Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Star Trek: Űrszekerek - II. rész: az első évad (1966)

elmélkedés egy legendás sorozatról

2016. július 24. - scal

"Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."

Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük a kezdeteket, és a pilot epizódokat, ezúttal pedig az első 16 részt ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!

TOS1x09f.jpg

Az évad első hivatalos része, a Pókerjátszma tizediknek lett leadva, mert a rengeteg vizuális effektus elkészítése annyi időt emésztett fel, hogy kétszer is el kellett tolni a bemutatót. Itt lépett színre Dr. McCoy, a folyton házsártos, zsémbelődő hajóorvos - a pilotban csupán pár percre jelenik meg egy magát orvosnak mondó statiszta -, aki a legemberibb karakter, és vele egészül triumvirátussá a Kirk és Spock duó. A legtöbb részben ők hárman kalandoznak amikor lesugároznak egy bolygó felszínére, a velük érkező biztonsági őrök meghalnak. Az őt alakító DeForrest Kelley volt az első aki meghalt a csapatból 1999-ben, őt követte 2005-ben James Doohan, 2015-ben pedig Leonard Nimoy. Ugyancsak itt láthatjuk először Uhura hadnagyot is, a kommunikációs tisztet alakító, afroamerikai Nichelle Nichols. Ebből a szempontból a Star Trek valóban nagyon felvilágosult légkörről tesz tanúbizonyságot, hiszen a polgárjogi mozgalom még csak most veszi kezdetét, hol van még a blaxploitation időszaka, és ugyanez igaz Sulu-ra is, hiszen mindössze húsz év messzeségben járunk Hirosimától.

Nichols az első évad után ott akarta hagyni a sorozatot, és épp Martin Luther King beszélte rá, mennyire fontos az ő jelenléte az Enterprise fedélzetén, hiszen egyike az első fekete női szereplőknek, aki millióknak szolgál példaképül. Megemlítendő még személyes kedvencem Grace Lee Whitney, aki Janice Rand segédtisztet játszotta. Neki olyan fontos szerep jutott, mint a mondatok ismétlése, papírok adogatása, és a kapitány vicceinek, zaklatásának eltűrése. Whitneyt nyolc rész után kirúgták, és sokáig nem is lehetett tudni az igazi okát. Ahogy azt az 1998-ban megjelent életrajzában, The Longest Trek: My Tour of the Galaxy-ban leírja, kis híján öngyilkos lett, amikor kitették a sorozatból. Állítólag az egyik producer mindenáron le akart vele feküdni, de Whitney ebbe nem ment bele. Ezután arra hivatkozva, hogy Kirk kapitányt leköti a segédtisztje, és neki a sorozat népszerűségének érdekében függetlennek kell maradnia, kiírták, még úgyis, hogy Nimoy a végsőkig kiállt a színésznő mellett. Valójában azonban sokkal egyszerűbb oka volt, faragni kellett a költségeken, mert Kelley ismertsége növekedett és többet kellett fizetni neki. Az első évad után Nimoyt majdnem kirúgták, mert 800%-os béremelési követeléssel állt elő - az első évadban csupán 1100 dollárt kapott részenként -, de értelemszerűen tőle nem lehetett megválni, mert eddigre ő lett a Star Trek arca.

Whitney kirúgása több szempontból is elbaltázottnak tekinthető, hiszen az Enterprise fedélzetén rajta kívül mindössze két állandó női szereplő volt, Uhura, valamint a későbbiekben feltűnő Chapel nővér, a játszani nem tudó, Roddenberry feleség alias Majel Barrett. Mindenképpen kellett volna a segédtiszt a továbbiakban is, hogy oldja a férfi többséget, és Whitney még játszani is tudott. Ezután szinte minden részben más hölgyemény tűnt fel ebben a segédtiszt szerepében, szerepük teljességgel lényegtelenné vált, gyakran annyira nem tudtak játszani sem, hogy egyenesen a Playboyból szerződtették le őket. Whitney később a nagy filmekben visszatért, amikor Kelley elmesélte neki mennyire szeretik őt a fanok, és az összes találkozón kérdezgetik mi van vele, hova tűnt, vagyis nyolc rész is elég volt, hogy a szívükbe zárják. Utólag Roddenberry is elhibázott döntésnek ítélte a színésznő kirúgását, és az NBC vezetőségének fafejűségét hibáztatta.

TOS1x10g.jpg

Ettől a résztől kezdve, az összes női szereplő, aki a hajón szolgál miniszoknyát visel, nadrág helyett. Amikor ezt meglátták az NBC fejesei, azonnal szóltak Roddenberrynek, hogy ez televíziónak készül - megint hangsúlyoznám 1966-ban járunk, amikor még nem volt elfogadott, hogy prostinak öltöznek a lányok -, de mennyire leleményes lehetett ez az ürge, szépen elmagyarázta a producereknek, hogy 2266-ban már senki nem foglalkozik az ilyen szexista nézetekkel, teljesen természetes, hogy a nők ruhái 300 év alatt eljutottak az extra mini szoknyákig. Ja, akkor mindjárt más, mehet adásba! Sulu innentől fogva a mindenkori kormányos (arany pizsi), Spock a tudományos és első tiszt (kék pizsi), Scotty pedig maradt a főgépész (piros pizsi). Uhura ruhája ekkor még arany, a segédtiszté pedig piros. Egyébként ezek a pizsik már a 2.0-ás verziók, amit a fekete gallérról lehet felismerni.

Szintén, ez volt az első epizód ahol elhangzik Kirk monológja - idézet fent - az epizód nyitányában, de a leglényegesebb változtatás, hogy belőtték Shatner frizuráját, és megkapja a hegyesre levágott barkót, amitől olyan szívdöglesztő lesz a nézése. Nimoy a forgatókönyv szerint el kellett volna szörnyülködjön az idegen megjelenésén, de a rendező Joseph Sargent azt tanácsolta neki, ne foglalkozzon a forgatókönyvvel, és csak annyit mondjon higgadtan: "Fascinating", azaz: Bámulatos/Figyelemre méltó. A karakter így kapta meg mára legendássá vált kifejezését, mely azt mutatja, Spock a legkisebb érzelmi ingadozás nélkül képes valamit elismerni, de kb. ennyi. Szintén ebben a részben hangzik el az is róla, hogy félvér, az apja vulkáni, az anyja pedig földi asszony volt.

