- Az emberek a véres hurkát is szeretik. Az emberek barmok.

- Szeretem a véres hurkát!

Az elmúlt időben több hasonló film készült – A holnap határa, Az 50 első randi, Hurok, Forráskód, Repeaters –, de továbbra is ez marad nálam az etalon, mert míg a többi esetben kényszeresen megmagyarázzák, miért is kerülnek hőseik időhurokba, itt erről szó nincs, és valljuk be, kinek hiányzik ez? Épp az adja a film misztikusságát, hogy csak úgy megtörténik. A fantasztikus elem meglétét mivel tudnák ez esetben magyarázni? Hősünk csupán álmodja mindezt, esetleg megbolondult – persze mindkettőre kapunk a filmben cáfolatot. Jobb szeretek arra gondolni, hogy mindez megtörténik, és hősünk ki tudja, hányszor éli újra február 2-át.

A film ebből a szempontból is unikum. Számtalan karácsonyi film készült az idők során, de olyan, ami gyertyaszentelő napján játszódna, szerintem nagyon kevés - ezen kívül nem tudnék említeni másikat. Az emberek már azt sem tudják, miről híres ez a nap. Egyik megjegyzendő dolog, hogy ekkor teszik ki a karácsonyfákat, nem pedig vízkeresztkor, ahogy az elterjedt, és nem három nappal szenteste után, ahogy azt mostanában csinálják.

A másik a keresztény Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. De minket most a harmadik, mégpedig a népi hiedelem érdekel. Ekkor jön elő a medve barlangjából, megszakítja téli álmát, és ha meglátja árnyékát megijed tőle és visszamegy aludni. Ilyenkor még hat hétig tart a tél. Ha nem látja meg, vagyis zord időt talált, akkor viszont tudja jól, a tél most adja ki utolsó mérgét, s pár napon belül enyhébb idő következik. Vagyis a medve időjós lenne. Az Erdélyből eredő népi hiedelem egyébként először január 25-re helyezte ezt az időpontot - Pálfordulás napja. Egyesek egyenesen Jókai Mórig vezetik vissza a hagyományt, ez esetben az ő agyszüleménye lenne az egész.

Az Idétlen Időkig című filmben, - eredetileg Groundhog Day - egy mormota alussza téli álmát, és ugyanígy meg tudja jósolni, hogy meddig tart a tél. Az amerikai Punxsutawneyban 1886 óta tart ez a hagyomány. Egyre jobban kedvelem a 90-es éveket. Remek akciófilmek és fantasztikus vígjátékok korszaka volt ez. Ez utóbbi kategóriát gazdagítja jelen alanyunk is, ahol Bill Murray és Andie MacDowell habarodnak egymásba.

Bill Murray? Egy romantikus komédiában? Na, ne! Többet se tudnánk tőle említeni, hiszen Murray humora egészen kifinomult. Blazírt arckifejezése, fapofával benyögött sértő megjegyzései, urbánus elszólásai és néha kifejezetten tapló egyénisége inkább olyan filmekben működik, mint a Szellemirtók vagy a Szellemes Karácsony - csupa szellemes film. Meglehet, pont emiatt olyan zseniális a film. Murray itt is hozza a figurát. Egy munkájába belefásult meteorológust alakít, akinek se kutyája, se macskája, utálja az egész életét, úgy ahogy van, de leginkább azt, hogy zsinórban ötödjére leküldik mucsára, hogy tíz mondatban tudósítson erről a falusi, elmaradott baromságról, amit már kívülről fúj.

MacDowell az ügyeletes naiva, aki ekkoriban szinte minden híres pasival összejött. 1990-ben Gérard Depardieu-val a Zöld kártyá-ban, 1991-ben Bruce Willisszel a Hudson Hawk-ban, 1996-ban Michael Keatonnal a Közös többszörös-ben. Itt is kislányosan aranyos, noha 1993-ban múlt 35 éves – Murray 43 –, vagyis ez a film nem az első szerelem halhatatlanságáról szól. A filmben eredetileg Tori Amosnak szánták a karakterét, hogy MacDowell kapja meg Dél-Karolinai akcentust kellett produkálnia, ami a rendező, Harold Ramis külön kérése volt.

