Amikor először láttam az "eredeti", kőkorszaki "Tini nindzsa teknőcöket", vagyis az 1989-es és 1991-es verziót, akkor úgy voltam vele, hogy gyerekeknek való hülyeség. Illetve felnőttek számára meglehetősen nézhetetlen. A remakelt verziók után megváltoztattam az álláspontomat. Ha egy 11 éves agyával tudsz gondolkodni, még jól is szórakozhatsz. 

Végig azon töprengtem magamban, miközben a filmet néztem és megpróbáltam visszagondolni az előző, 2014-ben forgatott részre, hogy mennyire lehet komolyan venni azt a főgonoszt, akit "Zúzó"-nak hívnak és egyetlen értelmes cselekedete sem volt a filmben, azon kívül, hogy megpróbál nagyon acélosan, hidegen nézni és megjátszani, hogy ő itt most valami nagyon kemény fiú. A válasz egyszerű: sehogyan sem. Nem erre lett kitalálva, mint ahogyan a Tyler Perry által játszott sematikus Stockmann doktor szerepe sem. Voltak ugyan a történelemben olyan tudósok, akik nem vették észre a tudomány nevében és nevére hivatkozva, miféle szörnyű dolgokat találnak fel és dolgoznak ki, de a Perry által megformált tudós annyira karikírozva van és annyira bugyutának tűnik, hogy a fenti eszmefuttatás szerintem egyetlen percig nem jut a néző eszébe. Nyilvánvalóan nem a hihetőségen van a hangsúly, hanem a látványon és a pörgős párbeszédeken, amelyekből van bőven, jut a film minden részletére. 

Az már az eredeti filmeknél is szokás volt, nem tudom, milyen szempontok szerint, hogy a második részre lecserélték a  színészek egy részét, legalábbis a fő karakterek közül néhányat. Itt sincs ez másképpen. Zúzót más színész játssza és Will Arnett alig cameo szerepe mellé behozták a  képbe Stephen "Zöld Íjász" Amell-t, hadd örüljenek a gyermeki szívek egy kis románcnak is a végén. A történet nincs túlságosan megcsavarva, mondhatnám fájdalmasan egyszerű. Ismét meg kell állítani Zúzót, aki ezúttal egy idegen lénnyel szövetkezik a bolygó feletti uralom megszerzése céljából. (SPOILER!) Persze, hogy legyen némi kis ál-konfliktus, belecsempésznek a sztoriba némi ellentétet a teknőcök között, hiszen a vezetőjük elhallgatja, hogy az idegen által Zúzónak adott folyadéknak lehet egy olyan hatása is, hogy emberré válhatnának és nem lennének többé kitaszítottak ebből a világból. Elvegyülhetnének, mint a "normális" emberek.(SPOILER VÉGE!) Csakhamar kiderül azonban, hogy ezen szempontoknál sokkal fontosabb az összetartás, a barátság és az eltérő vélemények tolerálása, s hőseink a végére megszokott minőségükben eszmélnek fel, s harcostársi idillben egyesülnek. 

Jó, ez talán kissé szarkasztikusra sikeredett, de nem volt ilyen szándék benne. Kicsit sem. Viszont most azért engedtessék meg nekem, hogy egy pillanatra felnőtt fejjel gondolkodjak és megemlítsek néhányat azon típushibák közül, amelyeket az ilyen filmek, legyenek akár gyermekeknek, akár felnőtteknek szánva, szinte mindig elkövetnek. 

-Az eszelős doktor szerepe: szegény anti-hősünk mindig valamilyen tudományos felfedezés kivitelezése mellett kardoskodik: Ez lehet éppen egy világűrből jött szörnyeteg felboncolása, az atomnál százezerszer pusztítóbb bomba kifejlesztése és hasonlók. Közben észre sem veszi, hogy kedvence, akit éppen felboncolni készül a háta mögött csorgatja már éppen a nyálát. Ha nem ez történik, akkor természetfilmet látunk Cousteau kapitány tolmácsolásában. Ez a figura soha nem lát az orránál tovább. Azt sem veszi észre, hogy munkaadói általában csak addig tartanak igényt a szolgálataira, amíg meg nem csinálta azt a világmegváltó dolgot, ami világuralommal kecsegtet. Utána mehet a levesbe. 

-A sematikus főgonosz: nem, nem a filmbéli rosszfiúk tulajdonságait szeretném boncolgatni, hanem kiemelni azt a tendenciát, hogy ezen filmek - a  Tini nindzsa is - a rosszembert egyszemélyes hadseregként állítja be. Akinek senkire és semmire nincs szüksége, ezért - visszautalva a jó doktorra - a végén a rosszfiú mindig leszámol a szolgálatába szegődött tudóssal/tudósokkal. Oké, értem én, hogy ez még látványos is lehet, de unalmas már ezerszer ugyanazt látni és életszerűtlen is. Ha valamit nem tudok megoldani, lövésem sincs hozzá, akkor nem ölöm meg az egyetlen embert, aki supportálhatná azt a későbbiekben? Ja, hogy mégis....

-A kigolyózás elve: a dél-amerikai drogkartellek azért működnek olyan jól, mert vezetőik megértették, hogy szükségük van egymásra kéz kezet mos alapon. Az ilyen típusú filmekben viszont a gonoszok társulása csupán időleges, mert lásd mint fent, nem csak a  személyzetet irtják ki a végén, hanem a szövetségeseiket is. Hát persze, megalomásiásak, azt hiszik egyedül is megy a világuralom. 

Gyerekfilm ide vagy oda, az még egy videojátékban sem hátrány, ha a főgonosz, vagy a tartalék rosszember kissé fajsúlyos és meg kell vele küzdeni. Az még valahogyan elmegy, hogy ez a Zúzó csupán szigorúan tud nézni és ez már önmagában sem fenyegető, hanem inkább röhejes egy idő után, az viszont már a kiábrándító kategóriája, amikor (SPOILER!) az idegen elárulja, ő pedig nagy dérrel-dúrral harcállásba helyezkedik, de már nyuszit is csinálnak belőle abban a pillanatban. Zúzónak vége anélkül, hogy BÁRMIT is tett volna a filmben. (SPOILER VÉGE!) Talán nem túlzok, ha ezt állítom, hogy ez a  pali egy igazi nyuszi. Viszont Megan Fox jól néz ki. Dögös. Ez tény.