Létezik egy sci-fi-s toposz, mégpedig; Te mit tennél, ha egy perc alatt elvégezhetnéd mindazt, amihez egyébként egy egész nap kell? Jó pár írás foglalkozik a kérdéssel, lehetséges-e avagy sem. Az biztos, hogy még a Kacsamesék egy része is feldolgozta a témát 25 percben. De persze semmiféle magyarázatot nem kaptunk akkor hogyan is teszi ezt lehetővé a stopperórás szerkezet. 2002-ben úgy gondolták az okosok, majd most élőszereplős filmet forgatnak a témából, ezúttal 90 percben.

A probléma már csak annyi, hogy a gyártó stúdiót Nickelodonnak hívták, amelynek ez volt a negyedik, egész estés filmje, amely nem rajzfilm volt. Így lehet az, hogy a film ugyan kalandosra, meg látványosra sikeredett, de éppen ezért nagyon látszik rajta, hogy egészen kicsiknek készült. De olyannyira, hogy az említett Kacsamesék epizód - az Időhúzók - helyenként reálisabb megoldásokkal rukkolt elő. Szóval a film kevés racionális magyarázatot tartalmaz, annál több logikai baromságot.

Itt is megmaradunk a szokásos dolgoknál, létezik egy időmegállító találmány, amely azonban nem az időt stoppolja le, hanem az emberi szervezetet gyorsítja fel a fénynél is sebesebb mozgásra - ezáltal bevonva Albert Einstein relativitás elméletét a dologba. Mit ad isten, ez is egy szimpla karórának tűnik, amely hogy, hogy nem kétballábas főhősünkhöz kerül. Aki persze a világ legtermészetesebb dolgának veszi, hogy ilyen ketyere létezik, és máris nekiáll, hogy segítségével bevágódjon a szomszéd lánynál. Ennek kapcsán láthatunk néhány tényleg frankó trükköt, ami azért tíz évvel ezelőtt igazán mutatós lehetett, sőt némelyik - pl. a vizes effektek - még manapság is az.

Csakhogy minden jónak vége szakad egyszer, és a találmányt bizony keresik a gonoszok is, és amikor már napi rutinnal használja a szerkezetet, hirtelen furcsa lesz, hogy a mozdulatlan világban néhány gyanús alak, mégis tud mozogni.

No valahol itt kezdődik az igazi történet, aminek kifejtéséhez a 90 perc bizony kevésnek bizonyult, vagy csupán olyan rendezőt kellett volna találni, aki ezen filmen kívül nem csupa Star Trek mozit készített; Jonathan Frakes.

A színészekkel egyébként olyan nagy gond nincs, a főszereplőt alakító Jesse Bradford teljesen korrekt, bár ha hozzátesszük, hogy játszott ő már a Angelina Jolie oldalán az Adatrablókban, vagy a Rómeó + Júliában, akkor mindjárt van miért anyázni. A szórakozott professzort játszó French Stewart meglehetősen túlspilázza néha a dolgokat, pedig olyan filmekben bukkant fel, mint a Rés a pajzson, a Csillagkapu, vagy a Las Vegas végállomás. Michael Biehn-t öröm látni karizmatikus főgenyaként, de a legüdítőbb színfoltja a filmnek, az élettel teli Paula Garcés, akinek ez volt az első igazi főszerepe, és mégis sugárzó egyéniségével bárkit lejátszik a színről ha jelen van. Igazán kár, hogy az elmúlt évtizedben csupán a Kalandférgek trilógiában tűnt fel és nem kapott valami fajsúlyosabb szerepet.

Összességében egy kihagyott ziccernek tartom ezt a filmet, ennél még akkor is többet illett volna kihozni az anyagból, ha bevallottan gyerekeknek készítették, mert amint idősebbek lesznek 12-nél, ők is le fogják tagadni, hogy valaha látták volna.

Az ismertető először 2012-ben jelent meg a Fatum Portalon.

Lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren: Follow @Filmbook4

Hallgass minket YouTubeon: www.youtube.com/@filmbook_podcast

vagy Spotifyon: https://open.spotify.com/show/5YBaIxW97mIJ1Er7UQitHL

kontakt: filmbook.blog@gmail.com