A filmet Murray játéka viszi a hátán, hiszen először ő is csak úgy tekint a frissiben melléje csapott producer kolleginára, mint egy újabb numerára. A lehetetlen alapszituáció, miszerint valaki élete legrosszabb napját éli át újra és újra azonban esélyt ad számára, hogy a végletekig csiszolja a csajozási technikáját, vajon be tudja-e egy nap alatt hálózni áldozatát. No persze a film ennél sokkal több, Murray karaktere igazi változáson megy keresztül. A kezdetben utálkozó és szexista nyárspolgár kezdi megkedvelni azokat az embereket, akiket az elején bunkónak tart, és nevet azon, hogy nem tudják, mi az a déjà vu. Minden egyes nappal egyre jobbá lesz, egyre többet tanul – hiszen egy ilyen helyzet a tudás elsajátítására kiváló, míg valaminek a megalkotása sziszifuszi munkának tűnik.

Pokoljárása legalján eljut egészen odáig, hogy megöli magát, hátha így megszabadul az időcsapdából, de hiába, másnap újra ágyában ébred pontosan 6:00-kor. Ráadásul senkinek nem beszélhet helyzetéről, legalábbis teljesen felesleges, mert mindenki másnak egy napból áll az egész Mormota ünnep. Mindenki ugyanazt csinálja nap nap után – pl. a pincér eltöri a tányérokat az ebédnél –, a film mégsem fullad unalomba, mert vagy más életutakat is megismerünk – pl. a hajléktalanét vagy a sörözős cimborákét –, vagy Murray reagál teljesen máshogy ugyanarra a helyzetre. Murray-vel együtt mi is ugyanazt a napot éljük át újra meg újra, amíg eljutunk a – meglehet, csöppet banális – megoldáshoz.

Érdemes megemlíteni még Chris Elliott-ot az operatőr szerepében, aki örök céltáblája Murray piszkálódásainak, és akinek a magyar szinkronban Stephen Tobolowsky - Nudli Ned - karakterének szinkronja adja a hangját a film elején két mondat erejéig, mintha még nem döntötték volna el Kerekes József melyik színészt is szinkronizálja. Utóbbi színész a levakarhatatlan biztosítási ügynök karakterét, saját levakarhatatlan biztosítási ügynökéről mintázta. Az ügynöke még fel is hívta miután megnézte a filmet, hogy gratuláljon, mennyire jól alakította a szerepet, és egyben megköszönje, hogy nem űzött gúnyt a szakmájából, ahogy azt a legtöbb vígjátékban teszik.

A filmrendező Ramis a Golfőrültek, a már említett Közös többszörös, Csak egy kis pánik, valamint egy halom kevésbé jól sikerült vígjáték miatt lehet ismerős az olvasónak. Az Idétlen időkig magasan a legjobb műve. A főszerepre először Tom Hanks-et, Chevy Chase-t, Steve Martint vagy John Travoltát szemelte ki, de aztán úgy döntött, ők túl kedvesek a szerepre. Az eredetileg megkeresett Keatonnak pedig nem tetszett a karakter, de a későbbiek folyamán dolgozott Ramissel a Közös többszörösben. Így kereste meg régi jó barátját, Murrayt, akivel azonban a forgatáson úgy összebalhézott, hogy ezután tíz évig nem beszéltek egymással. A balhé oka a következő volt. Murray ekkor kezdett válni első feleségétől, és emiatt teljesen belehülyült a filmbe. Gyakran hajnali órákban képes volt felhívni Ramist, hogy megossza vele az ötleteit.

Ramis végül elküldte hozzá a forgatókönyvírót, Danny Rubint, hogy foglalkozzon ő Murray bajaival, ami miatt a színész megorrolt barátjára. Ezután azt sem hagyta Ramisnek, hogy instruálja őt, csak annyit kérdezett a jelenetben a jó Philt, vagy a rosszat játssza, és a többit majd ő megoldja. A színész hangulatát az is befolyásolta, hogy a mormota kétszer is megharapta, emiatt veszettség elleni oltást kellett kapjon, a jelenetnél pedig ahol mindenféle finomságot töm magába egykettőre rosszul lett. A hógolyózásnál ugyanolyan erősen dobálta meg a gyerekeket, ahogy azok őt.

A filmet Punxsutawney helyett valójában az Illinoisbeli Woodstockban rögzítették, a választás azért esett erre a helyszínre, mert az állam időjárása olyan sivár, hogy nagyon nehezen lehet megkülönböztetni egyik napot a másiktól és ez segített elérni a kívánt hatást, hogy a filmben ugyanaz a nap ismétlődik. Az itt található Tip Top Kávézó - ahol a film jelentős része is játszódik - eredetileg egy díszlet volt csupán, de a helyieknek annyira megtetszett, hogy egy ideig valódi kávézóként funkcionált tovább. Miután bezárt bisztróvá alakult, majd fagylaltozóvá, jelenleg egy grillcsirke sütöde üzemel a helyén.

