Annyi jó játékról írtam már, nézzünk most egy igazi retekszart. És annyi ország játékairól kifejtettem xenofóbiás véleményem, hogy ideje kis hazánk vizeire evezni. Ezt a játékot a magyar Neocore Games kalapálta össze és 2008 nyarán meg is jelent. A Neocore egy viszonylag új csapat, mire ők megalakultak már jó pár hazai fejlesztőnek leáldozott. És ugyan szeretném laudálni ezt a játékot, mint ahogy azt a GameStar tette egy nevetséges 8.2-őt adva neki, de a helyzet az, hogy a játék sokkal inkább közelít a külföldi szaksajtó által rádobott kegyelem ötösökre... a tízes skálán.

Én legyek az utolsó, aki bántja a magyar játékokat, de egy ennyire béta állapotban leledző akármit nem lett volna szabad kiadni. Nem érdekel, hogy nem volt pénz rá, nem érdekel, hogy első játék, egy ilyen bugos lószart kiadni a legnagyobb öngól, ami csak lehetséges, hiszen csak rosszat mond a csapatról. Nincs bennük kreativitás, nem tudnak egy normális útkeresési algoritmust írni, a játék motorja optimalizálatlan, és mindehhez még KURVA RÖVID is. És itt be is fejezhetném az értékelést, mert nagyjából ennyit kell tudnod a játékról, meg hogy kb. kerüld el a picsába - két napnyi szenvedés elé nézel, ha netalántán mégis kipróbálod. De minthogy voltam olyan barom és végigjátszottam azért megosztanám veletek az élményeimet... akarom mondani, a tapasztalataimat.

Amiért leginkább haragszok erre a játékra, az az, hogy valójában egyáltalán nem rossz. Illetve nem LETT VOLNA rossz, de ebben a formában egy kihagyott ziccer. És kis odafigyeléssel egy újabb nagyszerű játékkal gyarapodtunk volna, amire büszkék lehetNÉNK. A hazai játékfejlesztésnek - ha valaki ezen meglepődik, hogy egyáltalán létezik, annak jó reggelt kívánok - van jövője! Sokkal tehetségesebb emberek dolgoznak ebben az "iparágban", itt még tetten érhető a szív, a lélek, és bár eddig semmi kiemelkedőt nem alkottunk, de amit letettünk az asztalra: Codename Panzers, Imperium Galactica, Armies of Exigo az mind azt bizonyítja, van keresnivalónk ezen a területen.  Akár úgy is fogalmazhatnék, sokkal több jó játékot csináltunk, mint rosszat.

Ahogy a filmkészítésnél majmoljuk Amerikát, játékfejlesztésben sem vagyunk valami eredetiek, és leginkább a német receptet követjük, ami nyilván azért is lehetséges, mert akkora a német hatás országunkban, hogy leginkább csak ők jönnek szóba, ha kiadó után kuncsorgunk. Ők pedig mit szeretnek? A stratégia játékokat. Így ha ki akarsz adni valamit, készíts stratégiát! Ennek köszönhetően a hazai játéktermés 80%-a stratégia, 15%-a valami autós baszás, a maradék 5% pedig akármi más, mondjuk flipper :D. Egy kezemen meg tudnám számolni mikor készítettünk valami eredetit. Miért nem készítünk túlélő horrort? Vagy FPS-t? Vagy RPG-t? Vagy TPS-t? Vagy sandbox cuccot? Miért mindig csak és kizárólag stratégiát? Ha jól sikerül talán csak kiadná valaki más is, mert én aztán a vaskalapos német hozzáállástól már okádni tudnék.

Ha stratégia akkor szinte mindig II. Világháború. Okádok a II. Világháborútól is, örülök, hogy nem volt benne részem. Azt se értem a Panzer General után egyáltalán mi értelme volt készíteni akár egyet is, elvégre ott még Washingtont is bealázhattuk. Maradt egyetlen piszlicsáré ütközet, amit nem dolgoztak fel? Éppen ezért figyeltem fel erre a játékra, mert ugyan magyar, és stratégia, de legalább olyan korszakban játszódik, ami egyáltalán nem agyonhasznált. Történetesen az első keresztes hadjáratot dolgozza fel, néhol meglepően történelem hűen, néhol pedig szabatosan kezelve azt.

Valamelyik nap frissítettem a listámat, ami azt tartalmazza, az elmúlt 15 évben milyen játékokat adtak újságok mellé, és meglepően vettem észre azt, hogy többségében bizony igen csak szarokat válogatott be mind a PC Guru, mind pedig a Star. Amiről pedig fogalmam se volt mi az, arra rákerestem a Googleben. Ott olvastam, hogy ez egy "frankó stratégia". Aztán realizálódott bennem, hogy én ezt anno megvettem, csak időm nem volt kipróbálni, és elfelejtődött. EDDIG. A képek tetszettek - mert bekajáltam a sok közeli zoomot, amiből én is sokat beteszek, hogy örüljetek valaminek. Nosza, próbáljuk csak ki! Azzal máris indultam feltúrni a szobám egyik félreeső, pókhálóktól átláthatatlan sarkát. A gondolatot tett követte, így került a lemez a DVD olvasóBE.

