Kovács Patrícia színésznővel a Félvilág sajtóbemutatója után beszélgettünk a Puskin moziban arról, hogyan éli meg a film sikerét, milyen volt a forgatás, valamint milyen lehetőségei vannak egy színésznőnek ma Magyarországon.

Először is gratulálok a sikerhez. Nem gondoltam volna, hogy ilyen pici vagy, a filmben magasabbnak tűntél! Ebben a filmben volt minden, erotikus jelenetek férfiakkal, nőkkel, gyilkosság, a múlt század eleji Magyarország mocska és krémje egyaránt. Hogy készültél a szerepre?

(Nevet.) Nem is tudom, hogy erre lehet-e készülni. Elolvastam Mágnás Elza életét, nagyon sokat beszélgettünk Szász Attilával meg Köbli Norberttel, hogy ők körülbelül mire számítanak, mit szeretnének látni tőlem. Egyszerűen csak átmostam magamon. Figyelj, nekem semmi közöm nincs a Mágnás Elzához, én egy sokkal hétköznapibb lány vagyok, de ha mélyen magamba nézek, akkor néha szeretnék ilyen lenni. És az, hogy színész vagyok, és bizonyos szerepekben bárki lehetek, az nagyon jó. És hogy azt mondja nekem egy ilyen stáb, hogy Te vagy a Mágnás Elza, azt azért jó elhinni. Lényegében ennyi történt. Azért engem itt egy nagyon komoly és profi stáb segített abban, hogy Mágnás Elza lehessek, ahogy itt az elején megjegyezted, hogy valójában pici vagyok, vagyis teljesen máshogy nézek ki az életben, mint a vásznon. (Nevet.) Mindenki profi volt, a maszkos, a sminkes, a fodrász, a jelmeztervező, és segítettek abban, hogy elhiggyem magamról, hogy Mágnás Elza vagyok. Igazából ennyi volt a dolog, hogy nekem ezt el kellett hinni magamról.

Kicsit úgy éreztem mintha ilyen lelki társak lennétek a Dorkával a filmben. Milyen volt a együtt dolgozni vele?

Dorkával mi ismertük egymást, de sose dolgoztunk együtt. De már a castingok alatt kiderült, hogy ez egy jó viszony lesz. Minden pórusunkban különbözünk, teljesen mások vagyunk, és emiatt nagyon jól kiegészítettük egymást vele is és Laurával is. A lehető legideálisabb volt ennek a filmnek a forgatása, miközben az ember azt gondolja, hogy „jaj, három nővel forgatni, milyen körülményes lesz, és mennyi cirkusz lesz körülötte”. És azt kell, hogy mondjam, iszonyatosan könnyű volt egymással is dolgozni, meg velünk is. Semmiféle furkálódás nem volt, minden, ami a filmben látszott, az a forgatás során még csírájában sem volt picit sem köztünk.

Akkor ezek szerint jó hangulatban telt a forgatás. Mert ez azért minden, csak nem egy vidám film.

(Nevet.) Igen, ez olyan érdekes, a színházban is többnyire így van, hogyha az ember drámát próbál, akkor sokkal többet nevet, mint amikor vígjátékot.

Sokan azt írták a filmről, hogy ez életed szerepe. Ez hízelgő számodra, vagy úgy vagy vele, hogy ez azért még túlzás, hiszen még nagyon fiatal vagy?

Egy picit túlzásnak érzem, nyilván egy kicsit azért hízelgő is. Az embernek vannak korszakai. A fiatalságomnak a Szerelemtől sújtva volt egy nagyon meghatározó filmje, akkor azt gondoltam, hogy az az életem szerepe. Most meg azt gondolom, hogy így negyven körül, van egy korosztályváltás az életemben, és azt egy ilyennel kezdeni, az egy nagyon nagy dolog. És nagyon büszke vagyok rá, hogy ezzel megbíztak, és tényleg nagyon jólesik, hogy ezt mondják rólam, de én is azt gondolom, hogy ezen a pályán még van egy-két évem, és azért remélem, hogy még jönnek szembe velem ilyen szerepek.

Ha legközelebb megkeresnek egy filmszereppel, ezután már okosabban fogod megválogatni? Vagy továbbra is elvállalsz olyan limonádékat, mint a Nejem, nőm, csajom, esetleg az S. O. S. szerelem?

Figyelj, szerintem egy színész ma Magyarországon lényegében nem válogathat abban, hogy milyen filmszerepet kap. Nyilván van egy szint, ami alá nem mennék, nekem nagyon kell tudnom azt, hogy már mit jelentek, mit érek. Nagyon kell gondolkodni, hogy a következő korszakban ne legyen ilyen femme fatale-os szerep, hogy ne én legyek az aktuális díva, mert akkor mindig csak ez jut eszébe egy filmrendezőnek rólam. Tudni kell, hogy mit érsz, meg hogy mivel tudsz több lenni, de nem nagyon lehet válogatni. Szóval, ha közben jön egy romkom… És hát ezt is tudod, milyen, most mi a romkom? Lehet azt jól is csinálni – lásd külföld –, az egy más kérdés, hogy ezeket itthon be kellett vezetni, és el kellett kezdeni, és nem feltétlenül voltak tökéletesek vagy jók. De közben meg borzasztóan sok ember megnézte. Szóval, ha lesznek akik, az S. O. S. szerelem miatt nézik meg a Félvilágot, akkor tök jó, hogy mindkettő volt az életemben.

Én azt vettem észre, hogy a magyar film az utóbbi időben javul. Te is érzékeled ezt?

Igen, én is azt érzem, hogy egyre több, jobb forgatókönyv lesz. És egyre több kísérlet van a filmekben, mind a műfaji filmekben, mind a szórakoztatóakban.

Szereted Rejtőt? Két hangos könyvét is felolvastad.

Igen, szeretem, egy rádiójáték után készítettünk el két hangos könyvet a Kossuth Kiadóval. Iszonyatosan szórakoztatóak. Édesapámnak volt a nagy kedvence, gyerekként még nem értettem, de aztán megszerettem. Szerintem azért Rejtőhöz érni kell.

Színház vagy mozi?

Válasszak? Nem tudok. A színpad az egy csűr, ott sokkal otthonosabban érzem magam. Azt sokkal rendszeresebben művelem. De nem tudnék választani igazából, és nem is akarnék. Meg itt nálunk ez elő nem fordulhat, hogy csak egyikből vagy másikból mint színész meg tudj élni. (Nevet.) Ettől egyelőre nem kell tartani.

Ha ez a csapat visszahív a következő filmjére, azonnal igent mondasz?

Igen. Nem kérdés. 

A FilmBook olvasói nevében is köszönöm az interjút.

fotók: internet