Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Star Trek: Űrszekerek - IV. rész: második évad (1967)

elmélkedés egy legendás sorozatról

2016. július 31. - scal

„Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."

Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük az első évad második felét, ezúttal pedig az 1967 második felében sugárzott második évad első tizenöt részét ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!

star_trek2_header.jpg

Hajónapló: Csillagidő 19-67-9-15. Amikor 2012-ben elkezdtem bemutatni a sorozat hátterét és az egyes részeket, még fogalmam sem volt, hogy ennek az USA-ban már kiforrott metódusa van, ahol még ennél is részletesebben elemzik az epizódokat, sőt még osztályozzák is őket. Továbbra sem szándékozom belemenni egy ennyire boncolgató, szakmai szempontokat felmutató írás közlésébe, maradok a filmkedvelő jól ismert terepén, s bár addikt fannak továbbra sem vallom magam, összességében a második évad sokkal jobban sikerült, mint a még utat kereső első etap.

A második évad valójában nem volt nagy veszélyben. Az NBC vezetősége még márciusban, az első évad vége felé bejelentette, hogy lesz folytatás. Ugyanakkor mindezt két feltételhez kötötték. Először is kivették az akkori csütörtöki főműsorsávból 8:30-tól 9:30-ig, és áttették péntek estére ugyanezen időpontba. Eredetileg a sorozat ot ugyanúgy csütörtökön maradt volna, de egy órával korábban 7:30-tól 8:30-ig akarták sugározni. Bár időben elméletileg nem változott, egy napnyi eltérés, különösen péntek nagyon sokat számított, a nézettségi adatok szép lassan lejjebb estek.

A második feltétel sokkal súlyosabb volt; lecsapolták a sorozat büdzséjét. így míg az első évad epizódonként 180 000-190 000 dollárt emésztett fel, ennek durván a feléből kellett gazdálkodni a második szezonban. A színészek bérét nem lehetett csökkenteni, hiszen akkor elmentek volna, főleg a nagy trió, akik a sorozat arcai lettek, és bármelyikük nélkülözése katasztrófához vezetett volna. DeForest Kelley népszerűsége miatt a főcímben ki kellett írni a nevét, ergo több bért kellett neki adni. Leonard Nimoy pedig benyújtott egy 800%-os béremelési igényt, amit ha nem teljesítenek elhagyja a sorozatot. Emiatt Roddenberryék még azt is fontolóra vették, hogy kiírják Spock karakterét, de hamarosan belátták, hogy 60-70% csak miatta ül le a képernyő elé, így ezt elvetették. 

tos2x07a.png

Vagyis egy megoldás maradt, a gyártási költségeken kellett faragni, minek okán sokkal több rész játszódik ezúttal a már felépített Enterprise díszletei közt, - úgynevezett bottle epizód - nagyon sok Alternatív Föld résszel is találkozhatunk, amikor a jelmezeket, díszleteket kölcsönözték a raktárból, és ez már tényleg fillérekbe került az új maszkok gyártása mellett. Sőt a díszletesek naponta jártak kukázni a Paramount lerakatához, ahonnét az utolsó hungarocelt is elhozták, méretre vágták, átfestették. Valamint elkezdtek régebbi részeket újragondolni, amelyekből azonban az évad legrosszabb epizódjai születtek. Vagyis ez az olcsóskodás helyenként hihetetlen kreativitást eredményezett - mint a Gyalog-galoppban -, de néhol katasztrofális végeredményt is produkált.

Ezen évadhoz már nem tudtak megfizetni a tehetségesebb, sci-fihez értő írókat, akik az előző évad legjobb részeiért feleltek. A Harlan Ellisonnal történt fiaskó után senki nem akart segíteni a sorozaton, és míg Ellison az elején latba vetette kapcsolati rendszerét, és szólt többek között Theodore Sturgeonnek, és Frank Herbertnek is, a botrány után mindent megtett, hogy senki ne álljon szóba Gene RoddenberryvelRay Bradbury például amikor ellátogatott a forgatásra, mindenkivel nagyon udvarias volt, de ugyanakkor azt is éreztette, hogy neki ez nem színvonal. Így neve nincs írók kényszerültek arra, hogy a már lefektetett sci-fi szálon tovább haladva újabb és újabb epizódokat alkossanak, több-kevesebb sikerrel.

Szarul hangzik? Nos a helyzet ennyire azért nem rossz, mert a végeredmény mégis az lett, hogy a második évad huszonhat epizódjából közel húsz teljesen nézhető, és szórakoztató. Valamint jó pár kiemelkedőt is találhatunk köztük.

tos2x07.png

Egérfogó - a sorozatban mint legutóbb is említettem tipizált történetek alakultak ki. Ez a rész a "felsőbb nagyhatalom elfogja hőseinket" csokorba illeszthető, de abból is a létező legrosszabb formában. Kezdjük ott, hogy az első évadban ezt egyszer már megcsinálták, csak sokkal ütősebben, ez volt a Gothos Ura, ehhez hozzáadták Az Archonok visszatérnek elme manipulálós szálát, teletömték egy csomó maszlaggal ami jellemző a Halloweenra, fekete macska, babonák, csontvázak, boszorkányok, várkastély, stb. Az eredmény, egy igazi büdös filler, talán a legrosszabb rész az egész második évadból. Még úgyis, hogy ezt a részt Robert Bloch írta, aki már az első évadban is közreműködött a Ki pótolhat egy embert című résznél. Mindkét résznél próbált H.P. Lovecraftra utalni, de ez a végső verzióban vajmi kevéssé működött. Itt például az Old Ones-okra tett egy hivatkozást.

Az egész epizódban egyetlen érdekes momentum nincs, ezúttal még a Kirk csókját leső hölgy se egy nagy eresztés, és különben is: ki a fene fél manapság azoktól az elemektől amik megjelennek a filmben. Miért ilyen elcseszettül hülyék az űrlények? A legtöbb ismerősöm ha fél valamitől azok bogarak, pókok, de inkább undorodnak, semmint félnek, akkor miért ezzel próbálják sokkolni egy 23. században élt ember elméjét? Az is vicces, ahogy Kirk egyetlen redshirtöt kezd gyászolni, talán úgy gondolták a producerek, hogy túlságosan hullanak ezek a legények mint a legyek, és ideje kis empátiát csempészni a részek közé. Az epizód kétség kívüli "csúcspontja" amikor az egyik idegen egy óriási fekete macska képében elkezdi üldözni hőseinket, de csak az árnyékát látjuk, mert elkészíteni már nem volt pénz.

A végkifejletre pedig semmiféle mentség nincs, tiszta röhej, ahogy a két űrlény végül felveszi igazi formáját, aki azon ott nem kezd röhögni - ha egyáltalán eljutott odáig - meghívom egy korsó sörre. Jó, persze, ez a rész egy kötelező Halloween-i különkiadás lesz volna - szépen át is pakolták a sugárzási sorrendben október végére -, de ha már mindenképpen bele kellett integrálni valahogy, miért ennyire nevetséges és erőltetett formában? Inkább nézd meg helyette az említett két részt amiből ezt gyúrták és sokkal jobban jársz.

amoktime.png

Ennél sokkal érdekesebb, hogy ebben az epizódban tűnik fel először Pavel Chekov zászlós, akit Walter Koenig alakít. Ő azért került be a sorozatba, mert a Pravda leközölt egy cikket amiben azt fejtegették, hogy képzelik hogy az Enterprise fedélzetén nincs egy orosz, amikor ők lőtték fel az első műholdat, ők juttattak embert az űrbe, minden bizonnyal a jövőben nagy lesz a befolyásuk, ezért a Star Trek nem logikus sorozat. Nosza Roddenberrynek több se kellett, úgy se volt még állandó navigátor a hídon, így Chekov nem csupán egy újabb arc lett, hanem szerves része a történéseknek.

