Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy maréknyi dollárért (1964)

2017. január 19. - scal

„Nem szép dolog kinevetni a másikat. Az öszvérem nem szereti a nevetést. A végén még azt hiszi, hogy rajta nevettek. De ha bocsánatot kértek tőle, merthogy fogtok, talán meggyőzöm, hogy nem is gondoltátok komolyan."

perunpugno.jpg

Tartozom egy vallomással. Nem szeretem ezt a filmet. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy – jó pár megnézés után – kifejezetten unatkozom rajta, pláne a film közepén, ahol észrevehetően leül a történet. Sokáig erőszakoltam magam, hogy megszeressem, de egész egyszerűen nem élvezem. Nem tartom rossz filmnek, sőt nagyon örülök, hogy elkészült, de ezt leginkább az általa kiváltott hatás, nem pedig saját érdemei miatt gondolom így. Szerintem ritka faék történettel rendelkezik, és a Dollár-trilógia leggyengébb darabja – amely azon kivételes trilógiák egyike, ahol egyre jobbak lettek a részek, de ehhez az is kellett, hogy pont a nyitány legyen... lapos. 8.1 ponton áll az IMDb-n? 7.1 bőven elég lenne neki.

Nem mondom, akár még hihető is, ami benne történik, és mai napig nem avult el, de egész egyszerűen már anno is többet vártam tőle. Úgy állok hozzá, mint A majmok bolygója filmhez: elismerem az érdemeit, de nem igazán tetszik. Mint filmes alapvetés ott csücsül a DVD-polcomon, de kizárólag azért, hogy a másik két epizódot kiegészítse. A film elkészülte viszont rendkívül izgalmas, úgyhogy jelen cikkben ebben fogunk elmélyülni, hátha az ötvenéves évfordulóra maradt még valaki, akinek tudok újdonságot mondani. Spoilerezni ennél a filmnél szinte nem is lehet, így ismertetőmet nyugodt szívvel ajánlom ezúttal azoknak is, akik még – hátha léteznek – nem találkoztak a filmmel.

fistfull.jpg

Története annyiban összefoglalható, hogy egy ismeretlen idegen egy határ menti városkában – hogy megszedje magát – halomra gyilkol egy csomó embert, aztán elhúz a naplementében. Büntetlenül!!!! Ennyi. Mintha csak azért készült volna a film, hogy egy csomó akciójelenetet kapjunk, melyek a legtöbb amerikai westernből hiányoznak. Nem tudunk azonosulni senkivel, még „Joe” karaktere lenne a legszimpatikusabb, de rajta kívül a várost csomó rossz arcú figura lakja, akik ezer éve rászolgáltak a gyors golyók szállította ítéletre. És mit tanultunk belőle? Sárkány ellen sárkányfű? Amikor Santino felkért arra, hogy írjam meg ezt az ismertetőt, sokkal jobban örültem volna, ha rögtön a Pár dollárral többérttel kezdhetem, de elvégre ez az alfája és ómegája az összes spagettiwesternnek. És EZÉRT megkerülhetetlen.

Talán arról mindenki hallott már, hogy a film közvetlen – és nem licencelt – remake-je Kuroszava Akira 1961-es A testőr (Yojimbo) című munkájának. Sok minden hasonló a két filmben: a névtelen hős karaktere, az elhagyatott városka, a két ellenséges család küzdelme, azok szembenállása és a pattanásig feszült helyzet. Ez a város egy lőporos hordó, ahol a két család látszólag azért nem kezdi irtani a másikat, mert mindegyikük kérdésesnek tartja a végkimenetelt. A „hős” pedig ebbe rondít bele, ő pont azt akarja, hogy irtsák ki egymást, ő meg megszedje magát, még ha az csupán egy maréknyi dollár is. Nekem azonban úgy tűnik, nem is a pénzért teszi, csak éppen unatkozik.

fistfulofdollars.jpg

Amikor Kuroszava megnézte a filmet, küldött Leonénak egy levelet: „Nagyon tetszik a filmje, ez egy nagyon jó film, nagyon érdekes film. Sajnálatos módon, ez továbbra is az ÉN filmem." Leone elsőre fel se fogta a levél valódi jelentését, azt hitte, Kuroszava dicséri, gratulál neki, boldogan mutogatta a levelet az embereinek, hogy a mester úgy tekint rá, mint a saját filmjére. Időbe telt, mire páran felhívták a figyelmét, hogy a japán rendező teljesen másra gondol, és az ügyből hamarosan per kerekedett. Leone valamiért azt gondolta, hogy megúszhatja, ha áthelyezi a történetet westernkörnyezetbe. A forgatás kétharmadánál megtiltotta az embereknek, hogy akár csak említés szintjén felhozzák a Yojimbót.

Azt viszont kevesen tudják, hogy maga A testőr is egy regény feldolgozása, legalábbis erősen merít belőle. Ez Dashiell Hammett 1929-es Véres aratása, ahol a 20-as évek USA-jában ugyanez történik, ahol a főhősnek szintén nincs neve, csak az ügynökség embereként – Continental Op. – hivatkoznak rá. Kuroszava ugyanakkor azt mondta, filmjét egy másik Hammett-regény, az 1942-es Az üvegkulcs feldolgozása inspirálta. A filmmel foglalkozó elemzők és kritikusok szerint azonban A testőr története sokkal közelebb áll a Véres aratáshoz, mint Az üvegkulcshoz. Megjegyzendő, hogy az elméletet gyakorta támadják azzal, hogy ez pusztán a véletlen műve. Utóbbi elméletet a Filmbookon Santino kolléga képviseli, míg én teljesen biztos vagyok benne, hogy Kuroszava beleépítette filmjébe a Véres aratás legjobb elemeit. Nem ez lenne az első eset, amikor Kelet és Nyugat kultúrája egymást termékenyíti meg.

per-qualche-dollaro-in-pic3b9.jpg

Ha még lejjebb ásunk, akkor pedig megtaláljuk Carlo Goldoni 1743-as – valójában 1753-as – Két úr szolgája című színdarabját, ahol először merül fel ez a kérdőjeles, morális téma. Hammett úgy fogalmazott, a darabot szerette volna modern környezetben megírni, hogy érzékeltesse vele a 20-as évek Amerikájának lelketlenségét. A per során a két producer, Arrigo Colombo és Giorgio Papi, arra helyezte a védelmet, hogy a film az olasz színdarabot vette alapul. Azt állították tehát, hogy film nem közvetlen remake-je A testőrnek, hanem több műből táplálkozik. Leone maga is hevesen kardoskodott amellett, hogy Kuroszava valójában egy nyugati történetet írt át keletire – ami eredetileg olasz volt –, így ő semmi mást nem csinált, minthogy visszahozta a történetet a szülőföldjére.

Leone további két amerikai westernt is megemlített, melyek inspirálóan hatottak munkájára. Egyik az 1946-os My Darling Clementine Henry Fondával, a másik pedig az 1953-as Shane, melyet nálunk Idegen a vadnyugaton címmel mutatták be. Leone és Kuroszava csaknem két évig tartó marakodás után – a filmet 1967 januárjáig emiatt el sem kezdhették forgalmazni az USA-ban – végül peren kívül rendezték az ügyet. Ez az összbevétel 15%-át, a japánok kizárólagos terjesztési jogát Japán, Formosa (ma: Tajvan) és Dél-Korea területén jelentette, ezen felül azonnali 100 000 dollárt is kellett fizetnie Leonénak a biztonság kedvéért. Kuroszava később úgy nyilatkozott, a legtöbbet egy olyan filmmel kereste, amelyet nem is ő rendezett. Akit ennél is bővebben érdekelnek a hasonlóságok, az itt nézzen körül.

a_fistful_of_dollars.jpg

Az a western, amit Amerikában westernnek hívnak, sosem kopott ki, mióta a filmet feltalálták. Így nem meglepő, hogy az 1950-es évekre totálisan sablonossá, bejáratottá, prédikálóvá, hihetetlenné és végső soron gagyivá vált. Leone ezt szerette volna megújítani. A westernre továbbra is volt kereslet Európában, de a közönség valami mást akart, nem újra ugyanazokat a történeteket látni. Úgy képzelte, hogy az olasz mentalitást, nyelvezetet, vérmérsékletet ötvözi a klasszikus amerikai westerntémákkal. Valahogy ekkor született meg a spagettiwestern – vagy másképpen makaróniwestern – fogalma. Bár ezt leginkább azért használják, hogy a leforrázott amerikaiak meg tudják különböztetni a saját dagályos alkotásaikat a VALÓDI westernektől.

Ezekben az új típusú westernekben nincsenek hősök, csak pisztollyal jól bánó férfiak. Senki sem különb a másiknál. Csak szürke kalaposak vannak, nem feketék meg fehérek. Valójában a főszereplő sem hős, ő egy antihős, aki egy fokkal sem jobb azoknál, akiket meggyilkol. A film úgy tesz különbséget, hogy az igazán velejéig rohadékok bántják a gyerekeket. A környezet mocskos, nem romantizál semmit, sőt még a hihetetlen pisztolypárbajok ellenére is inkább realizál. Tudniillik a valóságban ezekkel a coltokkal meglehetősen rosszul lehetett lőni, félrevittek, gyakran tíz-húsz méteren belül sem találta el egymást két ember. Még úgy se, ha gondosan célzott, nemhogy csípőből tüzeljen, és akkor hol van még az idegesség, adrenalin, remegés, szerencse és a többi egyéb faktor!

csk_10275_0098.jpg

A vadnyugat tehát sokkal inkább ilyen lehetett a valóságban, semmint azokon a gyönyörűen megfestett hátterekkel operáló, KODAK-ra forgatott filmeken. És ezért lett egy csapásra népszerű Leone műve, mert lehozta ezeket a megfoghatatlan, felmagasztalt isteneket a földre, emberszerűvé tette őket. Akik véreznek, szenvednek, borostásak, nem jóképűek, és egy pillanat alatt meghalnak, ha az helyzet úgy hozza. Ambivalens módon ezzel együtt mitizálta is őket, hiszen hősei egyszerre három-négy embert is agyonlőnek, ami meglehetősen távol áll az amerikai „párbajkódex”-től, ahol a hős délidőben az utcán egy az egyben küzd meg a gonosztevővel...

Leone 1963 őszén megnézte tehát A testőrt a mozikban, és iszonyatosan fellelkesedett, hogy micsoda nagyszerű westernt lehetne ebből forgatni. Előállt a tervével, és elkezdték keresni a lehetséges főszereplőt. Eredetileg Fondára gondolt, de erről akkoriban csak álmodozhatott, a filmet készítő stúdiónak – az NSZK-beli Constantin Filmnek – nem volt pénze arra, hogy egy A-kategóriás hollywoodi sztárt meg tudjon fizetni. Összesen 200 000 dollárt kapartak össze, ami nevetséges összegnek számított a hatvanas évek közepén. Leone ugyan besegített más rendezők mellé, mi több, 1961-ben rendezett egy önálló filmet is A rodoszi kolosszus címmel. De egy tizenkettő egy tucat olasz, szandálos alkotás senkinek nem mondott semmit.

Másodikként Charles Bronson merült fel, de ő visszautasította a szerepet, mondván, ez a legrosszabb forgatókönyv, amit eddig olvasott. Hét évvel később mindketten dalolva vállaltak szerepet a Volt egyszer egy vadnyugatban. James Coburn túl sokat kért. Bronsonhoz hasonlóan ő is az 1960-as A hét mesterlövésznek köszönhette nevét. Lee Marvin szintén nemet mondott. Leone ezután egy egész sereg elutasítást kapott, a kutyának se kellett  ez a szerep: Henry Silva, Rory Calhoun, Tony Russel, Steve Reeves, Ty Hardin... kik ezek? Szóval egy csomó ember, aki utólag tuti a fejét verte a falba. Időközben, 1963-ban, elkészült az első olasz western Duello nel Texas címmel, és még utána vagy 25 másik, tehát Leone filmjét tévesen nevezik az első spagettiwesternnek, de ez volt az első, amely bekerült a nemzetközi forgalmazásba. Leone rögtön felkérte a Duello nel Texasban szereplő Richard Harrisont.

A színész azonban csupa rossz tapasztalatot szerzett Itáliában, így ő is nemet mondott. A producerek ezután már a kukából válogattak, csupa alig ismert amerikai sztár közül, mert mindenképpen amerikait akartak. Harrison annyit megtett, hogy az orra alá dugott listán rábökött Clint Eastwood nevére, mondván: „tűrhetően alakítja a cowboyt”. Később úgy nyilatkozott, ezzel az ajánlással többet adott a filmművészetnek, mint egész pályafutásával. Más források szerint Harrison csupán a Rawhide-ra  – a sorozatra, melyben ekkor Eastwood már öt éve játszott – irányította a figyelmet, és Leone még itt is a nagyobb sztárt, Eric Fleminget szemelte ki magának, ő azonban szintén elutasította a megkeresést, de melegen ajánlotta partnerét, aki Eastwood volt.

pour-une-poignaaae-de-dollars-06-g.jpg

Eastwood kapott az alkalmon, hogy végre nem kimondott jófiút kell alakítania. Szerepe másból sem állt a sorozatban, minthogy mindenkihez kedves, öregasszonyokat puszilgat, és kutyákat ment. Persze az is közre játszott, hogy amíg a sorozat tartott, addig az USA-ban a szerződése értelmében nem vállalhatott filmszerepeket, de Európára ez nem vonatkozott. A mellékeshez hathetes nyaralását használta fel. Megbeszélte Leonéval, hogy két évad közt el tudja játszani a szerepet, és a forgatás elkezdődhetett.