Ebben a részben hallhatóak először a hajó hídjának tipikus hang effektusai, melyek mára egyértelműen jelzik, az Enterprise fedélzetén járunk. Ugyancsak ebben a részben látható először, amint Sulu hátranéz a kapitányra, mert valami baljóslatú dolog történik a képernyőn. Ezt a pillanatot később rengeteg részben újra felhasználták, szóval Sulu - szintén költséghatékony szempontból - pontosan ugyanúgy néz hátra minden egyes alkalommal. Az Enterprise ekkor még az UESPA színei alatt repül, ami a United Earth Space Probe Agency rövidítése. A United Federation of Planets az évad végéig még nem létezett. Szintén ebben az epizódban hallhatjuk először Fred Steiner csellós nyitózenéjét, ami a sorozat védjegyévé vált. Ha viszont élvezet szempontjából nézzük a részt, és nem a filmtörténeti jelentőségeket vizslatjuk be kell látnunk, hogy egy meglehetősen rossz epizód, amit bármikor kihagyhatsz, úgynevezett filler rész, ami nem mélyíti el túlságosan a Star Trek univerzumát.  

TOS1x06c.jpg

Említettem, hogy Roddenberry három scriptet készített a második pilotnak, és az egyik "vesztest" már a második részben gyorsan fel is használta, ez volt a Mudd Asszonnyai. Nyilvánvaló, hogy itt Roddenberry az alapvető szexuális ösztönöket akarta felkaparni, de a kalandvágy győzött a pilot kiválasztásakor. Számunkra kuriózum, hogy a három szépség közül, az egyiket Kovács Magdának hívják, az őt alakító Susan Denberg épp előtte villantott a Playboyban Miss Augusztusként. Itt említik meg először, hogy az Enterprise-t dilítium kristályok hajtják, noha itt még csak sima lítiumként emlegetik őket. Egyébként ez egy tipikusan olyan rész, ami egy átverés körül játszódik, számtalan ehhez hasonlóval találkoznak a legénység tagjai.

Nekem egy idő után kicsit elegem is lett belőle, hogy akárhova mennek, mindenki át akarja verni Kirkéket, vagy szimplán ellenségesek velük, netalán ellenszenves az egész hajó legénysége az adott bolygó lakóinak. Mintha csupa nem normális elmebeteg lakná az univerzumot, és dacára, hogy a csillagflotta legpöpecebb hajóján közlekednek, minden bolondnak kényére kedvére kell tenniük. Spock ekkorra már jóformán kiforrott, sokkal emberibb lett, de mégis látszik rajta, hogy űrlény, a fülei kevésbé sátániak, a szemöldöke íve finomult, a haja már szabályosan van lenyírva és sárgás bőrszínéből is sokat visszavettek.

Ennél a résznél derült ki az is, hogy a velúrból készült uniformisok minden egyes mosásnál összemennek - a színészek szövetségének egyik kitétele alapján a jelmezeket naponta mosni kellett. A cyclorama stúdió is ekkor debütált, mert Robert H. Justman producer felvetette, hogy különböző színekkel kell megvilágítani a hátteret, amivel elérik a hatást, hogy más és más bolygókon járnak. Ha ugyanis mindig ugyanazt a felhős hátteret használják, akkor nem teremtődik meg az illúzió, hiszen ki kellett használni, hogy a Star Trek volt az NBC első színesben sugárzott sorozata. Érdekes, hogy ez a történet amilyen rossz, olyan rég létezett, már a Ketrec bemutatójakor versenyben volt, hogy ebből készüljön az első pilot. A vetítéskor a közönségnek nagyon tetszett, hiszen három gyönyörű nőt is felvonultatott, és afféle szexuális fantáziálásnak is betudható, ami kész csoda, hogy ekkoriban adásba kerülhetett. Szerény véleményem azonban az, hogy a Mudd asszonyai egyike a létező legrosszabb epizódoknak az egész sorozatban, az ég világon semmit nem vesztesz, ha átugrod.

TOS1x05c.jpg

A Megkettőzve szintén egy nagyobb gyűjtőepizód. Itt nem az átverés a központi téma, hanem hogy az egyik szereplő - jelen esetben a kapitány - viselkedése abnormálissá válik, és ez okozza a fő problémát. Ez általában a triumvirátus valamelyik tagjával esik meg. És ha már ez a rész Kirkről szól, had beszéljek egy kicsit William Shatnerről. Hihetetlen ez a pali, egyrészt számomra teljesen furcsa volt látni, hogy milyen jó kondiban van 35 évesen, a nők bizonyára döglöttek utána, főleg hogy majdnem minden második epizódban kiderül, hogy ezzel-azzal volt afférja. Amelyekben meg nem, ott minimum agyonver egy idegent, vagy kioszt pár pofont, úgyhogy azt is mondhatnánk, hogy ő a Star Trek motorja, az akció faktorért felelős, kemény öklű 60-as évekbeli hős, és minden vehemenciája ellenére számomra az egyetlen és igazi kapitánya az Enterprisenak.

Azonban nem tudok elmenni amellett, hogy ezek az akciójelenetek mára olyan röhejesek lettek, - de az is elképzelhető, hogy már a saját idejükben is azok voltak - hogy éppen ezzel érik el a céljukat. Egyébként csak unalmas pofozkodás lenne, amit láthatóan azért írtak a legtöbb részbe, "mert akció kell, nem gondolkodás". Gyorsan reagál, általában szereti kikérni Spock véleményét, de ő maga előbb üt aztán kérdez, ezt az ösztönös agressziót is jól kihasználták a készítők, hogy rajta keresztül bemutassák az egyik alapvető emberi tulajdonságot. Shatner számomra mindig is T.J. Hooker marad, de alapjában véve mégis csak ezen szerepe a kultikusabb. Nagy divat volt ekkoriban a filmekben megkettőzni a főhőst, a trükk technológia egyik csodájaként tekintettek rá, mindenkinek ikertestvére lett, meg tükörképe, valami hasonló zajlik itt is. A jó Kirk azért visel zöld uniformist - ekkor még a stráfok a nyaka körül vannak -, hogy a néző könnyen meg tudja különböztetni a gonosz Kirktől, mert ugye abból nem nyilvánvaló, hogy az egyik kezesbárárny, a másik meg egy elmebeteg pszichopata.