Sőt, ezután amikor lesugároztak gyakran Chekov megy az elsikkadó segédtisztek helyett. De persze azért érezhetjük, hogy bár fellép egy orosz a hajóra, azért tudja hol a helye, hiszen ő a legfiatalabb a legénységből - Koenig 30 évesen 22-őt alakított! -, kapott egy zászlós rangot, az jó lesz neki, és rendszerint vicc tárgyává válik. Eleinte még idegesítő és irritáló is a karaktere, ahogy agresszíven próbál beilleszkedni a már kiforrott legénység soraiba - istentelenül hülye parókát kapott, amitől akkora feje van mint egy lónak - és bizonygatja, mennyire fontos tevékenységet végez, a szünetekben pedig megemlíti, hogy á ezt az oroszok találták ám ki először. Később azonban karaktere szerethetőbb lesz, és ez az orosz bizonygatás is inkább viccessé válik, mert azon nem lehet nem röhögni amikor valaki már az Alíz Csodaországban-ról, vagy a Skót whiskeyről is az orosz eredetét akarja bebizonyítani.

A Sulut alakító George Takei először meglehetősen neheztelt Koenigre, főleg mert a második évadban ő szinte nem is szerepelt, mert beválogatták a Zöldsapkások című filmbe és mivel ott elhúzódtak a munkálatok, vagy tíz epizódban egyáltalán nem jelenik meg, Koenig meg röhejesen egyszerűen megold mindent, amit Sulunak kellene. Mindig azt hittem milyen fontos Sulu pozíciója, hiszen a hajós filmekben egy kormányos az egyik legfontosabb ember. De az extrákban még Takei is megjegyzi hogy semmi másból nem állt többnyire a szerepe, minthogy ismételte mit mond a kapitány "Értettem uram, gyorsulunk hármas sebességre!".

metamorphosis.png

Még Uhurának is kiemeltebb szerep jutott mint Sulunak. Egyébként Koenig valóban orosz származású, és a hivatalos álláspont szerint azért vették be a csapatba, hogy egy fiatalabb hangot, harcosabb szemléletmódot adjon a sorozatnak. Amikor Takei visszatért a a Star Trekhez, szembesülnie kellett vele, hogy az öltözőjét is meg kell osztania Koeniggel, meg még a mondatait is - amiből eleve nem volt sok - emiatt majdnem otthagyta az egész produkciót. De a későbbiek során mégis sikerült összebarátkozniuk, és kettősük máig meghatározó képet fest az Enterprise hídjáról.

Metamorfózis - hát ez is egy pocsék rész. Azt nem értem - de nem csak úgy értetlenkedek, hanem tényleg nem értem, - hogy kerülhet elő majdnem minden második epizódban, hogy egy magas intelligenciával rendelkező lény, nem csak, hogy nem ismeri, de soha nem is hallott a szerelemről? Például én még sosem lebegtem, mert a bolygónkon gravitáció van, de ettől függetlenül, hogy nem éltem át, még nem fogok rácsodálkozni mint egy ötéves gyerek, hogy jééé tényleg, ilyen amikor az ember lebeg az űrben? Szóval ez egy annyira sötét hozzáállás, hogy a sok űrlény él bele a vakvilágba, és fogalma sincs mi az a szerelem, amíg nem jön Kirk kapitány és el nem magyarázza - minden részben ugyanolyan szarul - sőt ha kell hajlandó bevetni magát a gyakorlatban is.

Ráadásul ahogy ebben részben megjelenik a paca és beszélnek hozzá, hogy "TÁRS" az már inkább kínos, nem csupán röhejes. Az epizód tele van olyan logikátlanságokkal amivel darabokra lehet(ne) cincálni, ha nagyon rosszindulatú vagyok, de nem vagyok az, mert ez még mindig olyan rossz, hogy inkább ne is nézd meg. Mintha Star Trekék keresték volna a szünet után az utat amivel visszakerülnek a megszokott kerékvágásba... csak épp nem találták. Az epizódban feltűnik az univerzális fordító - egyébként először és utoljára - de ezzel a Star Trek végre adott egy logikus magyarázatot arra is, miért értik meg a legtöbb idegen létformát - már aki olyan műveletlen, hogy nem tud angolul. Valamint megismerjük a térhajtómű feltalálóját Zefram Cochranet, aki azonban majd csak az Új Nemzedékben lesz fontosabb szereplő. Mert ugye a Star Trek világában nem fénysebességgel utaznak, mert az semmire se elég, hanem fénysebességnél gyorsabban - FTL faster than light.

tos2x09i.png

A második évadot szinte kizárólag két ember rendezte Marc Daniels, és Joseph Pevney. Ez az epizód kivételt képezett, és az Édenkert kis szépséghibával rendezője Ralph Senensky tért vissza, aki összesen hat epizódot vezényelt le. A történetet Gene L. Coon - született Eugene Lee Coon - írta, aki Roddenberry mellett az egyik legkreatívabb tagja volt a Strek Trek stábnak, többek között nagyon sok történetet írt, producerkedett, és olyan fontos dolgokat hozott be az univerzumba, mint az Elsődleges Direktíva, a klingonok, Khan Noonien Singh, az Organiai Békeszerződés, Zefram Cochrane, a Csillagflotta, a Bolygók Egyesült Föderációja, valamint Spock és McCoy csipkelődései. Szóval őt tekinthetjük a Star Trek egyik első lore-master-jének.

Coon az első évad közepén csatlakozott a csapathoz, és a második évad közepére sikeresen összeveszett mindenkivel - ebben egyesek szerint profi volt az öreg -, így utána már csak álnéven, Lee Croninként írt történeteket, de hivatalosan már nem szerepelt a stáblistában. Erre azért is volt szükség, mert az Universalhoz szerződött, és nem dolgozhatott egy Paramount égisze alá tartozó produkción. Képes volt egyetlen éjszaka megírni egy epizód komplett scriptjét, - olyan sorozatokon dolgozott a Star Trek mellett mint a Bonanza, a Zorro, a San Francisco utcáin, a Kung Fu, vagy a Wagon Train - gyakran háborúellenes allegóriákkal operált, és olyannyira szeretett cigarettázni, hogy sikeresen a halálba dohányozta magát. Még akkor is cigarettázott, maikor már egy oxigén palackot kellett mindenhová magával húznia, torok és tüdőrákot kapott, majd 49 évesen meghalt.