A figura karaktere eltért az eddig látottaktól. Ez a hős közönyös, nem beszél sokat, jó lövő, de nem ő a legjobb. A tipikus amerikai westernekben a főszereplő a legjobb lövő, itt azonban Ramón az. Eastwood karaktere ellenben a legagyafúrtabb. Ő egy cselszövő, egy tipikus itáliai karakter, a Harlequin élő mintája. A végső párbajt is csak úgy tudja megnyerni, hogy átveri Ramónt, először eléri, hogy olyan közel kerüljön hozzá, ahol már a 45-ös Coltja hatásos – felidegesíti Ramónt, hogy az nem érti, mi történik –, majd amikor látszólag egyenlő esélyeket ad neki, már ott halálra ítélte. Egy Winchestert ugyanis nem lehet olyan gyorsan megtölteni, mint egy pisztolyt. És ezt a hősünk nagyon is jól tudja. A végső párbajban ott lévő furfang megtalálható az egész dollár trilógiában.

71sh+j4LGtL._SL1500_.jpg

A Névtelen Férfi kinézetét Eastwood szinte egymaga alakította ki. Erre szükség is volt, mert Leone rögvest közölte, hogy saját magának kell beszereznie a ruházatát, ugyanis nincs rá pénz. Eastwood nagyon olcsón dolgozott: 15 000 dollárt kapott a szerepért, ami tényleg elfért egy marékban. Még aznap elment a Hollywood Boulevardra egy használt ruházati boltba, és vett egy fekete farmert, egy kék inget és egy irhamellényt. A kalapot egy Santa Monica-i kereskedésből választotta ki. A fekete szivart pedig egy Beverly Hills-i üzletben vásárolta. Ez utóbbit – mivel ő maga nem dohányzott – háromba vágta, hogy úgy tűnjön, mintha már sokat szívott volna belőle.

Utálta a szagát, az ízét, de a bagó az egész forgatás alatt a szájában volt. Így ösztökélte magát, hogy folyvást morcos képet vágjon, amit a karakter megkívánt. A csizmát, a sarkantyúkat, az övet és az ikonikus, kobradíszes pisztolyt a Rawhide kelléktárából kölcsönözte. Az egyetlen ruhadarab, amit Leonétól kapott Spanyolországban, a poncsó volt. A rendező jelezni akarta, hogy ez az ember otthonosan mozog Mexikóban, ami egyenlő a bűntanyával... Az a legenda is közkeletű, hogy egy zsibpiacon vették Spanyolországban, de a poncsó kiválasztása, mintázata több tudatosságot sugall.

perunpugnodidollari.jpg

Eredetileg egy térképpel kezdődött volna a film, ami közli a nézővel, pontosan hol és mikor vagyunk. 1872-ben Új-Mexikóban, valahol nem messze a Rio Grandétól. A főhős egy konföderalista őrmester, akinek neve Ray, és egy alvó mexikóiról lelopja a poncsót. Végül mindez kimaradt, és rögtön azzal kezdődik a film, hogy a „hős” belovagol a városba. Illetve egy öszvéren érkezik. Ez szintén nem fordulhatna elő egy hagyományos westernben. Nem méltó egy fehér kalapos hőshöz. Így még inkább rejtélyes a személye, meg az egész környezet, hol is vagyunk, mikor is vagyunk? Milyen embert is látunk? Csak megáll inni egyet. Éppen megvernek egy férfit, és erőszakoskodnak egy nővel, egy kisfiúra pedig lövöldöznek. Egy klasszikus westernhős bizonyosan közbeavatkozna. De a Névtelen Férfi nem. Semmi köze az egészhez.

Leone nem volt elájulva Eastwood teljesítményétől, azt mondta, ő egy színészt akart, és kapott egy maszkot. Eastwoodnak ugyanis két arca volt csupán, amikor volt rajta kalap, és amikor nem. A jellegzetes hunyorítást a különösen erős reflektoroknak és a Spanyolországban tűző napnak köszönhette. A kezdeti csalódottság kölcsönösnek bizonyult. Eastwood szintén meghökkent, milyen kicsi stábbal fog együtt dolgozni, és mennyire el vannak tájolva az érától. A kellékesek hódprémes sapkákat osztogattak a rossz fiúknak, amikor Eastwood megjegyezte, hogy a Davy Crockett-éra már 1820-ban leáldozott, és ötven évvel később már egyáltalán nem így öltöztek a vadnyugaton. Szerencsére hallgattak az amerikaira, és beszereztek pár Stetson kalapot.

pour-une-poignee-de-dollars-1964-12-g.jpg

A forgatásra átmentek Spanyolországba: a legtöbb jelenetet a Madridtól nem messze fekvő Hoyo de Manzanares-ban vették fel. Itt régebben Zorro-filmeket forgattak, és a teljes városka ott állt parlagon. Leone filmje egy B-filmnek készült, ami azt jelentette, hogy az A-film – a mára mindenki által elfelejtett Pistols Don't Argue – is ugyanezeket a helyszíneket használta, még a ruhák is onnét származtak, és a producerek is attól remélték a nagyobb bevételt. Leonénak meg dobtak pár csontot, hogy befogja a száját, és legyen boldog, hadd rendezzen már egy westernt, aztán úgyis elfelejti ezt a hülyeséget. A díszlettervező Carlo Simi azonban megtette, amit tudott, hogy a film profibbnak tűnjön, mint amennyire a pénz engedte azt. Még Rómában meggyőzte Leonét a szaktudásáról, és amit lehetett, javított a városon, persze a költségeknek megfelelően. Neki köszönhető, hogy egyáltalán nem látszik a nem kifejezetten mexikói környezet. Karámokat, verandákat épített. Egyike volt a kevés embernek, aki kultúrtörténetileg hitelesen gatyába rázta a filmet.

Néhány jelenet erejéig az Almeriában található Cabo de Gata-Níjar parkban is forgattak, mely Délkelet-Spanyolország egyik legérintetlenebb területe. Ez a terület határozta meg a spagettiwestern színvilágát. Az amerikai Új-Mexikó, Arizona a homokkövei miatt vöröses, Almeria viszont sárgás, bézs színű, helyenként hamuszürke, ahol pedig olívafák is vannak, ott zöldes is. Ez egy sivatag vályogházakkal, ahol fát alig találni. A film kezdetén látható egy fa, melyen a jelek szerint akasztásokat szoktak végezni. Ezt menet közben rekvirálták el Leonéék egy jó munkásember háza elől. Beadták neki, hogy veszélyezteti a közúti forgalmat, de ők ingyen és bérmentve kiveszik és elszállítják. Leone ahogy meglátta a fát, máris tudta, hogy tökéletes lesz abban a pár másodpercben, amíg a filmben szerepe. Nyilván sokaknak feltűnt, hogy a városka meglehetősen kihalt. Leonénak arra már nem maradt pénze, hogy statisztákat fogadjon fel, az apróbb szerepekben így stábtagokat láthatunk.

pour-une-poignaaae-de-dollars-04-g.jpg

A legnagyobb nehézséget a forgatáson a soknyelvűség okozta. Legtöbben spanyol, olasz és nyugatnémet színészek voltak, a főszereplő pedig angolul beszélt. A spanyol és olasz stáb szinte mindennap veszekedett, főleg a forgatás vége felé, amikor kezdett fogyni a pénz, és mindenki feszült volt, hogy megkapja-e a bérét. Egyik nap Eastwood totál besokallt, amikor kiment a tűző napra, beöltözve, sminkben, és sehol nem talált egy lelket sem a stábból. Aznap elhatározta, hogy neki ez nem kell, inkább hazarepül Amerikába. Leone maga ment utána, hogy maradjon a végéig, és fejezzék be a filmet. A legdurvább dolog a forgatás kétharmadánál történt, amikor a harmadik producer – egy spanyol – kifarolt a filmből, és emiatt nem tudták kifizetni az embereket. Papi és Colombo így a határon átcsempészve, táskában hoztak készpénzt, hogy folytatódhasson a munka. Cserébe Leone a spanyol nevét rávésette a temetőben található sírkőre, ahol a két család összebalhézik...

A dolgot tovább bonyolította, hogy Leone nem értett angolul. Egy mondatot ismételgetett: „Watch me Clint!” (Figyelj  rám, Clint!), és rendre eljátszotta, mit is vár el Eastwoodtól. Kalapjában, szemüvegével és két játék pisztolyával úgy nézett ki, mint Yosemite Sam. Ezen kívül az egyik kaszkadőr, Benito Stefanelli fordított, aki azonban nem volt hivatásos tolmács. A multikulturalitás miatt a filmet hagyományosan némafilmként rögzítették, és minden hangot, zörejt, valamint a szinkronokat is utólag vették fel. Leone ebben a szabadságot szerette, elmondása szerint a hang 40%-át adja az egész filmnek. A lövéseket felerősítette, a pisztolylövés valójában puskalövés, a puskalövés ágyúlövésnek hat, az ágyú pedig robbanásnak. Eastwood az utószinkronban csupán 1967-ben vett részt, amikor elkezdték az amerikai forgalmazást.

pour-une-poignee-de-dollars-1964-09-g.jpg

Az elmebeteg mexikói Ramónt alakító olasz Gian Maria Volonté a stáblistán amerikai névvel szerepel, mint Johnny Wels. Ezelőtt leginkább színházban, televíziós sorozatokban, néhány tévéfilmben szerepelt. Később olyan filmekben fordult meg mint A munkásosztály a paradicsomba megy vagy A vörös kör Alain Delonnal. Volonté visszatért a folytatásban is, Leone azonban túlságosan színpadiasnak és arrogánsnak találta. Ezen kívül Volonté meggyőződéses baloldali volt, aki később kizárólag olyan játékfilmekben vállalt szerepet melyek, az elveivel összeegyeztethetők voltak. Bár Volonté eleinte megpróbált jó kapcsolatot kialakítani Eastwooddal, ezt a nyelvi nehézségek megakadályozták. Eastwood ráadásul republikánus, úgyhogy kellőképpen gyűlölték egymást, nem kellett a filmben rájátszani a kettejük közti feszültségre. Ramón fegyvere egy klasszikus – 1873-as – Winchester, a fegyver, amivel meghódították a Nyugatot.

Két testvére közül az idősebb Don Miguelt egy chilei színész, bizonyos Antonio Prieto alakítja, ő a megfontoltabb Rojo testvér. Lehet, már belefáradt ebbe az egészbe, és ki is szállna, de persze végül úgy dönt, ahogy Ramón akarja. Szimpatizál a gringóval, akiben bujkál némi moralitás, hiszen az visszaadja a száz dollárt – mondván, olyan pénzt nem szívesen költ el, amiért nem dolgozott meg. A nem túl éles elméjű Estebant viszont már egy osztrák színész játssza; Sieghardt Rupp. Kacifántos neve miatt, csak S. Rupp-ként szerepel a stáblistábanŐ Karl May-adaptációkban tűnt fel a későbbiekben, de játszott a Derrick és Tetthely televíziós sorozatokban is. Ő a legnagyobb szadista a filmben – amikor agyonverik a hőst, bort önt a fejére, égő csikket nyom el a kézfején, és kedvenc fegyvere a korbács –, nyilván ezért hal meg ő utoljára. Ő lövi le az egyetlen nőt is a filmben, amit még Ramón se tenne meg, ő leereszti a fegyverét, majd szótlanul néz fivérére. Ki olyan elmebeteg, hogy egy védtelen asszonyt megöljön? Ilyen amerikai westernben sosem fordulhatna elő.

pour-une-poignaaae-de-dollars-02-g.jpg

Marisolt a német Marianne Koch kelti életre, aki akkoriban híres színésznőnek számított az NSZK-ban. Három mondata van az egész filmben, többnyire csak meresztgeti a Kleopátrásan kihúzott szemeit. Egész életének csúcspontját jelenti a szerep, lehet, kihozhattak volna belőle többet is, de rá maximum azért volt szükség, hogy megmozduljon valami a főhősben. Az egyetlen háttér-információt Joe-ról ekkor kapjuk, Marisol valakire emlékezteti a múltjából, valakire, akit szeretett talán, akit nem tudott megvédeni, és ezért meghalt, és aki miatt ilyen közönyös lett. Eddigre Joe annyit trükközik, hogy egyre biztosabb a lebukása. Annyit még meg tud tenni, hogy a nőt kimenti a fogva tartói karmai közül, és visszaviszi a családjához, majd ad nekik pénzt, aminek segítségével átjuthatnak a határon.

A család a filmben a szent családot jelképezi, Marisol = Mária, a kisdedet egyik jelenetben Jesusnak nevezi, a férje pedig Joseph – tehát direkt utalás a kereszténységre, a jóságra –, akiknek élniük kell, és el kell menekülniük Gomorra városából. Nem ők az egyetlen vallási jelkép a filmben, Az utolsó vacsora is megelevenedik, közvetlenül a szöktetés előtt, ahol „még minden jó”, még nem derült ki, hogy Joe a saját szakállára dolgozik. Wolfgang Lukschy – a stáblistában szintén csak W. Lukschy a kacifántos keresztneve miatt, bár ennyi erővel maradhatott volna csupán W. L. – játssza John Baxtert, aki a városka amerikai nagykutyája. Olyan igaz hitű seriff, hogy percekig kell keresnie a zsebében jó mélyen lapuló bádogcsillagot. Lukschy ezen kívül feltűnt az 1962-es A leghosszabb napban is. De a gatyát Baxteréknél valójában nem ő, hanem a felesége hordja. Megformálója a spanyol Margarita Lozano.

