"Két dolgot leszögeznék: én nem szeretkezek... én baszok... durván."

Érdekes gondolatok keringtek a fejemben a filmről, amikor kijöttem végül a sajtóvetítésről. Bevallom őszintén olyan rosszindulattal felvértezve, harmadnaposan, cinikusan, fejfájósan ültem be rá, hogy leírni nem tudom. Ha valaki utálta a folyamatos hypeot, amit ez a film kapott az én voltam az országban. Amikor kiderült, hogy ráadásul nekem kell megnéznem, már előre húztam a szám. Mindezek miatt szerintem meglehetősen mérvadó a véleményem: ez egy igen KORREKT film lett.

A fanoknak nem tudom mennyire fog tetszeni, ők már eleve utálták a két főszereplőt is, meg ugye a könyv mindig jobb, és ne feledjük az agonizálást, amikor először 16-os karikát akartak elérni a vágások során, de végül a stúdió mégis bevállalta, hogy 18-al vetítsék. Emiatt aztán csúszott félévet a mű, hogy idén Valentin napon egy nem mindennapi romantikus filmmel lepje meg a közönséget, ami mentes a giccstől, nyáltól, csöpögéstől, és valami egyedi dolgot kínál.

Jelen pillanatban még - este már lehet látni premierek során, holnaptól pedig az egész világon - csak ebben az országban három millió nő várja ezt a filmet remegő térdekkel - azt nem tudom hány férfi, de ha megnézik csak tanulhatnak belőle. A héten ugyanis jelentős közvélemény kutatást folytattam a témában, és szinte nincs olyan csaj, aki ne azt mondta volna, igen nagyon várja a filmet, és még a héten megnézi. Talán minden huszadik állította azt, őt az egész nem érdekli... de a szemük nekik is mást sugallt. 50.000 jegy már elővételben elkelt, vagyis a film hazánkban már azelőtt sikerré vált, hogy egyáltalán egy kópia megérkezett volna.

Ezek után mégis mit lehet erről az egészről gondolni? Érdekes jelenség zajlik a világban. Egy írónő ír egy regénysorozatot és megírja a világ legjobb gyerek fantasyjét. Egy másik írónő ír egy újabb regénysorozatot és napvilágot lát a legjobb vámpír regény - ami egyébként szar, de mégiscsak mindenki megvette. És akkor jön E.L. James megírja ezt a könyvet, ami azon a tézisen alapul, hogy a nők nem élveznek... mert a férfiak zöme nem tudja, mire is vágynak a nők igazából. Ha pedig mégis élveznek nem úgy, nem akkor, és főleg nem azzal, akivel szeretnének. Szeretkezésről meg romantikáról beszélnek, miközben arra vágynak, hogy ledominálja őket a megfelelő alfa, és egy jó nagyot BASSZANAK vele. Így csupa nagybetűvel.

Ez az egész oda vezet, hogy nincs a kapcsolatokban bizalom és őszinteség. A nők azt se tudják valójában mit akarnak, a férfiak pedig önös érdekeikkel foglalkoznak. Ez a receptje az ötperces verbungoknak. Rengeteg nő mímeli az orgazmust, minősíti önmagát frigidnek, sokan leélik életüket úgy, hogy nem szexeltek egy igazán jót. Annyit tudnak valami hiányzik, de hogy mi, azt már nem. Pedig ami két ember számára elfogadható, és kölcsönös örömet okoz, az miért is képezné vita tárgyát - legalábbis amihez nem kell egy kecske, és egy répa. Hovatovább a szexualitás az emberek legbensőbb magánügye. Rajtunk áll, hogy a szoba négy fala között mi történik. Csak többet kéne kommunikálni, hogy erre rájöjjünk... igaz ehhez tenni is kellene, az pedig fárasztó.