A trónörökös - az első kicsit jobb részben régi barátaink a klingonok térnek vissza. Nem is kellene meglepődjek, amikor látok egy epizódot, ami valami későbbi filmre emlékeztet. Teszem azt a 80-as 90-es években láttam valamit, de csak azért hittem azt, hogy újdonság, mert nem láttam a Star Treket, akik már előtte húsz évvel elkészítették. Ebből a részből pl. a későbbi Predátorhoz ellopták a diszkoszt, bár nekem akkor is magas hogy ennek hatékonysága felérne egy lőfegyverével, ha ez igaz lenne az indiánok ma is vígan élnének. Igazából nekem tetszett ez a rész, még akkor is ha olyan alapvető dolgokra nem figyeltek, mint a magasság különbség - a Capella IV lakói kb. két méteresek, de csak addig míg nem kezdenek futni - vagy, hogy Spock megejt egy karateütést teljesen következetlenül, de a totálisan műanyag hatást keltő tőrök is sírva röhögősek.

friday's child.png

Ugyanakkor ez a rész tartalmaz egy csomó jó és vicces párbeszédet, és szerintem minden rész izgalmas, ahol feltűnnek a klingonok, hogy kicsit kavarjanak. Érdekesség, hogy itt Scotty irányítja a hajót, és amikor hadi állapotot rendel el Sulu műszerfalából kiemelkedik egy kis konzol, ami ott is marad az évad végéig, valószínűsíthetően az egyetlen fejlesztés a már totálisan kész Enterprise-on a második évad során. D.C. Fontana eredetileg sötétebb befejezést akart ennek a résznek, ahol Eleen a gyermekét áldozza fel a saját életéért, de Roddenberry önkényesen ezt is átírta. A forgatási helyszín ismét a kultikus Vasquez Rocks, az eredeti cím pedig egy angol ismert altatódalból (Monday's Child) származik.

Mint a bevezetőben írtam Kelley fizetése a második évadra elérte Shatnerékét, ennél is fontosabb, hogy neve már megjelenik a főcímben, és szinte minden részben szerepel. Ő azért került be a képbe, hogy kiegyensúlyozza Kirk és Spock viszonyát, és legyen akivel a kapitány tényleg nagyon jó barátságot ápol. Eleinte Scottyra gondoltak ez ügyben, de elég hamar kiderült, hogy ők ketten csak ritkán találkozhatnak, hiszen egyrészt Scotty is ugyanúgy felel a hajó egy részéért, és ennek kapcsán ő leginkább a gépházban tevékenykedik - a beszélgetések fő helyszíne pedig a parancsnoki híd - másrészt amikor Kirk és Spock sem tartózkodik a hídon Scotty az ügyeletes parancsnok. A hajóorvos pedig olyan kotnyeles, hogy amint nincs dolga a gyengélkedőben máris jön szimatolni a hídra. A ő jelenléte egy bolygón korántsem olyan indokolatlan, és emberi kitörései sokkal közelebb állhatnak a néző érzéseihez.

Tulajdonképpen hárman alkottak egy egész embert. A két előtte lévő orvos - a két pilotban - sokkal öregebb volt, Kelley még így is egy tízessel idősebb mint Shatner vagy Nimoy, de azért ez már igazán elenyésző különbség. 1964-ben Roddenberry eredetileg Spock szerepére kérte fel, de ezt Kelley nem tartotta számára megfelelőnek, lehet vesztére, mert bár jó barátságot ápolt mindenkivel a stábból - egy kihalófélben lévő úriember volt -, de mindig frusztrálta, hogy Shatner arat le minden babért, Nimoy pedig fürdik a Spockmániában. Talán emiatt történt, hogy ő az egyetlen aki később nem írta meg a saját Star Trek memoárját. 1999-ben elsőként halt meg a szereplők közül, gyomorrákban, hamvait a Csendes-óceánba szórták szét.

adonias.png

Istenek alkonya - ej ha micsoda frissesség. Elrabolja főhőseinket egy felsőbb hatalom? Már megint????? Ismét azt tudom javasolni, ha még nem láttad inkább nézd meg a Gothos urát ezerszer jobb, sőt ez még nyomokban egy kis Alvó oroszlánt is tartalmaz, úgy látszik az Enterprise-on csupa kötelességét egy pillanat alatt feladó nőszemély teljesít szolgálatot, akiknek elég egy tökéletesen kidolgozott tricepsz és máris átállnak a sötét oldalra. Iszonyat rossz epizód, egy gőgős "görög istennel" az élén, aki attól érzi jól magát ha őt imádják? Egyedül az ötletet tartottam jónak, hogy a régi görög istenek egy fejlett civilizáció tagjai, akiket az ókori hellén világban isteneknek hittek. Ez egyébként Erich von Daniken népszerű elmélete.

Az epizódon érződik, hogy olcsó volt leforgatni, a díszleteket készen kapták és csak ezért jöttek már megint egy ilyen nyilvánvaló hülyeséggel. Ha valakit érdekel az eredeti cím: Who mourns for Adonais? Percy Bysshe Shelley 1821-es elégiájából származik, amit John Keats halála miatt érzett fájdalmában írt. Apolló szerepére eredetileg John Voight játszotta volna.

Szerelmi láz - ez volt a nyitó epizód annak idején, és egyike a két résznek az évadból, melyben többet tudhatunk meg Spockról. Ez minden esetben növelte a nézettséget, de nekem mégse tetszik, dacára, hogy olyan kritikákat kapott, hogy ennél jobb már nem is lehet, és persze A jelölést. Az itt lefektetett tényeknek - a vulkániak olyan intelligensek, hogy a legbarbárabb módon gyilkolnak a nőkért? - később ellent mond a Spock szüleit bemutató epizód. Ez az egyetlen rész ahol a Vulkánon járunk, és amikor Spock úgy mutat érzelmeket, hogy semmi baja nincs, mármint nem kábították el, nem áll valami szer befolyása alatt, stb. Az epizód érthetően Nimoy egyik kedvence.

tos2x01k.png

Aki Spockot szereti talán érdekes lesz számára, de nekem pont ezért ambivalens, még úgy is, hogy Theodore Sturgeon írta az alapját, akinek egyik előző munkáját - Egy kis kikapcsolódás - nagyon szerettem az első évadban. Megjegyzendő, hogy ekkor fejlesztette ki Nimoy a vulkáni köszöntést, amely egy zsidó áldásból származik, Ez gyerekkorában beégett a kis Nimoy tudatába, mert be kellett volna hunyni a szemét de persze kíváncsi volt, és leskelődött. Szintén ekkor hallatszik el a már már ikonikus: Hosszú és eredményes életet "Live long and prosper!" köszöntés is. A szerelem vágyának tárgyaként megjelenő Arlene Martel igazi kis cukorfalat, de ma már senki ne keressen rá étkezés után.

A végítélet fegyvere - említettem, hogy vannak részek amik többnyire, vagy kizárólag a hajón játszódnak, na ez tipikusan ilyen. Erre is van egy terminus technicus: a televíziózásban úgy hívják, hogy "bottle show". Azt nevezik így, amikor idő és pénzhiány miatt csak olyan díszletek közt játszódik az epizód, amiket már más részek miatt egyszer megépítettek, ergo költséghatékonyabb. Azonban meglehetősen kreatívan sült el - érdekes mindig akkor csillan meg a zseni szikrája, amikor pénzhiány van... Apropó pénzhiány az epizódot ismét a gyors munkáiról híres Daniels rendezte, aki ezúttal öt nap alatt leforgatta az egészet. A producerek fogadtak vele így 500 dollár bónusz ütötte a markát - ismét. 

