Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

West Endről az Urániába - Branaghék Téli regéje

2016. január 28. - luckylany

Evans szerint, Kenneth Branagh Shakespeare Téli regéjében Leontesként jó, de korábbi mintákat másol. Amikor újszülött lányát hozzák elé, a "Kifelé" Olivier "ugatása", Anthony Hopkins szemeit remegő ujjakkal takaró kézmozdulatát idézi fel, mikor szembe kell néznie gyilkos erejű féltékenységének következményeivel, és John Hurt színészi játékát idézi a mély megbánás pillanataiban. Fia halálának pillanatában pedig Marlon Brando egy mozdulatsorát látja Branagh Leontes-alakításában. - Branagh, aki az elmúlt két évtizedben, ha nem is hagyta el egészen a színpadot, inkább filmes karrierjére koncentrált, ebben a szezonban visszahódítani készül a West End közönségét: 6 bemutatót terveznek, ebből négyben szerepel és hármat rendezőként is jegyez. Többek közt az urániában tekinthető meg február-március során a színdarab.

A Pannonia Entertainment filmforgalmazó két területről forgalmaz filmeket - részint klasszikusok felújított kópiáit hozza el a hazai mozikba újra (így láthattuk ismét a Volt egyszer egy vadnyugat-ot, s válik széles vásznon újraélhetővé a Keresztapa első része és Az elveszett frigyláda fosztógatói idén áprilisban), részint a cinema events, azaz a moziba kerülő 'események', elsődlegesen nem a mozivászonra álmodott, de ott is látható színházi- és operaelőadások, koncertek hazai forgalmazója (január végén a Muse koncertfilmje látható a hazai Art-hálózatban a könnyűzenei koncertfilm-kínálatból). Ilyen esemény-moziként, filmre vett színházi előadásként látható január végétől többek között az Urániában, Szegeden és Pécsett Kenneth Branagh színtársulatának előadásában Shakespeare Téli regéje. A darab angliai bemutatója a Garrick Teatherben 2015 október 17-én volt - itthon két hónapig látható. Branagh, aki az elmúlt két évtizedben, ha nem is hagyta el egészen a színpadot, inkább filmes karrierjére koncentrált, ebben a szezonban visszahódítani készül a West End közönségét: 6 bemutatót terveznek, ebből négyben szerepel és hármat rendezőként is jegyez.

A színpadon két, esetenként három vászonnal is dolgoznak - a hátsó, nem áttetsző vásznon jelenik meg a környezet, a viharos ég, vagy épp az idő tizenhat évnyi múlását megjeleníteni hivatott galaktikus gomolygás. Az előrébb lévő, a rávetített képtől függően áttetsző vagy takaró vásznaknak kisebb jelenetekben jut segédszerep. Még a szcenikai váltásokat is megkoreografálták - a díszletezők (többnyire maguk a szereplők a díszletek mozgatói is) nem össze-vissza vonulnak le a színpadról, hanem szabott rend szerint, alakzatokba rendeződve hordják át a székeket, rendezik át a falusi otthon megjelenítésére használt vesszőfonat-kerítéselemeket, s a színpadi kellékek kihordása is csaknem egy-egy táncjelenetté válik.

A szín a még-boldog szicíliai királyi udvar karácsonyi ünnepi hangulatának megjelenítésével indul. Dús, óvörös és arany részletek, viktoriánus kosztümök és pompa. Az előadáshoz bevezetésképp előrehoztak egy részletet a második felvonás első színéből, Hermione királyné és Mamillius, a fia társalgásából. Itt Mamillius mintha-nagyanyja, a hűséges szolga, Paulina (Judi Dench) közötti dialógusként az egész előadás bevezetésévé válik. Később a színésznő alakítja az időt, mint kórust is. Judi Dench, aki az Old Vic Színháznál indult, pályájának kezdetén Shakespeare-színészként alakította Oféliát a Hamletben, Lady Machbeth-et a Macbeth-ben, és Júliát a Rómeó és Júliában. A Kabaré első, West Enden bemutatott verziójának Sally Bowles szerepében láthatták 1968-ban. Számos filmben játszott, a James Bond sorozatok M-jét 1995-től 2005-ig alakította az egyes epizódokban. Az évek alatt a közönség többször tartotta Anglia legjobb színészének, hétszer kapott Oscar-jelölést, két Royal Academy Award-dal és számos más díjjal büszkélkedhet (a National Theatre Company és a Royal Shakespeare Company is munkahelyei közé tartozott). A múlt évben 81 éves színésznő aki számos fórumon lép fel a kor-alapú diszkrimináció ellen, korábban Hermione és Perdita szerepét is eljátszotta egyszerre a Téli rege Trevor Nunn által rendezett előadásában; most Paulina szerepében regulázza a féltékenységében katasztrófát okozó Leontest, hogy aztán egymás mellé segítse a széthullott család tagjait. Alakítása pontos, elegáns, királynői: messze a legerősebb színpadi jelenléttel játszik a darabban (bár Miranda Raison Hermione alakítása is emlékezetes).

