Egon és Dönci - a magyar Wall-E (2007)

2024. február 23. - scal

Lehetne, bár inkább fordítva igaz, ugyanis Dönciéket majdnem öt évig generálták. Plusz még pár év, ha a tervezési fázist is beleszámoljuk. És mindezt magyarok - igen, magyarok - csinálták szépen suttyomban.

ea27fac2760480f7becd4d5efdf60c48ba5c436abf504626beef439e5889fd65.jpg

Azért gondoltam, hogy jó lesz ha írok róla egy kicsit, mert még éppen csak lecsengett a filmszemle, és akármilyen banális Egonék története, még mindig sokkal inkább szavaznék ilyen filmeknek bizalmat, mint élő-szereplős társaiknak. És az Egon és Dönci nagyon kevés ideig volt moziban, szinte semmi támogatást nem kapott, és annyira nulla reklámra maradt pénze a garázsfejlesztő magyar családnak, hogy még engem is megleptek vele. Lehet nagyképűen hangzik, de nagyon kevés film készül, ami elkerüli a figyelmemet. Ennek okán arra gondoltam, hogy mivel számomra is az újdonság erejével hatott, meglehet, sokan nem ismerik, és egy ilyen korrekt alkotás - tekintve, hogy van nekünk egy Kis Vuk szörnyünk - minden reklámot megérdemel, még ha csak annyit is kap, amit a blogunk tud adni.

De elég a felvezetőből, nézzük, miből is élünk. Az Egon és Dönci bizonyos szempontból nagyon pozitív élmény. Bizonyos szempontból pedig nem tudta levetkőzni ordító gyermekbetegségeit. Bemutatja, mi az, amire mi magyarok képesek vagyunk - megjegyzem néhány magyar csapat, akikre oda sem figyel a filmszakma, iszonyat gyorsan hagyták el az országot, és már tíz éve is olyan CGI animációkat rittyentettek, hogy az államat kapargattam néha. Képesek vagyunk – ha nem is Pixar – Disney-szintű animációra, korrekt beállításokra, nagyszerű kameramozgatásra, remek vágásokra. Mindezt 72 percen keresztül, ami azért hellyel-közzel belefér az egész estés animációba. De azért megjegyezném, hogy a Toy Story is csak 5 perccel volt hosszabb.

Ki lehetne használni. Szerintem Magyar Ádámék is erre gondoltak, mert leginkább az Egon és Dönci – és ha valaki látta már a Wall-E-t, az szinte ismeri is a történetet – engem a régi demókra emlékeztetett, amikkel a fejlesztőcsapatok kápráztattak el egymást. Főleg a direkt jelenetek erősítették ezt az érzést, – pl. Egon megfog egy csavarkulcsot, de nem hagyományos módon, hogy lehessen látni: ez a csavarkulcs aztán rendesen ott van – amik már halmozottan bizony növelik a film üresjáratait, és tekintve, hogy a történet sajnos egy hétperces mesébe is elfért volna, néhol kifejezetten idegesítő volt az efféle időhúzás. A másik, hogy a szereplők nem beszélnek. Maximum hümmögnek – megint csak Wall-E –, bár a történet és a mondanivaló így is tökéletesen érthetők, de ha egy okos forgatókönyvvel megtámogatták volna ezt a filmet, akkor bizony több lehetett volna, mint egy igen látványos CGI-bomba.

Maga a világ is sugallja, hogy alig volt pénz. Összesen három szereplője van a történetnek, s ebből egyikük mindössze öt percet látszik. A kis bolygó, ahol Egonék élnek, bizony elképzelhető, hogy nem véletlenül kicsi. A történetről ezúttal nem árulok el semmit, akármilyen keveset mondanék, az is túl sok lenne. Mindegy, első film lévén, akkor is le a kalappal. A figurák szerethetők, különösen Dönci, a nagyra nőtt macska. De Egon is egy kis aranyos emberke. Remélem, hogy a következő alkotásra nem kell ennyit várni. Ha lesz valami értelmes története, már készíthetik is az Oscart.

A DVD kiadásról - A kiadás remek fapados, de persze az a jó, hogy van. Kapunk 5.1 illetve 2.0 hangot, 16:9-es képet, ami gyönyörű, valamint extraként négy rövidke werk-szerűséget. Egy audiokommentárra nagyon kíváncsi lettem volna. Technikai oldalról rengeteg fármányosságot lehetett volna mesélni. A borító szép, maga a film huszonhat jelenetre oszlik, úgyhogy extrákon kívül tökéletes kiadás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Németországban is ugyanúgy érteni fogják, mint Izlandon.