Valamint ebben az epizódban láthatjuk először működés közben a vulkáni idegfogást, amivel Spock hatástalanítja Kirköt. A forgatókönyvben eredetileg karateütést írtak, de Nimoy úgy ítélte meg, hogy ez teljességgel ellentmond a karakter logikai, és erőszakmentes természetének, és előállt ezzel. És hogy mennyire igaza volt, nagyon elegáns ahogy ezután a sorozatban csak megnyomkodja az emberek vállát, Lucas tizenegy évvel később jól el is lopta a Jedik számára. Itt hangzik el először Dr. McCoy azóta legendásan híres egysorosa: "Meghalt, Jim." Ez először ugyan nem vicces, de amikor kb. huszadjára néz a doki Kirkre és elsápadt arccal benyögi a nyilvánvalót, azon nem lehet nem röhögni. Spock ekkor még másodtisztként van nyilvántartva, később viszont következetesen elsőtisztként szólítják meg. Maga a rész Whitney egyik kedvence, mert nagyobb szerepet kapott, ugyanakkor felháborítónak tartotta, hogyan kezelték benne, hogy kis híján megerőszakolták a karakterét. Meglehetősen szórakoztató epizódot kapunk, de ugyanezt az ötletet sokkal jobban dolgozták fel a harmadik évadban.

TOS1x01l.jpg

A Veszélyeztetett egyedek tipikusan az az epizód, ami megint csak egy bődületesen rossz filler, de olyan szinten nevetséges, hogy mégis megtekintésre ajánlom, mert kétségkívül szórakoztató. Például itt látható, amint meghal az első biztonsági őr. Egyszerre hatan tudnak lesugározni, mondjuk lejön a kapitány, a doki, Spock, a segédtiszt, meg két biztonsági őr. Na most tízből kilencszer az egyik őr meghal, a fennmaradónál meg mindketten. Az Enterprise fedélzetén nem éppen nyugdíjas állás biztonsági tisztnek lenni. Ezek a szereplők nem is kaptak nevet, "redshirt"-nek hívták az összeset, és bevallottan az volt a szerepük, hogy meghalljanak, ezzel demonstrálva, micsoda veszély is leselkedik hőseinkre.

Uhura ebben a részben kapja meg piros ruciját, itt derül ki, hogy szuahéli - a neve egyébként Szabadságot jelent - és itt kapta a legtöbb szerepet is. Az epizód egyébiránt besorolható a bolygólátogató részek közé, - alapvetően kétféle történet született, vagy végig az Enterprise fedélzetén vagyunk, vagy valami neve nincs bolygót látogatunk meg. Az első verzió a jobb, mert míg az Enterpriset az idők folyamán egész tisztességesen kiépítették, addig a bolygós részek mindig valami gagyi, festett háttér előtt játszódó homokos-dűnés helyszínben kimerültek, ahol maximum a világítás ereje változik. És akkor még nem is említettem, hogy vannak szörnyes részek is, nem véletlenül, mert ezek a legrosszabbak. Ebben a részben pl. a szörnyűséges Sószörny leselkedik hőseinkre. Az NBC mégis ezt választotta ki, hogy elindulhasson a Star Trek a televízióban, mert sokkal kalandosabbnak tartották, ha a szereplők egy bolygón szerencsétlenkednek, így azokat vették előre.

A rendező Marc Daniels összesen tizenöt részt készített a sorozat számára, és ő hívta fel Roddenberry figyelmét, hogy döntse el mit akar, olcsó ijesztgetést, vagy egy sokkal intelligensebb hozzáállást. Mindent úgy kell kezelni nekik is, mintha valóság lenne, és akkor a közönség is így fog hozzáállni. Később bezsebelt egy Hugo díjat a Vissza a tiltott bolygóra című részért. Roddenberry apja azonban annyira szégyellte magát a bemutatókor, hogy átment a szomszédokhoz bocsánatot kérni.

TOS1x04b.jpg

A Gátlások nélkül epizód azért is jelentős, mert ekkor kezdett Spock igazi kult-figura lenni. Kiderül róla ugyanis, hogy mivel csak félig vulkáni, félig pedig ember, lehet, hogy ez a kíméletlen logika csupán álca, és át tud élni olyan alapvető emberi érzelmeket amiket gyakorta "nem ért". Vagyis Spock elrejti ezt a világ elől, amely amúgy sem igazán érti meg, és mesterségesen tette magát ilyen szenvtelenné. Nimoy saját ötlete volt, hogy Spock könnyezzen, eredetileg ez sem szerepelt a forgatókönyvben. A két pilotban egyébként még nem volt konkrét elképzelés Spockot illetően, mindkét részben jól kivehető, ahogy mosolyog párszor. Ez egyébként az egyik legjobb epizód, ami leginkább a humornak köszönhető, annak a fajtának ami végig jelen van a sorozatban, és nem azért, mert valami röhejes, vagy elavult, hanem mert tényleg vicces, mint McCoy és Spock örökös csipkelődése, vagy Spock értetlenkedése az emberi szokásokon.

Netalán amikor ő és Kirk egy életveszélyes helyzetben vannak, és halál nyugodtan bejelenti: Megközelítőleg 7621,5 az egyhez az esély hogy életben maradnak, természetesen ezek csak megközelítő értékek, mert jelen helyzetben ennél pontosabb számításba sajnos nem tud bocsátkozni. Ez lett volna az első dupla epizód, de azután egy huszáros vágással a "folytatást" majd csak tizenöt résszel később forgatták le. Valamint itt láthatjuk először Chapel nővért, aki McCoy segéde lenne, de hála istennek alig szerepel a sorozatban, mert jobban ripacskodik mint első tiszt korában a pilot-pilotban. A Sulut alakító George Takei kedvenc epizódja szintén ez, nyilván azért, mert itt sokkal több szerepet kapott, és elmélyíthette karakterét, akinek eredetileg egy katanával kellett volna rohangálni a folyosón, de ezt túlságosan sztereotipnak ítélte, ezért úgy döntött, hogy Sulu inkább egy rapírral hadonásszon, és szeresse Dumas Három testőrét. A színész vívni sem tudott előtte így rengeteget gyakorolt, hogy helyesen tartsa a vívótőrt, és mikor megtudta hogy félmeztelenül kell szerepelnie, kemény edzésbe is fogott, hogy minél jobban nézzen ki.

