Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hegedűtanár

2016. július 25. - luckylany

A hegedűtanár valós történet alapján készült film — ez az igaz mese a brazil favelákba kalauzol, hogy két műfajt, a csoportok összekovácsolásáról és a lehetetlen helyzetből nyerni tudásról szóló, tanár-diák viszonyokat feldolgozó filmet vegyítse a zenei fejlődést bemutató minden-jó-ha-vége-jó filmekkel, miközben az ezredforduló óta egyre népszerűbb favela- ill. nyomornegyed-filmek sorát is gazdagítja. Egyszerre fejlődésrajz és a társadalmi viszonyok lenyomata. 

violin_teacher_the_poster.jpg

A rendező és (egyik) forgatókönyvíró Sérgio Machado, aki nem kezdő egyik téren sem — 2001-ben például Ismail Kadaréval dolgozott együtt A senki földjén című, a vérbosszúval foglalkozó filmdráma forgatókönyvén. Alkotótársai is minisorozatokon és brazil filmeken dolgoztak korábban, így hárman hozták össze a Sao Paolói Állami Szimfonikus Zenekar nagyzenekari sokadhegedűs meghallgatásán izgalmában kudarcot valló hegedűs, Laerte történetéből a forgatókönyvet. 

Laerte (Lázaro Ramos), aki csodagyerekként indul, álmát követve hátrahagyja családját és a nagyvárosba költözik, mikor leghőbb vágyának beteljesítésében lámpaláza miatt kudarcot vall, kénytelen más megélhetés után nézni — a nyomornegyedben vállal zenetanári állást egy csapat helyi gyerek között, akikből zenekart kell faragnia ahhoz, hogy az alapítvány további támogatást nyerve folytathassa a velük való munkát. Laerte nem ide vágyott és messze a saját szintje alatt kell tanítania, így nehezen veszik fel egymás ritmusát a gyerekekkel, akik mindennapjaikat élik abban a térben, ahonnan Laerte menekülni vágyik akkor is, ha csak időleg, bejáróként részese. Munkája miatt kénytelen szembesülni a favela szabályaival és uraival, lehetőségeivel és veszélyeivel. 

Mikor tehetséges tanítványra akad, kezd kedvet kapni a munkához — de a mélyszegénység világa nehezen ereszti el azokat is, akik kiragyoghatnának belőle, még ha a nyomornegyedek lakossága bosszút igyekszik is állni veszteségeiért. A született tehetség tanítvány halála utáni favela-felkelés képei a film legerősebb képsorai között vannak: élesen, szembesítik a tanárt is azzal a ténnyel, hogy a zene a tanítványainak alkalmankénti kiút és a hatalma nem terjed ki arra, hogy a személyiség egészét formálja át alapjaitól másmilyenre: nekik inkább enyhet adó fás-árnyékos liget a hosszú és tikkasztóan meleg úton, semmint a horizont fölé boruló mindig kék égbolt. Mindemellett még így is a legnagyobb jó, ami adott időszakban az életükben fellelhető.

900x437xthe-violin-teacher_jpg_qitok_1ydn6xou_pagespeed_ic_bvuagp_qwd.jpg 

Sepsi László A nyomor sikertörétnetei című cikkében (Filmvilág 2011/9) amellett érvel, hogy “a brazil nyomornegyedek önmagukban fikcióba hajló univerzumot kínálnak, ahol a tömegfilmes dramaturgia hozzáadása és a figurák lekerekítése alig több, mint aprócska, de szükségszerû szépészeti beavatkozás a favelák mindennapjainak fogyaszthatóvá tételében. […] Szemben az Egyesült Államok keserû gettómeséivel, a favela-filmek rendre elszakadnak a nyomornegyed-történetek általános fatalizmusától, és a társadalmi determinációból fakadó kényszerpálya helyett inkább a kitörés és a felemelkedés történeteire helyezik a hangsúlyt.” Ez e film tekintetében nem áll meg, mert kitörés csak Laerte számára van, aki a favelában szerzett mélyvilági tapasztalatitól megerősödve sikerrel veszi a vágyott zenekar első hegedűsének szerepére zajló meghallgatás akadályát. A gyerekek is sikerrel tartanak koncertet a nyomornegyedben, de a Zeneakadémiára csak látogatóba mennek, közönségként, lopott bankkártyával fizetve ki a  jegyeket az őket a zenész-karrierért odahagyó volt tanáruk zenekarának koncertjére.