De ami onnantól várt rám... Jézus Mária! Ha valaki azt gondolja, hogy most nekiállok kielemezni az első keresztes hadjáratot, hát azt marhára téved. A játék erényeihez tartozik, hogy maga a korszak semmiképpen sem elhasznált, sőt, kifejezetten érdekes. Az Age of Empires 2-ben volt egy Saladin hadjárat, meg a Medieval - Total War-ban csináltak pár küldetést, de olyan, hogy egy egész játék erről az éráról szóljon még nem volt. A tetszetős introban megkapjuk a hátteret: II. Orbán pápa a clermont-i zsinaton felszólítja a keresztényeket Jeruzsálem megszerzésére, Európa másodszülöttjei pedig felkerekednek, hogy érvényt szerezzenek vérrel és vassal a szeretet igéinek. Ezt az utat fogjuk bejárni a hadjárat során egészen onnét, hogy seregünk megérkezik Konstantinápoly falai alá, addig, míg ténylegesen be nem vesszük a Szent Várost.

Egy stratégia játékba - pláne ha történelmi - nehéz normális storyt farigcsálni, így a Neocore máris ügyesen kikerülte ezt, és valós csatákat vívhatunk, kis túlzással azt is mondhatnám: szimulálunk. Így történhetett ez a valóságban is cirka 900 éve. A hátteret jól írták meg, az akkor élt történelmi személyek, pl. Adhemar Le Puy püspöke, Kilidzs Arszlan, vagy Kergoba, mind megjelennek a játékban, és oltalmazásuk, vagy levadászásuk fontos részét képezi egyik másik küldetésnek. Ahogy a legendás út fontosabb állomásai is megjelennek, a csata Nikaiánál, Dorylaeumnál, Antiókhiánál, vagy éppen a Szent Lándzsa előásása. Ezek mind nagy piros pontok. Emellett eltörpülnek azok a szőrözések, hogy bizonyos egységeken látható páncélzat nem korhű, sokkal inkább az 1200-1300-as éveket idézi. Persze értem, hogy kellenek a játék végére erősebb egységek, de megoldhatták volna ezt ügyesebben is a fejlesztők - nekik se kellett volna olyan csapatokat lemodellezni, akik valójában nem is léteztek még.

Az már sokkal nagyobb probléma, hogy a főmenüben is megcsodálható Jeruzsálem kivételével, egyetlen egy várost nem látunk majd. Kopár pusztaságokon, és később a sivatagon keresztül vezet az utunk, aminek monotóniáját imitt amott merészeli megtörni egy őrtorony, egy mecset vagy egy velencei hajó. Ez bizony nem szép. Ha hozzáteszem, hogy akad olyan pálya, amit nem átallottak háromszor is felhasználni, az már kimeríti a pofátlanság határát. Nem elég hogy csúnya meg üres, csatázzunk rajta többször is! Igazából az egyetlen pálya, amit tényleg élveztem az Jeruzsálem ostroma, bizonyára érezték a srácok, hogy a fináléra muszáj előrukkolni valamivel. Az tényleg úgy néz ki, mint egy város. Ott élvezet volt 2500 szaracént felkoncolni, és mindössze nyolcvan embert veszíteni. De még ez se lenne baj, mert sok mindent elnézek egy játéknak.

Azt viszont már egyáltalán nem, hogy az elbaszott kamerakezelésnek köszönhetően gyakorlatilag IRÁNYÍTHATATLAN. Ha egyszer elköveted azt a dőreséget, hogy bezoomolsz, mert kíváncsi vagy hogyan harcolnak katonáid a közelről, fennáll a veszélye, hogy mire újra megtalálod őket, a felüket levágta az ellen. A kamera mozgását a játék feléig se megszokni, se elsajátítani nem lehet. Elméletileg mindent látunk madártávlatból, és ha jót akarunk magunknak ezen ne is változtassunk, azok a hangyák ott a távolban majd teszik a dolgukat.

A WASD billentyűkkel megyünk jobbra, balra, előre, hátra. A QE billentyűk a forgatásért felelnek. Ezek azonban akkora svunggal forognak, hogy sose fogjuk megtalálni mit is akarunk, pedig egy stratégiánál néha előfordul, hogy szeretnék kijelölni egy egységet, mert oldalba akarom vele támadni az ellenfelet. Ha ez nem lenne elég, az egérrel is mozoghatunk MINT A LEGTÖBB stratégiában, DE érthetetlen módon az előre hátra mellé nem a jobbra balra mozgást tették rá, hanem a FORGÁST. Mi a jó büdös kurva anyátokért? Hogy totál telibe basszátok vele az egyébként évtizedek óta flottul működő kamerakezelést? Értem, hogy elloptátok a Total War játékmechanizmusát, kinézetét, de ha már ezt teszitek, CSINÁLJÁTOK JÓL!

Emiatt totál irányíthatatlan a játék, lévén hopp kijelölöm a pacikat, de jaj, nem tudtam rávinni az egeret, mert elforogtam... Miért is nem jutott ez eszembe? Csak mert a másik hatvanötezer stratégiánál nem forgok el, bazdmeg azért! Az már hab a tortán, hogy az egér görgője is inverz, ahol máshol közelítek, itt távolodok és viszont. ÉS MIÉRT IS LEHETNE szabadon beállítani? 2008-ban erre még nem volt képes a modern technológia?

Hogy valami gyépés irányítást elérjünk, amivel majd végigszenvedjük a kampányt a következőt kell tegyük. Hagyatkozzunk a WASD billentyűzetre, lehelet finoman az elején jelöljük ki az ÖSSZES csapatot, bontsuk külön a lassúkat - értsd lovasság - a tetű lassúktól - értsd összes többi. Jelöljük ki őket, és a már megszokott Ctrl+1 Ctrl+2-vel adjunk nekik billentyűparancsokat, amik hála a Golgotán megfeszült Jézus Krisztusnak bekerültek ebbe a játékba is. Később a hozzárendelt billentyűkre csapva - IDEGBETEG MÓDON - bármikor megtaláljuk a csapatainkat. Csak nehogy bezoomoljunk... És így a játék szinte már játszhatónak minősíthető.

