Úristen! Ez a film... ez betette az ajtót. Szó szerint. Pedig istentelen sok szar filmet láttam mostanában, de azért ez mégiscsak túlzás volt. A kínszenvedés netovábbja. A Patyomkin páncélost ugyan még nem láttam, de azért ez a borzalmas mocskot Az aranypolgárhoz hasonlítani erősen meredek. És akkor gyorsan megemlítem, hogy ebből a filmből készült Az angyalok városa című amerikai remake, ami szintén nem valami jó, de inkább megnézem azt egymás után tízszer, minthogy ezt még egyetlenegyszer. Lássuk...?

Ezt a filmet a 2016. szeptember 20-án 18:00-kor és 20:30 vetíti a Bem mozi, ha szeretnéd megnézni nagy vásznon, vagy nem láttad 1987-ben, itt a soha vissza nem térő alkalom.

Előzetesként annyit tudtam még a filmről, hogy Wim Wenders nem teljesen normális, de láttam már nézhető filmet tőle: pl. Millió dolláros hotel. Azonban nem is értem igazán mit akart ezzel a filmmel. A remake tulajdonképpen semmi mást nem tartott meg belőle, mint az ötletet miszerint angyalok járnak közöttünk szigorúan szárnyak nélkül, fekete szövetkabátban. Aminek kétségtelenül van egy baljós hangulata, már csak elképzelni azt, hogy minden gondolatunkat hallják, megfigyelnek minket - érdekes párhuzam az angyalok mint legfőbb jó, meg a Stazi mint a legrohadtabb dolog közt - és egy érintéssel felrázhatnak, inspirálhatnak minket, de ezen kívül sokat nem igazán tehetnek.

Az egyik angyal szerelmes lesz és megcsömörödvén az örökkévalóságtól emberré válik. Na erre a szálra gyúrtak rá az amerikaiak, és ez ugyan benne van jelen alkotásban is, de valahogy teljesen hiteltelen az egész, mert az utolsó félórában történik az érdemi rész. Az ezt megelőző másfél órában semmi mást nem látunk, mint random embereket különböző helyeken, amint mindenféle hétköznapi, banális, érdektelen dologra gondolnak. Metrón, repülőn, könyvtárban, utcán és így tovább. Ez az első negyedórában még egész érdekes volt, de azért nagyon hamar unalmassá válik, és ha ilyen az angyal lét nem is csodálom, hogy emberré akarnak válni.

Azonkívül azt hittem, ez a film 1960-as, mert fekete-fehér - illetve inkább szépia - szinte teljes végig; amivel Wenders az angyali lét szürke hétköznapjait akarta bemutatni, mennyire monoton és unalmas. Ezt az operatőre, a 77 éves Henri Alekan még megspékelte a nagyanyja selyemzoknijával, amitől minden kicsit elmosódott, fátyolos szűrést kapott. Csupán pár villanásnyi színt látunk, amikor az angyalok megsejtenek valamit a körülöttük lévő fizikális világból. Majd amikor Damiel emberré válik, már végig színesben látjuk a filmet. Közben meg 1987-es a film, mégis olyan vontatott, mint egy francia újhullámos alkotás. Borzasztó az is, hogy mennyire lepusztult Berlin helyenként még 1987-ben is, mert 1960-nál még ennyi rom belefért volna.

A színészekkel egyébként nincs gond. Bruno Ganz elsőnek kicsit talán furcsa mint angyal - nem éppen angyali fejszerkezettel rendelkezik a későbbi Hitler - de át tudja adni azt a szelídséget ami ezzel a "hivatással" jár. Hasonlóan jó a Cassielt alakító Otto Sander is. Az ő beszélgetésük - milyen jó lenne például hazudni, mint a vízfolyás - az egyik legötletesebb az egész filmben. Azért is működhetett ilyen jól a kémia kettejük közt, mert évtizedek óta jó barátok voltak. Ha ilyesmik gyakrabban történtek volna, talán nem lenne olyan unalmas az egész. De nem történik semmi, a frankó filozofálás után megint megyünk vissza gondolatokat katalogizálni.

A vágy tárgyát alakító Solveig Dommartin nem különösebben szép nő, de ide tökéletes; bár, hogy miért, mivel csábítja el az angyalt és hogy találnak ezek végül egymásra, azt lehet, nem ártott volna jobban kidomborítani. A végén ugyan kap egy meglehetősen hosszú monológot, aminek se füle se farka, de már azért Oscart érdemelt volna, hogy ennyi baromságot képes volt felmondani röhögés nélkül. A szerepet nyilván azért kapta meg, mert Wenders kúrogatta azidőtájt, még arra is rábeszélte, hogy az összes cirkuszi mutatványt saját maga csinálja végig háló nélkül! Azért ehhez kell egyfajta vakmerőség, inkább vakság mint merészség, de a csaj nyolc hét alatt elsajátított mindent, ami kellett a mutatványokhoz.