 tudoqueap_f03cor_2015111421.jpg

Sepsi László utal rá, “a favela-filmek központi motívuma […] a láthatóvá válás, legyen szó az Isten városának holtában is címlapra került kisgengszterérõl, az Antônia – O Filme sikeres zenekart alapító nõi rappereirõl vagy a Favela Rising alulról szervezõdõ, erõszakmentes afro-reggae-mozgalmáról, melynek vezetõje és kulcsfigurája nem csupán alternatívát kínált az utcai bandákkal szemben, de még egy szörfözés közben szerzett gerinctörésbõl is felépült, hogy mindezek után egy nemzetközi forgalmazásba is bekerült dokumentumfilm fõhõseként tündökölhessen. A tematika részleges optimizmusa ezekbõl a sokszor ambivalens sikertörténetekbõl fakad: miképp hőseik, maguk a favela-filmek is „láthatóvá váltak”, a legkülönbözőbb fesztiválokon irányítva a figyelmet önmagukra és a brazil helyzetre, egy szűk évtized alatt figyelemreméltó helyet kiharcolva maguknak a világ filmművészetének térképén.” Átlag mozinézőként ezeknek a filmeneknek csak egy töredékét láthattuk, ismerhetjük, így például az Isten városa történetét — A hegedűtanár a Fernando Meirelles és Kátia Lund rendezte Isten városánál gyengébb film.

Ha a tanítással egy közösséggé kovácsolt gyerekekről szóló történetek sorában akarom elhelyezni, ez a film e szempontból sem hoz sok újat, nem mutat különleges módszereket és nem is ez a fő szála. Esetenként sutának hat, hogy az új tanárt közös darab előadásával fogadó (még ha jól nem is játszó) gyerekekről kiderül, hogy egyikük sem tud kottát olvasni, majd tanulmányaikban a Twinkle twinkle Little Star (Jöjj el kedves Télapó) után azonnal Pachebel D-dúr kánonára vetvén magukat az egy éven átkeringőzve odáig jutnak, hogy előadják, egyikük tökéletes szoprán-szólót énekelve, Bach passiójának részletét, az Erbarme dich mein Gott-ot. Talán csak kötözködök, de a közösségi oldalakon a nyomornegyedekben a szeméthalmokból kibányászott alkatrészekből készített hagszerekkel játszó zenekarokról szóló felvételek után engem a focipálya rácsai között gyakorló csapat kifogástalan hangszerei is megleptek.

A valós történeteket feldolgozó, diákcsoportokkal elért sikerekről sok film beszél. Ilyen az 1995-ös Dangerous Minds (Veszélyes kölykök) a tengerészgyalogosból tanárnővé lett főhőssel Michelle Pfeiffer megformálásában, vagy a 2007-es Freedom Writers (Saját szavak), mely Erin Gruwell történetét dolgozza fel a gettókból érkező, szegregált iskolában tanuló diákok élet-elbeszéléseivel, vagy a 2007-es The Great Debaters, melyben a Harvard ellen kiálló és nyerő kis fekete egyetem, a Wiley vitakörének sikertörténete s a húszas évek végének szegregált Amerikájába kalauzol. Ha ez volna a filmválasztás szempontja, előbb javasolnám megnézni a The Great Debaters-t, mert ragyogó film, olyan színészekkel, mint Denzel Washington (ő a rendező is) vagy személyes kedvenceim egyike, Forest Whitaker. 

0x3.jpeg 

Mindemellett e két téma és a kifejezetten jó érzékkel válogatott, ragyogó zene kombinációja igazán izgalmas elegyet alkot, s operatőri munka szempontjából is tartogat meglepetéseket A hegedűtanár, így a favela-filmek keserédes világa iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlhatom, hiszen elmondható róla lmondható róla Sepsi László összegzése: “a favela-mozi […] stiláris és tematikai szempontból is egyenletes arculatot mutató műfaj jelenleg a nemzetközi filmkínálat egyik legizgalmasabb képzõdménye, amely megtalálta a középutat a húsbavágó valóság és a művészet eszképizmusa között, igaz történeteivel el is mosva a határokat a kettõ között.”

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gery87 2016.07.25. 14:24:04

Az 'Isten városa'-t láttam és tetszett....
Ez a hegedűs téma nem fogott meg mondjuk, bár hasonló lehet a mondanivalója, légköre...

"Brazília a jövő országa....és örökre az is marad".

luckylany 2016.07.25. 19:09:54

Azért az Isten városa kegyetlenebb közeget mutat be. Én is jobban szeretem -- ide inkébb a helyszínek hasonlósága miatt került. Ha jó filmet akarsz látni, ajánlom a tanításról szóló filmek között említett 2007-es The Great Debaters-t. Az nem Brazília, és másképp kegyetlen, mint a két fent említett -- de érdemes megnézni.