A játékban nem önálló egységeket kommandírozhatunk, hanem bizonyos számú osztagokat, a'la Total War. Belőlük tisztességes mennyiség jutott, kilenc alap és öt további feloldható elit - pont ezért ennyire frusztráló, hogy a harc telibe lett kúrva. A csapatok irányítása egérrel történik, jobb gombbal haladnak - dupla klikkre futnak - valamerre, vagy támadnak, ha rákattintunk az ellenségre. Bal klikkel meg csak odakerülünk valahova és nézegethetjük a területet, vagy egyébként kijelölhetjük a csapatainkat.

Kapunk gyalogosokat, lovasságot, íjászokat, akik másban erősek, illetve gyengék. Mindegyikük tapasztalati pontot szerez, és egyre jobban fejlődik - feltéve, ha túlélte az ütközetet akár csak egyetlen emberrel is az osztagból. Különleges képességeket tanulhatnak - akár négyet is -, jobb fegyverekre tehetnek szert, ami tekintve, hogy tíz szinten keresztül fejlődik, a legjobb ötlet, ami a játékba került. Ezáltal a játékos érdekeltté válik, hogy vigyázzon a seregére, igaz a mondás, ami nem öl meg, az megerősít.

Az egyetlen gondom a következő. A hadjárat elején kiválaszthatjuk, az öt vitéz közül ki legyen a hősünk. Egy angol, egy francia, egy német, egy olasz és egy spanyol közül válogathatunk. Egyik a talpasokat vezeti jobban, a másiknak befolyásos politikai kapcsolatai vannak, a harmadik gazdag, a negyedik mestere a hadvezetésnek, és így tovább. Ha a hőst levágják, a küldetés elbukva, restart. Elméletileg egy elit testőrség védi - tizenöt fő - gyakorlatilag azonban, ha nem tartjuk hátul, azon nyomban kinyírják, ez általában akkor történik meg, amikor amúgy kurva jók vagyunk, minden másodlagos küldetést is teljesítettünk, csak épp ez a tetű lovagolt előre a halálba.

A különböző hősök különböző játékstílust is kívánnak. Az elején tökre örültem mennyiféle csapatból mazsolázhatok, aztán észrevettem, hogy a lovasokból tankok lettek. Értsd megerősödtek, míg a többieket elég hamar levágják. És akkor rájöttem, ebben a játékban még csak nem is éri meg a változatosságra törekedni. Ha egy lovag a hősünk, CSAK LOVAGOKAT fejlesszünk, mert ők eleve jobban fognak harcolni. Ha egy íjász a hősünk, csak az íjászokra gyúrunk, és így tovább. Ha rám hallgattok, más okokból se válasszatok lovasokon kívül bármi mást. Először is a játék közepéig nem jelennek meg az ellenség sorában a dárdások, akik pusztítást tudnának végezni egy lovasrohamban. Mire megjelennek, addigra már olyan erősek vagyunk, hogy az se számít. A lovasok a leggyorsabbak a játékban, mire elfáradnának a hőségtől, vagy a rohamozástól addigra többnyire már utolérték és felmorzsolták az ellenséget.

Nem mondom, a gyalogosok között is vannak jó egységek, mint a Hosszú pajzsosok, vagy már a játék elején besorozható Keresztesek - akik vödörsisakos templomosok valójában :D - DE, ezek gyalogolnak, akármilyen jók, ha az ellenség lovassága menekül, ezek a büdös életben nem érik őket utol. Ennél is idegesítőbb, - BÁR JÓ ÖTLET - hogy az íjászok képesek egy különleges taktikára, mégpedig, hogy folyamatosan hátrálnak az ellenség elől, és közben eregetik rá a nyilakat. Ez egészen addig jó móka, amíg a mieink csinálják, de az ellenség sokkal többször fogja ezt alkalmazni. Előbb muszáj megütköznünk a gyalogsággal, - közben zuhog ránk a nyílzápor -, akik életben maradtak ezután megrohamozzák az íjászokat, és kettő, három talán utol és éri őket... nem egység... ember. Akiket a full HP-s íjászcsapat, kis bicskáikkal könnyűszerrel kibelez.

Egyedül a lovasság képes ezeket a mocsok állatokat záros határidő előtt elkapni, és eltiporni, - és még ők se elég gyorsak! És akkor arról még nem is szóltam, micsoda Benny Hill-showt idéző kergetőzésbe fajult az egyetlen pálya, ahol az ellenség soraiban egy szeldzsuk lovasíjász csapat is található volt. Már mindenkit kinyírtam, már minden célt elértem, már csak ezeket kellett volna levágni, és ezek basszátok meg, tartva a távolságot, körbefutották az egész kibaszott pálya mind a négy sarkát, mire végre utolértem őket. BOTRÁNY!!!!