Az epizód kapcsán érdemes megemlíteni a Star Trek egyik állandó háttérmunkását Eddie Paskeyt, aki 57 részen keresztül segítette a csapat munkáját és karakterét először Connorsnak, majd Ryan, végül Leslie hadnagynak hívták. Ebben a részben szerették volna jobban bevonni a forgatásba, és sok mondatot is írtak neki, de Paskey annyira lámpalázas volt, hogy végül a legtöbb mondatát Nimoy mondta fel, és ezután csak statiszta biztonsági tiszt szerepekben tűnt fel. De ő volt Doohan kéz dublőre, és Shatner beállósa is, akivel elpróbálták, honnan kell megvilágítani a színészt, milyen szögből vegye a kamera, stb. Végül a reflektorok felerősítették egy régi sérülését, és a harmadik évadnál otthagyta a sorozatot, mert már nagyon fájdalmasan hatottak rá az erős fények. Szintén ebben az epizódban hangzik el Scotty legendás mondata: "A fizika törvényeit, nem tudom megváltoztatni!" Az epizód nyitánya pedig engem valamiért A dologra emlékeztet a megfagyott emberekkel, a vizsgálódással, az emberről emberre terjedő vírussal/parazitával. Lényeg a lényeg, ez egy kötelező rész mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik a Star Trek iránt. 

TOS1x04b_1.jpg

A legellenszenvesebb epizód mind közül a Charlie, itt már megint totálisan hülyének nézi egy kívülálló az egész legénységet, a kapitánnyal az élén, és ők a világ minden kincséért sem óhajtanak erre rácáfolni. Végtelenül banális jelenetek váltogatják egymást, ami még a humor dacára is meglehetősen kínos. Igazából csak azért érdemes megnézni, mert szerepel benne a bájos Whitney. Ebben a részben tudjuk meg, hogy az Enterprise fedélzetén 428-an teljesítenek szolgálatot, - a pilotban Pike kapitány hajóján 203 fő volt - később ezt korrigálják 430-ra. Eddigre már nagyon jól kiépítették a hajót. A legtöbb időt a hídon fogjuk tölteni, ahol már mindenkinek meg van a maga pontos helye - az első részekben a navigátor meg a kormányos folyton helyet cserélt -, van kantin, gyengélkedő, gépház, Kirk kapitány szobája, néhány folyosó amin kergetőzni lehet, turbólift, és az egyik legfontosabb helyszín a transzporter.

Talán kevesen tudják, de pont a sorozat egyik legjobb ötlete éppen költségvetési okokból született, egyszerűen nem volt rá keret, hogy bemutassák, amint az Enterprise landol a bolygólátogatások során, és így vált legendává Kirk mondata: "Sugározz fel Scotty!" Mellesleg ez így ebben a formában egyetlen egyszer sem hangzott el a sorozatban. Kirk sokféleképpen variálta, de ez így a fanok kollektív tudatalattija rakta össze. Tényleg sokkal futurisztikusabb ez a megoldás, és logikusabb is, mint az energiapazarló le meg fölszállás, az első landolás, majd csak a 90-es években történik meg a Voyager sorozatban. Megemlítendő még, hogy ez volt az első epizód, amit D. C. Fontana írt, aki aztán oroszlánrészt vállalt a sorozat szerkesztésében. Teljes nevét sosem írták ki, mert a D. C. jelen esetben Dorothy Cathrine-t takart, és Roddenberry szerint rosszul vette volna ki magát, ha egy főképp férfiak által rajongott műfajról kiderül, hogy nő írja az alapját.

Ezt a részt másodjára mutatták be, mert kizárólag az űrhajón játszódik, és rengeteg újrahasznosított felvételt tartalmaz a két pilotból, ezért viszonylag kevés utómunkálattal hamar kész lettek vele. Emiatt még az eredetileg megjelenő Antarest is kukázták az utolsó pillanatban. Bár se a cenzoroknak, se az NBC fejeseinek nem tetszett mégis engedték, hogy ilyen hamar műsorra tűzzék, így több idő maradhatott bonyolultabb epizódok befejezésére. Megjegyzendő, hogy Spock karaktere itt is mutat érzelmeket, mert még nem volt teljesen eldöntve milyen irányba is vigyék a karaktert. Amikor Uhurával beszélget látható amint elmosolyodik, és ugyanakkor idegesíti is a nő viselkedése. Később ezt azzal magyarázták, hogy Spock képes lett utánozni alapvető emberi érzelmi megnyilvánulásokat. Spock ebben a részben egyszerre idézi Edgar Allan Poet, és William Blaket. Ez az egyetlen epizód, amikor Roddenberry cameo szerepet vállalt, jól lehet csak a hangját hallhatjuk egy mondat erejéig mint a hajó szakácsa.

TOS1x14d.jpg

Nincsenek Győztesek a címe azon epizódnak, melyben a sorozatban elsőként találkozhatunk egy másik galaktikus fajjal, nevezetesen a Romulánokkal, - és azok álcaberendezéssel felvértezett harcimadár űrhajójukkal -akik itt még szintén költségvetési okokból egy az egyben úgy néznek ki, mint a régi rómaiak csak űrhajókon. Ez a másik példa, amikor az olcsóskodás nem kreatív vonalat vesz fel, hanem erőltetett lesz. Szintén az első alkalommal láthatjuk, hogy az Enterprisenak bizony fegyverei is vannak, bár kinézetéről én sosem egy hadihajóra inkább afféle luxusjachtra asszociáltam. És mi mással támadnának mint fézerrel. Ebben a sorozatban nincs egy gránát, egy kőbalta, csak fézer, meg még több fézer. A fézer egy fejlesztett verziója lenne a lézernek, ami képes kábítani, de gyilkolni is. Rövid, vagy egybefüggő sugarat kilőni, falat olvasztani, és ennek megfelelően az is változott az idők folyamán, az elsők még úgy néztek ki mint egy távirányító, később már komolyabb fegyvernek látszó tárgy formát kaptak.

A Romulán hadvezért Mark Lenard játssza, aki később mit sem zavartatva magát többször is eljátszotta Spock apját, - sőt később klingont is alakított, így ő volt az első színész, aki mindhárom fő fajt eljátszotta - no de ilyen csacskaságok gyakorta előfordultak, hiszen Spock ekkor még úgy magyarázza félvér eredetét, hogy "egyik őse földi nőt vett feleségül", igen egyik őse, egészen pontosan az apja. Az epizódból az is világossá válik, hogy ha ráfókuszálunk egy új tagra, aki nem szerepel az alapcsapatban, akkor ő vagy problémaokozó lesz, vagy csak szimplán meghal. Például azt vagy egy tucatszor eljátszották, hogy a kormányos új navigátort kap, aki aztán megőrül, vagy lázadni kezd, vagy valami hasonló.