A film abban is csal, hogy az eredeti Mormota lak a város közepén helyezkedik el, valójában ez Punxusatwaytől három kilométerre fekszik a természetben. A városban több tábla is jelzi a forgatás emlékét, egyet kapott Murray, egy másikkal pedig a Ned sarok címet kapta, a híres jelenetre felhívva a figyelmet, ahol Phil összefut régi iskolatársával. A panzióban játszódó jeleneteket valójában egy közeli raktárban vették fel és a házat, csak a külső jelenetekhez használták. Ellenben a ház, ahol Phil zongorázni tanul nem csak a külső felvételekhez volt jó, de a belsőket is a helyszínen vették fel.

Hogy Phil mennyi ideig raboskodik, a mai napig vita tárgyát képezi. A filmben mindössze 38 nap eseményeit látjuk, de megtanulni ennyi mindent sokkal több idő. Egyes becslések szerint 8 év, 8 hónap és 16 nap telik így el, mások minimum tíz évben határozzák meg a filmbeli eseményeket, megint mások szerint inkább 30-40 évről lehet szó. Ramis egyszer azt nyilatkozta 10.000 napon keresztül éli Phil újra a Mormota napot. Olyan konkrét érvek is elhangzottak, mint mesteri szinten elsajátítani mindazt, amit Phil a film végén bemutat, pl. zongorázás, jégszobrászat, stb. pontosan 34 évet, azaz 12.403 napot vesz igénybe.

A film alapötlete Friedrich Nietzsche-től származik, aki A vidám tudomány című munkájában leírja milyen hatással lenne egy férfira, ha újra és újra ugyanazt a napot kellene átélnie. Rubint ez az egész azután kezdte érdekelni, mikor elolvasta Anne Ricetól az Interjú a vámpírral-t, és elkezdett gondolkodni, milyen érzés lenne örökké élni. Az eredeti tervek szerint a film azzal kezdődött volna, hogy Phil már a helyszínről jelentkezik, és a közönsége azon csodálkozik, honnan tud ennyi mindent. Ramis ugyan esküdözött, hogy meghagyják ezt a kezdést, de végül mégis változtatott rajta. Úgy gondolta be kell mutatnia MacDowell karakterét, és emiatt a vágás során gyorsan leforgatták a jelenetet, így a nyitányt vették fel utoljára. Hasonlóan a film eredeti végét is megváltoztatták, ahol Rita került volna időhurokba, és ő is újra élte volna a napot, amiről meg Phil nem tud, de végül ezt elvetették. Nem forgatták le azt a jelenetet sem, amikor Phil megöli a mormotát, mert túlságosan hasonlított volna a Golfőrültek hörcsögös jelenetére.

Nem akartak durva jeleneteket tenni a filmbe, ahol Phil karaktere puszta kedvtelésből meggyilkol, vagy kínoz másokat. A film egyik legemlékezetesebb jelenetét Paul Lynde komikus ihlette, akivel valóban megtörtént, hogy seggrészegen lekapcsolták a rendőrök, mire ő sajtburgert kért egy nagy adag sprite-al. Az időhurkot is szerették volna megmagyarázni azzal, hogy Philt egyik visszautasított szerelme megátkozta, de szerencsére elvetették ezt a meglehetősen együgyű okot. Azt a jelenetet viszont leforgatták, ahol Phil, hogy meggyőzze magát mindez valóság, összefirkálja a falat, párnákat szaggat szét és leborotválja a haját, de végül kicserélték arra, ahol csupán egyetlen ceruzát tör ketté. Fred és Debbie esküvője szintén kimaradt a végső verzióból, mert már nem maradt idő leforgatni a jelenetet.  

Az édes vermut valójában Ramis feleségének kedvenc itala volt, Murray a jelenetben, ahol beszél az alvó Ritának csak újrajátszotta azt, amit a nászéjszakáján is tett. A felesége túl sok pezsgőt ivott és idejekorán elaludt. Ahol pedig azt sorolja hogyan próbálta megölni magát, az elektromos áramot kivéve azokat a metódusokat sorolja fel, amelyeket Raszputyin is túlélt. 1993. február 2-án valójában 7:25-ig nem kelt fel a nap Punxsutawneyban, így a film ebből a szempontból következetlen. Reggel hatkor még valójában sötét volt. Svédországban a film címét Egész héten Hétfő-re változtatták. Valójában egy keddi napon történnek az események, noha ezt a filmben egyetlen egyszer sem említik.

