Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Mártírok

2017. január 09. - luckylany

Marius von Mayenburg német dramaturg és drámaíró, a berlini Schaubühne munkatársának írásai nem ismeretlenek a hazai színházjáró közönség számára. A Mártírok című 2012-es drámája, melyből most az orosz színházi- és filmrendező, Kirill Szerebrennyikov rendezett saját átiratában előbb színházi előadást, majd csaknem kétórás mozifilmet, a Katona József Színház Kamrájában Dömötör András rendezésében már az ötvenedik előadásnál tart, a Móricz Zsigmond Színházban pedig Forgács Péter rendezte meg 2014 októberében. De játsszák darabjai közül a Lángarcot, a Parazitákat, műsorra tűzték a Csúnyát, s korábban a Krétakör műsorra tűzte A hideg gyermek-et is. Az orosz színházi- és filmrendező Kirill Szerebrennyikov előző három filmjét vetítették a hazai mozik: Az áldozatkaszkadőrt, a Téli utazást és az Árulást is láthatta a közönség.

aa_martirok_plakat.jpg

A dráma angol nyelvterületen a Tanítvány címen került forgalomba, az orosz előadás és film kapcsán egy időben a (M)ucenik címváltozat terjedt el, melyben egyszerre van jelen a tanítvány és a mártír kifejezés is. Az itthon a Magyarhangya független közösségi filmforgalmazó által forgalmazott filmnek végül azért választották a Mártírok címet, mert a Kamra előadása is e címen fut. (A filmnek semmi köze Pascal Laugier francia rendező sokak számára emlékezetes 2008-as filmjéhez, melyet az origo a legnyomasztóbb filmek sorában egész előkelő helyre tett —). 

Szerebrennyikovnak ez az első filmje, ami komolyabb érdeklődést váltott ki Cannes-ban, mert az Árulás, két évvel korábbi alkotása, bár a kritikusok elismerő szavakkal emlékeztek meg róla, nem került be a nemzetközi fesztiválkörforgásba. Az elmúlt évi Cannes-i termésben a filmet szemléző kritikusok mindegyike kitért rá, hogy a Mártírok témájánál fogva valószínűleg nagyobb nemzetközi filmforgalmazói érdeklődést válthat majd ki, hiszen minden van benne, amitől épp aktuálisan népszerűvé válhat, anya-fiú ellentét, fanatizmus kontra ráció, a vallás értelmezésének nehézségei, középiskolai közeg, homoszexualitás, s a jobboldali ideológia hatásmechanizmusának tanulmányozása.

A történet Venjaminról, egy középiskolás fiúról szól, aki valamilyen oknál fogva a biblia tanításai felé fordul és az ott olvasottak hatására meggyőződésévé válik, hogy a világ, benne szűkebb értelemben a középiskolája, rossz irányba tart és ő született helyretolni azt. Ezt a maga eszközeivel igyekszik is megtenni. Mivel nem olvastam az eredeti drámát, nem tudom megítélni, mennyiben írta át a szöveget Szerebrennyikov, s miben adaptálta az orosz viszonyokra, de a Biblia különböző pontjairól vett idézetekkel dobálózó fiatalember, aki a nőket alsóbbrendűnek tartja, a homoszexualitást halálos bűnnek, a bikinit paráznaságnak, a válást főbenjáró véteknek, az evolúciós elméletet pedig a kreacianizmus ellenében teljesen téves elképzelésnek, az orosz filmben nem csupán az orosz szocialista múlttal vagy a hatvanas évek hippijeinek és szexuális forradalmának vívmányaival áll szemben, de az iskolát látogató orosz ortodox papnak az egyházról alkotott elképzeléseivel is. Venjamin Istene nem hisz a megtartott lélekben, s nem hisz a vértelen megtisztulásban sem: Venjamin, szóban legalább, s ha mást kell maga mellé állítania céljai elérése érdekében, az életét áldozná a maga Istenéért, s rettenetes hibának érzi, hogy a kereszténység nem küld olyan vallási fanatikusokat a harcba, mint az iszlám vagy más vallások (persze e pontokon a hinduizmus mindig kiesik az aktuálisan szemlézett vallások köréből…). 