Ez az egyetlen epizód amelyben bármiféle utalást láthatunk arra, hogy létezik vallás a Star Trek univerzumában. Roddenberry ugyanis ateista volt, a 60-as években pedig a katolikusokra még mindig rossz szemmel néztek az USA-ban. Ugyancsak ebben a részben láthatunk egy közelit egy másik állandó statisztáról Ron Vetorol, aki szintén több szereplőt is alakított tizenhét részen keresztül. Rendkívül jó és feszes résznek tartom ezt az epizódot, olyan megkerülhetetlen alkotásnak, ami nem csak az évadból, de az egész sorozatból is kiemelkedik.

TOS1x07.jpg

A Ki pótolhat egy embert? az első epizód, ahol a már tárgyalt első vörös-inges elhalálozik. Akik eddig meghaltak és biztonságiak voltak, a következetlen pizsama használatnak köszönhetően hol kék, hol pedig bézs uniformist viseltek. Innentől viszont hullanak mint a legyek. Azt is megállapíthatjuk, hogy az alkotók a földönkívülieknek, meg a bolygókon lakó embereknek még idétlenebb ruhákat voltak képesek kreálni, amelyek mellett az Enterprise legénységének ruházata már nem is tűnik annyira vészesnek. Ez az első rész amelyet egy sci-fi író, bizonyos Robert Bloch írt, persze Roddenberry csak nem bírt magával és alaposan átírta. Azért némi nemű baljós utalások maradtak H. P. Lovecraft munkásságára, lásd magát a témát, a földalatti cseppköves barlangrendszert, és a piramis alakú ajtókat. A fene akar egy ilyen helyre lemenni. Az eredeti cím "Miből vannak a kislányok" egy amerikai altatódalt idéz meg, de hát ebből mi vajmi keveset észlelhetünk.

Maga az epizód egy rossz filler, amit nyugodtan átugorhatsz, különösen akkor, ha hozzám hasonlóan nem bírod elviselni a kotnyeleskedő Chapel nővért, mert ebben a részben jóval többet kapunk belőle, mint amennyi még egészséges. Cserébe nem szerepel sem Sulu, sem Scotty, de még Bones doki sem. Ismételten megcsodálhatjuk - már harmadjára Shatner kidolgozott felsőtestét, szigorúan 1960-as mércével nézve kidolgozott -, és eye-candynek kapunk egy gyönyörű leányzót a szépséges Andreát alakító Sherry Jackson, akit Shatner olyan hevesen csókolt színpadiasan, hogy a végén valódi csók lett belőle. Jackson elmondása szerint akkoriban olyan Nagyon Jó Nőnek számított, hogy prominens sztárok, írók, rendezők, producerek üldözték mindenféle ajánlatokkal, csak feküdjön le velük. Az epizódot a második pilotot forgató James Goldstone rendezte, akit azért hívtak vissza a sorozathoz, mert nagyon dicsérték az előző munkáját. Az epizódot azonban a szokványos hat nap helyett nyolc napig forgatta, így soha többet nem kérték fel újra.

Star Trekék gyakran szerették megidézni az avoni hattyú emlékét, így az Igazság irtó gép, eredeti címe a Machbetből származik: "Dagger of the Mind". Itt láthatjuk először működés közben a vulkáni elmekapcsolást, - lásd a képet a leadben - amely eredetileg egy szimpla hipnózist hivatott kicserélni, miután felmerült a kérdés, miért is Spock végezné ezt, ha a hajón van egy orvos is. Miért, miért, mert Nimoy neve volt az egyetlen, amely ekkortájt megjelent a főcímben Shatneré mellett. Aki hasonlóan az egyéb vulkáni dolgokhoz, ezt is mesterien oldotta meg. Helen szerepét eredetileg Whitneynek írták, de az NBC ekkor már szeretett volna megszabadulni tőle, Roddenberry ötletét, hogy közte és a kapitány között bármi huzamosabb szerelem szövődhessen kiaknázatlanul hagyták. Maga a rész nem a legjobb - megint csak hiányzik Scotty és Sulu, hogy ne kelljen nekik kifizetni a 890 dolláros bérüket -, de helyenként élvezetes, döntsd el, hogy megnézed vagy sem.

TOS1x08b.jpg

A sorozat kétségkívül legidőtállóbb részei véleményem szerint, amikor időt utaznak, vagy éppen egy alternatív földi síkra jutnak el, mint a Miri-ben. Ezen epizód arról is híres, hogy a BBC betiltotta az újravetítését, merthogy gyermekeket mutatnak be, akik gonosz felnőtt szokásokkal fertőződtek meg. Ekkor már kicsit olyan érzésem volt, hogy azért a fejesek nálunk is láthatták ezt a sorozatot valamilyen úton módon, mert a Mézga Aladár kalandjai is pontosan ilyesmiket mutat be, minden részben valami alternatív aspektusban láthatjuk a Föld mivé is torzulhatott volna, ahelyett, hogy azzá torzult ami. S ez nem lehet a véletlen műve csupán. Az epizódban ismételten nem szerepel Scotty, Sulu és Uhura. A Ketrec után ez volt az első rész ahol külső helyszínen forgattak, nevezetesen a 40 holdnak nevezett díszletben, amit még a The Andy Griffith Shownak építettek meg. Ezen kívül csak az Enterprise hídját láthatjuk.

Ebben a részben hallhatjuk először, hogy 300 évvel korábbra mennek vissza hőseink, vagyis nagyjából 2260-ban játszódnak a Star Trek legénységének kalandjai. Az eredeti szkript jobban ráfeküdt volna a témára, hogy a segédtiszt és Kirk között románc van, ebből nagyjából annyi maradt a végleges produktumban, hogy a segédtiszt bele van pistulva a kapitányba, aminél ugye mi sem természetesebb. Az alternatív föld témát nagyon szerették ebben a sorozatban, mert meg lehetett vele spórolni a jelmezeket, díszleteket, sminket, maszkot, amik mind pluszköltséget jelentettek. Az egész sorozatban tucatnyi hasonló történetet fogunk látni, és a Miri az első ilyen, melyet elsősorban témája miatt mindenkinek megtekintésre ajánlok.

