valamennyi dalát feldolgozták, sőt ki is adták, de aztán az alkotók nem használták fel az összest. Sajnos Annie Golden két dala kimaradt (Jeannie-t egyáltalán nem halljuk énekelni a filmben!)i, az Air és a Frank Mills, pedig a bájos hölgy igazán kitűnően énekelte őket, ami nem is csoda, hiszen civilben tudomásom szerint énekesnő (is) volt. Nem hallhattuk a filmben a My Conviction című dalt sem, melyet Sheila mamája prezentált volna operai felfogásban, feltehetően azért, hogy a két társadalmi osztály különbözősége a zene eszközeivel is megmutatkozzon.

Voltak viszont kifejezetten a film számára írt dalok is, például az Old Fashioned Melody, amelyet a hippifesztiválon hallunk, Claude kábítószeres víziójának legelején. Vagy a kellemes countrydal, a Somebody to Love, amely abban a kocsmában csendül fel, ahol Sheila elcsábítja a katonatisztet.

Maga a film azonban annyira tökéletes és annyira hatásos 33 év után is, hogy igazán nincs értelme felróni, hogy az alkotók változtattak az eredeti darab koncepcióján. Muszáj is volt, hiszen egy évtizeddel később a hippimozgalom már nem azt jelentette, mint egykoron (a Manson-banda gyilkosságai és az altamonti Rolling Stones-koncert történései lemoshatatlan foltjai a békésen indult hippimozgalomnak), a zene is sokat változott egy évtized alatt. Furcsamód a HAIR mint filmzene nem öregedett annyit bő 3 évtized alatt, mint az eredeti musical egy évtized alatt.

És a táncok. Sőt TÁNCOK. Mert a HAIR egy olyan film, amelyben valóban táncokat látunk, nem pedig hirtelen és szaggatott mozdulatokra épülő vonaglásokat, melyek Paula Abdul és Michael Jackson által jöttek divatba, és váltak idővel számomra már nagyon unalmassá.

Tulajdonképpen furcsa, hogy a főszereplők közül senki nem lett igazán nagy sztár, bár később is láthattuk őket, Savage-t például épp egy magyar–amerikai koprodukcióban, a HOSSZÚ VÁGTÁ-ban, nem sokkal a HAIR itthoni bemutatója után.

P. S.: Egyetlen egy pikírt megjegyzés: férfiseggekből Formannál is több van, mint nőiből. Hát most ebből mire következtessek? :))

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.02.20. 10:50:35

Köszönöm szépen!

A filmzenealbum, meg az eredeti Broadway zenei anyaga is megvan, már hetek óta hallgatom mindkettőt, de azt nem tudtam, a kimaradt dalok közül, hogy melyiket ki énekli.
Az Old Fashioned Melody egészen biztosan volt a broadway verzióban is, ráadásul sokkal gúnyosabb előadásmódban, méghozzá az Electric Blues című számban csendült fel.

"Muszáj is volt, hiszen egy évtizeddel később a hippimozgalom már nem azt jelentette, mint egykoron (a Manson-banda gyilkosságai és az altamonti Rolling Stones-koncert történései lemoshatatlan foltjai a békésen indult hippimozgalomnak"
Na igen, ez nagyon fontos, erre ki is kellett volna térnem, hogy miért kellett máshogy ábrázolni a hippiket '67-ben és máshogy '79-ben. Az mindenesetre nagyon jót tett, hogy pátosz nélkül, tárgyilagosabban, de nem elítélően mutatta be őket Forman.

Mivel Amerikában nem lett nagy siker, így tulajdonképpen nem csoda, hogy senki sem lett felkapott színész, pedig szerintem Treat Williams-ben benne rejlett egy szupersztár potenciálja, mindene megvolt hozzá.

Lehet, hogy több férfisegg van, de csak mert több a férfi szereplő :D Nem MELLesleg pedig Sheilát is láthatjuk ruha nélkül, többször is :)

Bogyó 2 2013.01.24. 21:24:06

Fú, de jó írás ez!

Hatalmas gratuláció!

