Bocsánat, hogy csak most, de hát... EMBARGÓS volt!!!!

Ha létezik film, ami az elmúlt húsz évben rászolgált az embargóra, hát akkor az az eredeti 1937-es Hófehérke és a hét törpe élőszereplős újrafeldolgozása. Fontos mérföldkő lesz ez a film, amire később majd azt mondjuk; Itt fordult meg igazán valami. Ironikus, hiszen az eredeti rajzfilm is egy mérföldkő, az volt az első egész estés rajzfilm az USA-ban. Ha szigorúan vesszük akkor az egész világon. Ehhez foghatót előtte soha nem láthatott a mozi nagybecsű közönsége. A rajzok olyan szépek, hogy mindenki utánozni akarta, és olyannyira inspirálta a grafikusokat, hogy neki köszönhető a francia, a japán, vagy a teljes magyar rajzfilmkészítés létrejötte. Rögtön klasszikussá nemesedett minden eleme, a dalok, a színek, az arcok, a formák. Hovatovább pedig megalapozta Walt Disney hírnevét is. Azét a Disneyét, aki jelenleg forogna a sírjában, ha látná, hogyan próbálja saját cége tönkretenni életművét. Az a cég, aki gonosz mostoha módjára megmérgez mindent, amihez hozzáér. Minden jó ötletet, amit valaha filmre álmodtak a világban. Végső soron a gyerekkorunkat.

Történt pedig, hogy a Disney elhatározta, hogy új filmek készítése helyett, az összes nagy rajzfilm sikerét átdolgozza élőszereplőssé. Történt ilyen már a 90-es években is, lásd 101 kiskutya, ami olyan jól sikerült, hogy legalább annyi rajongót szerzett 1996-ban, mint az eredeti rajzfilm 1961-ben. Aztán volt egy 2010-es Alíz Csodaországban is, ami bár botrányosan rosszra sikeredett, mégis annyira át lett dolgozva, hogy nem igazán illeszthető ebbe a sorba. Az igazi homlokráncolást kikényszerítő címek a 2015-ös Hamupipőkével kezdődtek, és onnan már nem volt megállás. Minden egyes évben újabb és újabb feldolgozás látott napvilágot, amik kifejezetten a Disney '90-es évekbeli nagy sikereit pécézték ki maguknak. Így kaptunk Dzsungel könyvét, Szépség és a Szörnyeteget, Dumbot, Aladdint, Oroszlánkirályt, Mulant, Kis hableányt, és ennek a szép halmaznak a legújabb termése is a Hófehérke.

A 101 kiskutyával ellentétben, ezek az adaptációk már a woke, és a pc jegyében készültek, és teletömték a 2016-2017-től egyre "divatosabb" ideológiákkal. A diverzitás jegyében ezeket a klasszikus európai meséket teletömték fekete, mexikói és ázsiai színészekkel. A férfi szereplők pipogyák vagy erőszakosak, a női karakterek pedig mindenképpen erősek, és világosan kifejezésre juttatják, hogy ők egyedül is nagyon jól megvannak, függetlenül attól mikor és hol játszódik a történet. Az ideológiai anakronizmusok bemutatására a legjobb példa az Aladdin, ahol a nőket elnyomó középkori arab világban járunk, mégis Jázmin lesz a királyság feje. Az efféle változtatásokat szorgalmazza a jelenkori Disney, ellenben az 1992-es Aladdin ma már rasszista és antiszemita, mert a gonosz karaktereket sokkal arabosabb vonásokkal rajzolták meg, mint Jázmint, vagy a címszereplőt, akiket európai jegyekkel ruháztak fel.

A fekete Ariel már tényleg sok volt, de amíg Halle Bailey nem érdemelte meg azt a gyűlölet cunamit, ami rázúdult, addig a West Side Story remakejével befutó Rachel Zegler teljes mértékben. Ostoba és rosszindulatú kijelentéseiért a Disney még azt is fontolóra vette, hogy lecseréli, de hát ez sajnos nem történt meg. Mindenesetre a sajtó nyilvánossága előtt ekézni az eredeti rajzfilmet, mindennek az alapkövét, ami miatt jelenleg kiválasztották a szerepre és van munkája nem csak a fanoknál de a vezetőségnél is kiverte a biztosítékot, és azonnal rászóltak, hogy ne merje szidni a rajzfilmet. Időközben Zegler összeveszett a gonosz mostohát alakító Gal Gadottal is különböző politikai nézeteik miatt, amiket a palesztin-izraeli háború hozott a felszínre. A fanok felváltva röhögtek azon, hogy Hófehérke bőre ezúttal nem éppen hófehér - Zegler anyja kolumbiai -, hogy Gadot milliószor szebb, ugyan miért lenne karaktere irigy erre a kis békára? És persze ott volt a legkényesebb kérdés, hogyan mutassák be úgy a törpéket, hogy ne sértsék meg Peter Dinklaget? Végül a Disney visszahívta a filmet a 2024-es bemutató előtt, és hosszadalmas újraforgatás valamint utómunkálat vette kezdetét.

Ezért mondom, hogy mérföldkő lesz a film, mert eddig a Disneyt nem érdekelte semmi, most viszont annyira maga alá csinált, hogy bukás lesz a film, hogy képes volt önkritikát gyakorolni. Nem amiatt, hogy megsértik a rajongók jó ízlését, azon már régen túl vannak, hanem, hogy erre már tényleg nem ül be senki a moziba. Persze csinálhattak itt már bármit, annyit értek el, hogy az eleve baromi sok 240 milliót feltornázták 350-re, jelenleg két hónappal a bemutató után 205 milliós bevételnél jár a film, és már nem is fog többet összekalapozni. Szóval az idióta, népet hergelő, saját maga örökségét bemocskoló, a wokenak lefekvő, gyalázatos éveknek csak meg lett az eredménye, és sikeresen kitermelték az egyik legnagyobb bukásukat. Ez akár megálljt is parancsolhat a többi adaptációnak - nem sok maradt sajnos -, de akár egy új irányt is jelenthet, ahol már nem közvetlenül az lesz a fő céljuk, hogy szándékosan változtassák meg ezeket az évszázadok óta bevált történeteket.