40023.jpg

Számomra ez sokáig nem volt nyilvánvaló. Nem értettem azt a jelenetet, amikor az égő házból kijön, átkozódik és sír, és már mindennek vége, semmi okuk nem lenne Rojoéknak agyonlőni az asszonyt. És aztán rájöttem, hogy ő mozgatta a szálakat a háttérből, valójában ő irányította az egész Baxter klánt. Ebből a szempontból meggyilkolása már érthetőbbé válik, de ugyanolyan kegyetlen és véres marad. Az ilyesfajta családirtás, vendetta már klasszikus maffiás leszámolás. És ami erre rátesz egy lapáttal, a hős – agyonverése után éppen örül, ha élve kijut a városból – közönyösen végignézi, ahogy lemészárolják – nagy röhögések közepette – Baxteréket. A filmben Marisolnál csak a Baxter fiút alakító Bruno Carotenuto beszél kevesebbet, egészen pontosan egyszer sem szólal meg. Nem is nagyon sok filmben fordult meg, többnyire – ahogy itt is – Caroll Brown álnéven szerepelt.

A szintén spanyol José Calvo a fogadós szerepében a városka egyetlen szeretetre méltó karaktere. Leone jó érzéssel félholtra is vereti, égő csikket dug a szájába, hogy antihősünknek legyen oka a mindent elsöprő bosszúra. Hiszen Silvanito ismeretlenül is hitelezett neki, információval látta el, kosztot és kvártélyt adott neki, és mivel buzog benne a kalandvágy, elkíséri a hőst az útjára. Izgatottan megjegyzi, hogy olyan, mintha cowboyosat és indiánosat játszanának. Csak akkor nem gépfegyvereztek le egy kontingensnyi katonát. Az ő karaktere rejtély is, mert úgy viselkedik, mint aki már régről ismeri a szótlan idegent. De az is lehet, csak a fajtáját ismeri. Mindenesetre barátként kezeli, készségesen elmeséli a városka háttértörténetét, és a főhős helyett is beszél, hogy jobban megértsük a történetet. Azonban mindez nem kelt mesterkélt hatást. Ő egyike a három történetmondónak – ezek szintén A testőrből származnak, ahol ugyancsak megtalálható egy kar, amely a főszereplőt segíti, és mintha az egész történeten felül állnának.

morricone.jpg

A kar másik két tagja, a harangozót alakító olasz Raf Baldassarre, aki először elegyedik szóba a jövevénnyel, és köszönti őt. Ő említi először a két családot. Szerepét azzal honorálták, hogy még a stáblistán sem tüntették fel a nevét. A harmadik, s egyben utolsó tag pedig Joseph Egger – a papóka – a sírásó szerepében. Gyorsan kapunk is tőle egy tipikus jelenetet, amikor odabiccent, és egyúttal már méretet is vett a biztonság kedvéért. A jelenet 1964 után rengeteg filmben visszaköszön. Az öreg egyébként osztrák volt, és csak azért nem játszik a trilógia záró darabjában, mert 1966-ban sajnos elhunyt. A stáblistán Joe Edger néven szerepel, biztos úgy vélték, így könnyebben ki lehet ejteni a nevét. Ő hívja Joe-nak a főhőst. Tehát elvileg ismeri, mégis van neve, persze az is lehet, ennél a filmnél Leonéban a koncepció még nem annyira állt össze, mint a folytatásokban, ahol már csak becenevekkel találkozunk.

Az is lehet a Joe – Akárki Joe, John Doe – mint kommersz név, bárkire érthető megszólítás, elég, ha csak a G.I. Joe-ra gondolunk: a mexikóiaknak minden jenki Joe. Később ezeket az utalásokat eltávolították, kivágták az amerikai forgalmazáskor, és ott nem is Dollár-trilógiának nevezik a három filmet együtt, hanem a Névtelen Férfi Trilógiának. Megemlítendő még Chico szerepében Mario Brega – a stáblistán Richard Stuyvesant –, aki a tipikus, túlsúlyos, szadista barom, és durva, szörnyű halált hal. Az említett Stefanelli ebben a filmben Ramón jobbkezét, Rubiót játssza – ő az egyetlen amerikai tagja a Rojo bandának –, a stáblistán Benny Reeves néven szerepel. Ők mindketten különösen kegyetlenek. Chico eltöri Joe kezét a verős jelenetben – de annyira már nem eszes, hogy a jobb kezét tegye tönkre –, Rubio pedig a túszátadós jelenetben jut szerephez, ahol csak akkor veszi le kezét pisztolyáról, amikor Clint Silvanito mellé áll.

per-un-pugno-di-dollari-8.jpg

Mint látható egész csomó színész álnevet használt, vagy nyugatosított néven szerepel. Akkoriban bevett szokásnak számított, hogy ha egy filmet a tengerentúlra is szántak, akkor amerikai hangzású nevet vettek fel a készítők, hogy jobban befogadja az ottani közönség. Maga a rendező is Bob Robertson – micsoda eredetiség! – néven szerepelt az első kópiákon, és csupán a hatalmas siker után került fel az igazi neve a vászonra. Arrigo Colombo Harry Colombo lett, Giorgio Papi George Papi, Piero Santini Peter Saint. Az operatőr Massimo Dallamo Jack Dalmas, a vágó Roberto Cinquini Bob Quintle, a látványtervező Carlo Simi Charles Simons, és így tovább. Számunkra viszont még egy ember igazán fontos, aki álnév mögött bujkált. Ő pedig nem más volt, mint Ennio Morricone, kedvenc zeneszerzőnk, aki a Dan Savio nevet választotta.

A filmet TechniScope-pal vették fel, ami a szegény ember CinemaScope-ja volt. Az eljárás lényege, hogy két frame-et lehetett felvenni egy helyett. Olcsósága és a trükkös használata később meghatározta az egész olasz westernt. Vagyis már megint azért lett valami híres, mert spórolni kellett. Leone ügyesen fordította mindezt az olcsóságot a hasznára, és így ma már zseninek tartjuk. Eddig sehol nem láthattunk ilyen szuperközeliket – amikor a kép csak a szemeket veszi. Minden esetben külön látjuk az arcokat, hogy szótlanul kapjunk meg az expressziót, mit is gondol az arc tulajdonosa. Majd külön kép a pisztoly és a feléje araszoló ujjakra. Majd ez még párszor eljátszva egyre gyorsabban, feszesebbre vágva, míg végül elérünk a végzetes, mindent eldöntő lövéshez.

pour-une-poignee-de-dollars-1964-07-g.jpg

Az amerikai westernek külön mutatják a lövést, és aztán rávágnak az áldozatra. Leone az elkövető válla mögül vette a jelenetet – FPS-nézetből –, mintha maga a néző lenne a lövések leadója. A feszültség fokozásának – és az időmennyiség hasznos kitöltésének – iskolapéldája. A rendező a világítást is egészen egyediként kezeli, gyakran nyúlt vissza a reneszánsz korszak festményein is látható fényérzékeltetéshez. A vágást is úgy használta, hogy két, egymástól független jelenet reflektáljon egymásra. Tipikus példa erre a temetői lövöldözés, és ahogy Joe keresi az aranyat a raktárban. Négy kopogás a hordón, négy lövés a temetőben, és így tovább. Megnézünk bármilyen amerikai westernt és ezt a filmet, és rögvest kiütköznek a különbségek.

Nagyon sokáig és részletesen mutatják, amikor megverik Joe-t. Megalázzák, kiröhögik, kegyetlenkednek vele. Ez itt nem a John Wayne-filmek bohókás világa, ahol befűrészelt lábú székeket törnek szét egymás hátán, a kocsmai verekedés során jókat röhögünk, és még egy fogunkat se verték ki. Az amerikai westernek látványvilága, felvételei teljesen másra fókuszálnak. Leone szinte nem is filmet rendezett, hanem egy operát, ahol az egymással küzdő feleknek áriái vannak. Mint a jelenet, amikor Eastwood bemutatja tudását Don Miguelnek. Kiáll és beszél a vakvilágba, senki nem áll a háta mögött, aztán rávág a felvétel a mexikóira, aki a sötétben, fent az erkélyen ezek szerint mégis csak figyelt. A Névtelen Férfi pedig leteszi névjegyét, egy pillanat alatt a másvilágra küldi a négy tahót, akik szórakozni mertek vele. A film egyetlen poénja is ekkor hallható: „Tévedtem, négy koporsó.”

per-un-pugno-di-dollari.jpg

Ami viszont a legprofibb az egészben, az kétségkívül Ennio Morricone zenéje. A tizenhét szerzemény igen kevés darabja nem emblematikus. Külön témákat írt a rossz fiúknak, az antihősnek, talán csak az ünnep lóg ki ebből a kegyetlen világból. Morricone eredetileg egy altatódalt szeretett volna komponálni főtémának, de Leone arra kérte, hogy írjon a filmhez valami olyan zenét, amelyben a trombita dominál, Dimitri Tiomkin stílusában, ami inkább egy gyászzenére hajaz. Vissza is köszönnek dallamok az 1959-es Rio Bravo-ból – Leone ugyanis azt hitte, hogy ez public domain, valami népi zene, amit temetésnél használnak. A gitárpengetés és fütyörészés az 1957-es Újra szól a hatlövetűt idézi. Ez utóbbi Alessandro Alessandroni műve – nem kapott creditet –, ő fütyült, és egy Fender Stratocaster elektromos gitárt pengetett.

Morricone sokféle hangszerrel operál, különösen a szájharmonikát szereti, de a furulya, az okarina, a hegedű, a zongora és a dob is gyakran megszólal. A legjellegzetesebb a marazzano – nálunk doromb –, ami egy kis baljóslatú vagy éppen humoros ízt ad Joe karakterének. Az argilophone-t szintén kedveli, ez a hangszer leginkább a xilofonra hasonlít, csak a falapokat kerámia helyettesíti, és ezek ütögetése adja az egyéni hangzást. Leone eredetileg nem akart Morriconéval együtt dolgozni, habár iskoláskoruktól ismerték egymást, de Morricone szerzeményei hamar meggyőzték ennek ellenkezőjéről. Így ez a film végül egy hosszú és gyümölcsöző munkakapcsolatot eredményezett kettejük közt.

2013-09-04-20h13m48s112_www.kepfeltoltes.hu_.png

Leone sajátos rendezéséhez hozzátartozott, hogy nem a zenét igazította a jeleneteihez, hanem fordítva. Ezért a legtöbb szám már a film forgatása előtt kész volt, és a jelenetet olyan sokáig elhúzta, ameddig a szám tartott. A legtöbb filmben egy zenei téma csak felcsendül, és aztán hirtelen elhalkul, vagy elvágják, és ha akarja a néző, majd meghallgatja a CD-n teljes hosszában. Leone filmjében azonban minden egyes darab teljes hosszában szerepel. A rendező a zenét roppant fontosnak tartja filmjében – operaiság –, és ez okozza a film lassúságát. A filmben ugyan nem használták, de Peter Tevis dalokat is szerzett hozzá, ezeket később a forgalmazó, a United Artists külön kiadta.

A rajzos főcím egyértelműen költséghatékonyságból olyan, amilyen, és a James Bond-őrületet lovagolja meg – még közvetlen hivatkozást is elrejtett benne a készítője, Luigi Lardani –, egy szemet, ami egy lovast figyel. Azt is előrevetíti, hogy egy egészen más típusú westernt fogunk látni. A színek közül Leone kizárólag a fehéret, a feketét és a vöröst váltogatja, mintegy az ürességet, a halált és a vért szimbolizálva. A rajzok alatt pedig nem csupán Morricone zenéjét halljuk, de nagyon sok puska- és pisztolylövést, harangot, lópatkolást, üllőt, ami egy zajos, durva világot fest meg. Az egész főtéma élesen elkülöníti a filmet, a hollywoodi zenekari nyitányoktól, és sokkal több közös tulajdonságot mutat a rock'n roll-lal.

A Fistful of Dollars Hero.jpg

A filmet 1964 szeptemberében mutatták be. Az Egy maréknyi dollárért címet a bemutató előtt három nappal adták neki. Egész addig a The Magnificent Stranger munkacímen hivatkoztak rá. Maga Eastwood nem is értesült a változtatásról, és csak három héttel később tudta meg a Variety magazinból, hogy az ő filmje ilyen sikeres, csak épp másik címet kapott. Többet kaszált, mint bármely más olasz film addig. Miután megegyeztek Kuroszavával és a Toho céggel, a filmet vetíteni kezdték a tengerentúlon is. Kanadában a premiert már 1966. december 23-án megtartották, míg az USA-ban 1967 januárjában kezdték vetíteni.