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.01.26. 12:19:17

@Bogyó 2: Köszönöm szépen, nagy munka előzte meg, és pont kész lett időben. Nagy szerencsémre utána nagyvásznon is volt lehetőségem megnézni a filmet a Toldiban :)

Rainse · http://bugnews.blog.hu 2015.01.16. 18:49:12

Én azt hittem ez világ szinten klasszikus. Nos ma is tanultam valamit. XD

Nyílméregbéka 2015.01.17. 03:38:48

Hű, jó kis cikk, ezzel betaláltál nálam többszörösen is, egyrészt nagy kedvencem, és szinte évente megnézem, másodszor: még anno 81-ben egy balatoni kertmoziban láttam először, teljes csöves szerelésben, szakadt koszos szűk farmerben, szimatszatyorral, alföldi papucsban, útban egy Beatrice/HBB koncentre... Nagy hatással volt rám. :)))
A másik musical ami ekkora hatással volt még rám, jóval később, már művészként, a kilencvenes évek végefelé, az a Rent volt. Rongyosra néztük egy Broadway előadás felvételét VHS kazettán. Később abból is lett film.

Varelse 2015.01.17. 15:50:08

Köszi! Nekem is abszolút kedvenc, főleg, mert 1980-ban, valamikor kora tavasszal előfelvételis katonaként láttam először Hódmezővásárhelyen. Az óta is jókat mulatok magamban a srácon, aki a moziból kifelé jövet (ő még nem volt katona) büszkén és hangosan közölte a barátnőjével, hogy ha majd megkapja, ő is elégeti a behívóját.

Varelse 2015.01.17. 16:04:13

AZt, hogy akkor mennyi mindent jelentett nekünk ez a film, nehéz lenne leírni. De az egyik legfontosabb az, hogy mindez kb 2 hónappal az afganisztáni háború kitörése után volt, amikor még minden elképzelhető volt... beleértve egy világháborút is. Mi voltunk Berger...

Shopping 2015.01.17. 16:28:32

35 éve.
És azóta sem láttam

Csumpitáz Béla 2015.01.17. 16:43:04

Gratula, nagyon jó a cikk.
Mivel én csak a filmet ismerem, /ami szerintem is a No1, ha musicalről van szó/ érdekelne, hogy színdarabban maga a haj, mint motívum, hogyan jelenik meg. Ugye a filmben nagyon fontos dramaturgiai elem, hogy a börtönben arról énekelnek, hogy mit jelent számukra a haj, majd Berger még a hajvágásba is belemegy, hogy segítsen a barátjának. Ahogy leírtad az eredeti történetet, abból nekem nem derült ki, hogy végül is miért Hair a címe annak a műnek. Köszi.

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2015.01.17. 16:44:40

es milyen erdekes, hogy pl otthon mennyivel nagyobbat utott
itt amerikaban a tobbseg nem is ismeri a filmet

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2015.01.17. 16:54:46

ha a teljes filmrol lenne elerhetoseg, akkor nagyon megkoszonnem, meg akarom mar 5 eve mutatni a felesegemnek

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.01.17. 17:01:46

nekem eza film tiltólistán van... ugye tudod miért :D

bloglegelő 2015.01.17. 17:53:57

A filmről szóló rész kiváló, kivéve ezt:

"A tánckoreográfiák többnyire esetlenek és pontatlanok, amolyan szedett-vedett hatást keltenek"

Az efféle "pontatlansághoz" kell az igazi, amerikai profizmus, az európai iskolák a közelébe sem jutnak ehhez az energiával telített előadásmódhoz.

Szvidrigajlov 2015.01.17. 17:55:48

@Santino89:
Köszi az írást! Végre jó érzéssel ovlastam egy jó érzésű cikket arról a darabról (filmről) amit a legtöbbször láttam, épp egy orrhosszal vezeti a listámat a Volt egyszer egy vadnyugat előtt.
Szóval nekem amúgy is az a koncepcióm, hogy ha volt is rendszerváltás, azt nem a Viktor, meg a Lezsák, de még csak nem is a Demszky és a TGM csinálta, hanem mi a Blahán, a Moszkván, vagy a Battyhány téren, a Keleti pu. aluljárójában. A Rice, a Piramis, P.Mobil és Hobo koncerteken.
Ugyanolyan kezelhetetlenek voltunk az Acél Györgyök és a kékfényes Szabók számára, mint amennyire Berger Woof és Hud a szülinapi partin.
De valami mégis azt súgja, hogy ha nincs a Hair 80-ban, minden ricsés és hobós kicsit más ember lett volna.

