Az Avatar harmadik része miatt elővettem az első rész kritikáját, amit még tizenhat éve írtam meg az azóta megboldogult Fatum Portalra. Most változatlanul teszem közzé, hogy lehessen érezni mennyire öregek is vagyunk.

Egyike vagyok - véleményem szerint - az utolsó embereknek, aki megnézte a filmet. Több, mint két hónappal a hazai premier után! Csak mert egyike akartam lenni azon keveseknek, akik a létező legjobb helyről nézhetik végig a XXI. század útmutató filmjét. Amikor először hallottam erről a filmről - ami azóta szinte minden létező rekordot megdöntött, most jár kb. 2,5 milliárd USD bevételnél - már majdhogynem elfelejtettem ki is az a James Cameron.

Szinte minden haverom, aki kicsit is filmérzékeny, arról hadovált ez lesz az új alapvetés. De a trailer alapján sem értettem miért is ez a nagy cécó. Nem rossz, nem rossz, de mégiscsak egy film. Ennyi. Most, hogy végre valahára túlestem a tűzkeresztségen, elmondhatom, hogy dacára a sok fanyalgásnak - jajj nincs története, jajj úgy lopták össze más filmekből, jajj nem is olyan szép - nagyon kellemesen szórakoztam. Persze akkor szórakoztam volna a legkellemesebben, ha egyedül nézem a filmet, mint annak idején a Gyűrűk Urát a 20. hétben, de tekintve, hogy IMAX teremből közel, s távol egyetlen egy darab van az országban, ami 10. hete is telt házzal megy... szóval ahogy Marty McFly mondaná: "Nehéz ügy".

De az államat nem kapargatom a földről. Ugyanis azt kellett levonnom, hogy ez egy olyan embernek - és itt az emberek jelentős hányadát értem - okozhat vulkanikus orgazmust, aki életében nem találkozott egyetlen valamirevaló számítógépes játékkal sem. Legalábbis 2000 óta. Én viszont immúnis lettem. Mert elmondhatom, hogy egy olyan korba születtem bele, ami a játékok forradalmát ölelte fel. Tanúja voltam a 3D megszületésének, a vészesen alacsony poligonszámú Lara Croftnak, az első igazán szép 3D-s játékoknak, az első igazán élethű víz szimulációnak, a bump és mipmappingnek, a blur effektnek, a shader 3.0-nak és a HDR-nek. S ami kijött 2000 óta, szinte minden megfordult a gépem olvasójában, ha máshogy nem, demó formájában.

Szóval az AVATAR egy nagyon frankó számítógépes játék. Véleményem szerint nem a CGI generálta tárgyak, világok, lények a legnagyobb dobás a filmben. Nem az exponenciálisan emelkedő látványosság - erdő, fauna, lebegő hegyek, stb. - hiszen ezeket már más filmekben láthattuk. Nem!

Az Avatar elvitathatatlan érdeme, hogy lehetetlen megmondani hol ér véget a díszlet, és hol kezdődik a CGI varázs. A Na'vi törzs lényeinek mozgáskultúrája, arcmimikája, érzelmei olyan tökéletesek, amennyire csak lehetnek. Egy ismerősöm megkérdezte, hogy ezek ugye valójában gumiruhás emberek voltak. Félelmetes! Ezt próbálta már bemutatni a Final Fantasy is, de rögvest embert akartak utánozni. Ez talán mostanra jött el. Pár év, és bárkit le lehet montázsolni, hogy a színész CGI alteregója játssza el a veszélyes jeleneteket, s mivel ezt még mindig MoCap-al a legkönnyebb elérni, elsősorban nem a színészek, hanem a kaszkadőrök munkája kerül veszélybe.

A Na'vik kultúrája, társadalma szinte tökéletes, a leglogikusabb életformák Frank Herbert fremenjei óta. Bár igaz, Herbert mélyen leásott az iszlám vallás, és az arab törzsek gyökereihez, Cameron pedig az összes létező indián törzs legjobb tulajdonságait gyúrta egybe. De akkor is. Hihető az egész. Fogyasztható, még ha nyomokban mogyorót - és népmesei motívumokat - is tartalmaz.