A király lelkiismerete már csak úgy tobzódik a Shakespeare-i utalásokban, és itt szembesülhetünk azzal is, hogy Kirk kapitány ötéves küldetése során - optimisták voltak a készítők, mert mint tudjuk csak három lett belőle - megannyi nőt megfektethetett - persze ezt mi nem látjuk -, de akibe igazán beleszeret, az halálra van ítélve. Most képzeljük csak el, feleségül veszi, aztán elmaradnak a rajongói levelek. Kirk egyébként három havonta szerelmes lehetett mert jelentkező bőven akadt. Uhura másodszor fakadt dalra az évad során, szerencsére utoljára, mert ezek a zenei betétek, nem igazán illenek bele a sorozat világába, és rendkívül kínosak, láthatóan újraszinkronizáltak. Ez az első rész, amiben hallhatjuk beszélni a fedélzeti számítógépet - szintén Majel Barrett alakítja. Szintén ez az utolsó rész, ahol Whitney feltűnik, de már nem kapott szöveget, ezt a színésznő úgy vélte külön azért csinálták, hogy végképp megalázzák. A felvétel után rögtön az öltözőjébe rohant és leitta magát. Whitney ezután éveken át küzdött az alkoholizmussal mire kigyógyult belőle.

TOS1x16.jpg

A Hajótöröttek az első olyan epizód ahol Kirk helyett inkább Spock karakterére fókuszáltak a készítők, és tegyünk így mi is. Sok mindent leírtam már róla, mégsem igazán foglalkoztam eddig vele. Spock mindent a kérlelhetetlen logikának rendel alá, nem is érti, vagy csak nem akarja érteni a legtöbb emberi megnyilvánulást, ennek okán nem is hazudik, és fel nem foghatja, miért dönt a kapitány gyakran ösztönösen, teljesen logikátlanul. Megformálója, a 2015-ben elhunyt Leonard Nimoy, egy ukrán, zsidó családból származó színész, aki később ráébredt mennyire beskatulyázta magát ebbe a szerepbe, és hiába játszott még megannyi filmben, színházban, ő mindig is Spock maradt, - egészen a rebootig ő volt az egyetlen aki eljátszotta. 1975-ben megírta életrajzát Nem vagyok Spock címmel, melyben kifejti, mennyire idegen tőle ez a számítógépszerűen gondolkodó, valótlan figura. Mondanom se kell, hogy a rajongók teljesen ledöbbentek, hiszen a sorozatban Nimoy a játékának köszönhetően szabályosan eggyé olvadt a karakterrel.

De ezután sem lett olyan szerep amellyel akár megközelítette volna Spock sikerét, ezért úgy gondolta legjobb ötlet ha megöli a karaktert. Így 1982-ben a Khan haragja című nagyfilmben hősi halált halt. Hogy ez mennyire elbaltázott döntés volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a két évvel később következő filmben újraélesztik a karaktert, így állhat be Sherlock Holmes, Gandalf meg a többiek mögé, akiket mind a halálból hoztak vissza miután egyszer már "leszámoltak vele". Végül Nimoy ráébredt, élete teljesen összenőtt Spockkal és 1995-ben újabb életrajzi könyvet írt ezúttal Én vagyok Spock címmel. Melyben azt fejtegeti mennyire elválaszthatatlan a hegyes fülű vulkánitól. Nimoy egyébiránt nagyon jó rendező -, nem egy Star Trek filmet ő maga dirigált -, és tehetséges író is volt, 83 évet élt.

Shatnerrel egy évben születtek, nagy kettősük egész végig Damoklész kardjaként lebegett a sorozat felett, ki nem állhatták egymást, és veszekedéseikkel megmérgezték az összes forgatás légkörét, ami két főszereplő esetében ugye patt helyzet. Szerencsére mindebből semmi sem látszik, mintha országos cimborák lettek volna, de hát nyilván ők is pénzből éltek. Viszonyukat csak a nagy filmekre rendezték, nyilvánvalóan azért, mert addigra már túl voltak a negyvenen is, és lenyugodtak, vagy csak jót tett, hogy már nem látták napi szinten egymást. De, hogy az epizódról is ejtsek pár szót, ez megint egyike azoknak melyben súlyos morális döntések kapnak központi szerepet. Ez egyébként baromi jó a Star Trekben. Itt elgondolkozol Te vajon mit tennél, és kényelmetlenül érzed magad, manapság szinte lehetetlen ilyesmibe belefutni. Úgyhogy az epizódot mindenkinek ajánlom megtekintésre, mert nagyon élvezetes, egyike a legjobbaknak.

TOS1x20a.jpg

Az epizódban még lett volna szerepe a segédtisztnek is, de minthogy Whitneyt ekkor már kirúgták, így egy statisztával helyettesítették. A Galileo űrkomp egy miniatúra volt, amit ezután soha nem használtak, valahányszor látható volt az űrkomp a sorozatban - és párszor még előfordult -, azt ebből az epizódból kopírozták át, csak annyit csináltak, hogy átfestették a hátteret, hogy másnak tűnjön a helyszín. Minthogy azonban itt az űrkomp elpusztult egy alkalommal át kellett festeni Galileo 2-re a feliratot, mert akkor látszódott az oldala, és így akartak utalni rá, hogy építettek helyette másikat. 

Az évad kétségkívül egyik leggyengébb epizódja, a Hadbíróság, amely azonkívül, hogy bemutat egy érdekes , bár inkább idegesítő, és a Star Trek világából abszolút kilógó karaktert, az ügyvédet, merő dögunalom. Elmélkedhetnék, hogy itt is láthatóvá válik, miszerint nem csupán Uhurában merül ki a fekete színészek foglalkoztatottsága, nagyon sokkal találkozhatunk a hajó fedélzetén, de nem fogok, mert ez teljességgel nyilvánvaló. Hihetetlen egyébként, hogy a későbbiek folyamán hányszor visszahozták a hadbíróság toposzát is, lényegében egy idő után mindenkit hadbíróság elé citáltak, ami inkább nevetségesen hatott, semmint komolyan vehetőnek. Szintén ebben a részben láthatjuk először, hogy díszegyenruha is létezik a hajón. Scotty és Sulu megint nincs, én nem tudom ajánlani senkinek ezt az epizódot. 