És még valamit: Az életemen két film is fordított. A Hair és az Amadeus.
Jé! Mindkettő Milos Forman!

Csókacsalád

Balt 2015.01.17. 18:49:40

Ha nem is vitatkoznék az ideológiai háttér ábrázolásával, (ma már) nem tudok tökéletesen azonosulni vele, pedig a film nekem is korszakos jelentőségű. Egyetértek: katartikus hatású mestermű.

Kb. korosztálytársak lehetünk, én is vagy tucatszor láttam moziban akkoriban. A Zeppelin filmmel együtt (az persze ehhez képest egy egyszerű koncertfilm) jól jellemezte a '70-es évek végét. Aztán temetve az előző évtizedet jöttek a '80-asok: melyben Brian Gibson Üvegtörők c. filmje volt rám legalább ekkora hatással. Jó lenne arról is egy hasonló megemlékezés a közelgő évfordulóra. Írjak...? :)

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2015.01.17. 19:36:02

Minden aktualis baratnomnek levetitem. Jo reg lathattam eloszor videon, az 1989-es Spike Lee fele Do the right Thing-ben feltunik Bukowsky egy jelenetben :))

V.A. 2015.01.17. 20:47:28

Gratulálok az íráshoz, nagyszerű összefoglalás. Jómagam imádom a filmet, számomra is meghatározó élmény volt. Az eredeti musicalt, (ami szintén zseniális, de nagyon más,) pedig 1991-ben láttam az amerikai társulat, a Brodway Musical Company New York előadásában itt Budapesten, a néhai BS-ben.
Egy kis észrevétel: Claude halála az általam ismert musical verzióban nem tényleges, fizikai, hanem szimbolikus. Amikor a többiekkel ellentétben a zárójelenetben képtelen széttépni a behívóját, megtagadja az addig képviselt értékeket, valójában a közösség, a társulat számára válik láthatatlanná, azaz "hal meg", mert behódol a hatalomnak, visszatér a (kis)polgári világba.

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2015.01.17. 20:52:57

Tényleg jó film (a színházi változatos nem láttam, de nem is érdekel). Lehettem vagy 12-13 éves, amikor először láttam. Már napok óta készültünk rá, mert hallottuk, hogy nagyon jó lesz és az egyik haverom mondta is, hogy "vigyünk zsebkendőt, mert a végén sírni fogunk!".

Dr_utcai_arcos 2015.01.17. 21:07:29

Nem tudom hányszor láttam és hallottam /nekem a teljes tracklist megvan/ de baszki, attól futkosott a hátamon a hideg, ahogy leírtad, hogy futkos a hátadon a hideg a zárójelenetnél. Biztos sokan fognak hurrogni, de a filmtörténet legjobb 20 filmje között biztos, hogy helye lenne!

Dr_utcai_arcos 2015.01.17. 21:12:10

@Nyílméregbéka: apám, te már ilyen öreg vagy ;)? De az durva, hogy a Rent ennyire elkerülte a tömegeket. Méltó párja a Hairnek! Én csak a filmet ismerem, de az mind zeneileg, mind színészileg mestermunka!

Dr_utcai_arcos 2015.01.17. 21:29:17

@hagyma: Remélem Santino89 nem fog kerékbe törni, de ez működik: indavideo.hu/video/Hair_1979_1 . Ha angolul kell, azt meg azt hiszem, elég sok helyen megtalálod ;).