aa_martirok_bikini.jpg

Szerebrennyikovnak oka lehetett a témához nyúlni már csak azért is, mert Putyin, részben a szovjet ideológia vallásellenességét is kompenzálva, de sértve egyház és állam szétválasztásának eszméjét, pár évvel ezelőtt bevezette a kötelező vallásoktatást az orosz iskolákban. Tán ez is elég lenne hozzá, hogy a saját házunk táján is aktuálisnak tartsuk a filmet, de többről van itt szó, mint a vallás előtérbe helyezésének, vallás és tudomány ütközésének kérdéséről. Hogy Meyenburgnak mi volt a célja a drámával, éppúgy kérdés, mint Szerebrennyikové. (Ám hogy Szerebrennyikovot érdekli az őrület vagy fanatizálódás folyamata, azt az is jól érzékelteti, hogy nemrégiben Lars von Trier Dogma-vezér 1995-ös filmjét, az Idiótákat állította színpadra.) A történet sokféleképp olvasható, nézhető onnan is, ahol a vallás és a tudomány csap össze, s nézhető onnan is, miként reagál a környezet egy karizmatikus vagy elég erős akarattal rendelkező figura megjelenésére.

A történetben Venjamin (Pjotr Szkortszov) legfontosabb ellenfele a biológia tanárnő Jelena Vlovna (Viktorija Iszakova) mondja ki egy ponton, hogy a vallás ebben a felfogásban a legdurvább diktatúra. Olvasható a film a diktatúra kiteljesedésének folyamatábrájaként is, ha nem is ide fut ki végül a történet. Hogy a Bibliából pro és kontra hozott idézetekkel csaknem mindent és annak az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani, azt eddig is tudtuk, itt a filmben feliratokban pontosan megjelölt idézetekkel harcoló fiú ellen a biológia tanárnő maga is kénytelen hasonló eszközökkel fellépni: hogy érdemben és a saját pályáján arathasson szellemi győzelmet a fiú felett, maga is elmerül a Bibliában és ahogy a történet előrehaladtával már nem csupán az általa tanítottakat, de személyiségének létjogosultságát, feltételezett népének élethez való jogát is megkérdőjelezi a messianisztikus diák, ő maga is egyre erőteljesebb érveket támaszt vele szemben, azonos alapon, a Bibliából vett idézetek talaján állva.

Míg a Katona előadásáról szóló kritikájában Miklós Melánia a revizor online felületén a tanárnő szerepét rosszul megírtnak tartja, így mártírrá válását az utolsó jelenetben hiteltelennek, addig — s ez, meglehet, Szerebrennyikov átiratának hatása — a filmben ez a mártíromság más módon is megalapozódik, hiszen két figurának vannak látomásai a film során, Venyának és a modern módszerekkel tanító, a fiút ténylegesen kijózanítani/megmenteni akaró tanárnőnek. Mégsem a mártíromság a legfontosabb eleme a filmnek: sokkal izgalmasabb az iskola dolgozóinak reakciója a két fő karakterre. Mintha kis tanulmányt kapnánk a kollaboráció vagy a diktatúrába csúszás folyamatáról. Számomra meglepő és kényelmetlen, mennyire egyértelműen állnak a középiskola dolgozói, igazgatónője, annak titkára, az orotodox pap és még a biztonsági őrök is a vallási fanatikussá váló fiú mellé a rációt és a tudományt képviselő, modern módszerekkel dolgozó, tehát az ő világukra bizonyos értelemben szintén fenyegetést jelentő, mert fejlődést hozó biológia tanárnővel szemben, s milyen mélyen gyökreznek az előítéletek és a megalkuvásra való készség az egyes karakterekben. (Nem tudom, mekkora jelentőséget tulajdonítsak a ténynek, hogy a középiskolában folyamatosan megjelenik két biztonsági őr, egyenruhájuk hátán a Ohrana felirattal, az egykori cári titkosrendőrség nevével.)

