Kétségtelenül nagyon jó film mai alanyunk, de rendkívül sokban hasonlít a már tárgyalt A kísérlethez. Sőt bizonyos szempontból jobban tetszett mint az, azonban a végén gyáva lesz, és egy nagyon sablonos, levegőben lógó befejezést kínál, hovatovább le is teszi a voksot kőkeményen az egyik - általa helyesnek ítélt - oldal mellett. Tudom azt akarták, hogy a nézők gondolkodjanak a filmen, meg agyaljanak mi lesz ezután, de engem inkább felháborított, mert azt mutatja a németek filmjeiben is vezetve van az, mit lehet, és szabad kimondani, láttatni, mutatni.

Na szóval. Adva vagyon egy kisebbségi komplexusokkal küzdő középiskolai tanár, akit a munkatársak lenéznek sajátos oktatási módszerei miatt, sőt még felesége se támogatja égbekiáltó vehemenciával. A hőn áhított anarchia témakörét pedig elhappolja előle az iskola legkonzervatívabb pedagógusa, úgyhogy neki az autokráciával kell megbirkóznia. Ennek hatására az addig dekadens osztályból egy hét alatt összefogó és jól működő közösséget kovácsol, ahol nem egymás ellen küzd az egyén, hanem egymást segítve jutnak túl a nehézségeken. Természetesen vannak olyanok, akiknek ez a rendszer nem tetszik és lelépnek, de ugyanakkor egyre többen csatlakoznak a mozgalomhoz, melynek hamarosan uniformisa, jelmondata, titkos kézjele és leginkább neve is születik: ez A hullám.

A hullám mely elsodor mindenkit, aki nem lovagolja meg, és a hullám mely egyre nagyobb erővel terjed, pár napon belül totálisan elszabadul és már a tanár sem tudja kontrollálni az eredetileg kísérletnek indult, és csupán öt napig tartó merész próbálkozást. A filmben nem is a történés a fontos, hanem a mondanivaló, a elmerülő pro és kontra érvek az autokrácia/diktatúra - mondjuk ki, fasizmus - ellen/mellett. Mert az kétségtelen tény, hogy míg a fejlett országok 90%-a jelenleg a demokrácia mellett tette le a voksát. Addig az országokon belül működő közösségek, legyen az a munkahely, iskola, de akár csupán a család MIND diktatórikusak. Mindenhol van egy vezető, és egyik sem úgy működik, hogy amit mond, azt majd a Kovács Pista megkérdőjelezheti. A demokráciát mikrofelületen a lakóközösségek szokták művelni - aki vett már részt ilyenben az tudja mekkora hatékonysággal...

Ugyanakkor ami jelenleg az iskolában zajlik az kész katasztrófa, és ennek elképzelhető, hogy a túlzott liberalizmus az oka. Például a szocialista köpenyt az elsők között dobták ki, mi volt vele a baj? Ha máshol nem technika órán biztos hasznát vette mindenki, mert legalább nem a saját ruháját ragasztózta össze. És ugyanakkor a mai elit iskolák mindegyikében egyenruhát kell hordani akárcsak külföldön - ez persze nem baj - és ezen iskolák tanulói rendre jobban teljesítenek. Kicsit mintha a fegyelem is nagyobb lenne ezekben a sulikban. És ráadásul mindez önkéntes, senki nem kéri, hogy egy jó hírű iskolában járj, oda te akarsz felvételizni, és ha nem sikerül az szar érzés. Ergo, a demokrácia mindenkié, a diktatúráért meg könyörögni kell?

Persze megkapjuk a filmben a kötelező náci köröket is, egyből felmerül Hitler és az ő kis közösségének eredményessége, és hogy ez már napjainkban úgyse alakulhatna ki. Azután lásd mi lesz a film végére. Szerelmek szövődnek, és dőlnek romba, új barátságok kötődnek, akinek addig nem volt célja az életben, az most kap egy lehetőséget, akinek nem voltak barátai, épp azok védik meg, akik addig csicskáztatták, és így tovább. Az éjszakai fújkálás mondjuk erősen a Harcosok Klubját idézte, de a legnagyobb mínusz továbbra is a kurtán-furtán összecsapott befejezés.