A filmet záró jelenetet 25 alkalommal vették fel, de Ramist semmi nem győzte meg a jó befejezésről. Murray megtagadta a további munkát, amíg a kérdést nem tisztázzák. Így a végső felvételkor szavazásra bocsátotta a kérdést, miszerint Phil hogy ébredjen február 3-án? Ruha nélkül - tehát szexeltek Ritával - pizsamájában, vagy abban a ruhában, amiben előző nap elaludt? A szavazás eredménye döntetlen lett. Végül egy új stábtag, Ramis asszisztense mondta ki a végszót, miszerint mindenképpen jelezni kell, hogy nem indult újra a nap, és így az előző napon viselt ruháiban ébredjenek fel mindketten, különben tönkreteszik az egész filmet.

A film zenéje különösen jó, végig gondoskodik a vidám hangulatról. George Fenton aláfestő zenéjében - főleg a nyitányban - a vájtfülűek könnyen felfedezhetnek egy kis Nino Rotát. A stáblista alatt szóló Weathermant pedig maga Ramis írta. De mégis mind eltörpül Sonny & Cher 1965-ös dala az I've Got You Babe mellett, amely szinte beivódik tudatunkba a film végére. A filmet 1993. február 12-én mutatták be. 14 és fél millióból forgatták, és csak Észak-Amerikában több mint hetven milliót kaszált, ami húsz éve igen csak szép summának számított, pláne, ha azt vesszük, hogy egy vígjátékról beszélünk. A kritikusok szintén rajongtak a filmért, - Roger Ebert egyik kedvence volt - azóta pedig elfoglalta a jól megérdemelt helyét a filmvilág klasszikusai között. Punxsutawney azóta komoly zarándokhellyé nőtte ki magát.

Ugyanakkor a filmet rengetegen be akarták perelni. Egész sereg író magáénak követelte a film alapötletét. Richard Lupoff szinte ugyanazt az ötletet írja meg 12:01 című novellájában, Ken Grimwood a Replayben is hasonló sztorit ír. Dublin azonban azt vallotta, egyiket sem olvasta előbb, az egyetlen, ami inspirálta William Dean Howells 1892-es irománya a Minden nap Karácsony volt. Ramis azt is állítja, a filmnek semmi köze az 1905-ben P.D. Ouspensky álltal írt Ivan Osokin különös életéhez, ahol egy ember újra éli életét, csakhogy újra azokat a hibákat kövesse el. Ugyancsak perrel fenyegetőzött a Lloyd's üzletház is, amely a kiesett jövedelem miatt volt mérges, mert a Nudli Ned jeleneteket abban az utcában rögzítették, ahol az üzletlánc egyik boltja is állt. A film különös vihart kavart különféle vallásos csoportok körében, mert a halhatatlanság kérdést boncolgatja, sőt egyik jelenetében Phil Istenhez hasonlítja magát. Végül erről az oldalról csupán kérdések érkeztek, per nem.

A DVD-kiadásról -

Először 2000-ben adták ki: egy darab árva werkfilm és némi interjúk mellett úgy, hogy a zseniális magyar szinkront – Tahi Tóth László, Tóth Enikő, Kautzky Armand, Kerekes József – még csak fel se tették. Majd – még mindig szinkron nélkül – 2002-ben kiadták az extra verziót, amelye már volt egy dokumentumfilm is, meg egy audiokommentár. 2005-ben végre kapott szinkront (2.0) a fantasztikusan ötletes „Kerülj szinkronba”-sorozatban, amelynek a felét rosszul adták ki, s ide keveredett ez a film is. Habár az extra verzió szerepel a borítón, egy trailer kivételével minden egyebet leszedtek róla. Továbbá hiányzik róla az angol surround, DTS, valamint két kiváló kommentársáv. Egyedül a menüre tudnám mondani, hogy rendkívül ötletes. Éljen a magyar kiadású DVD!

Manapság már inkább a Blu-ray-kiadást ajánlatos beszerezni, - amit 2008-ban kapott a 15 éves jubileum alkalmából - mert szerencsére kapott szinkront, ráadásul voltak olyan jók, és felkeverték 5.1-re a minőséget. Tartalmazza az összes eddigi extrát – kivéve a werkfilmet –, valamint újakat, mint kisfilmek, kimaradt jelenetek, kép a képben videosáv. Szóval, akinek még nincs meg, inkább ezt érdemes beszereznie, mert ára ellenére nagyon tisztességes kiadás, míg a DVD-verziók alig térnek el az avi kategóriától.

Ha tetszett a kritika akkor lájkold a Facebook oldalunkat!