Először láthatunk egy másik csillaghajót, - a USS Constellation ugyanaz a makett mint az Enterprise, csak annyit csináltak, hogy megváltoztatták a sorszámát, és 1701 helyett 1017 lett - de nem utoljára az évadban. Lassan azt is kezdhetjük sejteni, hogy a Csillagflotta olyan inkompetens módon választja ki a kapitányokat, hogy Kirkön kívül mindegyik elmebeteg, meghülyül, esetleg korrupttá válik - ez is egy visszatérő toposz a Star Trek világában. Persze elképzelhető, Kirkből is kibújna ez, ha elvesztené a hajót, de mégis csak túlzás, hogy a parancsnok úr úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek, akinek a kezéből kivették a műanyag lapátot, és most nem tud tovább homokozni. Azt hiszitek viccelek, nézzétek csak meg a képet, ahogy Spock hívatja az őröket. Mozgásban még viccesebb.

doomsday.png

A Decker kapitányt alakító William Windom egyáltalán nem érezte jól magát a forgatáson, mert a Shatner és Nimoy közti ellentét megmérgezte a légkört. A történetet is baromságnak tartotta, ezért szándékosan komolytalanra vette a figurát. A lemezekkel való matatást pedig a Zendülés a Caine hadihajón-ból vette, ahol Humphrey Bogart csinálja ugyanezt golyóscsapágyakkal. Azt csak később vette észre, hogy karaktere a Moby Dick Ahab kapitányának allegóriája.

De amilyen rosszul indult a második szezon, ez legalább már izgalmas, sőt humoros is, és innentől egyre több ilyen rész lesz. Maga az ötlet, hogy az univerzumban csak úgy megy egy robot és gyilkolja a bolygókat persze minden csak nem logikus, de hát ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók. Viszont cserébe kárpótol minket hogy először láthatunk űrhajó csatát, és az epizód végén tényleg akár még meg is izzadhatunk. Ez a rész James Doohan kedvence, állítólag azért, mert elég jól bemutatja és kihasználja az Enterprise technológiáját. Ekkor mutatkozott be az újratervezett gépterem is, a dílítium kristályok középre kerültek, immáron egy oldalsó folyosóról lehetett bejönni a terembe, valamint kapott egy felső szintet létrával, az első évadban csak pár magasban lévő gombot lehetett látni. Chekov és Uhura nem játszik ebben az epizódban, Uhurát egész egyszerűen pótolták egy másik hölggyel.

A második évadban nagyon kevés önálló zenét komponáltak, a nyitányt kicsit felturbózták, de nekem az alapverzió sokkal jobban tetszett, vagy csak szokni kell. Betétdalból viszont alig találhatunk újat, az egyik a Szerelmi láz harci jelenete alatt duruzsoló a későbbiekben állandóan visszatérő téma, a másik ilyen pedig ebben a részben hallható miközben a csillaghajók csatáznak az űrkukaccal. Sol Kaplan munkáját ha ismernéd valahonnan az nem a véletlen műve, John Williams tőle lopta a Cápa főtémáját.

redjack.png

Farkas báránybőrben - Az istenek alkonya után ismét bebizonyosodik, Scottynak nincs szerencséje a nőkkel. De nagyon nincs. Szerintem ez egy nagyon jó epizód, nem is szeretnék beszélni róla sokat, mert rájöttem, hogy lelőném a meglepetést. Legyen elég annyi egy sorozatgyilkos után nyomoznak hőseink, ami meglepő módon, de ugyanakkor érdekesen kapcsolódik a földi pop-kultúrához. Az első epizód amikor egy NŐ, úristen, egy NŐ, mármint egy NŐ a legénységből! -  hal meg a Star Trekben.

Valamint ezt is Robert Bloch írta, - egyike a sok Hasfelmetsző Jack történeteinek - úgyhogy azért a rá jellemző sötétebb tónus. Az epizód meglehetősen sok kritikát kapott amiért a nőket szexuális tárgyként kezeli, merthogy éppen egy hedonista bolygón vannak hőseink, ami kicsit hasonlít egy lebujra a közel-keleten, de a Ketrecben volt már ilyen utalás, eléggé beleégett a zöld bőrű nő az agyamba, hiszen az összes epizód végére őt vágták be zárásképpen...

Nomád című epizód hasonlóan izgalmas, noha ez is teljes egészében az űrhajón játszódik. De hát a Nyolcadik utas a halál is szinte teljes egészében az űrhajón játszódik. Annyi a különbség, hogy ez a robot egészen addig nem öl meg, amíg elhiteted vele, hogy hatékonyan működsz. Persze egy olyan robotnál, aki 12-es sebességre akarja optimalizálni a maximum hatoson működő Enterpriset, meglehetősen nehéz ezt elérni. Szóval kapunk egy thrillert, amiben meg kell szabadulni az első űrbe lőtt műholdtól, aki találkozott valami entitással, az feljavította, és onnantól kezdve gyilkolászik, akarom mondani... sterilizál. A robot szerencsére összetéveszti Kirk kapitányt az alkotójával, akinek hasonló volt a neve, de persze erre a hibára bármikor rájöhet, úgyhogy még suspense-t is kapunk.

nomad.png

Igazán érdekes, hogy ebben a részben több terrort tudtak az alkotók elérni egy ócska fémdobozzal mint az Egérfogóban ahol az anyjukat is eladták, csak féljen már valaki. Magam részéről Uhura újra tanítását kicsit soknak éreztem, ha valakivel ilyesmi történik az ha egyáltalán felépül évekbe telik, még a jövőben is. Egyszerre sokkoló és röhejes. Nichelle Nichols gyakran megemlíti, hogy szabályszerűen harcolnia kellett a rendezővel, hogy szuahéliül szólaljon meg a karaktere, mert ha resetelne az agya akkor az angolt felejtené el, amit később tanult meg, és nem az anyanyelvét. Sőt Spock elme-kapcsolása már a Hortánál is gyanús volt, de egy robottal több mint illogikus. Megemlítendő, hogy később ezt a történetet dolgozták át az első Star Trek film alapjának, de persze sokkal rosszabbul.

Tiltott Gyümölcs - az "elveszett paradicsom" alaptéma, idióta bennszülöttek, akiket már megint meg kell tanítani a legfontosabb fogalmakra, pl. "szerelem" de gond egy szál se mert itt van Kirk kapitány és beveti magát. Egy párocska amolyan Kék lagúnásan egymás testét kezdi felfedezni, ami bizonyára izgalmas számukra, de a kívülállónak nagyon kínos. Továbbá itt is egy gép irányítja a lakosokat, akit azok istenként tisztelnek. Én azonban mindezek dacára nem haragszok erre a részre, mert lehet, hogy bugyuta, de mégis van valami bája, ami megmenti, nem úgy mint az Istenek alkonyát, amiből itt is újrahasznosítottak. De könnyen találhatunk copy-paste szerű másolást Az archonok visszatérnek, és az Édenkert kis szépséghibával című epizódokból is.

