„Megnyugtatott, hogy nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal” - interjú Mikó Istvánnal

2025. április 21. - Filmbook

Április 17-től országszerte látható a Dargay Attila tervei alapján készült, nagyszabású egész estés rajzfilm a Csongor és Tünde. Ennek kapcsán Kasza Magdolna beszélgetett Mikó István színésszel, a Csongor és Tünde című rajzfilm Kalmár, Fejedelem és Tudós karaktereinek hangjával. Az interjúból megtudhatjuk, hogyan dolgoz ki egy színész egy karakterhangot, milyen volt Dargay Attilával együtt dolgozni és hogy miben hasonlít a Micimackó és a Csongor és Tünde mondanivalója.

Hogyan választ ki egy színész egy hangot egy karakterhez?

Az elején megijedtem, mert a rajzfilmben háromféle, bár hasonló egyéniség hangját adom. Én vagyok a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós hangja is. Mondom, biztos, hogy mind a hármat velem akarjátok csinálni? Azt mondták, igen, pont ez a cél. Remélem, sikerült három megfelelő hangkaraktert találnom.

Milyen élmény volt magyar rajzfilmben szinkronizálni?

Mindig nagy öröm egy magyar filmalkotásban részt venni. Hála Istennek Dargay Attilával személyesen is ismertük egymást, amikor a Pannónia filmstúdióban készültek még ezek a filmek, akkor találkoztunk. Munkatársak voltunk. Még zeneszerzőként is részt vettem a filmjeiben, tehát elég régi kapcsolat ez. Arra emlékszem, hogy mindig nagyon alapos volt. Hozta a figurákat rajzlapon kiszínezve, tehát már olyan formában, ahogy aztán a filmvásznon később elkezdtek mozogni és játszani, és közösen dolgoztuk ki, hogy milyen legyen a hangjuk, mert nyilván neki, mint alkotónak volt egy elképzelése. Amikor hívott, nem véletlenül szólt nekem, mert ahhoz a figurához engem képzelt el, és akkor együtt találtunk ki egy olyan hangot vagy hangszínt, ami aztán a filmjeiben megjelent.

Mi a könnyebb: egy magyar rajzfilmben eredeti hangot kitalálni vagy egy külföldi rajzfilmben szinkronizálni, ahol van már egy eredeti, kitalált hangja a karakternek?

Nem biztos, hogy az eredeti az pont olyan, mint én. Ez mindenképpen rendezői döntés. A szinkronrendezőnek van egy elképzelése, hogy kinek a hangszíne, tónusa a megfelelő az adott karakterhez. Ez is egy nagy munka eredménye. Nyilván valami jobban sikerül… valami még jobban.

Mit gondol mennyire tudja a mai korosztályt megfogni a történet?

Én úgy látom, és örülök neki, hogy ez az általunk elkészített Csongor és Tünde nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek, vagyis mindenkinek szól. Van egy olyan fajta hangulata, olyan fajta ideális világa, amit szívesen fölvállalok. Én szeretem a rohanó életet, meg hogy egyik nap ez történik, a másik nap az, de van egy határ, amit nem jó, ha az ember nagyon gyakran lép át. Az életben kellenek a megnyugvások, kellenek az elgondolkodások, nem csak a tempó, a keménység meg a rohanás. Nagyon remélem, hogy ennek a filmnek a segítségével valamennyire közelebb jutnak a nézők a történethez, talán még bele is olvasnak Vörösmarty Mihály írásába.

Ebbe itt? (Mutatom a nálam lévő könyvet.)

Igen-igen. Szabad belenézni? Azt írják itt az elején, hogy egy picit dolgoztak a szövegén, merthogy nagyon nehéz ma már olvasni.

A rajzfilm szövege is aktualizált.

Még így, ebben a verzióban is egy csomó olyan dolog van, aminek utána kell nézni. Sok eredeti szöveg maradt benne, de ez nem baj, mert hála a jó Istennek, a magyar nyelv annyira színes – és ezt tükrözi feldolgozás is –, hogy egy szónak nagyon sokféle megjelenési lehetősége van. Én világéletemben imádtam a nyelvi játékokat, és nagyon büszke vagyok arra, hogy magyarul vagyok magyar színész egy olyan nyelv birtokában, ami szerintem a legszínesebb a létező nyelvek közül. Speier Dávidnak, aki a dialógokat írta, fantasztikus érzéke van a nyelvi lelemények alkalmazására, meg jó a ritmusérzéke is. A rímes megszólaltatás nem könnyű.

Van-e olyan kedvenc karaktere, akit szinkronizált korábban, és szívesen emlékszik rá, azonosult vele vagy nagyon szereti?

Akivel nagyon sokszor azonosultam, az Micimackó. Sok ember ezen nőtt föl, én még Milne eredeti regényén, csak aztán láttam a különböző animációs feldolgozásokat. Egy idő után már túlzásba is vitték. Volt egy időszak, amikor ötvenkét részre felbontották, és pluszban hozzáírtak mindenféle marhaságokat, amik már azért nem tetszettek, mert pont az veszik el benne, amiről a Micimackó meg az ilyen jellegű filmek szólnak: a szeretet és a szereteten alapuló kötődés. Én nem szeretem se a durvaságot, sem a direkt trágárságot a filmekben. A Csongor és Tünde épp ezért üdítő és jó élmény volt. Megnyugtatott, hogy nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal. Nézze meg akármelyik figurát, még a boszit is lehet benne szeretni. Ebben óriási volt a Dargay. Olyan szeretettel tudta megrajzolni ezeket a karaktereket, hogy az megmarad az emberben.

az interjút készítette: Kasza Magdolna

kapcsolódó Csík Csaba Krisztián interjú

kapcsolódó Menszátor Magdolna interjú

kapcsolódó Geszti Péter interjú

kapcsolódó Henrik Irén interjú