aa_martirok_felvilagositas.jpg

Szrebrennyikov filmjében részben az általa rendezett színházi előadás szereplőit láthatjuk viszont, de esetenként más szerepekben: a színpadon a filmben a nyomorék osztálytársat, későbbi tanítványt, Grigorijt alakító Alekszandr Gorcsilin játszotta Venjamint. Ő a filmben Grigorij szerepében csaknem olyan meggyőző akaratlan csábító, mint Lindsay Anderson 1968-as If-jének alsóbb éves tanulója, Bobby Phillips /Rupert Webster/ volt.

A túlhajszolt, gyermekét egyedül nevelő anya szerepében Julia Aug látható, a film elején telitalálat az a jelenet, mikor hazaérkezvén megpróbálja kiszedni a fiából, miért is nem hajlandó részt venni az iskolai úszásoktatáson. Míg az okokat találgatva egy ideig ötlettelenül szajkózza a drogozás vádját (a film egyik Cannes-i kritikusa erre utalva megjegyzi, hogy Venya csak a vallásnak kötelezte el magát, amit a kommunisták egy generációval korábban a nép ópiumának hívtak), utóbb rátér a fiakorabeli fiúk spontán merevedésére, mint lehetséges okra, míg Venya épp a fürdőben végzi a dolgát a kamerának háttal, anyja pedig a nyitott fürdőszobában a mosdó mellett állva szegezi neki a kérdést. Venya nemleges válasza után, mikor az a zippzárját felhúzva távozik a szűk fürdőszobai térből, gondosan odasétál és lenyomja utána a WC-tartály gombját. A díszletek, a lakás berendezése szintén telitalálat: a minden szobában indázó, sötétben tartott, gazdag ornamentikájú tapéták és a leharcolt bútorok, sötét terek egy vallás nélkül elviselhetetlenül nyomasztónak és kilátástalannak, csak belesüppedésre alkalmasnak tűnő világ képzetét keltik a rájuk nézőben.

Hogy rendezői vagy operatőri bravúr-e (az operatőr Vladiszlav Opeliantsz volt), nem tudom, de némelyik jelenet fotografálása csodás: az osztálytársak által az udvaron a szemetesbe hajított Grigorij összekuporodott alakja felülről fényképezve, mikor kiderítik onnan, vagy a tanárnő szűk kuckója a falra ragasztgatott bibliai idézet post-itekkel, a kép felében a fallal és a burátlan neoncsővel, megint csak erős. A Balti tenger partján, Kalinyingrádban felvett jelenetek a partszakasz beton hullámtörőivel, mint csatatéren ragadt tankcsapdákkal csak erősítik a nézőben a veszélyérzetet, ahogy a zeneválasztás is segíti ezt. A film zenéjét 2016-ban az Európai Film Díj megmérettetésen a legjobbnak ítélték: Ilja Demutszki (Ilia Demutski) romantika-ihlette zenéjét (akinek szerzeményeit a közeljövőben a San Fransisco Ballet Optimista tragédia előadásában és a Bolsoj Színház Nurejevről készülő balettjében, illetve a Korunk hőse balett-előadásában is hallhatja majd a közönség) a film egyik nagy jelenetében a Laibach God is God című száma egészíti ki.

 Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2017.01.11. 06:55:54

Köszi az ajánlót, megnéztem a filmet – egyelőre csak a világháló által.

Vizuálisan és színészvezetés szempontjából kétségtelenül figyelemre méltó film, a főszereplő srácot szerintem fogjuk még látni nemzetközi szuperprodukció(k)ban is.

Ahhoz viszont, hogy a mondanivalóhoz érdemben hozzá tudjak szólni, meg kell majd néznem a magyar verziót is, mert túl sokat beszélnek, túl sok a bibliaidézet ahhoz, hogy ezeknek a szerepét a mű egészében egy számomra idegen nyelv közvetítése által ítéljem meg.