Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Star Trek: Űrszekerek - V. rész: második évad (1968)

elmélkedés egy legendás sorozatról

2016. augusztus 06. - scal

"Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."

Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük a második évad első felét, ezúttal pedig az 1968 első felében sugárzott második évad maradék tizenegy részét ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!

privatelittlewar.png

Ebben az etapban egyaránt lesznek jó és kevésbé jó részek, de innét is még megnézésre érdemes majdnem mindegyik epizód, talán csak kettő igazán kivétel. A sorozat végére nagyon megszaporodtak a költséghatékony részek - alternatív Föld és csak űrhajón játszódó bottle show-k - de korántsem olyan rossz eredményt kapunk mint az első pár epizód esetében.

Piszkos kis háború - újabb alternatív Föld epizód, csöppnyi elveszett paradicsom utóízzel, de nem annyira rossz mint hangzik, pedig van benne minden - Az archonok visszatérnek, Édenkert kis szépséghibával, de még a Tiltott gyümölcs is megjelenik. Ez az epizód ismét a Vietnami háború allegóriája, sőt azok közül a legerősebb. Létezik ugyanis két törzs, a falusaik, meg a hegyiek, és egyiket elkezdik felfegyverezni a klingonok, aminek hatására Kirk is úgy dönt - lábbal taposva az Elsődleges Direktívát -, hogy ő meg segíteni kezdi a másik felet, hogy visszabillentse a felborult egyensúlyt. Na mire is hasonlít ez? Úgy van Észak-Vietnam, Dél-Vietnam, akiket a Szovjetek, meg az USA támogattak. Ha nem lenne ennyire egyértelmű, még ki is mondják, hogy ez régen így volt a Földön is - méghozzá a forgatás idején.

Mindezek dacára nem rossz anyagról beszélünk, itt is feltűnik Prohászka János, ezúttal mint nagy szőrős makimajom, a jelmezt is ő készítette. Mugatonak hívják, - miután eredeti nevét, a Gumatot DeForest Kelley képtelen volt kimondani - és Ben Stiller tisztelete jeléül fel is használta a Zoolanderben. Az epizódban van egy igazi vadmacska, Nancy Kovack, akiről sajnos csak annyit tudtam kideríteni, hogy eredeti neve Kovach volt, és sanszos, hogy magyar származású ő is. Nem értettem az összes motivációját, de az biztos, hogy gyilkolni lehetett érte... mármint annak idején. Legismertebb filmszerepe Az aranygyapjú legendája volt, amelyben Médeát alakította. Az epizódot a Lazarust is elkövető Don Ingalls írta, ha pedig ezt nézzük, összehasonlíthatatlanul jobb munkát végzett ezen alkotással.

triskelion.png

A Triskelion játékmesterei - ez az epizód is egész jó, pedig ez már olyan szinten újra, - az Aréna a legnyilvánvalóbb - hogy még egy beállítást is loptak Város az örökkévalóság peremén-ből (nyugodtan hasonlítsátok össze a két képet). De hát nem erre vágyik minden nő? Kirk kapitány gyengéden átöleli, s felmutat a csillagokba, hol is lakik ő, és persze előtte, vagy utána, vagy közben buzgón elmagyarázza a szerelem fontosságát. Megint egy nagyon durván jó nőt kapott, akinek a sminkje, ruhája díjnyertes lehet bármelyik farsangon, - Lady Gaga is nagy Star Trek rajongó lehet. A szerepe is elég érdekes, sajnos Angelique Pettyjohn 49 éves korában meghalt, itt mindössze 23 éves volt, a kis ábrándos tekintetével, és ruganyos testével. A Star Trek után pornózni kezdett.

A magyar szinkron totálisan tönkretette az egyik legjobb humorforrást, ugyanis Chekov is egy női kiképzőt kap, és bár rusnyább mint a kapitányé, nem értettem miért utál vele beszélgetni. Hát kiderült, hogy ennek az eredeti verzióban férfihangot adtak, amitől eléggé travi beütést kapott, és így már valóban viccesek ezek a jelenetek, nem is értem hogy lehet egy ilyet nem észrevenni, és kiherélni egy szimplán mélyebb női hanggal. Pláne, hogy ez egy nagyon jó cameo is volt, hiszen az eredetiben Bob Johnson szólaltatta meg a "hölgyet" aki az akkoriban futó Mission: Impossible sorozatban mondta el mindig a küldetés lényegét mielőtt a magnókazetták megsemmisültek volna. Ja, és a nyakamat rá, hogy innét lopták a teljes Wedlock történetét.

