Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szemrevaló 2.

2015. október 06. - luckylany

Két filmről, a Robert Thalheim készítette Szülőkről és a Simon Jaquemet által jegyzett Háború-ról számolok ma be. Robert Thalheim, a Szülők direktora nem elsőfilmes rendező, már 1997-ben dolgozott színházi segédrendezőként, majd elment irodalmat, történelmet és politikát tanulni a német szabadegyetemre, hogy aztám Potsdamban tanuljon rendezést. Színházi rendezőként 2003-ban tért vissza a Wild Boys című saját darabjával, így személyes tapasztalata van arról, milyen egy csoportnyi színésszel megértetni a saját koncepciódat, s milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki hosszabb távolmaradás után tér vissza.

2004-ben forgatta első filmjét, a Nettot- ami hazájában filmművészeti díjat kapott. 2006-ban forgatta diplomafilmjét, az Am Ende kommen Touristen-t (Végül jönnek a turisták), melynek forgatási helyszíne egy Oswiecimi Nemzetközi Ifjúsági Központ. A film 2007-ben szerepelt a Cannes-i filmfesztiválon is. Mostani filmjében, a Szülőkben a gyermekgondozásra fordított idő után a szakmájába visszatérő szülő és a család viszonyát dolgozza fel, nem is hagyományos szemszögből: ebben a családban Konrad, az apa vállalta a gyerekek körüli feladatokat, de most lehetőséget kap visszatérni és színpadra állítani egy darabot. Felesége, Christine elfoglalt és sikeres orvos, karrierje építése mellett kevés időt tud a gyerekekre, Käthere (10) és Emmára (5) szánni - amivel addig nincs is gond, míg Konrad ezt remekül elvégzi. Az apa munkába állásával a gyerekek melletti feladatokat egy babysitter hivatott átvenni, de róla az első napon kiderül, hogy terhes, s ezzel szinte újabb, harmadik gyerekként válik a család tagjává. A film egyszerre szól a gyerekek emancipációjáról, az emberi viszonyok teherbíróképességéről, a külföldről a szebbnek tartott német világba induló fiatalok nehézségeiről, döntéskényszereiről, s mindezekről szórakoztató, élvezetes módon tud mesélni. A szülők kapcsolatának válságai, a gyerekek és a szülők egymáshoz való viszonyának hullámvölgyei ellenére is egy demokratikus családszervezési modell mellett tör lándzsát, s végül elvezeti szereplőit valamiféle megnyugváshoz vagy időleges béke-állapothoz. A karakterek jól formáltak, s egy kevésbé demokratikus rendszerben szocializálódott ember számára a reakciók néha furcsák is lehetnek, de mindenképp tanulságosak. A felszínre kerülő problémák valóságosak, a film mégis szórakoztató marad, nem kérdőjelezve meg eközben a vázolt kérdések jelentőségét. Ha választani kellene, százszor inkább élnék ebben a családban, mint a

HÁBORÚ

című film alsó-középosztálybeli családjában, ahol a lázadó Matteo valahogy semmiképp sem tud megfelelni a vele szemben támasztott igényeknek. Apja, a tetovált karú középkorú testépítő fiában nem látja az életképes férfit - úgy dönt, hogy erre a szerepre majd egy átnevelő tábor készíti fel Matteot a leginkább.

A problémákat ebben a családban nem élik meg, nem mondják ki, nem bezsélik át - a gyerek szerepe a gyereké, akitől elvárnak, s nem figyelik meg, számára mi volna megfelelőbb szerep. A problémákat szőnyeg alá sepregető családi álidillből éles váltással kerül Matteo a hegyek közötti parasztházba, az átnevelőtáborba, ahol azonban nem az apa által elképzelt módon alakítják a fiú személyiségét - a mindentől távol eső házban Anton, Dion és Ali, részben fiatalkorúak büntetőintézetéből, részben a családi rendszer elől menekülő három fiatal az úr. Kegyetlen játékaik indokaira a film során magyarázatot kap a néző, világuk kilátástalanságára azonban nincs megoldás vagy gyógymód. Matteo középosztálybeli kényelme minden nehézség ellenére is kellemesen hívogató életpálya volna Antonnak vagy Dionnak (utóbbi Szerbiából érkezett, s ha újabb ügye lenne, kiutasítják az országból), Ali világa pedig más miatt futott zátonyra. Hogy a négy fiatal hogyan boldogul egymással, a tájjal és az élettel ezen a nyáron, arról szól a film. Az ő háborújuk akkor sem nyertes, ha megnyerik - bár 'az ellenfél' világa sem lesz kevésbé beteg, mint az övék. Simon Jaquemet rendező maga írta a filmet, első egész estés moziját, a szerepeket pedig amatőr szereplőkre bízta. AZ eredmény egy olyan kilátástalannak tűnő világ, melyben a kedvesség és a kegyetlenség fogalmai átértelmeződnek, esetenként előjelt cserélnek. Matteo, a főhős életpályája még nem tiszta - hogy a hazugságokból sikerül-e kitörnie, s az az irány nem destruktívabb-e a felkínált álidill nyújtotta lehetőségeknél, kérdés marad.

Mindkét filmet érdemes volt megnézni.

SZÜLŐK
RENDEZŐ: Robert Thalheim // SZEREPLŐK: Christiane Paul, Charly Hübner, Maren Eggert
www.eltern-derfilm.de

HÁBORÚ
RENDEZŐ: Simon Jaquemet // SZEREPLŐK: Benjamin Lutzke, Ella Rumpf, Ste, Sascha Gisler
www.chrieg.com

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.