Egy év alatt négy és fél millió dollárt hozott a konyhára, végül tizennégy és fél milliónál állt meg. 1969-ben újra moziba küldték, ekkor már a Pár dollárral többért-tel egyszerre, ekkor újabb egy milliót szerzett. Persze a puritán amerikaiak ezt sem tudták jó szívvel nézni. A nézőkkel ellentétben a kritikusok korántsem voltak lenyűgözve. Ez lenne a western? Úgy néz ki az egész, mintha egy csomó westernbuzi leugrott volna egy gazdag haver birtokára, és felvették volna, ahogy hülyéskednek. Az európaiak totál meg vannak gárgyulva, ha azt hiszik, ez a western. Cowboyosat meg indiánosat játszanak a hülye gyerekek, és szándékosan erőszakot alkalmaznak, ahol csak lehet. Pocsék az egész, és még a zenéje is hallgathatatlan. Minden emberi érzelemtől mentes film, kerüljék el, ha lehet.

pour-une-poignee-de-dollars-per-un-pugno-di-dollari-a-fi_003.jpg

1975 februárjában, mielőtt az ABC levetítette volna a filmet főműsoridőben, készített egy négy és fél perces előzményt, amelyben egy hivatalnok felkéri Eastwood karakterét, hogy tegyen rendet San Miguel városában, és így a sok szörnyűség morálisan igazolható lesz. Ugyanis a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a főszereplő büntetlenül távozik a városkából a film végén, mint aki jól végezte dolgát. A hivatalnokot Harry Dean Stanton játszotta, az Alien Brentje. Eastwood nem szerepelt egy pillanatig sem, egy statisztát öltöztettek be, akit végig hátulról lehet látni. Valamint párszor bevágták Eastwood szemeit az eredeti filmből – a világítás persze rögvest elárulja, hogy kilóg a lóláb. A kapott információk után a Névtelen Férfi átveszi a pisztolyát, és elindul, hogy rendet rakjon.

A történelem azonban szerencsére máshogy gondolta. A bemutatókor azzal reklámozták a filmet, hogy „Az első a stílusában, de nem az utolsó." És bejött. A halál mindig magában hordoz egy új életet. Jelen esetben ez a halál a klasszikus mozi aranykora volt 1963-ban. Amerikában a moziról a súlypont áttevődött a televízióra, Európában viszont az egész egy új löketet kapott. A francia új hullám, az angol James Bond, és az olasz spagettiwestern. Megszületett az új típusú akciófilm és az új típusú westernfilm, mely westernebb volt az eredetinél.

813C02FwnmL._SL1500_.jpg

A DVD-kiadásról 

A filmet szerették nálunk is, noha kereken huszonkét évet kellett várni, mire bemutatták a mozik 1986. május 22-én. Két szinkron is készült hozzá. Az elsőt jobbnak tartom, de az csonkított, ezért szükség volt egy másodikra, ami viszont túlságosan steril – hát most mit mondjak, köszönjük, RTL Klub. Így szerintem ezt a filmet legjobb angolul nézni. Ami minket érdekel, az Joe hangja: az elsőben Laklóth Aladár szerintem jobban visszaadja ezt a kétszínű karaktert, mint Kautzky Armand a másodikban. Ő a tipikus jófiúk hangját szokta adni.

A hazai DVD-kiadás totál fapados, még az Oliza - ha nem tudod, hogy kik voltak, az nem a véletlen műve – jelentette meg, a képpel és a hanggal nincs különösebb baj, de ez utóbbi csupán sztereo, magyar és angol verzióban egyaránt. Szerencsére választhatunk magyar és angol feliratot is, ha akarunk. A szokásos „extrák” a jelenetek közvetlen elérése, az interaktív – egyébként pocsék – menü, az eredeti előzetes és a készítők filmográfiái. A szitázás semmilyen, a borító olyan, mintha fénymásolták volna – még a gyártási szám is rajta maradt –, összességében: trehány munka.

2014-09-12 13.40.19.jpg

Aki komolyabban érdeklődik a film iránt – itthon Blu-Rayen meg sem jelent –, annak külföldről kell megrendelnie valamelyik méltóbb kiadványt. Abban a szerencsében van részem, hogy Londonban élő barátom, Szabi, amikor hazalátogat, folyton meglep valami zaftos kiadvánnyal, és a fent is látható The Spaghetti Western Collection volt az egyik első, amit kaptam tőle. Már többször elhatároztam, hogy ha már kapom, sorra veszem ezeket, ne csak önző módon én élvezhessem ki tartalmukat.

A kiadvány a fent oly hosszan tárgyalt film mellett tartalmazza a folytatást, valamint a trilógiát lezáró A jó, a rossz és a csúfot is. Összesen hat DVD, vagyis minden film kapott egy extra korongot, amelyeknek a szitázása a szokásos MGM-es igénytelenséget tükrözi. A kihajtogatható digipack viszont igazi gyönyörűség, mindkét oldalán válogatott jelenetekkel a három filmből, belül szépia árnyalatokkal, kívül pedig arany színnel. Kapunk hozzá egy kis füzetecskét, amit szépen bele lehet helyezni az első oldalon található zsebbe. Aki tud angolul, annak egy gyorstalpalót már ez is ad a filmekről és azok hátteréről. No de mit tartalmaz maga a két korong? Kezdjük az extrával, mert ezúttal az a karcsúbb.

eastwood_1.jpg

A kiadvány 2005-ös, és egy ilyen régi filmről már meglehetősen nehéz bármit is összeszedni. Az első dokumentumfilm húszperces, és a New kind of hero címet kapta. Ez teljes mértékben a Névtelen Férfira koncentrál, Sir Christopher Frayling mutatja be nekünk az antihőst. Jegyezzük meg a nevét, aki komolyabban érdeklődik a spagettiwesternek iránt, az sokat hallgassa őt, mert egy aranyember. Gördülékenyen és érthetően magyaráz. Nemcsak hogy elképesztően informatívak az elbeszélései, kommentárjai, de egyáltalán nem unalmasak, ahogy sokszor a történészek, kutatók, kritikusok beleesnek ebbe a csapdába. Az úriember 1981-től kutatja kőkeményen a western műfaját, legyen szó spagetti- vagy klasszikus westernről, minden kétséget kizáróan nála jobban jelenleg igen kevesen ismerik ezt a stílust. 2000-ben Leone életrajzát is megírta, igazán kár, hogy semmit nem fordítottak le tőle magyarra.

A Some weeks in Spain nyolc percében Eastwood beszél a forgatásról és arról, hogy annyira spóroltak vele, hogy minden ruhából csak egyetlen darabja volt, és kénytelen volt mindig magával vinni a hotelszobájába, hogy teljesen biztos legyen benne, nem tűnik el, és nem lesz bajuk. A Three Voices című tízperces kisfilmben három, Leonét szegről-végről ismerő ember szólal meg, akik ilyen vagy olyan munkakörben találkoztak vele. Nem a legjobb darab, de hát a film rendezője ekkor már tizenhat éve halott volt. A Restoration in Italian Style egy technikai kisfilm, öt percben beszél arról, hogyan is zajlottak a film felújítási munkálatai. Végül találhatunk egy szintén ötperces összehasonlítást arról, hogy a forgatási helyszínek hogyan festenek most – ez utóbbi mindig érdekes.

13061_front.jpg

Megkapjuk az eredeti reklámanyagokat, vagyis a trailereket, sőt még korabeli rádióspotokat is. Külön megtekinthetjük az 1975-ös ABC „prológus”-t, amit egy rajongó mutat be, és amihez készítettek egy ugyanolyan hosszú felvezetőt is, melyben a prológust rendező Monte Hellman fejtegeti, miért is volt erre szükség, és hogy is oldotta meg a rá kiszabott feladatot. Tök jó. Az extra DVD utolsó eleme a kihagyhatatlan képgaléria, mely ugyan nem ad sokat, de nem baj, hogy itt van, elfér. Hát ez összesen még egy órányi anyag sincs. Búfelejtőnek mindenhez kapunk angol feliratot is. Összességében nem túl bőkezű, de nagyon tisztességes csomag.

Az igazi nyalánkság azonban ezúttal az első, vagyis a film korongján vár minket. A film képe valamiért sokkal szebb és tisztább, mint a hazai kiadáson, a színek teltebbek, egyedül a képarány ugyanaz, 2.35:1-es. A hangzást 5.1-ben és DTS-ben is élvezhetjük. Csak angol nyelv közül „választhatunk”. Azért csodát ne várjunk tőle, újabb monitorokon szemcsés, és VHS-betegségben szenved: nagyon meglátszik, hogy a nappal felvett éjszakai jeleneteket utólag sötétítették be. 32 (!!!) jelenet közül választhatunk, ami egy másfél órás filmnél talán túl sok is.

358246-sergio-leone-sergio-leone-dvd-box-set.jpg

Hanem az audiokommentár! Egy igazi gyöngyszem, az igazi érték az extrák között. Ha van tökéletes audiokommentár, akkor ez az. Itt a már laudált Sir Frayling lesz a kalauzunk, dőljünk hátra, kapcsoljuk be az angol feliratot, töltsünk egy whiskyt, gyújtsunk rá egy szivarra, és élvezzük az információáradatot. Amit fentebb ecseteltem, morzsákat szedtem össze a film keletkezéséről, azt Frayling kisujjból kirázza, kimondottan élvezet hallgatni a pasast. Nincs üresjárat, nincsenek kényelmetlen percek, minden pillanatban tud valami újat mondani. Úgyhogy ha csak ez az egy extra szerepelne a kiadványon, már akkor is durván megérte volna. Köszönet érte!

Én pedig ezzel zárom soraimat. A film elindította a lavinát, aminek persze nagyon sok rossz spagettiwesternt is köszönhetünk, de amire kétségkívül szükség volt, hogy végre Amerika felülvizsgálja saját eszményképét, és rájöjjön, hogy egy olyan vadnyugatról zeng ódákat már évtizedek óta, ami a valóságban sosem létezett.

Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.09.13. 11:58:31

erről a filmről ne lehet eleget írni!

lonecoyote25 2014.09.13. 17:59:15

Én néha úgy érzem, hogy ez a kedvenc részem a Dollár-trilógiából. Itt van Eastwood leginkább a középpontban, itt hangzanak el a legjobb szóváltások, itt vannak a legszebben csúf bandita-arcok stb. Talán csak a végső párbaj nem az igazi még, de minden más szempontból nagyon rendben van ez a film. Azzal meg semmi baj, hogy a történet egyszerű, mert nem az a lényeg, hanem az, hogy milyen jól van elmesélve. Emiatt nézhető ez a film (is) akárhányszor újra, akkor is, ha a sztorit már ismered. Én nem tudok unatkozni rajta.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.13. 20:35:49

@lonecoyote25: áááá a rossz arcok szempontjából a JRCS verhetetlen, eleve ahogy kezdődik :D

és igen az igaz, hogy Eastwood itt még a lényeg volt, a másodikban már bejön mellé Cleef, a harmadikban meg Vallach is, szal fel kellett kötnie a gatyát

és insider poén: én évekig kerestem, hogy hol a faszba van ebben a filmben Eastwood :D

lonecoyote25 2014.09.13. 23:00:24

@scal: Minden tiszteletem a Jó, a rossz és a csúfé, de a három Rojo-fivérénél emlékezetesebb rosszarcúak nem voltak a filmtörténetben szerintem. :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.13. 23:50:02

@lonecoyote25: épp ki akartam térni rá, hogy Gian Maria Volonté mennyire elsikkadt a másik két fivére közt, eleve hárman vannak Rojoék, aztán még ott van Baxter is úgyhogy Rojonak Baxter az ellenpólusa, Eastwood ezért is kaphat reflektort ebben a részben, mert neki valójában nincs ellentetje

elméletileg háromszöget alkot ez a felállás is, de valójában nincs kapcsolat a háromszög harmadik szöge meg a másik kettő közt

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 18:33:21

@scal: Majd nézzél meg 30 amcsi westernt az 50-es évekből, és megtanulod szeretni ezt a filmet. Különben sem igaz, hogy ez lenne a leggyengébb, maximum a legkevésbé jó a három rész közül, de bocsásson már meg a világ, hogy a Mester nem megrészegült a sikertől, hanem folyamatosan fejlődött. Azért vártál többet tőle, mert előbb láttad az utóhatását.

A faék egyszerűséget pedig egy need for speeden edzett elme ne hozza fel negatívumként :D

Örülök, hogy ennyit hivatkozol rám, legalább az olvasók is megtudják, hogy lényed mennyire függ az én személyemtől. Egyébként még mindig hatalmas túlzás azt állítani, hogy a Véres aratás feldolgozása lenne a Testőr. Ja, hogy Leone mondta ezt, akit bepereltek? Így mindjárt más... Örülök, hogy sikerül továbbterjesztened ezt a közkeletű tévhitet. Az alaptörténet valóban hasonlít, a cselekmény teljesen más a Testőr esetében. És igen, ennyi erővel akár az Üvegkulcs is pontosan lehetne. Megvilágítom neked egy példával, hátha megérted. Mondhatjuk azt, hogy az összes James Bond film a Dr. No remakje? Erős túlzás lenne, nem? Pedig mindegyik arról szól, hogy egy jóképű titkosügynök utazgat, kefél, és a végén kinyírja a főgonoszt. Na kb ennyiben hasonlít a Véres aratás a Testőrre. Csak nekem kicsit könnyebb ezt megítélnem, aki mindegyiket olvasta/látta. A Bruce Willises szar filmet miért nem említetted meg? Relevánsabb lenne. Amúgy kik ezek a kritikusok és elemzők, akik feldolgozásnak tartják a Testőrt, linkelj már nekem párat. Ja, és nem arról van szó, hogy a véletlen műve, csak arról, hogy erős túlzás a Yoyimbot a Véres aratás feldolgozásának beállítani. A Véres aratásban pl a hősünk céllal megy a városba - egy giylkosság felderítése - meg ott vannak a főnökei, akik baszogatják, meg mint mondtam, tök más a cselekmény. A Maréknyi dollár ezerszer jobban hasonlít a Yoyimbora, mint a Yoyimbo a Véres aratásra. Leone egyértelműen nyúlt, nem csoda, hogy utána ezzel vagdalkozott. Az általad linkelt oldal is annyit ír, hogy kb megihlette Kurosawát a Véres aratás, nem pedig azt dolgozta fel, pláne nem olyan pofátlanul lenyúlta, mint Leone A Yoyimbot. Különben is, akkor miért nem Hammett örököseitől vette meg a jogdíjat, ha ez ilyen egyértelmű? :) Szóval akárhogy nézzük nagyon erőltetett belemagyarázás, és most ezzel az írással még jobban meggyőztél. Eddig ugyanis nem tudtam, hogy ez a baromság Leonétől ered.