Vajon milyen lehet egy játékmenet, ha csak a gyalogságra gyúrunk? Kipróbálhatnám, de meszet se ettem még. Ezen balul sikerült egységcentralizáció miatt, inkább az a javaslatom, hogy vegyük meg a kinézett csapatból a maximális létszámot, ami a tizenegy, fejlesztgessük őket, vigyázzunk rájuk, és akkor a játék csodálatos módon elkezd kinyílni. De ha erre nem jövünk rá idejében, ne adj' Isten vesztünk pár csapatot is, akkor olyan hátrányos helyzetbe hozhatjuk magunkat, hogy teljességgel elakadhatunk a játék bizonyos pontjain. Ez a kiszámíthatatlanság - bár BAROMI JÓ meg élvezetes - valószínűleg szintén közrejátszhatott abban, hogy méretes bukta lett a játék.

Arról még nem beszéltem, hogy a játék valami ESZMÉLETLENÜL NEHÉZ. Normál fokozaton is brutális, el nem tudom képzelni, hogy ezzel épelméjű ember nehéz, vagy nagyon nehéz szinten kezdjen csatázgatni. Bár lehet, hogy az irányítási nehézségek mellett ebben az is közre játszik - amiről a nagyobb hatás kedvéért, eddig még nem beszéltem - hogy NEM LEHET MENTENI benne. Csak a küldetések között a táborban. Ha egy missziót elcsesztél, jöhet a restart, ha egy másodlagos küldetést akarnál teljesíteni, de kifutottál az időből restart, ha meghalt a hősöd restart, ha egy csapatod éppen fejlődik, de az utolsó pillanatban elvérzett restart. RESTART RESTART RESTART!!!! Ezt a játékot úgy kéne valójában hívni: Crusaders - Thy Restart Come.

És ez bizony még nagyobb merénylet a játékos ellen, mint az irányítás totális elbaszarintása. Ha már nehéz valami, miért nem lehet benne menteni? MI A JÓ ÉDES ANYÁTOKÉRT NEM TETTETEK EBBE MENTÉST? HE? MEG TUDNÁLAK ÖLNI MINDNYÁJATOKAT, BASSZÁTOK MEG!!!!! De legalábbis azt a barmot, aki a fejlesztés közben felvetette: - Hé srácok, rájöttem mivel lehetne feldobni ezt a játékot. - Na mivel? Legyen több hadjárat, változatosabb pályadesign, történelem hűbb alakulatok? - NEEEEM! Ne lehessen menteni.

Ez a játék még mentéssel együtt IS nehéz lenne. Az egyes küldetéseknél nem csupán a fő célt teljesítheted, de bónuszként egyéb feladatokat is elvállalhatsz, amiért jutalmakat kapsz - erről majd később. Minél többet vállalunk, annál jobban nehezítjük meg a dolgunk, de a jutalmak miatt nem ártana MINDET teljesíteni. Adott egy küldetés: Kísérd el a pápai legátust az útján. Látszólag egyszerű escort mission. Ha jól tudom a harmadik - ha a tutorialt nem számolom csupán a második - küldetés. Időre megy, és te csupán 3-4 csapattal rendelkezel. Adhemar kitalálja a közepén, hogy foglald el a szeldzsukok által ellenőrzés alatt tartott tornyot, falut, és mecsetet. Ha elküldöd a csapataidat, hogy teljesítsék, akkor a nagy harcban kapod a jó hírt, a püspököt megtámadták, jó lenne visszaérni időben mielőtt levágják őt is meg a testőrségét. Van egy rossz hírem, már nem fogsz: RESTART.

Okés... Adhemar oltalma másodszor! Ekkor mivel MÁR tudsz az alattomos támadásról, egy csapatot hátrahagysz, míg a többiek mennek hirdetni az igét a mecsethez. Jön a rajtaütés. Te azonban ezúttal észnél vagy, és véded a püspököt... legalábbis az egyik egység támadásától, merthogy kettő jön, és a másik ráront Adhemarra... és agyonveri. RESTART. Harmadjára már két csapattal véded a püspököt, meg is mented, azonban, mivel a sereged 50%-a védi ezt a salabaktert, így a maradék már nem olyan erős, és bizony egyikük ott is hagyja a fogát, de legalábbis borzalmas veszteségeket szenved. Restart? Ha mindkét célt sikeresen teljesítetted, Adhemar hirtelen bejelenti, hogy ő most továbbindul. Ha eléri a pálya szélét, a küldetésnek vége, a másodlagos feladatokat meg még csak nem is próbáltad végrehajtani, azokat a fő küldetés KÖZBEN kell mivel utána nincs rá idő. Arról pedig még nem is szóltam, hogy az út vége előtt egy harmadik csapat is lesben áll a jó püspök falatjára áhítozván.

És a játék csomó ilyen meglepetést tartogat, amikor már azt hinnéd, jól megy minden, tuti történik valami, ami telibebassza az egészet, és kezdheted elölről. Ez egy maximum 20-30 perces küldetés lenne. Köszönhetően a NINCS MENTÉSnek lesz belőle akár két óra is, mire mindent kitapasztalsz, mire és hol csapj le, és ez a próbálkozás hosszútávon megöli... most kinek hazudok, RÖVIDTÁVON megöli a játékélményt. Akármennyire szeretem a keresztes hadjáratokat, akármennyire vártam egy ilyen játékra, azt kell mondjam, teljesen el lett baszva!

És már a második küldetés is ilyen szopatós, sőt a játék talán az elején a legnehezebb, amíg nem érzel rá mit várnak el a fejlesztők, hogyan is kéne ezzel játszani. Ha pl. el kell kapni egy főmuftit, aki megjelenik az ötödik percnél - ezt onnan tudod, hogy egyszer elbasztad már -, akkor nem az a megoldás, hogy majd odaküldöd a lovasságot - tudom azt írtam gyorsak, de ennyire ők se -, hanem MÁR a küldetés elején oda irányítasz egy csapatot, ahol majd az ötödik percben megjelenik a célpont, és akkor talán idejében el is kapják. HÁNYINGER!!!!