Az Elsődleges Direktívát egyébiránt Kirk kapitány magasról... nem tartja be, ő csak papolni szeret másoknak annak fontosságáról, de szerintem akkor is csak azért, mert irigyli hogy ott sem ő barmolhatta szét az addig lefektetett szabályokat. Ennél a résznél is feltűnik, hogy a computerek rosszak, de itt még nem tudtam eldönteni, hogy ez már 1967-ben is ekkora problémát jelentett, vagy csak az ateista Roddenberry használta ezt fel, hogy burkoltan tudjon egyházellenes kritikát gyakorolni. Érdekes, hogy az epizóddal kapcsolatban manapság a legfontosabb tény, hogy a bennszülöttek hála a jó istennek a smink alatt fehérek voltak, különben rasszista felhangokat kapott volna. Persze, hiszen fehér ember soha az életben nem volt rabszolga, nem igaz?

apple.png

Tükröm, tükröm - kétségtelenül az egyik legjobb rész az egész évadból, - pedig itt is szinte egész végig a hajón kalandozunk - garantálom, hogy évekkel később is emlékezni fogsz rá ha megnézed. A sikert később az alkotók is meglovagolták, mert egész csomó folytatást szült az úgynevezett Tükör Univerzum, ahol minden máshogy történt: Kirk kapitány egy igazi pszichopata, Sulu egy szadista állat, Spock csak a pillanatot lesi, hogy átvegye a hatalmat, és alapjában véve mindenki úgy igyekszik előre jutni, hogy kinyírja a felettesét. A Galaktikus Földi Birodalom itt kicsit úgy gondolkozik, ahogy az a klingonoknál szokás, egyszóval egy párhuzamos univerzumban találják magukat főhőseink.

Kicsit olyan mint a Megkettőzve, csak a négyzetre emelve. Igazából itt már elgondolkoztam azon, nem-e innét származik az egész Sliders ötlete, hiszen ők se csináltak mást, mint minden egyes részben átrendezték kicsit ugyanazt a négy utcát. Amiről azt gondolod formabontó, csak azért gondolod mert még nem láttad a Star Treket. Ezek megcsináltak mindent már ötven éve! Az epizódot egyébként le se akarták vetíteni, mert "minő borzalom" először lehet benne látni a nők köldökét. Valaki igazán elmagyarázhatná honnét származik ez az elfajzott nézet, hogy a köldök egy komoly és problémás szexuális felület, mert ha nemiségre utaló jegyeket mutatnak az oké, még akkor is ha diszkrimináció férfi emlőt mutatni, de a KÖLDÖK, abban mi a tököm a szexuális?

Uhura is egész jól néz ki, de az igazi favorit ebben az epizódban, a kapitány ágyasa, BarBara Luna, akit ugye senki nem fog most megkeresni IMDb-n? Sulu karaktere ebben a részben piros uniformist visel, így ő lett az első tagja az Enterprisenak, aki mindhárom színbe belebújt. Az epizódot Jerome Bixby írta, aki ezen kívül még három részt szállított a sorozatnak, és egy igazi zseni lehet, mert a hasonlóan nagyszerű A viszálykeltő is tőle származik. Eredetileg ugyan a tükör univerzumban nem lett volna gonosz a Föderáció kivetülése, csupán kisebb eltérések lettek volna, és csak az embereket érintették. Például Bones doki szakállas, Kirk házas ember és egy nővér a felesége. Szerencsére azonban Roddenberryék ezt is... khm... feljavították.

mirror mirror.png

A halálos évek - ebben az epizódban ismét megemlítik a romulánokat, - a támadás azonban teljes egészében konzervanyag a Nincsenek győztesekből - de a történet nagyja ezúttal is az Enterprise-on játszódik. Ugyanis a lesugárzott hat fős legénységből, ki gyorsabban, ki lassabban, de mindenki elkezd öregedni. Ez aztán egyszerre tragikus, meg humoros, mert McCoy még a megszokottnál is zsémbesebb lesz, és folyton nyammog a szájával, a kapitány meg lassan elhülyül, és rendre elfelejti milyen parancsot adott ki. Ebben a részben arra is kapunk utalást, hogy bár ez nem gyakran látszik, de van egy bizonyos folytonosság az egyes epizódok között. Ezenkívül figyelemre méltóak a maszkok amiket hőseink kaptak, érdemes egybevetni azzal, ahogyan valójában kinéztek, amikor megöregedtek. Mindent összevetve mégis inkább unalmas epizódnak tekinthető.

Én, első Mudd - a készítők úgy gondolták, jó ötlet lesz visszahozni az első évad egyik legunszimpatikusabb, leghitványabb, és a Star Trek világából en bloc kilógó karakterét Mudd-ot - beszélő neve van: sár. Nos én nem osztom a nézetüket, Roger C. Carmel hihetetlenül irritáló és ripacs. De ha túltesszük magunkat ezen a hájas pojácán, akkor még élvezhetjük is. Másrészt ez az epizód kategóriákkal jobb, mint a Mudd asszonyai. Ugyanis itt megláthatjuk milyen az, amikor egy idióta kerül hatalomra és nem győzködi Kirköt, meg nem valami magasztosabb célért rabolja el őket, hanem hogy legyen kiket csicskáztatni, meg hogy olyan pitiáner dolgokat vihessen véghez, mint a felesége elkussoltatása. Mert otthon a nő hordta a gatyát, erre csináltatott magának egy androidot az istenbarma, aki végre szót fogad neki.

Az epizód a második felétől átmegy egy Monty Python szkeccsbe, teljesen idétlenné válik - nekem ez marhára bejött, de másoknál lehet kiveri a biztosítékot -, és megint bebizonyosodik, hogy a jó öreg Epimenidész-paradoxon bizony a leglogikusabb robotokon is játszi könnyedséggel kifog. De ezt dolgozta át Isaac Asimov is amikor lefektette a robotika alaptörvényeit. Persze, ha jobban meggondoljuk itt is androidok fogják el a legénységet, itt is addig magyaráz a kapitány, míg a hülye robot bele nem gabalyodik, s a legénységnek esze ágában nem lenne elmenni innét hiszen minden óhajuk teljesül. Kirk kapitány nyilván azért érezte rosszul magát mert egy android nőnek nem tudja megmagyarázni a szerelem fontosságát.

mudd.png

Az NBC az epizód sikere után fontolóra vette, hogy Mudd saját spin-off sorozatot kapjon, de szerencsére Roddenberrynek erre már végképp nem volt ideje. Szó volt arról is, hogy a karakter visszatérhetne egy epizód erejéig a harmadik évadban is, de az új producerek el akartak távolodni a komédiától. A későbbi mozifilmekben pedig Carmel megromlott egészségi állapota akadályozta meg a visszatérést. Így Henry Mudd mindössze egyszer szerepelt a későbbi rajzfilmsorozatban. Az eredeti cím I, Mudd Robert Graves híres regényére Én, Claudius-ra utal.

Szőrös Veszedelem - míg az első évadban egy komoly dráma bizonyult a legjobb résznek, addig a második évadból ez az infantilizmus határát súroló, frenetikus komédia a csúcspont. És nem viccelek, hallottam már előre hogy ez egy baromi jó rész, de azért azt mégse gondoltam, hogy végigröhögöm az egészet. Ezt az epizódot akár holnap elkészíthetnék annyira időtálló, és bizony innen lopták a Szörnyecskéket, csak ahhoz adtak egy baljóslatú színt. Itt ugyanis a tribblik ugyanúgy viselkednek, de miután elkezdenek osztódni is csak "aranyoskodnak" és a történet feléig mintha senkinek se tűnne fel, hogy szép lassan ellepik az egész hajót olyan gombamód szaporodnak.