Adva van egy osztály amely egyre népszerűbb, egyre jobban teljesít, a szülők is elkezdik a tanárt isteníteni, hogy a fiuk/lányuk teljesen megváltozott. Ugyanakkor mindenki azt szajkózza a tanárnak a kollégák közül, hogy amit csinál az rossz. De ennek csupán az az alapja, hogy a diktatúrákat önkényes emberek vezetik/ték, akik morálisan alantas dologra használták hatalmukat. Mert mint tudjuk a demokrácia vezetőit később mind szentté meg boldoggá avatták, de legalábbis hozzájuk vágtak egy Nobel-békedíjat...

A filmben is csak azért történnek tragédiák, mert a tanár ennek hatására úgy dönt feloszlatja a Hullámot. Miért? Mert csak. Mert nehogy már jól érezzék magukat a tanulók - akik egyébként a pillanat tört része alatt fogadták el, hogy akkor most ez lesz, aztán meg ráébredtek, hogy ez nem is olyan rossz. És akik a Hullám megszűnte után ugyanúgy két perc alatt visszaintegrálódnak régi életükbe. Különösen nevetséges az a jelenet, amikor a két szerelmes a Hullám feloszlatása után egy perc múlva szakít. Ez szerintem nem egészen így működik, de mindegy. Ezért írtam a bevezetőben, hogy végső soron egy gyáva film, és ezen apróságok miatt mégsem jobb A kísérletnél.

Mert ugye azt szajkózni, hogy a diktatúra rossz értem lassan kötelező lesz, és noha a film 90%-a éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja, pl.: a diákok beszámolói és érzései a Hullámról - leginkább a közösségformáló, csapatépítő szerepét kidomborítva - és elfelejti azt megemlíteni, hogy az egész az egyéntől függ. Mert nem feltétlenül az adott eszme maga a rossz, vagy éppen jó, hanem az azt használó ember formálja azzá. Ennek megfordításaként nem magától értetődő hogy minden demokrácia alapvetően jó és élhető lesz. Jürgen Vogel feje mondjuk tipikus árja, és meglehetősen agresszív, ahogy a farmer + fehér ing is elindíthat bizonyos pavlovi reflexeket a nézőkben, de összességében nagyon jól játszik, a diákok pedig tényleg természetesek és legalább nem tíz évvel öregebbek mint a legtöbb amerikai tinifilmben.

A film öt millió euróból készült harmincnyolc nap alatt, és ennek brutálisan sokszorosát, harminc milliót termelt vissza a kasszáknál. Hozzánk annak idején csak suttyomban DVD-n jött be - nyilván ennek is meg van a maga oka. Dennis Gansel ha valaki esetleg nem tudná, a csodálatosan szar Csajok a csúcson rendezője is, és mindössze egy filmet készített a Hullámig, úgyhogy meglehetősen nagy változáson esett keresztül, de mindenképpen javára. A siker és a díjak után persze kijelentette, hogy többet nem készt filmet a nemzeti szocializmusról, mert mindent elmondott a témáról amit csak lehet.

Kevesen tudják de a filmnek készült egy TV filmes verziója 1981-ben amit az ABC készített mindössze negyvennégy percben. Itt sokkal kevésbé negatív a végkimenetel, de rövidsége miatt én mégsem gondolnám, hogy felveheti a versenyt jelen alkotással, inkább az is egyfajta próbálkozás volt, amit a teljesség kedvéért illik megemlíteni. Mert a végére hagytam az igazán nagy durranást.

Sokat olvastam véleményeket a filmről, és nagyon sokan megjegyezték, hogy ha ilyen diktatúra kialakulhatna manapság - amit a filmben eleve elképzelhetetlennek tartottak - az csak és kizárólag a németeknél lehetséges, mert van bennük egy adott "hajlam" erre. Ennyit az előítéletekről... No hát akkor minden bizonnyal senkit nem ér meglepetésként az a tény, hogy akárcsak A kísérlet kapcsán, itt is az eredeti forrás egy amerikai osztályteremből ered, mégpedig Palo Altóból Kaliforniából, 1969-ből. Ennek tudatában tessék nézni, illetve újranézni eme filmecskét.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

UI: eszembe jutott még valami, ha már ott tartunk, hogy ilyesmi úgyse történhet meg. Létezik az interneten egy hasonló szellemiségű és felépítettségű videocsatorna, amely szinte ugyanilyen precizitással haladván a hullám nyomán építette ki személyi "kultuszát", lett logójuk, meg jelmondatuk és ez Magyarország 2015, minden politikától - egyelőre mentesen. Vagyis ez bármikor kialakulhat, csak legyen kit követni...