Azt írtam már, hogy abszolút semmi befolyásod a harcra? Ha megtámadsz egy ellenséges csapatot, akkor a sajátod lockolja magát, és amíg egyikük nem győz, az istennek se tudsz nekik más parancsot adni. Mondjuk, hogy szégyen a futás fiúk, de úgy látom hasznos, mert fogyogattok. Ha ez nem lenne benne, akkor pl. Adhemarhoz odaérne a lovascsapatom akik épp a gyalogosokat segítik.

Vagy az íjászok. Vannak, de minek? Akkorát nem sebeznek az ellenségen, hogy elnézzem, ahogy vánszorognak A-ból B-be, de - merthogy a nyíl nem nézi, kire zuhog - azért annyit sebeznek, hogy tizedeljék az arcvonalban harcoló katonáimat. Elméletileg a magaslatokat kihasználva helyzeti előnyhöz juthatunk velük, ha pedig az erdőben várakozunk csapatainkkal, akkor egy levélke jelenik meg az ikonjuk mellett, ami azt jelenti, meglepetést okozhatunk az ellenségnek, plusz sebzés meg ilyenek. DE pont ilyen finomságokkal fogunk szarakodni, amikor örülünk, ha meg tudjuk találni a csapatainkat az elbaszott irányításnak hála! Az íjászok amúgy a ködben se látnak valami jól, így ők voltak az elsők, akiket eladtam a francba. Később normann hosszú íjasokra cserélhetjük őket, DE még ők is gagyik.

A csapatok két három alakzatot is felvehetnek, ami a játék jobb aspektusai közé tartozik. A gyalogosok például alkothatnak négyzetet - közelharc bónusz -, pajzsfalat - ami kiváló a rohamozó lovasság ellen -, vagy szórványos hordát is - ami erősen ajánlott, ha az íjászok szeretgetik őket. Ezt alkalmazzuk akkor is, ha menetelünk, mert így lényegesen gyorsabban haladnak, és nem fáradnak ki annyira. A lovasság ékalakzatot is felvehet a horda formáció mellett, vagyis náluk ezt a kettőt fogjuk alkalmazni. Roham közben horda, pár másodperccel a támadás előtt ék, és nyerünk. Kivéve, ha közben levágják a hősünket, mert ki más lovagolna az ék elején, ha nem ő, és akkor RESTART. 

A fáradást nyugodtan kispórolhatták volna a játékból, mert ebben a formában nem követhető. Egy pötty jelzi, hogy fáradnak a katonáink. Ez élénkzöldből sárgába, majd narancsba, végül pirosba vált, és olyankor aztán nincs az a lovas hadsereg vagy hátráló íjászcsapat, akit utolérnének. Ekkor harcolni se tudnak olyan vehemenciával, hiába veteránok. Ilyenkor pihentetni kell őket, de nem a tűző napon, mert a büdös életben nem fognak erőre kapni. Minthogy azonban ezt nem csík jelzi, vagy százalék, egyszer csak visszavált zöldbe, és akkor oké, mehetünk megint csatába. Totál lutri mikor óhajtanak elfáradni legközelebb... - az utakon menetelve kevésbé, mint erdőben, vagy sivatagban - de nem is érdekes, mert előbb utóbb úgyis megtörténik.

Ott tartunk, hogy a játék irányíthatatlan, nem lehet menteni... ÉS most kapaszkodj meg... figyelsz jól? BÁRMIKOR KIBASZHAT A DESKTOPRA. Ennyire instabil szarral már régen találkoztam. Gyorsan javítom magam. Ennyire instabil EREDETI és nem lopott szarral már régen találkoztam. És ez bocsánatos bűn lenne, ha a játékban lehetne menteni. De tényleg takarodjon a retkes kurva anyjába mindenki, aki azt feltételezi, ismét azonnal nekiállok ennek, miután hatodjára megcsinálok minden mellékküldetést, védem a hősöm, és időre kész vagyok mindennel - ami egyenlő a lehetetlenséggel -, és már csak öt perc lenne napfelkeltéig, ameddig tartani kell az állásainkat... és akkor BUMM ismeretlen kivétel, és hát sajnáljuk, de most úgy döntöttünk kifagyunk a picsába! RESTART? Hát az anyádat bazd meg!

Az is jól esett, amikor két harcoló fél összeakadt, és egyikük a hősöm volt történetesen, majd a rohamozó Fatimidák levágták... vagyis Restart. Ha egy tízes szintű lovas osztag lett volna, már azokra is azt mondom, ott egye meg őket a fene, csak haladjunk már. De nem. Máskor meg, amikor szintén ilyesmi volt kiderült a küldetésnek csak akkor lesz vége, ha MINDEN ellenséget megöltél, és ezek úgy ott maradtak a sivatag végtelenjében egymásba gabalyodva. Igen, Restart. Hogy még nagyobb legyen az öröm, ezek a bugok a Jeruzsálem előtti utolsó pár pályán a leggyakoribbak - lehet odáig már nem jutottak el a tesztelésben a srácok. Az utolsó pályán nem tapasztaltam ilyet, de míg odáig eljutunk szenvedni fogunk, mint ama keresztes lovagok Anatólia földjén masírozva. Ezeken a pályákon majdhogynem feladtam, és csak az hajtott előre, hogy ha már eddig elvittem a játékot, akikor ne a cél előtt hagyjam abba. Fiatalember vagyok, de nem szívesen baszok el négy órát az életemből egy húsz perces küldetésre.