Újra feltűnnek kedvenceink a klingonok, - a Gothos Urában parádézó William Campbell itt a "Kedves Koloth kapitány"-t alakítja szintén nagyszerűen, első tisztjét pedig a magyar származású Pataki Mihály formálja meg, aki később szintén visszatért a Star Trek világába. Kapunk egy igazi svihák karaktert, Stanley Adams mintha csak Rodney Dangerfield egyik őse lenne. A történetért ezúttal David Gerrold a felelős, akivel a közös munkálatok egy évvel korábban elkezdődtek. Gerrold gyerekkorától kezdve rajongott a sci-fiért. Amikor a Star Trek elindult aggódott, hogy hamarosan az történik vele mint a Lost in Space esetében, és nem lesz több egy órás, kiszínezett szemétnél, ami milliók otthonába eljut. Az ügynöke javaslatára azonban addig nem küldte el az első kéziratát, amíg nem kezdtek potyogni a gagyibb részek, mert úgy vélte így majd jobban felfigyelnek az ő munkájára.

tos2x15b.png

1966 októberében elküldte első vázlatát Tomorrow is Yesterday címmel. Coon azzal utasította el, hogy bár az írás nagyon is kedvére való, de sokkal inkább egy film alapját képezhetné, semmint egy 50 perces epizódét, ráadásul nem tudnák megvalósítani, annyiba kerülne. De mivel Gerroldot ígéretes tehetségnek tartja szívesen találkozik vele, és elmondja mi az amit keresnek. Minthogy az első évadra ekkoriban már készen volta a legtöbb forgatókönyv, Coon azt javasolta az írónak várjon 1967 tavaszáig, mert akkor kiderül folytatják-e a sorozatot. A beszélgetés kapcsán merült fel először a gyorsan szaporodó állatkák ötlete, de Coon szerint mivel mindegyiket le kellene gyártani, rengetegbe került volna. Gerrold januárra öt különböző vázlatot írt, melyek közül a Bandi és a The Protracted Man címűt szerette volna televízión látni leginkább.

Coonnak azonban a The Fuzzies tetszett meg leginkább és dacára, hogy előtte problémásnak ítélte a legyártását végül ezt választotta. Az ötlet a nyulak 1859-es ausztráliai betelepítéséből származott, ahol amiatt, hogy kiemelték őket természetes közegükből, és nem voltak ragadozók, iszonyatos mennyiségben elszaporodtak pár éven belül. Februárra Gerrold ebből az ötletből aztán öt különböző verziót készített, melyek leginkább a helyszínt változtatták, volt űrállomás, kolónia, bolygó. Mindegyik tartalmazta már ekkor is a mérgezett gabonatárolót, de nem szerepeltek a klingonok, a seftelő Cyrano Jonest pedig, Cyrano Smith-nek hívták. Coon-nak nem tetszett az űrállomás, máris fejben számolt, kell egy makett hozzá, kellenek új díszletek, túl sokba kerülne.

A válaszadással egészen júniusig vártak, mert közben az is kiderült túl sok forgatókönyvük van már a második évadra is, azonban D.C. Fontana kitartott az ötlet mellett, mert szerinte sokkal jobb epizódot csinálhatnának belőle, mint azokból, amik már a birtokukban vannak. Gerroldot időközben alkalmazta a konkurens CBS csatorna, de ahogy megtudta, hogy meg akarják venni a forgatókönyvét otthagyta az állását. Coon és Gerrold ismét találkoztak, ahol Coon elmondta az írónak, az NBC olyan epizódokat akar elsősorban, amik újabb bolygókon játszódnak, ezért arra kérte bővítse ki a vázlatot. Ekkor kerültek a történetbe a klingonok, és a cselekmény központja visszakerült az űrállomásra. Ekkoriban forgatták A végítélet fegyverét, és az írónak megengedték, hogy bejárjon a forgatásra, megnézze a napi nyersanyagokat - dailies -, és Nimoyyal is eszmecserét folytathatott, hogy írja bele Spockot.

tos2x15h.png

Ekkoriban az epizód címe A Fuzzy Thing Happened to Me... volt. Ezt a cselekmény-tervezetet - plot-outline - Coon meg is vásárolta, majd felajánlotta az írónak, hogy ad neki egy hónapot, az alatt írjon belőle forgatókönyvet, és akkor nem adja oda másik írónak. Ugyanakkor azt is kikötötte, hogy hivatalosan ez még nem végeleges forgatókönyv lesz, csupán egy nagyobb vázlat, amin még alakítani fognak. Gerrold két és fél nap alatt végzett az újabb vázlattal, Justman ekkor rámutatott a hiányosságokra, kellene valami, ami miatt rájönnek Kirkék, ki a klingon ügynök. Gerrold ismét kalapált a vázlaton, de a producereknek nem tetszett, hogy Cyrano vezesse rá őket, nem tartották ütősnek. Újabb átírás következett, ahol kiderült a klingonok allergiásak a fuzzyk-ra, bár Justman és Coon is elcsépeltnek és banálisnak tartotta, jobbal ők sem tudtak előállni.

Egy héttel később Coon behívatta magához Gerroldot és megkérte találjon ki más nevet a fuzzyknak, mert a jogi osztály érdekütközést talált egy 1962-es regénnyel aminek a címe Little Fuzzy volt. A kis lények neve ekkor változott meg tribble-re. Coonnak nem tetszett ez sem, de miután Gerrold csak rosszabb alternatívákat javasolt, rábólintott. Július 17-én Gerrold átnyújtotta a befejezett forgatókönyvet You Think You've Got Tribbles...? címmel, amit Coon meg is vásárolt. A forgatókönyvön aztán még annyit alakítottak, hogy Gerrold attól tartott csak társ-szerzői titulust kap a stáblistában. A problémát Gerrold írógépe okozta, amely kisebb betűmérettel írt mint a sztenderd verzió. Amikor aztán Coon átgépeltette hatvan oldalról nyolcvan oldalra hízott a szkript, ami azt jelentette valahonnét ki kell vágni húsz teljes oldalt.

Ekkor kukázták a jelenetet, amikor Cyrano hajóját üldözi az Enterprise, és helyette került be a már klasszikus jelenet, ahogy Kirk kapitányra rázúdul az 500 tribbli a gabonatárolóból. Gerrold szerint ez még segített is feszesebbre fűzni a történetet, és jobban megágyazott a vicceknek. Nichols elmondása szerint soha nem látott még ennyiszer átírni egy forgatókönyvet, ami végül minden esetben ugyanaz maradt. Végül a címet is meg kellett változtatni, mert egy másik sorozatban az egyik epizódot már You Think You've Got Troubles? volt, na ekkor lett The Trouble eith Tribbles. A producerek aztán annyira elégedettek voltak Gerrolddal, hogy megkérték írja át az Én, első Mudd forgatókönyvét is, amit Gerrold meg is tette, de azt kérte e tüntessék fel íróként a stáblistában, mert nem akarta elvenni a fényt Stephen Kandeltől, Harry Mudd megalkotójától.

tribble.png

Ezután egyik nap azt kérték tőle szignózza a forgatókönyv példányát Robert A. Heinlein-nek kiderült, a szőrös kisállatok hasonlítanak egyik ötletére - a marsi puffadt macskákra - ami már 1952-ben megjelent a The Rolling Stones hasábjain. Heinlein nem akart pereskedni, vagy tetemesebb összeget kérni, mindössze egy példányt akart a forgatókönyvből. Az epizódban hallható tritikálé a 60-as évek nagy gabona újítása volt, de később kiderült, hogy csak takarmányozásra jó, emberi fogyasztásra nem. 2009-ben a kanadaiak 15 milliót invesztáltak kutatásokba, hogy biodízelt gyártsanak belőle.