Leontesként Branagh néha ízlésemhez képest túljátssza szerepét. Igen, érthető a fájdalom, mikor mindenki számára kínos és őrült, alaptalan féltékenysége végül mind Mamilliust, mint Hermionét (látszólag) a halálba taszítja, de ahogy fájdalmából lábra áll, oldalát szorítva, nyöszörögve, kíntól kettégörnyedve, az túllép azon a határon, amit hihetőként fogadok el: szinte gyanakvással tölti el a nézőt, vajon nem valami szerepen kívüli hirtelen éles fájdalom tört-e rá. Nem vagyok jó ismerője a színészi eszközöknek, a nálam sokkal avatottabb Spectator-kiritkus, Lloyd Evans az előadásról írott tavaly novemberi kritikájában végigveszi Branagh alakításának előképeit. Nézete szerint Branagh-ot színészi kvalitásai nem kifejezetten olyan tragikus szörnyetegek megformálására teszik alkalmassá, mint Leontes. Az átlagos beszélgetések jeleneteiben kiváló, ám az érzelmi extremitások megjelenítéséhez olyan eszközöket vesz kölcsön, melyeket mások máshol fejlesztettek ki. Evans szerint, mikor újszülött lányát hozzák elé, a "Kifelé" Olivier "ugatása", Anthony Hopkins szemeit remegő ujjakkal takaró kézmozdulatát idézi fel, mikor szembe kell néznie gyilkos erejű féltékenységének következményeivel, és John Hurt színészi játékát idézi a mély megbánás pillanataiban. Fia halálának pillanatában pedig Marlon Brando egy mozdulatsorát látja Branagh Leontes-alakításában. (Mindemellett Evans is nagyra értékeli az előadást és Branagh rendezői kvalitásait, csak nem tud szó nélkül elmenni a mellett a különbség mellett, ami Dench és Branagh alakításaiban tetten érhető.)

Rob Ashford és Kenneth Branagh nem először dolgoznak együtt: közösen rendezték hasonló színházi- és filmszínházi-előadásban a Macbeth-et Manchesterben és Manhattanben. Bár Branagh dolgozott a színházi előadáson és Ashford próbálta ezt a színpadi rendezést mozivásznon is élvezhető előadássá varázsolni, az előadás némely eleme bizonyára éppen a mozifilm miatt került a színpadra - így a mindegyik rész elején hallható dalok és a díszletcserékig megtervezett koreográfia is ilyennek hatott. Szicília, Leontes otthona a bíborvörös, gazdag mindennel-dússágából a 16 évvel későbbi jeleneteknél, mikor az elutasított és a természetbe kivetni űzött, mert fattyúnak gondolt leány, Perdita (Jessie Buckley) majd visszatér Polixenes (Hadley Fraser) fiának, Florizelnek (Tom Bateman) a karján, már a gyásztól és megbánástól jégpalotává fagyott királyi otthon képét mutatja, melyben az udvari nemesek már feledésre biztatnák a királyt, de azt maga sem akarja, s ha változna ebbéli szándéka, Paulina folyamatosan emlékezteti egykori bűnére, s megesketi, csak akkor nősül újra, ha ő ad engedélyt rá. Az előadás díszleteit Christopher Oram tervezte - ez a szicíliai otthon-változás is bravúros, de szépek a bohémiai paraszti világ díszletei is.

A két király rokonságát érzékelteti az a végtelen gőgös bosszúvágy, mely Polixenest is elragadja Florizel iránt, mikor az engedélye nélkül kívánná elvenni "egy paraszt lányát", az inkognitóban felnevelt Perditát. A falusi mulatság táncjelenete és általában a két ország élesen különböző megjelenítése erős vizuális nyomot hagy a nézőben. Nekem a legjobban tetsző jelenet mégis az, mikor Antigonus (Michael Pennington) a hajóssal beszélget a sötétedő, viharra készülődő ég alatt, Bohémia vad partjain, ahol kitenni készül a még csecsemő Perditát. Díszlet gyakorlatilag nincs, az üres színpadon, a vetített ég-háttér előtt zajlik a dialógus. A darab vége felé szép a szobor megelevenedése és Hermione visszatérése is. Az előadás ennek az összeborulásnak és happy endnek ellenére is mindvégig magán őrzi az egykori hiba lenyomataként az idő múlásából is eredeztethető szomorúságot.

Szereplők: PIERRE ATRI, JAYGANN AYEH, TOM BATEMAN, KENNETH BRANAGH, JESSIE BUCKLEY, VERA CHOK, JACK COLGRAVE HIRST, JOHN DAGLEISH, JUDI DENCH, HADLEY FRASER, ADAM GARCIA, RUDI GOODMAN, MATTHEW HAWKSLEY, TAYLOR JAMES, PIP JORDAN, ANSU KABIA, STUART NEAL, MICHAEL PENNINGTON, ZOË RAINEY, MIRANDA RAISON, MICHAEL ROUSE, JOHN SHRAPNEL, KATHRYN WILDER és JIMMY YUILL.

A Kenneth Branagh Társulat további előadásairól a honlapjukon lehet bővebb információt találni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.