Hófehérke egyébiránt hálás történet, az elmúlt harminc évben legalább féltucat élőszereplős adaptáció született az eredeti történetből. Talán még lehet emlékezni a 2012-es Hófehér és a vadász-ra, ami egy folytatást is szült, ugyanebben az évben Tarsem Singh Tükröm tükröme egy afféle kifordított mesét adott az indiai rendező sajátos vizualitásával felvértezve, az 1997-es Hófehérke és a terror meséje pedig a történet árnyoldalait nagyította fel, és egy valóságos horrort faragott belőle. Látható tehát, hogy eddig is lehetett bátran kísérletezni, hol nagyobb, hol kisebb sikerekkel, mégse jött a nép, együtt, sokan, vasvillákkal. De az 1937-es rajzfilm már önmagában jelentős változtatásokat eszközölt az eredeti meséhez képest, ami aztán maga is klasszikussá érett, és most ez a film konkrétan EZT a rajzfilmet csavarta ki.

Így a végére mondok pár keresetlen szót a végtermékről is. Szerintem Zegler jó volt Hófehérkének, egyáltalán nem baj, hogy barnás a bőre, ráadásul jól is játszik. Szerintem pont attól érthető a királynő dühe, hogy egy ennyire szép nő alakítja, mert MOST még szép, de az idő bizony múlik, és eljön a nap amikor még ez a Hófehérke is szebb lesz nála. A filmben kornyikálnak is, ésl nem csak a klasszikus nótákat alázzák meg, hanem kellett pár vadonatúj is, amik totál semmilyenek a régiek mellett. A CGI valami egészen nevetséges, ennyi pénzt elkölteni, és a Tükör komolyan vehetetlen, az összes állat CGI, de ami ennél is rosszabb, hogy a törpék is mind CGI-ok, és borzalmasan néznek ki. Kuka valami annyira krindzs, hogy szavakkal nem lehet leírni. Nem tudtam mi hiányzott az életemből, az, hogy megszólaljon, és levonja a film tanulságát.

A királyfiból tolvaj lett, afféle Robin Hood, aki a királynő ellen harcol, és bajtársai annyira diverzek, hogy a Karib-tenger kalózaiba előbb illenének, mint ebbe a mesébe. Jah és ha minden igaz ők lettek volna az eredeti hét törpe, aki közül az egyik valóban törpe. Bár a tolvaj csókja hozza vissza a halálból, azért maradt hely egy-két feminista gondolatnak is, Hófehérke nem kapcsol házicseléd üzemmódba, hanem megtanítja a férfi törpéket, hogyan takarítsunk, a jóindulatú vadász persze fekete, és minden egyes framebe valahogy sikerült egy jól lakott, de állítólag éhező négert bepakolni, hadd lássuk mennyire diverz Hófehérke birodalma, ahová apjával, az öreg királlyal almát szedni jártak, már amíg élt. Leereszkedtek ehhez a csürhéhez, megmutatták nem ijednek meg a munkától, mert bár arisztokraták voltak, cselédséget nem tartottak soha.

De a legjobban nekem az tetszett, hogy ha a nép ennyire szenved, akkor a valójában a hét törpe az igazi gonosz itt. Hát nap mind nap drágaköveket, meg aranyat bányásznak, és a végén szépen megtartják maguknak. Eszük ágában sincs, hogy ez kihúzná a bajból Hófehérke birodalmát, hogy megosszák a város népével. Komolyan azt hittem ez lesz a megoldás, egyik nap elmegy velük Hófehérke és rájön, hogy szó szerint aranybányán ülnek, de valahogy erre már nem futotta az íróknak. Na ezért nem kell egy hét oldalas mesét ennyire relativizálni, mert akkor egyik baromságból következik a másik logikátlanság. A végén pedig mint egy nagy család - akarom mondani csoport, mert a család fogalma mint tudjuk problémás - közösen cancelelik ki a királynőt, aki bánatában nem tud mit csinálni, mint száműzni magát ebből a modern gondolatokkal teletűzdelt meséből. És ebben az egészben az a legszörnyűbb, hogy ezt a filmet az a Marc Webb rendezte, aki az 500 nap nyárral meg A csodálatos pókemberrel bebizonyította, hogy mennyi szív és lelek vihető egy filmbe, itt meg ha kicserélnék Kovács Jánosra azt se tűnne fel, annyira nem lehet érzékelni a kézjegyét. Na mindegy, itt a vége, fuss el véle. Ha Hófehérke kicsit fehérebb lett vóna, az én kritikám is tovább tartott vóna.

U.I.: Egyébként amatőrök voltak, itt a címet kellett volna megváltoztatni, mi az, hogy Hófehérke, jó hogy nem már Árjafehérke! Ő a kiválasztott, a felsőbbrendű, ezt szimbolizálja, hogy a törpék alacsonyabbak nála, meg CGI baltával faragottak, undorító náci propaganda. Hát németek írták. Nem csoda, ahogy megnézted ezt a szart, azt azon kapod magad, hogy menetelsz.

Lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren: Follow @Filmbook4

Hallgass minket YouTubeon: www.youtube.com/@filmbook_podcast

Vagy Spotifyon: https://open.spotify.com/show/5YBaIxW97mIJ1Er7UQitHL

Kontakt: filmbook.blog@gmail.com