A gyakran idézett, de totálisan pontatlan "Beam me up, Scotty!" mondatot is ebből az epizódból értelmezik, ahol Kirk a legközelebbit mondja: "Scotty, beam us up!" Az epizód után hagyta ott a sorozatot Gene L. Coon is, akinek a helyét John Meredyth Lucas vette át. Lucas három epizódot rendezett, négyet pedig írt a Star Trek számára, méghozzá nem is rosszakat, neki köszönhetjük a Nomád, és a Negyedik birodalom című részeket. Viszont létezik egy project amit senki nem bocsát meg neki, ő adaptálta televíziós sorozattá A majmok bolygóját is. A triskelion egy kelta szimbólum neve, amely három egymásba fonódó spirált jelöl.

obsession.png

Megszállottság - ez egy Kirk múltjáról szóló epizód, és az ilyenek mindig érdekesek, mert hozzátesznek valamit a nagy egészhez. Ugyan tartalmaz elemeket A király lelkiismeretéből is, de leginkább ez is egy Moby Dick átirat persze ügyesen, még ha nem is annyira jól, mint A végítélet fegyverében. Az egyetlen gond, hogy Kirköt minthogy mégis ő az abszolút főszereplő sokkal jobban megismerjük cselekedetei alapján bármelyik részből, szóval ő nem szorul rá ilyen mélylélektani elemzésekre mint Spock. Ráadásul ő csupán egy ember, vagyis lényegében olyan mint te vagy én. De ha már Jim Kirk, az ő karakterét két másik kitalált alakból gyúrták egybe, az egyik Hamlet a dán királyfi, ez elsősorban a vívódásaiban látszik meg, a másik pedig Horatio Hornblower kapitány, aki egy 12 részes könyvsorozat protagonistája, nálunk az Őfelsége kapitánya címmel vetítették az ebből adaptált filmet és mini sorozatot.

Hornblower személyisége leginkább abban nyilvánul meg, hogy mennyire ránehezedik a legénység, és a hajó sorsa a vállára, amit minden esetben elsődleges szempontként kell figyelemben tartania. Továbbá igyekszik mindig makulátlanul dönteni. Azt kell mondjam Kirkben mindkét személyiségjegy nagyon jól elegyedik anélkül, hogy túlságosan is rá lehetne ismerni az elődökre, vagyis személyében egy élő, létező figurát kreáltak az alkotók. Ez az epizód talán a legjobb amelyben Star Trekék a horror irányába mentek el, mert ez ráadásul úgynevezett pszichológiai horror is egyben. Az USS Farragut hadihajót az Amerikai Polgárháborúban harcoló David Farragut tengernagyról nevezték el, akinek híres mondata: "Damn the torpedoes, full speed ahead!" a Mobile Bay-i csatában eldöntötte az ütközet kimenetelét, és azóta is a vakmerőség egyik legnagyobb jelképeként él.

Az epizódot Art Wallace írta, aki ezen kívül csak az évadzáró Irány a Föld! történetéért felelős. A rendező Ralph Senensky volt, aki összesen hat epizódot hozott tető alá. Ennek a résznek a forgatása a Jóm kippur - az engesztelés napja, a zsidóság legnagyobb ünnepe - idejére esett, és mivel Senensky buzgó hívő volt, napnyugatkor befejezte a munkát, és többet vissza se jött. Az előző rész rendezője Lucas fejezte be az epizódot. A szörny által megölt embereket Bones doki később feléleszti, de ezt a jelenetet kivágták, így lehetséges az, hogy bár Leslie hadnagy is meghal, a befejező snittben ott flangál a háttérben.