Érdekesség, hogy feltűnik egy totálisan fárasztó szerep erejéig mindenki Columboja, Peter Falk, aki nem mást alakít, mint... Peter Falkot. De persze nem mondom, hogy nem volt jó látni, ráadásul itt nem lehetett tetten érni azt a ripacskodást, amit egyik másik filmjében levág, amikor nem a hadnagy szerepében tündököl. A pár snitt erejéig látható női angyal eredetileg több szerepet kapott volna, ahogy Cassiel is emberré vált volna és Damiel keresésére indul, de mindezeket kitörölték a filmből, hogy sokkal... mélyebb, filozofikus, nehezen emészthető tónust kapjon az anyag. Megkapta.

A filmben alig történik valami, jóformán monológokat hallunk két órán át és ahol dialógusnak van beállítva, ha jobban figyelünk, rájöhetünk, hogy tulajdonképpen azok is monológok. Ilyen például Columbo és Damiel "beszélgetése", ahol egész apró dolgokat sorol fel a hadnagy, mennyire jó dolog is az valójában. Vagy a haldokló zavart gondolatai, mik villantak át az agyán az utolsó percben. És az egyik legszebb, a Peter Handke vers, mely keresztülível a filmen, és helyenként hihetetlen hamisul éneklik - először arra gondoltam, az angyal nyilván nincs vele tisztában, hogy is kell ezt szavalni, de ugyanezt halljuk mikor a NŐ "énekli".

A fekete-fehér/színes világ lehetne ugyan Kelet-Berlin szürkesége, és Nyugat-Berlin szabadságának metaforája is éppen, hisz amikor az angyal emberré válik kezdi élvezni az életet igazán. De ugyanakkor sosem nyilvánvaló - legalábbis egy német területekkel nem igazán tisztában lévő személy számára -, hogy mikor melyik területen vagyunk. Lehet, az öngyilkos épp a keleti oldalon vetette magát a mélybe? Columbo viszont teljesen bizonyos, hogy Nyugat-Berlinbe érkezett a forgatásra, Kelet-Berlinbe nem biztos, hogy beengedték volna. Azután azért hallunk csak gondolatokat, mert az ember csak ott lehet szabad egy ilyen világban? Ki tudja.

Ugyanakkor nem gondoljuk azt, hogy a romlott fizikális világ megrontja a tiszta angyalokat? Az angyali létnél kevesebb dolog lehet tiszta és tökéletes. Erre Columbo figurája egyre másra azon mesterkedik, hogy bűnbe vigye az angyalokat, azokat átcsábítsa az emberek világába, ergo elkárhozzanak. Elképzelhető, hogy ő maga Lucifer manifesztációja lenne? Hiszen, mint tudjuk, ő is angyal volt, csak kegyvesztett lett. Ám, minthogy a film pozitív (?) kicsengésű véggel záródik, ezek pusztán feltételezések.

A bemutatókor a filmet és rendezőjét természetesen elhalmozták díjakkal, főleg Cannesban és Berlinben, de a kasszáknál már nem muzsikált olyan fényesen, és még a forgatási költségeket is alig tudta visszatermelni. Szóval ne nézd meg ezt a filmet ha nem akarsz elcseszni két teljes órát az életedből, még kuriózumként se. Tényleg nem vagyok normális. Régebben, ha vasvillával kergetnek, se tudtak volna ilyen filmek elé parancsolni, manapság meg önmagamtól képes vagyok kínozni a testem-lelkem ilyen hülyeségekkel.

Gyerekként szerettem volna tudni, ki mire gondol, de ha 0-24-ben ilyen ökörségeket kellene hallgassak, lehet, az angyalok valójában a pokolban járkálnak, mert ebbe simán bele lehet őrülni. Sznob körökben ez egy istenített film, de hála annak a magasságos mennybéli Jóistennek most végre van bizonyítékom, hogy... nem... vagyok... SZNOB!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Ui: Jaj, és számunkra van egy easter egg is a filmben, ez pedig Kovács Lajos szerepeltetése, aki azonban nem a Balog Tibi-s Kovács Lajos, hanem egy kaszkadőr, akinek szintén ez volt a neve. Azonban még a mai internetes világban - filmekkel foglalkozó blogokban - is makacsul tartja magát az urbánus legenda, hogy márpedig a színész Kovács Lajos játszott egy apróbb szerepet Wenders filmjében.