Az élő állatok használatának ötletét tribbliként azonnal elvetették. Kinézetüket Holly Sherman szőrös kulcstartója adta, ezért emlegetik a Sherman bolygót az epizódban. A tervezést ezúttal is Wah Chang végezte, de a kivitelezés Jacqueline Cumeré keze munkáját dicséri. 350 dollárért cserébe ötszáz pamacsot varrt szintetikus szőrméből, amiket habszivaccsal tömött ki. Ezen kívül hat speciális tribblit is csináltak, amik mozogni is tudtak. Fogtak, néhány elemes játékkutyát, lecsupaszították őket, és már készen is volt a mozgó tribbli. Sajnos a játékkutyák túl hangosak voltak, emiatt a kérdéses helyeknél újra kellett szinkronizálni a szöveget. Ezen kívül készültek még babzsák tribblik, olyna esetre, amikor valakinek a vállán ülnek, valamint lélegző tribblik is, amik belsejébe luftballont helyeztek.

Összesen 1500 tribbli készült az epizód számára. Jó néhány tribbli később a Smithsonian múzeumba került, azok, amelyek pedig épségben maradtak mára 1000 dollárnál is többe kerülnek. A 60-as évekbeli szintetikus szőrme technológiájából adódóan ugyanis a legtöbbnek kihullott a szőre, és kopasszá váltak. A Star Trek szinkronját már dicsértem, de ebben a részben nem figyeltek a kis élőlények kurrogó hangjára, amit annyira lehalkítottak, hogy szinte nem is lehet hallani, miközben az eredeti hangsávon bezengik az egész Enterpriset. Hasonlóan zavaró a fantáziátlanul felhasznált és újrahasznosított zene az epizódban, egész egyszerűen az is jobb lenne ha ezeken a helyeken inkább csönd lenne. A tribblik dorombolásához galamb turbékolást vegyítettek bagoly huhogással, és mindehhez hozzákeverték, luftballonból távozó levegő hangját.

crew.png

A forgatás augusztus második hetében kezdődött, és Joseph Pevney vezényelte le. Végül csak három díszletet kellett építeni, többek között a kocsmát. A verekedési jelenthez 24 egyforma széket kellett találni, és összecsukható nem volt jó, ezért egy helyi cégtől kölcsönözték. Emiatt van, hogy csak az asztalok sérülnek, a székek csodálatos módon épségben maradnak, mert ki kellett volna fizetni. A jelenetet kétszer is felvették, miután az egyik operatőr bemasírozott a képbe, Doohan pedig ragaszkodott hozzá, hogy ne dublőrrel vegyék fel a jeleneteit. Ennél is többször, szám szerint nyolcszor vették fel azt a jelenetet, amikor Shatner kinyitja a gabonatároló ajtaját, és rázúdul az 500 varrott tribbli. Hogy többnek hasson csináltak egy drótkeretet, aminek a közepén áll Shatner, és a tribbliket rápakolták a keretre.

Akik fentről dobálták nem tudták mikor kell befejezni, és ezért esik Shatner fejére beszélgetés közben is, még néhány szőrpamacs, a színész neheztelése benne is maradt az epizódban. Gerrold először azt hitte Shatner nem fogja vállalni a jelenetet, és ki kell majd vágni, de aztán azzal magyarázta, a színész egy igazi profi, aki alig várta, hogy megmutathassa komikusi vénáját. Pevney sokat harcolt az epizódért, mert ekkoriban az NBC vezetősége ki akarta gyomlálni a komédiába hajló részeket. A forgatókönyvet mindenki dicsérte, mert az összes karaktert mozgatta, Nicholsnak egyik kedvence, mert Uhura végre elmozdulhatott a hajóhídról, és sok szerep jutott neki.

Az epizód mindezek dacára nem lett rögtön a rajongók kedvence - sokakat idegesít Cyrano karaktere, amit meg is tudok érteni -, Justman pedig sose szerette meg, úgy érezte az epizód önmaga paródiája lett. Eredetileg akartak egy folytatást is készíteni hozzá a harmadik évad során, de Roddenberry távozása után hasonlóan Harry Mudd visszatéréséhez ebből sem lett semmi, és csak a rajzfilmsorozatban valósulhatott meg végül. Mára azonban minden kétséget kizáróan elfoglalta méltó helyét, számos utalás és paródia született az epizód kapcsán, többek között J.J. Abrams mindkét Star Trek filmjébe becsempészett egy tribblit. Szóval ha csak egy epizódot akartok megnézni a második évadból, akkor ez legyen az.

bread.png

Cirkuszt a népnek - újabb "alternatív föld" epizód következik a Mirihez hasonlóan, és még legalább négy lesz. Ezek ugyanazért készültek, amiért a bottle epizódok, mert meg volt hozzá a jelmez, csak bele kellett bújni, és voilá Star Trek az ókori Rómában. Illetve egy világban, ahol a Római Birodalom nem dőlt be, mai napig virágzik, a gladiátorok nyugdíjat és betegellátást kapnak - előbbit persze csak azok, akik meg is érik. Ilyen lenne a világ, ha a rómaiak hódítják meg Amerikát. Mintha ebből is lett volna egy hasonló Sliders epizód, mindenesetre nem rossz rész ez, csak kicsit bugyuta, ugyanis nekem űrlényeket, meg idegen civilizációkat mutassanak, ne allegóriákat, meg ebből-abból a korszakból előrángatott civilizációkat. Talán mondanom se kell, de itt is találkozunk az Elsődleges Direktívával, és Kirk kapitány itt is nagy ívben tesz rá.

A merénylő - címet kapta a fordítás során a Journey to Babel epizód. Így kell kiherélni egy szimbolikus jelentést hordozó zseniális címet, meg persze lelőni a poént, hogy mi is fog itt történni. Ettől függetlenül ismét egy kiemelkedően jó epizódról beszélünk, amely különösen fontos a Star Trek univerzumban. Az évad második része amiben behatóbban foglalkoznak Spockkal. Érdekesség, hogy ezt az epizódot is D.C. Fontana írta, így az Édenkert, kis szépséghibával után ez már a második története, amelyben Spockot helyezi a középpontba. Olyannyira, hogy megismerhetjük a szüleit. A Nincsenek győztesek epizódból ismerős Mark Lenard alakítja Sarek nagykövetet, Spock apját, akit először láthatunk feltűnni, de nem utoljára.

Minthogy Nimoy eddigre már egész csomó vulkáni szokást talált ki, így Lenard tőle kért segítséget, hogyan érintkezzen a feleségével. Nimoy úgy vélte a vulkániak különösen érzékenyek a kezükre, így azt ajánlotta a két ujjukat érintsék össze, és úgy sétáljanak a hajón. Lenard olyan hitelesen alakította Sareket, hogy a bemutató után több rajongói levelet kapott mint Nimoy. A felvételkor mindössze 42 éves volt, de kifogástalanul alakította a 102 éves vulkáni nagykövetet. A Spock anyját alakító Jane Wyatt amikor elolvasta a forgatókönyvet azt hitte valami komédiában fog szerepelni, de ahogy megérkezett a helyszínre szembesült vele, mennyire mindenki véresen komolyan veszi a sorozatot. Különösen figyelemre méltó Spock és Sarek ambivalens viszonya, amit Kirk képtelen megérteni.

babel.png

Ez a rész is kizárólag az Enterpriseon játszódik, és egy diplomáciai találkozó körüli bonyodalmat mutat be, előrevetítvén a Deep Space 9 cselekményeit. Sarek és kísértének érkezését eredetileg úgy akarták bemutatni, hogy megfestették volna a Vulkáni várost, de aztán már arra sem maradt pénz, hogy a transzporter effektjeit kivitelezzék, ezért felhasználták az űrkomp konzerv felvételeit. Még nem döntöttem el, hogy a bemutató végére ezúttal a Kirk csókjait, vagy a verekedéseit összefoglaló videót teszem be, sajnos azt még mindig nem tudom ezeket a hülye mozdulatokat Shatnerre bízták, vagy pénzt pazaroltak egy koreográfusra, aki betanította neki. Bár néhány felvételen persze egyértelműen látszik, hogy egy dublőr hülyéskedik.