immunity.png

Az immunitás szindróma - azon kívül, hogy ez is egy bottle rész, minden létező helyen azt olvastam, mennyire sci-fis, mennyire jó epizód ez. De mégis mi a jó abban, hogy az Enterprise már megint találkozik egy életformával, ami már megint záros határidőn belül elpusztítja az egész űrhajót? Még azt is el akarják hitetni velünk, hogy kinyírnák hidegvérrel az egyik legjobb szereplőt, de persze a végén mindenki megmenekül, és visszaáll a régi rend. Szóval szerintem az egyik legunalmasabb epizód a második évadban, de annyira, hogy még röhögni se lehet rajta, sőt gusztustalan és visszataszító, ahogy egy óriási egysejtűbe beleúsznak hőseink. Most komolyan ez az egysejtű dolog egész érdekes lehetett volna, de csak úgy, ha mondjuk sok van belőle, mert akkor kiderül, hogy az univerzum egy hatalmas élő létforma - teszem azt Isten? - de így, hogy egy szimpla amőba képében erőszakolják le a torkunkon...

Mi lett volna ha nem futnak bele Kirkék? Elnyeli az egész univerzumot suttyomban? Amikor találkoznak vele már 18.000 kilométer az átmérője, a Földnek csak 12.500. Észre sem vesszük mennyiszer mentik meg a világot - benne klingonékat is - és csak haladnak tovább az űrben, folytatván útjukat, nem is remélvén holmi kitüntetést, egyebet. Micsoda példás ember ez a Jim Kirk. Egyébként azért egy jó beköpés van az epizódban, amikor Spock már épp feláldozná magát McCoy meg hihetetlenül vagány módon belefolytja a szót: "Pofa be! megmentjük és kész!"

Bár nem tértem ki rá, de a Star Trek világában kialakult egy belső poén a 47-es számmal kapcsolatban, amit Douglas Adams 42-jére visszamenőleg találtak ki. Eredetileg a következő Star Trek sorozat a The Next Generation fejlesztése, de nagyon sokszor megtalálható az eredeti sorozatban is. néha passzív tényezőként, pl. van egy két perces visszaszámlálás, és Spock megjegyzi, már csak egy perc tizenhárom másodpercük van, vagyis már eltelt 47 másodperc. Itt azonban direkt említik, hogy az űrkomp pjazsai csak 47 percig bírják ki az amőbában.

pieceofaction.png

Az Enterprise gang akcióba lendül - ez megint egy fantasztikusan vicces rész, újabb alternatív Föld epizód, valójában csak gondolom elfogyott a pénz, és gyorsan átmentek a Közellenség forgatására. Az is megfigyelhető ezekben az epizódokban, mennyire otthonosan mozognak a színészek, a vonalvezetés sokkal könnyedebb, egyszóval egy ismerős környezet mintha simulékonyabbá tette volna a sci-fis maszlagot, nem úgy mintha épp a quadrotriticálé fontosságát kellene bemutatni. Ha valaki nem tud azon nevetni, hogy Kirk és Spock gengsztereknek öltöznek be, és elkezdik a tolvajnyelvet elsajátítani - eleinte anélkül alkalmazván hogy lényegében tudnák miről is van szó - annak nincs humorérzéke.

Ráadásul amolyan Rejtő Jenősen alakulnak a cselekmények, - például Kirk nem tudja vezetni az autót - amit én mindig üdvözlök. A főgenyát Bélának hívják, én az ilyen magyar vonatkozásokon mindig torkomszakadtából tudok röhögni. Szóval így nézne ki egy olyan társadalom, ahol véletlenül ott hagytak egy gengszter történetet, és mindenki Bibliaként tekint rá: akárki hordhat magánál fegyvert, de tulajdonképpen ugyanúgy vezetik az országot, persze a maguk piti módján.

Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen epizód a Szőrös veszedelmen kívül, amit szándékosan viccesnek készítettek. Szóval ha ezen a két részen kívül nevetsz a Star Treken, ott valamit elszúrtak... de most komolyan a Harry Muddos epizódokat minek szánták? Thrillernek, vagy horrornak? Ez volt az utolsó epizód, amit a 40 Acres-en vettek fel, olyan mint egy szituációs komédia. Az epizódhoz külön felkértek egy vígjátékokra szakosodott rendezőt James Komackot, a történet alapját pedig David P. Harmon írta, aki ezen kívül a halálos éveket is alkotta. A Marvel Unlimited sorozatában a 90-es években megjelent az epizód folytatása is.

anyothername.png

A vágyak csapdája - ez az epizód olyan mintha egy sci-fi 22-es csapdáját néznénk. Egyik fele véresen komoly, egy nagyon ütős thriller, mint a Nomád esetében is láthattuk. A másik fele viszont tiszta röhej, de a jó értelemben. Mi történik ugyanis? Kapitányunkat már megint elfogják az idegenek, akik elrabolják hajóját, hogy azon utazzanak haza, mert itt teljesítették feladatukat. Megállítani nem lehet őket, gombnyomásra bénítanak, ölnek is ha kell. Nagyon durva az ötlet, hogy egy egy ember szubsztanciáját képesek egy dodekaéderbe sűríteni, aztán egyszerűen porrá törni, és ezzel vége is. Életem egyik legsokkolóbb kivégzését néztem itt végig akármilyen furcsán is hangzik, - az egyetlen női redshirt, aki meghal - ezzel nem lehetek egyedül, mert ezt a pillanatot sok országban ki is vágták a televízióban.

Szóval ez a része a komoly, meg az a nagyszerű, feszültséggel teli perc amikor Spock és Scotty kitervelik, hogy inkább felrobbantják az egész hajót, mielőtt elérik a Galaxis peremét és csak a kapitány jelzésére várnak. De persze ehelyett szépen megtudhatjuk mi is van a pereme mögött. Külön idegesített az is, hogy Kirk ebben a részben mennyire töketlen, tehetetlenül nézi végig a teljes legénységének eliminálását, még a hozzá közelebb állókét is, én eddigre megszoktam hogyha mást nem legalább átkozódik mint egy kocsis. Egy-egy epizódban nekem nem is a probléma, hanem annak megoldása tetszett, itt már megint azt vették elő, hogy ez a durván fejlett faj, alig ismeri az emberi szokásokat, pl. zseniális, ahogy Scotty leitatja az egyiket, a kegyelemdöfést egy skót whiskeyvel viszi be.

Ugyanakkor mostanában néhányan nehezményezik, hogy az alkoholizálást mennyire banálisan mutatják be... Szinkronhibának tartom, hogy bár Scotty skót, - állítólag azok a legjobb gépészek a Földön -, és az eredetiben elég ízesen nyomja az akcentust, meg sem próbálták ezt valahogy visszaadni. Ha most hirtelen rám szólnának, hogy ugyan produkáljak már skót akcentust, nyilván nekem se menne, de egy kis nógrádi, vagy szögedi tájszólást simán adtam volna az ürgének, a semminél az is jobb.

tomorrow.png

Szóval az idegeneket össze kell zavarni, Kirk kapitány pedig - nem fogjátok kitalálni - ismét bőszen beavatja a legszebb tagjukat alkotó Barbara Bouchetet, - nem keres rá IMDb-n! - hogy milyen szép dolog is a szerelem. Ezt mindig szeretjük ugye, úgyhogy én a mai naptól ha bocsánatot kérek, azt csakis így fogom tenni. A végére pedig bebizonyosodik, hogy az emberek annyira menők az egész galaxisban, hogy bármilyen űrlényt meg tudnak dumálni. Remélem tényleg így van. Az epizód eredeti címe: By any other Name Shakespeare Rómeó és Júliájából származik.

Visszatérés a holnapba - sokkal nagyobb csalódás ez az epizód, mivel én valamiért azt hittem ez az első évadban megismert rész folytatása lesz. De a nyilvánvaló tévedést az angol cím okozhatta, mert ott a Tomorrow is Yesterday nálunk A múlt fogságában szerepelt. Ennek meg ugye az a címe, hogy Return to Tomorrow. Szóval elég hülye epizód, aminek nagy része a hajón játszódik, de maximum a vége az izgalmas, előtte azonban le kell tudni egy bő félórát, amiben három felsőbbrendű entitás könyörög azért, hogy kölcsönvehessék a kapitány, Spock és a segédtiszt testét.