Mert a film egyáltalán nem arról szól, amivel nyomatták. Sokkalta inkább egymás elfogadásáról, és a megfelelő társ megtalálásáról. Mert mi más vezetne arra egy szűzlányt, hogy fejest ugorjon a keménypornóba, ha nem akarná a partnerét boldoggá tenni? Ha pedig valami szokatlant kipróbál, és közben ráébred mindig is vágyott valahol erre, akkor hol itt a gond? A lány azonban nem érti miért csak erre indul be ez az érinthetetlen milliárdos, és elhatározza, majd ő megneveli. Így legalább annyit kell haladnia Mr. Grey-nek is az úton Ana felé, hogy végül középütt találkozzanak. Ez azonban egy nagyon hosszú út lesz, és kicsit ismerős is a 2002-es Titkárnőből.

Dakota Johnson - Don Johnson és Melanie Griffith szerelmének gyümölcse - tökéletes választás a szerepre, egyrészt teljesen ismeretlen, aki ezzel a mindent bevállaló szende szűz alakításával a sztratoszférába lövellheti karrierjét. Másrészt sem nem csúnya, sem nem szép, mégis idővel határozottan megfogja az embert. Rendelkezik egyfajta kisugárzással. Még a kis szarkalábak is jól állnak neki a szeme alatt. S teszi mindezt visszafogott kedvességgel, szelídséggel, és tehetséggel, legyen rajta ócska ruha, vagy divatos kosztümkabát.

Jamie Dornan már más tészta. Bár ő sokkal kevésbé képlékeny karakter. Elvégre csak új játszótársat keres, hogy a kedvét lelje benne. Ő a gazdag yuppie, aki megdugja a cselédlányt. Ő Big a Szex és New Yorkból, ő Richard Gere a Micsoda nőből, és sorolhatnám. Néha olyan áthatóan és sokáig néz, hogy inkább butának látszik, semmint a nyakkendőjét is értő műgonddal kiválasztandó cégvezérnek, aki már megszokta, hogy mindenkinek parancsolgat. De a lányoknak jó lesz ide.

Az akciódús részek igazán erotikusra sikeredtek, ízlésesek, és mindent megmutatnak, amit csak kell. Utoljára a Mullholland Drive során éreztem ehhez fogható átütő vibrálást, ami nagy szó, mert ott két nő szerelmeskedett. S mindegyik aktust baromi jó zene is kíséri, ami csak fokozza, kiteljesíti az élményt. Köszönet érte Danny Elfmannak és a remekül beválogatott daloknak.

Ugyanakkor a film első félóráját valahogy túl kell élni, mert a humor, amit alkalmaznak néha nem onnét jön, amit a készítők szerettek volna. Abban semmi delejes nincs, ahogy Ana szopkodja a ceruza végét, vagy Mr. Grey áthatóan néz, akár egy gyerekgyilkos. És a sejtelmes utalások is inkább röhejesek, semmint titokzatosak, hiszen aki erre a filmre beül, az pontosan tudja, hogy Mr. Grey nem Xboxot tart a játszószobájában. A végtelenül elnyújtott, és túlbonyolított szerződés körüli huzavona, pedig idővel önmaga paródiájává válik.

Ami viszont egészen elképesztő, az Seamus McGarvey fényképezése. Szinte minden jelenet olyan elegáns, és stílusos akár egy műalkotás. A fényekkel és árnyékokkal való játszás, mint az üzleti tárgyalás, vagy a háló és a játszószoba kontrasztja önmagukban is szemet gyönyörködtetőek. Azután ott a többször is alkalmazott lift, ahogy a kamera ráfókuszál hőseink íriszére. A szem a lélek tükre, s mindkét főhős szeme kékesszürke. Sem nem túl jók, sem nem túl rosszak, esendők mint a legtöbb ember, tesznek jó és rossz dolgokat. Pont egymáshoz valóak. Úgy érzem, ez egy tökéletes randifilm. Na menjetek szépen... Mr. Grey már vár titeket.

Ha tetszett a kritika, akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért oszd meg a Facebook oldaladon!