Ugyanilyen tragédia az évad egyetlen dupla epizódja, amit annyira vártam. Azt gondoltam itt majd végre valami ütős történet, meg akció lesz, amit a cím is sugallt: Vissza a Tiltott bolygóra. Közben meg újrahasznosították a Ketrecet, ha már meg van ne vesszen kárba, kreáltak köré egy zagyva történetet amely összességében csak még több időzavart okozott mint amit megoldottak vele. Jeffrey Hunter persze visszautasította, hogy szerepeljen a részben, - 1969-ben meg is halt - így őt egy végletekig elmaszkírozott színész alakítja, karakterét pedig megnyomorították - nem csak mozgásra képtelen, de néma és az arca is összeégett. Igazából arra lennék kíváncsi, aki nem látta a pilotot és úgy nézi meg annak izgalmas-e ez a rész, mert számomra, nagyon erőltetettnek hatott, dacára, hogy a végét megváltoztatták.

TOS1x15.jpg

Az újrahasznosításra azért került sor, mert elfogytak a forgatókönyvek, és máskülönben abba kellett volna hagyni a forgatást. Így Roddenberry pár nap alatt megírta a kétrészes epizódot, mit ne mondjak olyan is lett. Ekkor tudjuk meg azt is, hogy Pike és Kirk kapitánykodása között 13 év telt el. A balul sikerült pilotot Roddenberry eredetileg mozifilmmé akarta bővíteni, de ehhez újabb jeleneteket kellett volna forgatni, Huntert pedig sem megfizetni nem tudták, és még ha kötélnek állt volna is nem ért rá, mert addigra máshol kapott szerepet. A Columbia lezuhanását fel is vehették volna a Talos IV-en, de aztán megint a pénz döntött, és maradtak a két részes régi-új epizódos megoldásnál. Ráadásul tök sokat spóroltak vele, mert Shatneren és Nimoyon kívül nem szerepel senki a brancsból. 

Az Egy kis kikapcsolódás ellenben nagyon szórakoztató rész, ami talán annak is betudható, hogy ezen is egy sci-fi író dolgozott, név szerint Thodore Sturgeon. Rendkívül érdekes, ahogy itt a szűrrealitást keverik a sci-fivel, ahogy az Alíz csodaországban megjelenik, és még megannyi elképzelhetetlen dolog megvalósul. Persze ezt is alaposan átírták, mert túlságosan sokba került volna. Érdekesség, hogy ez az egyetlen epizód amiben az Enterprise jobbról balra kering egy bolygó körül, az összes többiben azt láthatjuk, hogy ez balról jobbra történik. Valamint Kirk magyar hangja is megváltozott. A sorozatot 1998-ban szinkronizálták, és a Kirk hangját adó Felföldi László az első tizenöt rész után meghalt, így Sörös Sándorra már az előző dupla epizódban szükség volt.

Igazából mindketten jók Kirk hangjaként, ízlés dolga, hogy ki melyiket szereti, nekem Felföldi egy fokkal jobban tetszik, jobban tud játszani a hangjával, de Sörös is teljesen jó, csak nem tudok elszakadni az ŰR-GAM-MÁK-TÓL... Az is lehet ezzel vett elégtételt egykori pocsék szerepéért. Talán csak a monológot mondja fel gépiesebben. Mindkettejükre azonban köröket ver R. Kárpáti Péter, aki Spock hangjaként valami fenomenális, életemben nem gondoltam volna ezt a Barátok Közt Andrásáról. Le a kalappal. De összességében mindenkinek jó a hangja, nagyon igényes szinkront kapott tehát a Star Trek.

TOS1x17f.jpg

Whitneynek még ebben a részben lett volna szerepe, és a kapitánnyal keveredett volna ismételten szerelmi viszonyba, de minthogy ugye már nem szerepelt a sorozatban, lecserélték egy újabb hölgyikére Emily Banksre, aki szintén csak ezen egy alkalommal játszotta a segédtisztet, és a kapitány helyett a dokival történt afférja. Ezzel csak az a baj, hogy Kelley egy jó tízessel idősebb volt Shatnernél, és neki nem tudom elhinni, amikor ilyen légyottokba keveredik. Minthogy a szkriptet menet közben kellett átírni, a forgatás ismét túlhaladta egy nappal a keretet, de ahogy mondani szokták, jó munkához bizony idő kell.

A hivatalosan utolsóként megrendelt Gothos Ura ismét egy elme játék, vagyis véleményem szerint jobb, és időtállóbb. Az olyan részek melyeket nem tömtek tele fölösleges akcióval, de van benne kis humor, és gondolkodásra késztetnek, számomra mindig jobbak, ugye, hogy magamat idézzem: "szeretek unatkozni rajta". De összességében érdekesek, és olyanok mint egy kis rejtvény, meg kell fejteni, és a végén majd kiderül milyen csapdába is estek hőseink. Ekkorra már a szereplők kiforrottak, mindenki úgy viselkedik ahogyan az tőle elvárható, és következetes. Ebben a részben feltűnik egy magyar zászló, tessék a kandallót figyelni - meg az újrahasznosított sószörnyet, jaj.

Az író, Paul Schneider, aki ezen kívül a kiváló Nincsenek győztesekért is felelt eredetileg egy háború ellenes epizódnak szánta, és a fő inspirációt az adta, hogy gyerekeket látott, amint háborúsdit játszanak. A Trelanet alakító William Campbell annyira hiteles volt ebben a bohókás szerepben, hogy egyetlen mondat után megkapta a szerepet. A Shatnerrel való küzdelem során kiugrott a válla a helyéről, amit sebtiben visszarakott, de így is kellett egy napot várniuk a forgatással, így ezt a részt is hét nap alatt vették fel. Mindezek dacára nagyon élvezte a forgatást, és később az egyik legjobb Star Trek epizódban visszatért még egyszer, hogy akkor egy klingont formáljon meg a második évadban. Ezzel búcsúzom is, legközelebb innét folytatjuk.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

 

Ne maradj le a Star Trekről, utazásunk itt kezdődik:

Star Trek - a pilot epizódok (1964-1966)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.07.28. 15:20:19

már több részt is megnéztem amit ajánlottál, de most csak azokhoz fűznék hozzá, amiket az elmúlt egy héten láttam.
a Hajótöröttek szerintem az egyik legjobb epizód, amit eddig láttam. A mai napig teljsen jó a dinamikája, és a maga módján izgalmas is, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan tudjuk, hogy mi lesz a vége. De szerintem nagyon szépen kidolgozták, jó maga az alapötlet is, és a megvalósítás is. Spock kultstátuszát meg egyre jobban kezdem megérteni, mert ügyesen kihasználták a karakterében rejlő humorforrást, és kellően emlékezetessé tudták tenni, ami persze a színész érdeme is, de azért a sminkje sem utolsó. Amit nem értek, hogy ebben az örökös Doki vs Spock vitában, hogy az Enterpriseon nincs szigorú hierarchia? Vagyis a hajóorvos milyen alapon ugat be, meg szólogat be egyfolytában az elsőtisztnek, aki a kapitány után következő első ember a ranglistán.
a műanyag lándzsák, meg a lándzsahajítások nagyon röhejesek voltak ebben a részben, de ezt szeretem a Star Trekben, hogy egyszerre újító, előremutató, de közben olyan rémesen gagyi, hogy egy csomót lehet rajta röhögni, ami plusz humorforrásként szolgál. Mindenesetre nagy szerencse, hogy ezeket a fenyegető majomebereket végül mégsem mutatták meg.