De miért mennek ebbe bele? Miért kell az Enterprisenek olykor Máltai Szeretetszolgálatot alakítania? Vagy ha már igen miért nem három redshirtöt áldoznak fel erre a célra, ha már bebizonyosodik, hogy semmi bajuk se eshet? Miért olyan fontos feladatokat látó emberek életét sodorják veszélybe, mint a kapitány, meg az első tisztje? Ráadásul olyan az egész, mintha Az alvó oroszlánt, a Metamorfózist, meg a legutóbbi részt gyúrták volna egybe. Igen, erre mondják azt, hogy klisé.

nazi.png

A negyedik birodalom - ellenben ez megint nagyon jó, alternatív Föld epizód. Amiben egy alternatív náci világot mutatnak be, az nem sikerülhet rosszul. Elképzelhető, hogy ez egy televíziós betegség, mármint, hogy valamiképp muszáj integrálni a nácikat egy epizód erejéig. De azt kell mondjam azok után, hogy Star Trekék applikálták a rómaiakat, Vietnámot, a középkort, az őskort, és az 1920-as évek Amerikáját, ezzel is ügyesen birkóztak meg, és az ötletet csak valami bigott vagy álszent filmkritikus tarthatja sértőnek. Igaz, hogy a II. Világháború csak huszonkét éve ért véget, és ekkoriban még nem lehetett viccelődni ezzel a témával, de vegyük észre azt, hogy a Star Trek már megint élen jár valamiben ami később még divat is lesz - gondolok itt Mel Brooks filmjeire, ahol nem egyszer feltűnik a náci rezsim kifigurázása.

Az epizód a holokauszt 25. évfordulójára készült, úgyhogy még miértje is volt a dolognak. De sokaknak nem tetszett, hogy William Shatner és Leonard Nimoy náci gúnyában ugratja egymást, náci viccekkel. Azért azt hozzátenném, hogy mindkét színész rendelkezik zsidó felmenőkkel, gyökerekkel, szóval ha ők maguk nem találták ezt felháborítónak, úgy a világ többi része nem akarna becsókolni nekik előbb? A világ ahová kerülnek épp arról szól, hogy bár a jószándékú tudós az 1930-as évek Német Birodalmi Modelljét venné alapul, hogy a közösség villámgyorsan felépüljön a gazdagsági válságból - mint ahogy az sikerült is, ellentétben az olyan győztesekkel mint Franciaország, Anglia, vagy akár az USA -, de mindig lesz valaki, aki rosszra fordítja az alapjaiban hatékonyan működő rendszert, és saját önös céljaira használja fel azt.

Az itt következő allegória viszont már valóban kínos, hiszen az ellenséges bolygó lakói nagyon gügyén elfedett zsidó neveket hordanak, mint pl. Izsák helyet Iszák, Dávid helyett Davod, Ábrahám helyett Abrom, és hasonlók. De mai világunkban remélhetőleg már inkább a humorfaktor fog dominálni, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy azért egy nácik által irányított világ minden lenne, csak nem hab a tortán. Az amerikaiak azért lehetnek érzékenyebbek erre a témára, mert náluk az elmúlt hatvan év békében telt, de ha ők is kaptak volna a nyakukba egy Rákosit, vagy egy Honeckert, nyilván rájönnének hogy a nácikon kívül vannak egyéb alternatívák is. Németország ezt az epizódot sem vetítette egészen 1996-ig amikor nyilván már elég kevés háborús veterán élt, a fiatalok meg valahogy csak le tudtak számolni a történelmi szégyenfoltjukkal. Mert ugye minden német azzal születik, ja?

computer.png

Annyit még megjegyeznék, hogy a Kirk és Spock korbácsolásánál én nem zsírkrétát használtam volna, mert ennyire gagyin megvalósított véres csíkokat életemben nem láttam. Valamint ez az egyetlen epizód, amiben lehet látni Spockot félmeztelenül, úgyhogy aki szeretné tudni hogy festett Nimoy fénykorában, az már csak ezért is lesse meg ezt a részt. 