Egyébként abban igazad van, hogy Leone realizálta a westernt egyrészről (büdös, koszos, rosszarcú emberek és környezet), másrészről viszont még jobban mitizálta a saját hőseit, sokkal nagyobb pátosszal csinált istent a sebezhetetlen, legyőzhetetlen karakterekből. Amivel nincs semmi baj, gyönyörűen működik ez a kettősség az ő filmjeiben, éppen ettől olyan szórakoztatóak és művésziek egyszerre.

Külön lájk a videók bevágásáért, jó ilyen zenék közben olvasni a cikket!

Steve Reeves egyébként egy testépítő volt, Herkules filmekben szerepelt akkoriban, hála istennek, hogy nem vállalta a szerepet. Henry Silva tipikus rosszarc, ezer filmben szerepelt, keress rá, eszedbe fog jutni. A többi parasztot én se ismerem :D

Azért kíváncsiságból megnéznék 1-2 Rawhide részt, a főcímzenéje pl nem rossz, bár úgy tudom Eastwood csak másodhegedűs volt abban a sorozatban.
Jelezni akarta, hogy otthonosan mozog Mexikóban. Aztán kiderült, hogy a polgárháborúban szerezte igazából a poncsót :D Amúgy ezeket nem tudtam, hogy honnan a híres ruhatár.

Amúgy igen, az filmtörténeti jelentőségű, ahogy csak áll, és nézi, ahogy verik a nőt. Vége a gentleman hősök korszakának. Bond két évvel korábban jelezte ugyanezt, de nem ilyen durván, viszont jól látod, hogy összekapcsolódik a kettő. Leone meg kapja be, ha Eastwoodot fikázza, miközben Steve Reevest akarta szerződtetni.

Valahogy nem hiszem, hogy Volonté meg Eastwood gyűlölték volna egymást, hiszen egy nyelvet se beszéltek, nem mindegy akkor mi a politikai beállítottság? Még csak összeveszni sem tudnak. Ráadásul tök eltérő kultúrából jöttek, Volonté baloldalisága messze állt mondjuk egy amcsi demokratáétól.

Egyébként ahhoz képest, hogy állításod szerint nem kedveled ezt a filmet, nagyon jól észrevetted benne az apróságokat. A papókának egyébként jó arca volt, pont ezeket a jellegzetes arcokat hiányolom a mai filmekből. Mindenki túl szép, túl steril.

A zenénél valamit nagyon félreértettél, vagy félreolvastál. Leonénak pont az volt a baja Morriconéval, és pont azért nem akarta alkalmazni annak ellenére, hogy iskolatársak voltak, mert egy korábbi spagettiwesternhez Leone ilyen Dimitri Tiomkin szerű zenét szerzett, Leone meg szakítani akart az akkor divatos westerntrendekkel. Aztán leültek, és kiderült, hogy Morricone is utálja azt a művét, és csak azért lett ilyen, mert ezt kérték tőle, ő meg jómunkásemberként ilyen zenét szerzett. (ez lehet egyékbént valamelyik más dvd, a második vagy a harmadik extralemezén található ez az interjú morriconétól.

Az új típusú akciófilm meg nem Amerikában született meg, a JB filmek ugyanis angol filmek, ezt is Európa adta a világnak.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 18:43:29

A Harrisonos sztorit még nem hallottam, de nagyon jópofa, jóarc volt ez a Harrison. Azt azért megemlítettem volna, hogy a western halálakor a Nincs bocsánatban már együtt játszottak.

Neked megvan ehhez a filmhez az eredeti szinkron? Szerintem Kautzky hangján nem érződik a kora, meg az szinkron is van már vagy 12-13 éves, szóval akkor még ő se volt öreg. Meg hasonlít is a hangja Eastwoodéra, itt nem vele van a gond.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 19:19:32

@scal: jó majd ha már végképp nem tudok mit nézni elkezdem John Waynet... Jó, hát az alacsony költségvetés miatt gyengébb, és az is igaz, hogy a JRCS-t az elsők között láttam, vagyis a western számomra 6 évesen lezárult :D

De attól még igaz. Ugyanakkor a JRCS-nél a Pár dollárral többért is gyengébb és azt mégis élvezem, ott már egy sokkal jobb történet van mint itt.

"Egyébként még mindig hatalmas túlzás azt állítani, hogy a Véres aratás feldolgozása lenne a Testőr. Ja, hogy Leone mondta ezt, akit bepereltek? Így mindjárt más... Örülök, hogy sikerül továbbterjesztened ezt a közkeletű tévhitet."

nem csak Leone mondja, és nem is érdekes Leone, elég elolvasni a regényt, megnézni miről szól az miről szól a Testőr, elolvasni az Üvegkulcsot, és rájönni, hogy Kurosawa összekevert két regényt ennyi, egyedül Te nem látod az összefüggést, az emberre olykor még az is hat gyakran tudat alatt amit megnézett az meg pláne amit fel is akar dolgozni, átemel jeleneteket, stb.

"Az alaptörténet valóban hasonlít, a cselekmény teljesen más a Testőr esetében."

de miért lenne más? az hogy nem szóról szóra vannak benne mondatok? a Continental Op megérkezik a városba, van benne 4 banda akik gyilkolják egymást, a Coop meg hol ennek hol annak tesz szívességet és kinyírják egymást - ennél több a hasonlóság a mostan elemzett filmben sincs, sőt, a filmben mondják, hogy a Testőrben nem szerepel se a géppisztolyos mészárlás, se a temetői jelenet, stb. vagyis ez a film is épp eléggé eltér. Nálunk - máshol nem tom - ráadásul van egy szerzői jogi törvény, ha 30%-ot módosítasz egy történeten már önálló történetnek számít.

"Mondhatjuk azt, hogy az összes James Bond film a Dr. No remakje? Erős túlzás lenne, nem? Pedig mindegyik arról szól, hogy egy jóképű titkosügynök utazgat, kefél, és a végén kinyírja a főgonoszt. Na kb ennyiben hasonlít a Véres aratás a Testőrre."

ez egy elég szar hasonlat, tekintve, hogy az egy önálló sorozat, ebből kifolyólag nem remake, mi lett volna neked remake/feldolgozás? ha Kurosawa gengsztertörténetet készít?

"A Bruce Willises szar filmet miért nem említetted meg? Relevánsabb lenne."

minek említeném azt meg, a gyökereket kuztatom, ahhoz nem későbbi munkák kellenek...

Számomra a Maréknyi dollár is hasonlít a Véres aratásra, épp az hiányzik belőle amiket említettél, mert volt amit változtattak rajta

"Különben is, akkor miért nem Hammett örököseitől vette meg a jogdíjat, ha ez ilyen egyértelmű? :)"

Amiért Leone sem erőlködött megvenni a jogokat Kurosawától, amiért a Valhallások sem erőlködtek megvenni Lucastól a Star Wars jogokat amikor elkezdték írni a kitalált barom történeteiket. Mert egy kis ország hülyeségei nem érdeklik a nagyokat KIVÉVE ha beüt a siker. Mennyit foglalkozott volna Kurosawa a Maréknyi Dollártral ha egy rakás szar marad? Ha ki se jut Olaszországból, ha nem lesz híres? Ő épp azért perelte be Leonét, mert akart egy szeletet a tortából, mert Leonénak bejött az ami neki nem. Ennyire egyszerű.

"Eddig ugyanis nem tudtam, hogy ez a baromság Leonétől ered."

örülök, hogy tudtam újat mondani

"Másrészről viszont még jobban mitizálta a saját hőseit, sokkal nagyobb pátosszal csinált istent a sebezhetetlen, legyőzhetetlen karakterekből."

ez igaz, bár szántszándékkal nem írtam hogy győzi le Ramónt Eastwood, nem akartam lelőni a film egyetlen fordulatát :D vagyis nem sebezhetetlen pláne ahogy összeverik, de ahogy kilövik a másik szájából a szivart, vagy ahogy a lovakat nem gépfegyverezik le csak a katonákat - szóval amíg nem kezdtem tüzetesebben tanulmányozni a fegyvereket én ezt simán elhittem, hogy ez így ment, és könnyű volt lőni ha az ember megtanult, közben meg a faszt volt az :D

"Külön lájk a videók bevágásáért, jó ilyen zenék közben olvasni a cikket!"

hát igyekszik az ember színesíteni a cikkeket, hangulatot teremteni, képet festeni :D

"Azért kíváncsiságból megnéznék 1-2 Rawhide részt, a főcímzenéje pl nem rossz, bár úgy tudom Eastwood csak másodhegedűs volt abban a sorozatban."

igen a zenéje nagyon jó, én még végig is nézném a sorozatot :D amekkora állat vagyok

"Jelezni akarta, hogy otthonosan mozog Mexikóban. Aztán kiderült, hogy a polgárháborúban szerezte igazából a poncsót :D"

én meg ebben nem hiszek :D

"Bond két évvel korábban jelezte ugyanezt, de nem ilyen durván, viszont jól látod, hogy összekapcsolódik a kettő."

köszönöm mesterrrr

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 19:34:19

@Santino89:
"Leone meg kapja be, ha Eastwoodot fikázza, miközben Steve Reevest akarta szerződtetni."

de Eastwood épp ettől lett híres, ha színészkedett volna még az is lehet lecserélik, Volonté aki színészkedett nekem nagyon ripacsnak tűnik, olyan mint egy dacos cigány a filmben :D de lehet csak ideges volt, mert nem érezte jól magát a fasiszta spanyolországban 1964-ben vérbalosként

"Valahogy nem hiszem, hogy Volonté meg Eastwood gyűlölték volna egymást, hiszen egy nyelvet se beszéltek, nem mindegy akkor mi a politikai beállítottság? Még csak összeveszni sem tudnak. Ráadásul tök eltérő kultúrából jöttek, Volonté baloldalisága messze állt mondjuk egy amcsi demokratáétól."

igen ezen én is gondolkodtam, hogy mi a fasznak beszélgettek volna, és ráadásul tolmács segítségével pont ilyesmikről amivel nem igazán kezdődik egy "barátság" Te jó ember gyere már ide, fordíts le Mr. Eastwoodnak, hogy a munkásréteg remélem Amerikában sokkal inkább szerepet kap mint nálunk Olaszországban. Ezt fordíts le neki, szeretjük ezért Amerikát, mert ott mindenki egyenlő. E, donde está, LIbertá, na hogy az istenbe mondják még testvériség, fordíccsad má, hát nem igaz.