Jeruzsálem ostrománál az ellenség összesen két katapultja, kis híján agyonverte a teljes seregemet, hiszen nem tudtak kellő gyorsasággal odaérni - ugye írtam, hogy másznak, mint a csiga. Sokat gondolkodtam mit lehetne csinálni. Pláne, hogy a katapultokat sehol máshol nem használják ellenünk. Építeni nem építhetünk egyet se, pár pályán helyezhetünk üzembe néhányat. Elméletileg nem mozognak, de a bal egérgombbal kattintva egy újabb bugnak köszönhetően akárhova elcsúsznak a pályán. Egymást érdekes módon nem tudják összetörni - nyilván nem írtak rá kódot :D -, csak a falat, meg a csapatokat, így alig negyed óra alatt, - remélem érezni az iróniát - az ellenfél katapultjai ellövöldözték az összes lőszerüket a bugos katapultocskáimra, és így végre belovagolhattunk a Szent Városba.

Talán mondanom se kell, hogy az íjászokhoz hasonlóan a katapultok is nagyobb pusztítást végeznek a saját egységeinkben mint az ellenség sorai közt, így inkább NE HASZNÁLD őket soha sehol. Ha egyszer beindulnak, alig lehet leállítani őket, és amikor minden működik, egy lövedék telibe kapja a hősöd, és akkor... de ugye már tudod? RESTART!!!!!

A küldetéseket le is lehet állítani, ez javallott, hogy át tudd gondolni mit is kéne csinálni, hogyan taktikázz. Ennél egy fokkal jobb, hogy gyorsítani is lehet. Egészen kettes fokozatig. Bár ide az ötös is lassú lenne. Tíz perc, míg megérkezik az ellenség, újabb tíz perc, míg keresztül masírozik a fél pályán, hogy megütközzön a csapataiddal, és aztán kifagy. És még nem csináltál semmit. Csak vártál. Annyi vársz, hogy közben lesz időd mélázni, meg gondolkodni. Például: miért játszok én ezzel? Miért nem bármi mással? Esetleg kimehetsz a konyhába csinálni pár szendót, és a csapataid még mindig csak masíroznak, KURVA LASSAN. Kettes fokozaton... horda alakzatban... elvileg futva. Ha bezoomolsz akkor látnád, hogy tényleg futnak... de ugye nem zoomolunk?

Különben is kiábrándító, ha közelről nézed, ahogy két csapat megütközik, egyáltalán nincs semmi hangulata, az első sorokban pár ember csapkodja a levegőt, a hátsó sorokban is vadul harcolnak - csak az ellenség pár tucat lóval arrébb található -, aztán ha meghaltak, szépen eldőlnek, mind a negyvenkét lovas ugyanúgy! De jó ezek csak szőrözések, ezen a szinten ez már nem számít. Ahogy az se, hogy mindegyik katona ugyanúgy néz ki. A játék lassúsága sajnos egyenesen arányos a játékos éberségének lankadásával, és néha pont ezért nem veszed észre, hogy bizony már megint tőrbe csaltak... eh, Restart. Ha azonban a pályát körberadarozod, és jól figyelsz, láthatod az ellenséget, ahogy várakozik a scriptelt parancsára az erődben ácsorogva :D

Nézzük, hogy mégis miért toltam végig, ha ez a játék ennyire rossz? Mert a játéknak van egy másik része is, ami viszont ZSENIÁLIS. És ez nem ironikus zseniális, amit ennyi ütés után talán joggal gondolnátok. Miután kiharcoltuk magunkat, megkapjuk a tábor menüt, ahol annyit menthetünk amennyit akarunk. Itt hat helyre mehetünk. A térképnél indíthatjuk el csapatunkat a háborúba, és kiválaszthatjuk, melyik frakciónak akarunk kedvezni. Néhány küldetésnél pedig csupán öt egységet vihetünk magunkkal, ezek kivétel nélkül kommandó feladatok, mondjuk meg kell merényelni valakit.

A sátornál sorozhatjuk be az új csapatokat, és gyógyíthatjuk a harcban lesérülteket. Azonban ez horribilis összegbe kerül, amit fejlesztésre, és újoncok sorozására akarunk elkölteni. Vagyis ezért éri meg vigyázni a csapatainkra, mert különben amit megnyerünk a hídon, elúszik a vámon. Elméletileg a csapatokat, ha betesszük az ispotályba, azok felgyógyulnak a következő körre, DE ezt nem tudom megerősíteni, mert a gyakorlatban az történt, hogy bár nem vittem őket magammal, ugyanúgy le voltak rongyolódva.

A céltáblára kattintva képezhetjük a hősünket, és csapatainkat. Minden egység négy tulajdonságot kaphat, ebből maximum kettő lehet aktív - például erősebben harcolunk, vagy dupla olyan gyorsan menetelünk egy ideig. A hősünk pedig még ezeket is fejlesztheti negyedik szintig. El nem tudom mondani mennyire részletes, és felemelő átnézni egy véres - és ELBASZOTT - csata után, hogy mennyire erősödött az a maroknyi keresztes, aki már velünk harcol Bizánc óta. Sokat elszöszölhetünk vele, hogy eldöntsük, melyik tulajdonságára nyomjunk egy pontot, jobban védekezzen, vagy támadjon? A morálját emeljük, vagy a hitét? Esetleg vegyünk új fegyvereket nekik? Azok az egységek, akik öt vörös csillaggal - tízes, vagyis maximális szint - rendelkeznek, az elitet képezik az elitek között, és egymagukban is képesek egész hadseregeket megsemmisíteni. Épp úgy, ahogy annak idején azt valóban tették a lovagok a szeldzsukokkal.