A tökéletes computer - nagyon jó epizód, főleg gondolatébresztő mondanivalója miatt. Ugye azt tudjuk, hogy az Enterpriseon 430-an teljesítenek szolgálatot. Nohát kedves Jim Kirk tessék szépen hátradőlni, mert emellett a szuper computer mellett elegendő lesz 30 ember is. Ugye milyen jó lesz, egyből el lehet bocsátani azt a 400 léhűtőt. Egyébként magára se lesz semmi szükség, de hát ha már kijárta azt a rengeteg iskolát, és ennyi pénzt öltünk a képzésébe azért maga nyugodtan maradhat a kérgesre ült székében, hogy néha jóváhagyja a computer utasításait. Ja, és azt még el is felejtettük mondani, hogy maga lesz az, akinek a hajóján elsőként teszteljük ezt a szuper gépet, ne hagyjon minket cserben.

Nem is gondoltam volna, hogy az emberek már 1968-ban ennyire féltek a számítógépektől, amikor ez inkább napjaink problémája, hiszen ma már ez vesz körül minket. Régen röhejesen nagy számítógépeket gyártottak, és alig létezett ember aki értett hozzájuk, mostanában viszont hol nem használnak computert? Még ezt az ismertetőt is azon írom, ti meg azon olvassátok. Az epizódban megjelenik a haszontalanság érzése, amit a legtöbb nyugdíjazott személy átél, hogy nincs már rájuk szükség, túlhaladottá váltak stb. A számítógép rámutat olyasmikre is, amit nevezhetünk a sorozat kritikájának is. Például miért a kapitány sugározna le egy bolygó felszínére? Ha meghal sokkal többet veszít a hajó, mintha egy szimpla felderítőcsapat vész oda. Vagy miért menne le a hajóorvos? Őt ki gyógyítja meg ha benyel valami spórát?

what.png

Persze a számítógépről egy idő után kiderül, hogy meglehetősen instabil és a hadgyakorlaton elkezdi öldösni a többi csillaghajót - itt már tényleg sokat láthatunk, lehet irkálni a jobbnál jobb neveket, pl. USS Patyomkin. Talán fárasztó, de Kirk ismét a halálba dumálja a számítógépet, megmérgezvén annak logikáját, az emberi következetlenséggel. Ne feledjétek, hogy ez, meg a szerelem halhatatlan ereje meg fogja menteni az életetek ha valaha is UFO-k rabolnának el benneteket, úgyhogy vegyétek komolyan. Talán észrevettétek, hogy 1968 a 2001: Űrodüsszeia éve is, ami szintén nagyon hasonló témát dolgoz fel HAL 9000 kapcsán, de ez nyilvánvalóan a puszta véletlen műve csupán.

Tudom rasszista megnyilvánulás, de kicsit viccesnek találom, hogy William Marshall, egy fekete a feltalálója ennek a csodálatos gépnek - egy kínaiból, japánból előbb kinézném, de úgy látszik nekik kiszúrták a szemüket Suluval -, bár a végeredmény szerint a Star Trek a rasszista, hiszen kiderül, hogy a zseni valójában inkább egy mániákus, bár érthetőek a motivációi. Marshall utólag azt nyilatkozta leginkább annak a ténynek tulajdonít jelentőséget, hogy ebben az epizódban mindenki "uramnak" szólította. Szóval ez egy remek rész, mely ismét teljes egészében az űrhajón játszódik, ne hagyjátok ki semmiképp. Megértette Dansel kapitány?

Csalóka halhatatlanság - ennyi jó epizód után ismét egy bűn rossz - értsd: először egy másik szót írtam ide, de utána rájöttem, hogy ez a cikk nem méltó efféle vulgáris kifejezésekre, úgyhogy korrigáltam. Megint találkozunk egy másik csillaghajó kapitánnyal, aki megint elképesztően idióta. Állítólag ezt azért csinálták, hogy ezzel emeljék ki Kirk mennyire jó kapitány. De erre szerintem semmi szükség, abszolút baklövés, hiszen az, hogy Kirk egy jó helyzetfelismerőképességgel, problémamegoldással, és reakcióidővel rendelkező felelősségteljes döntésekre képes kapitány - aki nem mellesleg fantasztikus lehet az ágyban - az már kiderült az előző 53 epizódból.