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2015.01.17. 21:42:15

@Dr_utcai_arcos: hat angolul nem talalom megjelinitheto allapotban
pedig angolul kene
az eredeti

Dr_utcai_arcos 2015.01.17. 22:57:01

@hagyma: Kell egy kis gépészkedés (ha nem akarod letölteni valahonnan), de ez elég nézhető kópia: www.tubeplus.me/movie/220024/Hair/

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2015.01.17. 23:08:20

@Dr_utcai_arcos: azert minden oldalra nem megyek
tudod az az erdekes, hogy nem tudom dvd-n sem megvenni
ez amerikaban nem volt nepszeru mozi
most tekintsunk el a brodway szinhaztol
vices, de nem tudok hozzajtni legalisan
az elso linket koszonom, mukodik, a dalok angolul vannak
de a szoveg nem
a felesegem meg amerikai
hair korosztaly es sosem hallott a filmrol amerikai letere
az elso ferje volt vietnamban pl

Celtic 2015.01.17. 23:08:39

Anno azert neztem meg egy filmet, mert "Berger jatszik benne". Igaz, hogy egy herelt hangu magannyomozot, de akkor is, "A Berger!". Szoval ram is nagy hatassal volt, bar '80-ban csak 10 voltam, szoval valamikor az evtized vegen lathattam eloszor.

offtopic: ezt a disznot, aki mindenhova betrackeli a blogjat, nem lehet kitiltani valahogy?
- minden cimlapos irashoz trackbackel
- ha irsz az oldarala, nem jelenuk meg az irasod, ha nem vagy vele egyeterto
- a latogatottsag-szamlalot nem nezheted meg...

Egy igazi goreny a majom.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2015.01.17. 23:27:36

Kamaszkorom kedvenc filmje, és ja, én is néztem meg filmet csak azért, mert "Berger" játszott benne. :)

Dr_utcai_arcos 2015.01.17. 23:30:05

@hagyma: Érdekes. Ebay? Amazon? Azt gondoltam Amerikában mindent meg lehet szerezni pillanatok alatt. Nekem olyan albumot találtak meg 5 perc alatt (vásárlással együtt...!), hogy azt hittem sose lesz meg :). De akkor egyszer egy évben, talán le is lehet tölteni. Ez tényleg vis maior :)!

Nyílméregbéka 2015.01.18. 03:15:57

@Dr_utcai_arcos: Sajnos ilyen öreg vagyok... :))

@hagyma: Apple cuccod van? Az iTunes-on fent van, 3,99$ rent...

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.01.18. 05:55:03

@bloglegelő: "Az efféle "pontatlansághoz" kell az igazi, amerikai profizmus, az európai iskolák a közelébe sem jutnak ehhez az energiával telített előadásmódhoz."

hát hogyne :D

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2015.01.18. 12:48:50

@Nyílméregbéka: Ok, akkor innentől kezdve magázódunk :D Milyen művész tetszik lenni? :))
Erről a Rentről még nem is hallottam (shame on me), de akkor utánanézek, köszi!

@Varelse: :) Persze, rám is szemléletfordító hatással volt, de azt elképzelni sem tudom, hogy akkor ezt milyen lehetett megélni.

@Csumpitáz Béla: úgy tudom, hogy ott Claude levágatja a haját, mielőtt bevonulna, illetve az ominózus Hair szám is a darabból ered.

@Szvidrigajlov: "ha volt is rendszerváltás, azt nem a Viktor, meg a Lezsák, de még csak nem is a Demszky és a TGM csinálta, hanem mi a Blahán, a Moszkván, vagy a Battyhány téren, a Keleti pu. aluljárójában. A Rice, a Piramis, P.Mobil és Hobo koncerteken."
Azt hiszem, ez elég pontos :) Az Amadeusnak rám nem volt ekkora hatása, de sokmindenről elgondolkodtatott, és elég komolyan.

@Balt: Írj :) Szerintem egyébként nem vagyunk egy korosztály, én már ezt moziban nem láthattam (na jó, láttam, de az 3 éve volt, a Toldi Moziban).

@Chaoyang: Én a Halloweent meg a Die Hardot szoktam mutogatni, de egészen más céllal :)

@V.A.: sajnos személyesen nem láttam az eredeti darabot, a cikkben szereplő infókat a netről szedtem össze innen-onnan, simán lehet, hogy igazad van, de azt is el tudom képzelni, hogy 30 év alatt ez-az változott benne.

@bestpixel: jaja, én is ennyi idős voltam, amikor láttam a darabot, meg a filmet.

@Dr_utcai_arcos: Hurroghatnak, mert nálam is simán ott van :)

@hagyma: én is ezt hallottam, hogy odaát ilyen szinten nem ismert film.