Eastwood meg: Mi a szarról makogsz?

de nem egy helyen olvastam ezt szal maximum nem túl ellenőrzött marhaság :D

"Egyébként ahhoz képest, hogy állításod szerint nem kedveled ezt a filmet, nagyon jól észrevetted benne az apróságokat. A papókának egyébként jó arca volt, pont ezeket a jellegzetes arcokat hiányolom a mai filmekből. Mindenki túl szép, túl steril."

mert azért 10-15* láttam ezt is pont ezért unatkozok már rajta, már csak vizsgálom, elemzem, de nem élvezem - és mikor nem volt ez rám jellemző? sokkal többször nézek általam kevésbé szeretett filmeket, mert hajt a megértés utáni vágy, mint azokat amiket szeretek :D

a Papóka pl. most esett le, hogy ő a Pár dollárral többértben is játszott a Prófétát , akinek ilyen szakálltrükkjei vannak, mint egy rajzfilmfigura :D

"A zenénél valamit nagyon félreértettél, vagy félreolvastál. Leonénak pont az volt a baja Morriconéval, és pont azért nem akarta alkalmazni annak ellenére, hogy iskolatársak voltak, mert egy korábbi spagettiwesternhez Leone ilyen Dimitri Tiomkin szerű zenét szerzett, Leone meg szakítani akart az akkor divatos westerntrendekkel. Aztán leültek, és kiderült, hogy Morricone is utálja azt a művét, és csak azért lett ilyen, mert ezt kérték tőle, ő meg jómunkásemberként ilyen zenét szerzett. (ez lehet egyékbént valamelyik más dvd, a második vagy a harmadik extralemezén található ez az interjú morriconétól." ez valószínű, mert lehet az extralemezek közt van átfedés,

"A Harrisonos sztorit még nem hallottam, de nagyon jópofa, jóarc volt ez a Harrison. Azt azért megemlítettem volna, hogy a western halálakor a Nincs bocsánatban már együtt játszottak."

sehol nem olvastam ilyen utalást, viszont olvasható egy másik is az utalásról, az úgy szól, hogy nem Harrison volt, hanem a Rawhide másik sztárja, akit előbb kerestek meg vele - most döntsd el melyik az igazi :D lehet Harrison csak a Rawhide-hoz ajánlotta őket, és ott a másik sztár meg Eastwoodhoz - ilyenkor van az hogy leszarom mi volt, mert én aztán ott se voltam

"Neked megvan ehhez a filmhez az eredeti szinkron?"

persze, de csak VHS-en, mert veled ellentétben nekem MINDIG az első szinkron a jobb, Alien, Die Hard, Valami, meg ez is

"Szerintem Kautzky hangján nem érződik a kora, meg az szinkron is van már vagy 12-13 éves, szóval akkor még ő se volt öreg. Meg hasonlít is a hangja Eastwoodéra, itt nem vele van a gond."

ebben igazad van, rosszul fogalmaztam, szerintem az RTL klub menetrendszerű szinkronjai ilyen lelketlenek, mint a Die Hard újrák, pedig azok is a 90-es évek végén készültek, Kautzkynak szerintem túl opálos a hangja, de ennél a filmnél nem zavaró még, - lehet RTL a megrendelő, de mindkétszer ugyanaz a stúdió készítette s szinkront - sokkal jobban kiütközik a JRCS-nél mert Rátóti sokkal jobb volt, arról nem is beszélve, hogy itt a Pannónia készítette az első (szintén sajnos vágott) szinkront, de ugye a JRCS sosem jelent meg DVD-n a Blu-n meg nincs szinkron a bővített jelenetek alatt vagyis annak a filmnek sose készült a vágatlan verzióhoz szinkron

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 19:44:38

"Morricone recalled Leone requesting him to write "Dimitri Tiomkin music" for the film."

nem értettem félre semmit, az angol wiki írja ezt - nem mondom, hogy tévedhetetlen, de hagy ne tudjak már mindent :D nekem ez a verzió is megfelelt, azért vagy itt hogy kiegészítsd

"The trumpet theme is similar to Tiomkin's El Degüello theme from Rio Bravo (1959) (called Un dollaro d'onore in Italy) while the opening title whistling music recalls Tiomkin's use of whistling in his Gunfight at the O.K. Corral (1957)."

"It has been noted that the overall plot of Yojimbo is closer to that of another Hammett novel, Red Harvest (1929)."

Desser, David (1983). "Towards a Structural Analysis of the Postwar Samurai Film". Quarterly Review of Film Studies (Print) (Redgrave Publishing Company) 8.1: 33. ISSN 0146-0013.

"Kurosawa scholar David Desser, and film critic Manny Farber claim that Red Harvest was the inspiration for the film"

Barra, Allen (2005). "From Red Harvest to Deadwood". Salon.

na most ha ezt egy olyan ember állítja aki oktatja Kurosawát akkor talán van benne valami

mindenesetre ha Leone koppintja Kurosawát akkor a testőr lényegében ugyanez szamurájos filmben, és a Maréknyi dollár IS koppintja a Red Harvestet = a testőrnek IS koppintania kellett, - a hasonlóságok nyilvánvalóak, legalábbis nekem egy olvasás után szembetűnőek,

és a Red Harvesthez is hogy jutottam el? hogy a Sin City kommentárban mondják Galambék a Last Men Staning miatt, és mintegy mellékesként megemlítették Leonét meg Kurosawát is, szal lehet hülyeség (de nem az) de népszerű hülyeség

és Kurosawa sem angyal miért ordibálná a nyilvánvalót, ő sem akar pert

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 19:44:49

@scal: nem egyedül én nem látom, ez egy olyan közkeletű tévedés, amit az emberek kritikátlanul átvesznek, anélkül hogy belegondolnának a dolgokba. Látom, neked sem megy. Javaslom, hogy olvasd el a Véres aratást, és nézd meg a Testőrt az segítene helyretenni a dolgokat a fejedben.
"de miért lenne más?" mert csak az alaptörténet hasonlít, de teljesen más dolgok történnek benne, pl amit említettem, hogy Cop céllal megy oda, vagy hogy több banda van, más karakterek, stb.

A hasonlat meg nem szar, csak nem értetted. Nem a feldolgozás módjáról van szó, hanem a történet elemeiről. Azok meg kb ugyanannyira hasonlítanak, mégse hívjuk remakenek.

Mindenesetre én meg tudom indokolni, hogy miért nem feldolgozás, te meg csak ragaszkodsz, hogy ez van és kész :D

Különben meg mi a szarról beszélsz, hogy Kurosawának nem jött össze? A világ egyik legelismertebb művésze volt és a mai napig az, már jóval Leone előtt.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 19:52:26

@Santino89: de épp a lényeges dolgok hasonlítanak, az alaphelyzet, a város, a névtelen hős (miért azt emeled ki, hogy céllal megy, miért nem azt, hogy nincs neve, sokkal hangsúlyosabb, hiszen addig nem volt ilyen)

Kurosawa mit vett át? a bűnös várost, a bandaharcot, a névtelen főhőst, és azt hogy kihasználja a többi bandát egymás ellen, és a szenvtelen, véres harcokat, ez épp elég, ez megjelenik Leonénél is, de ott van Kurosawánál is

és nem kell valamit javasolnod, amin már hat év túlestem :p

a James Bondos hasonlatod kb annyira jó mintha azt mondanám, minden Chandler regény ugyanaz, mindig megbízzák a hőst, a magánnyomozó iszik, vedel, piál, a végén meg megoldja az ügyet, közben nagyon nem ez van benne - úgyhogy kb. ennyire "jó" hasonlat

én is meg tudom indokolni, ott vannak a hivatkozások, az ürgék nevei, vadászd le őket, és ásd bele magad a mélyebben a témában, nekem kielégítő ez a magyarázat, én épp eléggé beleástam magam

a Testőr nem jött össze :D hiszen a 15%-ból többet kaszált mint a saját filmje összbevételén

jah hogy halála után tanítják, hát igen ez is egy érdem ha azt vesszük :D

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 19:54:45

@scal: valószínűleg nem volt alapuk beperelni Kurosawát, azért is nem tették meg. mert hidd el, ha lett volna, akkor megteszik.

"inspiration for the film" Ez még az én szegényes angolommal is egyértelmű, hogy nem azt jelenti, hogy feldolgozásról van szó :D

"mert veled ellentétben nekem MINDIG az első szinkron a jobb" Hát igen, az érettségnek el kell jutni egy olyan fokára, hogy az ember ne tegyen ilyen könnyelmű és buta kijelentéseket, pláne ne ragaszkodjon hozzá :D a kategorikus gondolkodás sose vezet jóra.

"később be is fejezte a játékfilmek gyártását, és kizárólag propaganda filmekben vállalt szerepet melyek az elveivel összeegyeztethetők voltak." Amúgy ez úgy hülyeség, ahogy van. Volonté továbbra is játékfilmekben játszott, és olyanokban amikkel az elveivel összeegyeztethetőek voltak, de attól még nem szükségképpen propagandafilmek. Lásd pl: Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 19:59:18

@scal: nem hiszem, hogy ne lett volna névtelen hős, épp azt mondom, hogy kb annyira nagy vonalakban egyezik csak, mint egy james bond film története a másikéval.

lehet nem ártana egy kis memóriafrissítés. én nem egy hülye audiokommentár miatt jutottam el legalább egy könyvhöz, ami a noir klasszikusa :D

amúgy jól látod, Chandler is ugyanerre jó példa. mert az alaptörténet megegyezik, és mert mindig a nő a tettes, attól még erős túlzás lenne, ha azt mondanánk, hogy mindegyik a Hosszú álom újrája, nem igaz?

Nem csak a halála utána tanították, Kurosawa már életében és jóval Leone előtt hatalmas, világszerte elismert és sikeres rendező volt. A megjegyzése meg valószínűleg egy poén, ha belegondolsz milyen filmeket rendezett, könnyen rájössz.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 20:01:45

@Santino89: a törököket se pereli be senki, mert leszarják őket

""inspiration for the film" Ez még az én szegényes angolommal is egyértelmű, hogy nem azt jelenti, hogy feldolgozásról van szó :D"

és a te szegényes angoloddal is remélem egyértelmű hogy az inspiráció azt jelenti, hogy alkalmazza elemeit, és NEM puszta véletlenről van szó, NEM azt írom, és NEM amellett teszem le a voksom, hogy copy paste adaptáció lenne, de éppen eléggé egyértelmű, hogy Kurosawa ismerte a könyvet és felmerült benne hogy bizonyos elemeit beépíti a filmjébe

Vagy a munkásosztály a paradicsomba megy :D De lehet a VÖRÖS kört se véletlenül vállalta el. Jó hajlamos vagyok tompítani azon mondatnak a megfogalmazásán.

lonecoyote25 2014.09.14. 20:03:58

@scal: "Volonté aki színészkedett nekem nagyon ripacsnak tűnik, olyan mint egy dacos cigány a filmben :D"

Anyám, borogass! Lassan már nem lesz film, ami ellen nem hoznak fel az internet valamelyik sötét bugyrában egy ilyen hülye, elcseszett kifogást. Nem tudom, mi a baj, túl sok infóval találkozunk, túl ironikus világban növünk fel, vagy túl felületesen nézünk mindent? Mindenesetre nem tudom, van-e még ember, aki tényleg bele tudja még élni magát egy kibaszott filmbe, mindenféle kivülről nézés, ironizálás nélkül.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 20:05:04

@scal: amúgy meg gondolj már bele, egy amcs kritikus nyilván azt propagálja, hogy ez az egész szenzációs dolog tőlük indult, meg hogy nekik köszönhető. valójában meg mindkét filmben a történeten múlik a legkevesebb.
magyarán Leone ezzel próbálta mentegetni az egyértelmű nyúlását (ezért lett belőle per, és ezért fizetett, mint a köles), mert hogy Kurosawa is lopott (akit nem pereltek be, és ha megnézed/elolvasod a forrásművet, korántsem olyan egyértelmű az egyezés, mint a Yoyimbo/Dollár esetén).
na most te úgy olvastad el a regényt, hogy direkt figyeltél az összefüggésekre, mert egyáltalán innen tudtál erről a regényről. én meg teljesen függetlenül olvastam el, mindenféle káros behatástól, tévhittől mentesen.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 20:06:40

@Santino89: de épp ezért hülyeség amit állítasz, légyszíves és említs már egy névtelen hős történetet a Yojimbo meg a Red Harvest közt

csak egyetlen egyet, ha ez annyira értelemszerű, mint a James Bondoknál ami egy külön sorozat, ha azt mondanád, hogy Harry Palmer és James Bond közt mennyi a hasonlóság az már okés lenne, de lássuk be kettejük közt max annyi hasonlóság van hogy mindkettő öltönyben jár és férfiak

nem mindegy mi miatt jut el az ember a célig? az én ízlésemre legalább nem telepedett rá korunk antikrisztusának nyáltól fröcsögő véleménye

Chandler SEM jó példa, egy regényírónak, előadónak, rendezőnek saját látásvilága van, ami egy sorozaton belül még jobban kiütközik

olyan filmeket amivel nem kaszált kurva sokat?

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.14. 20:10:18

@Santino89: Peren kívül egyeztek meg, és a peren kívüli megegyezés mindig mond valamit a másik félről is, gondoljál már bele, miért elégedett volna meg 15%-al ha a film ennyire egyértelműen az ő filméből ered, kérhetett volna 50%-ot is, elperelhette volna Leone gatyáját is

"na most te úgy olvastad el a regényt, hogy direkt figyeltél az összefüggésekre, mert egyáltalán innen tudtál erről a regényről. én meg teljesen függetlenül olvastam el, mindenféle káros behatástól, tévhittől mentesen."

dehogy ezért olvastam, azért olvastam mert addig csak Chandlert ismertem és próbát tettem Hammettel és bejött ő is, és olvasás közben jöttem rá, hogy ezt a Last Men Staning megcsinálta, de azt hittem addig az a Maréknyi Dollárért remakje, aztán kis kutatás után eljutottam ehhez a népszerű "tévedéshez"

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.15. 11:53:25

@scal: hülyeség volt tőled erre a névtelen dologra felfűzni az amúgyis gyenge lábakon álló érveidet. A Testőrben Sanjuronak hívják a ronint (nézd csak meg az imdb-n), itt meg ugye Joenak a revolverhőst. Mint te is tudod, ezt a névtelen baromságot csak később találták ki. Na kik? Az amerikaiak ;)

Még mindig nem érted, hogy nem a sorozatbeliségről van szó, hanem a történet elemeiről, amelyek kb ennyire egyeznek.

"az én ízlésemre legalább nem telepedett rá korunk antikrisztusának nyáltól fröcsögő véleménye" ilyen értelmezhetetlen vagdalkozásokkal csak akkor szoktál előjönni, ha érzed, hogy sarokba vagy szorítva :D nem baj, én ennek csak örülök, ezek szerint érzed te is, hogy mennyire túlzás ez a Red Harvest előrángatás.