Ennél jobban nem kell piedesztálra állítani mert a végén szárnyai nőnek és felrepül a mennybe. Ez a degradáló hozzáállás sokkal inkább azt mutatja, a Csillagflotta tisztjei egy idő után mind meghülyülnek, és megalomániás ökrök lesznek, hiszen Kirk mindig mást mond róluk, mint ahogy aztán cselekszenek, és ugye inkább aszerint kell megítélni az embereket. Sajnálatos módon ez is pofátlanul másol, méghozzá a kristályosodást a Vágyak csapdájából, bár ugye ez előbb íródott, de ki tudja mit emeltek át abból, mert azt meg előbb gyártották le, és a scriptek sajátossága, hogy az utolsó pillanatig formálódnak.

Az első évadot bemutató beszámolómban említettem, hogy a második pilothoz három verzió is készült, kettőt leadtak az első évadban: a nyertes Ahová ember még nem merészkedett, és a Mudd asszonyai mellett ez volt a harmadik. Azért lehet látni, hogy Roddenberryéknek rohadt nagy szerencséjük volt, hogy a második lehetőségnél három ilyen szkript közül választanak, ami közül kettő simán benne van a tíz legrosszabb epizód közt, a harmadik meg csak szimplán közepes. Nyilván ők is érezhették, hogy nem valami jó, és már csak akkor rukkoltak elő vele, amikor minden mindegy volt. Az NBC ugyanis bejelentette, hogy a második évad után befejezték a hülyéskedést, senki nem nézi ezt az unalmas baromságot - hát ti tettétek parkolósávra agyilag rokkantak - és különben is még mindig nem értik, miért került Spock egy emberek által irányított hajóra...

Az epizód az utolsó az alternatív Föld részek közül, mely ezúttal talán a legértelmetlenebb, vontatott az első perctől fogva, nagyon idegesítő a kapitány okoskodó szerepe, valamint a Yangok (jenkik) és a Kohmok (komcsik) nagy csattanója. Kirk monológja pedig még egy vérbeli republikánus patriótát is a sírba kergethet. És nem utolsó sorban megcsodálhatjuk mennyire hipokrita is tud lenni Kirk kapitányunk ha rajta kívül valaki más sérti meg az Elsődleges Direktívát. És ezzel a végére is értünk a második és egyben utolsó évadnak. Remélem mindenki elégedett volt a beszámolóval, noha bár nem lehettem teljes... hogy mi? Hogy még van egy epizód? De hát az nem is Star Trek... na jó, hát legyen.

assigmentearth.png

Irány: A Föld! - szóval Roddenberry tudta, hogy nem lesz harmadik évad, a sorozatot lefújták. Dacára a sokkal szórakoztatóbb és változatosabb részeknek, a nézettség nem volt kielégítő, így mindent egy lapra tett fel, és ezzel az epizóddal - úgynevezett backdoor pilot - megpróbált beindítani egy afféle spin-off sorozatot, amely a Star Trekből nőtte volna ki magát, vagy jó esetben azzal párhuzamosan futott volna. Így az Irány: A Föld' sorozat pilot epizódját beépítette a Star Trek utolsó részének. Egyébként ez az egyetlen epizód amely a helyén maradt, utoljára gyártották le, és utolsóként mutatták be a tévében.

A pilotból mellesleg sosem lett sorozat, amit személy szerint nagyon bánok, mert érdekesnek tűnt az elgondolás, még az is lehet sokkal izgalmasabb lett volna mint a Star Trek. Ugyanis egy nagyon karizmatikus főhőst kapott Robert Lansing személyében, - kicsit Steve McQueenre emlékezetet szúrós szemével, és sztoikus nyugalmával - aki egy afféle James Bond-szerű hőst alakított volna, akinek titkos a kiléte, titkos a küldetése, és egy egész csomó kütyü segíti munkájában. Továbbá két hölgy is feltűnik mellette, Terri Garr a kotnyeles titkárnője, és Barbara Babcock, a macskává is átváltozni képes idegen lény. Garr olyan rossz élményeket szereztt a forgatáson, hogy azóta sem kíván beszélni a Star Trekről. Babcock pedig csupán az átalakított M-5-ös szupercomputer hangját és a macska morgásait adta. De az egy pillanatra megjelenő Victoria Vetri Playboy Playmate is igen kellemes a szemnek.

