Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Aki a táncot karakterformálásra használta - Gene Kelly

2018. augusztus 23. - luckylany

1912 augusztus 23-án született Gene Kelly amerikai táncos-színész-rendező-koreográfus, akit többek között az Egy amerikai Párizsban musicalből vagy az Ének az esőben híres jelenetéből ismerhetsz. A negyevenes-ötvenes években, mikor a musical műfaj a fénykorát élte Hollywoodban, táncos tehetségét, egyéni stílusát koregráfusként és rendezkőként is hasznosította. Az Anchors Aweigh (Horgonyt fel!) című zenés vígjátékban a rajzfilmfigura Jerry oldalán jelenik meg, s saját alteregojaként önmagával táncol a Cover Girl című 1944-es musicalben: a tánccal nem csupán színesítette az egyébként attól független történetet, hanem a táncjeleneteket a filmek szerves részévé, a forgatókönyv továbbmozdítására alkalmas elemmé tette. 

 “Nem is tudom, miért épp én….nem akartam tácos lenni. Csak azért csináltam, hogy összeszedjem a pénzt a sulira. De mindig atléta és tornász voltam, így valahogy természetes volt a folyamat. Az 1930-as években, amikor indultam, Martha Graham volt az egyetlen olyan táncos, aki valami modernebb dolgot is csinált, de ő csak klasszikus zenére táncolt. Nem tudtam elképzelni magam minden este a Hattyúk tavában, és valami egészen amerikait akartam kifejleszteni. Az egyetlen olyan táncos, aki akkoriban sikeres volt a filmvásznon, Fred Astaire volt, de ő frakkba bújva nagyon aprókat és elegánsakat lépett a cilinderében és csokornyakkendőjében. Az effajta táncra termetemnél fogva túl masszív voltam, és jobban is állt nekem a melegítő és a strandpapucs. Elegánsnak nem mondhatnám, de ez voltam én.” — mondta indulásáról egy későbbi interjújában. 

 Ötgyermekes családba született, az édasanyja valamennyi fiát zenére és táncra is járatta, Eugene esetében ez a foci- és hokiedzések mellé csatlakozott. A fiú tanulmányait a nagy gazdasági válság miatt volt kénytelen félbeszakítani, első munkájaként egy nyári táborban volt testneveléstanár. 1933-ban aztán mégis szerzett egy közgazdász-diplomát a Pittsburghi egyetemen, de végül egy részben anyja által tulajdonolt tánciskolába ment tanárnak. Két év múlva Gene Kelly Studió névre keresztelték át, és második stúdiót is nyitottak. 

Közben helyi darabokat rendezett és bátyjával léptek fel táncos számokkal, többek között az 1934-es Chicagoi Világvásáron a gyerekszínházban. 1938-ban 27 évesen próbált szerencsét New Yorkban. Első munkája egy Broadway-i tánckari tagság volt, William Saroyan The Time of Your Life című darabjában keltette fel a kritikusok érdeklődését, 1939-ben. Hamarosan David O. Selznick íratott vele alá exkluzív hollywoodi szerződést. 1941-ben költözött Hollywoodba, ahol aztán a musicalfilmek műfajának sajátosságait változtatta meg elképzeléseivel. 

Selznick kikölcsönözte őt a Metro-Goldwyn-Mayer-nek, akik számos musicalt készíttettek ebben az időben. 1942-es első filmje lett a For Me and My Gal, melyben Judy Garland oldalán tűnt fel. Hatalmas siker lett, de az MGM, miután megvásárolta a szerződését Selznicktől, kisebb szerepeket osztott rá a következő filmekben. 

Az 1944-ben, Rita Hayworth-tel készült filmben, a Charles Vidor rendezte Cover Girl-ben kifejlesztett alter ego kettős szolótánca hozta meg az újabb áttörést — ekkor kezdődött együttműködésük Stanley Donen-nel, akivel aztán számos közös filmen dolgoztak együtt. Az egybemontírozott kettős táncjelenet már nem csupán amolyan filmbetét, kuriózum volt, hanem karakterfejlődést ábrázolni képes szerves része a forgatókönyvnek. 

Az 1945-ös, már emlegetett filmjelenet, ahol Jerryvel táncol, technikailag olyan újdonságot hozott, ami ma már akár a reklámkészítők mindennapjainak is része, akkor viszont fontos újításnak, kísérletező elemnek számított. Gene jeleneteit kék háttér előtt előre felvették, amjd elkészült az animátorok munkája Jerry mozgásával, végül egybedolgozták a kettőt, hogy kialakuljon ez: 

1944-ben együtt táncolt Fred Astaire-rel is a Ziegfeld Follies című filmben. A háború után olyan filmekben is feltűnik, ahol tánctudása csak áttételesen érvényesül: így pl. az 1948-as A három testőr feldolgozásban D’Artagnan szerepét alakítja. 