"olyan filmeket amivel nem kaszált kurva sokat? "
Jah, mondjuk a Hét szamurájra gondolsz, okostojás? :)

A peren kívüli megegyezést nem a perlő, hanem az szokta kezdeményezni, akit bepereltek. És igen, éppen azért, hogy ne szívják meg még jobban. Kurosawa meg elfogadta a 15%ot meg a távol keleti terjesztést. Nem rossz üzlet ez. Biztos fizettek volna neki, akkoris ha lett volna esélyük megnyerni a pert, mi? Különben se vitatja senki a Yoyimbo-Dollár hasonlóságot, te se tedd, mert megint hülyét csinálsz magadból.

Na most meg a "tévedéstől" eljutottál a mély igazságig, ideje lenne felismerned :D

poltergeist11 2014.09.15. 12:29:38

@Santino89: "Steve Reeves egyébként egy testépítő volt"

Sean Connery is testépítőként kezdte, nincs azzal semmi baj :)

tnation.t-nation.com/free_online_forum/music_movies_girls_life/sean_connery_bodybuilder

poltergeist11 2014.09.15. 12:37:20

@scal:

"a Testőrben nem szerepel se a géppisztolyos mészárlás"

Az nem géppisztoly, hanem egy Gatling-féle szórlöveg.

"Nálunk - máshol nem tom - ráadásul van egy szerzői jogi törvény, ha 30%-ot módosítasz egy történeten már önálló történetnek számít."

Nincs ilyen rendelkezés a szerzői jogról szóló törvényben. A cselekmény önmagában nem részesül jogi oltalomban, csak maga a kész mű.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.15. 12:58:21

@poltergeist11: nem az a baj, hogy testépítőként kezdte, aztán színész lett (mint Connery), hanem hogy testépítőként kezdte, és aztán a filmekben is az maradt :D

poltergeist11 2014.09.15. 13:02:19

@Santino89: Reeves egy filmjét láttam: The Last Days of Pompeii, 1959. Annyira nem volt rossz, egyszer nézhető, de ez inkább Leone érdeme, mint Reeves-é :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.15. 13:57:36

@Santino89: tőled meg hülyeség verni a tamtamot - itt vannak a kért nagy nevek velük lehet vitatkozni :D keresd meg őket mond meg nekik te sokkal jobban ismered a Kúrót és ez nem is így volt (így születnek a diplomamunkák)

én nem vitatom a Maréknyi Dollárért - Yojimbo hasonlóságot TE vitatod a Yojimbo Red Harvest hasonlóságot

a névtelen férfi vonalat miért is erőltetem? mert a másik két filmben kapott egy egy becenevet (az nem az igazi neve, az olyan mint neked a Santi) ráadásul erre a Joe-ra is van egy elméletem, lényegében ezt mondhatnák bárkire (akárki Joe, John Doe, nálunk is divat volt még 30-40 éve a Lejóskázni egy idegent, szal nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne az igazi neve, csak nem akarta neki mondani a papóka, hogy Hé te)

kivéve ha beavatta a papókát mint koporsókészítőt, hogy halála esetén mit véssen a fejfájára :D

A peren kívüli megegyezést - bármilyen meglepő számodra - a felperes is elfogadja, vagyis belátja, hogy biztosan nyer az üzleten, mintha tovább pereskedne ki tudja hány évig, és ki tudja milyen eredménnyel záródna az egész.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.15. 14:01:01

@poltergeist11: én kérek elnézést hogy a kommentekben már pongyolán fogalmazok

no da ha megírom szóról szóra ugyanazt mondjuk a Harry Pottert, Kis Jóska néven és a Roxfort helyett Fortroxba mennek és ráadásul nem is paródiának veszem a dolgot, akkor azért ez még plágium, tehát valamit változtatni kell rajta

poltergeist11 2014.09.15. 15:23:13

@scal: Természetesen a bíróság azonnal plágiumnak minősítené. Arra utaltam, hogy nincs ilyen 30 százalékos szabály.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.15. 22:36:44

@poltergeist11: ezt nekem egyszer egy író mondta, bár már nem most volt, pár éve

poltergeist11 2014.09.16. 08:41:54

@scal: még egy megjegyzés, bocs.

Goldoni darabjának magyar címe: "Két úr szolgája" Magyar színházakban sokszor játszották, remek darab.

Miért az angol címét emeled ki? Olaszul készült (Arlecchino, servitore di due padroni), de van több magyar fordítása. Miért írod, hogy valójában 1753-ban készült? Az olasz wiki szerint 1746-ban Velencében mutatták be.

it.wikipedia.org/wiki/Il_servitore_di_due_padroni

Amúgy tetszett a poszt, szinte mindennel egyetértek.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.09.16. 12:38:28

@Santino89: Az Richard Harris volt, nem Richard Harrison. Nem ugyanaz :)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.16. 12:43:30

@lisztes: még szerencse, hogy nem én írtam a cikket, tuti benéztem volna.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.16. 12:55:33

@poltergeist11: nah ezt nem is tudtam, akkor javítom, az ilyen értelmes hozzászólásokat szeretjük :) tudsz olaszul?

"His earliest drafts had large sections that were reserved for improvisation, but he revised it in 1753 in the version that exists today"

én csak angolul tudok, onnét dolgozom, és eszerint az a verzió amit mai napig játszanak az 53-as

lonecoyote25 2014.09.16. 15:39:22

@scal: "a névtelen férfi vonalat miért is erőltetem? mert a másik két filmben kapott egy egy becenevet (az nem az igazi neve, az olyan mint neked a Santi) ráadásul erre a Joe-ra is van egy elméletem, lényegében ezt mondhatnák bárkire (akárki Joe, John Doe"

Nem követtem a vitát végig, de ebben egyetértünk. Az "average Joe" kifejezés sem véletlenül létezik. Amúgy meg asszem a Filmvilágban olvastam egy remek írást a Dollár-trilógiáról egyszer, ott is arról beszéltek, hogy ez az Eastwood-figura olyan, mint valami mítikus alak, ismeretlen, lényegében névtelen, a semmiből tűnik fel, a semmibe megy, az Egy maréknyi dollárértban is úgy üdvözli a kocsmáros, mintha ismernék egymást, de semmi múltbeli dologról nem esik szó, mintha valami mindig is létező, megfoghatatlan alak lenne, aki/ami olyan az embernek, mint valami régi ismerős. Na, de nem akarom túlbölcsészkedni, de ez tényleg egy jó meglátás szerintem.

Azt viszont továbbra is tartom, hogy ez egy baromi jó film. Amikor arra a zenére Eastwood lassan végigsétál a falu közepén, odalöki a koporsókészítőnek, hogy "három koporsó rendel", meg ilyenek...

És ha már a szinkron is előkerült, nekem nagyon tetszett az újabb változat. Sokkal jobban illett Kautzky, vagy a többi hang az adott szereplőhöz, mint a másik verzióban, meg a fordítás is sokkal eltaláltabb, költőibb, vagy hogy mondjam. Persze attól még a réginek is megvannak az erényei, Kézdy György Indióként például zseniális a második részben, de mindent összevetve mégis inkább az új szinkronra szavazok.

poltergeist11 2014.09.16. 16:00:12

@scal: Jónak tűnik az angol szöveg, mivel a wikin forrást is hivatkoznak. Én reflexből az olaszt néztem, bocs.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.16. 17:37:22

@poltergeist11: lehet az a jó :D de ez már olyan mélységben van, hogy mivel nem szakdolgozatot írok ennyire már nem nézek utána, de amúgy igen, ha az ember erről a filmről akarna nagyon durva anyagot írni, akkor nyilván nem árt hozzá, ha beszél legalább olaszul

@lonecoyote25: azóta újrahallgattam az audiokommentárt és beleírtam a szövegbe az Akárki Joe-t meg a G.I. Joe-t - hát az se véletlen - szóval ezt nem csak én gondolom így :D összvissz nem egy nagy eretnekség, hogy az amerikaiak ledubbolták Egger Joezásait, továbbjavítottak a jón :D

én ezt a filmet nagyon sokszor láttam ám és akkor pontosítok, és nem azt mondom hogy ez nem jó western, vagy hogy rosszabb mint John Wayne bármelyik filmje :D hanem a trilógián belül ezt tartom legkevésbé jónak, pl. ha többet nem látnám is meglennék nélküli, a JRCS-t leadja a tévé és nem tok elmenni mellette, azt muszáj újra és újra megnézzem, csak leülök egy perce csak ezt a jelenetet, azt mi lesz belőle megint végignézem a filmet

szinkronnál meg ácsibácsi :D csak az erre a részre vonatkozik hogy elfogadható az második, mert az első se volt valami jó eleve - de szerintem még mindig jobb - de a Pár Dollárral Többértnek olyan zseniális szinkronja van, hogy nagyon jó érzéssel az került a DVD-re is, biztos érezték, hogy ott koncolás lenne, totálisan feleslegesen csináltak újat, pláne, hogy azt se keverték fel 5.1-re (ebben az esetben még meg is érteném)

a JRCS-nek meg csak egy szinkronja van, másik soha nem is létezett :D

lonecoyote25 2014.09.17. 06:57:32

@scal: Na, majdnem egyetértünk, de én ennél a filmnél is leragadok, ha meglátom tévében. Már itt is annyira jól mesél Leone, és annyira többet is ad egy szimpla mesénél, hogy engem mindig meg tud fogni, de ezen tényleg nem érdemes vitázni. Amúgy írtam valahol, hogy bizonyos szempontból szerintem ez a legjobb rész a trilógiából, persze igazad van, hogy más szempontból meg a leggyengébb.

A régi szinkronokkal kapcsolatban meg, mondom, nekem a fordítás volt kiábrándító főleg. Ezzel szemben az újban annyira eltaláltak voltak a szóváltások, mint a Volt egyszer egy vadnyugat klasszikusnak számító magyar hangjában, ami nem kis dolog. Meg aztán a régi szinkronban kiket hívtak Eastwoodot szinkronizálni? Szakácsit meg Rátótit. Félre ne értsetek, szeretem őket, de volt egy idő, amikor ők voltak a default főhős-hang, minden filmben velük szinkronizáltattak, pedig nem mindig voltak jó választások szerintem. Eastwoodhoz például egyik se illik igazán, Kautzkyról meg a kutya nem gondolná, hogy egy westernben jó lehet, hiszen kémfilmek kifinomult szereplőinek szokta a hangját adni, mégis telitalálat itt is. Ráadásul visz egy kis humort is Eastwood karakterébe, ami megint sokat hozzátesz a filmekhez, míg például Szakácsi túl komoly a másodikban, de talán Rátóti is a harmadikban. Persze ez csak az én véleményem, meg is lehet érte kövezni. :)

Amúgy úgy általában szinkrontéren két dolog erősen belejátszik az ízlésbe. Az egyik a sznobság, mert sokak szerint mindig a régi szinkron jobb, még akkor is, ha egyértelműen rosszabb. (Ezzel nem akarok senkit megbántani, meg nem is a mostani vitánkkal kapcsolatban írom ezt, hanem úgy általában, de tény, hogy van egy ilyen sznob hozzáállás.) A másik befolyásoló dolog meg az, hogy az ember melyik szinkronnal látta először a filmet. Ez is nagyon sokat számít, és elismerem, hogy a Dollár-trilógia szinkronjával kapcsolatos véleményembe ez a tényező erősen belejátszik.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.17. 12:32:41

@lonecoyote25: a másodikat elfogadom, valóban meghatározó lehet DE nem tudom elhinni, hogy a Labirintust akkor is egy olyan varázslatos mesének tartanám-e ha az új szinkronnal látom először, akkor is ha 10 évesen - 10 évesen láttam a Végtelen Történetet is, és az fele annyira se varázsolt el, pedig a szinkronja csúcs

vagy pl. a 48 óra, kész csalódás volt aztán kiderült hogy a második szinkron kiherélte

ennek a filmnek mindkét szinkronja felemásra sikerült, lényegében mindegy melyiket nézed (ha már fordítást is idevesszük, de az külön téma .D) - hozzátéve az amerikaiak amikor fordítanak, szinkronizálnak kibaszottul hajlamosak egyszerűsíteni,na most mi ezt szinkronizáltuk újra, fordítottuk le, nem az olasz verziót, ami lehet eredetibb

lehet nem véletlenül kérték fel Rátótit, meg Szakácsit, Kautzky szinkronizált westernhőst ezelőtt is, az Imádkozz a halálodértban pl. kibaszott jó pedig az a film aztán nagyon sokat koppint ebből is, meg a Djangoból is, szal nem ez a bajom vele

Eastwoddal sincs bajom - alapjában nem nagyon vicces a karaktere, talán csak a JRCS-ben fedezhető fel egy finom irónia - nem is értem mi ez a Tuco lejátssza a JRCS-ben hozzáállást, nekem Tuco volt mindig a legkevésbé szimpatikus, kap persze erős jeleneteket szó se róla, de nekem ott egyértelműen Eastwood a favorit, Vallach meg szerintem jócskán túlspilázza a szerepét

ebben a filmben egyértelműen azért kerül előtérbe, mert egyedül van, és akik körbeveszik hát nem egy kategória, finoman szólva is, szeretjük őket, de azért mégiscsak mások, lehet mondani, hogy csak egy sorozatszínész volt, de lehet látni rajta hogy onnét jött ahol komolyan veszik a filmipart

lonecoyote25 2014.09.17. 15:57:05

@scal: "Eastwoddal sincs bajom - alapjában nem nagyon vicces a karaktere, talán csak a JRCS-ben fedezhető fel egy finom irónia"

Szerintem a másik két részben is megvan ez. Most tudnék konkrét mondatokat, helyzeteket is mondani, de a lényeg, hogy mindhárom filmben van ebben az Eastwood-karakterben valami enyhe laza derű, mintha nem venné túl komolyan a dolgokat. Főleg Szakácsinál éreztem úgy, hogy ez nem jön vissza. Abban a szinkronban inkább csak egy kemény, (túl) komoly westernhőst kapunk.