@Celtic: nem tudom, hogy csinálja, de hiába moderáltuk ki már vagy 5x, még mindig itt van. most már a trackbackelés sincs engedélyezve. valamit nagyon tud a rohadék...

@scal:
már megint olyasmibe szólsz bele, amihez nem csak nem értesz, de a leghalványabb közöd sincs hozzá, még a filmet se láttad. neked tuti vmi kényszeres betegséged van :D

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.01.18. 14:28:01

@Santino89: ki mondta, hogy nem láttam?te se jelented be minden nap mit láttál és mit nem -_-

Nyílméregbéka 2015.01.18. 14:38:54

@Santino89: Festőművész volnék... :))

Rentet ajánlom, A film jobb szerintem, de létezik egy hivatalos Broadway előadás felvétel is, ami az utolsó előadás volt, az is fantasztikus.
A Bohémélet modernizált változata a 80'-as évekre, New York egy lepukkant negyedében, fiatal művész/zenész közösségről, AIDS-ről, szabadságról, bohém életről stb... Van benne egy asztalon táncolós jelenet is afféle hommage á Hair :))

Darkcomet 2015.01.18. 15:31:19

@Szvidrigajlov: Meg az URH, Kontroll Csoport, Cpg, QSS, ETA, stb. koncerteken.

Balt 2015.01.18. 15:58:29

@Santino89: Hmm, ha nem vagyunk egy korosztály, akkor nem is értem, hogy érinthetett meg ennyire. Mert elég jól megfogalmazod, mit is jelentett ez '80-ban Mo.-on.

A Breaking Glass (ha lehet, még jobban) alulértékelt film szerintem. Érdekes, hogy később láttam egy jóval későbbi Brian Gibson filmet, Still Vrazy, az jobban "passzol" a Hair vonulathoz. :)

Kritikát inkább keresgéltem, pardon, ha off:
efesasanisimasa.wordpress.com/2014/11/16/porolo-55-uvegtorok-breaking-glass-1980

Hozzám ma(már, v. ma is) közelebb áll, mint a Hair, noha azt sem tudom megtagadni.

Balt 2015.01.18. 16:05:13

Crazy. :)

@Darkcomet: Na igen. +EK stb., De tényleg valahol a Hair és a Breaking Glass között volt egy "éles váltás", legalábbis az én életemben/"eszmélésemben", noha kvázi egy időben kerültek Mo.-ra. (Most nézem: az Üvegtörők mo.-i bemutatója: 1981.07.31.)

Darkcomet 2015.01.18. 19:22:43

@Balt: A Hair valahogy nálam annak ellenére is örök darab maradt, hogy maga hippi világ, meg ez a fajta zene távol állt tőlem, de valahogy kiválóan be tudtam passzírozni a punk meg alternatív zenék közé. Mai napig szeretem, és magyarul meg angolul is bármikor végigéneklem (az éneklés erős túlzás) az egészet még mindig.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2015.01.19. 22:11:37

@Balt: Szerintem azért, mert a benne lévő eszmék örökérvényűek. Igazából csak bele kellett gondolnom, hogy miért volt ez akkoriban nálunk nagyobb siker, mint Amerikában, és erre a következtetésre jutottam, és a kommentjeitek alapján nem tévedtem.

@Nyílméregbéka: Meg fogom nézni :)

tommylooz (törölt) 2015.01.27. 15:05:22

Arról tudtok, hogy voltak olyan jelenetek, amik nem kerültek bele végül a filmbe? Pl. ez:

ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2014/10/12/kulisszak_mogott_207

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2015.01.27. 18:11:37

@tommylooz: Köszi, kár hogy ezeket sehol se láthattuk, mondjuk dvd-n

szomory 2016.04.17. 22:44:37

Amint megérkezett a film, a Vöröscsillagban néztem meg, rögtön az első előadást... reggel fél 9-kor. Mit is mondhatnék: A végén nyeltem a gombócokat, nem akart senki felállni amíg a hosszú stáblista le nem ment. Döbbenetes hatása volt a filmnek (nem volt szinkronizálva, hála Istennek). Másnap megint megnéztem, aztán megint... volt olyan nap, amikor kétszer is.
Máig a kedvencem úgy ahogy van... zenével, szereplőkkel és az emlékkel.