Na gothos uráról már nem tudok ilyen szépeket mondani. ahogy a miri, úgy ez sem jött be egyáltalán, borzasztóan zavaros, értelmetlen, egymásra hányt ötletek követték egymást, és gothos ura maga is annyira idegesítő volt, amennyire az csak elképzelhető. a rész végére szerencsésen be is aludtam, mert ez valami harmatgyenge volt, pláne a Hajótöröttek után.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.07.28. 16:14:56

@Santino89: érdekes a Gothos Urát mindenütt dicsérik, főleg Campbellt aki parádézik a szerepben

Ezen a hajón egy összeszokott legénység van, akik közt a triónak főleg baráti a legtöbb beszélgetése, és ott nem számít a hierarchia

sok részben van hogy nyomatékosítják, hogy ez most parancs doktor, úgyhogy ez látható, csak még nem néztél sok részt :D

rettentó 2013.07.29. 11:52:35

A nursery rhyme nem "nővér dalocska", hanem gyermekvers, gyermekdal, hogy azt ne mondjam mondóka.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.07.29. 14:46:57

@rettentó: húúú tényleg, kösz hogy szóltál, máris javítom

rettentó 2013.07.30. 11:30:41

Amúgy jó volt a cikksorozat, bár én sosem leszek nagy star trekes :-)

2013.07.30. 12:51:24

Két zenés Star Trek-paródia a régmúltból:

The Firm: Star Trekkin'

www.youtube.com/watch?v=FCARADb9asE

Edelweiss: Raumschiff Edelweiss

www.youtube.com/watch?v=55_E_QiNcQg

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.07.30. 13:48:31

@rettentó: majd még jön a harmadik évad, aztán a rajzfilmsorozat, és a hat nagy film, aztán én magam részéről végeztem :D

@field 64: köszi field, bearanyoztad a napomat :D

pythonozok · http://visszabeszelo.blog.hu 2015.03.27. 00:57:28

Gyerekként lehet, hogy élveztem volna. Sajnos felnőtt voltam mire először láttam magyar adón... finoman szólva nem lett belőle kedvenc.

Magna cum laudeTigeri másztesz digrii 2015.03.27. 08:54:43

Basszus,nem is tudtam,hogy meghalt!:((
A 2009-es nagyon jó volt!
A másodikat sajnos nem láttam.
A régiek meg így tévében éjszaka nézhetőek.
Volt erről egy film,hogy mennyi minden új ötletet adtak a világnak.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2015.04.01. 01:18:27

Poszter! Egyszer fikázod az epizódokat, helyszíneket, történetet, stb, utána meg megjegyzed, hogy biza 196X-ben készült, hány évvel micsoda előtt.

Nem lehet egyszerre a kútba kakilni, és inni a vízből.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2015.04.01. 01:22:17

"a sorozat egyik legjobb ötlete éppen költségvetési okokból született, egyszerűen nem volt rá keret, hogy bemutassák, amint az Enterprise landol a bolygólátogatások során, "

- Erről láttam egy filmet huszonéve, ott Roddenberry-t kérdezték, hogy jött az ötlet a transzporterrel történő le-fel sugárzásra?
- Válasz: Fogalmam sem volt róla, hogyan lehet egy ekkora hajóval leszállni.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.04.01. 02:25:19

@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: jaj dehogy nem, a Star Trek szerintem egy rettenetesen ambivalens sorozat, és egyszerre lehet tisztelni mindazt amit úttörőmódon letett az asztalra, és ugyanakkor tele szájjal röhögni a gagyi megoldásokon

a Star Trek a sci-fi alfája és omegája lényegében, megnézed és tudod mi a sci-fi (ráadásul nagybetűsen, kőkeményen) az egyes epizódok hullámzó minősége is beszédes, mert néha mikor volt pénz és nagyot akartak lettek a legröhejesebb részek, másszor meg kis kreativitással (éppen a pénz hiánya miatt) olyan kurva jó sztorit kreáltak hogy csak lestem

a Poszter, az a falon van :D

gPeterS 2016.05.13. 15:03:09

Rajottem mi bajod a Tossal, csak feliratosan elvezheto, de ugy nagyon:) Most h mindent lattam, jo parszor a kedvencem, meg a tng-nel is jobban szeretem, pedig attol, meg a Babylon5tol datalodik a scfi-sorozat maniam.
A Charlie resz nekem azert fontos, mert a fsz jatszotta Hitch idegenek a vonatonjaban az orult karaktert, plusz gyerekkori alom, a megvalosult kepzeletrol.
Spock-Nimoy zsido szarmazasaval kapcsolatban, nem talalkozam meg egy izraelivel se aki ismeri a LLAP-keztartas, bar hasonlit a hamzara. Tetszik az elemzes hianypotlo, ha nem is sok az uj info, azert le a kalappal

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.05.13. 21:21:59

@gPeterS: ha végigolvastad az összes részt lassan rájöhetsz, hogy annyira nincs bajom a TOS-sal, valamikor ideje lenne befejezni a harmadik évaddal

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2018.04.23. 21:35:00

- Miért én? Körülnézek a hídon, és látom, hogy mindenki az én döntésemre vár. Doktor! Mi van, ha tévedek?
- Kapitány...
- Ne! Nem várok választ.
- De azért adok! Olyat, amilyet csak ritkán mondok egy páciensnek... Ebben a galaxisban a valószínűség-számítás szerint hárommillió Föld-típusú bolygó van. Az univerzumban pedig hárommilliószor millió olyan galaxis, mint ez. De az egészben, ami talán még több is, csak egy van mindegyikünkből... Ne pusztítsd el a Kirk nevűt.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2018.05.14. 01:02:27

@wmitty: én csak tanárként tapasztaltam ezt meg, de az tényleg para volt, amikor 30 szempár tőlem várta, hogy most hogyan tovább :D