 1949-ben két filmet is forgatott Frank Sinatrával, közülük az On the Town (Egy nap New Yorkban) a leghíresebb filmjeinek egyike lett. A film a producerek rémálma volt és egyúttal a műfajban valami ismét újat hozó alkotás, hiszen nem stúdióban, hanem valóban New York utcáin fordatták a jelenetek egy jó részét. A történet szerint az eltávozáson lévő tengerész egy napot tölthet New Yorkban, amikoris meg akarja találni szíve hölgyét, akit fényképen látott először, majd váletlenül találkoztak is, de most épp újra elveszítették egymást szem elől. A kalandban pár szintén eltávozáson lévő tengerésztársa és mások is segítségére vannak: a keresés során a Természettudományi Múzeumban, az Empire State Building kilátójában és számos éjszakai lokálban is megfordulnak, a rendőrség is üldözőbe veszi őket, így a kedves felkutatása nem is olyan egyszerű. 

1951-ben jött az Egy amerikai Párizsban, mely nyolc Oscar-díjat szerzett az amerikai filmakadémiától, majd 1952-ben az Ének az esőben (Singin’ in teh Rain), az MGM egyik utolsó nagy musicalje, melyben az új sztárt Gene Kellynek kellett betanítania is, hiszen Debbie Reynolds addig se nem énekelt, se nem táncolt még kamera előtt. 

Gene Kelly aztán számos filmet forgatott még, köztük olyan kísérleti jellegű darabokat is, mint a történetet szinte nélkülöző, dialógusoktól megtisztított, csaka  tánccal és a gesztusokkal mesélő háromrészes táncfilm, az Invitation to the Dance. 

Dolgozott aztán a Párizsi operaház balettkarával, a San Fransisco-i balettkarral és forgatott a táncról televíziós ismerettrjesztő sorozatot is. Egyik utolsó filmes megjelenése Olivia Newton-John melett a Xanaduban volt 1980-ban, ahol némelyik jelenetben görkorcsolyázva táncolnak. 83 évesen, 1996 augusztusában hunyt el Beverly Hills-i otthonában, Kaliforniában. 

Filmográfiája:

For Me and My Gal 1942

Du Barry Was a Lady 1943 

Cover Girl 1944

Anchors Aweigh 1945

The Pirate 1948 

The Three Musketeers 1948

Words and Music 1948 

Take Me Out to the Ball Game 1949

On the Town 1949

Black Hand 1950 

An American in Paris 1951 

Singin' in the Rain 1952 Brigadoon 1954

It's Always Fair Weather 1955

Invitation to the Dance 1956 

Les Girls 1957

Marjorie Morningstar 1958

Inherit the Wind 1960

The Young Girls of Rochefort 1967 

40 Carats 1973 

That's Entertainment! 1974

That's Entertainment! Part II 1976

That's Entertainment! III 1994 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Equalizer. 2018.08.24. 13:39:38

Hihetetlen ember volt egy hihetetlen élettel. Az Ének az esőben pedig szenzációs darab, különösen a híres jelenet, melyben elbúcsúzik Debbie Reynolds -tól és nem törődve a szakadó esővel, táncra perdül. Ki ne érezte volna már ezt egy olyan randi után, mikor "minden összejön" és kiderül: viszonzásra találhatnak érzelmei a szeretett nőtől. Egyébként az esős jelenetet a stúdióban vették fel "mű esővel" miközben Gene Kelly magas lázzal küszködött. :-)

luckylany 2018.08.24. 16:01:34

Így a stúdióban felvéve is elég hihetőre sikerült - és tényleg milyen jó az, amikor úgy érzed, mindne összejön! :)

Jericho 1 2018.08.24. 17:32:05

Gene Kelly csak 171 centi volt, Debbie Reynolds pedig - hihetetlen, de igaz - alig 155 centi.
www.celebheights.com/s/Gene-Kelly-1977.html
www.celebheights.com/s/Debbie-Reynolds-2090.html

Terézágyú 2018.08.28. 12:38:32

@Equalizer.:
Igen, asszem tejet kevertek a vízhez, mert a sima víz, mint eső, nem látszott rendesen...