Na és ez az a része a játéknak, ami mégis hajtott előre. Életemben nem láttam még olyat, hogy nem azért menedzselem a csapataimat, hogy azok majd a hadszíntéren ezt minél jobban kitudják használni, hanem azért szopok a sivatagban, hogy minél jobban fejlődjenek a kis drágáim. Ezt a menedzselős részt kegyetlenül eltalálták a srácok, és bizony sok stratégia játék hajlamos erről elfeledkezni. A csapataink részarányosan fejlődnek, vagyis minél többet küzdenek, annál több tapasztalatot szereznek, azért ha csak állnak a homokban semmit nem fognak kapni. Az új fegyverek mellett kapitányt is kirendelhetünk az egységek mellé - ő az egyetlen, aki másfajta ruhát visel - ha az egység megsemmisül, a kapitányt vágják le utoljára, aki különösen erős, vagyis megéri rá költeni.

Amint feloldottunk hasonló, de képzettebb egységeket, a régieket némi dukát ellenében rögtön ezekre a tapasztaltabbakra válthatjuk. A Lovagság a játék végén érhető el, és nem tudjuk őket kifejleszteni, hogy tízes szintűek legyenek. A játék elejétől magunkkal hurcolt mezei lovasok ellenben fejlődtek, és őket átválthatjuk Lovagokra, akik így jóval tapasztaltabbak, és sokkal inkább megéri erre költeni a pénzünk, mintsem vadonatúj lovag egységeket vásárolni. Talán nem kell ecsetelnem mekkora fegyvertény ez.

A negyedik ikon, ahol a hősünk hitét állíthatjuk be. Ezt egy kereszt mutatja, minél több rubin csillog rajta, annál erősebb a hitünk. Ezt küldetések teljesítésével, vagy ereklyék ajándékozásával érhetjük el, amit ilyenkor a pápának küldünk Rómába. De jobban járunk, ha a hősünknek adjuk - rá kell húzni okostojás! - aki egyszerre csak egyet tarthat magánál. Ez aztán valóságos félistenné teszi a hőst, és többé nincs az a muzulmán, aki felkoncolná. Minél erősebb a hősünk Istenbe vetett Hite, annál durvábban fejtik ki hatásukat az ereklyék. Mondjuk a testőrsége 10%-al nagyobb sebzést okoz szintenként. Vagyis ha a Hitünk 4. szintű az 40%-ot jelent máris, ha 10-es szintű, akkor pedig 100%-ot. Ereklyéből kevés található, ha kapunk egyet azt becsüljük meg, de végső esetben el is adhatjuk a velencei kalmároknak némi aranydukátért.

A zászló ikon a frakciókat hozza elő, szám szerint négyet: Franciaország, Normandia, Lotaringia, és Provence. A főküldetések mellett teljesíthető feladatokat mindig valamelyik frakció adja. Olykor egymásnak ellentmondó célokat tűznek ki, egyikük szeretne megóvni valakit, míg a másik pont a halálát kívánja. Vagyis MINDENT nem választhatsz. Ez szintén jó ötlet a játékban, mert így kíváncsiak leszünk, mi történik, ha a másik utat választjuk. A játékmezőn a különböző színű zászlók mutatják, éppen melyik frakciót favorizáljuk, és annál eleve gyorsabban emelkedik a hírnevünk. Ezenkívül a sikeresen végrehajtott feladatok is pozitívan hatnak rá. Minél ismertebbek leszünk, annál több bónuszhoz juthatunk a különböző frakcióknál.

Ha egy frakciónak keresztbe teszünk egy másik javára, az hírnév vesztéssel jár, ahogy az is ha elvállalunk egy feladatot, de elbukjuk. Véglegesen egyik fél se fog minket megutálni, de ahhoz éppen elegendő lesz, hogy a hírnevünk ne tudjon a maximumra érni. A frakciók elég durva bónuszokhoz juttatnak minket; pl. elit egységek, jobb felszerelés, ereklye, plusz arany dukát, csapataink bizonyos tulajdonsága, hősünk Hite erősödik. Ha kitartóak voltunk négy új hőst is kaphatunk, maximálisan kettőt besorozva csapatunkba. Én azonban EGYET SE oldottam fel, mert hol ide, hol oda tartottam a tenyerem, ahol több pénz, hit, ereklye csurrant cseppent. Jó lenne kipróbálni egy koncentráltabb játékmódot most, hogy ismerem a játékot... dee előbb megyek a Szent Földre téríteni.

Az utolsó ikon egyfajta napló, ami áttekintést ad arról mik is történtek az út során. Valamint itt kérhetünk támogatást is, maximálisan két erős csapatot... sajnos ez mindig előre lezongorázott, és nem mi választhatjuk ki. Ha íjászt kínálnak, azzal kell beérjük. Ha ezt elfogadjuk, csökken a küldetések után beszerezhető kampány pontunk, és nem kaphatjuk meg a bónusz befejező videót. Ó jaj, mi lesz most. Nem is tudom. Pedig annyira szerettem volna megnézni a bónusz videót, azt a húsz másodpercet, ami miatt még jobban szophattam volna a csatában a hiányzó plusz egységek miatt. Amúgy a játék könyvtárában is megnézhetjük sima BSplayerrel ezeket a videókat.