A történet kicsit hasonlít A múlt fogságában-ra, de minthogy vágytam egy ilyenre, és csalódtam a Visszatérés a holnapban, így meglehet duplán is élveztem ezt a kiruccanást a 60-as évekbe. Az egyetlen probléma az epizóddal, hogy nem Star Trek rész, mert Kirk és Spock csak teng leng, rohan az események után, mint afféle Rozencrantz és Guildenstern. Csupán megfigyelői, szemlélői a cselekményeknek, nem aktív résztvevői. Meglehet azért is van így, mert eredetileg pilotnak készült, és csak utána írta át Roddenberry egy Trek epizóddá, szóval valahogy bele kellett szuszakolni Kirkéket is. Szerencsére annyira nem zavaró, csak abból lehet észrevenni, hogy semmi szükség rájuk, totálisan működik minden nélkülük is, sőt inkább bosszantóan kotnyelesnek tűnnek a valódi főszereplő mellett.

blackcat.png

Úgy látszik rossz ómen volt fekete macskával keretbe foglalni a második évadot, ugyanis a producereknek ez sem tetszett. Így sajnos sosem tudatjuk meg milyen lett volna ez a sorozat, és Mr. Spock jóslata - aki elképesztő módon történelmi tényeket nagyobb pontossággal jövendölt meg, többek között politikai merényleteket, és 1968-ban ölték meg Martin Luther Kinget, és Robert Kennedyt is, úgyhogy lassan félhetünk, hogy lesz egy harmadik világháború 37 millió áldozattal - : "Kapitány, annyit talán elmondhatunk, hogy Mr. Sevenre és Miss Lincolnra igen érdekes kalandok várnak." sajnos nem vált be. Viszont cserébe a producerek amikor látták, hogy az őrült Roddenberry újabb és újabb fantasztikus sorozatokba ölné a kuporgatott vagyonkájukat, inkább rábólintottak a harmadik évadra. Egye fene, ahhoz legalább felépítették az összes díszletet... de már csak este tíztől faszikáim.

No hát ez lett volna a kis beszámolóm a Star Trek - The Original Series második évadáról, van egy olyan érzésem, hogy a legjobb részeken túl vagyok, de dicsérjük nyugtával és egy kis Saurián bradyvel a napot, és találkozunk az utolsó 24 rész ismertetőjénél. És végül külön a kedvencem, csak hogy lássuk Kirk egy igazi gentleman:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

 

Ne maradj le a Star Trekről, utazásunk innét kezdődik:

Star Trek - a pilot epizódok (1964-1966)

Star Trek - az első évad (1966)

Star Trek - az első évad (1967)

Star Trek - a második évad (1967)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2016.05.16. 07:44:51

Azóta nem volt még folytatás? (A Cimkeflehőben sem találom a Star Treket)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.05.16. 08:33:30

@wmitty: még nem, még van pár rész a harmadik évadból, és ha megnézem mind, akkor... nem marad több TOS :D

lehet teszek be nekik egy vinnynegtát

mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2016.08.08. 17:30:07

Tetszik az írás, még ha nem is értek mindennel egyet, néhány rész nekem jobban tetszik :)
De a lényeg: valaki végre írt a jó öreg TOS-ről, és méghozzá szépen, részletesen. Kösz a munkát!!!

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.08.09. 14:22:50

@mrbloodbunny: koszi szepen, ki is dolgoztam vele a belem

nem azert irtam hogy marpedig ez a szentiras, sot ha valamivel nem ertesz egyet orulnek ha kifejtened, pl kezdheted azzal, hogy melyik reszek tetszettek, és miert