Wallach jó volt szerintem, Eastwood hűvős karaktere mellé illett is egy ilyen izgágább valaki. Azt mondjuk én se mondanám, hogy előbbi lejátssza utóbbit, ez inkább megint ilyen sznobság szerintem, merthogy Wallach nagy színész, Eastwood meg nem annyira. Na és? Egy filmben a karizma a legfontosabb, és egy csomó sztár, köztük Eastwood is, ennek köszönhetően tud felejthetetlen lenni.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.17. 18:00:00

@lonecoyote25: persze hogy jó, csak nekem annyira nem jobb mint ahogy beállítják, igazán csak egy jelenete kiemelkedő és emberi amit nagyon szeretek, amikor találkozik a pap öccsével az elküldi a picsába, behúz neki egyet, aztán meg elkezd vetíteni a Szőkének, de persze esélye nincs átbaszni a fejét

hát most rohaggyak meg, de megnéztem megint a filmet, és a Tévedtem négy koporsó-n kívül egyetlen beszólása nincs, amin átütne a humor, és ez is inkább csak egy fanyar beszólás

a szamaras monológnál is, lényegében azt mondja, hogy remélem imádkoztatok basszátok meg mert most halomra gyilkolok mindenkit

a Wallach lejátszotta Eastwoodot és tavaly kezdtem olvasgatni még a halála előtt (itt az oldalon is vannak ennek szószólói :D)

lonecoyote25 2014.09.17. 22:22:30

@scal: Lehet, hogy fanyarság vagy irónia vagy nemtudommi, de akkor is benne van a figurában. "Nem akartam bemocskolni a lepedőt." - válaszolja, amikor megkérdezik tőle, mért csizmában alszik. Vagy a második részben, amikor egy vendéget "kijelentkeztet" a szállóból. De amúgy a legtöbb nyugodt, hűvös megjegyzését halvány mosollyal mondja el. De itt már olyan apró dolgokról vitázunk, szerintem nem is érdemes ezt folytatni. Nekem mindenesetre egyértelműnek tűnt ez a dolog, sosem láttam ezt a figurát egy folyton összevont szemöldökű, zord arcú valakinek.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2014.09.17. 23:57:32

igen, az a baj hogy nem elég pörrrrrgős

MAC-Ka 2014.09.18. 00:56:35

Az index címlapon "Egy maréknyi aranyért" címet emlegetnek...ciki ez így...az egy másik film...
A fentieket még nem olvastam, majd holnap...akarom mondani majd reggel.

Hefe 2014.09.18. 04:26:23

"Fegyvere egy klasszikus - 1973-as -Winchester, a fegyver amivel meghódították a nyugatot."

hat tudod, ez igy eleg vicces.

Netuddki. 2014.09.18. 08:04:35

"Az Egy maréknyi aranyért című film"

Valaki rúgja picsán a nevemben azt aki a címlapra a szöveget írta! Köszönöm...

Netuddki. 2014.09.18. 08:06:58

@MAC-Ka: Ja, amikor az Asylum még westernfilmeket koppintott.

tnsnames.ora 2014.09.18. 08:55:46

@poszt gratulálok a cikkhez, nagyon érdekes volt (számomra).

PS: A hozzászólásokból nekem viszont nem jött le, hogy a dialógusban résztvevők most mennyire is rühellik egymást. Ilyen hosszú beszólóngatós szájkaratét ritkán láthat külső szemlélő, amit ráadásul az egyik intenzíven átlép. Egy szakmai vitát segíti az ilyesmi?

Naki vagyok kerdojel 2014.09.18. 09:14:33

Tiszteletem a szerzőnek, hogy egy ilyen hosszú és ilyen részletekbe menő cikket alkotott. Nem biztos, hogy a kedvenc filmemről össze tudnék hozni egy ilyet (sőt, valószínűleg nem).
Engem viszont zavart az a néhány (3 v. 4) durva és zavaró helyesírási hiba, amit vétett, ez sokat levon az értékéből a szememben.

No de nem nyelvtannáciskodni jöttem: a filmet nem ismerem, bár talán már láttam. Jelentősége nyilván nagy, de nem lehetett túl jó film, ha ennyire nem emlékszem rá. Ez nyilván szubjektív vélemény.

Eastwood ugyanakkor nagy király: ami most éppen a legjobban tetszik tőle, az a Gran Torino. Kötelező darab.

Magna cum laudeTigeri másztesz digrii 2014.09.18. 09:24:44

Qrva hosszú lett ez a cikk.
Ezek a filmek pedig jók lettek.

gigabursch 2014.09.18. 10:32:16

Szaftos kis vitát csináltatok, de mindenképp hasznos volt és főleg, hogy nem lett moderáció áldozata.

Köszi mindenkinek!

Nekem a csúcs a JRCs, de ízlés nem vita tárgya.
S a volt egyszer egy VAdnyugatot nem szeretem, csak a zenéjét.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.18. 13:55:38

@lonecoyote25: egyelőre a másodikat-harmadikat ne keverjük ide :D főleg hogy a harmadikban vannak vicces beszólásai ezt nem is vitatom

de a nem akartam bemocskolni a lepedőt elfogadom még egynek :D kíváncsi vagyok találsz e még :D

@MAC-Ka: megnyugtatlak nem mi küldtük be úgy :D kérlek lájkold az oldalt ha még nem tetted volna

@Hefe: szevasz Hefe :D igen tudom, hogy nem a 73-as verzióval hódították meg a nyugatot, - addigra az már lezajlott - de mégis ez terjedt el róla, így emlegetik, amire rásegít az is, hogy a legtöbb amcsi westernfilmben ez tűnik fel, nagyon szívesen belementem volna a filmben használt fegyverek elemzésébe pl a .45-ös colt, és 73-as winchester mennyire visz el, stb. de már így is nagyon hosszú lett a cikk, és lehet erről a majd a folytatásban beszélek

mindenesetre köszi a kommentet, és ha még nem tetted volna nyomj egy lájkot az oldalra, köszi :D

@IGAZI_kovi1970: igen valszeg az van neki, lehet azt se tudja miről szól a film :) - téged is megkérlek lájkold az oldalt, ha még nem tetted volna

@tnsnames.ora: ezt nem egészen értem, szerintem nem rühelli ezen az oldalon senki a másikat :D maximum néha baszogatjuk a másikat

köszi a dicséretet, örülök ha tudtam a filmről még újat mondani, kérlek te is nyomj egy lájkot ha még nem tetted volna

@Naki vagyok kerdojel: köszia dícséretete, azért dolgoztam vele ennyit, hogy örömet szerezzek másoknak, és információt adjak át,

a cikk 11 oldal hosszú, megítélésem szerint legalább egy óra mire elolvassa az ember, ha 3-4 helyesírási hiba maradt benne akkor örülök, mindenesetre ezeket leírhatnád és akkor kijavítom, jó párszor átnéztem, de sajnos nem vagyok tökéletes :D távolról sem, ráadásul más írásában én is előbb észreveszem mint a magaméban

tőled is kuncsorgok egy lájkot ha még nincs

@Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: köszi szépen, tőled és kérek egy lájkot ha még nincs

@gigabursch: a Volt egyszert én is túlértékeltnek, művészieskedőnek tartom, de persze az is nagyon jó film

köszi a dicséretet, ezen az oldalon senkit nem moderálunk - azért írhatok ide én is :D -

tőled is kunyerálok egy lájkot ha még nem tetted volna

lonecoyote25 2014.09.18. 16:30:47

@scal: "de a nem akartam bemocskolni a lepedőt elfogadom még egynek :D kíváncsi vagyok találsz e még :D"

Cseszd meg, már sokat koptattam a pofámat a témáról, ha ez nem győzött meg, már úgyse fog sikerülni! :) Amúgy mostanában nem valószínű, hogy újranézem a filmet, de mondjuk fél év múlva visszatérhetünk rá. Ha mégsem jelentkezem, az nem jelenti azt, hogy igazad volt! :)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.18. 17:53:35

@scal: te nagy fehér lájkvadász a winchesterrel az volt a baj, hogy 1973-at írtál. ismétlem, 1973-at ezerKILENCszázhetvenhármat! :D

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.18. 19:26:25

@lonecoyote25: okés :D de lehet azért kardosokodok mellette mert dacára hogy nem annyira szeretem én csak 3-szor néztem meg most az elmúlt hét nap alatt :D

@Santino89: nah az viszont hiba

lonecoyote25 2014.09.18. 23:17:34

@scal: "3-szor néztem meg most az elmúlt hét nap alatt :D"

Akkor nem csoda, hogy nem tetszett már annyira. :) Amúgy meg ennek ellenére se jutott eszedbe a csizmás dolog, szóval :P Na mindegy, általában véve írtam, amit írtam, és továbbra is tartom, hogy megállja a helyét.

lonecoyote25 2014.09.19. 15:45:14

@scal: Jó, majd ellenőrzöm. De továbbra is tartom, amit mondtam. :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.09.19. 17:37:57

@lonecoyote25: nem is kívántam hogy másképp legyen :)

Darkcomet 2015.04.13. 14:35:09

Egész biztos az 1986-os hazai mozipremier? Én akkor 16 éves voltam, tehát középiskolás, de élesen emlékszem rá, hogy általános iskolás koromban láttam olyan 12 vagy 13 éves fejjel Keszthelyi moziban. Egy vasárnapi 4 forintos matiné keretében történt a dolog. Tévedésből ezt adták le, pedig valami NDK-s indián film volt meghírdetve. A kópia igen ratyi volt, kékes színekben játszott, és feliratosan vetítették. Amúgy baromi nagy élmény volt számomra, egy életre kiábrándultam a szocialista tábor indiános őrületeiből.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.04.13. 15:28:06

@Darkcomet: ha tévedésből adták le akkor lehetséges, nem tudom amúgy nem voltam 1986-ban még nagy mozizós :D otthon néztem a fekete fehér tévén a Süsü a Sárkányt :D

2015.04.13. 17:05:41

@Darkcomet: @scal:

Biztos az 1986-os időpont, itt van a filmről Báron György kritikája a Filmvilág 1986. júliusi számából, a Láttuk még rovatból:

filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5767

GézaBá 2017.01.19. 14:15:20

Na, kedves blogíró az első két mondat után úgy döntönttem, hogy nem kell nekem tovább olvasni. Megtudtam, hogy nem szereted a filmet. Ezzel megkaptam a szükséges információt.
Lehet, hogy később kifejtettél egy finoman részletezett elemzést, de 2017-ben -szerintem- az emberek nagy része nem igényli a finoman részletezett elemzést.
Ott tartunk, hogy "igen- vagy nem", fekete-fehér, nincsenek már árnyalatok. Bosszant, ha valaki szembe akar menni a trenddel.
A végén még majd dicsérnünk kell az egyéniséget!

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.01.19. 23:52:26

@GézaBá: ""Nem szép dolog kinevetni a másikat. Az öszvérem nem szereti a nevetést." tehát ezek után? ... de miért?

"de 2017-ben -szerintem- az emberek nagy része nem igényli a finoman részletezett elemzést."

szerintem meg DE

dutch 2017.01.20. 11:24:07

Ez jó volt.

Régen láttam ezt a filmet, de ideje újrázni. Én valamiért a Pár Dolláral Többért-et szeretem a legjobban a trilógiából, még az esküvőmön is szólt a zenéje.

Szerintem nem gond hogy Volonté ripacskodik, valahogy jól áll neki, mint ahogy Belmondónak is elnézzük a szinpadi manirokat, sőt pont attól szeretjük :) Nyilván nem egy szint a két szinész, csak példaképpen mondtam.

Az engem is érdekelne, hogy tényleg utálták-e egymást, hiszen a folytatásban is együtt szerepeltek. A második részt amúgy majdnem tökéletesnek tartom, egy apró kitélellel, ami rettenetesen zavart mindig. Azt hiszem az ezredes visszaemlékezésében látható egy jelenet, amikor kitömik pár lövéssel, de semmi nyom nem látszik rajta a világon, csak vonaglik. Egyszerűen nem értem hogy mondhatta Leone rá, hogy jó lesz igy. A videón 2:41-től: www.youtube.com/watch?v=zk7XHtvDZ_E

A JRCS-t elég fiatalon láttam először, és nem tetszett annyira. Túl vontatottnak találtam, és úgy gondoltam, fél órát nyugodtan ki lehetett volna vágni belőle. Többször meg kell nézni, és érni kell egy kicsit, hogy az ember értékelje. Ma már másképpen állok hozzá, bár a favorit még mindig a PDT.

dutch 2017.01.20. 11:39:57

Ja, és ne felejtsük el, hogy ezt a filmet szerintem mindenki már jóval azelőtt ismerte, hogy tényleg megnézte volna, ugyanis ezt nézi a gazdag Biff a Vissza a jövőbe második részében! Ramon kétségbeesett arca már ott beleégett az agyamba :)