Egész végig azon agyaltam ugyan mi a fenére jók ezek a kampánypontok. Ha létezik fölösleges baromság, akkor ez az. Nincs pénzünk jobb motorra, de azért mind az öt hőssel leforgatjuk a játék outróját... meg a bónusz videókat is. Gratulálok! Mert a fejlesztők abban reménykedtek, hogy a különböző hősök majd sarkallják az újrajátszási faktort, de semmi nem változik, se új küldetéseket nem kapunk, se új frakciókat, ugyanazt a tizenöt missziót kell újra meg újra végigharcolnunk. Mert ugye említettem, hogy a játék RÖVID is. Ami ennyi elcseszett dolog mellett már inkább pozitívumként hat. Első nap majdnem eljutottam Jeruzsálem fala alá, ha nem jöttek volna a bugosabb küldetések, így abba kellett hagyjam a 11.-nél és a második napon a maradék négy küldetéssel el is voltam... Mármint a maradék négy küldetéssel szenvedtem annyit, mint előtte tizeneggyel.

Viszont, hogy a szaracénok nem kaptak egy saját hadjáratot az nem szép dolog, pláne, hogy azok az egységek is ki lettek dolgozva elég faszántosan, és nem csupán a szeldzsukok, de a fatimidák is megjelennek a játékban - egyikük zöld, a másik fekete. Ha kukacoskodni akarnék, akár mindkettő kaphatott volna egy-egy önálló kampányt, és akkor ez az egész már úgy nézne ki, mint valami stratégia játék. Ehelyett kapunk öt skirmish csatározást, ahol egyszerű célokat kell rohadt izzadva elérni, ezek többnyire a muzulmánok oldaláról közelítik meg az eseményeket. DE ebből hiányzik a fantasztikusan élvezetes menedzselés, és csak a szenvedés marad, vagyis nem nagy élmény velük játszani. Olyan álmokról már ne is beszéljek, hogy esetleg a fatimidák oldalán meg is változtathatnánk a történelmet...

De ha már nincs több kampány, miért nem hosszabb ez az egy? Azért ezt a felelőtlenséget a Warhammer 40.000k engedhette csak meg magának, és az egy kicsivel nagyobb brand, meg jobb játék. Nekem úgy tűnik, hogy Dorylaeum és Aleppo közt kimaradt vagy 4-5 misszió, valami csak történt ott is, ha nem tudjuk mi, legyetek kreatívak és találjatok ki valamit. Húsz misszióval már senki nem baszogatná emiatt a játékot. Ugyan kapunk - külön ikonról indítható multiplayert - de nem hinném, hogy bárki is játszott volna ezzel valaha. Ezen ordas hibák és égbekiáltó gondatlanságok mellett nem is értem a külföldi médiát, aki az elavult grafikát szidta leginkább, pedig a menetelő katonák, a szélben elhajló búzaszálak szerintem marha jól néznek ki. Vagy a zenét, ami érthetetlen módon nem válik monotonná, pedig összesen kilenc percnyi váltakozik a küldetések alatt, és mégis megadja a játék alaphangulatát, ami kétségtelenül létezik.

Végezetül megemlíteném a játék honosítását. Látatlanban is arra szavazok, hogy a játékot eredetileg angolul jelentették meg - ha a GameStar nem lenne, sose hallok róla -, és aztán később ezt visszafordították magyarra, mert helyenként olyan fordulatok, kifejezések kerültek a szövegbe, hogy az katasztrófa, és nem az archaizálásra gondolok. Az egyes nevek átkeresztelése is erre utal, pl. II. Urbán pápa, vagy hogy a fatimidákat következetesen fatimiDEK-nek írják. Elképzelhető, hogy angolul jobb a játék ezen része.

Így mindennek a végén mit mondjak? Mindig is akartam egy ilyen játékot, és vércseként vetettem rá magam a koncra, amikor kiderült, már hét éve megcsinálták, csak - SZERENCSÉRE - eddig nem tudtam róla. Minthogy Gyu idén januárban meghalt, így rajta nem verem el a port, hogy ne teszteljünk már játékot, amikor a cikkben még le is írjuk, hogy haverok a fejlesztők. 8.2 pont röhejes egy ennyire felemás játékra, még a hat is bőven sok neki. Akkor inkább tesztelje más, és az nem fogja félrevezetni az olvasókat, hanem igenis ki kell vágni a rezet, hogy bizony srácok ezt elkúrtátok, de vannak benne ígéretes elemek, a következő majd jobban sikerül.

Dacára bizonyos kecsegtető tulajdonságainak, ez a játék egy kibaszottul idegesítő foshalom. Ki ne próbáld, meg ne vedd, a fejlesztőket se sajnáld, mert azóta is léteznek, és remélhetőleg ennél csak jobb játékokat készítettek, a játékosok nagy örömére, és hazánk hírnevének öregbítésére. Ezért megelőlegezendő a bizalmat már be is szereztem a Lionheart - The King's Crusade-et, ami a harmadik keresztes hadjáratot dolgozza fel... bár meg kell valljam a demója húsz perc után kivágott a desktopra.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Nem volt még elég a kereszteshadjáratokból? Olvasd el a Mennyei Királyság ismertetőmet is!