Karácsonyi egércsata

2026. január 22. - scal

Jaj, de cukimukik ezek a rohadt büdös egerek, ha karácsonyi filmbe tesszük őket. HÁT NEM!

A történet szerint a család lemegy vidékre jól érezni magát karácsonykor, hogy a szeretet ünnepét az ősök házában ünnepelje. A probléma csak annyi, hogy távollétük alatt a házat ismét birtokba vették az egerek, akik az apuka gyermkkorát is megkeserítették, és most újra előtörnek a régi emlékek. Mióta világ a világ, az egerek és emberek sosem állhatták egymást, nem alakult ki közöttük olyan kötelék, mint mondjuk a kutyák esetében. És ezen bizony még az olyan régi hagyományokkal bíró ünnepek sem fognak változtatni, mint például, teszem azt, a karácsony.

Igazából egy dolog miatt mentem el, lássuk mit tud egy mai "családi, karácsonyi mozifilm" aztán menetközben kiderült ezt bizony norvégok csinálták. És nagyjából ez ki is nyírta a filmet. Bár a híres norvég filmgyártást olyan bahatóan nem ismerem, de remélem nem ez határozza meg, mert totál ugyanaz mint a mai Hollywood, értsd balfasz apuka, mindent megoldó anyuka, torporzékoló hülyegyerekek. Nyolcvan perc az egész, mégis ólomlábakon telt az idő, mert ha valami ez aztán nem volt rendesen megírva.

Például az egerek lekapcsolják a villanyt, miért megy apuka egy gyertyával biztosítékot cserélni? Hiszen van mobiltelefonja. Jah mert erre építettek egy SZAR poént, hogy az egér elfújja a gyertyát, és a mobilt értelemszerűen nem tudná. Vagy, ki tudja hogyan az egerek bezárják a családot a fürdőbe, és ők a rendőrséget akarják hívni. Az egerekhez! Nem képesek megoldani négyen, hogy kisszabaduljanak. Persze túlzás értem, mint amikor a Reszkessetek betörőkben fél percig üvölt a csávó, miközben ég a feje. De ott azért, hogy fokozza a poént, itt meg nincs mit fokozni. Mert eleve nincs poén.

Vannak viszont lopott poénok, szinte dettó ugyanúgy eljátszva, csak épp nem poénosan előadva. A legnyilvánvalóbb a Rendőrakadémia samponos, hajmosós jelenetének "remakeje". Azok a "poénok" pedig amiket az egerek előadnak, legjobb esetben is halállal végződnének. De azt sajnos nem lehet, mert családi film. Pedig akkor még hamarabb vége lenne. Meg hát ugye ott van Gore Verbinski örökbecsű darabja az 1997-es Egértanya, nem mintha ne lenne értelme megint leforgatni ugyanazt, csak Karácsonykor, csak akkor csinálják jobban. Mert bár azt se tartom a szórakoztatás non-plus ultrájának, de erre azér köröket ver még cirka harminc év távlatából is.

Ha ez nem lenne elég, a színészek sincsenek a helyzet magaslatán, azt nem tudja eljátszani csávókám, hogy ő egy APA. Mennyire nehéz ezt hitelesen előadni? Anyuka is borzalmas, pláne, hogy hatszor elmondják mennyire gyönyörű - nagyon nem. A rágcsálóírtó pedig remélem kap egy Arany Málnát a legrosszabb Jim Carrey performanszért, amire rásegített a borzalmas szinkronhagja is. Amúgy valamiért úgy éreztem a szinkront is elkúrták. Olyan mély dörmögő hangja lett a kis srácnak mintha egy húszéves szinkronizálta volna.

Na szóval egy igazán borzalmas filmmel gazdagodott a karácsonyi filmek halmaza, és nagyon rossz látni, hogy a norvégok is ennyit tudtak kitalálni. Legalábbis a rendező Henrik Martin Dahlsbakken, akinek állítólag ez a legjobb filmje a húszból, és nem is az első karácsonyi filmje. Így csinálják az amcsik, ezt kell utánozni. De hát mit tudok én? Én csupán egy megkeseredett, cinikus filmkritrikus vagyok. A gyerekek nevettek. Nem az a lényeg?