A hiba nem az önök készülékében, hanem az enyémben van. Ilyen társadalom akár már az Outcastban is megjelenik. Az is egy tökéletes civilizáció. Vagy említhetném az Advent Risinget, amiről most már hamarosan részletesen beszámolok. Az erdők, a világító növények, lények szinte onnan köszöntek vissza. Szépek a holotévék, de a Halo tele volt ilyenekkel, keményvonalas FPS-ek garmadájában lőttem szét hozzájuk hasonlókat. Lebegő sziklák? A Project Nomadsban egy egész szigetet kormányoztam.

És végtére mi is egy videojáték? Egy Avatar. A te tudásod kivetülése, a létrehozott világ törvényeinek tükrében. Egy filmet nem irányíthatsz, csak passzívan szemlélődhetsz. De egy játéknál azt teszi a figura, amit te. Ha elbénázza, voltaképp te bénázod el. Ha meghal, neked nem esik bajod. Kezdheted újra. És ha elmégy aludni, ő bizony egy SAVE.GAME filében alszik míg újra be nem töltöd. Ezt továbbgondolva, a 3D-s film is egy AVATAR, ha leveszed a szemüveget, csak a homályos körvonalakat látod, ha felteszed, ismét részese lehetsz az élménynek.

Ezen apróságot leszámítva - na jó, és azt, hogy a film első 15 perce nagyon sok marhaságot elkövet, valamint az utolsó 15-20 perc is kicsit már-már unalmas a kiszámíthatósága miatt - a maga nemében tökéletes alkotás. A színészek mindegyike hozza a tőle elvártakat. Sam Worthington olykor bután néz, de mégis átélhetjük örömét, amikor furcsa módon mégis esélyt kap, hogy újra járhasson, vagy mikor maga sem tudja már mi a valóság, és mi a cybersztráda. Ahogy egyre jobban satnyul valódi teste, úgy változik gondolkodása, lelke az avatarban.

Michelle Rodrigezt fel sem ismertem, noha ugyanazt a szerepet játssza, amit ezer alkalommal láthattunk már tőle. De mindegy is, mert még mindig jól áll neki, és még mindig elhisszük neki. Sigourney Weaver pedig arra élő tanúbizonyság, hogy bizony lett volna benne még legalább három Alien filmre való töltet. Minden tisztelet megilleti. Külön kedvencem volt Stephen Lang az "igazi" katona archetípusa, és persze a Na'vik mert annyira élők voltak, hogy valósággal lemásztak a vászonról.

Ugyanakkor nem éreztem azt, hogy ki lett volna használva a 3D kerete. Az élővilág, mozgás, stb. szempontból igen, de a közönség bevonása szempontjából nagyon sok kihagyott ziccer szerepelt. Az egyetlen igazán látványos jelenet az Élet Fája. Úgy kell kinéznie egy IMAX 3D-nek. Ebből kellett volna sokkal több. Csak ismételni tudom magamat. Az Avatar egy közel tökéletes alkotás, azonban bemutatásával el is vesztette minden előnyét. Különleges képességeinek értéke ettől kezdve egyenlő a nullával.

UI: Alsó hangon azért megjegyezném, hogy aki 1800 forintot kiad egy vasárnap éjjel fél tizenegyes vetítésre, és mégis elkésik, és állva keresi a sötétben, hogy hová is szól a jegye, azt kapja el egy avatar. Nagyon remélem hogy hamarosan bevezetik az IMAX-ban, hogy T-0 perc után nem engednek be senkit, mert hihetetlenül illúzióromboló az egész. (Hát nem vezették.)

Lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren: Follow @Filmbook4

Hallgass minket YouTubeon: www.youtube.com/@filmbook_podcast

vagy Spotifyon: https://open.spotify.com/show/5YBaIxW97mIJ1Er7UQitHL

kontakt: filmbook.blog@gmail.com