Például azt vagy tucatszor eljátssza, hogy két lábbal nekiugrik az ellenfelének, aztán persze mellé esik. De képes volt ezt ebben a részben tovább fejleszteni, ugyanis itt a falnak ugrik, és aztán esik a támadója mellé, vagyis valahogy a derekával üti meg. Rendkívül hatékony, ugye? Ha már elkezdtem Kirk vérét szívni, meg kell jegyezzem, hogy ebben az évadban majdnem minden második részben a Megkettőzve epizódból ismert zöld uniformisát viseli, ennek miértjére se jöttem rá, de szerintem sokkal jobban illik hozzá, hiszen sose értettem, a kapitány miért visel ugyanolyan sárga pizsamát, mint egy csomó embere a hajón. Annyi változtatás történt, hogy a rangjelzések a ruha nyakáról itt már lekerültek annak ujjaira.

Tetszett még az epizód széleskörű űrlényfelhozatala, ami szerintem egész pofásra sikeredett, főleg ha olyan borzalmakkal vetjük össze, mint a Sószörny. Először találkozhatunk két újabb humanoid népcsoporttal, a disznószerű Tellarite, és az Andorián fajjal, akiknek kék a bőrük, fehér a hajuk és rovarszerű antennával rendelkeznek. Örültem, hogy végre nem valami nevetségeset találtak ki. Egyedül az nem tetszett, hogy mindkettő ellenséges, hirtelen haragú, és brutális. Minden népcsoport eleve rosszindulatú és kegyetlen, kivéve a vulkániakat? Sokat gondolkodtam azon is, hogy lehetséges, hogy a vulkániak különösen Spock tök jól néznek ki, miközben a többi űrlény inkább nevetséges, vagy gagyi benyomást kelt.

tos2x10f.png

Nos kiderült, hogy az NBC keresett egy külső, tipikus széklábfaragós bandát, akiknek bagót fizetett, és cserébe ők szállították le a nagyobb jelmezeket, amiknél viszonylag jó munkát végeztek, de a finomabb maszkoknál rendre kudarcot vallottak. Ez a stáb képtelen volt megfelelő füleket gyártani, így Nimoy maszkmestere az utolsó percben felhívta egy barátját és vele készíttette el a füleket, amik már megfelelőnek bizonyultak. A sóher NBC ezt nem volt hajlandó kifizetni, így a maszkmester saját pénzéből finanszírozta az előállítás költségeit. Az epizód végén érdemes megfigyelnünk Bones dokit, ahogy örömittasan kiszól a nézőknek, hogy végre ő mondhatja ki a zárszót. Ezzel búcsúzom is, legközelebb innét folytatjuk.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

 

Ne maradj le a Star Trekről, utazásunk innét kezdődik:

Star Trek - a pilot epizódok (1964-1966)

Star Trek - az első évad (1966)

Star Trek - az első évad (1967)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2015.04.20. 10:46:13

"áttették péntek este 8:30-tól 9:30-ig."

Hiába van ott az "este", a szememnek ez akkor is reggel, ha így írod :)

"istentelenül hülye parókát kapott"

Ez tényleg paróka? Szerintem csak olyan fiatalosan hosszúra növesztett frizura... olyan bitliszes...

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.04.20. 14:00:38

@Terézágyú: a szemednek lehet :)

az első alkalommal kapott egy parókát ami kb. háromszor nagyobb volt mint a végső frizura, csak arról nem találtam képet

HUN_Sector 2015.04.21. 09:08:16

A star trekben minden idegen úgyanúgy néz ki, mint az emberek és angolul beszélnek...
(na jó, kivéve a gyíkembert, aki ellen fél perc alatt ácsolt össze a hős kapitány egy ágyút fatörzsből és homokból)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.04.21. 13:58:42

@HUN_Sector: igaz hogy csináltak egy külön nyelvet a klingonoknak de ne zavarjon...

Sunsetjoy · http://retemu.blog.hu 2015.04.21. 14:07:57

@HUN_Sector: A teljes ST-univerzumban kb. 85%-ban ez igaz is, humanoid formájú lények (2 kar, 2 láb, 1 fej stb.) tekintetében.
Az első sorozatban is előfordult már nem humanoid életforma 2-3 alkalommal - a kommunikáció is a szokásostól eltérően folyt.

gPeterS 2016.05.13. 17:00:54

@HUN_Sector: arena kedven, gorn rulz

Istenek alkonya, a star trek continues, kickstarteres rajongoi st az idos istennel indit

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.08.05. 23:00:27

Hú nem semmi írás. Jó magam is éppen darál(gat)om a Star Trek sorozatokat, célom, hogy végig menjek minden (kivéve az Enterprise-t, az nem túlzottan érdekel). Épp a TOS 2. évadjánál tartok - pont az előbb ért véget a Doomsday Machine. Mondjuk én sugárztási sorrendben nézem, de elég hülyén veszi ki magát, hogy néha váltakoznak a jelmezek, meg el-el tünnek szereplők (Sulu olyan, hogy egyik részben van, aztán nincs). Amúgy arra van valami magyarázat (akár in-univers, akár forgatásbeli), hogy mikor hordja Kirk a zöld és mikor a megszokott sárga uniformisát? Arra azonban nem vállalkoznék, hogy írok is minden részről, hiszen az epizodikusság miatt átfogóan az évadokról kevésbé lehet, és azért vannak olyan részek amelyek annyira nem szolitannak meg, hogy billentyűzet ragadjak. (Majd szeptemberben végig megyek a klasszik filmeken, az is bőven elég írnivaló lesz nekem :D) Neked azonban kitartást a projekthez.

Erről az Elisonos balhéról nem is tudtam, nagy kár, hogy emiatt többet nem írt a sorozatba, mert a City on the Edge of Time az egyik kedvenc részem. Viszont nem rég megjelent Elsion eredeti sztorija (amelyet még nem írtak át Roddenberry-ék) képregényként, ezután főleg kíváncsi lettem rá, hogy miben lehet más, mint az amúgy így is remek TV epizód.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.08.06. 03:54:12

@The Man Who Laughs: köszi

igazából az első évad után már nem sok jelentősége van milyen sorrendben nézi az ember, az egyes részek minimálisan se utalnak már megtörtént eseményekre

a nagy hármast leszámítva a karakterek pedig legtöbbször azért nem szerepelt hogy spóroljanak a lóvén, Sulu a második évad szinte egészében hiányzott mert elment egy filmben szerepelni

köszönöm, kellett is hozzá, majdnem öt év lett ebből is, pont most fejeztem be :)
hát amiről nem tudok sokat írni vagy csak szimplán baromság, arról csak egy bekezdést írok, de igyekszem mindegyikről valami érdekeset, vicceset informatívat írni

a sorozat után pedig jönnek a filmek itt is, úgyhogy húzz bele :)